Tropical Highlight múltbeli gyöngyszemei

A minap szereztem be ezt a gyöngyszemet, de eléggé meg voltam lőve a háttérinfókkal kapcsolatban. Olyan, mintha ez egy égből pottyant lemez lenne! Szóval akkor ennyi handicap-pel lássunk neki egy trópusi túrának.
Joao Guilherme Sheffer egy megáltalkodott zseni. Ami ma Christos Fourkis a görögöknek, az Sheffer a braziloknak. Atmoszférikus, tribal elemeket vastagon tartalmazó zenéje igazi kuriózumnak tekinthető a minimalizálódó világban. Jelen albuma valószínűleg nem más, mint egy best of a kiadatlan zenéiből. Miből gondolom? A cím is utal némi visszatekintésre az időben ('Regressive'), valamint a tíz track után megtalálható a keletkezési évszám. 2002-től kezdve 2011-ig repülünk, évenként egy mesterművet kapva.
Miután kétszer végigpörgettem a lemezt úgy döntöttem, hogy rendhagyó módon nem track-enként, hanem egészében értékelem a hallottakat. Szerencsére Panda-éknál nem felejtettek el dögös zenéket írni. Az utóbbi időben elég sekélyes dolgokkal rukkoltak elő, node Joao a label főnök most biztosított arról, hogy megmaradtak a minőség keskeny ösvényén. Valami hihetetlen mennyire egyben van az LP, annak ellenére, hogy minden track teljes terjedelmében élvezhető. A búgó groove-ok, a szabadjára engedett ütősök, az elménket egy távoli világba repítő dallamvilág, s néhány "kimintázott" vokálfoszlány jelentik egybegyúrva az erejét a lemeznek. Néha beúszik egy elektromos gitárszóló, ami valahol az álmodozós Sultan-G-Pal-Tonedepth vonalat idézik meg, modernebb köntösben. Azt hiszem kár is a szót fecsérelni: világszínvonalú munka, ami ott kell virítson minden house rajongó gyűjteményében, 9/10-et kap tőlem. A promója viszont lehetett volna masszívabb, ezért jár az egy pont levonás. Kiemelkedő zenék: Mind.

Tropical Highlight - Regressive Life

Label: Panda Records
Katalógus szám: PND0084
Megjelent: 2011. május
Stílus: Deep house, Progressive house
Producer: Joao Guilherme Sheffer

Tracklist:
1. We Can Fly (7:14)
2. Dark Intense (8:40)
3. Water House (9:11)
4. The Breeze (8:55)
5. Deep Water (7:10)
6. 33 Degress (8:14)
7. Dark Angel (10:10)
8. Come On Over (8:22)
9. Visual Effects (9:31)
10. Touch The Sky (8:44)

Guy J ezer szóban mondja el érzéseit

Guy J Izrael egyik legfelkapottabb producere napjainkban house berkekben belül. Szinte fel se ocsúdtunk még legutóbbi 'Heliscope/Azimuth Remixed EP'-je hatása alól máris itt az új szerzői albuma, ami a '1000 Words' címre hallgat, és az előző LP-hez ('Esperanza' - 2008) hasonlóan John Digweed Bedrock labele vette szárnyai alá a produkciót. A hogyan készült részt megspórolva a Data Transmission oldalon találhattok egy elég részletes angol nyelvű interjút Guy-jal a munkafolyamatról.
Magát a két cd-nyit kitevő anyagot (a speciális kiszerelésben 4 cd-nyi: az album anyaga mixelve és unmixed formátumban - a szerk. ) én három részre venném a könnyebb átláthatóság végett (hiszen mégis csak 25 zenéről van szó). Egyrészt a korábban már megjelent, igencsak sikeresen muzsikáló dalokra ('Lamur', 'Easy as can be', 'Heliscope', 'Azimuth', ), anno szinte mindet már méltattam. Másrészt ott vannak az otthoni hallgatásra szánt, komótosabb textúrák. Ezek között is persze lehet szelektálni: akad vokálos és dominál az instrumentális. A 'Moderate' kicsit 'Heliscope'-os hatást kelt a használt effektek miatt, azonban sokkal lassabb, lazább, és mélyebb mondanivalóval bír. A Miriam Vaga-val közös 'You' csodaszép lett, a minimál alapokon vokalistán szépen ki tud bontakozni. A 'Fallstar' is szépen kényezteti a hallójáratainkat egy eltalált dallammal és a kellemesen delay-ezett hangjaival. A 'The Right Place' egy kicsit kaotikusabb az eddig hallottakhoz képest, inkább az effektekre, azaz a technikára helyezi a hangsúlyt. A 'My Organ Friend' tipikus filmzene track, minimális történéssel hosszú intro és outro résszel. A 'Spica'-ról is elmondható ugyanez, azonban a főtémája sokkal jobban össze lett rakva, illetve könnyebben ráálmodható egy feszesebb alapra. Miriam Vaga a 'Fly'-ban is hozza a formáját, a melankolikus breakbeat meg egyszerűen magával ragad, nincs ellenállás. Egyébként ne feledkezzünk el az Intro 1-2-ről sem, hiszen a maguk súlyos hangulatával felpiszkálják az ember kíváncsiságát. A második cd-t záró 'Whirpool' egy kísérletezgetős csavargatás, amolyan tapasztaljuk ki mit tud a szintetizátorunk típus.
A harmadik a kvázi tánctérorientált darabok kategóriája. Az 'Electric tale' szuggesztív baseline-jával emelkedik ki, amiről nekem egy kicsit a Moroder-es hagyományok jutottak eszembe. Az 'I Lost My Head' AM mixben sem viszi le a háztetőt tempójával, cserébe kapunk egy mélyen berögzülő melódiát, aminek hatására a szentimentálisabbak egy könnyet is elmorzsolhatnak a szemük sarkában. A 'Stay Cow' hosszan készül a robbanásra. Egy gyermekkorunkat idéző chime dallam és váratlan nyújtások teszik hektikussá a track-et, ettől egy pillanatra sem unalmas, amit hallunk. A 'Doves'-t valahol a Filmmúzeum csatornán képzelem el zenei a késő esténként pörgő oldskool home videók aláfestőjeként. Egyik kedvencem ezután következik: a 'Limbo' egy vérbő deep house darab furcsa melódiával, de pont emiatt hívja fel magára a figyelmet. A 'My Thought Of You'-ban nem kapunk cifra dolgokat, csak egy kis tech house csapatást minimál kivitelezésben. A másik favourite a 'Sahara' kinyír ultrakomoly dallamával, mellette egy álmoskás pad pulzál a háttérben. A 'Teva' tech vonalon durrant nagyot, a zord sub-ok és spirituális hatást keltő tribal dobok teljesen felcsigázzák a hallgatót. A 'No Under But You' egy príma vokálos deep house muzsika, ami V-Sag, Sultan, Tonedepth és G-Pal négyesfogat korábbi szellős, hipnotizáló hangzásával operál. A 'Personal Haze' a igazi partizene, harapós baseline-nal és kellőképp vérpezsdítő háttérkörítéssel. Az 'I Lost My Head' PM mixben a chill out verzióban hallottakat hozza pumpálós 4/4-be ágyazva.
Összességében maximálisan elégedettek lehetünk az albummal, hiszen Guy igencsak kitett magáért, a stílusok kavalkádján vezet át bennünket mesterien. Nekem a tech-es cuccok annyira nem jönnek be, viszont a deep-es, prog-os borulásaival illetve a szívfacsaró chill out cumóival megvett kilóra. Az egy-két kitöltő zene miatt kap 9/10-et. Ne hagyjátok ki!

Guy J - 1000 Words

Label: Bedrock
Katalógus szám: BEDGJ02CD
Ország: UK
Megjelent: 2011. április 25.
Stílus: Electronica, House, Tech House
Producer: Guy Judah

Cd 1
1. Intro (4:07)
2. Moderate (4:51)
3. You (ft Miriam Vaga) (4:47)
4. Fallstar (Rising mix) (5:29)
5. The Right Place (5:23)
6. My Organ Friend (4:40)
7. Spica (6:10)
8. Electric Tale (4:53)
9. Lamur (AM Mix) (6:53)
10. I Lost My Head (AM Mix) (5:25)
11. Stay Cow (6:50)
12. Fly (ft Miriam Vaga) (6:30)

Cd 2
1. Intro 2 (4:31)
2. Doves (5:03)
3. Limbo (6:19)
4. Easy As Can Be (7:05)
5. My Thought Of You (7:26)
6. Sahara (7:31)
7. Teva (7:10)
8. No Under But You (ft Miriam Vaga) (8:40)
9. Heliscope (7:29)
10. Personal Haze (8:43)
11. Azimuth (8:27)
12. I Lost My Head (PM mix) (5:31)
13. Whirpool (3:26)

Belehallgatós és megvásárlós link

Exoplanet mélyen megérint debütáló albumával

Az idei évben már jó pár albumot volt szerencsém bemutatni, viszont eddig sajna elég középszerű produktumokkal rukkoltak elő a producerek. Éppen ezért is dörzsöltem már jó előre a markomat, mivel tudtam, hogy hamarosan érkezik az általam nagyra tartott holland Exoplanet aka Oscar van der Knaap első szerzői lemeze a Proton gondozásában. Exoplanet korábbi érdemeit különösebben nem részletezném, hiszen tavaly év végén készült vele egy elég átfogó interjú, amiben ezek benne foglaltatnak. Legyen elég annyi, hogy MiraculuM és jómagam is elég rendesen support-oljuk az alkotásait podcast-jaikban. S igen, szándékosan írom, hogy alkotásait, mivel amit kiad a kezei közül nemcsak szimpla hangok egymásra pakolva, hanem hangulatok, érzések, sokszor elvont, filozófiai tartalommal bírnak. Ennek tükrében már egyetlen taktus meghallgatása nélkül is tudtam végre valami igazán csúcs szuper matériával fogom kényeztetni a hallójárataimat.
A nyitó 'Our glass lake' egy rövid intro után igazi szétszórt ritmusokkal kezdi meg a masírozást. A monotonitást szépen megbontja a string-re agresszíven tapadó deep-es effektezés. Ebben az egy zenében több ötletesség van, mint másoknak egy egész albumán. A 'The world has changed while you were sleeping' álmoskás bevezetője madárcsicsergéssel fűszerezve olyan, mint ha épp lemennénk alfába: semmi sem zavarja a belső nyugalmat, csak mi magunk vagyunk a gondolatainkkal, álomképeinkkel. Aztán szépen beköszön a szokásos puha lábdob, utaztatós basszus kombó és megkezdődik a deep-prog utazás Exoplanet-módra. A 'Wonderful decay' melankolikusan nyit, majd egy bekúszó, alattomosan sunyi basszus veszi hátára a kompozíciót. A morcos búgást egy éteri szintifutam és a mélyből induló hangok kollázsa ellenpontozza tökéletesen. Az 'Even impermanence is transient' a táncosabb fajtából való, mely 'outer space' érzéssel társul. Nagyon elgondolkodtató, és egyben sodró darab. A 'Your sorrow is my despair' is ugyanezen az ösvényen marad, szépen adagolva a minőségi hozzátevőket. Olyan túlhajtás nélküli dallamokat kapunk, ami képes hallgatás közben állandó libabőr képzésre. A 'The fountain' Az album nyitányára utal vissza, glitchy alapjaival. A kiállásban beköszönő szívfacsaró klarinétszóló! és párbeszédfoszlány olyan, mintha azt egy film szerelmes jelentéből kölcsönözték volna. A 'Paper in the wind' gyorsan visszaállít bennünket a feszesebb, prog-osabb ösvényre. Persze itt se számítsunk féktelen tempóra, csak maga a struktúra olyan, hogy dj-szettekbe is könnyebben beépíthető. Ezzel tuti lehet majd hergelni a közönséget! A 'The periphery of unity' keményen ráhúzza a deep sound-ra a dubstep! alapokat, amitől pisloghatunk is rendesen, ha nem tudnánk, hogy Oscar már korábban is sikerrel alkalmazta ezt a trükköt ('Fenomeen' című számában konkrétan). Szerencsére nem a vartyógós basszussal operáló válfaja bontakozik ki napjaink trendi stílusirányzatának, hanem az igényesebb, utaztatós típusa. A 'Last antagonist' az utolsó ellenlábas, ha a címet szó szerint lefordítjuk. Jelzem újabb meglepi következik: epikus d'n'b darabról van szó! Zseni ez az ürge. A 'Sheperd of consiousness' már korábban az album előfutáraként megjelent single formátumban egy zseniálisan kivitelezett Moonbeam remix társaságában. Aki nem ismerné: ez is táncosabb prog, meseszép melódiával.
Összességében tökéletesen azt kaptam, amire számítottam, azaz végig izgalomban tartó elektronikát, ami magába olvasztja a deep, a prog, az ambient, a glitch, a dubstep, a d'n'b elemeit. Tuti, hogy még vagy százszor meg fogom hallgatni, mert sok albummal ellentétben ennek hosszú távú értéke van. Maximális pontszám, 10/10! Kérdés?

Exoplanet - Nothing Divides Us Here

Label: Proton
Katalógus szám: PROTON0145
Megjelent: 2011. március 22.
Stílus: Downtempo, Electronica, Deep house, Progressive house
Producer: Oscar van der Knaap

Tracklist:
1. Our glass lake (8:09)
2. The world has changed while you were sleeping (7:56)
3. Wonderful decay (6:36)
4. Even Impermanence Is Transient (9:43)
5. Your Sorrow Is My Despair (9:23)
6. The Fountain (6:23)
7. Paper In The Wind (8:38)
8. The Periphery Of Unity (7:33)
9. Last antagonist (5:09)
10. Sheperd of consciousness (10:18)