A tavasz hangjai Rick Pier O'Neil-lel

Arról már korábban elmélkedtem, hogy az elektronikus tánczene elvesztette Európa, s főleg az Egyesült Királyság-dominanciáját. Ma már a világ távolabbi pontjairól a producerek ugyanúgy mutatnak szenzációs dolgokat (komolyabb studiófelszerelés nélkül is), mint a ködös Albionban. A mexikói Rick Pier O'Neil is egy igazi tálentum, aki manapság egyre magasabbra kúszik a szakmai szamárlétrán: jellegzetesen sötét, mégis igen-igen emocionális darabjaival rendre nagyot alkot. Rick (polgári nevén: Eric Peyronel) nem új arc a szcénában, első darabját 1998!-ban jegyezte 'Housebird' címmel. A szekere tulajdonképpen onnan indult be, hogy RPO Traxx néven (aminek idő közben kistestvérei is születtek) megalapítja saját label-ét, így nem volt kiszolgáltatva a nagyobb kiadók kénye-kedvének. Furcsa, de első albumára egészen idén májusig kellett várni, noha Rick igencsak termékeny alkotó. Ennek okára biztos létezik épkézláb magyarázat, de a 'Spring sound' megjelenésekor ez a kérdés azt hiszem senkit sem foglalkoztatott már tovább.
Az LP az igencsak beszédes című 'It will be destroyed'-dal kezdődik. Agresszív, kongás alappal nyitunk, mintha egy Mauro Picotto szerzeménybe csöppennénk. A tech-es struktúrát tovább fokozza egy eltorzított férfi hang, ami igencsak paráztatós lehet a sötétben, egyedül hallgatva. A 'Spring' sem lágy hangzásával hódít, a szikár alapokra bekúszó hipnotikus FX-ek már-már eufóriát indukálnak. A 'Looking at you' pumpin alapjával gyilkolja le a hangszórókat és fülhallgatókat. Egy játékos dallam azonban jelzi, itt már egy kicsit boogie-sabb lesz a filing, mint az előző két track esetében. A 'Dancer' már az RPO-tól megszokott sound-ot hozza, veretős nyitánnyal és elszállós kiállással. A dallam sokat dob a produkción, amiben egy narrátor is szerepet kap, ezzel is vaskosabbá téve azt. Első fénypont. A 'Tribal time' nevéhez hűen dob erődemonstráció, de a törzsi érzésen túl valami még hiányzik innen: az átütő erő. Az 'Avalon' ismét egy dark prog szörnyeteg, egy elképesztően sejtelmes, elnyújtott kiállással. Aki figyelmesen követi 'Float Away' című műsoromat, már lecsekkolhatta ezt az epikus alkotást. A 'Durban poison' visszatér az album elején hallottakhoz, gyakorlatilag olyan, mitha a Dark Soul Projekt egyik számát hallgatnánk még dark-osabb kiadásban. A 'Dry' sem ismeretlen zene, korábban EP formájában már napvilágot látott kétféle verzióban (Part 1 & 2, illetve ez is Float Away darab volt). Az album edit egy szenzációs zene utánozhatatlan dallam-mal és dögös deep hatással megtámogatva. Utolsónak marad a legnagyobb dobás, mégpedig az 'Australia', amire csak a tökéletes jelző illik. Az első taktustól az utolsóig ott feszül benne az energia, ami felett lélekemelő dallamok húznak el. Ha jól számolom ez már a negyedik fénypontja a korongnak.
Összességében egy profin összerakott studióanyaggal van dolgunk, ami a mai prog két irányát is hűen prezentálja. Az egyik a veretősebb, minimálabb vonulat (lásd az album elejét), a másik a sejtelmes, gigantikus dallamokat és elszállásokat bevető fajta. Pont amiatt, hogy kapunk ezt is, azt is nem unatkozunk, s prímán szórakozunk. Nálam kihagyhatatlan, s kap egy 9/10-et.

Rick Pier O'Neil - Spring sound

Label: RPO Records
Katalógus szám: RRCOM019
Megjelent: 2010. május
Ország: Mexikó
Stílus: House
Producer: Rick Pier O'Neil aka Eric Peyronel

Tracklist:
1. It will be destroyed (8:22)
2. Spring (8:41)
3. Looking at you (ft Ajai) (8:33)
4. Dancer (7:04)
5. Tribal time (7:15)
6. Avalon (8:41)
7. Durban poison (8:45)
8. Dry (7:45)
9. Australia (7:45)

Secret Mission 2: a goa és a psy zenék találkozási pontja

Mostanság nem került ki a blog hasábjaira psy illetve goa témájú zenebona, se mix, sem pedig album. A Zone-os mixsorozatból eddig két mix foglalkozott az ilyen stílusú zenék világával, az egyik a 'Global Planet' volt, amit Grey-jel közösen hegesztgettünk össze, a másik pedig a 'Secret mission' első része, amit jómagam állítottam röppályára. Viszont örömmel jelentem be, hogy elkészült a 'Secret Mission' második része, amit most itt a blog keretein belül le is tesztelhettek. Az előző részhez képest azt lehet mondnai, hogy szinte semmit sem változott a szitu, mert a 2. részbe is csak a legtutibb psy és goa zenék kerülhettek be. Ez persze nem azt jelenti, hogy a műfaj minden producer nagyságának jutott hely, de akik mostanság a legnagyobbak között vannak azoknak a zenéi itt most visszaköszönnek. Igazából túl sok mindent nem tudok elmondani a mixben szereplő számokról, mert mindegyik a maga nemében egy egy gyöngyszem, viszont egyet azért elárulhatok, hogy aki ezt a műfajt megszereti az mindig nagy örömmel fogja ezeket a zenéket hallgatni. A mix a beatport awards legobb psy trance artsitájának megválasztott Liquid Soul zenéjével indul, aztán a mix legvégén Energy 52 – Cafe Del Mar -ja a psy trance guru John ’00’ Fleming átiratában csendül fel. Ami pedig a köztes állapotot illeti arra mindenkinek azt javaslom, hogy bátran tesztelje le, azaz adjon egy kis hangerőt, és nyomassa végig a mixet.

Zone Promotion – Secret Mission II

Katalógus szám: Zone Promotion 018
Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. 06. 15.
Stílus: Psy Trance, Goa Trance
Dj mix: Attish

Tracklist
1. Liquid Soul – Out Of the Blue (Tristan Remix)
2. Anton Chernikov – Nightmare
3. Mummerah – Amon Ra
4. Filteria – Filtertraces (Abstract Dream Remix)
5. Egorytmia – Not Following Gravitation
6. Tranan – Preacher Boy (Silicon Sound Remix)
7. Liquid Soul – Sweet Things
8. D-Fusion – A Little Out Of Controll
9. Vadim Zhukov feat Laura Cyganic – Alive
10. Atmos – Ride The Flow (Neelix Remix)
11. Neelix – Senses (Re Edit)
12. Energy 52 – Cafe Del Mar (John ’00’ Fleming Remix)

Lesz mit hallgatni a nyáron!

Az elkövetkező egy hónap eléggé mozgalmasnak igérkezik trance berkekben. Egy kis gyűjtőmunkát végezve öt olyan megjelenés is várható, ami minden bizonnyal trance fan-ok ezreit örvendezteti majd meg. Nos nézzük a listát!

Elsőként a kanadai születésű Max Graham debütáló albumáról a 'Radio'-ról illene pár szót mondani. Max már elég régóta meghatározó figurája a szcénának, eddig viszont (ki tudja milyen okból) még nem jelent meg szerzői albuma, csak néhány mix CD-je. Június 25-én azonban lehull a lepel (az i-tunes-on már egy héttel korábban) s pörgethetjük a régóta várt Max Graham korongot (egy kis kedvcsináló hozzá). Az album nem lehet rossz, hiszen olyan számokat találhatunk rajta, mint a 'Dusky 2010' (a 'Does she know yet' 2010-es verziója), a 'Sun in the winter' és a 'Nothing else matter', emellett számtalan finomság vár még ránk.

Július 2-án André Tanneberger aka ATB új mixlemezzel jelentkezik 'Sunset Beach DJ Session' címmel. A tracklistát egyelőre titok övezi, viszont annyit már tudni, hogy jópár új saját szerzeménye is helyet fog kapni. A lazulós, tengerparti hangulatra építő válogatás a nyár egyik kellemes meglepetése lehet. Ízelítőnek itt a 'Midnight sun' az albumról.

Hamarosan kézbe vehetjük az Above & Beyond fiúk 'Anjunabeats Vol.8'-át is (pre-order), ami a világűrbe kalauzol majd bennünket (legalább is a borító alapján erre gondolok). A felhozatal elég combosnak ígérkezik, a label művészeinek legfrissebb alkotásai mellett felfedezhetünk pár klasszikust 2010-es változatban (David West 'Larry Mountains'-szát Juventa míg Alt+F4 'Alt F4'-ét Dan Stone remixelte). További érdekességéként felfedezhető egy MS54 mash up is, mégpedig az 'On a metropolis day', ami azonban már nem mai csibe, de örülünk neki.

Július 19-én lát napvilágot az 'Enhanced Sessions Vol. 2', amit Tritonal (akik a közelmúltban indították útnak label-üket az 'Air Up There Records'-ot) és Ferry Tayle rakott össze. Mindkét diszken jóságos muzsikákat találni, telitűzdelve a mixelők saját alkotásaival (more info).

Július 14-én a trance don Lange is odapörköl: ekkor jelenik meg ugyanis második albuma a 'Harmonic motion'. Panaszra nem lesz majd okunk, hiszen már önmagában a vendégvokalisták névsora is elég impozáns (Betsie Larkin, Emma Hewitt, Sarah Howells). További info itt.

Szóval lesz mit hallgatni a nyáron!

Rich 'Solarstone' Mowatt zenei ujjlenyomata

Már csak alig pár hét és hivatalosan is megjelenik Richard Mowatt aka Solarstone következő albuma. A nyugtalanabbaknak nem kell ennyit várni, hiszen néhány kópia már kereng a világhálón, így lecsekkolhatjuk, hová is fejlődött Rich muzikalitása az elmúlt években. Aki a régi SS-hangzásra számít minden bizonnyal csalódni fog, hiszen az egytagúra olvadt formáció egyfolytában bővítette zenei repertoárját, aminek elemeit összegyúrva alkotta meg a 'Touchstone'-t.
Az 'Is there anyone out there' kellemes felvezető zene, remekül eltalált férfivokállal és egyszerű dallamvitellel. Az 'Ultraviolet' visszahoz egy keveset a Solarstone régi tündökléséből, hiszen egy kőkemény break trance darabot kapunk (kb. mint a The Calling) némi női áriafoszlánnyal megspékelve. Igazi ötcsillagos instrumentális szörnyeteg. A 'Night signals' a nevéhez hűen bársonyos zongorafutammal nyit, s később sem az elszabadult ritmusok játszák a főszerepet. A borongós hangulatú szerzemény engem Schiller Atemlos albumán található vonalra emlékeztet. A címadó 'Touchstone' gitárriffjei szépen olvadnak egybe a lebegős szintiszőnyeggel. Igazi lounge zene, amiben a Seven cities című SS-megahitben már hallott gitár preset a dallam motorja. Az 'Electric love' már a pörgősebb fajtából való, persze a dallamok és a vokál kellőképp ellenpontozzák a ragadozó baseline-t. Nem tudok belekötni, megaluvások nélküli elektronika: rock-os, goa-s, house-os hatásokkal. Az 'Intravenous' ott folytatja, ahol a 'Touchstone' abbahagyta. Sőt, még inkább a lazulás kerül a középpontba, a Cafe del Mar-os hangképek vissza-visszaköszönnek. A 'Twisted wing' egy modernkori köntösbe bújtatott klasszikus zeneként hat, amihez vaskos sub-ok és d'n'b ütemek társulnak és egy elképesztően simogató nő vokál is megérkezik aláfestésként. Ezen a track-en is érződik az innovációs szándék, hiszen egymástól normál esetben távol eső elemeket próbál a szerző vegyíteni, jelzem sikeresen. A 'Slowmotion' az album előhírnökeként már ismerős lehet. Francia rigmusaival, s goás alapjával igencsak adja az érzést, alaposan rácáfol a címére. A korong egyik legpörgősebb muzsikája, ami főidőben bármelyik (haladóbb szellemű) trance szettben megállná a helyét. A 'The Best Way To Make Your Dreams Come True Is To Wake Up' is egy tipikus chill, downtempo és house elemeket vegyítő alkotás, ami viszonylag könnyen emészthető fülbemászó gitárdallama és a férfi vokál miatt. Valahogy mégis az az érzésem, hogy ezt a számot nem igen fogjuk rádióbarátsága ellenére a rádióból viszonthallani. A Zeitgeist'-tal ismét nekilendül BPM-ügyileg az anyag. A vokál úgy lett editálva, hogy enyhén keleties, pszichadelikus hatást keltsen. Maga a zene is a goa trance vonulatot megigézve eléggé gigantikusra sikeredett, profi munka. A 'The last defeat (Part 2) egy áriás-zongorás borulás (bár a címéből minimum egy goa mészárlást várnánk), amit akár még musical részletként is el tudnék képzelni (bár nem vagyok a stílus rajongója, de annyira olyan hangulata van). Bár később átfordul az egész egy downtempo-s utaztatásba, ez semmit sem vesz el a zene értékéből, sőt! A záró 'There's a universe' egy chill levezetés, egy könnyen memorizálható refrénnel.
Összességében az idei év legzseniálisabb, legsokszínűbb és legmuzikálisabb szerzői albumát köszönthetjük a 'Touchstone'-ban. Van itt minden, mint a jó boltban: rock, goa, downtempo, chill out, house, breakbeat. Az egészben egy a közös, mégpedig az a mérhetetlen profizmus, amivel Richard összerakta ezt az albumot. Talán sokan nem ezt várták, de úgy érzem nem is baj, ha egy-egy producer átesik némi vérfrissítésen pályafutása alatt. Nálam 10/10. Ennyi.

Solarstone - Touchstone

Label: Solaris Records
Várható megjelenés: 2010. június 28.
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: House, break trance
Producer: Richard Mowatt

Tracklist:
1. Is There Anyone Out There
2. Ultraviolet
3. Night Signals
4. Touchstone
5. Electric Love
6. Intravenous
7. Twisted Wing
8. Slowmotion
9. The Best Way To Make Your Dreams Come True Is To Wake Up
10. Zeitgeist
11. The Last Defeat (Part Two)
12. There's A Universe

International Departures Special: mini MS54 diszkográfia egy adásba sűrítve

Az International Departures huszonnyolcadik epizódja egy igazi különlegességet tartogat a hallgatók számára. Ebben a részben a fiúk az eddigi epizódokban már bizonyított tizenöt saját zenéjüket, remixüket fűzték fel egy szálra, ami hamarosan digitális formában lát majd napvilágot a holland Armada égisze alatt.
Maga a gyűjtemény nem sok újat tartogat a számunkra, mivelhogy a rajta szereplő produkciók többsége már hivatalosan is megjelent s elérhető, megvásároltható a zeneboltokban. A két kivétel ez alól a Signum féle 'Come around again'-hez készített remixük, valamint a Bissen 'Washout' átiratuk. Azoknak, akik egyben szeretnék magukénak tudni az MS54 diszkográfiát kötelező ez a mix, és a megjelenő gyűjtemény is. Személyes kedvenceim közé a nyitó 'Ibiza Sunrise', a 'Vampire', az Armin 'Never say never'-jéhez készült remix, és a 'Seven days and one week' MS54 adaptáció tartozik. Reméljük a srácok a rengeteg külföldi fellépés mellett egy saját, egész estés albummal is meglepnek majd bennünket hamarosan.

Myon & Shane 54 - International Departures 028 (Album Special) (2010. 06.09)

Tracklist:
1. Myon & Shane 54 feat. Labworks - Ibiza Sunrise (Classic Dub Edit)
2. Myon & Shane 54 feat. Aruna - Helpless (Monster Mix)
3. Myon & Shane 54 feat. Carrie Skipper - Vampire (Club Mix)
4. Myon & Shane 54 - Not A Lot Left (Original Mix)
5. Armin Van Buuren feat. Jacqueline Govaert - Never Say Never (Myon & Shane 54 Remix)
6. Above & Beyond Pres. OceanLab - Just Listen (Myon & Shane 54 Remix)
7. Andy Moor & Carrie Skipper - So Much More (Myon & Shane 54 Remix)
8. Adam White & Andy Moor pres. Whiteroom - The White Room (Myon & Shane 54 Refill)
9. First State feat. Sarah Howells - Brave (Myon & Shane 54 Monster Mix)
10. Matt Cassar Pres. Most Wanted - Seven Days And One Week (Myon & Shane 54 Remix Edit)
11. Dresden & Johnston feat. Nadia Ali and Mikael Johnston - That Day (Myon & Shane 54 Club Mix)
12. Signum feat. Anita Kelsey - Come Around Again (Myon & Shane 54 Monster Mix)
13. Sunlounger feat. Kyler England - Change Your Mind (Myon and Shane 54 Remix)
14. Adiva feat. Vicky Fee - How Does It Feel (Myon & Shane 54 Vocal Mix)
15. Bissen presents the Crossover - Washout (Myon & Shane 54 Remix)

Álmodozzunk együtt Markus Schulz-zal!

Megjelent a nyár trance berkekben egyik legjobban várt albuma. Markus Schulz harmadik alkalommal próbálja meg elvarázsolni a hozzáértőket, ami valljuk be nem túl egyszerű a 'Without you near' és a 'Progression' tükrében. A rossz előérzetemet csak fokozta, hogy az album címadója az a 'Do you dream' lett, ami véleményem szerint az egyik leggyengébb Markus szerzemény. Node túllendülve eme baljós gondolataimon indítottam el az LP-t.

Az 'Alpha State' egy csodálatos, lebegős intro, amely szinte észrevétlenül úszik át az 'Away'-be. Itt Sir Adrian (ismerős? The space we are...) szállt be a buliba. Elég pop-os az atmoszféra, a refrénben ismételgetett A..way..A..way..Away elég ötlettelennek tűnik. Kövezzetek meg, de úgy érzem Markus már inkább a keményebb, pumpálósabb High Contrast-os sound-hoz közelít. Ebben a tézisemben erősít meg a 'Rain', ami gyakorlatilag a 'New world' és a 'Do you dream' elemeinek ötvözése egy másik dallammal. Sajnos nem igazán üti meg nálam a mércét. A 'Dark heart waiting'-től sem pörgök a hátamon (max. csak a Jochen Miller remixtől), Khaz vokóderezett vokálja nekem BT pop-osabb produkcióit juttatja eszembe. A dallam még rendben van, a többin lenne mit csiszolni még. A Jennifer Rene-vel közös 'Not the same' már bejövős, a dallam és az atmoszféra a 90-es évek végi PvD hangzásra emlékeztet, talán pont emiatt tetszik. Az album címadó dalát teljes hosszában élvezhetjük, mégpedig uplifting vokál mixben. A vokál itt annyit tesz, hogy Angelique Bergere dúdolászik. Egy vonósbetéttől eltekintve totál mellényúlós muzsika. Khaz visszatér a 'Last man standing'-ben, egy fokkal jobbat alakít, mint a korábbiakban. A zene hasonlít Dj Georgio 'Manjaro apperception'-jére (lásd: Sterbinszky Trance Sound of Dance Tuning Disco), persze csak nyomaiban, mivel a 'Last man standing' egy törtütemes, lassú szerzemény karakteres basszusvitellel. A 'Sureal' végre a hőn áhított Coldharbour hangzás jegyében fogant Ana Criado gyönyörű vokáljával megtámogatva. Nem igazán tudok belekötni, dögös muzsika. Érkezik Susana és az 'Unsaid', amin már az első pillanatokban érződik, hogy a könnyedebb műfajok kedvelőit fogja megnyerni magának. Gyakorlatilag az Armin és Shah-féle 'Going wrong' egy az egyben, csak női vokállal. A 'Lifted' egyből visszaránt bennünket a minőségibb zenék világába. Angelique Bergere ismét bedobja magát, ám ezúttal nincs epizódszerepre kárhoztatva. Gyönyörű hangját kibontakoztathatja, amihez a zene is partner. Igazi bólogatós prog trance a javából, szép synth & string összhatással. A 'Perception' nem más, mint a Cass & Slide formáció örökérvényű prog klasszikusának újragondolása Justine Suissa hangjával megfűszerezve. Az alapok tipikus Schulz-osak, a dallam nem változott (csak a hangszer, amivel Markus prezentálja), a vokál is rendben van. Ötcsillagos remake. A 'New world'-öt sem kell senkinek sem bemutatni, igazi anthem a javából, amihez egy kis plusz stringjáték is társul, hogy kapjon némi exkluzív jelleget. A 'Lightwave'-ben ismét Angelique varázsol Markus-szal. Beúszós intro, megfordított zongorafoszlányok, szaggatott vokálelemek. Itt jön a hidegzuhany, d'n'b tempón kezdünk nyomulni (de ismerős a dallam valahonnan: Madonna - Sound of goodbye), kár, hogy nincs a dobszerkó erősebbre súlyozva, így sub-ok híján akad némi hiányérzetünk. A '64.5 khz' már visszatér a 4/4-ek világába. Húzós kis muzsika, príma progresszív melódiával, Markus Dakota-ként elkövetett munkáihoz áll közelebb ez a sound. A 'What could have been'-re is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, minden a helyén, a szomorkás dallam különlegessé teszi a track-et. Zárásnak a Max Graham-mel és Jessica Riddle-le közös 'Goodbye' marad, ami reméljük nem a végső? búcsúzást hivatott megörökíteni. A kételykeltésért cserébe egy zseniális darabot kapunk, ami nélkülöz minden giccsességet (azért ebbe gondolom Max Graham keze is benne van), szépen épülünk, a kiállás is abszolút hozza a szintet.

Összességében egy érdekes albummal van dolgunk. Nekem valahogy az eleje nem akar összeállni, talán túlságosan is emlékeztet Armin és Paul Van Dyk pop-ba hajló próbálkozásaira, egyben jelzi, hogy valamilyen szinten Markus is „beállt a sorba”. Az album második fele viszont zseniális a maga nemében, kár, hogy ez nem az album 100 %-ra igaz. Amit még nehezményezek, hogy túl sok az áthallás a darabok között, lehetett volna nyugodtan kreatívkodni a dallamok terén. Sebaj, így is jó ez az album, de fentebbi aggodalmaim és észrevételeim miatt csak egy szerény 7/10-re futotta most Markus-nak nálam.

Markus Schulz - Do you dream?

Label: Armada Music

Katalógus szám: ARMA 255

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 június

Stílus: Trance, downtempo

Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (2:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (4:38)
3. Rain (4:24)
4. Dark heart waiting (ft Khaz) (4:27)
5. Not the same (ft Jennifer Rene) (5:07)
6. Do you dream (Uplifting vocal mix) (7:37)
7. Last man standing (ft Khaz) (3:58)
8. Sureal (ft Ana Criado) (5:58)
9. Unsaid (ft Susana) (3:44)
10. Lifted (ft Angelique Bergere) (5:25)
11. Perception (ft Justine Suissa) (6:02)
12. The new world (2:39)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (6:00)
14. 65.4 Khz (4:52)
15. What could have been (4:17)
16. Goodbye (ft Max Graham & Jessica Riddle) (6:40)

Megvevős & belehallgatós

Egy ismeretlen videó a múltból: Scooter @ Sarkad Sweet Night 1995

Attish révén egy igazi gyöngyszemre bukkantunk a Youtube-on. A videó nem mást örökít meg, mint a Scooter első magyarországi fellépését, aminek 1995. május 25-én a sarkadi Sweet Night diszkó adott helyet. A fogadtatás tipikusan magyaros, a sarkadiak kiteszik a lelküket: német zászló a díszterem falán, egy kellemesen szómenéses-haladó szellemiséget erőltető polgármester veretes köszöntőbeszédje ("mielőtt megérkeztek volna, magam is meghallgattam a 'Hyper hyper' című számukat, ami tényleg 165-ös ütemen dübörög"). A bandatagok (H.P., Rick és Ferris) nagy zavarodottságukban (talán a túlcsorduló vendégszeretet végett) a sajtótájékoztató nagy részében bárgyún mosolygnak a kellőképp döcögős szinkrontolmács pedig csak tovább fokozta a bizarr atmoszférát.
A videó másik három részében a fellépés zenei részét csekkolhatjuk le. Van itt minden jóság: 'Different reality', Back in time (a Move your ass-es maxi B oldaláról), 'Endless summer', 'Raving in Mexico'. A füst mindent kitölt (ahogy az egyik hozzászóló megjegyzi: "biciklit lehetne hozzá támasztani"). A zene full playback, Rick és Ferris ugrabugrál is rendesen feladat híjján, H.P. pedig küszködik a mikrofonra állított monster delay-jel.
Egy biztos, ezt látni kell, kortörténeti dokumentum. Ma annyira retro hangulatba kerültem tőle, hogy vásároltam egy kétliteres Cherry Coke-ot.

The Life (Gift Of The Nature): Főhajtás Jotto emléke előtt

Grey: A közelmúltban mindannyiunkat letaglózott a hír, hogy a tehetséges erdélyi producer Jotto aka Szalai Zsolt elhunyt. Zsolt számára a zene volt a minden, éppen ezért méltóképp zenével rójuk le előtte tiszteletünket. Ebből az alkalomból Attish és jómagam is egy-egy exkluzív mixszel készültünk, amely igyekszik a lét esszenciáját kétszer hatvan percbe sűríteni. Igazság szerint feleslegesnek érzem, hogy külön bemutassam a mixet. Az egész olyan mint maga az élet. A nyitány még bizakodó, derűsebb, a közepe táján már súlyosabb témák érkeznek, a vége pedig totál sötétség, várakozás az elkerülhetetlenre.
Attish: A The Life „Gift Of The Nature, vagyis „az élet a természet ajándéka” akár a DeepZoneMusix blog mottója is lehetne, de tovább folytatva a monológot inkább azt mondanám, hogy ha az élet a természet ajándéka, akkor az élet ajándéka az érzékelés, az, hogy látunk és hallunk, egyszóval képesek vagyunk érzékelni a külvilágban áramló információkat. Ez a képesség valóban nagy ajándék, hiszen ez a blog sem működne, ha ezekre a dolgokra nem lennénk képesek, és sok minden más sem lenne ugyanaz, mint azon dolgok nélkül élni, amit mi természetesnek hiszünk! Igazság szerint még sok mindent ide vehetnénk, ami fontos számunkra, hiszen ahány ember, annyi féle gondolkodásmód, és hogy ki mit tart a legfontosabbnak az életben az relatív. De amíg ezeken a dolgokon elmélkedünk, addig még valami fontos lehet, ez pedig a közösség, amiben élünk, a család, barátok, munkahely, stb. Rajtunk kívül első sorban ezek a dolgok érdekelnek bennünket a legjobban. Minden ember próbálja örömét lelni valamiben, hiszen az érzelmek tesznek minket emberré, és akik jelen blogra feljárnak egy valamiben egészen biztos, hogy hasonló álláspontot képviselnek, mégpedig azt hogy szeretik a zenét.
Pár hónappal ezelőtt a szia.info -n jártam, ahol egy Jotto nevű srác rádióműsorára lettem figyelmes, aztán azt is észrevettem, hogy vannak saját zenéi is, így nem maradt más hátra, mint hogy bele-bele hallgatgattam mindegyikbe, végül egész jónak találtam azokat. Aztán eltelt pár hónap és vártam, hogy hogyan alakul a „karrierje”, végül a napokban értesültem róla elszorult szívvel, megdöbbenve, hogy már soha nem fogom megtudni, hogy miként alakul a folytatás. Jelen mixemet Jotto emlékére ajánlom fel, és arra bíztatok mindenkit, hogy legyen bármilyen helyzetben is ne adja fel az élethez való jogát!
A mixről csak úgy, mint Grey én sem szeretnék túl sok mindent mondani. Legyen elég csak annyi, hogy a zenék mindegyike úgy lett összeválogatva, hogy mindegyik egy-egy érzelmi síkot közvetít (születés, öröm, bánat, magány, bizakodás, elmélkedés, stb...)

Zone Promotion 017 - The Life (Gift Of The Nature)

Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. 06. 05.
Stílus: Progressive, Progressive House
Dj mix: Greyloop & Attish

Grey pres Jotto Tribute Mix

Tracklist:
1. Cause & Effekt - 8Ball (Tech dub mix)
2. Nicky C & Ian Ross - Dezhavu (Inkfish remix)
3. Several Spirits - Nearly places (Original mix)
4. Solee - Legends
5. Thomas DeColita & Ameera - Lost yourself (Tony Awake remix)
6. Rick Pier O'Neil - The last day (RPO Original mix)
7. Cassino & Laben - Come Back To Mar Del Plata (Original Mix)
8. Hypnotic Duo - Eeeah
9. Desync - Labyrinth (K.I.R. remix)
10. Dark Soul Project - Beatus Ille

Attish pres Jotto Memory Mix

Tracklist:
1. Conjure One – Center Of The Sun (Junkie XL Remix)
2. LoQuai – Organic (Original Mix)
3. Chab & JD Davis – Lonely (Shimon & Shaker Class Remix)
4. Julius Beat – Greater Than Yourself (Original)
5. Max Gueli – Don’t Break (Marcelo Vasami Remix)
6. Johanne Shimon – Mythologia (Faskil Remix)
7. Kay-D – Hypnotized (Deep Vocal Mix)
8. Liquid Soul – Devotion (Protoculture Remix)
9. Moonbeam feat Avis Vox – The Lilt
10. Kahraman – Le Habitacion (Marcelo Vasami Rmx)

Aly & Fila sivatagi port kavart első albumával

Sokat morfondíroztam azon, hogy belevágjak-e az Aly & Fila album hallgatásába és kritizálásába, hiszen nem vagyok valami jó véleménnyel a fiúk munkásságáról. Túl sok és túl tucatzenéket írnak az én olvasatomban. Ennek ellenére gondoltam egy album esetében mégiscsak összekapták magukat és végül is igazam lett. A formáció két tagja Aly El Sayed Amr Fathalla és Fadi Wassef Naguib már oviskoruk óta ismerik egymást. 1999-ben saját studiót is berendeztek, s belevágtak a zeneírásba, de az első igazi sikerüket a 2003-ban megjelent 'Eye of Horus'-szal érték el, amihez egy remekbe szabott Ronski Speed remix is készült. Ezután be is indult a biznisz, a fiúk sorra adták ki a zenéket, amelyek az idő előrehaladtával egyre ötlettelenebbek és gyorsabb tempójúak lettek. Az Armada felkarolta a két legényt, talán ezért is szerezhettek ekkora hírnevet/elismertséget maguknak. A több évnyi megfeszített munka megkoronázásaként májusban látott napvilágot az egyiptomi trance don-ok első albuma a 'Rising sun'.
A nyitó 'Medellin' chill out-os erényeket fitogtat, majd uplifting mészárlásba vált át, kár érte, egész ígéretes kezdés lett volna pedig. A Katherine Crowe-val közös 'It will be OK' szerencsére visszavesz a tempóból, a dallam abszolút rendben van, a vokáltámogatás is különleges, szóval jár érte egy nagy pacsi. Az előzetesen single-ként már megjelent Denise Rivera-val rögzített 'My mind is with you' is bizsergetős, főleg Denise csodálatos hangja miatt. A 'Rosaires' engem egyáltalán nem fogott meg, olyan mintha Paul Van Dyk, sean Tyas és Giuseppe Ottaviani adna egymásnak randevút. Az új maxira kimásolt track a 'Listening' rock-os riff-fel nyit, szerencsére a darab köszönőviszonyban sincs a hínárhajjal és a basszusgitárral, Josie hangja igazi családias hangulatot varázsol. A 'Menes' gitárszólójával nálam abszolút mellélőtt, egy kicsit fura a hangszerre rátolt effekt. A 'Still'-be már az első taktus után beleszerettem, hiszen egy zongorás, vokálos downtempo darabról van szó. Lehet, hogy öregszem, de ez végre nyújt egy kis felüdülést a zakatolás után. A négy percnyi lazítás után ismét aprítunk, a vendégművész Björn Akesson sem sajnálja a tempót, viszont a kiállásban egy igazán kellemes dolog veszi, ami ad egy diszkrét bájat a számnak. A 'Still'-ben már bizonyító Sue McLaren az 'I can hear you'-ban visszatér. Itt nem chill, hanem uplifting a körítés, de ez nem baj, Sue erőn felül teljesít, s elviszi a hátán az egész produkciót. A 'Without you'-ba Philippe El Sisi és Senadee is beszállt, a felvezetés semi extra, a kiállás viszont elég szívfacsaróra sikerült, emiatt meg is tetszett, igazi érzelmeket közvetít. Egy trance album nem is igazi, ha egy számban nem csendül fel Tiff Lacey hangja. nos a 'Paradise'-ban a művésznő teret kap a kibontakozásra. A fiúk okosan egy chill out darabhoz kérték a segítségét, ahol valósággal ficánkol, jófajta. A 'Khepera' is elég súlytalan darab, az erőltetett keleties motívumok elviszik az egészet giccsbe. A 'Sandgroper' egy fémes tech-trance, full kilőve nálam. A 'Breeze' igéretesen kezd, Jass csodása hangja félidőben kap egy iszonyat pumpa alapot, innentől egy lankadt is az érdeklődésem, nem nagy durranás. A címadó, egyben utolsó számnak hagyott 'Rising sun' lírai kiállásával megidézi a nagy egyiptomi fáraók emlékét, nekem a nyávogós hangszer és a szimfónikus háttér egy kicsit erőltetett, de az legyen az én gondom.
Összességében egy közepes lemezzel van dolgunk, unásig ismert uplifting sablonokkal és ígéretes chill-downtempo próbálkozásokkal. Utóbbi sokat javít az összhatáson, így a meglepetés ereje miatt is egy 6,5/10-et megszavazok neki.

Aly & Fila - Rising Sun

Label: Armada Digital
Katalógus szám: ARDI1566
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. május
Stílus: Uplifting trance, downtempo, chill out
Producerek: Aly El Sayed Amr Fathalla és Fadi Wassef Naguib

Tracklist:
1. Medellin (ft Activa) (3:36)
2. It Will Be Ok (ft. Katherine Crowe) (5:21)
3. My Mind Is With You (ft. Denise Rivera) (6:58)
4. Rosaires (6:37)
5. Listening (ft. Josie) (3:38)
6. Menes (5:18)
7. Still (ft. Sue McLaren) (3:54)
8. Perfect Red (vs. Björn Akesson) (4:09)
9. I Can Hear You (ft. Sue McLaren) (5:03)
10. Without You (The Never Knowing) (vs. Philippe El Sisi feat. Senadee) (5:27)
11. Paradise (ft. Tiff Lacey) (5:09)
12. Khepera (4:58)
13. Sandgroper (5:15)
14. Breeze (ft. Jass) (3:53)
15. Rising Sun (5:12)

Kulisszatitkok

Dinka a Hotel Summerville-ben vert tanyát

Felzárkózóban a svájci prog house szcéna. No nem kell megijedni, nem évtizedes lemaradást kell bepótolniuk, szimplán a 'Svájc' szóról nem a house, hanem inkább a vaskos bankszámlák, a rumos hordóval felvértezett bernáthegyi kutya, a csokoládé valamint a hófödte bércek ugranak be. Azonban nem árt figyelő szemünket az alpesi országra vessük, hiszen a magaslati levegő valóságos csodát művelt az itt alkotó művészekkel. Elég csak Daniel Portman-ra, George F. Zimmer-re, Tatana-ra, Leventina-ra gondolni. Egy valakit még kifelejtettem a felsorolásból, mégpedig Christian Beat Hirt-et azaz Dinka-t.
Dinka (aka Chris Reece, Passanger 10) a D5 mozgalom egyik leghitelesebb követője. Mint azt korábban már megírtuk Chris belezúgott a Zimmerman-féle sound-ba, s azóta is erősen ragaszkodik a séma saját maga továbbgyúrt változatához. Ez nem baj, egyben egy kicsit sok, de külön-külön hallgatva eddigi összes számára a zseniális jezőt tudnám ráaggatni. Nézzük is mit tartogat a második Dinka LP a számunkra.
A 'Scarlet' egy igazi melankolikus prog szerzemény, melyből nem hiányozhat a sodró, fülbemászó dallam sem. A folytatás sem kutya, sőt a Lizzie Curious hangjával felturbózott 'Green leaf'-fel még egy lapáttal ráteszünk az előző gyönyörűségre. Na, ha erre valaki nem bólogat, akkor annak a hiba a saját készülékében van. Az 'Elements' is követi a bevett hangzást, a kiállásban iszonyat szépen olvad össze a vokál valamint a a lead dallam. A 'Some people will never learn' az egyik legutolsó darab, amit Dinka barátunk megszellőztetett előzetesen az albumról. Bevallom egy kicsit olyan ez a darab, mintha hallottam volna valahol, viszont dallamossága mégis meggyőz, hogy ez a produkció megáll a saját lábán is. A címadó 'Hotel Summerville' egy igencsak nagy meglepi, egy törtütemeken nyugvó downtempo darab akusztikus gitárral megspékelve. A 'Never cheat on strangers' már visszatér a tempósabb struktúrához. Sok újat nem tudok írni, ez a muzsika is dallamos, jól szól, nem lehet belekötni. A 'The celtic of Scotland' nem más, mint a 'Braveheart' című film betétdalának modernkori adaptációja (Dj Sakin után szabadon) élő hangszerekkel. Szép. A 'Meaningful story' is mestermunka, melyből csak úgy árad a nyári, tengerparti hangulat. Döccenünk egyet, hiszen a 'Smile when you're hurt the most' egy Enigma-s ballada némi Enya-féle vokállal megvadítva. A 'Ghosts in a suit' alaposan odahúz groove-ban, alig győzzük kapkodni a fejünk. A kiállásban érkező dallam tényleg olyan, mintha egy szellem próbálna riogatni bennünket. A 'Kazantip' egy könnyed ujjgyakorlat, melyet minden bizonnyal a Krím-félszigeti megaparty ihletett. ennek megfleleően egy könnyen emészthető dallam született, amit pár pohár sör után is erőlködés nélkül lehet dudorászni. A George F. Zimmer-rel közös 'Soma is language' pár hónappal ezelőtt jónéhány progressive house dj szettjében volt alapdarab, ami egyáltalán nem véletlen. A szeletelős alapokra jönnek a Dinka elemek, majd egy férfi motyogás is beszáll a ringbe. Ütős. A 'Canonball' se hoz új fuvallatot, itt már kezdtem egy kicsit becsömörleni az egyen hangzástól. A záró 'Road to Perdition' tovább mélyíti azt az érzésemet, hogy 12 egyenruhás muzsika egy picit sok egy albumra.
Le a kalappal Chris előtt, hiszen mindig a maximumra törekszik, de vihetett volna egy árnyalattal több változatosságot az albumba. A lassabb zenéi nagyon frankók, ezen a vonalon haladhatott volna tovább. A másik problémám, hogy az albumra felpréselt track-ek 90 százalékát már ismertem korábbról, Dinka barátunk tehát nem igazán feszült meg az új zenék írásában. Ezek tudatában csak 7,5/10-et kap tőlem.

Dinka - Hotel Summerville

Label: Unreleased Digital
Ország: Svájc
Megjelent: 2010. június
Stílus: Progressive house, downtempo
Producer: Christian Beat Hirt

Tracklist:
1. Scarlet (7:36)
2. Green leaf (ft Lizzie Curious) (6:50)
3. Elements (6:33)
4. Some people will never learn (7:40)
5. Hotel Summerville (5:37)
6. Never cheat on strangers (7:46)
7. The Celtic of Scotland (7:31)
8. Meaningful story (7:29)
9. Smile when you're hurt the most (4:48)
10. Ghosts in a suit (7:24)
11. Kazantip (6:51)
12. Soma is language (ft George F. Zimmer) (6:48)
13. Canonball (7:09)
14. Road to perdition (7:22)

Belehallgatós

Interjú Mango-val (2007-08-17)

Az utóbbi időben ha dallamos progi zenéket keres az ember jobb, ha egyből kelet felé veszi az irányt. Mi is jártunk már a környéken, most pedig egyenesen Oroszországig jutottunk. E-heti interjúalanyunk Mango, polgári nevén Alexey Golovanov. Tehát hátra lehet dőlni a székben és miközben hallgatod a mixet, végigolvashatod az interjút is. Jó szórakozást mindkettőhöz.

— Több hazádból származó producerrel is sikerült már interjút készítenünk, te hogy kerültél bele ebbe a zenei világba?
—Amióta az eszemet tudom, elektronikus zenét hallgatok. Az első kedvencem Robert Miles és a „Dreamland” albuma volt. Szóval bekerültem a house világába, folyamatosan vettem a bakeliteket, számokat, válogatásokat. Majd jött Nalin & Kane „Beachball” című trackje és teljesen beleszerettem, az eredeti változat a kedvencem, igazi mestermű! Ezután kezembe került és meghallgattam Sasha „Expander”-jét, ezzel kezdődött a progresszív zenei „pályafutásom”. 2003 körül pedig felfedeztem a Fruity Loops-ot és elhatároztam, hogy belekezdek a zenekészítésbe. Végül 2006-ban elkészült pár számom, amik úgy éreztem, jók lettek. Ezután jött a tél és egyik barátommal úgy döntöttünk, szerencsét próbálunk, és elküldtük pár számomat különböző kiadókhoz. Pozitív kritikát kaptam hála istennek, és Stefan Anion, valamint Retroid leszerződtette a „Lollipop Girl”-t a kiadójukhoz és meghívtak producernek hozzájuk. Szóval így kezdődött minden.

— Kik azok támogattak és segítettek előrébb jutni?
— A barátaim, és a barátnőm persze :). Azt mondhatom, hogy Ők segítettek és bátorítottak eddig. Tudod, hogy ha egy új számod megdicséri a barátod, hogy „hú, de jó szám, azt hiszem felrakom az mp3-lejátszómra”, akkor az vagy igaz, vagy csak kedvességből mondja, de amennyiben úgy érzed igaz, akkor rendkívül inspiráló dolog lehet. Arra ösztönöz, hogy tovább dolgozz, és jobb légy. Emellett nagyon szigorú vagyok önmagamhoz, és ez tényleg jót tesz a munkáimnak. Az-az igazság, hogy nagyon lusta vagyok, de ha zenéről van szó, akkor teljesen megváltozik a hozzáállásom, és a tökéletességre törekszem.

— Szerinted mennyiben függ az előrébb jutásod attól, hogy milyen kapcsolatokat sikerül kiépítened?
— Szerintem a tehetségtől és kemény munkabírásról szól minden, ha igazán híres akarsz lenni! A siker sokféleképp értelmezhető, mindenkinek mást jelent. Az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ismert vagy, szeretnek és megértik a zenéid. Ha az emberek szeretik a zenémet, akkor meg is értik azt, és nekem ez az igazi siker, és nem attól függ, hogy milyen kiadónál vagy – csak a zene számít. De, az-az igazság, hogy azért van néhány jó kapcsolatom, csak a biztonság kedvéért. :)

— Hogy értékeled a progressive house illetve break zene jelenlegi helyzetét, nálatok Oroszországban illetve tőletek nyugatabbra?
— Nagyon meglepődve tapasztalom, hogy Oroszországban ennyi jó a progresszív zenét készítő producer. Sajnos még mindig elég kevés ilyen ember van itthon, aki ezzel foglalkozna, és ez nagyon szomorú. Silent Brothers, Lokitas, Arthur Deep, iFrolov, szerintem sokan ismerik e neveket. Európában a progresszív zene sokkal felnőttebb, sok a kiadó, sok a remek producer, és van jó néhány internetes rádió, mely ilyen zenével kecsegtet. Rengeteg név van, melyek az egész világon ismerősen hangzanak. Lehet, hogy mi ismertségben még nem vesszük fel a harcot, de nagy a kreativitásunk és nagy a potenciál bennünk, szóval van hová fejlődnünk. A zenének össze kellene fognia az embereket.

— Szerinted érezhető egyfajta kettészakadás az érzelem dúsabb zenét játszó illetve író producerek és a minimal-os elektro-s illetve tech-esebb vonalat képviselők között?
— A válaszom határozottan: nem. Érzelem dús progresszív zenét próbálok készíteni, de néha jó kísérletezni kissé tech-es és minimal-os hangzással is. Szabadidőmben imádok tech és minimalt hallgatni olyan arcoktól, mint Dan, Deadmau5, Adam Johnson, Petter és még sokan mások. Amúgy is véleményem szerint a tech és minimal is tud érzelemmel teli és melódikus lenni. Miért ne? Ez csak szerintem a hangulattól és az inspirációtól függ. Szerintem sokan ismerik Petter „These days” című számát. Vagy a nemrég megjelent, Deadmau5 - „Jaded”-et – teljesen pozitív hangulatú zenék.

— Igen sok magyar kapcsolattal rendelkezel, ahogy észrevettem, Ők kerestek téged, te őket, vagy kölcsönösen így alakult?
— Az első kapcsolatom Huszár Ádámmal alakult ki, Ő Retroid. Pár demómat elküldtem neki, megtetszett neki és úgy döntöttünk találkozunk. Most Retroid ’Morphosis’ kiadójához vagyok leszerződve, de szerintem ezt te is tudtad. A kiadónál ismertem meg a East Cafe-t is. Majd nemsoká rá Snake Sedrick-kel is sikerült megismerkedni, aki szintén nagyon kedvelte a számaim, és 4 számom is felrakta a promo mixére, mely az oldalatokon jött ki. Júniusban végre Dynamic Illusion-nal is összehozott a jószerencse, aki egy remek remixet készített a Kisses EP-re. Azt kell mondanom, hogy mindegyikőjük kedves fickó, és jó arcok egytől egyig.

— Kiket tartasz példaképnek, illetve kik számodra jelenleg azok akik meghatározó zenét írnak illetve játszanak?
— Nagyon sok embert tisztelek. Természetesen azokat legfőképp, akikkel együtt dolgoztam eddig. Hogy nagy neveket említsek, itt van BT, Quivver, Sasha, James Zabiela. És persze Chris Micali – imádom, amit ez a pali csinál! Totálisan az én zenei ízlésem. Valamint itt jegyezném meg, hogy szintén imádok egy projektet – a Blackwatch-ot. Sajnos 2005-ben vagy 2004-ben eltűntek, és azóta nem hallok róluk semmit. De a Blackwatch munkáit imádom a legjobban Chris után, és rá hasonlít a legjobban az én zeném is.

— Elképesztően rengeteg tehetséges fiatal producer van nálatok Oroszországban akik az elmúlt pár évben hallattak csak magukról. Minek tudható be szerinted ez az áttörés?
— Azt hiszem, hogy az előző generáció nem nagyon volt rajongója a progresszív zenének. És volt egy olyan sztereotípia, hogy egy kis ember nem csinálhat nagy zenei karriert. Hála istennek, rájöttünk, hogy ez butaság. Szóval ha van tehetséged, és keményen tudsz dolgozni, akkor használd ki a lehetőségeid! Nagyon jó látni új neveket a szcénában, mert sajnos a régi motorosok, mint Quivver, Dousk, Sultan, Bart van Wissen és még sokan mások átváltottak a melodikus progresszív zenéről a tech-es és electro-s hangzásra. Ez nagyon kár, mert mindegyiknek megvolt a saját, egyedi stílusa. De az új arcok, és az oroszok segítségével a progresszív zene élni fog tovább. :)

— Milyen eszközöket, szoftvereket használsz zeneszerzés közben, és teljesen egyedül csinálod, vagy akad azért némi segítség is?
— Leggyakrabban Fruity Loops-ot és sok-sok VST-t használok. Mindig egyedül dolgozom, persze ez alól kivétel a közös projekt. Oh, ha már itt tartunk, tervezem, hogy Lokitas-szal és Kintar-ral is csinálunk egy számot. Remélem jól fog sikerülni!

— Elég termékenynek látom munkásságod, és komolyan veszed a zeneszerzést, esetleg van kilátásban egy önálló szerzői album is, vagy ez még csak a távoli jövő?
— Az elmúlt 5 hónapban nagyon sok zenét komponáltam. Most csak arra vágyom, hogy kivehessek egy kis szabadságot. Albumra még nem gondoltam illetve nem tervezem. Nem tudom miért, de nem érzem szükségét most egy saját szerzői korongnak. Szeretem, ha a hallgatóim maguk alakítják ki a zenéimről a véleményüket, és ezeket egy egésszé összerakva lesz egy kép a munkásságomról. Azt hiszem, hogy egy mixeletlen album a remixeimmel elég jó lenne, de ez a jövő zenéje.

— Játszol valamilyen hangszeren?
— Nem. De lehet, hogy tudok, bár inkább ezt ne hallgassa senki. :)

— El tudod képzelni hogy a jövőben esetleg akusztikus hangszerekre cserélj egy két VST-t?
— Igazából sokat gondolkodtam azon, hogy igazi gitárhangokat rakjak a zenéimbe. De inkább a 100%-os elektronikus zenét részesítem előnyben. Úgy gondolom, hogy az elektronikus zenének megvan a maga esszenciája, hangzása, így inkább nem keverem bele az akusztikus hangszereket.

— Végül hol szeretnél tartani, mondjuk 20 év múlva?
— Huh, ez nehéz kérdés. Még nem gondolkodtam erről. Remélem, mindig lesz időm a zenére. Amúgy sem szoktam ennyire előre tervezni. Ilyen kérdésnél azt mondanám: lesz, ami lesz.

(Forrás: www.musicforever.hu)

Kapcsolódó linkek:

— Mango On Discogs
— Mango On MySpace