Borongós hangulatú szeniorok

Sokan szorítottak a norvég Röyksopp duónak, hogy legalább annyira összetett albumot tegyenek le az asztalra a most megjelent Senior-ral, mint amilyen volt az egy évvel ezelőtti Junior. Mint tudjuk mindig akkor a legnehezebb valami színvonalasat csinálni, amikor mások természetesenek veszik, hogy a zsenialitás a kisujjunkból jön. Svein Berge és Torbjorn Brundtland erre meglépte azt, amit sokan nem igazán mernek: szartak az elvárásokra, csupán kizenélték magukból ambivalens érzéseiket, s azt egy albummá pofozták össze. Amit előre érdemes leszögezni: egyetlen rádióbarát zene sincs itt (míg azért a Junior-on azért akadt pár), a vokalisták is messzire elkerülték a studiót, s mintha egy nagy fekete felhő telepedett volna a fiúkra alkotás közben.
Az ...'And the forest began to sing', egy intro, ami gyakorlatilag egy naturalista hangulati kép, némi komolyzenei beütéssel. Mire elkezdenénk élvezni érkezik a 'Tricky two', ami már teljesen másfelé veszi az irányt. Én utaztatós elektro-diszkónak nevezném. Az igencsak harapós alapra szépen rétegződik a szinti, némi acid groove és a Giorgio Moroder fénykorát megidéző diszkó miliő. Azért mielőtt teljesen elszállnánk a végereménytől mindig beúszik egy kis disszonancia, amitől a slágerfaktor vissza is ugrik a zéróra. A 'The alcoholic' egy jóízű deleriumos kóvájgás space effektekkel és a fogyasztott pia mértékétől torzuló, ám első nekifutásra tetszetős gitárdallammal. A 'Senior living' olyan, mintha egy régi 20-as, 30-as évekbeli lemezt tettünk volna fel lazulás céljából. Aztán megérkezik egy lágy gitárhang, s közben a vonósok is dolgoznak a háttérben. Talán a legélvezhetőbb szám a korongról, de nagy áttörést ne várjunk tőle, hisz a zene nem feszíti szét saját kereteit, csendben visszatér az origóhoz. A 'The drug' egy békésen induló hallucináció igaz története, ami később kiegészül néhány rémképpel. A 'Forsaken cowboy'-ban azért felfedezni némi életet, női dúdolgatást, szokatlanul dallamos gitárszólót, ennek ellenére még sem támad tőle határtalan jókedvűnk. Ez a darab bizony elbírt volna egy kis éneket. A 'The Fear' akár a Keresztapa modernkori adaptációja is lehetne, a dallam első része talán egyezik is az emlegetett filmklasszikusban felcsendülő címzenével. Érdemes azonban túllendülni a nyúlás tényén, mert érdekes hangok cikáznak ki és be a hallójáratainkba. Komplex track, a közepén kissé átcsúszik funky-ba, de a mély depresszió megmarad. A 'Coming home' igyekszik lírai lenni, s tulajdonképpen az is a maga módján. Az egész olyan mint visszatérni valahová, egy kedves helyre, ahol a régi emlékek azonnal lerohanják az embert. A 'Long, long way' is egy vízió, mintha a végtelen óceán fölött repülnénk, s a vízen megtörő fény játékában gyönyörködnénk. A 'The final day' mint ráadás okoz meglepetést, mivel nem is szerepel a borítón. A sub kinyír, a maradék zörej azonban kicsit rendezetlenül úszik egymásba. Ez már a totális megsemmisülés.
Azt hiszem nem mondok badarságot, ha ezt az albumot 18 éven felettieknek ajánlom csak. Annyira depresszív és nehéz, aminek kellő hangulatban kell nekiveselkedni. A sokk ezért is lehet nagy a rajogók számára, mivel könnyedebb hangvételt és játékos sokszínűséget szokhattak meg a fiúktól. Most ez ilyen lett, remélem ettől mélyebbre már nem szállunk követlkezőleg. Ha a hallgathatóságot nézem 5/10-et adok rá, ha a képviselt művészi értéket kellene pontoznom 9/10-et érdemelne nálam.

Röyksopp - Senior

Label: Wall Of Sound
Katalógus szám: WOS080CD
Megjelent: 2010. szeptember
Stílus: Electro, experimental, ambient
Producer: Svein Berge, Torbjorn Brundtland

Tracklist:
1. And The Forest Began To Sing (1:50)
2. Tricky Two(7:51)
3. The Alcoholic (5:11)
4. Senior Living (5:10)
5. The Drug (5:58)
6. Forsaken Cowboy (5:28)
7. The Fear (7:02)
8. Coming Home (5:05)
9. A Long, Long Way (4:00)
10. The Final Day (6:42)

Belehallgatós

Labelhopping II. - Eve, Hook, Whoop!

A cikksorozat második írásában is folytatódik a brit hegemónia. Ezúttal is három, az elmúlt
évtizedekre nagy hatást gyakorló labelt veszünk górcső alá.

Eve Records: Az Eve gyökerei egészen 1995-ig nyúlnak vissza. Az ezt követő 8 évben 53 single-t és számtalan albumot jelentettek meg. Hangzásukat tekintve jól megfért egymás mellett az acid-del nyakonöntött hardtrance és a millenium idején nekilendülő prog house és trance keveréke is. Érdekesség, hogy a label társalapítója Pablo Gargano jegyzi a megjelenések legalább felét. Az Eve, mint label ma is aktív, egy hosszabb szünet után új irányokat kerestek és találtak maguknak. Zeneileg az elektro-tól, a tech/deep house-on át a trance-ig minden belefér a profiljukba.

Előadók és itt megjelent számaik: Pablo Gargano (Trance in Saigon, Holding you tight), David Forbes (Questions must be asked), Markus Schulz (You won't see me cry), Dakota aka Markus Schulz, (Lost in Brixton), Carissa Mondavi (Solid ground).

Hook Records: A Hook-ot 1993-ban alapították a skóciai Aberdeen-ben a Bellboy Records testvérlabel-eként. Míg az Eve-nél Gargano vitte a prímet itt Chris Cowie ontotta magából a jobbnál jobb release-eket, különböző álnevek alatt. Mint a blogon korábban már olvasható interjúban mondta, itt azok a zenék jelentek meg, amik a Bellboy-os house/tech hangzást dúsították fogyaszthatóbb elemekkel. Az így létrehozott hipnotikus, a prog house és a goa határán lavírozó darabok révén a kiadó világhírnévre tett szert, lemezeiket Tiesto-tól kezdve Paul Oakenfold-ig mindenki pörgette. A Hook-nál olyan elsimert előadók ténykedtek, mint a Transa testvérek, az amerikai Christopher Lawrence, a multitálentum Chris Cowie és a két release után elnémuló Sandra Collins. Napjainkban újra nekiálltak a kiadásnak, a régi release-ket jelentetik meg digitális formában gondolva a mai fiatalokra is.

Előadók és ismertebb számaik: De Niro (Revolver), X-Cabs (Adena, Infectious, Cut to zero), Dawntreader (Mission) (mind Cowie projekt), Transa aka Dave & Brendan Webster (Prophase, Enervate), Christopher Lawrence (Shredder, Rush hour), Sandra Collins (Flutterby).

Whoop! Records: A Whoop!-ot 1994-ben grundolta Joel Xavier (aka Ground Zero) és Andy Lekker. A Whoop! is az izgalmas house sound-ot célozta meg, ami ha kellett deep-be hajlott, ha kellett a tribal került a fősodorba. Egyedi, másokkal nem összetéveszthető megszólalásuk egy jó időre tartósította helyüket a legjobb kiadók között. A zeneiparban megváltozott körülmények azonban őket is térdre kényszerítették. Aki egy kicsit közelebbről szeretne megismerkedni a label munkásságával mindenképp szerezze be a Whoop! Classics 1-et, amit Tarrantella aka Chistopher Roy Bourne állított össze három 50 perces dj mix formájában. Ezen saját és Redanka-val közös számai szerepelnek, néhány remix társaságában.

Előadók és számaik: Dominion aka Nigel Dawson (Lost without you, 11 hours), Tarrantella aka Chistopher Roy Bourne (Saturn, Karma), Redanka aka Andrew Thomas Holt (Scent of love), Kayestone aka Ricky Stone & Derek Kaye (Atmospheres). Folyt. köv...

Blue Moon Bay Vol. 7: lazulás, tengerpart, naplemente

A Blue Moon Bay újabb epizóddal jelentkezik, ami Madley elmondása szerint a Blue Mixek közül az egyik legnyáriasabb darabra sikeredett. Itt van nekünk rögtön a mix legelején egy Steve Birch zene, ami nagyon finoman kezdi a mixet. Ezután Pamuya nótáját a 'Liquid Sky'-t (nem tévedés, mert) két féle remixben is tesztelhetjük! Global Warming 'Fall To Pieces' -ét az egyik legtehetségesebb producer Alucard remixelte meg. Mondhatni nem volt nehéz dolga, hiszen már az alapzaj is remekül össze volt rakva. Az ötös szám artist name-je elsőre is sokat elárul. The Trance Guitarist 'Floyd' -ja Luqe Remixében a baleári zenék egyik ékköve. 'Under The Rain' Tigran Oganezov átíratában nagyon érdeke darab. Egy hosszan elnyújtott monoton rész után elemi erővel csapnak oda a szintetizátoros dallamok. Mindez olyan hatással van az emberre, mintha Oganezov kissé rátenyerelt volna a billentyűkre. A hetes zene is érdekes darab. Leginkább progi house-ként aposztrofálható. Tom Cloud 'Pictures' című számával visszaváltunk trance-be. Nagyon feelinges, dallamos kis zene. A 'Time Is By Your Side' a mix legbaleáribb darabja. Imádom ezt a zenét. Alongshore 'Moonrise Over Palms' -sza szépen zárja a mixet.

Blue Moon Bay Vol. 7 - Mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 007
Megjelent: 2010. október 18.
Stílus: Progressive / Balearic Trance, Progressive house
DJ mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Steve Birch - Snozzle Snout (Korruptors Wee Remix) [Spaced Out]
2. Pamuya - Liquid Sky (Andy Tau Remix) [Alter Ego]
3. Pamuya - Liquid Sky (Audien Remix) [Alter Ego]
4. Global Warming - Fall To Pieces (Alucard Remix) [Electra]
5. The Trance Guitarist - Floyd (Luqe Remix) [The Clubbers]
6. Esprit Fort & SoulState - Under The Rain (Tigran Oganezov Remix) [Nemesis]
7. Terry Da Libra - Enchanted Waters (Something Good Remix) [Nellie]
8. Tom Cloud - Pictures [In Trance We Trust]
9. Aerosoul - Time Is By Your Side (Cala Azul Remix) [T.U.S.O.M.]
10. Alongshore - Moonrise Over Palms [Magic Island]

Sunlounger: az élet "tengerpartos" oldala

Nem múlhat el úgy év, hogy Roger Shah ne örvendeztetne meg bennünket legalább egy olyan albummal, amitől a tengerpartra támad emigrálni kedvünk. Nosz, az idén már megkaptuk a 'Music For Balearic People Vol.3'-at útravalónak, ám a visszhangok valahogy mégsem voltak annyira önfeledten pozitívak, mint korábban. Sokan már azt éreztük, hogy a stílusirányzat, amit Shah járatott csúcsra balearic trance néven kezd elkopni. Erre Roger Sunlounger álnevén kihozott egy dupla cd-t 'The beach side of life' címmel, hogy választ adjon a fanyalgóknak, másrészt, hogy megörvendeztesse szépszámú rajongótáborát, s egyben hozzon egy kis nyarat az őszben. A harmadik Sunlounger LP ezúttal is downtempo/uptempo alapján épül fel. Először a chill out darabokat fülelhtejük meg. Szerencsére itt nem kell olyan konvenciókat figyelembe venni, hogy a mixelhetőség végett hosszú felvezetése legyen, s a dal közepén egy iszonyat breakdown legyen, amire lehet a kezeket a magasba emelni. Éppen ezért fordulhat elő az, hogy Roger nyugodtan, nyomás nélkül bontakozhat ki, s ennek megfelelően az egyes diszk anyaga egy valódi örömzenélés. A 'Beach side of life' tipikus nyitó zene, semmi komoly. A Zara-val közös 'Found' 4/4-es mixe már tarolt a klubokban, azt hiszem a chill out verziónak sincs mit szégyenkeznie. A 'Coastline' hoz egy kis színt a lemezre, nevezetesen dub-os, reggae-s elemekkel nyit, aztán egy valóságos gitármennyország bontakozik ki. A 'Breaking waves'-t sem hiszem, hogy sokat kell méltatnom, talán csak annyit, hogy ebben a miliőben sokkal jobbnak hat. A 'Kuta Beech' nekem olyan patetikusnak hat, mint amilyen mondjuk a 'Braveheart' főcímdala volt anno. Filmzenének isteni lenne. A 'Beautiful night' méltó utódja a 'Who will find me'-nak, ezt személyes kedvencem a 'Summer escape' követi, ami a Cafe del Mar sorozat legszebb pillanatait idézi meg a számomra. A 'Trademark white' és a 'Life' könnyed hullámtörések, jó nagy beach érzéssel megtoldva. Az 'Acapulco waves' lehet az album következő single várományos dala, amivel kapcsolatban ugye remixversenyt is hirdettek. Pillekönnyű ringatózás, bársonyos string és játékos gitárszóló jellemzi eme szerzeményt. A 'Feels like heaven' a meseszép hangú Zara közreműködésével a korong harmadik csúcspontja, borongós, felemelő hangulatával egyből magára irányítja a figyelmet, fülbemászó dallamát már az első pár hallgatás után könnyedén dúdolhatjuk. A 'Son of a beach' maga a totális elszállás, semmi sallang, ez bizony 100 száalékig chill out a javából.
A kettes cd egy kis renoválással nagyjából ugyanazokat a fénypontokat hozza, mint az első lemez. Nagy valószínűséggel a klubos beállítottságú embereket ez a diszk jobban megnyeri majd, viszont az igényesebb sound hívei minden bizonnyal a chill out verzióknál horgonyoznak majd le. Az, hogy nem nagyon találunk kivetnivalót a lemez anyagában azonban nem jelenti azt, hogy az év LP-je lenne, ugyanis nagyjából ugyanazt halljuk, mint az előző Sunlounger korongon,. Persze bohóság lenne meghökkentő új elemeket várni, hiszen ez az alteregó erről az atmoszféráról lett híres. Egy biztos nyáron nagyobbat ütött volna a lemezpangás idején. Időzítéssel és sound-dal együtt 7/10-et érdemel nálam.

Roger Shah presents Sunlounger - The Beach Side Of Life

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARMA270
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. október
Stílus: Chill out, downtempo, balearic trance
Producer: Roger P. Shah

Cd 1 - Downtempo
1. The Beach Side Of Life (5:37)
2. Found (ft Zara Taylor) (6:14)
3. Coastline (5:00)
4. Breaking Waves (ft Inger Hansen) (5:45)
5. Kuta Beach (6:03)
6. Beautiful Night (ft Antonia Lucas) (6:16)
7. Summer Escape (6:29)
8. Trademark White (5:15)
9. Life (ft Lorilee) (5:10)
10. Acapulco Waves (5:59)
11. Feels Like Heaven (ft Zara Taylor) (8:18)
12. Son Of A Beach (7:58)

Cd 2 - Uptempo
1. The Beach Side Of Life (6:35)
2. Found (ft Zara Taylor) (6:45)
3. Coastline (5:47)
4. Breaking Waves (ft Inger Hansen) (8:05)
5. Kuta Beach (5:47)
6. Beautiful Night (ft Antonia Lucas)(6:31)
7. Summer Escape (6:00)
8. Trademark White (6:03)
9. Life (ft Lorilee) (6:09)
10. Acapulco Waves (6:00)
11. Feels Like Heaven (7:41)
12. Son Of A Beach (5:47)

Belehallgatós

Deep In Calm: maga az angyali harmónia

A lengyel Marcin Piasecki aka Deep In Calm még csak 24 éves, de máris a lába előtt hever a világ. Marcin olyan előadóktól merített ihletet, mint Timewriter, Moshic, Faithless, Schiller, Moby, Groove Armada és Depeche Mode. Mély, de annál érzelmes darabjait idővel olyan label-ek szerződtették le, mint a Carica, a Mestiza és a Silk Sofa. A Mistique Music fejei Michael és Levan is felfigyeltek rá, s lehetőséget biztosítottak neki, hogy az első albumát a 'Spectrum'-ot a prog house fellegváraként számon tartott kiadónál adhassa ki.
A nyitó 'At world's end' egy csodaszép deep house szerzemény a természet hangjaival megspékelve. Organikus nyugodtság jellemezi végig, igazi bedőlős szerzemény, after partikon kötelező darab lehet. A 'Delusion' egy kicsit növeli a tempót, de a deep sound továbbra is uralja a terepet. Nem hiába, hisz a név kötelez. Semmi szigorúság, csak lebegés ezerrel. A 'Different Situation' egy kísérletezés, a vastag sub-ok szépen keverednek a széteffektezett vokálfoszlányokkal és az eddig megszokott éteri atmoszférával. A 'Jean Valjean' szinte ugyanazt hozza, mint a sorrendben előtte álló 'Different Situation', az apró eltéréseket nem igazán tudom szavakkal jellemezni, ezt hallani kell. A 'My sky' már a progressive irányzat felé kacsingat, ennek ellenére továbbra is légies és játékos, s olyan érzésünk támad, amint épp egy gépen ülve a bárányfelhők között hasítanánk. A 'Soft thunder'-rel, ha lehet még feljebb kúszunk az atmoszférában, minden egyes hangja egy külön élmény a számomra. A 'The sky is crying' már Greyloop 'Float Away' műsorában is szerepelt, így nagyjából be lehet lőni a hangzását. Igazság szerint a sound Exoplanet-et idézi, aki hasonló mély és experimentális dolgokkal kísérletezik, mint Deep In Calm. A 'The stars above' játékos gitár nyúzással startol, majd egy bohókás dallam kísér utunkon. Talán túl könnyed is ez a melódia, az eddigiekhez képest. A 'Too much silence' igazi intro zene, deep-prog szettek elejére ideális nyitó muzsika. A záró 'What's your secret' is kisérletezősebb darab, amit a csodaszép zongora és chime dallam valamint a megvariált dobszerkó tesz különlegessé. Ez talán Deep In Calm ars poetica-ja, ami egyben mély, érzelmes és technikás is.
Összességében a 'Spectrum' tisztességesen összeállított album lett, ahol nincsenek fölösleges sallangok. Igazából nem is a lábak megmozgatása, hanem a lélekre hatás a célja. Egyetlen negatívum, hogy az anyag eléggé homogén, így egy idő után kicsit egysíkúnak tűnhet. Nekem ennek ellenére tetszett, mindenkinek ajánlom nyugodt szívvel. 8/10.

Deep In Calm - Spectrum

Label: Mistique Digital
Katalógus szám: MISTD30
Megjelent: 2010. október
Stílus: Deep house, progressive house
Producer: Marcin Piasecki

Tracklist:
1. At world's end (8:29)
2. Delusion (6:00)
3. Different situation (5:22)
4. Jean Valjean (7:32)
5. My sky (8:40)
6. Soft thunder (6:29)
7. The sky is crying (5:21)
8. The stars above (6:20)
9. Too much silence (6:14)
10. What's your secret (5:45)

Deep In Calm Soundcloud

Proton & Grateful - Paparazzi: a tört zenék varázsa

2009 nyarán az orosz Proton & Grateful producerpáros breakbeat szerzői albuma jelent meg Paparazzi címmel, amit a Progressive/Electro zenékkel foglalkozó kiadó a Snoochi Boochi dobott piacra. Az albumról előjáróban csak annyit, hogy nem semmi darab. A coveren persze semmi extra (a kiadó felségjelzése felnagyítva), de a zenék többsége nagyszerű darab. Viszont az már az elején le kell szögezzem,, hogy pár zene kivételével nagyon kemény elektró break zenékkel van dolgunk.
A 'Drunky Munky' -val kezdünk, ami elég durván odaver egyet és fejtetőre állítja az embert. A 'Crank' kicsit visszavesz a földbedöngölésből. Pazar szkreccselésre emlékeztető effekteléseire egyből felkapjuk a fejünket. A szám közepe felé egy sötét tónusú dallam kezd bekúszni, ami valami szenzációsan van adagolva. A harmadik zene a 'Following' mesteri felvezetőt kapott. Fantasztikusan szép zene. Egy kis chill, egy kis komolyzenei hangszerelés, és megy is rá szépen a fejbólogatás: ez igen, nagy zene! Az 'All Stars' is nagyon komolyan kezd. Bitang nagy chill break elszállás részesei lehetünk. A 'Stay Alert' nekem egy kis hiányérzetet okozott, ugyanis a többi szépen felépített dallamos zene után valahogy a zúzás most nem jön át. 'Walking Down' nagyszerű zene. Szép letisztult, elektrós stílusával egy buliban is nagyot ütne. 'Brainfucker' is jó zene. Az mc-zős pofázás pedig hab a tortán. Az album címadó dala a 'Paparazzi' számomra túl elektrós. Egyszerűen nem tudtam mire vélni az iszonyat nagy zúzást. 'Bitchys Love' kicsit az előző számra hajaz, pedig sokkal jobban össze van rakva! A 'Dead End' elég baljósan kezd. Viszont dobunk egy hátast, amikor megérkeznek a dobok... Klassz darab, bár az eszement tempó nem igazán jött be. 'Eternal Truths' viszont kárpótol. Gyönyörűen van hangszerelve, hat perc chill break varázslat.
Összegezve az albumot. Van rajta pár eszméletlen nagy zene, de vannak felejtősebb alkotások is, amiket egyszerűen nem tudtam hova tenni. Tőlem a 8.5/10 pontszámot kapja, mert nem lehet csak simán azt mondani, hogy jó album, annál azért sokkalta jobb!

Proton & Grateful - Paparazzi

Label: SnoochiBoochi Records
Katalógus szám: SNO26
Megjelent: 2009. augusztus 15.
Ország: Oroszország
Stílus: Breakbeat, Breaks
Producer: Proton & Grateful

Tracklist:
1. Drunky Monkey (5:45)
2. Crank (7:32)
3. Following (6:02)
4. All Stars (5:25)
5. Stay Alert (5:41)
6. Walking Down (6:36)
7. Brainfucker (6:54)
8. Paparazzi (5:05)
9. Bitchys Love (6:43)
10. Dead End (5:32)
11. Eternal Truths (5:57)

Audiojelly Play(er)

Labelhopping I. - emlékezés egy éra legjobbjaira

Ismét egy újabb cikksorozatot indítunk. Ezúttal olyan label-eket gyűjtünk össze, amik munkásságuk során számtalan színvonalas s egyben felejthetetlen kiadvánnyal gazdagították az EDM-kollektívát.

Limbo Records: Még, hogy a skótok színtelen-szagtalan népség!? A Limbo az egyik leghíresebb skót label, amit a progressive house irányzat megteremtőjének tartanak. 1992 nyarán alakult a kiadó, amit Billy Kiltie vezetett. Érdekesség, hogy az első három Havana és Gypsy release-k mind 20 ezernél nagyobb példányszám keltek el. Egyébként hangzásukat az elején etno elemekkel is fűszerezték, idővel a progresszív trance és house vékony mezsgyéjén lavíroztak tovább. Elméletileg a mai napig aktív a label, bár 2002 óta elég ritkán jönnek ki dolgok náluk. Ezek digitális megjelenések illetve újramegjelenések. Nézzük kik is tartoztak a csapathoz és milyen klasszikusokkal gyarapították a szcénát. Havana aka Graham Drinnan, Richard Miller, Anthony Scott MacKinnon (Ethnic prayer), Gypsy aka Graham Drinnan (I trance you), Winc aka Josh Wink (Thoughts Of A Tranced Love), Fade aka Chris Fortier & Neil Kolo (Heaven to heaven), Seafield aka Chris Sokrati, Nick Stevens & Marc Mitchell (Twisted), Noel Sanger (Subterfuge), CLM ak CL MacSpadden (Centrode).

Yeti Records: 1995-ben alapított belga label. Amíg nem talált rá igazi, konvencióktól és sablonoktól mentes trance sound-jára inkább house-ban utazott. Ezt jól jelzi, hogy olyan klasszikusok is megjelentek náluk, mint Green Velvet 'Flash'-se, Josh Winx 'Don't laugh'-ja és Joe T Vanelli ft 'Playing with the voice'-sza. 2006 óta az ő katalógusuk sem frissül. Említésre méltó produkciók és előadók: D'Argento aka Gert-Jan Bijl (This summers breeze), Maracca aka Ernst Bijlsma (Invocation), Viper aka Bart Grinaert & Marc Van Campenhout (Blue sunshine), Saucerman aka Matthias Hillebrand & Timothy Kleinert (Aquarius), Blue Screen-Green Screen-Yellow Screen-Red Screen aka Frédéric De Backer & Sam Paquet (You & me, Destination hell, Out of time, New York Phillharmonic).

Fluid Records: A label-t az Evolution (Jon Sutton, Barry Jamieson) duó alapította 1996-ban. A progresszív trance-house kiadó óriási sikerre tett szert, ám végül 2002-ben kivonultak a piacról (ahogy a prog sötétebb- tribalosabb vonala lett a menő). Olyan neveket gyűjtöttek össze, mint Andy Ling (Calling angels, Fixication), Christian West (Rotation, Eterna), Arrakis UK aka Barry David Jamieson & Jonathan Sutton (nem összetévesztő a Kai MacDonald és Thomas P. Heckmann alkotta német Arrakis-szal, Medusa). Mana aka Barry Jamieson. John Sutton, Lysa Oldhams. Guy Oldhams (Psionic), Evolution (Phoenix, Crocodile man, Jimmy Van M aka Jimmy Van Mallaghem (E.C.I.-P.S.), Boyd Westerman, Taylor, Jamez, Kenny Shifter, Force Mass Motion és The Digital Blondes.

Blue Moon Bay Volume 6 - koktél, napfürdő és álmodozás

A 'Blue Moon Bay' függők és a minőségi trance rajongói most elégedetten csaphatják össze a tenyerüket, hiszen érkezik a sorozat hatodik epizódja, amit ezúttal Greyloop követett el. Már a nyitás is álomszerű Elastique Soul 'Dreaming Stardust'-ja sejtelmes, hullámzó darab, ami szépen pályára állítja a mixet. Ezt Oliver V és Shokey 'After Rain Comes The Sunlight'-ja követi, ami jelzi az uplifting trance-ben is akadnak kiemekedő szerzemények. A vokálos prog house felé kanyarodunk Chris Sundive 'Alone'-ja CJ Peeton remixében mindent visz, ez a darab a gyönyör magasiskolája, minden a helyén van. Az utazás folytatódik Mike Hennessy és Tony Parker pillekönnyed stílusgyakorlataival. Némileg változik a hangkép, s az akusztikus elemek is megjelennek Nacho Chapado & Smaz 'Between Heaven And Earth'-jében, Wenturo 'Thousand Ways'-ze is szépen adagolja a gitár riff-eket a háttérben. És igen, egy TyDi track is felbukkan, a 'Calling'. Szerencsére Audrey Gallagher nyávogós hangját most mellőzi, igazi parti hímnusz született a kollaborálásból, amihez azért Blake Jarrell remixeri közreműködése is jól jött. A Frisky-n nemcsak nehezen emészthető kísérletező darabok látnak napvilágot, erre jó példa Ninesh Babu 'Meteor Showers'-sze, ami már-már trance-be hajlik. A zárásról Jason Van Wyk fele, aki egyszerűen nem tud hibázni. A 'Dream on' is olyan szerzemény, amire nem fogunk egyhamar ráunni.

Blue Moon Bay Volume 6 mixed by Greyloop

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 006
Megjelent: 2010. október 11.
Stílus: Balearic trance, progressive house
DJ mix: Greyloop

Tracklist:
1. Elastique Soul - Dreaming Stardust (Leguan Records)
2. Oliver V. & Shokey - After Rain Comes The Sunlight (Oliver V. Remix) (Silent Shore Records)
3. Chris Sundive Feat. Irena Love - Alone (CJ Peeton Remix) (Trance All-Stars Records)
4. Mike Hennessy - Obsession (Indigo Records)
5. Tony Parker - Some Days Without You (Olympik Recordings)
6. Nacho Chapado & Smaz Feat Sue McLaren - Between Heaven And Earth (Hysteria Remix) (Future Sound Of Egypt)
7. Wenturo - Thousand Ways (Green Martian)
8. TyDi Feat. Audrey Gallagher - Calling (Blake Jarrell Remix) (AVA)
9. Ninesh Babu - Meteor Showers (Dr K & Nii vs Shiha Remix) (Frisky)
10. Jason Van Wyk - Dream On (First State Music)

Soundprank: egy új generációs zseni Kanadából

Valahogy mindig is felcsigázták az érdeklődésem azok a producerek, akikről alig találni infót a világhálón, így csupán az általuk készített zenék alapján következtethetek a személyiségre. Nos ebbe a prototípusba tartozik a kanadai Soundprank is, akinek bár van saját myspace oldala, de abból még a Mulder-Scully kettős sem sokat tudna kibogarászni. Viszont a most kivesézni kívánt 'Endgame' albumot megjelentető horvát label 'A Must Have' kitolt Soundprank-kel és a Soundcloud profiljukban egy mondatban azért felfedik a fiatalember kilétét: "A fiatal tehetséges kanadai producer Colin Fisher 'Endgame' című debütáló albuma a modern hangzások és textúrák változatos palettáját kínálja..."
Ennyi hangulatkeltés után már az a minimum, hogy az ember valami művészit vár. Tény, hogy a minőségre nem lehet panaszunk, hiszen a korábbi Soundprank produkciók egyaránt kiérdemelték a zseniális jelzőt nálam. A nyitó 'Detachment' mintha ropogó fegyverek zajával nyitna, de nem kell megijedni, nem egy háborús övezetbe csöppenünk, hanem egy csodaszép törékeny világba, ahol egy utánozhatatlan és szívbe markoló zongora dallam az úr. Idővel szépen kísérőként megérkezik egy gitárra emlékeztető mellék melódia és egy törtes dobszekció. A 'Runninate' egy kis intrót követően megkezdi a szeletelés, s egyből rock-os, country-s hatást kelt gitár hangjaival. Olyan mintha egy a Hybrid ült volna Colin mellé a studióba. Progresszív, epikus és lüktető szerzemény. A 'Sand' tökéletesen hozza az eddigi Soundprank kiadványokról megkedvelt melankolikus progresszív sound-ot. A lassú épülést a kiállásban egy agyeldobós breakdown követi. Hihetetlen ez az arc. A 'Foursided' is hasonló elv alapján építkezik, talán az alapok egy kicsit feszesebbek, mint a 'Sand'-ben. A 'Signs' elhagyja a lábak számára olyan kedves 4/4-et, a tempó is mérséklődik. Egy csodaszép downtempo utazásra indulunk zongorával és egy faktornyi Bonobo töltettel. A 'Rooftops' is megmarad a downtempo a farvizen, csodaszép telített, emocionális körítéssel, helyenként d'n'b-re hajazó break variációval. A 'Ciel'-ben deep-es, dub-os sample-k jelzik, hogy az eddigieknél vidámabb textúra szórakoztat majd bennünket az elkövetkező majd 6 percben. És igen egy könnyebben emészthető elektro groove húzza a dalt magával, persze a részleteiben tökéletesen kidolgozott dallam szekcióval sem marad adós Colin, így ismét a libabőrözés lesz az osztályrészünk. A 'Mantis' könnyedén lehetne egy természeti dokumentumfilm aláfestője, egészen 2 perc 30-ig, aztán érkeznek a törtütemek és a membránfiléző sub-hegyek. Nagyon soundtrack-es az összhatás. A 'Drops' ott folytatja, ahol a 'Mantis' abbahagyta. A baljós hangkollázst ismét a sub sodorja másik dimenzióba, a 'Drops' a manapság oly népszerű prog break hangzás zászlóvivője ezen a korongon. A 'Damascus' az alapjában véve kellemes D5 szintiket eszelős módon kicsavarja és széteffektezi, ez az ember nem is ember, hanem egy gép! A címadó 'Endgame' nem sokat cicózik, egyből hadrendbe állítja a szimfónikus elemeket brekbeat ágyon tálalva. Ínyenc darab. A záró 'It's damn cold' nekem Burial összetett hangulatképeit előlegezi meg, majd a hirtelen bezúgó törtütemek már a mai kor szimfonistáit, így Retroid-ot és Hybrid-et kéz a kézben vizionálják elénk.
Összességében egy hihetetlenül profin összerakott albummal van dolgunk, ami könnyedén olvasztja egybe a komolyzenét, a breakbeat-et, a downtempót és a prog house-t. Ez egy LP-n belül manapság nem sok producernek sikerül, Colin Fisher megcsinálta. Eszméletlen ez a pali, igazi őstehetség. Az 'Endgame' 9/10-et kap tőlem, mert nagyon telibe kapott mindenestől.

Soundprank - Endgame

Label: A Must Have
Katalógus szám: AMH 016
Megjelent: 2010. január
Ország: Horvátország
Stílus: Progressive house, ambient, downtempo
Producer: Soundprank ala Colin Fisher

Tracklist:
1. Detachment (4:41)
2. Runninate (6:53)
3. Sand (7:14)
4. Foursided (6:22)
5. Signs (4:31)
6. Rooftops (5:16)
7. Ciel (5:52)
8. Mantis (7:28)
9. Drops (7:15)
10. Damascus (6:16)
11. Endgame (4:40)
12. It's damn cold (6:58)

Hol is található?

Cassius: Futásra felkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Korábban többször is ódákat zengtem a francia Cassius duóról. Ez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen Zdar és Boombass albumaikkal ('99', 'Au Reve', '15 again') jelezték zsenialitásuk határtalanságát. Míg anno a kreatívan felhasznált disco és funky sample-k jelentették muzsikáik lelkét, addig mostanra egy vokálos, electro-house vonal felé mozdultak el. Kommercializálódás ide vagy oda az érdemeiket nem lehet elvitatni tőlük, így azokat a slágereket, amiket a mai napig dúdolgatunk ('Cassius 1999', 'Feeling for you', 'Sound of violence' 'I'm a woman') alkalomadtán. Eyg szóval birtak akkora marketing potenciállal, ami miatt a Nike cég felfigyelt rájuk és korszakalkotó projektjük zenei megvalósítására kérte fel a srácokat. Ez nem volt más, mint a 'Nike+ Original Run', ami egy futáshoz szánt inspiráló háttérmuzsika, ami révén az egészségesebb életmód preferálására bujtogatják a lustább népeket. A zeneszerzők így vallanak a CD booklet-jében a lemezzel kapcsolatos érzéseikről: "A kollaborálás mindig is a munkánk fontos része volt, de ez most valami teljesen más. Egy 45 perces számot kellett kreáljunk (inkább mixet - a szerk.), amire futni lehet, és nem voltak éveink a kivitelezésre. Amikor a Nike felkért bennünket írtunk egy számot, ami egy futóról szólt..Az első demónk elég gyorsan, 140 bpm-en kezdődött, mivel azt hittük a futóknak erre van szükségük. De aztán rájöttünk, hogy képtelenség ilyen tempóval nyitni, majd ezt tovább fokozni. Számtalan repetitív ütemet használtunk, hogy ritmusban tartsuk a futókat. A számok először hipnotikusak, majd építkezők. Ugye pontosan emiatt hallgatunk zenét futás közben. Csak hallgatom és az utolsó öt perc szinte elszáll, s meg sem fordul a fejemben, hogy megálljak..."
És milyen jól fogalmaztak. Azt hiszem, ha én is futóbolond lennék, erre a típusú zenére simán falnám a kilométereket. A nyitó 'Swan' totál a 80-as évek funky diszkó életérzését idézi meg, ez kvázi a bemelegítés. A 'The song I'll never sing' egy bohókás átkötő muzsika, amit tény, hogy nem fogunk dalolászni, de címben rejlő szellemesség adhat egy kis plusz energiát, na meg a jó kis alaptempó. A 'Keep on running' szerintem egy house szettben is nagyot szólna, persze kizárólag a warm up idősávban. Egyébként a főtéma és a funky baseline kart karba fonva játszadoznak egymással, hol visszatérnek, hol eltűnnek. A 'Daltophonia' egy space-s intro-jú darab, amihez egy harapós basszus és a 70-es, 80-as évek miliője társul. A 'Looker'-re már jó 15 km/h órás sebességgel lehet száguldani, ad egy kis plusz adrenalint, hogy ne lankadjon a sportolási kedvünk, funky henger a javából pöpec vokállal megtoldva. A 'The runaway' is nagyjából hasonló alapokon nyugszik, a szerkesztési elv sem sokban tér el. A 'Cala' már egy teljesen más világ, elvesznek Cassius-ék a bpm számból legalább 15-20-at. Érdekes törtütemes túra, ami egyértelműen a levezetést segíti. S ha a nyújtásból még nem lenne elegünk a 'Swan' loopolt verziója is a rendelkezésünkre áll. Pofás összeállítás, ami igazi erejét a futás mellett a kocsiban és a házi hifin is ki tudja fejteni. Ajánlom hát mindenkinek. 8/10.

Cassius - CASSIUSPLAY: Nike + Original Run

Label: Nike+ Sport Music
Ország: USA
Megjelent: 2008. május
Stílus: House, electro
Producer: Zdar, Boombass

Tracklist:
1. Swan (8:56)
2. The song I'll never sing (4:16)
3. Keep on running (10:20)
4. Daltophonia (4:15)
5. Looker (6:07)
6. The runaway (3:43)
7. Cala (7:59)
8. Stertching track (Swan Looped) (5:01)

Mi is ez?

Break In The Clouds 5th Edition: atmoszférikus break a javából

A Break In The Clouds ötös epizódját Arko Madley mixelte össze, miközben a mottó ugyan az maradt, vagyis: összegyűjteni a múlt, a jelen és a jövő break kiválóságainak zenéiből egy csokorra valót és azt mix formájában a hallgatók elé tárni. Ezúttal az egyik kedvenc break előadóm zenéjével van szerencsém indítani a mixet. Dan Findlay alias Dan F zenéjét a magyar producer Flack.Su alakította át egy álom szép, lebegős mesterművé. Aki most találkozik először a 'The Politics of Summer' -rel Flack.Su Remix -ben az tuti nem fogja egyhamar elfelejteni ezt a számot! Michael Burns szintén nagy varázsló! 'We Will Fade' Fretwell átirítában bámulatos darab. Nem tudom, hogy ki énekel a 'We Will Fade' -ben, de csodálatos hangja van, nagyon illik ehhez a számhoz. B.O.N.G. 'Small Things' -ét csak úgy mint a mix első számát szintén magyar producer remixelte át. Aeron Aether fantasztikus break verziót kerekített ki a 'Small Things'-ből. Könnyed, utaztatós muzsika. Mintha egy kis repcsin utaznánk és fentről a felhők fölött járva bámulnánk a mindenséget. Arthur Deep 'Who We Are' -ja is mestermű. Nincs is rá igazán szó, hogy milyen nagyszerű zene. 'Chasing The Sun' a vokálos prog break zenék királynője is lehetne. Matt Darey és Aaron Aether zenéjében a Ridgewalkers duó énekesnője Eleanor Kenny énekel. Akár jó akár rossz a hangulatod, ezt a zenét hallanos kell legalább egyszer az életben! A mixben a kedvenc részem az ötös és hatos szám váltásánál van, amikor is a könnyed, légies atmoszférából átmegyünk egy kis veretésbe. Chris Nemmo 'Nightshade'-ja Retroid remixében nagyon brutál zene! Megy is a pacsi Ádámnak, mert iszonyat nagy remixet hozott össze! A hetes zene egy Mistiquemusic-os megjelenés. Michael & Levan And Stiven Rivic 'Connection' -jét Aaron Aether remixében tesztelhetjük. Szép, letisztult zene. Morozov 'Fly Guitar' -ja nem véletlenül kapta nevét. Nagyon kemény benne az a gitárhang! DP-6 records Deep Sea -je is tetszetős muzsika. A háttérben a tenger hullámzásának hangjait hallhatjuk. A mix végén Abdomen Burst 'Underwater Cave' -jével egyenesen a tenger mélyére merülünk. Kellemes hallgatózást a mixhez!

Arko Madley presents Break In The Clouds 5th Edition

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BITC 005
Megjelent: 2010. október 05.
Stílus: Progressive breaks, Atmospheric Break
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Dan F – The Politics of Summer (Flack.Su Remix) [Glack Audio]
2. Michael Burns – We Will Fade (Fretwell Remix) [Mistique]
3. B.O.N.G. – Small Things (Aeron Aether Breaks Remix) [Silk Digital]
4. Arthur Deep – Who We Are (Original Mix) [Silk Digital]
5. Matt Darey & Aeron Aether feat Ridgewalkers – Chasing The Sun [Black Hole]
6. Chris Nemmo – Nightshade (Retroid Remix) [Digital Sensation UK]
7. Michael & Levan And Stiven Rivic – Connection (Aeron Aether Remix) [Mistique]
8. Morozov – Fly Guitar (Astero Breaks Mix) [Global Underground]
9. DP-6 – Deep Sea (DP-6 Breaks Mix) [DP-6 Records]
10. Abdomen Burst – Underwater Cave (Original Mix) [Proton Music]