Bár legutóbb azt ígértem, hogy folytatom a marketinges
témakört, most mégis inkább más irányba mennék el. Ennek oka, hogy páran
hiányolták a konkrét kreatív tanácsokat. Ezekbe eddig azért nem mentem bele,
mert végül is nincsenek szigorúan vett szabályok a zeneírásban, a lényeg, hogy
mind zeneileg, mind technikailag nézve minőségi darab szülessen és lehetőleg
másoknak is tetsszen. Viszont a kérdések miatt meggondoltam magam és arra
jutottam, jó ötlet lehet, ha a száraz felsorolás helyett ezúttal egy saját zene
kivesézésén keresztül elmondom, én mit és hogyan szoktam.
A választásom a legfrissebb remixemre esett,
amit
Ozgur Ozkan-nak írtam és két hét múlva fog megjelenni. Igen, ez itt a
reklám helye volt.
Azért is erre esett a
döntés, mert így egyben azt is meg tudom mutatni, mikre szoktam figyelni a
remix gyártások során.
Először hallgassunk bele az eredetibe. Elég minimalisztikus,
de a súlyos mélyek miatt táncolható, ugyanakkor a kiállás gondoskodik a
zeneiséget jobban kedvelők öröméről is. A költői megfogalmazás annyit takar,
hogy valójában a dallam erre a részre korlátozódik, ami nem könnyíti meg a
remixerek életét.
Általában, ha
meghallok egy zenét, mindig tudom egyből, milyen lesz a remixem. Na ennél nem
így volt, csak azt tudtam, nagyjából milyen elemeket akarok majd használni.
Tulajdonképpen sok választásom nem is volt, mivel az eredetiben sincs túl sok
minden. A groove-okat mindig magamnak írom, kivéve, ha az az eredeti zenének
valamilyen nagyon jellemző része. Tehát marad egy-két szinti hang. Miután
eldöntöttem, hogy melyikeket fogom beletenni az én verziómba, betöltöttem őket
az Ableton Live-ba és megnéztem, hogy szólnak együtt. Teljesen jó volt, úgyhogy
elkezdtem köré építkezni. A fenti megállapítás evidensnek tűnik, hogy egy zene
részei együtt teljesen jól szólnak. Ez nekem is egyértelmű volt addig, amíg nem
kaptam egy-két olyan remix pakkot, ahol a részek köszönőviszonyban sem voltak
egymással. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy ezekből vajon hogy a fenébe
kerekedik ki végül valami zenének nevezhető dolog. Itt arra gondolok, hogy például a basszus dallama
teljesen más magasságban van, mint a szinti és véletlenül sem találkozik a
kettő, vagy a loop-ok igénytelenül vannak kiexportálva és lemarad a végéről a
visszhang, vagy találkoztam olyannal, ahol egy boltban megvásárolható
hangmintacsomag linkjét küldték át, mondván, hogy ők is azokból rakták össze(!!). De szerencsére itt ilyenekről szó sem volt, úgyhogy eddig minden rendben
is ment.
Kerestem egy jó ütős kick-et, amit később lefiltereztem, mert
bár először jónak tűnt, ahogy egyre több dob lett a zenében, kicsit soknak
kezdett tűnni, így levágtam a felső közép és a magas tartományokat kb -8db-lel
és ráemeltem az 50 Hz körüli frekvenciákra kb +3 db- lel. A clap-nél és a
hi hat-eknél a klasszikus Roland TR 909-es csomagot vettem elő, mert szerettem
volna, ha nyersebb, technósabb a hangzás, csak úgy, mint az eredetiben. A clap-re
egy enyhe sidechain kompresszort tettem, hogy ne üssön ki nagyon, belesimuljon
a groove-ba. Itt figyelnem kellett arra is, hogy amikor a lábdob nem szól, ne
ugorjon ki a taps hangereje, így azt automatizáltam és ezeknél a részeknél kb 3
db-lel halkabbra vettem. Ezen kívül (a dobok közül egyedüliként) tettem rá egy
finom reverb-et is, hogy karakteresebb legyen a jelenléte. A hi hat-nél kiemeltem
kicsit a magas frekvenciákat és a teltebb hatás érdekében tettem alájuk egy
rövid lefutású shaker-szerű hangot minden 16.-ra, amit aztán középen (4000-500
Hz körül emeltem) hogy középen se legyen üres a hangzás. Ezen viszont nem
spóroltam a sidechain-nel, hogy pumpálósabb legyen a dolog. Egyébként a hi hat
sem csak a kick-ek közötti kontrán szól, hanem halkabban az azt követő 16.-on
is, így kicsit jobban visz előre. Olyan, mintha egy 16-os delay lenne rajtuk. A
ride-ot kifejezetten magasra filterezve tettem rá, kb. 8000hz-ig teljesen
kivágtam, utána viszont erősen emeltem, hogy igazi „sivítós” hangulata legyen.
Ez az a szó, amit szerintem most írtam le életemben először! Ezzel a trükkel
vigyázni kell, csak halkan érdemes használni, mert a 8000 körüli frekvencia
hangosan eléggé kiüt a zenéből. Amiket
itt leírtam, folyamatában persze nem volt ilyen egyszerű, rengeteg hangmintát
belepakoltam először a zenébe, legalább egy tucat EQ és effektbeállítást
kipróbáltam, melyikkel hogy szól, aztán szépen lassan kitöröltem a felesleget
(kb. 10 sávot) hogy teret adjak a bennmaradóknak.
A többi résznél kicsit bajban voltam, mert az
eredeti szinti témáknak nincs igazán dallama, valamerre nekem kellett elvinni a
dolgot, hogy ne egy sima techno track kerekedjen ki a dologból. Ekkor találtam
egy jó mintát, ami a pár évvel ezelőtti mélyebb trance dalokra emlékeztetett.
Mostanában elég divatos lett progi körökben leszólni mindent, aminek kis köze
is van a trance hangzáshoz, ezért egy ideig gondolkodtam, hogy beletegyem-e, de
végül úgy döntöttem, nem nagyon izgat, egyszerűen nem volt másik minta, ami
ennyire illett volna bele. Szerintem ez a rövid trance bass sequence adja a dal
lelkét, mivel önmagában a szubbasszus túl mélyen van, a szinti témák meg túl
magasan ahhoz, hogy középen ne érezzük üresnek. Szóval miután eldöntöttem, hogy
ez a hang benne marad, elkezdtem automatizálni, hogy ne legyen olyan monoton és
jobban pörgessen. Hallható, hogy minden 32 ütem vége felé egyre feljebb enged a
LP filter, aztán kezdi elölről. Ez nem egy iszonyat egyedi megoldás, de kétség
kívül működik. Ez alá már nem kellett más, csak egy súlyos sub basszus, ami
nyomja a mélyeket rendesen. Találtam is egy jó KORG szintetizátort, ami
alkalmas volt erre, kicsit levágtam a magasabb zajokat és hosszabbra engedtem a
release-t (kb a negyedek háromnegyed részéig)mivel ez is többször egyszerre szól
a kick-el, nem akartam, hogy ez utóbbi elnyomja. Ennek érdekében a sidechain-t is
újra elővettem, hogy ki se üssön, hanem a kellemes mély, pumpálós érzést
adja. Ez a lábdob + basszus összhatás
annyira megtetszett, hogy a 2. kiállásban direkt erre tettem a hangsúlyt.
4.08-tól hallható. Egy régi barátom szavajárásával élve, ez a zenében a
kötelező mutogatós rész J
Nevezhetjük kezeket fel + taps résznek is, ki hogy szereti, bár ez épp nem az a
műfaj! Ezután jön be egy hosszúra nyújtott pad dallam, aminek a fő oka az, hogy
e nélkül unalmas lett volna még egyszer visszahozni a kiállás előtti részt, meg
ettől kicsit misztikusabb a dal hangulata. Gyakorlatilag ezek az elemek adják a
remix vázát. Ezek mellé persze kell még pár dolog, ami színezi zeneileg is, meg
a sztereó térhez is hozzátesz. Ilyen minták a progi zenékben oly divatos 3/16
ritmusú delay-jel effektezett hangok és a zaj-szerű hosszabb-rövidebb
atmoszférák. Ezeket minden esetben ki szoktam tenni a sztereó tér 2 oldalára,
kb. 70%-ig.
A felépítéssel nem sokat kellett foglalkoznom, általában
számomra az a legkönnyebb rész. Tudom, hova akarok eljutni, így abból indulok
ki, majd fokozatosan visszafelé haladva elveszek belőle dolgokat, így épül fel
az intró. A levezetésben pedig próbálom pont azokat bennhagyni, amik az elején
kiestek, hogy ne legyen szimmetrikus a dal, mert szeretem több részét is
megmutatni az összhangzatoknak, másrészről pedig az sok esetben
fantáziátlanságra utal, ha van középen egy téma és a dal eleje meg vége
ugyanaz. De nem kizárólag az alkotórészek elvételéből és hozzáadásából áll a
fel- és levezetés, hanem a hangerővel és a filterekkel is szoktam játszani.
Nagyon sok hang fokozatosan jön be és tűnik el aztán, ezáltal finomabb az
átmenet, de tény, hogy nem is olyan karakteres. Jól kell megválasztani, mikor
hogy célszerűbb. Az én meglátásom, hogy néha kell egy-egy hirtelenebb váltás
is, hogy a hallgató kizökkenjen az eddig hallottakból. Ilyenkor mindig újult
erővel vetik bele magukat a táncolásba!
Amikor eddig megvoltam, elkezdtem a maszteringet próbálgatni.
Ilyenkor nem szoktam előtte kiexportálni, hogy még közben tudjak javítani a
keverésen, mert sokszor kompresszálva kiugrik egy-egy hang, mások pedig
elvesznek a többi között. Miután úgy tűnt, jó lesz a keverés, kiexportáltam az
egészet 48khz 24bit minőségű wav fájlba és visszatöltöttem. A spektrum
analyzer-t nézve ki kellett emelnem egy-két tartományt, mert kevésnek
láttam/hallottam és igazam volt, mert utána tényleg sokkal teltebb, jobb lett a
hangzás. Ezt követően rátettem egy 4 sávos kompresszort, ahol ebben az esetben
leginkább a magasakat sűrítettem össze, hogy igazán „összeérjen” a groove, a
közepet és a mélyet hagyni kell jobban lélegezni. Az egész effekt „erejét” nem vettem fel túlságosan, a treshold
viszonylag magasan maradt minden esetben. Ezt követően azért tettem az egészre
is egy single band kompresszort, de ezt sem túl durván, nagyon figyeltem, hol a
határ, ahol már érezhetően sérül a dinamika. A biztonság kedvéért mindig
visszaveszek ezután a kompresszor küszöbéből 1-2db-t és azt utána egy végső
limiterrel kompenzálom, így biztosan nem fog sehol túlütni. Valamiért nekem ez
a módszer bejött. Nem maradt más hátra,
minthogy kiexportáljam 44.100 Hz 16 bit minőségben is, aztán kiírtam CD-re és
tesztelgettem hifin, autórádióban. A végeredményt pedig most ti is
hallhatjátok.
.JPG)
Már múltkor is szerettem volna egy az idei nyár hangulatához igazított mixet készíteni, de aztán se időm, se ihletem nem volt rá. Most viszont pótolva a hiányt egy 20 zenéből álló Summer Edition mixszel jelentkezem, amiben a deep, progressive irányvonalat követve a felhozatal úgy érzem elég színesre sikeredett. Anton Chernikov mellett (aki egyébiránt inkább trance-ben szokott jeleskedni) megtaláljuk a mai progressive éra szinte minden egyes kiadóját, de azért a műsorlistában akad jó néhány ismeretlenebb előadó és kiadó is. A számok közül mindenképpen ki kell emeljem Digital Sixable 'Don't Get Eaten by the Mountain Lion'-jét Biologik remixében, ami a régi Platipus recordsos idők hangzásvilágát idézi, Coldgeist psy hangulatú 'Antiquark'-ját, Kingoff 'Inside Serenity'-jét, és az egyik kedvencemet Namatjira 'Momota' című deep remekművét! Jó szórakozást a mixhez, az időpont eltolódás miatt kb. egy hét múlva találkozunk ismét, addig is az erő legyen veletek! :) 
.jpg)
.jpg)
