Álmodozzunk együtt Markus Schulz-zal!

Megjelent a nyár trance berkekben egyik legjobban várt albuma. Markus Schulz harmadik alkalommal próbálja meg elvarázsolni a hozzáértőket, ami valljuk be nem túl egyszerű a 'Without you near' és a 'Progression' tükrében. A rossz előérzetemet csak fokozta, hogy az album címadója az a 'Do you dream' lett, ami véleményem szerint az egyik leggyengébb Markus szerzemény. Node túllendülve eme baljós gondolataimon indítottam el az LP-t.

Az 'Alpha State' egy csodálatos, lebegős intro, amely szinte észrevétlenül úszik át az 'Away'-be. Itt Sir Adrian (ismerős? The space we are...) szállt be a buliba. Elég pop-os az atmoszféra, a refrénben ismételgetett A..way..A..way..Away elég ötlettelennek tűnik. Kövezzetek meg, de úgy érzem Markus már inkább a keményebb, pumpálósabb High Contrast-os sound-hoz közelít. Ebben a tézisemben erősít meg a 'Rain', ami gyakorlatilag a 'New world' és a 'Do you dream' elemeinek ötvözése egy másik dallammal. Sajnos nem igazán üti meg nálam a mércét. A 'Dark heart waiting'-től sem pörgök a hátamon (max. csak a Jochen Miller remixtől), Khaz vokóderezett vokálja nekem BT pop-osabb produkcióit juttatja eszembe. A dallam még rendben van, a többin lenne mit csiszolni még. A Jennifer Rene-vel közös 'Not the same' már bejövős, a dallam és az atmoszféra a 90-es évek végi PvD hangzásra emlékeztet, talán pont emiatt tetszik. Az album címadó dalát teljes hosszában élvezhetjük, mégpedig uplifting vokál mixben. A vokál itt annyit tesz, hogy Angelique Bergere dúdolászik. Egy vonósbetéttől eltekintve totál mellényúlós muzsika. Khaz visszatér a 'Last man standing'-ben, egy fokkal jobbat alakít, mint a korábbiakban. A zene hasonlít Dj Georgio 'Manjaro apperception'-jére (lásd: Sterbinszky Trance Sound of Dance Tuning Disco), persze csak nyomaiban, mivel a 'Last man standing' egy törtütemes, lassú szerzemény karakteres basszusvitellel. A 'Sureal' végre a hőn áhított Coldharbour hangzás jegyében fogant Ana Criado gyönyörű vokáljával megtámogatva. Nem igazán tudok belekötni, dögös muzsika. Érkezik Susana és az 'Unsaid', amin már az első pillanatokban érződik, hogy a könnyedebb műfajok kedvelőit fogja megnyerni magának. Gyakorlatilag az Armin és Shah-féle 'Going wrong' egy az egyben, csak női vokállal. A 'Lifted' egyből visszaránt bennünket a minőségibb zenék világába. Angelique Bergere ismét bedobja magát, ám ezúttal nincs epizódszerepre kárhoztatva. Gyönyörű hangját kibontakoztathatja, amihez a zene is partner. Igazi bólogatós prog trance a javából, szép synth & string összhatással. A 'Perception' nem más, mint a Cass & Slide formáció örökérvényű prog klasszikusának újragondolása Justine Suissa hangjával megfűszerezve. Az alapok tipikus Schulz-osak, a dallam nem változott (csak a hangszer, amivel Markus prezentálja), a vokál is rendben van. Ötcsillagos remake. A 'New world'-öt sem kell senkinek sem bemutatni, igazi anthem a javából, amihez egy kis plusz stringjáték is társul, hogy kapjon némi exkluzív jelleget. A 'Lightwave'-ben ismét Angelique varázsol Markus-szal. Beúszós intro, megfordított zongorafoszlányok, szaggatott vokálelemek. Itt jön a hidegzuhany, d'n'b tempón kezdünk nyomulni (de ismerős a dallam valahonnan: Madonna - Sound of goodbye), kár, hogy nincs a dobszerkó erősebbre súlyozva, így sub-ok híján akad némi hiányérzetünk. A '64.5 khz' már visszatér a 4/4-ek világába. Húzós kis muzsika, príma progresszív melódiával, Markus Dakota-ként elkövetett munkáihoz áll közelebb ez a sound. A 'What could have been'-re is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, minden a helyén, a szomorkás dallam különlegessé teszi a track-et. Zárásnak a Max Graham-mel és Jessica Riddle-le közös 'Goodbye' marad, ami reméljük nem a végső? búcsúzást hivatott megörökíteni. A kételykeltésért cserébe egy zseniális darabot kapunk, ami nélkülöz minden giccsességet (azért ebbe gondolom Max Graham keze is benne van), szépen épülünk, a kiállás is abszolút hozza a szintet.

Összességében egy érdekes albummal van dolgunk. Nekem valahogy az eleje nem akar összeállni, talán túlságosan is emlékeztet Armin és Paul Van Dyk pop-ba hajló próbálkozásaira, egyben jelzi, hogy valamilyen szinten Markus is „beállt a sorba”. Az album második fele viszont zseniális a maga nemében, kár, hogy ez nem az album 100 %-ra igaz. Amit még nehezményezek, hogy túl sok az áthallás a darabok között, lehetett volna nyugodtan kreatívkodni a dallamok terén. Sebaj, így is jó ez az album, de fentebbi aggodalmaim és észrevételeim miatt csak egy szerény 7/10-re futotta most Markus-nak nálam.

Markus Schulz - Do you dream?

Label: Armada Music

Katalógus szám: ARMA 255

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 június

Stílus: Trance, downtempo

Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (2:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (4:38)
3. Rain (4:24)
4. Dark heart waiting (ft Khaz) (4:27)
5. Not the same (ft Jennifer Rene) (5:07)
6. Do you dream (Uplifting vocal mix) (7:37)
7. Last man standing (ft Khaz) (3:58)
8. Sureal (ft Ana Criado) (5:58)
9. Unsaid (ft Susana) (3:44)
10. Lifted (ft Angelique Bergere) (5:25)
11. Perception (ft Justine Suissa) (6:02)
12. The new world (2:39)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (6:00)
14. 65.4 Khz (4:52)
15. What could have been (4:17)
16. Goodbye (ft Max Graham & Jessica Riddle) (6:40)

Megvevős & belehallgatós