Szinte hihetetlen, hogy egy olyan kaliberű producerrel, mint Jozef Kugler még nem készült interjú se itthon, sem külföldön. Zoli pedig eddig kiadott zenéivel már komolyan letett valamit a house szcéna asztalára, ami előtt olyan nagy nevek is "leborultak", mint a progressive house argentín félistene Hernan Cattaneo, illetve a holland Eelke Kleijn. Bár nem tartozik a termékeny szerzők közé, ha megszólal, azt sokáig nem tudjuk kiverni az emlékezetünkből. Az alábbi hiánypótló interjúban arról is beszélgettünk milyen zenei inspirációk érték fiatalként, hogyan dolgozik a stúdióban és hogy milyen jövőbeli terveket szövöget magának.DZ: Egy könnyedebb kérdést nézzünk, így az elején. Lehet kinevetsz, de elsőnek nem tűntél magyarnak a művészneved alapján, noha csak a polgári Zoltánt cserélted a fiktív "József"-re. Honnan jött a névválasztás?
JK: Nem nevetlek ki. Többször megkaptam már ezt a kérdést. Valójában nem én adtam magamnak ezt a nevet, hanem Fanek barátom még általános iskolában. Azt, hogy miért, sajnos már sosem tudjuk meg... Aztán teltek múltak az évek, talán el is felejtettük és egyszer csak hogy-hogy, hogy nem, megint felbukkant a József név, mint alternatíva. Ez kb.15 éve lehetett és azóta gyakorlatilag csak édesanyám hív Zolinak, még a munkahelyemen se Zoliznak, csak az első időkben. Egyébként mókás pillanatok egyike, amikor édesanyám jelenlétében Józsiznak. Olyankor van, hogy Zolira kell váltani, mert nem tudni, anyukám tudja-e, hogy most éppen kiről van szó. Tervezem egyszer megkérdezni tőle, hogy Ő hogyan éli meg Zoli Józsi evolúcióját...
JK: Zenei pályafutásom kezdete is az általános iskoláig nyúlik vissza, bár abban az időben a szüleimnek ez fontosabbnak bizonyult, mint nekem. Az én érdeklődési körömet nagyjából kimerítette a bandázás, lógás a téren meg a haverok. Szóval beírattak sok helyre, pl. gitározni, dobolni, hegedülni is, de amint rést találtam, abban a pillanatban el is illantam az órákról. Valahogy már akkor is inkább az elektronikusabb irányzatok vonzottak, mintsem a klasszikus zene. Nagy hatással volt rám a 80-as évek szintipop-ja, Howard Jones, Alphaville, Divine, sokat hallgattam Apám Kraftwerk lemezeit, Depeche Mode-ot, aztán jött az oldschool Hip-Hop Grandmaster Flash, Kurtis Blow, Run DMC és persze Prince. Majd a 90-es években Nalin and Kane Beach Ball-ja, Antiloop, B. B. E. stb. voltak még hatással rám. Azóta sem tértem le az elektronikus vonalról. Aztán az egyik legfontosabb állomás (ha nem a legfontosabb) az volt, amikor fiatalabb barátaim, miután látták, hogy egy mobilteló dallam szerkesztőjével is egész jól elbindzsizgetek, (kérésre kedvenc dallamot írtam ismerősök telefonjába) említették, hogy lehet PC-vel zenét írni/szerkeszteni. Akkor még be sem tudtam kapcsolni egy gépet, kb. 2003-2004-et írtunk. Sokkhatásként ért az infó, hogy otthon a szobádban elő tudsz állítani egy olyan tracket, amit aztán akár Cattaneo is lejátszhat valahol a világban. Nem sokkal később Pharkas barátomnak mondtam, hogy nekem egy erre alkalmas gép kell és pár héttel később megvolt az eszköz, amivel elindulhattam álmaim irányába. 2 és fél, 3 évig, kis túlzással ki sem lehetett robbantani a kecóból....
A fordulópont akkor következett, amikor megismerkedtem Coldfish aka Laurine Frost-tal, aki meghallgatta a trackjeimet és úgy gondolta a hallottak alapján, hogy trackjeim megütik azt a szintet amit már el lehet küldeni egy kiadónak. Ezt meg is tette és továbbította a zenéket korábbi kiadójának, a Feralcode-nak…Rá pár héttel Hernan Cattaneo játszotta a Turn Into-t a Metrodance 95.1-en és Eelke Kleijn az Outside the Box-ban. Hihetetlennek tűnt az egész, de igaz volt.
JK: Különböző hangulatban készültek az egyes trackek. A Summer '95-öt egy szomorú esemény lengi körül. Fanek haverom, akit már említettem, eltávozott közülünk és én a 90-es évek nyarát idéző track-kel akartam megemlékezni róla. Azt hiszem akkor érezte magát a legboldogabbnak, de nem csak Ő. A kilencvenes évek közepén nem sok gondunk volt. Lehet, hogy bután hangzik, de akkor a legnagyobb problémánk az volt, hogy hétvégén hova menjünk mulatni, nyáron meg az volt a kérdés, hogy Görögországba, vagy Spanyolországba menjünk-e nyaralni.
Az All Goodnes In Jeopardy már vidámabb téma volt. Későn érő típus lévén a gimit estin végeztem, és mivel matekból nem jeleskedtem, unokatesóm korrepetált. Egy ilyen alkalommal a matek enyhén szólva háttérbe szorult és filmeket kezdtünk nézni. Nem titkolt hátsó szándékom az volt, hogy keressünk valami jól hangzó monológot, vagy dialógust, amit majd beépíthetek egy trackbe. Nemsokára rá is akadtunk a Twin Peaks-ben egy nő összefüggéstelen zagyvalékára. Na, mondtam, ez pont jó lesz!!! Mai napig nem tudom mit mond pontosan, de a vége ez "all goodness in jeopardy".
Az Enough For Today-t Osho ihlette. Egy előadásából vágtam ki a hallható szövegrészt, a cím pedig azt jelenti, hogy "ennyit mára". Egy könyvében ezzel a szlogennel zárja kisebb gondolatmeneteit. A Night Tripod-ról nem sokat tudok mesélni, igazából nem gondoltam komolyan....
DZ: Szerencsére te nem ontod magadból a copy zenéket, hanem minden egyes alkalommal valami újat készítesz, s nem is keresed a rövidebb utat csak azért, hogy a felszínen maradjon a neved. Hogy néz ki egy tipikus Studio session nálad? Mitől lesz egy zene Jozef Kugler-es?
JK: Örülök, hogy jónak gondolod amit csinálok, bár én még egyszer sem voltam megelégedve a munkámmal. Főleg, mikor visszatekintek pár hónap vagy egy év múlva, akkor találom viccesnek, de hát ez van. Lehet, hogy egyszer elérem azt, amit akarok Elég változó a munkafolyamat. Van, hogy egy dob groove-val kezdem a tracket, van úgy, hogy egy pad, vagy egy szőnyeg indítja el az építkezést. Igazából a továbbképzelésen múlik. Fogsz egy akkordot, aminek tetszik a hangzása és azt tovább gondolod. Megszólal hozzá valami dallam a fejedben, azt is feljátszod. Ez pedig addig megy, amíg nincs annyi sávod ami kell egy trackhez. Persze közben folyamatosan változik, mert van, hogy amit tegnap jónak gondoltál az mára egy fos. Akkor azt felváltja egy következő dallam, vagy akár az egész basszus futam megy a kukába és egy újat írsz.
DZ: Maradva ugyanennél a gondolati síknál a legutóbbi Stellar Fountain-os megjelenésed óta nagy a csend körülötted produceri téren. Dolgozol valamin jelenleg?
JK: Igen, azóta, különböző okok miatt nem sok időm volt írással foglalkozni, de úgy néz ki, a jövőben több időt áldozhatok kedvenc hobbimra. Arra a kérdésedre, hogy most dolgozom-e producerként valami dalon, a válaszom nem, de már alig várom, hogy fejest ugorhassak a hanghullámok közé.
JK: Köszi, örülök, hogy tetszett. Amennyire régen ódzkodtam a mixeléstől, most annyira rákaptam az ízére. Eddig nem tartottam túl nagy dolognak számokat egymás után pakolgatni, de ahogy közelebb kerültem a témához, úgy világosodtam meg, hogy nem olyan egyszerű ez, mint, ahogy én azt gondoltam. Dj-ként befutni... tervezek én sok mindent, ha a fele megvalósul, már boldog ember vagyok.
DZ: Bár jóslásba bocsátkozni nem mindenki szeret, de szerinted melyik stílus fogja uralni tartósan a klubokat 2012-ben?
JK: Bevallom az első gondolatom az volt, hogy halvány fogalmam sincs, aztán elkezdtem gondolkodni és rájöttem, tényleg nincs. A viccet félretéve, én ezekre a kérdésekre sosem tudtam a választ.
DZ: Végére egy nehezebb feladat: melyik az a tíz szám, amit örök ranglistádon kihagyhatatlan darabnak tartasz?
JK: 10 track evör??? Ezt most nem mondod komolyan. Ezzel a kérdéssel elleszek egy darabig…
· Kraftwerk - Tour de France
· Alphaville - A Victory Of Love
· Kurtis Blow - America
· Depeche Mode - Shake The Disease
· Tupac - Gangster Party
· Nalin and Kane - Beach Ball
· Schneider Tm - Light 3000
· Mike Monday - Balobashi
· Sieg über die Sonne - Hot
· Autechre - Doctrine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése