Max Graham Radio-jával egy hullámhosszra kerülünk

A friss megjelenések háza táján elég nagy saroktaposás volt az elmúlt napokban, hiszen több trance/house nagyágyú is júniusra időzítette szerzői albumát. Így volt ezzel a kanadai illetőségű Max Graham is, aki egy évtizedes produceri munkájának megkoronázásaként végre egy egész estés koronggal lepte meg a vájtfülűeket. Aki már régebb óta követi figyelemmel a szcénát az tudja, hogy Max mindig is igényes produkcióiról volt híres, melyek általában a house és trance határán lavíroznak. A 'Radio' már első pillantásra is eklektikus képet mutat, kvázi olyan, mint egy rádiós playlist, nem ragad le egy tipusú zenénél, igyekszik széles spektrumot felölelni.
A nyitó Kilowatts-szal vs-ben összehozott 'Gone before it starts'-sza egy rafkós, kis downtempo muzsika egy jó adag deep beütéssel, s melankóliával megfűszerezve. A 'Carbine' már csavarósabb alkotás, harapós baseline-nal, ám a keménységnek a kiállásban nyoma vész, komolyzenei betét veszi kezdetét egy kis időre, majd egyesülve a dobszerkóval együtt filéznek ki bennünket. A 'Downforce' egy electro hangokkal megküldött hipnotikus house track, ami egyszerűségével hódít. A 'Dusky 2010' a 'Does she know yet' című megaópusznak a jelenkori átszervezése. Le a kalappal ez a zene öt év távlatában is k*rva nagyot üt. Az 'Out of the fire' már összetettebb, a ritmika house-os, a dallamvilág viszont trance-s, egy a lényeg kellemes, libabőrözős 5 és fél percet okoz mindenkinek. A Neev Kenedy-vel közös 'Sun in the winter' nálam már régóta favorit, úgy tökéletes ahogy van (a remixek meg sem közelítik az eredeti verzió zsenialitását). A 'Nothing else matters' string-es intro-ja már érezteti, hogy egy eléggé komoly zenebonával lesz dolgunk. Nos igen, gyakorlatilag ezt a produkciót felfoghatjuk a 'Sun in the winter' progresszívebb folytatásaként. A 'Ceviche' egy dél-amerikai rituális utazás, nádsíppal, hajlított törzsi dúdolással, ez igen, ez zene a javából. A 'Why this is goodbye' egy lírai alkotás Jessica Riddle vokáljával nyakon öntve. Semmi pumpálás, színtiszta unplugged feeling van csak. A 'The darkest of nights' simán lehetne filmzene aláfestő track, annyira epikus, s annyira könnyű hozzá képeket társítani. A 'Don't leave yet' sem pörgeti fel a tempót, komótosan, füstösen hömpölyög tova megigéző zongorafutamával. Öcsém, ez a Max tud valamit. Bónusznak felfért még az 'I know you're gone'-nak a Whelan, DiScala-féle átszabása, nem rossz, de gyorsan elmúlik a hatása mint a szúnyogriasztónak a folyóparton.
Összességében egy igazi remekművel van dolgunk. Max megmutatja honnan jött, villant pár potenciális slágert, másrészt tudatja mindenkivel, hogy filmzeneíráshoz sem lenne ügyetlen producer. A lassabb zenéken rendesen lehidaltam, nagyon komplexek, s totálra magával ragad mindegyiknek a hangulata. A 4/4-es alkotások is prímák, kellőképp kreatívak, frissek, ropogósak. Ez biza 9,5/10-et kap, de csak bónusz 'ideannyiranemhiányzó' remix miatt. Na kérném, az Armada is tud értelmes dolgokat kiadni, csak folytassák ezt az irányt kedveseim!

Max Graham - Radio

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARDI1604
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. június
Stílus: Downtempo, progressive house
Producer: Max Graham

Tracklist:
1. Gone before it starts (vs Kilowatts) (5:43)
2. Carbine (5:00)
3. Downforce (5:41)
4. Dusky 2010 (Does she know yet) (6:42)
5. Out Of The Fire (5:20)
6. Sun in the winter (ft Neev Kennedy) (9:23)
7. Nothing else matters (ft Ana Criado) (8:11)
8. Ceviche (ft Jo Tabasco) (6:28)
9. Why this is goodbye (ft Jessica Riddle) (3:49)
10. The darkest of nights (8:48)
11. Don't leave yet (5:00)
12. I know you're gone (ft Jessica Riddle) (Whelan & DiScala remix edit) (7:30)

First State szerint is változnak az idők

Az egytagúra olvadt First State formáció aka Sander van der Waal nem ült túl sokat a babérjain, hiszen Ralph Brandse 2009. májusi kiválásával is vitte tovább a zenei projektet. Nem is akárhogyan, hiszen az azóta eltelt egy esztendőben jó néhány sikerdarabot jegyzett, melyek kivétel nélkül helyet kaptak a második First State LP-n, a 'Changing lanes'- en (az első 2007-ben jelent meg 'Time frame címmel az In Trance We Trust-nál). Ott volt a 'Brave', amit a Myon & Shane 54 duó is remixelt, nagyot ütött a 'Cape Point' (annak is főleg a Blake Jarell remixe), valamint Richard Durand ISOS 8-áról a legemlékezetesebb pillanat, az igencsak szívbe markoló 'My sanctuary'. Ennek tudatában már tudhattuk, hogy nem nagyon vetődünk árnyékra a korong beszerzésével, azonban némi aggály csak adódik idő közben, de erről majd a legvégén bővebben is szólok.

A nyitó 'My sanctuary' egyből magasra teszi a mércét, hiszen az album legerősebb darabját már elsőként fülelhetjük meg. Az a zongoraszóló, te jó isten! Az 'Exeo' prog-os légkörével hódít, szettek elejére tökéletes felhozózene (egy kicsit Dinka-s). A 'Surrounds me' kiállásában eléggé pop-os, rock-os húrokat penget, emiatt számomra nem igazán bejövős. A 'Cape Point' már ismerős alkotás, szép, sodró szerkezettel és egy hihetetlen simogató kiállással. A 'Cross the line' egy kicsit 'Chasing cars'-os, csak női vokállal és egy lírai zongorabetéttel felvértezve, még szokni kell. A 'Mojave' olyan, mintha Sander a Duderstadt tesókkal paktált volna le, de csak a ritmika és az ismerős hangminták miatt mondom ezt. A kiállás itt is mindent visz, úgy néz ki itt pont a breakdown részek kapták a legnagyobb hangsúlyt. A 'Reverie' pumpálós, könnyedén megjegyezhető dallamú trance alkotás megspékelve Sarah Howells angyali hangjával. A 'Butterfly Effect' már a harmadik olyan track, ami ugyanazt a ritmusképletet használja, itt már kezdtem aggódni. A dallam csak nem akar összeállni, pedig nem lenne rossz próbálkozás, csak valahogy a középszerűségből nem tud kitörni, valami még hiányzik. A 'Breathe on me' Jonathan Mendelsohn-os vokálja se mostani húzás, plusz a kiállásban megérkező rock-os betét sem. Kicsit koppintás ízű valami. A 'Brave' nem okoz meglepit, ugyanaz a verziót kapjuk, amit előzetesen az EP-n már unásig hallgathattunk. A 'Primate' tempója már-már uplifting-be hajlik, hangszerelésében a High Contrast-os futószalag produkciók jutnak eszembe. Az 'As you were' is marad a tempósabb vonalon, sajnos itt is ismert sound preset-eket kapunk, hiába egy agresszívabb levezetős rész, valahogy nem oldja fel a bennünk feszülő ellentétet: a rutinmunkánál többet várna el az ember egy album esetében egy ismert producerttől.
Szóval nekem valahogy túlságosan is egysíkú, elkapkodott ez az album. Az eleje még rendben van, de miután a Duderstadt dobszerkó beállítás gomb beragad és az uplifting sablonokról is lekerül a borítás már nincs, ami megmenthetné a korongot. A dallamokra, kiállításokra nem lehet panasz, azonban a körítésre és a kidolgozásra lehetett volna még egy kis időt fordítani. Csatlakoznék azokhoz, akik azt mondják Sander mellől igencsak hiányzik Ralph, az ő muzikalitása lendíthetett volna a produkció végkicsengésén. Így viszont van egy albumunk csupa klubverzióval, pihenni nem fogunk (lassabb alkotások híján) csak, ha kikapcsoljuk a player-t. Ez bizony csak 6/10. Sorry!

First State - Changing Lanes

Label: Magik Muzik
Katalógus szám: MMCD18EXT (Extended Mixes Edition)

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010. június

Stílus: Trance, uplifting trance

Producer: Sander van der Waal

Tracklist:

1. My sanctuary (7:39)
2. Exeo (6:34)
3. Surrounds me (ft Elliot Johns) (7:36)
4. Cape Point (Extended Mix) (8:01)
5. Cross the line (ft Relyk) (9:04)
6. Mojave (7:43)
7. Reverie (ft Sarah Howells) (8:01)
8. Butterfly effect (8:40)
9. Breathe on me (ft Elliot Johns) (9:16)
10. Brave (ft Sarah Howells) (9:03)
11. Primate (6:59)
12. As You Were (7:50)

A Stoppos, a Pro7 és a Mystery Trance Vol.5.

Ismét a retro rovatunk következik. Az időgépből 1999-ben szállunk ki, s mily meglepő egy trance mixet veszünk górcső alá. Ez a mix nem más, mint a BMG 'Mystery Trance' ötös számot viselő kiadványa (a háta mögött egy jókora Pro7-en futó reklámkampánnyal). A mixelési feladatokat Michael Kronenberger aka Dj Hitch Hiker vállalta magára. A 'stoppos' produceri vonalon enyhén szólva is a német VIVA-s hangzást hozta, bár a '98-as 'Brainticket'-je kommersz létére igazán nagy dobásnak bizonyult. Szóval Hitch próbált valami maradandót alkotni (a sorozat előző részeit Tomcraft készítette 1-3-ig, 4-től 8-ig Michael vette át a stafétát). Ilyen téren számomra az első lemez számít klasszikusnak, hiszen különleges atmoszférájával, az ismert és nevesincs produkciók könnyed egyvelegével ad maradandó útravalót minden hallgatójának.
A lemez eleje egy kicsit keménykedik, a Binary Finary '1999' kezd trance erényeket kecsegtetni, amire Hitch ügyesen ráhúzza a 'Stella' legjkobban sikerült '99-es adaptációját, amit a hard house guru Tall Paul hozott össze. Egy kisebb kanyar után a Veracocha 'Carte blanche'-ja adja az ívet, de nagyon. Tökéletes harmóniában kapjuk Indoctrinate 'Feeling U'-ját, ám a szállásnak hamar vége lesz, a harmadik út kongamágiája (Trommelmachine) törzsi erényeket mutat. Kaylab 'Larm macht krank'-ja is szikáran pumpál. Stargate 'Gate of light'-ja könnyedebb vizekre evez, ám Tommy Serano 'Storm'-ja egyből vissza is kanyarodik a tech-es hangvételhez. A tizenharmadik zenétől aztán full trance-be merülünk. A 'Forever yours', a '45 seconds' és a 'Land of sunshine' is méltatlanul hanyagolt darabok, pedig emócionális, megkapó dallamukkal lepipálják a tucat euro muzsikákat. A kettes diszk már nem ennyire tökéletes, nekem annyira nem jön be. Itt aztán van slágerezés (Cream, Soundtropolis, Beatbox rocker), koncepció már kevésbé. Az elején electro, hard trance keveréket kapunk, a közepétől aztán egységesen hard trance ösvényen lépkedünk, s az ismerettségi faktor is kezd eltűnni, Hitch meg magához térni.
Ezt a kiadványt ajánlom mindazoknak, akik egy kicsit betekintenének a trance első virágzásának zenei felhozatalába (mivel akkoriban nem ezt hallgattak, vagy még meg sem születtek). Itt nem találnak nehezen emészthető dolgokat, viszont ettől függetlenül se megyünk át menthetetlenül gagyiba. Az egyes lemez 10/10, a másik kicsit biceg, de így is kap tőlem egy 6,5/10-et.

DJ Hitch Hiker pres Mystery Trance Vol. 5.

Label: BMG
Katalógus szám: 74321 66848 2
Ország: Németország
Megjelent: 1999
Stílus: Trance, house
Dj mix: Dj Hitch hiker aka Michael Kronenberger

Tracklist:

Cd 1
1. Elements Of Trance - Mystery Trance Intro Vol. 5 (1:02)
2. Hitch Hiker & Jacques Dumondt - Genesis Chaper I (Hitch Hiker Vs. Abel & Kain Mix) (3:32)
3. Blue Nature - A Life So Changed (Dance Mix) (M-Traxx Mix) (6:48)
4. Binary Finary - 1999 (Kay Cee Remix) (6:08)
5. Jam & Spoon - Stella 1999-1992 (Tall Paul Remix) (5:22)
6. DJ Assassin - Unfuture (DJ Hitch Hiker Feat. Abel & Kain Remix) (3:30)
7. Veracocha - Carte Blanche (Hitch Hiker & Dumondt Remix) (4:23)
8. Indoctrinate - Feeling You (5:08)
9. Der Dritte Raum - Trommelmaschine (Original Version) (3:30)
10. Kaylab - Lärm Macht Krank (Three O'Clock Tool Mix) (3:35)
11. Stargate - Gate Of Light (Hitch Hiker & Dumondt Remix) (2:19)
12. Serano - Strom (Side B1) (4:05)
13. Radical Inc. - Forever Yours (5:00)
14. Decay - 45 Seconds (Original Mix) (Club Version) (3:31)
15. Taucher Battles Talla 2XLC - Nightshift (DJ Taucher Club Mix) (5:09)
16. Abel & Kain - Land Of Sunshine (5:38)
17. Mellow Trax - Mystery In Space (DJ JamX & De Leon's "DuMonde" Remix) (2:39)

Cd 2
1. Grave Digger - Buried (3:55)
2. Members Of Mayday - Soundtropolis (4:10)
3. Westbam - Beatbox Rocker (Dr. Rhythm's Pumping Club Mix) (5:49)
4. Blank & Jones - Cream (ATB Mix) (3:08)
5. Abel & Kain - Rapsody (5:24)
6. Nature One & JamX - Lost In Emotions (DJ Hitch Hiker Vs. Abel & Kain Remix) (4:34)
7. Lunatic Asylum - Meltdown (Club Mix) (2:49)
8. Mike Nova - Feel So Right (Club Mix) (4:27)
9. Plastic Angel - Schatten (Talla 2XLC Remix) (4:42)
10. Psychoplex - Trigger Phase (3:22)
11. Rave Creator - Divine Dancer (3:24)
12. Johannes Paul - Rain (4:42)
13. Duke Hopkins - Zodiac (3:16)
14. D-Bit - Replicant (5:00)
15. DJ Sebbo - Tiger Trance (Vollgas Safari Mix) (4:12)
16. Waldorff & Staettler - One (3:09)
17. Dj Hitch Hiker - Show me heaven (Jacques Dumondt's Dubversion) (2:53)

From the background Vol.2.: Ben Liebrand

Egy kis késéssel de itt a cikksorozat második epizódja, ami ezúttal egy holland mesteremberről, Ben Liebrand-ról szól. Liebrand, ha a legalább annyit foglalkozna az imidzsének építésével, mint mixei összeállításával már réges rég a nyakába akasztották volna a 'Superstar DJ' táblát. Szerencsére szerénysége és alázatossága nem engedi elszállni, a fölös energiáit pedig nem haknizásban éli ki, hanem inkább a zenélésbe fojtja. Kell ennél konkrétabb infó a fiatalemberről (igaz 50 éves már)? Nesztek. Armin és Ferry Corsten is Ben mixein nevelkedett, ő inspirálta a trance két holland nagykövetét, hogy maguk is a lemezlovas pálya rögös útjára lépjenek. Na, akkor helyben vagyunk.

Liebrand tizenhat évesen, 1976-ban kezdte DJ karrierjét szülővárosában, Nijmegenben. 1978 és 79 között a 'Juicy Lucy' nevű éjszakai klubban pörgette a lemezeket. Utóbbi szó szerint igaz, hiszen ekkor még nem volt jellemző a beat mixelés (aminek az volt az oka, hogy a zenék felépítése, tempóbeli eltérése nem tette ezt lehetővé). 1979-ben a 'The Queen' nightklubba igazolt, ahol a mixelés művészetét is elsajátította az ottani rezidenstől Huib Luiten-től. 1980 és 1988 között a 'The Keizer Karel'-be tette át székhelyét, ahol tökéletesítve készségeit öt órás szetteket tolt. Később testvérével, Rita Liebrand-al zenélt Németországban, a 'The Hippodrome'-ban, Henneyben (1990-1995 között). Utolsó rezidenciája a 'Disco Inferno'-ban volt (2000-2004 között). Ben még ma is aktív, mint DJ, fellépésein 4 darab Pioneer CDJ 1000-es lejátszón játszik egyszerre! Tény, ami tény Ben-t nem is live fellépései miatt, hanem rádiós munkássága miatt ismeri a világ.

Liebrand a hallgatókat 1983. április 1-jén kezdte riogatni a Radio Veronica hullámhosszán, ahol heti rendszerességű műsora indult 'In the mix' címmel. A show szombat éjszakánként 2-től 3-ig tartott. Ez a műsor szolgáltatta a később Ben védjegyévé váló 'Grandmix' alapötletét, mely ötvözi egy-egy esztendő legfontosabb zenéit egybegyúrva. Az első Grandmixet (ami egy óra alatt 100 track-et vonultatott fel), egy-egy hónapos felkészülési időszak előzte meg és a produkció 1983 utolsó napján került adásba, ám egy technikai malőr miatt a nagy debütálás majdnem meghíusult. A Veronica stúdiójába érkezve Liebrand felfedezte, hogy nem vitte magával azt a két szalagot, amely a 83-as Grandmixet tartalmazta. Szerencsére nála volt viszont az épp akkoriban befejezett 'High Fashion Dance Mix', így ezzel a zenével kezdődött a 83-as Grandmix. 1984 januárjában pedig teljes egészében közvetítették a 83-as Grandmixet úgy, ahogy ő azt korábban eltervezte. Deus ex machina. A kezdeti nehézségek után a Grandmix a Radio Veronica védjegyévé vált, ami egészen 1992-ig virágzott. A pozitív visszajelzések hiányában Ben felhagyott a Grandmix-ekkel (szerencsére később újrakezdte).

— Nem tudhattam mit gondolnak ezekről a mixekről az emberek. A mixeken 30 napon át, napi 10-12 órát dolgoztam minden decemberben. Aztán december 31.-én befejeztem a munkát, bementem a stúdiókba, mindenki elfoglalt volt, nem igazán érdekelte őket a mix, csak a technikus ült mellettem. Hat óra körül elindítottam a lemezt majd egy órával később leállítottam, széthúztam a kábeleket és elhagytam a stúdiót…Ez volt a legrosszabb, amit valaha is éreztem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha elkészítesz egy mesterművet, majd fölsétálsz azzal egy hídra és beledobod azt a folyóba anélkül, hogy tudnád mi az emberek véleménye róla — vallott érzéseiről Ben.

Kissé lehangoltan, de nem elkeseredve, Liebrand egy teljesen más irányba terelte kreativitását, szakítva a dj-zéssel és producerkedéssel, minden energiáját a számítógép alapú, 3D előadásra és animációra koncentrálta. Azon volt, hogy minél többet tudjon az ehhez szükséges készségekről. Itt is hamar feltalálta magát, s rövid időn belül útjára indította saját vizuális képeket készítő cégét, a Liebrand Images-t, ami elég rendesen kapott is megbízásokat. Ben Hágában 3D animációt tanított a Royal Academy for Visual Arts intézményében és előadásokat tartott 3D és kép manipuláció témában Hollandiában, Angliában valamint a Távol-Keleten is. Zsenialitását tökéletesen jellemzi, hogy az összes Grandmix CD cover-jét is saját maga kreálta.

A sors fintora, hogy az interneten korábbi mixei rendkívüli népszerűségre tettek szert, ami újra felélesztették Ben-ben a dj ösztönt. 1998-ban Ben a hollandi Radio 538-val folytatott tárgyalásokat, melynek eredményeképpen 1999-ben minden hónap utolsó szombatján az addigi Grandmixek pörögtek a rádió hullámhosszán. A visszatérés elég pengére sikeredett: Ben 1999 decemberében összegyűjtötte az évszázad legnagyobb dance slágereit (ez lett a Grandmix Millenium Edition). Ennek óriási sikerén felbuzdulva 1999-től Ben minden egyes 'Grandmix'-ét 3 CD-n jelenteti meg 180 percben. A széria 1983 és 1992 között tízszer jelent meg, de ezek közül egyik sem jelent meg hivatalosan. Több művész, úgy mint Prince, Madonna, Michael Jackson egyszerűen nem engedték, hogy az ő számaikat bármiyen megamix tartalmazza. Ezen kívül a szerzői jogdíjak és a számok mennyisége túl drágává tette volna a 'Grandmix' kiadását, nem beszélve arról, hogy hónapokig tartott volna az összes szerződés megkötése. 1993 és 99 között számtalan 'fake mix' is született, melyek nem Ben munkái.
Egy valamit még mindenképp érdemes vele kapcsolatban megemlíteni, ez pedig a 'Grand 12 Inches' széria. Ben összegyűjtötte a legnagyobb klubslágereket, a lehető legjobb minőségű verzióban, és még arra is figyelt, hogy azok a verziók kerüljenek a lemezekre, amelyek a leghasználhatóbbak, vagy legritkábbak.

— A legnagyobb odafigyeléssel kerestem a lehető legjobb mastereket, néha több mint 5 különböző verziót hasonlítottam össze, hogy megtaláljam melyik hangzik a legjobban és legtisztábban — árulta el Ben. — Néha még analóg kazettákat is sütöttem, hogy újra lejátszhatóvá tegyem őket. A hő elpárologtatja a nedvességet a kazetta borításáról. A „sütés” után a kazetta újra lejátszható lesz és a digitális átjátszás is végrehajtható.

Ben több téren is űttörő volt. Megamixeivel tulajdonképpen ő indította útjátra a mash up kultúrát, valamint a harmónikus mixelés atyjának is tekinthető. Szóval nem kicsik az érdemei...

Forrás: wikipedia, discogs, hivatalos website

Új műsorunk indul People Can Fly címmel

Aki mer az nyer - tartja a mondás. Eme örök érvényű igazságot és az állandó megújulás szándékát is figyelembe véve új műsort indít a Deep Zone Musix blog két törzstagja Attish és Greyloop. A két órás szeánsz a 'People can fly' címet viseli (ami egyben egy '96-os Astral Projection klasszikus címe is), s a régebbi és újabb psy-be hajló prog house, valamint goa trance, full on muzsikákat próbálja majd egy csokorba gyűjteni. Az ötlet nem véletlen: napjaink új vonalas progresszív muzsikáinak egy része gyakorlatilag már a psychedelic határát súrolja, sokszor teljesen elmosódik ez a határvonal. Másrészt goa mixeket se sokan készítenek, a többség megelégszik az uplifting-gel, ahol manapság igencsak „beállt minden.”
A műsor két hetente szerdánként (ilyen szempontból az első epizód publikálása egy kicsit rendhagyó) jelentkezik új mixszekkel. Az első óra inkább a hangolódásé és egyben a lassabb alkotásoké (130-135), míg a második hatvan perc még inkább belénk oltja a hamisítatlan goa feelinget (140-142). A fiúk tervei között szerepel klasszikus darabok bemutatása is, egyelőre azonban kiváncsian várják, hogy üttörő kezdeményezésüket siker koronázza-e. Ebbe nektek is lesz beleszólásotok kedves bloggerek!

People Can Fly Radio Show 001 mixed by Attish & Greyloop

Label: Deep Zone
Katalógus szám: PCF001
Dátum: 2010. június 24.
DJ mix: Grey & Attish
Tracklist:

1st Hour mixed by Greyloop
1. Day.din - Carnival in Xanthi [Spin Twist Records]
2. Jaia - Out of orbit (Vibrasphere remix) [Tribal Vison]
3. Nyquist - Diffuser [Blue Tunes Records]
4. SQL - Arangements [Blue Tunes Records]
5. Antix - Circade (RPO remix) [Iboga Denmark]
6. Martin & Cafu - After all [Blue Tunes Records]
7. Blue Nova - Mercury rising [Blue Tunes Records]
8. Freq - Brazil (Brush remix) [Iboga Records]
9. Antix - The inkling [Iboga Records]
10. Symphonix vs Odiseo - Deep inside [Blue Tunes]
11. Liquid Soul - Push (Phony Orphants remix) [Iboga Records]

People Can Fly 001 - Hour 1 mixed by Greyloop by Deep_Zone_Mixes on Mixcloud

2nd Hour mixed by Attish
1. Indigo - Lalala [Nutek Records]
2. Cosma – Non Stop [HOM-Mega Productions]
3. Sangeet – Xpd5 [Yellow Sunshine Explosion]
4. Ticon – The Analogue H [Digital Structures]
5. Chakra feat. Liquid Metal - Resurreaction (Chakra & Krunch ft. Guy Salama Remix) [Optimus]
6. Astral Projection – One [Nutek Records]
7. Ovnimoon – U R God [Synergetic Records]
8. Protoculture - Stars Of Sonbona [Nano Records]
9. Neelix – Taxidriver [Yellow Sunshine Explosion]
10. Wizzy Noise & Domi Pastor – Wizzdom [Harmonia Records]

People Can Fly 001 - Hour 2 mixed by Arko Madley by Deep_Zone_Mixes on Mixcloud

Shadow World: régi és új klasszikusok egy csokorba szedve

A Zone-os mixek közöl még egy sem foglalkozott a dark trance-szel, pedig ebben a műfajban is találunk szép számmal nagy zenéket. A legtöbb dark trance szám az uplifting és a hard trance zenék keverékéből táplálkozik. De igazából inkább hard trance zenékről beszélhetünk, mintsem uplifting számokról. Az acidos elemek ezúttal kimaradnak, és a szintetizátorkiállásokra esik a fő hangsúly! A mix első track-je egy igen korai klasszikus. Future Breeze-ék az ezredforduló derekán igazi pumpálós klubhimnuszokkal örvendeztették meg a jónépet. A Why Don't You Dance With Me az egyik legjobb trance klasszikus. Lélekemelő pizicatto-s dallamai alaposan próbára teszik a füleinket. Cern 'Message'-e Northern Mixben tündököl! Nagyszerű zene, bár az előző szám után nehéz szinten tartani a mixet, de ezzel a zenével mindez tökéletesen sikerül. JOOF mester és MIKE nagyúr összedobták tudásukat. A Dame Blanche az egyik legnagyobb progresszív dark trance varázslat. Sejtelmes légkör, psy trance-es hangulat, mi pedig az egekben érezzük magunkat. A 'Watch This' -et DJ Montana vette kezelésbe. A dobok szétviszik hangfalainkat, olyan zúzdák. Starchild feat Dj Alici műve a spanyol hard trance guru Frank T.R.A.X remixében szól. Az egyik legtutibb keményvonalas trance szám! Itt megáll a tudomány, mert a többi zenéről semmi sem jut az eszembe, csak az hogy kurva nagy kedvenc! Talán Lange 'Follow Me' -jét emelném ki a sorból, ami a felismerhetetlenségig át lett alakítva. Az egyik legmesteribb remix, bár semmi sláger nincsen benne, inkább underground-os stílusával vívja ki a tiszteletemet. Nos, ennyit előjáróban, és a többit a hallgatóra bízom....

Zone Promotion - Shadow World

Katalógus szám: Zone Promotion 019
Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. 06. 22.
Stílus: Dark Trance, Hard Trance, Progressive Trance
Dj mix: Attish

Tracklist:
1. Future Breeze - Why Don't You Dance With Me [Ultra Europe]
2. Cern – The Message ( Northern Mix) [A State Of Trance]
3. John ’00’ Fleming vs M.I.K.E. - Dame Blanche (John ’00’Fleming Remix) [Joof Recordings]
4. Sidewalk Technician - Watch This (DJ Montana Remix) [Black Hole Recordings]
5. Starchild feat Dj Alici - Love Don't Live (Frank T.R.A.X. vs. O.R.G.A.N. Remix) [Djinthemix]
6. M.I.K.E. – For Always In My Heart [Armada Music]
7. Questia - Nexus Asia (Vincent De Moor Original) [A State Of Trance]
8. Misja Helsloot vs Roland K ft. Nicole - A Different World (Original Vocal Mix) [First Second]
9. Lange – Follow Me (16C+ Remix) [Positiva]
10. Dynamic - The Holy Dancefloor (Extended Mix) [Kyloe Music]
11. Paul Oakenfold feat One Republic - Not Over (Not Monday Remix) [Perfecto]
12. Outback - Minds In Motion [A State Of Trance]

ATB alul, Gardeweg és Vanelli átlagon felül teljesít

Ismét időben visszautazunk, s egy klasszikusnak számító korongot veszünk szemügyre tüzetesebben. A Top of the Clubs fedőnevű mixsorozat arról híres (vagy inkább hírhedt), hogy az aktuális klubokban menő (kommerszebb) zenékből gyűjtött egy csokorra valót a hallgatóknak. A negyedik dupla esetében három! embert is felkértek a szelektálásra és mixelésre, nevezetesen ATB-t, Marcus Gardeweg-et és Joe T. Vanelli-t. Hogy miért kell három ember két cd-hez? Rejtély. Szóval ATB kezdi a mészárlást. André ekkoriban még teljesen a dance hangzás rabja volt, ami itt is érződik rendesen. Blank & Jones 'Cream'-jével nyitunk, ez abszolút okés. Erre érkezik a 'Killer', ami bár az eredeti tempójához képest sokkal gyorsabban kalapál, még szintén a tűréshatáron belül marad. Az összevisszaság Dj Jean szörnyűséges 'The launch'-val kezdődik. Igazi kirakodóvásáros, céllövöldés zenék érkeznek, amit én akkor sem válogattam volna be, ha egy füstölgő revolver csövét tették volna az arcomhoz. A dance szekciót Kaycee-Taucher-System F hármas próbálja oldani némi minőségi muzsikával, kevés sikerrel, ugyanis egy iszonyat nagy kanyarral house-ra váltunk. Ennél a pontnál már úgy érezzük jöhet bármi, kibírjuk. A végére azonban ismét jön egy kis enyhülést hozó trance dózis.
A hallottak alapján már remegő kézzel ízitottam be a második diszket, de itt hamar szertefoszlottak a kételyeim. Marcus Gardeweg ügyesen pakolja a house lemezeket, közben egy-egy megaslágert is beépít (lásd Soulseracher 'Can't get enough'-ja, Spike 'It takes two'-ja, Avant Garde 'Get down'-ja) valamint újabb ígéretes (Summer Madness 'Prelude') és helyenként bohókás zenék (Ray Krebbs 'Fuk that') is beköszönnek. Az olasz nagymester Joe T. Vanelli már magas üzemi hőfokon veszi át az írányítást, s ő sem okoz csalódást. Annyiban másabbat hoz, hogy ő nem a német hanem az amerikai house hangzást preferálja egyvelegében. A slágerek innen sem hiányozhatnak (Powerhouse 'What you need', Lenny & Johnson 'Dinner With Gershwin', Ruff Driverz Presents Arrola 'Dreaming', Joe T. Vannelli 'Sweetest Day Of May'), emellett a kiegészítő darabok is élvezetesek, változatosak.
Ezzel tulajdonképpen meg is mentik Gardeweg-gel a kiadvány becsületét, amit ATB alaposan megtépázott az elején. Ettől függetlenül (ha az egyes diszket csak frizbinek használjuk, másrészt, hogy ne szálljunk el totálisan André dolgaitól) nem tudjuk megkerülni ezt a kiadványt, elkerülnünk pedig végképp nem szabad (az általam leírtak végett), ugyanis ilyen vibráló, bizsergető house mixet manapság nem találni már.

Kontor - Top Of The Clubs Volume 04

Label: Polystar Records
Katalógus szám: 564 515-2
Ország: Németország
Megjelent: 1999
Stílus: House, trance, dance
Dj mix: Cd 1 ATB, Cd 2 1-10 Gardeweg, 11-20 Joe T. Vanelli

Tracklist:

Cd 1 mixed by ATB
1. Blank & Jones - Cream (Original Mix)
2. ATB - Killer (Original Mix)
3. DJ Jean - The Launch (Original Mix)
4. Candy Beat - Sax'y '99 (ATB Remix)
5. SQ-1 - Can You Feel...? (Original Mix)
6. Art Bizarre - Drop Into Me (Mellow Trax Remix)
7. Clubbgroovers - Bass, Rhyme, Rhythm (Spacekid's "Hard Attack" Mix)
8. Cosmic Gate - The Drums (Radio Mix)
9. Sunbeam - Outside World (Club Mix)
10. DJ Buzz - Situations
11. Miss Peppermint - Welcome To Tomorrow (Woody Van Eyden Meets ATB Mix)
12. Kaycee - Sunshine (Take U There) (Club Tropicana Mix)
13. System F - Out Of The Blue
14. Taucher - Child Of The Universe
15. Armand Van Helden - You Don't Know Me
16. Woody van Eyden - Get Ready (Balearic Extended)
17. Lady Plus - Got To Love Somebody '99 (Mike Milk & Steven Sugar's Remix)
18. Niels Van Gogh - Pulverturm (Quake Remix)
19. Silver Shadow - High Society (Mellow Traxx Remix)
20. Mauro Picotto - Pulsar (Picotto Tea Mix)

Cd 2 mixed by Markus Gardeweg & Joe T. Vanelli
1. Gardeweg - This Groove (Original Mix)
2. Revolver - Funky Rhythm / Candid Girl (Sam, Listen The Radio Mix)
3. Soulsearcher - Can't Get Enough (Vocal Club Mix)
4. SW6 - Mirrorcheck! (Wiseass Cool Club Mix)
5. Un-Urban - Only When You Do It (Da Unknowledge Vocal Cut)
6. Spike - It Takes Two (Milk & Sugar Club Mix)
7. Ray Krebbs - Fuck That (Club Mix)
8. Summer Madness - Prelude
9. Avant Garde - Get Down (Club X-Tended)
10. Wamdue Project - King Of My Castle (Roy Malone's "King" Mix)
11. Island Groove - Deep Love (Island Groove Dub Vocal)
12. Powerhouse - What You Need (Full Intention Mix)
13. Lenny & Johnson - Dinner With Gershwin (Dinner With Bini & Martini)
14. Mainstream Vol. II - People Around The World (B.A.S. Version)
15. Boys-R-Us - Allright (Wackside Club Mix)
16. Subsystem - Right Back To Love (Bini & Martini Ocean Dub)
17. Edesio vs. Boris Dlugosch - Blen Blen (Club Tropicana Mix)
18. Ruff Driverz Presents Arrola - Dreaming (Knee Deep Club Fiesta Mix)
19. Nu south Americans - Save the dram for your mama (B.A.Z. remix)
20. Joe T. Vannelli - Sweetest Day Of May (Joe T. Vannelli Club Mix)

Megkuksizós

Galaktikus hétvége Boy George és Allister Whithead társaságában

A mostani bejegyzés egy nem kimondottan trance és nem kinomdottan új dupla cd-t hívatott bemutatni. Az 1999-es Galaxy Weekend nevet viselő Ministry's kiadványt (tulajdonképpen sorozat, további darabok: Galaxy mix, Galaxy Hit mix) a két nagy öreg, Boy George és Allister Whitehead jegyezte. Mint tudjuk ekkoriban élte fénykorát az elektronikus tánczene, azon belül is a funk house valamint a trance, nem csoda hát, ha ebben a 150 percben ebből a két stílusból kapunk egy jóadag ízelítőt.
Az első korongon Boy George csap a lovak közé (találó hasonlat, hiszen köztudott, hogy Georgie nem tud vinyl-lel mixelni, csak „digitálisan”, így a dübörgés kizárt átkeverésnél). Igazi slágerparádéra számítsunk. Egyből Fatboy Slim 'Right here right now'-jával nyitunk, ami morgó break-jével és komolyzenei hatásával egyből pályára állít mindenkit. Egy Dark Globe-os break szeánsz után, már a 'Flat beat'tel techno-ban utazunk Mr Oizo-val és Eric-kel. Újabb éles vágás és Duane Harden valamint Armand Van Helden közöse a 'You don't know me' próbál ránk mély benyomást tenni. A minőségi house blokk innen veszi kezdetét (szerintem a 'You don't know me' már akkoriban is túl volt hype-olva). Jose Nunez 'Hold on'-ja már adja a boogie-t, Blockster 'Grooveline'-ja már-már hard house funky riff-ekkel megtoldva, Dj Eric 'We are love'-ja is ismerős valahonnan, valamilyen régi funky szám újragondolása. Candi Staton is dalra fakad a 'Love on love'-ban, amely a korai house korszakot juttatja eszembe himnikus, soul-os megszólalásával. Moloko 'Sing it back'-je sem maradhatot ki a szórásból, amit Todd Terry gyúrt át ügyesen-okosan jazz-funk-osra. Cevin Fisher rátette a kezét (csak a kezét!) Loletta Holloway 'Burning up'-jára. Két ismeretlenebb track következik (Kinky Roland, Zee), ami ennek ellenére igencsak prímán szól. Studio 54 'Freak it'-je pumpálós, Sharp-os módon igyekszik a szívünkbe lopni magát, amiben Pete Heller, mint remixer segédkezik. T-Total 'Get out of my house'-za is marad ezen a vonalon, az Abba-samplet használó Blend 'Rise of tonight'-ja és Kathy Brown 'Joy-ja detto (utóbbi éppen Sharp Boys remixben úszik be). Még egy house löket után (Rimshot - Everybody on the floor) jön a mixzáró trance blokk. Hands Burn 'Good shot'-ja egyből transzba ejt, ám egy huszáros vágással Underworld 'Push upstairs'-ze már techno-ba hajlik. Újabb snit, és Lost Witness 'Happiness happening'-jével újra dallamáradatban úszunk Lange közbenjárására.
A kettes diszk Allister Whitehead munkája, ő is slágerezik (Soulsearcher 'Can't get enough', Powerhouse 'What you need', Robbie Rivera 'Ultimate disco groove', James Brown 'Funk on ah roll', Phats & Small 'Turn around') egy jóízűt, persze ellensúlyozva azt néhány ismeretlen darabbal is. Bevallom őszintén ez a lemez sem rossz, de valahogy a másik diszk keszekuszasága és kiszámíthatósága ellenére is ütősebbre sikeredett.
Összességében, aki meghallgatja ezt a kiadványt megtudhatja mire rázták 11 éve a partiarcok a csípőjüket. Egy biztos ma már a felgyorsult kiadás és a könnyebb labelalapítás miatt kevés sikeres és még kevesebb megasláger születik, míg régebben azért próbálták szem előtt tartani, hogy amit kiadnak az sikerre legyen ítélve (azért voltak olyan tehetségek, akik nem fértek a fazékhoz, sajnos). Ez van. Időutazás kezdődik.

Boy George & Allister Whitehead - Galaxy Weekend

Label: Ministry Of Sound
Katalógus szám: GALCD1
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 1999
Stílus: House, trance
Dj mix: Boy George & Allister Whitehead

Tracklist:

Cd 1 mixed by Boy George
1. Fatboy Slim - Right Here, Right Now
2. Dark Globe - Arnica
3. Mr. Oizo - Flat Beat
4. Armand Van Helden - You Don't Know Me
5. Jose Nunez - Hold On (Studio 45 Hard As Hold Mix)
6. Blockster - Grooveline (Mercenary Mix)
7. DJ Eric - We Are Love (Funk Force 'Message Is Love' Mix)
8. Candi Staton - Love On Love (K-Klassic Club Mix)
9. Moloko - Sing It Back (Tee's Freeze Mix)
10. Cevin Fisher - (You Got Me) Burning Up (Queen St. Orchestra Vocal Mix)
11. Kinky Roland - Salvation
12. Zee - Believe In Me
13. Studio 54 - Freak It! (Pete Heller Dub)
14. T-Total - Get Out Of My House
15. Blend - Rise Of Tonight (Two Funky People Disco Mix)
16. Kathy Brown - Joy (Sharp Boys Studio 3 Mix)
17. Rim Shot - Everybody On The Floor (Rachel Auburn Mix)
18. Hand's Burn - Good Shot
19. Underworld - Push Upstairs
20. Lost Witness - Happiness Happening (Lange Remix)

Cd 2 mixed by Allister Whitehead
1. Chris Coco vs. StoneBridge - The Beach
2. Soulsearcher - Can't Get Enough (Robbie's Filtered Monster Anthem)
3. Foreal People - Discotizer
4. Powerhouse - What You Need (Full Intention Power Mix)
5. Disco At The K-Mark - Disco At The K-Mark
6. Robbie Rivera - The Ultimate Disco Groove (Original Tall Paul Edit)
7. Basstoy - Runnin'
8. Sandstorm - Return Of Nothing
9. James Brown - Funk On Ah Roll (Rhythm Masters Remix)
10. The Whitehouse - The Theme (Vito Benito & Allister Whitehead Mix)
11. G.T. - Till I'm Ready (Allister Whitehead Classic Mix)
12. Phats & Small - Turn Around
13. K-Klass - Let Me Show You '99
14. Danny Campbell - Answer My Prayer (Stonebridge Club Mix)

Armin van Buuren interjú (2007-08-17)

Armin Van Buuren boldog ember és joggal, hiszen Tiestohoz hasonlóan kedvelt és elismert DJ a világon, fogalmazhatnánk úgyis, amíg Tiesto a „number one” addig Armin az előkelő második helyet bitorolja. Repertoárjában találkozhatunk trance, techno, és progressive hangzással is. Portálunkat megtisztelte egy exkluzív interjúval, ahogy ATB tette még nyár elején. Armint még a Siófoki buli előtt „kaptuk” el.
A népszerű DJ a Hollandiai Leiden városában született, és igen nagy hatással volt rá többek között Jean Michel Jarre zenéje. Később pedig olyan előadóknak készített remixeket mint a Wamdue Project, „King Of My Castle” vagy a Solid Session „Janeiro” c. szerménye. Sajna kis hazánkban nem ismerik annyira, ezért is mutatjuk be nektek a nem kezdő lemezlovast! Armin „State of Trance” dupla mixlemeze szerencsére nálunk is hozzáférhető, legutóbb Ciproson találkoztam a CD-vel és az ottani fiatalok is csak jókat nyilatkoztak róla. A bemutatkozás után nézzük az „elegáns” DJ-hez intézett kérdéseket, illetve azokra a válaszokat:

— Nemrégiben nálunk is megjelent az európában már sikernek örvendő „State Of Trance” mixlemezed. Milyenek voltak a visszajelzések?
— Azt gondolom, nagyon jók, mindenki tetszett az anyag. Nagyon korrekt kritikákat, elemzéseket kaptam világszerte mindezek mellett USA-ban például a harmadik legjobb lemezeladást produkálta.
Kicsit aggódtam ettől, mármint hogy USA-ban mennyire jön be ez a stílus, hiszen odaát semmi nem megy azonnal. Szóval most happy vagyok, de nagyon.

— Nehéz kérdés! Melyik a kedvenced a lemezről?
— Ahogy mondod, iszonyat nehéz választani!:) Mindegyik track-nek saját története van, viszont ha mégis kellene kiemelni vmelyiket, íme:

Dj Shah – Who Will Find Me
The Blizzard – Kalopsia
Global Ilumination – Tremble
Sean Tyas – One More Night Out
FKN feat Jahala – Why? (Aly & Fila Remix)

— Szerinted melyik könnyebb, dalokat szerezni vagy lemezeket pörgetni?
— Mindkettőt szeretem, viszont vegyítve talán a legjobb. Most persze mondhatja bárki azt, hogy egy DJ-nek könnyű a dolga mert csak pörgeti a lemezeket aztán szevasz. De ez azért jóval összetettebb dolog, és akár a dalírásnál itt is rengeteg odafigyelés kell.

— Idén nyáron hol láthatunk téged fellépni?

— A fő rezidenciám idén is Ibiza. Kreáltam egy új koncepciót és szettet “Armin Live” címmel New Yorkban és hamarosan fellépek Los Angelesben is. Arról nem is beszélve, hogy nálatok, a Siófoki Palace-ban fergeteges műsort prezentáltam:) Remélem még el tudok jönni hozzátok és nemcsak a Balatonra. Mindezek mellett igazi fesztiválözön lesz, melynek állomásai: Global Gathering (London), Nature One (Németország), Mysteryland (Hollandia), Planet Love (Írország), Mykonos (Görögország) és ősztől Hollandia, valamint Anglia, azon belül is London. Hívtak még Tunéziába és Macedóniába is, mondhatom unatkozni szerencsére nem fogok.

— Mindezek mellett jut idő szabadidőre, és azt mivel töltöd?
— Persze azért a rohanó hétköznapok mellett pihenésre jut idő bőven. Pár évvel ezelőtt kipróbáltam a búvárkodást annak is a “scuba diving” változatát és bármennyire is meglepő szeretek olvasni. Amint csak lehet a szabad perceimet családommal és barátaimmal töltöm. Erről jut eszembe szeretem még a TV-sorozatokat, mint például a Hősök és a Kés/Alatt, a 24 c. akciósorozat pedig a nagy kedvenc. Beszereztem őket DVD-n így van idő megnézni, vagy felveszem videóra.

— Mit tervezel a nem túl távoli jövőben?
— Pihenést ezerrel:-) (nevet). Komolyra fordítva, dolgozom egy új előadói lemezen, ez teljesen új koncepció lesz, amely reményeim szerint sokakat megérint majd, akárcsak a mixlemezeim.

— Térjünk vissza még egy picit Siófokra? Milyen benyomást tettek rád a magyar rajongók és miként készültél a fellépésedre?
—Magyarországon pár éve léptem már fel az akkori Home Club-ban, és Siófokon is. Abszolút jó a benyomás a rajongtól. Szuper úgy játszani, vagy szetteket pörgetni, hogy egy csodálatos közönség vesz körül, éljeneznek, táncikolnak és jól érzik magukat. Ez nekem többet jelent, mint bármely kritika egy magazinban.

— Mit üzensz portálunkon keresztül a fanoknak, zene szerelmeseinek?
— Élvezzétek a showt, legyetek boldogok! Osszátok meg véleményeteket a hivatalos oldalamon, bármi legyen is az. Remélem jövőre veletek ugyanitt csapunk egy fergeteges bulit!

(Forrás: www.music.hu / Jónap Tamás)

A tavasz hangjai Rick Pier O'Neil-lel

Arról már korábban elmélkedtem, hogy az elektronikus tánczene elvesztette Európa, s főleg az Egyesült Királyság-dominanciáját. Ma már a világ távolabbi pontjairól a producerek ugyanúgy mutatnak szenzációs dolgokat (komolyabb studiófelszerelés nélkül is), mint a ködös Albionban. A mexikói Rick Pier O'Neil is egy igazi tálentum, aki manapság egyre magasabbra kúszik a szakmai szamárlétrán: jellegzetesen sötét, mégis igen-igen emocionális darabjaival rendre nagyot alkot. Rick (polgári nevén: Eric Peyronel) nem új arc a szcénában, első darabját 1998!-ban jegyezte 'Housebird' címmel. A szekere tulajdonképpen onnan indult be, hogy RPO Traxx néven (aminek idő közben kistestvérei is születtek) megalapítja saját label-ét, így nem volt kiszolgáltatva a nagyobb kiadók kénye-kedvének. Furcsa, de első albumára egészen idén májusig kellett várni, noha Rick igencsak termékeny alkotó. Ennek okára biztos létezik épkézláb magyarázat, de a 'Spring sound' megjelenésekor ez a kérdés azt hiszem senkit sem foglalkoztatott már tovább.
Az LP az igencsak beszédes című 'It will be destroyed'-dal kezdődik. Agresszív, kongás alappal nyitunk, mintha egy Mauro Picotto szerzeménybe csöppennénk. A tech-es struktúrát tovább fokozza egy eltorzított férfi hang, ami igencsak paráztatós lehet a sötétben, egyedül hallgatva. A 'Spring' sem lágy hangzásával hódít, a szikár alapokra bekúszó hipnotikus FX-ek már-már eufóriát indukálnak. A 'Looking at you' pumpin alapjával gyilkolja le a hangszórókat és fülhallgatókat. Egy játékos dallam azonban jelzi, itt már egy kicsit boogie-sabb lesz a filing, mint az előző két track esetében. A 'Dancer' már az RPO-tól megszokott sound-ot hozza, veretős nyitánnyal és elszállós kiállással. A dallam sokat dob a produkción, amiben egy narrátor is szerepet kap, ezzel is vaskosabbá téve azt. Első fénypont. A 'Tribal time' nevéhez hűen dob erődemonstráció, de a törzsi érzésen túl valami még hiányzik innen: az átütő erő. Az 'Avalon' ismét egy dark prog szörnyeteg, egy elképesztően sejtelmes, elnyújtott kiállással. Aki figyelmesen követi 'Float Away' című műsoromat, már lecsekkolhatta ezt az epikus alkotást. A 'Durban poison' visszatér az album elején hallottakhoz, gyakorlatilag olyan, mitha a Dark Soul Projekt egyik számát hallgatnánk még dark-osabb kiadásban. A 'Dry' sem ismeretlen zene, korábban EP formájában már napvilágot látott kétféle verzióban (Part 1 & 2, illetve ez is Float Away darab volt). Az album edit egy szenzációs zene utánozhatatlan dallam-mal és dögös deep hatással megtámogatva. Utolsónak marad a legnagyobb dobás, mégpedig az 'Australia', amire csak a tökéletes jelző illik. Az első taktustól az utolsóig ott feszül benne az energia, ami felett lélekemelő dallamok húznak el. Ha jól számolom ez már a negyedik fénypontja a korongnak.
Összességében egy profin összerakott studióanyaggal van dolgunk, ami a mai prog két irányát is hűen prezentálja. Az egyik a veretősebb, minimálabb vonulat (lásd az album elejét), a másik a sejtelmes, gigantikus dallamokat és elszállásokat bevető fajta. Pont amiatt, hogy kapunk ezt is, azt is nem unatkozunk, s prímán szórakozunk. Nálam kihagyhatatlan, s kap egy 9/10-et.

Rick Pier O'Neil - Spring sound

Label: RPO Records
Katalógus szám: RRCOM019
Megjelent: 2010. május
Ország: Mexikó
Stílus: House
Producer: Rick Pier O'Neil aka Eric Peyronel

Tracklist:
1. It will be destroyed (8:22)
2. Spring (8:41)
3. Looking at you (ft Ajai) (8:33)
4. Dancer (7:04)
5. Tribal time (7:15)
6. Avalon (8:41)
7. Durban poison (8:45)
8. Dry (7:45)
9. Australia (7:45)

Secret Mission 2: a goa és a psy zenék találkozási pontja

Mostanság nem került ki a blog hasábjaira psy illetve goa témájú zenebona, se mix, sem pedig album. A Zone-os mixsorozatból eddig két mix foglalkozott az ilyen stílusú zenék világával, az egyik a 'Global Planet' volt, amit Grey-jel közösen hegesztgettünk össze, a másik pedig a 'Secret mission' első része, amit jómagam állítottam röppályára. Viszont örömmel jelentem be, hogy elkészült a 'Secret Mission' második része, amit most itt a blog keretein belül le is tesztelhettek. Az előző részhez képest azt lehet mondnai, hogy szinte semmit sem változott a szitu, mert a 2. részbe is csak a legtutibb psy és goa zenék kerülhettek be. Ez persze nem azt jelenti, hogy a műfaj minden producer nagyságának jutott hely, de akik mostanság a legnagyobbak között vannak azoknak a zenéi itt most visszaköszönnek. Igazából túl sok mindent nem tudok elmondani a mixben szereplő számokról, mert mindegyik a maga nemében egy egy gyöngyszem, viszont egyet azért elárulhatok, hogy aki ezt a műfajt megszereti az mindig nagy örömmel fogja ezeket a zenéket hallgatni. A mix a beatport awards legobb psy trance artsitájának megválasztott Liquid Soul zenéjével indul, aztán a mix legvégén Energy 52 – Cafe Del Mar -ja a psy trance guru John ’00’ Fleming átiratában csendül fel. Ami pedig a köztes állapotot illeti arra mindenkinek azt javaslom, hogy bátran tesztelje le, azaz adjon egy kis hangerőt, és nyomassa végig a mixet.

Zone Promotion – Secret Mission II

Katalógus szám: Zone Promotion 018
Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. 06. 15.
Stílus: Psy Trance, Goa Trance
Dj mix: Attish

Tracklist
1. Liquid Soul – Out Of the Blue (Tristan Remix)
2. Anton Chernikov – Nightmare
3. Mummerah – Amon Ra
4. Filteria – Filtertraces (Abstract Dream Remix)
5. Egorytmia – Not Following Gravitation
6. Tranan – Preacher Boy (Silicon Sound Remix)
7. Liquid Soul – Sweet Things
8. D-Fusion – A Little Out Of Controll
9. Vadim Zhukov feat Laura Cyganic – Alive
10. Atmos – Ride The Flow (Neelix Remix)
11. Neelix – Senses (Re Edit)
12. Energy 52 – Cafe Del Mar (John ’00’ Fleming Remix)

Lesz mit hallgatni a nyáron!

Az elkövetkező egy hónap eléggé mozgalmasnak igérkezik trance berkekben. Egy kis gyűjtőmunkát végezve öt olyan megjelenés is várható, ami minden bizonnyal trance fan-ok ezreit örvendezteti majd meg. Nos nézzük a listát!

Elsőként a kanadai születésű Max Graham debütáló albumáról a 'Radio'-ról illene pár szót mondani. Max már elég régóta meghatározó figurája a szcénának, eddig viszont (ki tudja milyen okból) még nem jelent meg szerzői albuma, csak néhány mix CD-je. Június 25-én azonban lehull a lepel (az i-tunes-on már egy héttel korábban) s pörgethetjük a régóta várt Max Graham korongot (egy kis kedvcsináló hozzá). Az album nem lehet rossz, hiszen olyan számokat találhatunk rajta, mint a 'Dusky 2010' (a 'Does she know yet' 2010-es verziója), a 'Sun in the winter' és a 'Nothing else matter', emellett számtalan finomság vár még ránk.

Július 2-án André Tanneberger aka ATB új mixlemezzel jelentkezik 'Sunset Beach DJ Session' címmel. A tracklistát egyelőre titok övezi, viszont annyit már tudni, hogy jópár új saját szerzeménye is helyet fog kapni. A lazulós, tengerparti hangulatra építő válogatás a nyár egyik kellemes meglepetése lehet. Ízelítőnek itt a 'Midnight sun' az albumról.

Hamarosan kézbe vehetjük az Above & Beyond fiúk 'Anjunabeats Vol.8'-át is (pre-order), ami a világűrbe kalauzol majd bennünket (legalább is a borító alapján erre gondolok). A felhozatal elég combosnak ígérkezik, a label művészeinek legfrissebb alkotásai mellett felfedezhetünk pár klasszikust 2010-es változatban (David West 'Larry Mountains'-szát Juventa míg Alt+F4 'Alt F4'-ét Dan Stone remixelte). További érdekességéként felfedezhető egy MS54 mash up is, mégpedig az 'On a metropolis day', ami azonban már nem mai csibe, de örülünk neki.

Július 19-én lát napvilágot az 'Enhanced Sessions Vol. 2', amit Tritonal (akik a közelmúltban indították útnak label-üket az 'Air Up There Records'-ot) és Ferry Tayle rakott össze. Mindkét diszken jóságos muzsikákat találni, telitűzdelve a mixelők saját alkotásaival (more info).

Július 14-én a trance don Lange is odapörköl: ekkor jelenik meg ugyanis második albuma a 'Harmonic motion'. Panaszra nem lesz majd okunk, hiszen már önmagában a vendégvokalisták névsora is elég impozáns (Betsie Larkin, Emma Hewitt, Sarah Howells). További info itt.

Szóval lesz mit hallgatni a nyáron!

Rich 'Solarstone' Mowatt zenei ujjlenyomata

Már csak alig pár hét és hivatalosan is megjelenik Richard Mowatt aka Solarstone következő albuma. A nyugtalanabbaknak nem kell ennyit várni, hiszen néhány kópia már kereng a világhálón, így lecsekkolhatjuk, hová is fejlődött Rich muzikalitása az elmúlt években. Aki a régi SS-hangzásra számít minden bizonnyal csalódni fog, hiszen az egytagúra olvadt formáció egyfolytában bővítette zenei repertoárját, aminek elemeit összegyúrva alkotta meg a 'Touchstone'-t.
Az 'Is there anyone out there' kellemes felvezető zene, remekül eltalált férfivokállal és egyszerű dallamvitellel. Az 'Ultraviolet' visszahoz egy keveset a Solarstone régi tündökléséből, hiszen egy kőkemény break trance darabot kapunk (kb. mint a The Calling) némi női áriafoszlánnyal megspékelve. Igazi ötcsillagos instrumentális szörnyeteg. A 'Night signals' a nevéhez hűen bársonyos zongorafutammal nyit, s később sem az elszabadult ritmusok játszák a főszerepet. A borongós hangulatú szerzemény engem Schiller Atemlos albumán található vonalra emlékeztet. A címadó 'Touchstone' gitárriffjei szépen olvadnak egybe a lebegős szintiszőnyeggel. Igazi lounge zene, amiben a Seven cities című SS-megahitben már hallott gitár preset a dallam motorja. Az 'Electric love' már a pörgősebb fajtából való, persze a dallamok és a vokál kellőképp ellenpontozzák a ragadozó baseline-t. Nem tudok belekötni, megaluvások nélküli elektronika: rock-os, goa-s, house-os hatásokkal. Az 'Intravenous' ott folytatja, ahol a 'Touchstone' abbahagyta. Sőt, még inkább a lazulás kerül a középpontba, a Cafe del Mar-os hangképek vissza-visszaköszönnek. A 'Twisted wing' egy modernkori köntösbe bújtatott klasszikus zeneként hat, amihez vaskos sub-ok és d'n'b ütemek társulnak és egy elképesztően simogató nő vokál is megérkezik aláfestésként. Ezen a track-en is érződik az innovációs szándék, hiszen egymástól normál esetben távol eső elemeket próbál a szerző vegyíteni, jelzem sikeresen. A 'Slowmotion' az album előhírnökeként már ismerős lehet. Francia rigmusaival, s goás alapjával igencsak adja az érzést, alaposan rácáfol a címére. A korong egyik legpörgősebb muzsikája, ami főidőben bármelyik (haladóbb szellemű) trance szettben megállná a helyét. A 'The Best Way To Make Your Dreams Come True Is To Wake Up' is egy tipikus chill, downtempo és house elemeket vegyítő alkotás, ami viszonylag könnyen emészthető fülbemászó gitárdallama és a férfi vokál miatt. Valahogy mégis az az érzésem, hogy ezt a számot nem igen fogjuk rádióbarátsága ellenére a rádióból viszonthallani. A Zeitgeist'-tal ismét nekilendül BPM-ügyileg az anyag. A vokál úgy lett editálva, hogy enyhén keleties, pszichadelikus hatást keltsen. Maga a zene is a goa trance vonulatot megigézve eléggé gigantikusra sikeredett, profi munka. A 'The last defeat (Part 2) egy áriás-zongorás borulás (bár a címéből minimum egy goa mészárlást várnánk), amit akár még musical részletként is el tudnék képzelni (bár nem vagyok a stílus rajongója, de annyira olyan hangulata van). Bár később átfordul az egész egy downtempo-s utaztatásba, ez semmit sem vesz el a zene értékéből, sőt! A záró 'There's a universe' egy chill levezetés, egy könnyen memorizálható refrénnel.
Összességében az idei év legzseniálisabb, legsokszínűbb és legmuzikálisabb szerzői albumát köszönthetjük a 'Touchstone'-ban. Van itt minden, mint a jó boltban: rock, goa, downtempo, chill out, house, breakbeat. Az egészben egy a közös, mégpedig az a mérhetetlen profizmus, amivel Richard összerakta ezt az albumot. Talán sokan nem ezt várták, de úgy érzem nem is baj, ha egy-egy producer átesik némi vérfrissítésen pályafutása alatt. Nálam 10/10. Ennyi.

Solarstone - Touchstone

Label: Solaris Records
Várható megjelenés: 2010. június 28.
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: House, break trance
Producer: Richard Mowatt

Tracklist:
1. Is There Anyone Out There
2. Ultraviolet
3. Night Signals
4. Touchstone
5. Electric Love
6. Intravenous
7. Twisted Wing
8. Slowmotion
9. The Best Way To Make Your Dreams Come True Is To Wake Up
10. Zeitgeist
11. The Last Defeat (Part Two)
12. There's A Universe

International Departures Special: mini MS54 diszkográfia egy adásba sűrítve

Az International Departures huszonnyolcadik epizódja egy igazi különlegességet tartogat a hallgatók számára. Ebben a részben a fiúk az eddigi epizódokban már bizonyított tizenöt saját zenéjüket, remixüket fűzték fel egy szálra, ami hamarosan digitális formában lát majd napvilágot a holland Armada égisze alatt.
Maga a gyűjtemény nem sok újat tartogat a számunkra, mivelhogy a rajta szereplő produkciók többsége már hivatalosan is megjelent s elérhető, megvásároltható a zeneboltokban. A két kivétel ez alól a Signum féle 'Come around again'-hez készített remixük, valamint a Bissen 'Washout' átiratuk. Azoknak, akik egyben szeretnék magukénak tudni az MS54 diszkográfiát kötelező ez a mix, és a megjelenő gyűjtemény is. Személyes kedvenceim közé a nyitó 'Ibiza Sunrise', a 'Vampire', az Armin 'Never say never'-jéhez készült remix, és a 'Seven days and one week' MS54 adaptáció tartozik. Reméljük a srácok a rengeteg külföldi fellépés mellett egy saját, egész estés albummal is meglepnek majd bennünket hamarosan.

Myon & Shane 54 - International Departures 028 (Album Special) (2010. 06.09)

Tracklist:
1. Myon & Shane 54 feat. Labworks - Ibiza Sunrise (Classic Dub Edit)
2. Myon & Shane 54 feat. Aruna - Helpless (Monster Mix)
3. Myon & Shane 54 feat. Carrie Skipper - Vampire (Club Mix)
4. Myon & Shane 54 - Not A Lot Left (Original Mix)
5. Armin Van Buuren feat. Jacqueline Govaert - Never Say Never (Myon & Shane 54 Remix)
6. Above & Beyond Pres. OceanLab - Just Listen (Myon & Shane 54 Remix)
7. Andy Moor & Carrie Skipper - So Much More (Myon & Shane 54 Remix)
8. Adam White & Andy Moor pres. Whiteroom - The White Room (Myon & Shane 54 Refill)
9. First State feat. Sarah Howells - Brave (Myon & Shane 54 Monster Mix)
10. Matt Cassar Pres. Most Wanted - Seven Days And One Week (Myon & Shane 54 Remix Edit)
11. Dresden & Johnston feat. Nadia Ali and Mikael Johnston - That Day (Myon & Shane 54 Club Mix)
12. Signum feat. Anita Kelsey - Come Around Again (Myon & Shane 54 Monster Mix)
13. Sunlounger feat. Kyler England - Change Your Mind (Myon and Shane 54 Remix)
14. Adiva feat. Vicky Fee - How Does It Feel (Myon & Shane 54 Vocal Mix)
15. Bissen presents the Crossover - Washout (Myon & Shane 54 Remix)

Álmodozzunk együtt Markus Schulz-zal!

Megjelent a nyár trance berkekben egyik legjobban várt albuma. Markus Schulz harmadik alkalommal próbálja meg elvarázsolni a hozzáértőket, ami valljuk be nem túl egyszerű a 'Without you near' és a 'Progression' tükrében. A rossz előérzetemet csak fokozta, hogy az album címadója az a 'Do you dream' lett, ami véleményem szerint az egyik leggyengébb Markus szerzemény. Node túllendülve eme baljós gondolataimon indítottam el az LP-t.

Az 'Alpha State' egy csodálatos, lebegős intro, amely szinte észrevétlenül úszik át az 'Away'-be. Itt Sir Adrian (ismerős? The space we are...) szállt be a buliba. Elég pop-os az atmoszféra, a refrénben ismételgetett A..way..A..way..Away elég ötlettelennek tűnik. Kövezzetek meg, de úgy érzem Markus már inkább a keményebb, pumpálósabb High Contrast-os sound-hoz közelít. Ebben a tézisemben erősít meg a 'Rain', ami gyakorlatilag a 'New world' és a 'Do you dream' elemeinek ötvözése egy másik dallammal. Sajnos nem igazán üti meg nálam a mércét. A 'Dark heart waiting'-től sem pörgök a hátamon (max. csak a Jochen Miller remixtől), Khaz vokóderezett vokálja nekem BT pop-osabb produkcióit juttatja eszembe. A dallam még rendben van, a többin lenne mit csiszolni még. A Jennifer Rene-vel közös 'Not the same' már bejövős, a dallam és az atmoszféra a 90-es évek végi PvD hangzásra emlékeztet, talán pont emiatt tetszik. Az album címadó dalát teljes hosszában élvezhetjük, mégpedig uplifting vokál mixben. A vokál itt annyit tesz, hogy Angelique Bergere dúdolászik. Egy vonósbetéttől eltekintve totál mellényúlós muzsika. Khaz visszatér a 'Last man standing'-ben, egy fokkal jobbat alakít, mint a korábbiakban. A zene hasonlít Dj Georgio 'Manjaro apperception'-jére (lásd: Sterbinszky Trance Sound of Dance Tuning Disco), persze csak nyomaiban, mivel a 'Last man standing' egy törtütemes, lassú szerzemény karakteres basszusvitellel. A 'Sureal' végre a hőn áhított Coldharbour hangzás jegyében fogant Ana Criado gyönyörű vokáljával megtámogatva. Nem igazán tudok belekötni, dögös muzsika. Érkezik Susana és az 'Unsaid', amin már az első pillanatokban érződik, hogy a könnyedebb műfajok kedvelőit fogja megnyerni magának. Gyakorlatilag az Armin és Shah-féle 'Going wrong' egy az egyben, csak női vokállal. A 'Lifted' egyből visszaránt bennünket a minőségibb zenék világába. Angelique Bergere ismét bedobja magát, ám ezúttal nincs epizódszerepre kárhoztatva. Gyönyörű hangját kibontakoztathatja, amihez a zene is partner. Igazi bólogatós prog trance a javából, szép synth & string összhatással. A 'Perception' nem más, mint a Cass & Slide formáció örökérvényű prog klasszikusának újragondolása Justine Suissa hangjával megfűszerezve. Az alapok tipikus Schulz-osak, a dallam nem változott (csak a hangszer, amivel Markus prezentálja), a vokál is rendben van. Ötcsillagos remake. A 'New world'-öt sem kell senkinek sem bemutatni, igazi anthem a javából, amihez egy kis plusz stringjáték is társul, hogy kapjon némi exkluzív jelleget. A 'Lightwave'-ben ismét Angelique varázsol Markus-szal. Beúszós intro, megfordított zongorafoszlányok, szaggatott vokálelemek. Itt jön a hidegzuhany, d'n'b tempón kezdünk nyomulni (de ismerős a dallam valahonnan: Madonna - Sound of goodbye), kár, hogy nincs a dobszerkó erősebbre súlyozva, így sub-ok híján akad némi hiányérzetünk. A '64.5 khz' már visszatér a 4/4-ek világába. Húzós kis muzsika, príma progresszív melódiával, Markus Dakota-ként elkövetett munkáihoz áll közelebb ez a sound. A 'What could have been'-re is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, minden a helyén, a szomorkás dallam különlegessé teszi a track-et. Zárásnak a Max Graham-mel és Jessica Riddle-le közös 'Goodbye' marad, ami reméljük nem a végső? búcsúzást hivatott megörökíteni. A kételykeltésért cserébe egy zseniális darabot kapunk, ami nélkülöz minden giccsességet (azért ebbe gondolom Max Graham keze is benne van), szépen épülünk, a kiállás is abszolút hozza a szintet.

Összességében egy érdekes albummal van dolgunk. Nekem valahogy az eleje nem akar összeállni, talán túlságosan is emlékeztet Armin és Paul Van Dyk pop-ba hajló próbálkozásaira, egyben jelzi, hogy valamilyen szinten Markus is „beállt a sorba”. Az album második fele viszont zseniális a maga nemében, kár, hogy ez nem az album 100 %-ra igaz. Amit még nehezményezek, hogy túl sok az áthallás a darabok között, lehetett volna nyugodtan kreatívkodni a dallamok terén. Sebaj, így is jó ez az album, de fentebbi aggodalmaim és észrevételeim miatt csak egy szerény 7/10-re futotta most Markus-nak nálam.

Markus Schulz - Do you dream?

Label: Armada Music

Katalógus szám: ARMA 255

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 június

Stílus: Trance, downtempo

Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (2:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (4:38)
3. Rain (4:24)
4. Dark heart waiting (ft Khaz) (4:27)
5. Not the same (ft Jennifer Rene) (5:07)
6. Do you dream (Uplifting vocal mix) (7:37)
7. Last man standing (ft Khaz) (3:58)
8. Sureal (ft Ana Criado) (5:58)
9. Unsaid (ft Susana) (3:44)
10. Lifted (ft Angelique Bergere) (5:25)
11. Perception (ft Justine Suissa) (6:02)
12. The new world (2:39)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (6:00)
14. 65.4 Khz (4:52)
15. What could have been (4:17)
16. Goodbye (ft Max Graham & Jessica Riddle) (6:40)

Megvevős & belehallgatós

Egy ismeretlen videó a múltból: Scooter @ Sarkad Sweet Night 1995

Attish révén egy igazi gyöngyszemre bukkantunk a Youtube-on. A videó nem mást örökít meg, mint a Scooter első magyarországi fellépését, aminek 1995. május 25-én a sarkadi Sweet Night diszkó adott helyet. A fogadtatás tipikusan magyaros, a sarkadiak kiteszik a lelküket: német zászló a díszterem falán, egy kellemesen szómenéses-haladó szellemiséget erőltető polgármester veretes köszöntőbeszédje ("mielőtt megérkeztek volna, magam is meghallgattam a 'Hyper hyper' című számukat, ami tényleg 165-ös ütemen dübörög"). A bandatagok (H.P., Rick és Ferris) nagy zavarodottságukban (talán a túlcsorduló vendégszeretet végett) a sajtótájékoztató nagy részében bárgyún mosolygnak a kellőképp döcögős szinkrontolmács pedig csak tovább fokozta a bizarr atmoszférát.
A videó másik három részében a fellépés zenei részét csekkolhatjuk le. Van itt minden jóság: 'Different reality', Back in time (a Move your ass-es maxi B oldaláról), 'Endless summer', 'Raving in Mexico'. A füst mindent kitölt (ahogy az egyik hozzászóló megjegyzi: "biciklit lehetne hozzá támasztani"). A zene full playback, Rick és Ferris ugrabugrál is rendesen feladat híjján, H.P. pedig küszködik a mikrofonra állított monster delay-jel.
Egy biztos, ezt látni kell, kortörténeti dokumentum. Ma annyira retro hangulatba kerültem tőle, hogy vásároltam egy kétliteres Cherry Coke-ot.

The Life (Gift Of The Nature): Főhajtás Jotto emléke előtt

Grey: A közelmúltban mindannyiunkat letaglózott a hír, hogy a tehetséges erdélyi producer Jotto aka Szalai Zsolt elhunyt. Zsolt számára a zene volt a minden, éppen ezért méltóképp zenével rójuk le előtte tiszteletünket. Ebből az alkalomból Attish és jómagam is egy-egy exkluzív mixszel készültünk, amely igyekszik a lét esszenciáját kétszer hatvan percbe sűríteni. Igazság szerint feleslegesnek érzem, hogy külön bemutassam a mixet. Az egész olyan mint maga az élet. A nyitány még bizakodó, derűsebb, a közepe táján már súlyosabb témák érkeznek, a vége pedig totál sötétség, várakozás az elkerülhetetlenre.
Attish: A The Life „Gift Of The Nature, vagyis „az élet a természet ajándéka” akár a DeepZoneMusix blog mottója is lehetne, de tovább folytatva a monológot inkább azt mondanám, hogy ha az élet a természet ajándéka, akkor az élet ajándéka az érzékelés, az, hogy látunk és hallunk, egyszóval képesek vagyunk érzékelni a külvilágban áramló információkat. Ez a képesség valóban nagy ajándék, hiszen ez a blog sem működne, ha ezekre a dolgokra nem lennénk képesek, és sok minden más sem lenne ugyanaz, mint azon dolgok nélkül élni, amit mi természetesnek hiszünk! Igazság szerint még sok mindent ide vehetnénk, ami fontos számunkra, hiszen ahány ember, annyi féle gondolkodásmód, és hogy ki mit tart a legfontosabbnak az életben az relatív. De amíg ezeken a dolgokon elmélkedünk, addig még valami fontos lehet, ez pedig a közösség, amiben élünk, a család, barátok, munkahely, stb. Rajtunk kívül első sorban ezek a dolgok érdekelnek bennünket a legjobban. Minden ember próbálja örömét lelni valamiben, hiszen az érzelmek tesznek minket emberré, és akik jelen blogra feljárnak egy valamiben egészen biztos, hogy hasonló álláspontot képviselnek, mégpedig azt hogy szeretik a zenét.
Pár hónappal ezelőtt a szia.info -n jártam, ahol egy Jotto nevű srác rádióműsorára lettem figyelmes, aztán azt is észrevettem, hogy vannak saját zenéi is, így nem maradt más hátra, mint hogy bele-bele hallgatgattam mindegyikbe, végül egész jónak találtam azokat. Aztán eltelt pár hónap és vártam, hogy hogyan alakul a „karrierje”, végül a napokban értesültem róla elszorult szívvel, megdöbbenve, hogy már soha nem fogom megtudni, hogy miként alakul a folytatás. Jelen mixemet Jotto emlékére ajánlom fel, és arra bíztatok mindenkit, hogy legyen bármilyen helyzetben is ne adja fel az élethez való jogát!
A mixről csak úgy, mint Grey én sem szeretnék túl sok mindent mondani. Legyen elég csak annyi, hogy a zenék mindegyike úgy lett összeválogatva, hogy mindegyik egy-egy érzelmi síkot közvetít (születés, öröm, bánat, magány, bizakodás, elmélkedés, stb...)

Zone Promotion 017 - The Life (Gift Of The Nature)

Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. 06. 05.
Stílus: Progressive, Progressive House
Dj mix: Greyloop & Attish

Grey pres Jotto Tribute Mix

Tracklist:
1. Cause & Effekt - 8Ball (Tech dub mix)
2. Nicky C & Ian Ross - Dezhavu (Inkfish remix)
3. Several Spirits - Nearly places (Original mix)
4. Solee - Legends
5. Thomas DeColita & Ameera - Lost yourself (Tony Awake remix)
6. Rick Pier O'Neil - The last day (RPO Original mix)
7. Cassino & Laben - Come Back To Mar Del Plata (Original Mix)
8. Hypnotic Duo - Eeeah
9. Desync - Labyrinth (K.I.R. remix)
10. Dark Soul Project - Beatus Ille

Attish pres Jotto Memory Mix

Tracklist:
1. Conjure One – Center Of The Sun (Junkie XL Remix)
2. LoQuai – Organic (Original Mix)
3. Chab & JD Davis – Lonely (Shimon & Shaker Class Remix)
4. Julius Beat – Greater Than Yourself (Original)
5. Max Gueli – Don’t Break (Marcelo Vasami Remix)
6. Johanne Shimon – Mythologia (Faskil Remix)
7. Kay-D – Hypnotized (Deep Vocal Mix)
8. Liquid Soul – Devotion (Protoculture Remix)
9. Moonbeam feat Avis Vox – The Lilt
10. Kahraman – Le Habitacion (Marcelo Vasami Rmx)

Aly & Fila sivatagi port kavart első albumával

Sokat morfondíroztam azon, hogy belevágjak-e az Aly & Fila album hallgatásába és kritizálásába, hiszen nem vagyok valami jó véleménnyel a fiúk munkásságáról. Túl sok és túl tucatzenéket írnak az én olvasatomban. Ennek ellenére gondoltam egy album esetében mégiscsak összekapták magukat és végül is igazam lett. A formáció két tagja Aly El Sayed Amr Fathalla és Fadi Wassef Naguib már oviskoruk óta ismerik egymást. 1999-ben saját studiót is berendeztek, s belevágtak a zeneírásba, de az első igazi sikerüket a 2003-ban megjelent 'Eye of Horus'-szal érték el, amihez egy remekbe szabott Ronski Speed remix is készült. Ezután be is indult a biznisz, a fiúk sorra adták ki a zenéket, amelyek az idő előrehaladtával egyre ötlettelenebbek és gyorsabb tempójúak lettek. Az Armada felkarolta a két legényt, talán ezért is szerezhettek ekkora hírnevet/elismertséget maguknak. A több évnyi megfeszített munka megkoronázásaként májusban látott napvilágot az egyiptomi trance don-ok első albuma a 'Rising sun'.
A nyitó 'Medellin' chill out-os erényeket fitogtat, majd uplifting mészárlásba vált át, kár érte, egész ígéretes kezdés lett volna pedig. A Katherine Crowe-val közös 'It will be OK' szerencsére visszavesz a tempóból, a dallam abszolút rendben van, a vokáltámogatás is különleges, szóval jár érte egy nagy pacsi. Az előzetesen single-ként már megjelent Denise Rivera-val rögzített 'My mind is with you' is bizsergetős, főleg Denise csodálatos hangja miatt. A 'Rosaires' engem egyáltalán nem fogott meg, olyan mintha Paul Van Dyk, sean Tyas és Giuseppe Ottaviani adna egymásnak randevút. Az új maxira kimásolt track a 'Listening' rock-os riff-fel nyit, szerencsére a darab köszönőviszonyban sincs a hínárhajjal és a basszusgitárral, Josie hangja igazi családias hangulatot varázsol. A 'Menes' gitárszólójával nálam abszolút mellélőtt, egy kicsit fura a hangszerre rátolt effekt. A 'Still'-be már az első taktus után beleszerettem, hiszen egy zongorás, vokálos downtempo darabról van szó. Lehet, hogy öregszem, de ez végre nyújt egy kis felüdülést a zakatolás után. A négy percnyi lazítás után ismét aprítunk, a vendégművész Björn Akesson sem sajnálja a tempót, viszont a kiállásban egy igazán kellemes dolog veszi, ami ad egy diszkrét bájat a számnak. A 'Still'-ben már bizonyító Sue McLaren az 'I can hear you'-ban visszatér. Itt nem chill, hanem uplifting a körítés, de ez nem baj, Sue erőn felül teljesít, s elviszi a hátán az egész produkciót. A 'Without you'-ba Philippe El Sisi és Senadee is beszállt, a felvezetés semi extra, a kiállás viszont elég szívfacsaróra sikerült, emiatt meg is tetszett, igazi érzelmeket közvetít. Egy trance album nem is igazi, ha egy számban nem csendül fel Tiff Lacey hangja. nos a 'Paradise'-ban a művésznő teret kap a kibontakozásra. A fiúk okosan egy chill out darabhoz kérték a segítségét, ahol valósággal ficánkol, jófajta. A 'Khepera' is elég súlytalan darab, az erőltetett keleties motívumok elviszik az egészet giccsbe. A 'Sandgroper' egy fémes tech-trance, full kilőve nálam. A 'Breeze' igéretesen kezd, Jass csodása hangja félidőben kap egy iszonyat pumpa alapot, innentől egy lankadt is az érdeklődésem, nem nagy durranás. A címadó, egyben utolsó számnak hagyott 'Rising sun' lírai kiállásával megidézi a nagy egyiptomi fáraók emlékét, nekem a nyávogós hangszer és a szimfónikus háttér egy kicsit erőltetett, de az legyen az én gondom.
Összességében egy közepes lemezzel van dolgunk, unásig ismert uplifting sablonokkal és ígéretes chill-downtempo próbálkozásokkal. Utóbbi sokat javít az összhatáson, így a meglepetés ereje miatt is egy 6,5/10-et megszavazok neki.

Aly & Fila - Rising Sun

Label: Armada Digital
Katalógus szám: ARDI1566
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. május
Stílus: Uplifting trance, downtempo, chill out
Producerek: Aly El Sayed Amr Fathalla és Fadi Wassef Naguib

Tracklist:
1. Medellin (ft Activa) (3:36)
2. It Will Be Ok (ft. Katherine Crowe) (5:21)
3. My Mind Is With You (ft. Denise Rivera) (6:58)
4. Rosaires (6:37)
5. Listening (ft. Josie) (3:38)
6. Menes (5:18)
7. Still (ft. Sue McLaren) (3:54)
8. Perfect Red (vs. Björn Akesson) (4:09)
9. I Can Hear You (ft. Sue McLaren) (5:03)
10. Without You (The Never Knowing) (vs. Philippe El Sisi feat. Senadee) (5:27)
11. Paradise (ft. Tiff Lacey) (5:09)
12. Khepera (4:58)
13. Sandgroper (5:15)
14. Breeze (ft. Jass) (3:53)
15. Rising Sun (5:12)

Kulisszatitkok

Dinka a Hotel Summerville-ben vert tanyát

Felzárkózóban a svájci prog house szcéna. No nem kell megijedni, nem évtizedes lemaradást kell bepótolniuk, szimplán a 'Svájc' szóról nem a house, hanem inkább a vaskos bankszámlák, a rumos hordóval felvértezett bernáthegyi kutya, a csokoládé valamint a hófödte bércek ugranak be. Azonban nem árt figyelő szemünket az alpesi országra vessük, hiszen a magaslati levegő valóságos csodát művelt az itt alkotó művészekkel. Elég csak Daniel Portman-ra, George F. Zimmer-re, Tatana-ra, Leventina-ra gondolni. Egy valakit még kifelejtettem a felsorolásból, mégpedig Christian Beat Hirt-et azaz Dinka-t.
Dinka (aka Chris Reece, Passanger 10) a D5 mozgalom egyik leghitelesebb követője. Mint azt korábban már megírtuk Chris belezúgott a Zimmerman-féle sound-ba, s azóta is erősen ragaszkodik a séma saját maga továbbgyúrt változatához. Ez nem baj, egyben egy kicsit sok, de külön-külön hallgatva eddigi összes számára a zseniális jezőt tudnám ráaggatni. Nézzük is mit tartogat a második Dinka LP a számunkra.
A 'Scarlet' egy igazi melankolikus prog szerzemény, melyből nem hiányozhat a sodró, fülbemászó dallam sem. A folytatás sem kutya, sőt a Lizzie Curious hangjával felturbózott 'Green leaf'-fel még egy lapáttal ráteszünk az előző gyönyörűségre. Na, ha erre valaki nem bólogat, akkor annak a hiba a saját készülékében van. Az 'Elements' is követi a bevett hangzást, a kiállásban iszonyat szépen olvad össze a vokál valamint a a lead dallam. A 'Some people will never learn' az egyik legutolsó darab, amit Dinka barátunk megszellőztetett előzetesen az albumról. Bevallom egy kicsit olyan ez a darab, mintha hallottam volna valahol, viszont dallamossága mégis meggyőz, hogy ez a produkció megáll a saját lábán is. A címadó 'Hotel Summerville' egy igencsak nagy meglepi, egy törtütemeken nyugvó downtempo darab akusztikus gitárral megspékelve. A 'Never cheat on strangers' már visszatér a tempósabb struktúrához. Sok újat nem tudok írni, ez a muzsika is dallamos, jól szól, nem lehet belekötni. A 'The celtic of Scotland' nem más, mint a 'Braveheart' című film betétdalának modernkori adaptációja (Dj Sakin után szabadon) élő hangszerekkel. Szép. A 'Meaningful story' is mestermunka, melyből csak úgy árad a nyári, tengerparti hangulat. Döccenünk egyet, hiszen a 'Smile when you're hurt the most' egy Enigma-s ballada némi Enya-féle vokállal megvadítva. A 'Ghosts in a suit' alaposan odahúz groove-ban, alig győzzük kapkodni a fejünk. A kiállásban érkező dallam tényleg olyan, mintha egy szellem próbálna riogatni bennünket. A 'Kazantip' egy könnyed ujjgyakorlat, melyet minden bizonnyal a Krím-félszigeti megaparty ihletett. ennek megfleleően egy könnyen emészthető dallam született, amit pár pohár sör után is erőlködés nélkül lehet dudorászni. A George F. Zimmer-rel közös 'Soma is language' pár hónappal ezelőtt jónéhány progressive house dj szettjében volt alapdarab, ami egyáltalán nem véletlen. A szeletelős alapokra jönnek a Dinka elemek, majd egy férfi motyogás is beszáll a ringbe. Ütős. A 'Canonball' se hoz új fuvallatot, itt már kezdtem egy kicsit becsömörleni az egyen hangzástól. A záró 'Road to Perdition' tovább mélyíti azt az érzésemet, hogy 12 egyenruhás muzsika egy picit sok egy albumra.
Le a kalappal Chris előtt, hiszen mindig a maximumra törekszik, de vihetett volna egy árnyalattal több változatosságot az albumba. A lassabb zenéi nagyon frankók, ezen a vonalon haladhatott volna tovább. A másik problémám, hogy az albumra felpréselt track-ek 90 százalékát már ismertem korábbról, Dinka barátunk tehát nem igazán feszült meg az új zenék írásában. Ezek tudatában csak 7,5/10-et kap tőlem.

Dinka - Hotel Summerville

Label: Unreleased Digital
Ország: Svájc
Megjelent: 2010. június
Stílus: Progressive house, downtempo
Producer: Christian Beat Hirt

Tracklist:
1. Scarlet (7:36)
2. Green leaf (ft Lizzie Curious) (6:50)
3. Elements (6:33)
4. Some people will never learn (7:40)
5. Hotel Summerville (5:37)
6. Never cheat on strangers (7:46)
7. The Celtic of Scotland (7:31)
8. Meaningful story (7:29)
9. Smile when you're hurt the most (4:48)
10. Ghosts in a suit (7:24)
11. Kazantip (6:51)
12. Soma is language (ft George F. Zimmer) (6:48)
13. Canonball (7:09)
14. Road to perdition (7:22)

Belehallgatós