Mint tudjuk, az egyik legismertebb zenei kiadók közé sorolhatjuk az antwerpeni Bonzai Label-t. Persze keveset tudunk erről a kiadóról és a belga zenei mozgalmak döntő egyéneiről. A FREEE egy rövid interjúval fényt derít a belga zenevilág és Yves Deruyter kapcsolatára. Yves mindig is DJ volt és pillanatnyilag az antwerpeni Cherrymoon Club-ban szórakoztatja a house zene rajongóit. Nemrég házasodott. Élete párja, Sabina a férje zenei mozgalmai ellenére az otthont látja el, miközben kedvese és kollégái az éjszakai hercegeivé válnak. A végeredmény szemmel látható. Yves új kislemeze a 'House Of House'.
— Yves, hol születtél?
— Marokkói vagyok.
— Ehhez képest elég világos a bőröd.
— Nem, igazából belga vagyok, ahol a legendás Bonzai Shop és a két stúdió áll, és majdnem mindegyik Bonzai-Track és a Bonzai Jumps produkciók is ott készülnek. Egyébként a Bonzai-nak kb. 15 művész dolgozik, ezen kívül 40-60 külsős producer.
— Antwerpenben van-e még rajtatok kívül más olyan kiadó, mely felveheti a versenyt?
— Igen, például a Wonka. Ők most kezdtek és a Label X alatt dolgoznak. Ennek ellenére nem vagyunk kontaktusban egymással.
— Te hogy látod a belga klubéletet?
— Régebben minden cluborientálású volt, és az emberek nem szerették a rave-eket, de az utóbbi időben ez a beállítottság nagyon megváltozott. Voltak olyan partik, ahol a közönség száma elérte a 8-10 ezret. Úgy gondolom, ez azért nem olyan rossz eredmény.
— Hogyan és mikor kezdődött az egész?
— A Bonzai Label startja 1992-ben volt. De az alap a 90-ben megnyitott Bonzai-Shop volt.
— Mi volt az első gép a stúdiótokban?
— Egy TB 303-as.
— Miért pont ez a gép?
— Mert ez volt az egyetlen gép a tulajdonomban. Ha belegondolok, pontosabban két lemezjátszó és egy keverő volt. Akkor még senki sem értett igazán a "zenegyártáshoz". Aztán egy pillanat alatt 150-200 ezer márkát fektettünk stúdió felszerelésbe, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni. A pénz aztán vissza is folyt a pólókból. Azt hiszem kb. a tizedik lemezt adtuk ki, amikor pólókért kezdtek a rajongók kérdezősködni. Csináltattunk kétszázat, s ez a mennyiség kb. 15 perc alatt elfogyott. Utána csináltattunk megint kétszázat, ötszázat stb.
— Miért pont a Bonzai-fácska a lemezetek lógója, vagyis jele?
— Hogy miért? Mert egy olyan címkére volt szükségünk, ami szép, és hogy még szebb legyen, megbeszéltük, hogy a Bonzai-t z-vel írjuk.
— Mi a véleményed a kommersz dolgokról?
— Nézd, ha egy dalnak reklámot csinálnak és ez a dal a slágerlistákra kerül, akkor ez kommerciálisan kihasznált. A következő Yves dal kommersz lesz, ami nem azt jelenti, hogy a Bonzai Label kommerciálisan kiszolgáltatott. De az azután készülő tíz dal egyáltalán nem a slágerlistákra készül.
— Mi teszi Yves Deruyter dalait ennyire slágergyanússá?
— Eldöntötték, hogy engem, mint a Bonzai első művészét egy "magasabb pályára" küldenek. Miután a "Calling Earth" című dal olyan jól futott, és ezek után még a Mayday-en is részt vettem, úgy látták rátermettem erre a bizonyos "magasabb pályára".
— Dolgoznak nők is a Bonzai Label-nél?
— Igen, anyukám. Ő a pénzügyi szakember.
— Talán nő, mint producer vagy DJ?
— Pillanatnyilag nem. Marusha csinál nekünk remixeket, de amúgy… Sok nő azt hiszi, hogy ez férfivilág, és inkább nem is próbálkoznak.
— Ha a Bonzai saját klubot nyitna, hogy nézne ez ki?
— Sötét, és mocskos. Nem szeretem azokat a klubokat, amiknek dollár-szaguk van. Egy jó zenei felépítés, pár fény, de az a legfontosabb, hogy maximum csak ezer ember férjen be.
FREEE archívum, 1996/4.
2010. december 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése