2010. december 8., szerda

Lapozgató Vol. 9: Dance Lexikon - Trance

A trance-nek, mint zenei stílusnak, Németország - nevezetesen Frankfurt - a szülőföldje. Janus-arca már születésekor nyilvánvaló volt: a progresszív, kísérletező természetéről ismert Sven Väth éppen Indiából visszatérve került a keleti miszticizmus bűvkörébe. Másrészt az európai acid-house, s annak folytatása, a belga indíttatású new beat ezidőtájt már nagyon lecsengőben volt, egyszóval a tánckultúra újító impulzusokra várt. Indiai hatásokról beszéltem, s e hatásokban már a kezdeteknél tetten érhető az a szerencsétlen tendencia, ahova a progresszívnek indult irányzat mára eljutott/kifulladt. Nevezetesen a nyugati emberek a sarlatánságot és az álmisztika iránti örökös vonzalma s a Goa szelleme mindmáig él és virul, egyre több hívet toborozva magának. Lehet, hogy az egész mozgalom a napsütötte, egykori portugál gyarmat ex-hippijei között autentikus, de az európai nagyvárosok informatikus-elektronikus dzsungeléből a kopár puszta teliholdas misztikájába való menekvés felettébb infantilisnek és anakronisztikusnak hat. A népszerűségi mutatók növekedésével fodított arányban a zenei minőség egyre sekélyesebb.

A bölcső mellett mindenesetre nemcsak a neves frankfurti DJ/komponista, hanem mások is - például a Cosmic Baby - bábáskodtak. A trance legnagyobb művészi sikereit azonban mégsem Németországban, hanem - ahogy már lenni szokott - a brit szigeteken érte el, nevezetesen az Underworld korai - az 1993/94-es, Magyarországon kevésbé ismert Dark & Long - lemezeivel, de nyugodtan említhetnénk a svéd Robert Leiner-t (The Source), vagy a philadelfiai Brian Transeau ezidőtájt készített kompozícióit is. A műfajra jellemző, hogy egy-egy számnak kifejezetten hagyományos zenei struktúrája van: intró, aztán a folyamatba egyre több hangszer kapcsolódik be, a kulmináló pont pedig egyfajta eksztatikus, beavatási élményt ad a hallgatóságnak. (Persze maga a trance szó is másodlagos tudati állapotot, önkívületet jelent Azt a valóság feletti létet, amikor a tételes vallások előtti civilizációk sámánjai a természetfeletti hatalmakkal érintkeztek. A szélesebb körben elterjedt technosámánizmus kifejezés erre a jelenségre is utal...)
A zen a techno -nál lényegesen melódikusabb, atmoszférikusabb - és pontosan azért sokkal könnyebben emészthető, a ritmusok kevésbé feszesek, bpm-ben mérve leggyakrabban 120 és 150 között mozognak. A hatás tagadhatatlanul kozmikus és pszichodelikus, csakhogy - míg a techno örökös megújulásra képes, addig - a trance az elmúlt pár évben önismétlésbe, unalomba fulladt. Jelesebb képviselői más zenei tájakra kalandoztak, hírmondónak pedig Goán kívül más nem maradt!
Persze Goa szerepét se látja mindenki ennyire sötéten, így például a "System 7" vezetője, Steve Hillage sem. Euro-amerikai techno a keleti skálával vegyítve - és fegeteges partyk a pálmafák alatt. Aztán jöttek a vándorló európai DJ-k, DAT -okkal felszerelkezve, majd hangmintákkal hazatértek az öreg kontinensre. Érdekesség, hogy a kifejezetten Goa-partykon a lemezlovasok a DAT -ot mindmáig előnyben részesítik a lemezjátszóval szemben. A közönség pedig - a hatvanas éveket idéző - indiai maskarákba vagy fluoreszkáló, pszichodelikus ruhakölteményekbe bújuk. Az a tény, hogy ezeken a bulikon az LSD népszerűbb az E-nél, szintén hippi időkre utal. A "techno-hippik" pedig olyan beszédes pszeudonevek mögé bújnak, mint Total Eclipse, The Infinity Project, Black Sun, Man With No Name, Hallucinogen (a francia formáció nagy slágerének a címe: LSD), Prana vagy Ayahuasca. a videók és a lemezbemutatók kéi világában is meglehetősen sok az indiai motívum, például a tengerhabokból lótuszülésben kiemelkedő Shiva, meg effélék. Filozófiai programjukat illetően a londoni Dragonfly 1994-es kiadású Order Odonata -jának bookletjéből idéznénk:
"Kétezer év középszerűség és félrevezetés után új EON közelít.
Szubszonikus frekvenciájú földalatti féreg ösztönösen vezet a hang templomaiba, önmagunk mélységei felé. Minden egyes SÁRKÁNYREPÜLÉS (=Dragonfly) kiadás a valóság alsó és felső régióiban navigáló kabalisztikus térkép. A végtelenben nincs semmi kezdet, sem befejezés, csak a JELENként ismert cseppfolyós pillanat. Célunk a frekvenciális és numerikus vibrációk hangszerkezetének a megismerése. HANG-ALKIMIA. A nagy titkok tudásához vezető technológia az idő kereteibe zár. Egyetlen törzsként vonolunk az örökkévalóságba."
Hasonló "bölcseletek" persze a return to the Sources vagy a Trancemaster válogatások bookletjeiben is olvashatók. S végül egy jó tanács: az ismert Trance Europe Express vagy Trance Atlantic válogatások címe senkit ne tévesszen meg, az albumokon - egy-két kivételtől eltekintve - nem trance hallható!

(Forrás: FREEE Magazin, 2007 február, Kömlődi Ferenc)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...