2011. július 31., vasárnap

John Johnson presents Lounge Zone 3.

A hét utolsó napján illik egy kis időt szakítani a lazulásra. Az elmélyült sziesztázáshoz érkezik a zenei aláfestés is, amit John Johnson prezentál 'Lounge Zone' sorozatának aktuális, azaz harmadik epizódjával. Nem kell félni, nem fogjuk végig aludni az előttünk álló több, mint 70 percet, lesz, hogy elszenderedünk a tengerzúgás hallatán, máskor pedig felkapjuk a fejünket egy-egy veretes szaxofon futam hallatán. A kezdés egy kicsit depresszív, de kisvártatva kijutunk a homokos beach-re. Ha már itt vagyunk időzünk, közben koktélt szürcsölve megmártózunk a napsugarakban. Külön felhívnám a figyelmeteket két zenére. Az egyiket a The Lodgers követte el Omar Patterson társaságában, mégpedig az Alphaville 'Forever Young'-ján végeztek némi downtempo-s ráncfelvarrást, így született meg a 'We Were Young'. A mix utolsó harmadában egy elpusztíthatatlan Ibiza klasszikus köszön be, mégpedig a Paul M-féle 'Cafe Del Mar'. Hallottam már kismillió verzióban, de ez a mostani Calar Del Sole-féle újragondolás egy kicsit más szemszögből irányítja a figyelmet a darabra dupla adag szaxofonnal megküldve. Jó szórakozást a mixhez!


John Johnson presents Lounge Zone 3.

Label: Deep Zone
Katalógus szám: LZ003
Megjelent: 2011. július 31.
Stílus: Electronika, Downtempo, Balearica
Dj mix: John Johnson

Tracklist:
1. Kazusa & Shingo Nakamura - Dice (JJ's Osaka Love Edit)
2. Amurai ft Sean Ryan - Killing me inside (Acoustic mix)
3. Catado ft The Auxeffect - Cool Desires (Erotic Deluxe)
4. Poonyk & Oxide - Weekend (JJ's Space Chill Edit)
5. Orjan Nilsen - Nocturnal (JJ's Garden Of Love Edit)
6. The Lodgers ft Omar Patterson - We Were Young (JJ's 80's Flashback Edit)
7. Brave - The Muse (Chill Out Mix)
8. Far East Movement - Like a G6 (JJ's Kick Back & Relax Mix)
9. Fade - Wonderful Time (JJ's Santorini Edit)
10. Jerome Isma-AE - Underwater Love (JJ's 88 Bond Street Edit)
11. Berlin Project - This World (JJ's Heaven's Guitar Edit)
12. Aerium - Icedrive (Original Slow Mix)
13. Bulb - Tenderness (JJ's Lights Out Edit)
14. Leonardo - Down The Road (Original Mix)
15. Capozio - Castaway (JJ's End Of The Road Edit)
16. Calar Del Sole - Cafe Del Mar (JJ's Sax Lounge Remake)
17. Johnson Funk - The Music (JJ's Wake Up Mash Up)

2011. július 30., szombat

Lyrics Of The Moment Vol. 48: 16B ft Morel - Escape



16B ft Morel - Escape (Driving To Heaven) (Omid's Full Vocal Mix)

I wanted to stay
Everyone was pale and faded
Zelo is hesitated
When it was time to turn on
I wanted to stop
My eyes were so dilated
The traffic seemed syncopated
And my car turned me on
I'm driving to heaven
Driving to heaven
And there.s no way back home

I wanted to breathe
The air had been confiscated
The ground was unrelated
And the light turned me on
I'm driving to heaven
Driving to heaven
And there's no way back home

2011. július 28., csütörtök

Zeneajánló: Walsh & Coutre vs. Darin Epsilon - Detour On 44

Több tisztességes szándékú megjelenés is volt/van a héten, ezúttal egy amerikai eredetű kiadványra szeretném felhívni a figyelmeteket. Chris Walsh és Jeremy Couture sem számít igazán mai gyereknek, az első kiadványaik 6-7 évre tekintenek vissza, de tömeggyártásba nem kezdtek soha, megmaradtak az évi 1-2-3 rilíznél. Ezúttal egykori chicagoi földijükkel, Darin Epsilonnal közösen gyúrtak össze egy kiváló muzsikát, Epsilon saját kiadója, a Perspectives Digital gondozásában. Gondolom ez utóbbi úriember nagyjából ismerős lehet mindenkinek, az elmúlt öt évben A-listás progresszív előadóvá és lemezlovassá nőtte ki magát. A Detour on 44 címet viselő EP az eredetin kívül 3 remixet is tartalmaz, nem akármilyen nevektől. Nézzük sorban!

Az eredeti zene a kellemesen régi progresszív hangzásokhoz nyúlik vissza, egy jó adag technot is hasznosítva. Nyugodtan építkezik, viszonylag egyszerű, karcos, analóg elemekből. Két és fél percnél kapunk egy fullon fűrész dallamot, amit egy perc múlva ki is lőnek az űrbe, a kiállás 4 és fél percnél érkezik. A zene második felében egy újabb kilövés történik meg, egyébként elég sűrű, pörgős a hangzás (126 bpm-en történik a cselekmény) és relatíve sok dallamot is használnak benne. 7/10.
Az első remix a görög Ιοannis Douskos, alias Dousk nevéhez fűződik, akinek a karrierje sokban hasonlít Darin Epsilonéhoz, mind kezdetét, mind annak ívét tekintve. Nyugis itt is az építkezés, egy méla subbass és egy klubos szintiakkord ejt transzba minket, majd két perc után elfojtott vokálfoszlányok vállalják az utaztatásunkat. Kissé house-osabb a hangulat, mint az eredetinél, és a hangszerek is melankólikusabban szólalnak meg. A fő témát Dousk egy az egyben átemelte az originalból, csak összességében lágyabb a hangzás a padeknek köszönhetően. Egy űrkilövésre még itt is futja az energiából, mielőtt leparkolunk. 7,5/10.
Cid Inc-t sem kell különösebben futtatnom, fut ő magától is, az elmúlt 2-3 év egyik legfontosabb előadója, hangzása annyira előremutató volt, hogy mára körülbelül 20-30 kiadó bízta meg kiadványaik masterelésével. Önmagához képest egy hangyányit szellősebb remix-szel áll elő, a hangzás természetesen tökéletes. Borítékolható volt, hogy a fő dallamot kihagyja a saját verziójából, kicsit talán túlzottan is kerüli a dallamokat Henri Hurtig barátunk, helyette a hömpölygő padekre koncentrált ezúttal. 7/10.
Az utolsó verzió szerintem a legjobb is egyben, a német Lanny May elkövetésében. Az eddigi nevek közül talán ő számít a legfrissebb arcnak, ez igaz a zenéjére is. Most ugyan egy kissé visszafogta magát, és nem valami absztrakt kísérletezős őrületet halászott elő, de még így is messze a leginnovatívabb remix az övé a felhozatalból. Kicsit nudiscos a hangzás, de ugyanakkor rengeteg benne az oldschool trance hatás is. Tempóját tekintve ez a verzió csak 125 bpm, de dallamossága, és sűrűsége miatt mégis többnek tűnik. A fő dallamot egy analóg arpeggiora gyúrta rá, nekem ez a megoldás is bejön, bárcsak mindenki ennyire komolyan venné a remix-felkéréseket. 8/10.

Maga a kiadvány megérdemel egy vaskos 7,5/10-et, bár korszakokat nem fog nyitni, azonban ritkaság, hogy gyakorlatilag az összes verziót nyugodtan beleilleszthetjük szettjeinkbe, egyik sem fog kellemetlen csalódást okozni. Otthoni hallgatásra pedig leginkább a Lanny May-féle verziót ajánlom.

Label: Perspectives Digital
Katalógus szám: PSDI007
Megjelent: 2011-07-26
Stílus: Progressive house, Tech-house.

Tracklist:
1. Detour On 44 - 9:16
2. Detour On 44 (Dousk Remix) - 8:12
3. Detour On 44 (Cid Inc Remix) - 8:00
4. Detour On 44 (Lanny May Remix) - 7:56


Go to Beatport.comGet These TracksAdd This Player





2011. július 27., szerda

Greyloop pres Float Away 048 (Light the sky)

Amint észlelhettétek az elmúlt időszakban a 'Float Away'-ban egyre több deep house alkotás bukkant fel. Ezt betudhatjuk annak is, hogy lassan, de biztosan öregszem, másrészt az irányzaton belül mintha szintet léptek volna az előadók, annyi remek stúdiómunkával örvendeztetnek meg bennünket. Nos az aktuális egyvelegemben is a deep sound dominálja az első fél órát (Barrytone, Guy J, Martin Roth, Florian Gasperini & Jose Maria Ramon), majd szépen csúszunk át a pumpálósabb prog house (21 Street, Rich Curtis, East Cafe) irányába. A szett megkoronázásaként a gyönyörű zongorakiállással operáló 'Internal'-t hagytam, ami szerintem a Stimpack életmű eddigi legjobb dobása. Jó hallgatást hozzá!



Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA048

Megjelent: 2011. július 27.

Stílus: Deep House, Progressive House

Dj mix: Grey


Tracklist:
1. Barrytone - Land Of Lost Content [Apparel Music]
2. Guy J - Limbo [Bedrock]
3. Martin Roth - Alacati (Original Mix) [Anjunadeep]
4. Florian Gasperini & Jose Maria Ramon - Unbreakable (Pole Folder AM Remix) [White Island Recordings]
5. 21street - Stack Mode (Silinder Remix) [Stripped Records]
6. Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc Remix) [Replug]
7. East Cafe - Europa (Original Mix) [Morphosis Records]
8. Paul Kalkbrenner Altes Kamuffel (Juan Deminicis unofficial Remix) [Promo]
9. Ryan Sullivan - Lucky Fish (Acid Mix) [Mistique Digital]
10. Stimpack - Internal [Particles]


2011. július 25., hétfő

Deep Zone Charts 2011. július

Az elmúlt hónapban sem panaszkodhattunk, volt minőségi megjelenés szép számmal. Röviden summázva az aktuális top 10-ket: Oliver Lieb és Emmanuel Top visszatért, a neoromantikus felhanggal bíró house hangzás - Dusty Kid, Damabiah, Petar Dundov - egyre jobban begyűrűzik, a bootlegek és mash up-ok is újra reneszánszukat élik ('Altes Kamuffel, 'The Chemical Baguio Test'). Az East Cafe mániánk sem hagyott alább, Gabi két számmal is odaért a legjobbak közé. Jó böngészést!


Deep Zone Charts 2011. július

Greyloop
Martin Roth - Alacati [Anjunadeep]
Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock]
Dibby Dougherty & David Young feat. Polarsets - Not Trippin (Eelke Kleijn Is Trippin Mix) [Baroque Records]
Denis A vs Luzon - The Chemical Baguio Test (Egor Boss Remix vs Ricky Ryan Mashup) [Promo]
Emmanuel Top - Cyclic [Planete Rouge Records]
Oliver Schories - Treibsand [Klangfarbe Schallplatten]
Alexey Sonar - Seabiscuit (Arthur Deep Remix) [Particles]
East Cafe - Europa (Original Mix) [Morphosis Records]
Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc Remix) [Replug]
Jorg Murcus - Zijdelingse Bespiegelingen (Original Mix) [AlterImage Records]

MiraculuM
Paul Kalkbrenner - Altes Kamuffel (Juan Deminicis Unofficial Remix) [Promo]
Henry Saiz - The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair [Natura Sonoris]
Damabiah - Les Brumes Océanes [Natura Sonoris]
East Cafe - Strange Thoughts On An Idle Tuesday Morning [Mistiquemusic]
Oliver Lieb - Extrasolar [Bedrock]
Moonbeam - Motus (Monaque Remix) [Traum]
Stefan Djordjevic - Dreams [Know Thyself Recordings]
Dusty Kid - Argia [Boxer Recordings]
Patrice Baumel - Vapour (Petar Dundov Remix) [Trouw]
Stimpack - Plug Me [Mango Alley]

2011. július 24., vasárnap

Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

2011. július 23., szombat

Oakie visszatér korábbi goa gyökereihez

A Sex Pistols 1977-es albumcímét újrahasznosító Oakie megannyi éves mainstream-ezés után - legalább is egy mixlemez erejéig - visszatér gyökereihez. A 'Never Mind The Bollcoks'-on gyakorlatilag a '90-es évek közepi goa, psy hangzásvilág - aminek köszönheti a hírnevét - köszön vissza, modern köntösben.
Sokan már lemondtunk Paul-ról, mondván erősen megcsapta a kommersz szele, de úgy néz ki emberünk a mixkészítés terén mindig is konzekvens volt: próbálta a minőséget nem fillérre váltani. Hogy ez mekkora örlődést okozhatott nekünk inkább hagyjuk nézzük a fontosabb tényeket. A dupla lemez 41 darabot sürít magába, a goa, psy és a pattogósabb, morcosabb uplifting trance jegyében. A felhozatalban természetesen felbukkan jópár Oakie-érdekeltségbe tartozó alkotás, így Pefecto és Perfecto Fluoro-s track-ek, utóbbiak vadonatúj köntösben. Jó hír a rajongóknak, hogy a Perfecto Fluoro-t is felélesztette Paul tetszhalotti állapotából - 1997 óta nem jelent meg a kiadó égisze alatt semmi -, nemcsak remixek várhatók, hanem friss megjelenések is.
Első blikkre egy kicsit eklektikusnak tűnt a tracklista, de az első negyedóra egyből eloszlatta a kételyeimet. Goa-val indulunk, majd szépen hullámzunk az uplifting és a psy-s felhanggal bíró house darabok segítségével, s néha egy-egy break darab oldja a 4/4-ek nyomasztó uralmát. A spirituális vonal nagyjai itt sorakoznak: Neelix, Zyce, Earsugar, Liquid Soul, Magnus, Ovnimoon és egy régi visszatérő, a Man With no Name. Az uplifting részleg is ismerős nevekkel bír: Cold Blue, Richard Durand, Ernesto & Bastian, Tom Colontonio, Marcos, Michael Dow. A mester se volt rest a studióban és három exkluzív darabbal (a 'Tokyo' már megjelent korábban, sőt az 'ASOT'-ban is pörgött) is megterhelte a hanghordozót. A 'Groovemachine' Marco V-vel közösen jegyzi, s már a warez oldalakon hetekkel ezelőtt elérhető volt. Az Infected Mushroom támogatásával elkövetet 'I'm alive' a benne rejlő nyers energiával hívja fel magára figyelmet. A 'Full Moon Party' is friss cumó, fület gyönyörködtető eufórikus megoldásokkal. A magyar producerek (Belocca, Mike Danis, Beatman & Ludmilla) se panaszkodhatnak, PO jópár hazai vonatkozású darabbal fejezte ki elismerését kicsiny hazánk felé.
Összességében nagyon tetszett a lemez, mert egy kicsit visszarepített egy letűnt, de szép korba. Oakie dinamikus és harmonikus mixei adják a kellő löketet, talán csak a második lemez vége felé kezd beállni hangzásilag az anyag. Ettől függetlenül, aki nem retten meg a tempósabb zenéktől mindenképp tegyen vele egy próbát. 8,5/10.

Never Mind The Bollocks...here’s Paul Oakenfold Vol.1.

Label: Perfecto Records
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011. július 15.
Stílus: Psy, Goa, Uplifting trance
Dj mix: Paul Oakenfold

CD 1
1. Rocky & NOK - Green Sector (Neelix Remix) (Spintwist Records)
2. Zyce – Basic (Spintwist Records)
3. Liquid Soul – Adrenaline (Plusquam Records)
4. Earsugar & Doube Click - Beat It (Mikrokosmos Records)
5. DJ Danila - Let The Music (Belocca Remix) (Wazzup Records)
6. Ivan Nikusev & Wav-E - Aurora (Airwave Breaks Remix) (Mistique Music)
7. The Doppler Effect - Beauty Hides In The Deep (Ronski Speed Remix) (Armada)
8. Paul Oakenfold & Marco V - Groove Machine (Perfecto Records)
9. Neelix - Expect What (Spintwist Records)
10. Cold Blue – Lucidity (Monster)
11. Paul Oakenfold feat. Infected Mushroom - I’m Alive (Perfecto Fluoro)
12. Magnus – Hypnotic (JOOF)
13. Federation – Synchronized (Perfecto Fluoro)
14. Audiomatic - Think Twice (Cabal Remix) (Spintwist Records)
15. Richard Durand - Dryland (Phynn Remix) (Black Hole)
16. Daddy'S Groove & Little Mark - We Are In Da House (Test Pressing)
17. Man with No Name - Teleport (Nick Sentience Remix) (Perfecto Fluoro)
18. Ernesto vs Bastian - The Incredible Apollo (Armada)
19. Grace - Not Over Yet (Jonas Hornblad Remix) (Perfecto)
20. Mike Danis - For You (Enhanced)
21. Tom Colontonio - Verticle Drop (Perfecto Fluoro)
22. Paul Oakenfold - Full Moon Party (Perfeco Fluoro)

CD 2
1. Ovnimoon - Galactic Mantra (Liquid Soul Remix) (Mikrokosmos Records)
2. Nick Sentience - Hear Me Now (Sentience Productions)
3. Animalis - Mumbo Jumbo Business (HOMmega)
4. Duotekk – Zlow (Tip)
5. Des Mcmahon - Autumn Air (John Dopping Remix) (Spellbinding)
6. Protoculture feat. Shannon Hurley - Sun Gone Down (Armada)
7. Norin & Rad vs Recurve – Thrust (Enhanced)
8. Justin Oh - Wait For You (Baroque)
9. Marcos - Take Cover (Sonic Element Dub Mix) (Borderline)
10. Beat Service feat. Emma Lock - Cut and Run (Armada)
11. Paul Oakenfold - Tokyo (Beatman and Ludmilla Remix) (Perfecto Fluoro)
12. Yodis - Amore Trio (Colourful)
13. Kyota - Nemo (B-Vibes Remix) (Redux)
14. Man with No Name - Sugar Rush (Haarp Remix) (Perfecto Fluoro)
15. Michael Dow - Desert Storm (Slinky Digital)
16. Man with No Name - Floor Essence (Apogee Remix) (Perfecto Fluoro)
17. Jamie Harrison - Bucky Balls (Perfecto Fluoro)
18. Senadee - Life Support Machine (Bissen Remix) (Perfecto)
19. Maguire - Face Yesterday (Perfecto Fluoro)

2011. július 22., péntek

Sasha döntött: íme a szerencsés producerek névsora

Azt hiszem nem mondok nagy baromságot azzal, ha Sasha 'Cut me down' remixversenyét az esztendő legnagyobb eseményének titulálom a maga kategóriájában. A Burn-Studios.com-ra szinte özönlöttek az átiratok (közel kilencszáz pontosabban!), köztük irtózatosan eltalált és kevésbé tetszetős verziókkal egyaránt. Az öreg Alexander ha nehezen is, de átrágta magát az indulók hadán és összeállította a legjobb tizennégy verzió listáját.
Ennek alapján több konklúziót is levonhatunk. Már koránt sincs olyan markáns vonal a befutott és no name producerek között, mint régen, hiszen Ryan Davis-t, Mehmet Akar-t és Ben Shaw-t kivéve nálam szürke ló volt a többi emberke. A kisebb nevek sikere pedig rávilágít arra is, hogy ez lenne az igazi értelme egy-egy remix versenynek, s nem azokat futtatni, akiknek már amúgy is beindult a szekere. Másrészt kicsit szomorú vagyok, mert az általam jósolt 14 átiratból írd és mond egyetlen egy, a Mehmet Akar-féle szerepel a finalisták között. Mentségemre szóljon a szelektálás után még több tucat értékes megoldást küldtek be a"megfejtők", így azok elkerülték a figyelmem. Ami ennél még sajnálatosabb tény, hogy egyetlen egy honfitársunk sem utazik Ibizára a zenekiképző táborba. Majd talán legközelebb. Okulás gyanánt íme itt a tizennégyes lajstrom.



A végére egy kis szépségtapasz, hogy a magyar indulók közül a lista megszellőztetése után Retroid egyből ingyen elérhetővé tette a saját break verzióját. Enjoy it!

Cj Peeton pres Range Of Emotions Ep. 010-011

Ezúttal Ottó 'Range Of Emotions' című műsora dupla kiszerelésben érkezik, ami nem az ő szándéka, hanem az én lustaságom miatt alakult így. Viszont így nem egy, hanem két órán keresztül pezseghetünk az aktuális klubbomlasztó tech és funky elemekkel kombinált house darabokra. Ami plusz pont, hogy az energikus hatvan perc végére mindig érkezik egy kis trance blokk, csak az íze kedvéért. A klasszikusok adaptálása is tisztességes gondolat volt Cj részéről, konkrétan a Hammer és Bennett féle 'Language' még mindig gyomron szúr vaskos basszusával, míg a 'Sonnenuntergang' Schiller régi énjét csempészi vissza pár perc erejéig.


Cj Peeton pres Range Of Emotions Episode 010

Label: Deep Zone
Katalógus szám: ROE010
Megjelent: 2011. július 5
Stílus: Tech House, House, Trance
Dj mix: Cj Peeton

Tracklist:
1. Maya Jane Coles - Humming bird
2. Orli & Da Ragnio - Maori (Adrian Bahil remix)
3. Hector Couto - Feelings (Danny Serrano remix)
4. Robert Gaez & Ruben Alvarez - It's just begun
5. Alex Kenji - Get Funky
6. Danito & Emill De Moratu - Got to be (David Jones remix)
7. Fer Br - Decadance II
8. Santiago Nino - Mirage
9. Hammer & Bennett - Language (Santiago Nino remix)
10. Bjork Akkeson - Painting pyramids
11. John O'callaghan - Save this moment (Gareth Emery remix)



---------------------------------

Cj Peeton pres Range Of Emotions Episode 011

Label: Deep Zone
Katalógus szám: ROE 011
Megjelent: 2011. július 19.
Stílus: House, Trance
Dj mix: Cj Peeton

Tracklist:
1. Bass Kleph & Filthy Rich - These mornings
2. Jorgensen & Jesse Voorn - Troubled so harder (Alex Kenji remix)
3. Mike Polo - Pasilda (Muzzaik remix)
4. Stefano Noferini - Mama (SN's mix)
5. Sonny Wharton & Ugo Platana - Carnavale del mondo
6. Filthy Rich - Hold me tight
7. Matt Caseli & Danny Freakazoid - Long legs running (Graham Sahara mix)
8. Aly Us - Follow me (Harry Cho Cho Romero mix)
9. Joey Suki - Smash it (Jquintel remix)
10. Da Fresh - That body
11. Anton Pieete - Someone like U
12. Elay Lazutkin - Ibiza
13. David Tort - Acid (Lost in acid remix)
14. Schiller - Sonnenuntergang


2011. július 21., csütörtök

Ingyenzene: Kalkbrenner, K's Choice, Abdomen Burst vs Soundprank, Klopfgeister

Nézzük a jó öreg Soundcloud milyen ingyenes finomságokat rejtett ezen a héten! Ismét valóságos stíluskavalkádra készüljetek: lesz itt Kalkbrenner-hímnusz újratöltve, borongós progi Faskil módra, Abdomen Burst által updatelt Soundprank gyönyörűség és egy goa búcsúztató sötét utazás Cj Art tollából.

Paul Kalkbrenner - Altes Kamuffel (Juan Deminicis Unofficial Remix) [Promo]
A 'Berlin Calling' óta érezhetően a közérthetőbb techno farvizén evező Paul Kalbrenner ezúttal nem gyengén progresszivizálódott. Na nem ő ült be a studióba egy combos prog house-ra, hanem az argentin Juan Deminicis. A német producer egy terjedelmes köszönőlevelet küldhet majd fiatalabb pályatársának, ugyanis elég emberes bootleg-et készített egy régebbi szerzeményéből az 'Altes Kamuffel'-ből. A track különlegesessége, hogy száz százalékig Deminicis-es, de emellett tökéletesen érződik rajta a Kalkbrenner-féles original vonalvezetése is. Én Paul helyében nem lennék balga egy saját 2011-es reload kiséretében külön EP-t szentelni újra az 'Altes Kamuffel'-nek. Ha másért nem a Kalkbrenner név végett sokan beszereznék maguknak.



K's Choice - Shadowman (Faskil Remix) [White Label]
Faskil is azon kevesek közé tartozik, aki tényleg rendszeresen szórja az exkluzív zenéit free jelleggel a rajongóknak. Ezúttal egy 2008-ban készített remixe van terítéken, amit egy antwerpeni rock banda számára készített. A darab különlegessége, hogy végül nem jelent meg. Maga ez a tény a track-et végig hallgatva elég nagy szamárságnak tűnik kiadói oldalról, hiszen egy mesterien összerakott, mélabús house produkciótól fosztották meg (majdnem) a hallgatóságot. Már az elejétől egy akusztikus gitár melódia feszeng a háttérben, amitől totál elolvadunk, majd a rock-os beütésű férfivokál (amit egyébként Gert Bettens prezentál) gondoskodik az eufóriáról. Itt konkrétan szépen körbe lett építve a voice finom house-os elemekkel, így tökéletes egyvelegnek érezzük az egyébként két külön hangzásvilágot.



Abdomen Burst vs Soundprank - Detachment [Promo]
Az eredeti darab 2010-ben látott napvilágot az akkor még csak szárnyait bontogató kanadai Colin Fisher studiójában, s ugyanebben az évben jelent meg az 'Endgame' című albumán (amit nem mellesleg a horvát A Must Have Records adott ki). A 'Detachment' az LP nyitó zenéje, egy 120 BPM-en nyugvó breakbeat darab, csodaszép zongoraszólóval megspékelve. Nos Abdomen Burst eme utóbbi elem által megihletve (s azt tovább gondolva) elkészítette a saját verzióját, ami jóval telítettebb az eredetihez képest. A zongora melódiát szabadjára engedte emberünk, a szinti hangokkal és a vaskos subok-kal sem spórolt. A végeredményre azt kell mondanom, ilyen formában már partin is megállja a helyét. A számot úgy szerezhetjük be, ha nyomunk egy szimpla like-ot a Andrey facebook-os artist oldalán. Itt többek között a korábban linkelt free Abdomen Burst zenék is megtalálhatók. Önzetlen gyerek ő is, nagy pacsit küldök neki innen a gép mellől!



Klopfgesiter - Goodbye Goa (CJ Art remix) [Promo]
Ha már Faskil-nél és Abdomen Burst-nél a keveseket emlegettem a lengyel Cj Art (Artur Fabianski) sem önző típus, a múltkori Asura remake után egy másik parádés átiratával lep meg bennünket. A 'Goodbye Goa' ezen verziója azoknak ismerős lehet, akik rendszeresen hallgatják a nagy mágus John 00 Fleming rádiőműsorát a 'Global Trance Grooves'-t. A 096-os epizódban mutatkozott be az ominózus zene, ami egyszerre sötét és egzotikus. Bár a címe búcsút int, itt a konvencióktól mentes goa dübörög végig. Az intro megpengeti a szokásos indiai folklórt, amitől egyből naplementét támad kedvünk nézni. Persze a süppedős textúráknak hamar vége szakad, hiszen a pumpáló baseline másfél percnél, mint egy gyorsvonat úgy érkezik meg. A fémes cinek és a harapós dobok nyomasztó világából néha felbukkanunk, s egy string melódia, vagy egy delay-ezett FX kap el bennünket. 6:20-nál aztán megérkezik az ereszd el a hajam. A levezető szakaszban az intro-ban megcsodált zenei elemek köszönnek vissza. Na ez tuti nagyot tud ütni buliban!

MiraculuM d-phrag-nek készít mixet

Egy újabb nagyszerű hírt kell megosszak veletek. Szinte alig csengett le még a guest mixem Daniel Kasten 'Progressive Motions' című műsorában, a Deep Zone másik oszlopos tagja MiraculuM is meghívást kapott egy órás egyveleg készítésére. A kérő pedig nem kis név ám: a bulgáriai Frisky-mogul Ivan 'd-phrag' Philipov invitálta meg Gyurit a Frisky Radio hullámhosszán futó 'Immersed' című műsorába, s a 145.-ös epizód felét ő tölti majd meg kedvenc zenéivel. Ez nem csekély fegyvertény. Aki nem ismerné d-phrag-ot annak pár gondolatban summáznám eddigi tevékenységét. Ivan 1969-ben született, s kezdetben heavy metal bandák zenéi kötötték le leginkább a figyelmét. A változás szelét az Astral Projection és a Prodigy munkássága hozta el a számára. A nyers elektroniától jutott el a finomabb kategóriáig, amelyben óriási szerepe volt a legendás 'Northern Exposure' és 'Global Underground' mixsorozatnak. 2003-ban kezdett el saját mixeket készíteni, azóta a bulgáriai elektronikus zenei szcéna egyik meghatározó figurája.


Info: d-phrag presents Immersed 145 incl. MiraculuM guest mix
Dátum: 2011. július 22.
Időpont: 19:00-21:00
Csatorna: friskyRadio.com

2011. július 20., szerda

Több ezren fesztiváloznak biztosítás nélkül

A közelmúltban egy érdekes sajtóközleményt kaptam kézhez a Generali biztosítótól. Mivel rajtam kívül gyanítom sokan csábultak el az igencsak impozáns nyári fesztivál lajstromot látva érdemes lesz nekik figyelmesen átolvasni az alábbi írást. Sokan nem is törődünk külön a balesetbiztosítással egy nagyobb kaliberű rendezvény esetén. Pedig a baleset veszélye a nagy tömegben végig fokozottan jelen van.

„Magyarországon évente több száz fesztiválon és háromezret is meghaladó, nagyrészt könnyűzenei rendezvényen várják a vendégeket. A fesztiválok népszerűsége évről évre növekszik, ezt bizonyítja, hogy az idei nyár eddigi zenés rendezvényeire rekordszámú látogató érkezett. Egy-egy közkedvelt előadó koncertjén számítani kell arra, hogy tömegesen érkeznek majd a vendégek, ezért ha szervezőként vagy akár résztvevőként hasonló jellegű rendezvényre készülünk, érdemes időben gondoskodnunk biztonságunkról.
— A fesztiválokon, nagyobb létszámú rendezvényeken szinte elkerülhetetlen, hogy az esemény egy-egy programhelyszínénél tömeg alakuljon ki. Fontos tudnunk, hogy ilyen helyzetben mindenki másként viselkedik, megváltoznak a várható reakciók, nő a balesetek veszélye. A West Balkánban történt tragédia óta fokozottan figyelnek a szervezők, hogy a helyszín megfeleljen a biztonsági előírásoknak, azonban még mindig kevés azoknak az aránya, akik emellett biztosítással is védenék vendégeiket — nyilatkozta Schaub Erika, a Generali biztosító személybiztosítási üzletágának vezetője.
A rendezvények biztosítása pedig nem követelne nagy áldozatot a szervezőktől. Egy 3000 fős, egynapos rendezvényre például már 102 ezer forintért is köthető kollektív balesetbiztosítást, ami fejenként mindössze 34 forintos költséget jelent. Emellett arra is van lehetőség, hogy az üzemeltető állandó jelleggel, a belépőjegybe építse a balesetbiztosítás díját, ami hozzájárul a látogatók biztonságához, és egy évi 50 000 látogatót fogadó intézmény már havi 20 000 forintért is megkötheti, ami látogatónként kevesebb, mint 5 forintot jelent.
— Amennyiben rendezvényen ér bennünket baleset, és az eseményre kötöttek kollektív balesetbiztosítást, azonnal keressük fel a rendezvény szervezőjét, és kérjünk baleseti jegyzőkönyvet. Gondosan őrizzük meg a jegyet, bérletet, illetve az egyéb, részvételi jogot igazoló dokumentumot. Az ellátást követően pedig a balesettel kapcsolatos orvosi, egészségügyi dokumentumokra (pl. csonttörést igazoló lelet, kórházi zárójelentés) is szükség lesz a kártérítéshez — hangsúlyozta Schaub Erika.
A rendezvényekre szóló biztosítások fedezetet nyújthatnak égési sérülésre, csonttörésre, kórházi és műtéti térítésre is, emellett a biztosítási védelem valamennyi résztvevő esetében kiterjed a maradandó egészségkárosodásra és a baleseti halálra is. A biztosítások esetében önmagában az alkoholos befolyásoltság nem kizáró oka a kártérítésnek, ha a baleset nem kifejezetten emiatt következett be.”

Júliusi vendégmix Daniel Kasten műsorában

Pár héttel ezelőtt az azóta megboldogult Progressivehouse.com oldalon keresztül befutott egy guest mix felkérés. A kanadai Daniel Kasten, a 'Progressive Motions' podcast házigazdája invitált meg, s teljesen szabadkezet adott mind stílusban, mind terjedelemben. Azt természetesen tudta, hogy mire számíthat, hiszen az említett oldalra linkelt 'Float Away'-ek kapcsán írt rám. Azt hiszem nem is okoztam csalódást, hiszen egy abszolút haladós egyveleget sikerült összeraknom, ami a 'Progressive Motions' júliusi vendégmixeként érhető el itt. A koncepcióm az volt, hogy olyan zenéket használok, amiket szeretek, de valahogy nem fértek bele eddig a 'Float Away'-be. Szépen a deep house irányából kezdjük meg az utazást majd csúszunk át lassan a feszesebb témák irányába, az utolsó három számos blokk pedig kimondottan táncoltatós.

Greyloop presents Progressive Motions July Guest Mix

Tracklist:
1. Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice (Examine Remix) [Per-Vurt Records]
2. Subsky - Wolf [Fruit Machine]
3. Pig & Dan - Tears of a Clown (Ryan Davis Remix) [Techno Therapy]
4. Marco Bailey - Bom Bang! (Deepfunk Remix) [Bedrock Records]
5. Underset - Berlin [Balance Music]
6. Arithmetics - For The Faint Of Heart [Freerange Records]
7. Teana & Tiida - Coral Reef (James Warren Remix) [Spring Tube]
8. Anhken - Generic (Fiord Remix) [Mesmeric Records]
9. Francesco Pico & Roell Sapphir - Dualism (Alessandro Diga Remix) [Outside The Box]
10. Marc Mitchell, Steve T. - Dream Of You (Andre Sobota Remix) [Proton Music]


2011. július 18., hétfő

Zeneajánló: Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP

Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock Records]
Amikor John Digweed 'Structures Vol.2.'-jén felbukkant a vadiúj Lieb track a 'Parallax' lehetett sejteni, hogy a frankfurti mágus ismét magához ragadja a karmesteri pálcát és a diverzitás jegyében szétcsavar mindent a studiójában. Nos a folytatást már a kezünkben is tarthatjuk egy 3 számos EP formájában, ami természetesen Digger saját label-én látott napvilágot. Oliver Lieb a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag kitörölhetetlen nyomokat hagyott a német techno és trance szcénában, noha egyik skatulyába se súvaszthatjuk be a mestert, hiszen táncoltatós hardcore-tól elkezdve a minimálig igencsak széles spektrumon mozog a repertoárja. Mint ismeretes a trance leáldozásával Lieb is másfelé kezdett el kalandozni, a minimal és tech vonalra építő Maschine label volt a szócsöve (amit mellesleg saját maga alapított). Aztán ki tudja miért egyre kevesebbet hallottunk felőle, talán ő is beleunhatott az egyre undorítóbb dolgokba, amik az elektronikus tánczenei szcénát körbevették. Mázlinkra a hallgatása nem volt életre szóló.
A 99-es sorszámú Bedrock release telitalálat a javából, noha avatatlan, kommerszre áhítozó füleknek egyáltalán nem ajánlanám. A 'Non Binary' basszusa egyből az arcunkba nyal, ne számítsunk hosszú dobszolós felvezetésre. A filter alól szépen kezd előbújni az ördög maga, nem altatódal készült a kisdedeknek. Mielőtt mindenki azt hinné agyatlan veretésről van szó (124 BPM) illik leszögezni, hogy a harmadik perctől a dallamfoszlányok már megágyaznak a fődallamnak. Utóbbi totál csavar egyet az agytekervényeinken 4 és fél perc környékén, majd a többi alkotóelemmel harmóniába rendeződve zúg tovább. Az 'Epsilon Eridani' az előzőhöz hasonló basszussal kínál meg bennünket, naná hogy in medias res nyitással. Itt is 4 percnél nyílik ki a kompozíció, egy deep-be hajló string veszi hátára a muzsikát társulva egy szomorkás melódiával. Főidős, de otthoni hallgatásra is ajánlott darab. Az EP végére is marad meglepetés. Ha már az előző két zenével a fülünk belerázódott a sötétebb tónusú muzsikák világába itt egy kicsit meg is pihentethetjük a hallójáratainkat. Az 'Extrasolar hallatán' önkéntelenül is Emmanuel Top legfrissebb EP-je világlik elém arról is a visszafogottan építkező 'Cyclic' című alkotás. Utaztatás mesterfokon.
Reménykedem, hogy Oliver ezzel az EP-vel újabb lendületet vett és a következőekben újra megmutatja a tömegtermelőknek, miről is szól(na) ez az egész zenélősdi. 10/10 for me!

Oliver Lieb - Epsilon Eridani

Label: Bedrock
Katalógus szám: BED099
Megjelent: 2011. július
Stílus: Tech-house
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. Non Binary (9:19)
2. Epsilon Eridani (8:45)
3. Extrasolar (8:41)

Megvásárlós





2011. július 17., vasárnap

EFOTT: Mission Completed!

EFOTT 2011 Szolnok 2-3-4. nap: Az utolsó három napról szóló beszámolót tömbösítve kapjátok: egyrészt mivel gondolom már herótotok van tőle, másrészt a három napból kétszer nem is voltam odakinn. Ennek is egyszerű magyarázata van. Azok a programok, amik igazán érdekeltek volna mind éjfél után kezdődtek (Sterbinszky, Dj Junior, Palotai & Ludmilla, Andro), mivel azonban nem vettem ki szabadságot, így munka mellett kellett a szórakozást is megoldani. A kompromisszumból az lett, hogy ott voltam, meg nem is, mind lélekben, mind testben.

A harmadik napon pénteken sem ért kultúrsokk. A Kalinka sátorban retrózott az idén 16 éves Kozmix. Elég emberes ugrabugra ment ott, s a résztvevők száma megduplázódott a lezúduló özönvízszerű eső miatt. Ennek ellenére, aki ott volt a húsdarálóban nem csalódott, hiszen szinte az összes valamire való Kozmix szám lement ('Gyöngyhajú lány', 'Kell még egy szó', 'Úgy várom a reggelt', 'Minden most kezdődik el', 'Kozmix a házban', 'Kis világ'), az össznépi éneklés garantált volt. A srácok trükkösen néhány cover verziót is elsütöttek, így Depeche Mode 'Enjoy the silence'-sze, Scooter 'Fire'-je és a Bonanza Banzáj 'Induljon a banzáj'-a is meglibbentette a lakodalmas sátor oldalát. A többség természetesen nem a slágertechno-ra volt kiváncsi, hanem a Tankcsapdára nem csoda hát, hogy a színpad előtti katlan megtelt feketébe öltözött emberkékkel. Egy-két ismerős zene azért befigyelt ('Be vagyok rúgva', Ez az a ház'), de annyira nem is követtem mi történik a színpadon. Azért itt is volt, aki nem tetszését pohárbedobással jelezte, amire Lukács László a csapat frontembere erre elővette csúnyátmondó énjét és helyrerakta a magáról megfeledkezett ex-dobóatlétát. Ezzel nekem zárult is Mókamiki mókatára, s idő előtt kifutottnak tekintettem az idei fesztiválszezont.

Ami tény, hogy különösebb rendbontás nélkül lement az idei nyár legnagyobb kaliberű szolnoki rendezvénye. A hanghatásra azért sokan panaszkodtak (főleg a Tiszán túli városrészeken), de ahogy jött a decibelvihar, úgy el is múlt. A találgatás pedig már most indulhat, hogy mekkora bevételt hozott a szolnoki parti. Gyanítom mindenki elégedett lehet.


DVD Ajánló: Booka Shade - Movements (The Tour Edition)

A német duó Arno Kammermeier és Walter Merziger igencsak ért a közönség szórakoztatáshoz, ezt jelen dvd megtekintésével is le tudjuk ellenőrizni. Azoknak még jobb, akik élőben csípik el egy fellépésüket, nekem a 2008-as Balaton Sound-on sikerült, azóta élénken figyelem a velük kapcsolatos új megjelenéseket. Az ominózus képi -és hanganyag a belgiumi Pukkelpop Fesztiválon csendült fel 2007-ben, s a Movements albumukra épül. Arno a dobszerkó mögött vadul, míg Walter a szintit kezeli. Először bevallom elég szkeptikus velük kapcsolatban, hiszen kőkeményen elektronikus gyökerekből táplálkozó zenéjükben nem láttam azt a pontot, ahol élővé lehetne tenni. Nos a srácok az adott keretek között a maximumot hozták ki a meglévő paraméterekből, hiszen hozzá-hozzátesznek az albumról megszokott taktusokhoz. A legnagyobb ovációt a 'Nightfalls', az 'In White Rooms', a 'Mandarine Girl' és a 'Body Language' váltja ki. Nem csoda, hiszen mindegyik energiabomba a maga nemében. Amikor a 'Body Language' dallmát dúdolja hangorkánként a közönség az pedig mindent visz, s egyben méltő zárása a közel egy órás performance-nak.

Booka Shade - Movements (The Tour Edition) (Live @ Pukkelpop 2007)

Tracklist :
1. We Came to Dance
2. Night Falls
3. Trespass 06
4. Oh Superman
5. Karma Car
6. Unhealthy Pleasures
7. Monkey on My Deck
8. In White Rooms
9. Darko
10. Mandarine Girl
11. Blue Rooms
12. Body Language

Booka Shade – Movements (The Tour Edition)- We Came To Dance (Live At Pukkelpop) DVD from Hanumat on Vimeo.

2011. július 14., csütörtök

EFOTT: Csalódások napja, különböző előjelekkel

EFOTT 2011 Szolnok, 1. nap: Elvesztve EFOTT szüzességemet sem tűnt kerekebbnek a világ reggel, amikor vaskos táskákkal a szemeim alatt felkeltem. Ennek ellenére az optimizmus vett erőt rajtam, s úgy döntöttem estére egy Irie Maffia-Apollo 440 kombóval megpróbálkozom. Előbbi óriási pozitív, utóbbi pedig negatív csalódás volt. Lássuk a részleteket.

Az Irie Maffia-ról szőrmentén hallottam eddig, a Quart-on elég sok cikkben bukkant fel a nevük, de valahogy mégsem kerestem meg a zenéiket a tube-on. Így totál zéró elvárással állítottam oda a Pepsi színpadhoz. A rock, dub, reggae, hip hop kellemes egyvelegét adó zene nagyon hatásos volt, szinte végig a magasban lógott mindenki keze. Az ismertebb daraboknál ('Bombaklaat', 'Slowdown Charlie', 'Baszd fel a kéket') vad ugrabugrálás is elkezdődött, a hátulról kellemesen fújdogáló szellő pedig biztosította a megfelelő klímát egy remek táncórához. Sena gyönyörű hangja szinte mindegyik track-ben dominált, ha nem ő vagy kongói barátai tolták a szöveget akkor Busa pörgette a nyelvét egy Porsche tempójában. Sötétedés után a kivetítőt is sikerült beüzemelni plusz fényárként a telihold mellé. Aztán az utolsó - egyébként már ráadás - zenéjük alatt elsötétült a színpad, csak Dési Tamás improvizált dobszólója nem hagyta kihűlni a kezeket-lábakat. Az apró malőrt és a bónuszt követően óriási tapsvihar közepette vonult le a zenekar, s kezdte meg a beállást a fesztivál második külföldi zenekara, az Apollo 440. Töredelmesen bevallom nagyon kíváncsi voltam rájuk, hiszen az eddigi lemezeik nagyobb durranásait kivétel nélkül ismertem. Mindig is dilemmáztam, hogy az A440 elektronikus, vagy inkább rockbanda. Elektronikusnak túl rockos, rock-nak pedig túl elektronikus. A megfejtéshez most sem kerültem közelebb. Erősen fél playback gyanús előadásukat a 'Lost In Space'-szel kezdték, ami így elsőre elég sokakat megcsapott zakatoló d'n'b loop-jával. Aztán következett a 'Time is running out', a 'Raw power' és valahogy megfagyott a hangulat. Mindenki csak állt és bámult, szerintem nem tudtak mit kezdeni a szituációval: az énekesnek bűn rossz hangja volt, a zene pedig tényleg túl elektronikus ízű volt az előző fellépőhöz képest. Az 'Electric guide in blue' downtempo-s taktusainál hagytam ott a srácokat, sajnos konstatálnom kell, hogy továbbra sem léptek át a B-kategóriás fesztiválzenekar imidzsükön. Zúzás helyett a csend vonzott be, lecsekkoltam milyen is a silent disco. Gagyi. Az erre a célra kapott fülhallgatóban két csatorna között lehetett váltani. Az egyiken egy dj-nek csúfolt srác Virtual-ozott, a másikon pedig a Macskafogó című rajzfilm büntetett. Halkabb részeknél pedig az Apollo-t is belehallottam egy Desperados soundtrack és Depeche Mode ősklasszikus között.

Futottak még kategória. Igazából az elejére kívánkozik, de valahogy az all in koronázatlan hazai párosának performansza is becsúszott. Korda György és Balázs Klári nagy hangulatot csináltak, ment a vonatozás és a plafonig nyújtózás, volt 'Mamma Maria', nagy közmegelégedésre. Az AXE sátort is meglestem, annál is inkább mert ajándékot lehetett kapni (egy usb-s olvasólámpát márkajelzéssel). A zene szörnyű volt napjaink vinnyogós elektró, dubstep, retro house-za kínozta a membránt. Konklúzió: az Irie Maffia nagyon jó, az Apollo már kevésbé, a silent disco meg egy sznob valalmi.

Képgaléria

2011. július 13., szerda

Greyloop pres Float Away 047 (Like a Sunset)

A 'Float Away' 47-es epizódja - ahogy általában lenni szokott - leheletfinoman nyit (Ilya Demin), majd a deep-es, nyárias hangulat a negyedik számnál ('Hydra Island') vált át zakatolóbb prog house-ba, némi psy felhanggal társulva. Később se lankad a tempó és persze a minőség sem. Van itt űrszonáta (Solee), speciális mash up egy örök Luzon klasszikusból, illetve néhány igen különleges atmoszférával bíró friss alkotás is. Jó hallgatást hozzá!



Greyloop - Float Away 047 (Like a Sunset)

Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA 047
Megjelent: 2011. július 13
Stílus: Deep House, Progressive House
Dj mix: Grey

Tracklist:
1. Ilya Demin - Sunrise Crawl (Original Mix) [Oversized Records]
2. Guy J - Sahara [Bedrock]
3. Danny Loko - Coastal (Stripped Back Mix) [Anjunadeep]
4. Dibby Dougherty & David Young - Hydra Island (Cid Inc Remix) [Mirabilis]
5. Mattia Cunico & Martin Morning - Outside It's Better (Hernan Cattaneo & Soundexile Remix) [Monique Musique]
6. Solee - Impressed (Yassin & Arne remix) [Parquet Germany]
7. Denis A vs Luzon - The Chemical Baguio Test (Egor Boss Remix vs Ricky Ryan Mashup) [Promo]
8. Cid Inc. & Egostereo - Tokai (Solee Remix) [Mcgroove Records]
9. Guy Mantzur - Amorphous Love (Deepfunk In Space Mix) [Flow Vinyl]
10. David Granha - Yija [Parquet Germany]

Hangulatjelentés az EFOTT nulladik napjáról

EFOTT 2011 Szolnok, 0 nap: Bevallom töredelmesen, hogy az EFOTT-ról először 2004 környékén, főiskolás éveim alatt hallottam (bár már 1976 óta rendeznek ilyet). Akkor nagyon el akartunk rá menni a lakótársammal. Aztán nem jött ki a lépés (legfőképp anyagilag) és az EFOTT-ozás sörszagú ábrándja több, mint fél évtizedre el is felejtődött. Amikor kiderült, hogy 2011-ben szülővárosom, Szolnok ad otthont a rendezvénynek meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek, pedig ennél olcsóbban és "tisztábban" azt hiszem nem úszhattam volna meg a dolgot. Az égiek úgy néz ki mégis szerették volna, ha ott vagyok, sikerült egy free hetijegyre szert tennem. Túl nagy elvárásaim nem voltak, hiszen zeneileg tudom, hogy nem az én világom a stage-n fellépők 90 százaléka, meg hát ismerem a várost, a helyszínt, ahová egészen tegnapig nem igazán tudtam elképzelni egy több tízezres rendezvényt.

21:00. Nem sikerült kinyomozni hol kell a jegyet felcsípni, így randomra (és teljesen feleslegesen) álltunk be egy végtelenül kígyózó sorba, ami másfél óra alatt jó, ha tíz métert haladt előre. Mikor már sorra kerültünk volna kiderült, egy másik helyen, egy kék ’press’ bódénál kell lejelentkezni a karszalagért. Ezután vissza kellett sétálni a jegypénztárakig, ahol a bejárat volt. Rövid face, jegy és táska contorl, illetve motozás után már a fesztivál területén vitt az utunk. A világosban ismerős környék sötétben teljesen idegennek hatott, a reflektorok hiánya és az egy négyzetméterre jutó gödrök száma a bokánkat sem kímélte.
Ahogy a mondás tartja, fesztiválon a nulladik napon a fű se nő, ez érződött is, hiszen az első valamire való stage-ig – ahol elfogadható hangerőn dübörgött a zene – legalább egy kilométert kellett megtenni. A Djuice színen Mr Whatislove Haddaway már javában énekeltette a szépszámú közönséget. Túl sokat nem csíptünk el belőle, de azért a kultikus slágere a kevés között volt. Alternatíva híján itt táboroztunk le, amikor az Animal Cannibals robbant a színpadra. Volt 'Szájkarate' és 'Ülünk a Vonaton', utóbbit a periódusos rendszer manapság legtöbbet emlegetett elemével Fluor-ral kiegészülve tolták. A sztárfellépők közötti hídat az RTL Klub Fókusz műsorából ismert Gönczi Gábor és népi zenekara (Smile Rock Circus) jelentette, akik az élőzenés! jammelésbe a guest-eket is bevették. Fluor-ra visszatérve, letolta a 'Mizu'-t rock alapon, fals hangon (a zene hangneme sem stimmelt igazán a vokállal), majd tovalépett. Üde színfolt volt viszont Haddaway foglalkoztatása AC/DC 'Highway to hell'-jében, aki megmutatta, van kraft a torkában. Lassan klasszikus lesz, hogy nincs fesztivál X-Faktoros fellépők nélkül, itt kettejüket is megfülelhettük. Előbb Király L. Norbi prezentálta a halálhörgést egy-egy Joe Cocker ('You can leave your hat on') és James Brown ('I feel good') darab erejéig. Ezután Smile-ék szórakoztattak, Gloria Gaynor ’I will survive’-ját csavarták át ’Hosszú fekete hajba’, illetve a ’Szájbergyerek’ is homlokon csókolt mindenkit a hangfalakból. Vastag Csaba közben megérkezett és egy Robbie Williams dallal ('Let me entertain you') pörgette a hangulatot. Még két dal volt a tarsolyában, így a ’Pocsolyába léptem’ (Takács Tamás) és a ’Sexbomb’ (Tom Jones) után intett könnyes búcsút a kezében Sopronival, fürtökben ugrabugráló fiataloknak. Sajna Gengszter Zoltánékat már nem vártam meg, mert vagy fél óráig álltak be (előtte ki tudja meddig) a színpadra.
Konklúziót vonva, zeneileg kielégítetlen maradtam, viszont legalább addig sem otthon kuporogtam. Ha minden igaz folytatása következik ma.

Képgaléria

2011. július 12., kedd

Amikor két mesterzenész közösködik

Egy igazi kuriózumszámba menő albumot sikerült ma leporolnom. Az egyediséget két faktor is adja. Egyrészt a szerzőpáros külön-külön is meghatározó arca az elektronikus tánczene dallamosabb válfajának. Harald Blüchel a '90-es évek derekán Cosmic Baby néven ejtette transzba hallgatóit, egyben sokat tett a korai trance hangzás kialakításáért. Christopher Von Deylen Schiller néven vált ismertté, aki ugyebár ma is aktív producer, zenészként koncerttermeket tölt meg performanszával. A két zenész hangzása itt egyszerre érvényesül, egyik sem nyomja el a másikat, ez pedig egy teljesen új univerzumot nyit. Másrészt a korong alapanyagát olyan művészek klasszikus zenei művei szolgáltatják, mint Eric Satie, Philip Glass, George Gershwin. Maga a koncepció nem új, hiszen korábban William Orbit is egy egész albumot szentelt a klasszikus darabok átgondolásának (az 'Adagio for strings' mánia innen indult). Ennek ellenére itt mégis többet kapunk, hiszen több az elektronikus elem, ami különleges ízt kölcsönöz és remekül passzol rá a klasszikusokból már jól ismert atmoszférára. Szívünkig hatol a 'Gymnopedie No.1.' felejtehetetlen zongorafutama, újabb, hömpölygős irányból közelítjük meg Wim Mertens örökérvényű 'Struggle For Pleasure'-jét, emellett két Blüchel-Von Deylen szerzeményt is csekkolhatunk, egyikben mi is érdekeltek vagyunk. A 'Budapest-Bukarest' ráadásul az LP fénypontja is, jellegzetesen Közép-európaias sound-jával.
Összességében csak szuperlatívuszokban tudok a hanganyagról nyilatkozni. Meditáláshoz, pihenéshez, gondokodáshoz fokozottan ajánlom mindenkinek. 10/10.

Blüchel & Von Deylen – Bi Polar

Label: Edel
Katalógus szám: 0150872ERE
Ország: Németország
Megjelent: 2004
Stílus: Downtempo, Ambient
Proucerek: Harald Blüchel, Christopher Von Deylen


Tracklist:
1. Gymnopédie No. 1 (6:11)
2. Etoile Polaire (7:08)
3. Budapest - Bukarest (6:18)
4. Summertime (7:20)
5. Struggle For Pleasure (6:48)
6. Departure (6:03)
7. Kreuz Des Südens (7:16)
8. Gymnopédie No. 3 (7:19)

Discogs belehallgatós

2011. július 11., hétfő

Zeneajánló: Martin Roth - Deep Style EP

Martin Roth - Deep Style/Alacati [Anjunadeep]
Ezúttal rendhagyó módon egyetlen EP fogja az aktuális zeneajánlóm célpontját képezni. Az elkövető nem más, mint Martin Roth, aki ezúttal egy új hangzásban, deep house-ban próbálja ki magát. Mint ismeretes az öreg Martin (legalább is a képeit elnézve letörölhetetlen nyomokat hagyott az arcán a konstans éjszakázás - a szerk.) anno a trance kommerszebb, hard válfajával kezdte az ipart űzni, olyan álnevek alatt, mint a Y.O.M.C., az M.R. (a 'Life On Mars' volt egyik nagy dobása Dj Wag oldalán), Julian D'Or (The Driver Project 'Join me'-jéből - eredetileg Him - készített remixe elég sok válogatást megjárt). Aztán szépen letisztult a zenéje, ami elhagyta hard jellegét és a progressive trance irányába mozdult el. 2004 környékén ihletett formában alkotott, gyakorlatilag a fél Blank & Jones életművet új alapokra helyezte (később jött a 'Catch', a 'Miracle Cure' és néhány közös studiómunka), elég csak a 'Perfect Silence' két különböző remake-jére és a 'Mind Of The Wonderful' remixére gondolni. Sűrű bassline-jára sodró, eufórikus trance dallamok rétegződtek, mesterien kikeverve. Olyan nevek kérték fel egy-egy remixre, mint a Paul Van Dyk, Jose Amnesia ('Second day', de jó kis zene volt), Schiller vagy Solarstone. Aztán kicsit megfáradva a grandiózus hangzástól átruccant a progressive alapokon nyugvó electro/minimal/tech világába, és milyen jó tette, hiszen ez is jól állt neki ('Verloopt in Berlin EP'). Persze nem kerek a világ változás nélkül, így 2011-ben a deep house jegyében írta tovább Martin az EDM-történelemkönyvét.
Jelen EP-ről a 'Deep Style' már hónapokkal ezelőtt a Jaytech és James Grant féle 'Anjunadeep 03'-as dupla mixen debütált, s már akkor is magasan kiemelkedett a label friss zenéi közül. Egy lehelet finom percussion-nel felvértezett groove vezeti fel a történetet, miközben egy, a háttérben sunnyogó, lefilterezett string alig várja, hogy előbukkanjon. Félidőtájt a zongoradallam is beköszön az emberesre megírt kiállásban, majd szépen utazunk tovább. Nagyon komplexül szól, mégis egyszerű felépítésű track.
Az 'Alacati' az ismeretlenek nyugalmával kezdi el útját a lejátszóban. Itt a bassline egyből a hátára vesz. Mielőtt elfáradna a fejünk a heves bólogatásban jön a string és szinti egyvelege egymásba folyatva, ami a lelkünk legmélyebb bugyrába égeti bele magát. A dallamvilága miatt még ütősebb, mint a 'Deep Style', s egyaránt ideális környezetre találhat egy deep vagy akár egy progressive szettben is.
A nagy hangzásváltások embere amihez ér az arannyá változik. Ez az EP az elmúlt időszak legkellemesebb deep house megjelenése, szóval mindenképp nézzetek rá! 10/10!

Martin Roth - Deep Style/Alacati

Label: Anjunadeep
Katalógus szám: ANJDEE116D

Megjelent: 2011. július 4

Stílus: Deep House

Producer: Martin Roth


Tracklist:
1. Deep Style (8:00)
2. Alacati (9:00)

2011. július 10., vasárnap

Argaman: Moshic hatodjára sem hibázik

'Argaman'. Egy album, ami ráirányítja a figyelmet az autentikus közel-keleti hangokra, mellette tagadhatatlanul Moshic-os, mégsem retro, deep, de nem riasztóan sötét. Röviden így zsúfolhatnám egy többszörösen összetett mondatba az érzéseimet az izraeli Moshic Shlomi hatodik studió albumával kapcsolatban. Félelemre nem is volt okunk, hogy emberünk rossz felé kormányozza a kommersz szelekkel szépen dacoló vitorláját, ugyanis a kiszivárgott zenék ('Una Hamm', 'Souls Plug') tökéletesen hozták a Moshic-életérzést és sound-ot. Az első lemezzel egyből a tánctér közepén találjuk magunkat. A nyitó 'Suddenly Bursts' egyből odapirít pattogós ütemeivel. A háttérben egy dúdoló férfihang szolgáltatja a kellemes meglepetést, egyben hozza magával a fentebb említett zenei ízt. A 'Who Wants To Rule The World' már minimalistább, kimértebb, s egy jó adag melankóliát is magában hordoz. A 'Reality Illustrated'-el mintha az elmúlt két darabot ötvöznénk eggyé: a feszes alapok és a magával ragadó melódia egészséges elegyét fülelhetjük meg. A 'Persian Dancing Cat' remekül használja a közel-keleti motívumokat a dobok rengetegében. Hihetetlen, de nem egy világzenei cd-ről vett loop megy végig, hanem egy komplett zenei téma söpör végig a lejátszóban. Az 'Una Hamm' előzetesen már harapdálta a fülcimpánkat. Az itt hadrendbe állított női vokálfoszlány és a zsúfolt bazár érzetét keltő hangkollázs barátságosan megfér a koncepcióban. Erre Moshic még rápasszint egy utaztatós string-et, ezzel a kétkedőknek/finyásoknak is beveszi a várát. A címadó 'Argaman' a Cj Art és Matteo Monero-féle ösvényen halad, előbbiből mintha a sötétséggel való játszadozást, míg utóbbiból a telített tribal groove-okat mentette volna át. A kiállásban sietve lépkedünk Jeruzsálem történelmi helyszínein, s szívjuk magunkba az itt mindennaposnak ható hangokat. A 'Rams Horn Space' már kőkeményen a psy felé kaccsint, ezt a dallamvilág, a pumpáló baseline és az agyon delay-ezett effektek is jelzik. A 'Clock Of Life' is ezt az utat követi, csak szélesebb palettán mozogva, vokál és hangszer segítséggel megtámogatva. Az 'Orphaned Steps' már-már trance-sre veszi a figurát, persze az autentikus elemek nem engedik céltalan veretéssé fajulni a dolgot, csupán a hangzásbeli telítettséget és az eufória faktort engedi szabadjára a szerző úr. A 'How Far So Long' szigorú tribal szekcióval nyit, majd Jakatta 'So lonely'- vokálsávjából hallunk egy rövid részletet. A rideg alapok így kapnak egy kis égi puhítást, de alapjában véve egy főidő darab, minimalista, de annál jobban kikevert hangzással. Az első cd-t a 'Souls Plug' zárja, ami szintén ismerős lehet már néhányatoknak. Ismét psy trance alapokra helyezzük Izrael zenei esszenciáját, ez gyakorlatilag megunhatatlan húzásnak bizonyul.
A kettes diszket felvezető 'No Woman Can Beat You' 4 percnyi szusszanást engedélyez, lassúsága ellenére azért rendesen felcsigázza a hallójáratainkat (főleg azokét, akik ismerik Moshic legutóbbi 'The World Project' lemezének tartalmát). A 'Blindness In Your Eyes' baljós dallamával nem éppen kis éji zene, de a betársuló férfi vokállal egész egyedi konstrukcióvá fejlődik. A 'The Clock Of Life' szépségét most chill verzióban is megcsodálhatjuk, bár tény, hogy 4/4-es testévre jobban adja az érzést. Az 'I Remember You' az angol nyelvre áhítozóknak okozhat kellemes pillanatokat. A vokálrész úgy tűnik mintha nem feküdne az alapra, kicsit mintha elnyomná azt, de pont ez adja a pluszt, a szokatlan alkalmazás. A 'Do You Remember' kimondottan rádióbarát darab, igazi nem a slágerfaktor miatt, hanem a csodaszép vokál miatt. Utóbbit elkövető hölgyemény kilétére sajna nem sikerült fényt derítenem. A 'My Life Is For You' egy lassan hömpölygő szerelmi vallomás, akusztikus gitárral és szimfónikus hatással. Olyan, mint egy oázis a végtelen sivatagban. A 'Spin Away' nekem egy jó ízű múltidézés. Nagyjából az ezredfordulón hallhattunk ilyen eszement nagy progi darabokat, mint amit most Moshic apánk összerántott. Falkaparós kiállás, rövid, de annál szuggesztívabb vokállal, majd ezt megfejelve jön a vezető melódia, ami a trance producerek többségének is dicsőségére vállna. A végére a 'No Woman Can Beat You' maradt egy kommerszebb hangvételű mixben (az Argonout név is Moshic-ot takarja), talán ez az egy lemaradhatott volna a lemezről.
Összességében Moshic ismét nagyon kitett magáért. Szépen idecsempészte hazájának hangját, emellett megmutatta, hogy a ragadozó deep-dark darabok mellett érzelmes és lassabb dolgokban is legalább annyira jól helytáll. Összességében 8/10-et adok rá, a kicsit túlzásba vitt etno hatás és a pocsékra sikerült végszó miatt.

Moshic - Argaman

Label: Contrast Records
Katalógus szám: CONCD5
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. május
Stílus: Psy, Tribal, Progressive House, Downtempo
Producer: Moshic Shlomi

Cd 1
1. Suddenly Bursts (9:27)
2. Who Wants To Rule The World (8:55)
3. Reality Illustrated (8:44)
4. The Persian Dancing Cat (8:49)
5. Una Hamm (7:58)
6. Argaman (8:07)
7. Rams Horn Space (8:09)
8. Clock Of Life (7:20)
9. Orphaned Sleps (8:34)
10. How Far So Long (8:05)
11. Souls Plug (9:24)

Cd 2
1. No Woman Can Beat You (3:48)
2. Blindness In Your Eyes (7:41)
3. The Clock Of Life (Chill Mix) (6:29)
4. I Remember You (8:09)
5. Do You Remember (3:58)
6. My Life Is For You (8:00)
7. Spin Away (8:41)
8. No Woman Can Beat You (Argonaut Can Make Commercial Mix) (4:22)

ARGAMAN CD1 Mixed by MOSHIC


2011. július 8., péntek

Sven Väth: a változatosság gyönyörködtet

Nem sok olyan producerről tudok, aki mindegyik albumával egy, az előzőekben képviseltnél teljesen másat alkosson. Ezen szűk elitbe tartozik a német Sven Väth, aki meglépte ezt a hőstettet. Mint ismeretes az öreg Sven nevéhez elég sok meghatározó momentum köthető a német techno szcénán belül (konkrétan három label, a Harthouse, az Eye Q és a Cocoon, az Omen és a Cocoon Club üzemeltetése, illetve a trance zene Európába importálása Indiából csak hogy párat említsünk).

Az albumok sorát az 1992-es 'Accident In Paradise' nyitotta. A konvenciót nem tűrő elektronika hömpölyög végig a lemezen, acid-del, techno-val, egy csipetnyi törtütemmel. A legnagyobb sikert a fokozottan savas 'An Accident In Paradise' és a Visions Of Shiva Remixben klasszikussá váló, organikus hangulatú 'L 'Esperanza' aratta. Az LP-t hallgatva tetten érhető, hogy Sven lázadó énjét tolta előtérbe.

Két évvel később, 1994-ben érkezett a 'The Harlequin - The Robot And The Ballet Dancer' egyfajta szépség és szörnyeteg sztori ember és gép viszonyára transzfolmálva. A számok kimondottan érettek. Sven ügyesen elegyti a fémes elemeket a komolyzenei betétekkel, kiemelve a konceptalbum mindkét szereplőjét. Ez a korong gyakorlatilag a trance korai szakaszának alapdarabja, amit talán sokan nem is tudnak. Innen a 'Beauty And The Beast'-et és a 'Ballet Fusion'-t emelném ki. Nagybetűvel írva KLASSZIKUS mindkettő! Az alapanyag 'Touch Themes - The Robot And The Ballet Dancer [1995]' formában, remix verziókban (Underworld, Hardfloor, Aural Float) is hódított.

Mikor már azt hittük Sven beáll erre a vonalra, ismét fordult a kocka, 1998-ban a 'Fusion'-nel beütött a deep house láz. A címadó darab votl talán ami csöppet kilógott fúvószenekari hangzásával, de kétségtelen, hogy a kísérletező kedvében lévő Sven ezúttal is jó lóra tett. Hideg, kimért alapokra húz olyan hihetetlen atmoszférákat, amit nem sokan csinálnak ennyire profin. Nekem leginkább a 'Face It' jött be, de akár az össze track-et is felsorolhatnám, színvonalban annyira egyben volt a cucc.

2000-ben aztán menthetetlenül beütött az elektro és az oldskool a 'Contact'-on. És ez sem volt riasztó a szerző úrtól, hiszen itt is a maximumot csavarta ki a studiófelszerelésből. Itt szembe jön velünk egy kis Kraftwerk-i hagyomány ('Ydolem', 'Pathfinder', 'Ein Wagon...'), némi szúrós breakbeat ('Contact'), egy csipet chill ('Strahlemann & Söhne'), és zakatoló klubtechno ('Dein Schweiss', Smuggler'). Itt is akad kakukktojás, mégpedig a Rózsaszín Párduc aktualiuzált verziója az 'Agent P'. Szórakoztató, sokszínű lemez, az életmű egyik legátfogóbb LP-je.

A 2002-es 'Fire' annyira nem reformáló, mint elődjeik, de kétségtelenül itt is jön új fuvallat, mégpedig a minimal személyében. Átmentődik az elektro attitűd ('Design Music', 'Mindgames'), feszes tempót diktál a pszicho techno ('Ghost', 'Shock Ralley'). A kilógó lóláb a 'Je Taime' féle bluggyogós Casio szintis cover verziója, amin besírtam annyira komolytalan, még Miss Kittin vokálja se menti meg. A 'Fire' igazi erejét a remixekben mutatja meg. A 2003-as 'Fireworks' tényleg felér egy tűzijátékkal. Komoly töltetek kerülnek az ágyúba. Világszínvonalút kanyarít Danilo Vigorito, David Squillace, Tobi Neumann és Marco Carola is.

Az elmúlt majd tíz évben megannyi mixlemezt kaptunk Sven-től, de az új szerzői lemez még várat magára. Ahogy őt ismerjük biztosan valami újat húz elő a kalapból, ami jó is lesz, mert nem igazán kapkodja el...

2011. július 7., csütörtök

Arko & Grey presents Sundown 001

Megérkezett testvéroldalunk a Dark Evolution első hivatalos podcast-ja. A stílusosan 'Sundown'-ra keresztelt műsorban Arko és jómagam hevítjük majd a hangulatot a sötétebb, psy-s, tribal-osabb house-ok jegyében. Mondhatni, ami nem fér bele a Deep Zone arculatába, de szeretjük, az valamilyen formában visszaköszön a másik blogon. Az új progresszívek tábora alaposan kitett magáért, hiszen csupa fiatal tehetség nyúzza a studiótechnikát, így például Guido Sava, Hassan Rassmy, Tolga Diler, Matt G, Kintar. A mennyiséggel kapcsolatban nem kell sűrű megjelenésre számítani, a minőség lesz a legfőbb szerkesztési elv!
Aki kedvet kapott hozzá tegyen vele próbát, illetve látogasson el a Dark Evolution-re, ahol nemcsak ezt a mixet lehet letölteni, hanem lehet csemegézni a cikkek között is.


Arko & Grey - Sundown 001 [July-2011] [Dark Evolution Podcast Series]

Tracklist:
1. Shiva - Escape From Beirut (Hassan Rassmy Intro Mix) [CD-R]
2. Guido Sava - Bad Luck (Original Mix) [7 Seas]
3. Guido Sava - Progressive Will Never Die(Original Mix) [7 Seas]
4. Tolga Diler - Mysticism (Original Mix) [Mistique]
5. Matt G. - Lemuria (Original Mix) [Sudam]
6. Tropical Highlight - Dark Intense (Original Mix) [Panda]
7. Moshic - Atanchta (Argonout Deep mix) [Contrast]
8. Tatva Kundalini - Agan Aao Balma (Robert K Remix) [Chill Om]
9. Alex Ocampo - Kadesh (Kintar Sudam Remix) [Klam]


2011. július 6., szerda

Wasteland: A progressive break új aranybányája

A közelmúltban egy kreatív, s egyben életképes ötlettől vezérelve Retroid aka Huszár Ádám, illetve két angol barátja Duane Barry, valamint Boba Lino közös blogot indított Wasteland néven, melyen a progressive break stílus illetve annak aktuális történései vannak terítéken. Az indulásról, a célokról és a tervekről Ádám mesélt nekünk.

"A Wasteland az én ötletem volt, mivel már régóta zavart, hogy nincs egy olyan oldal, ami kifejezetten a progressive breaks műfajjal és annak alműfajaival, psy illetve dallamosabb breakbeat-tel foglalkozik. Elszórtan találni olyan oldalakat, ahol felbukkan egy-egy prog break kiadványról szoló kritika/írás, esetleg egy előadóval interjú, de túlnyomó részt ezek az oldalak a már befutott és sikeres labelekkel/producerekkel foglalkoznak, akik funk, oldschool, bassline illetve más "lakossági" break-ben vagy dubstep-ben utaznak. Ezeket az előadókat (Stanton Warriors, Krafty Kuts, Plump Dj's stb.) és labeleket (Finger Lickin, LOT49, Funkatech, stb) már szinte mindenki ismeri, aki egy kicsit jártas a tört ütemekben. Így hát felvetettem egy angol producer barátomnak Mark-nak alias Duane Barry-nek, hogy csináljunk egy olyan oldalt, ami segít kicsit közelebb hozni az emberekhez ezt a műfajt. Tetszett neki is az ötlet, mivel ő szeret EP-kről és a zenékről úgy általában írni. Mark szólt még egy másik ismerősének is a szintén angol Boba Lino-nak (Curl & Dean formáció egyik tagja), aki korábban már a 'This Is Breaks'-en már publikált interjúkat a szcénában tevékenykedő producerekkel illetve kiadókkal és a hír hallatán ő is örömmel csatlakozott hozzánk.
Mi hárman szerkesztjük a blogot, de nem kizárt, hogy bővülni fog a csapat, mivel hosszútávon minél több és színesebb tartalommal szeretnénk bővíteni az oldalt. Jelenleg is szép számban találhatunk böngészni valót, hiszen összegyűjtöttük és egy nagy 'adatbázisba' foglaltuk azokat az előadókat, kiadókat és rádió show-kat, akik kifejezetten a progressive breaks-el foglalkoznak, illetve heti rendszerességgel írunk az aktuális megjelenésekről. Mindezek mellett taláhattok még ingyenesen letölthető zenéket (elég szép számban), interjúkat és chart-okat.
Aki szereti ezeket a műfajokat az hasznosnak találhatja ezt a oldalt, hiszen minden egy helyen van és folyamatosan frissül a blog. Használjátok bátran és csatlakozzatok a facebook oldalunkhoz is ha szeretnétek az aktív közösség része lenni!"
Elérhetőségek:
http://wastelandblog.blogspot.com/
http://www.facebook.com/pages/Wasteland/108561819237233
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...