Albumajánló: Marc O'Tool - Serious

A német Marc O'Tool viszonylag hosszabb hallgatás után harmadik szerzői albumával a 'Serious'-szal tér vissza az elektronikus tánczene porondjára. Emberünk fénykorát 1999-2004 között élte, majd rövid inaktív szakasz után ismét nekilátott stúdiózni. Korábban trance, psy és prog track-eket köszönhettünk neki, manapság már inkább tech és deep nótákat írogatott. Mindkét stílus szemrevalóan keveredik egymással a most bemutatni kívánt LP-n is.
A nyitó 'Serious Intro' analóg hangzásával és szimfonikus áthallásával  kellemes löketet ad a továbbiakhoz. Az 'I Know' a deep felségterületen pecázik, a zongora takarásából szépen elbújik a sodró melódia, amihez egy női hang társul, az 'I know' rigmust ismételve. A 'No Need To Worry' remek, érzelmes soulful house téma Stu Patrics mélázós, bársonyos vokáljával megtámogatva. A 'Feel So Good' kimértebb az eddigieknél, egy agresszív melódia bújik elő a filterből, acid-es hatást keltve, ellenpontként Marc Vision skandálja a magáét. A 'Party 1994' dallama már egyből ismerős, mégpedig az Inner City 'Good Life'-jának fő szintitémáját kapjuk újracsomagolt köntösben. A Criss Source-szel közös 'What Is Up' lendületes house téma,némi funkyval a háttérben. A kiállásban érkező feka szövegfoszlányok tovább árnyalják a képet. A 'Take Me To The River' kicsit olyan, mintha a 'Party 1994' került volna újra a lejátszóba, sebaj, újra 'Good Life'-ozunk egyet! A 'You Got It' zongorás house-a modern köntösben Christian Hinzer vokáljával sem okoz csalódást. Az 'I Call You' hangzásilag folytatja a 'You Got It' vonalát, amit elegyít a 'Serious'-ban felvázolt nagyzenekari feeling-gel. A 'The Final' végre egy kicsit bátrabban nyúl az összetett dallamokhoz, miközben a kiállás igazi adrenalin bombaként hat ránk. A záró 'Reason Why' éteri vonósai szépen idomulnak a nyers elektonikához, Sarah McKenzie vokálja pedig végre megtöri a férfiuralmat énekesi fronton. A lemez üde színfoltja ez a produkció.
Összességében kellemes albummal gazdagodhatunk, ha a 'Serious'-t beszerezzük. Talán kicsit túl minimál, és light-os ahhoz képest, amit Marc-tól megszoktunk, de mint tudjuk változnak az idők és az ízlések is. Kiindulási alapnak jó a jövő Marc O'Tool hangzásának kialakításához, ennek tükrében 7,5/10-et kap most tőlem.

Marc O'Tool - Serious

Label: Circle Music
Katalógus szám: CIRCLE012-2
Ország: Németország
Megjelent: 2012. március 23.
Stílus: Tech House, House
Producer: Marko Iletchko

Tracklist:
1. Serious Intro 05:39)
2. I Know (8:21)
3. No Need To Worry feat. Stu Patrics (6:47)
4. Feel So Good (6:02)
5. Party 1994 (6:30)
6. What Is Up (6:18)
7. Take Me To The River (8:06)
8. You Got It (5:33)
9. I Call You (6:51)
10. The Final (7:56)
11. Reason Why (7:44)
12. Marc O' Tool - Serious (Continuous Album Mix by Marc O'Tool) (62:19)

Albumajánló: Speedy J - Loudboxer

Bár a 'Loudboxer' nem mai csibe (2002-es egészen pontosan), viszont ma is van mondanivalója a hallgatói számára: a nem dallamos is lehet tetszetős! A 'Loudboxer' nem más, mint egy utazás a fémes minimáltól kezdve a kőkemény zúzdáig át a techno világában a holland guru Joachim Paap aka Speedy J prezentálásában.
Az első három szám ráhangol a keményebb részekre. Már-már deep-be hajló indítás, úszós hangok asszimetrikus dobalap, visító cinek, ciripelő géphangok. A negyedik számmal ('Sonof') kezdetét veszi a felpörgés. Az album legerősebb 20 perce ezután következik. A mixek mértani pontosságúak, a 'Bihum' elektrós alapjához zakatoló ütemek társulnak, észre se vesszük és egy interlude következik ('Inter Zil'). Sátánivá torzított értelmetlennek tűnő, de kivehetően angol szövegelés még inkább durvítja a helyzetet. Ezután az album legkeményebb száma a vinyl-en is megjelent 'Krekc' következik (Dj Rush és Umek remixeivel)! A szám közepén majdnem kétperces kiállás, filter és egyéb tudatmódosító effektek, mintha egy úrhajó szállna le éppen ufókkal a fedélzeten, majd a robbanás és újra zakatol a mix! A 9. szám úgyszintén pörgeti a tudatot rendesen, nekem Chris Liebing 'Analog' című száma jutott róla eszembe. A 10. szám a 'Bugmod', ami úgyszintén megjelent vinyl-en, amit a valamit magukra adó techno dj-k erős rotációban pörgettek. A 11. szám a 'Krekc' élőben rögzített változata, ami meglepően illik a mix ívébe, és a frenetikus hangulat a sikítozásokból maximálisan visszajön. Esztelen elszállások, begyorsulás, lefilterezés, Scooter közönségét meghazudtoló ujjongás. Az album a vége felé se fásul be, hozza a friss, remekbe szabott technikai megoldásokat, amit a vájt fülű hallgatók elvárnak egy techno lemeztől. Mert ez egy vérbeli techno korong. Az utolsó track több szempontból is érdekes: a 'Pannik' egy elég régi Speedy J szám (még a síp hőskorából), s mint a címe is mutatja nem egy altatódal lágyságával ringat el. Torz, hardcore utánérzésű dob, majd sejtelmes string viszi a vonalat tovább. Kitűnő remix, az eredetiből a vinyogós, kevésbé ideillő részt mérsékelték, a jellegzetes "Tom" hang fel- és lefilterezve végigkíséri az egész számot. A végén a gerincet adó string úszik a végtelenbe tovább.
Mintha egy napunkat követnénk végig- ébredés, ráhangolódás, napi dömping, zakatoló életritmus, pihenés, relaxáció és álomba szenderülés. Összességében véve 10-es skálán a maximumot éri, ajánlom minden igényes zenére vevő embernek.

Speedy J – Loudboxer

Label: NovaMute
Katalógus szám: NoMu093CD
Ország: Németország
Dátum: 2002. június
Stílus: Techno, Experimental
Producer: Joachim Paap

Tracklist:
1. Reente (3:30)
2. Aesop (2:44)
3. Cement (1:49)
4. Sonof (4:20)
5. Freq (2:10)
6. (Bihum) (3:36)
7. Inter Zil (0:51)
8. Krekc (7:30)
9. Sevntrak (8:30)
10. Bugmod (4:43)
11. Krikc Live (1:10)
12. Cop Roll (5:14)
13. Bark Decks (3:23)
14. Stroker (4:12)
15. Pannik Rmx (7:41)

HALLGASS BELE A SZÁMOKBA ITT!

Moshic világzenei project-je nagyon betalál

'The World Project' - ez egy igazi gyöngyszem, mondtam magamban a meghallgatása után. Az izraeli Moshic tényleg bizonyította, hogy nemcsak a house sötétebb válfajához ért, hanem az érzelmes, lassabb zenéket is tud írni. Na, de ne fussunk ennyire előre, nézzünk néhány alapinformációt a szerzővel kapcsolatban.
Szóval Moshic Shlomi az ezredforduló prog house forradalmának egyik élharcosa, aki annak ellenére tudta formálni a hangzást, hogy a székhelye nem a zenei pezsgéséről hírhedt Egyesült Királyságban volt. Sötét kontrasztú, tribal-okkal jócskán megküldött darabjaival olyan nevek playlist-jére került fel mint John Digweed, Kasey Taylor. Studió spartnerével Shlomi Zidane-nal olyan klasszikusokat adtak a világnak, mint a '2Loose LaTrack', a 'Nightstalker'és a '10@ze'. Az irányzat kiégésével ő is kicsit visszább vett a tempóból, de a mai napig is aktív a studióban, s mint lemezlovas is sok helyen pörgeti a lemezeket. 2003-ban alapította meg a Contrast Records-ot, ahol keleties beütésű, psy-tribal house-okat jelentet meg. Legutóbbi project-je azonban meglepő módon nem egy 4/4-en nyugvó, klubokba szánt lemez, hanem sokkal inkább egy spirituális utazás és egy világzenei gyűjtemény egyben. S ennél a pontnál kerül más megvilágításba Moshic munkássága, aki képes elrugaszkodni a jól megszokott dolgoktól és valami újba vágni a fejszéjét. Persze nem ez volt az első kirándulása a downtempo és ambient világába, hiszen 2008-ban a 'Hiloola' és a 2009-es 'TubTa' albumán is elkalandozott eme sound irányába.
A mostani utazás felemelő és megható is egyben. A megszokottól eltérően most nem elemezgetném a számokat egyesével, hiszen komplexen kell az anyagra tekinteni. Finom megoldásokkal találkozunk, lusta törtütemeken beágyazva érkeznek keleties énekek, dallamok, a természet hangjai, s éteri zongorafutamok. Nálam hihetetlenül betalált ez a típusú muzsika, így fokozottan ajánlanám azoknak, akiknek a füle már megfáradt a sok klubzenétől. De ne tekergessetek bele, ha megszereztétek, szánjátok rá a 70 percet megszakítás nélkül, nem fogjátok megbánni! Nálam 10/10-es, nem tudok hol belekötni :-D

Moshic - The World Project

Label: Contrast
Katalógus szám: CONCD 004
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. március 15
Stílus: Ambient, Downtempo, World Music
Producer: Moshic Shlomi

Tracklist:
1. We Fly In Dreams Only
2. Two Rules For Time Travel
3. The Hidden Desert City
4. The Amalek Must Destroyed
5. Night Meetings With The Space Birds
6. Monks & One Little Flute
7. First Ocean Drive In Greece
8. Demons Dancing Flamenco
9. Concord The Highest Mountain In Me
10. Chromosomes Yoga

Belehallgatás a zenékbe

Alex M.O.R.P.H. szépen gatyába rázta a trance klasszikusokat

Mivel az olvasók akarata szent (lásd legutóbbi közvélemény kutatásunk eredményét), ezért az idei évben az eddiginél is több lemezajánlóval érkezünk, mivel van rá igény. Évnyitó posztként egy 2010 decemberében napvilágot látott dupla albumot szeretnék nektek a figyelmetekbe ajánlani. Ez nem más, mint Alex M.O.R.P.H 'Hands On Armada'-ja, ami gyakorlatilag egy best of válogatás. Persze ki a kutyát érdekelne egy újabb unásig ismert trance classics gyűjtőkorong, itt azonban egy speciális változattal van dolgunk, ugyanis Alex az összes számot a saját hangzásvilágába ültette át, majd mixelte össze nekünk. Magát az ötletet tekintve nem ő az első, aki úgymond 'Hands On' albumot készít. A '90-es évek elején a Yello duó fejéből pattant ki, hogy mi lenne, ha saját számaikat másokkal remixeltetnék, így született meg a például Carl Cox, Jam and Spoon, Oliver Lieb átiratokat is tartalmazó 'Hands On Yello' pakk. Alex azonban nem osztozott senkivel sem a remixelésen, saját maga rakta össze a re-edit-eket. Ezek egy része unreleased kategória, viszont akad néhány már ismert átirat is (pl. a három Armin átirat), amiket itt-ott már csekkolhattunk. Alex-szel kapcsolatban illik megjegyezni, hogy anno ATB 'Marrakech'-ének remixével robbant be a köztudatba, majd főleg remixeri tevékenységével araszolgatott tovább az ismertségi mércén. Persze mások ételének továbbfőzésével ő se juthatott volna messzire, így nagy hangsúlyt fektetett a saját darabok prezentálására is. Olyan muzsikák fűződnek a nevéhez, mint a 'Flaming clouds', a 'New harvest', a 'Full prelude' (Talla-val közösen), a 'Life less ordinary' (Rank 1-ékkal) illetve a 'Purple audio', ami egyben első nagylemezének címadó szerzeménye is volt.
Ezúttal azonban egy új terepre kalandozott, melyben a lemezt támogató Armada is beszállt. A borító elég elfuserált, de ez ne zavarjon meg senkit sem, hiszen a belbecs kárpótol a külcsiny fogyatékosságai miatt is. Rövid ráhangolódást követően ('Hands On Intro') már jön is az első gyöngyszem, mégpedig Ridgewalkers és El közöse a 'Find', ami ugye anno Andy Moor remixében lett óriási sláger. Alex kellő tisztelettel nyúlt az anyaghoz, ami modern köntöst kapott, s megmaradt a vokál domináns jellege. A kiállásban aztán kicsit Agnelli and Nelson-os ízt érzünk, de ez sem zavar, hiszen az 'Everyday'-jel nagy valószínűséggel egy 'key'-ben szólna a két darab. Ezután Jose Amnesia és Jennifer Rene 'Louder'-je érkezik. Ez a szám igazából a Robert Nickson átirat révén vált klubhímnusszá, ezentúl pedig az eufórikus körítés miatt a M.O.R.P.H. féle adaptáció is sokat fog szólni, az tuti. Whiteroom 'Someday'-je is Andy Moor miatt lett alapdarab, Alex itt is jó oldaláról fogta meg a dolgot, a főbb ismertetőjegyek megmaradtak, a M.O.R.P.H.-os szállás és feszes ritmusképlet pedig ehhez adódott hozzá. Sharam Jey-ék 'Pearl river'-je is dögösebbnek hat új köntösében, kevésbé hajlik giccsbe, a 'Without you near' is adja az érzést, jóval sodróbb, pumpálósabb, mint az eredeti verzió. Signum-ék 'First strike'-ja egy energiabomba volt, most felér egy atomtöltettel. A friss remixszel a csipát tuti ki lehet veretni az emberek szeméből. A 'Carte Blanche'-ról már elég sokan leszedték a keresztvizet, de Alex itt sem nyúlt mellé, az első pillanattól az utolsóig magához ragadja a figyelmünket ez a verzió, úgy szól, ahogy egy trance zenének 2011-ben szólnia kellene. A záró két Armin darabot szerintem senkinek sem kell bemutatnom, ezek már régebb óta közkézen forognak.
A kettes lemez Chakra 'Love shine through'-jával indul, ami felvezetésével együtt a dupla cd legkiemelkedőbb 8 percét hozza. A 'Deep Down' átirat is megjelent már, az eredeti organikus, borongós cucc kapott egy bulisabb körítést, de a kiálláshoz így is szükségeltetik egy zsebkendő. Az 'Out of our lives' hasít, mint forró kés a vajban, a második igazi fénypont a lemezen. Az 'Open your eyes' régi nagy kedvencem, s marad is ebben az új verzióban is. Ugyanez az állítás megáll a 'Synaesthesia' és Binary Finary '1998'-ja esetében is. A harmadik Armin remake-nél már kezd kicsit nyomasztó lenni az egységes sound, szerencsére a 'Sun in the winter'-rel és a 'Point of impact'-tal kilendülünk a holtpontról, olyannyira, hogy utóbbiban a harmadik megsüvegelendő átiratot köszönthetjük.
Összességében egy jó elképzelés társult egy tehetséges producerrel. Alex korrektül válogatta a remixelt klasszikusokat, a re-edit-eknél minden esetben maximális odafigyeléssel és lelkesedéssel dolgozott. Egyben hallgatva elég egységes az anyag hangzásilag, de ez jelen esetben nem baj. A borítót leszámítva nem nagyon tudok belekötni ebbe a duplába, jár is neki a 8,5/10.


Alex M.O.R.P.H. - Hands On Armada

Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Trance
Producer: Alexander Mieling aka Alex M.O.R.P.H.

Tracklist:

Cd 1
1. Alex M.O.R.P.H. – Hands On Intro (2:49)
2. Ridgewalkers ft El – Find (Alex M.O.R.P.H. Remix) (9:12)
3. Jose Amnesia ft Jennifer Rene - Louder (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:30)
4. Whiteroom ft Amy Cooper – Someday (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:41)
5. Three ‘N One presents Johnny Shaker – Pearl River (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:14)
6. Markus Schulz & Departure with Gabriel & Dresden – Without You Near (Alex M.O.R.P.H Previously Unreleased Remix) (7:08)
7. Signum – First Strike (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:27)
8. Veracocha – Carte Blanche (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:22)
9. Armin van Buuren ft Susana – Shivers (Alex M.O.R.P.H. Redlight Dub) (8:28)
10. Armin van Buuren & DJ Shah ft Chris Jones – Going Wrong (Alex M.O.R.P.H. b2b Woody Van Eyden Remix) (6:20)

Cd 2
1. Chakra - Love shines through (Alex M.O.R.P.H.'s Intro Mix) (8:08)
2. Josh Gabriel presents Winter Kills – Deep Down (Alex M.O.R.P.H. remix) (6:43)
3. Active Sight – Out Of Our Lives (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:43)
4. Insigma – Open Our Eyes (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:22)
5. The Thrillseekers – Synaesthesia (Alex M.O.R.P.H.`s Hands On Armada Remix) (6:06)
6. Binary Finary – 1998 (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:11)
7. Armin van Buuren ft van Velzen – Broken Tonight (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:48)
8. Max Graham ft Neev Kennedy – Sun In The Winter (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:07)
9. Pulser – Point Of Impact (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:41)

Belehallgatós

L.S.G. - The Black Album. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

Korábban már többször is postoltam Oliver Lieb L.S.G. alteregoján kiadott lemezeit, ezúttal egy igazán nehezen beszerezhető gyöngyszemet poroltam le tőle, mégpedig a csak az edzett trance harcosoknak ajánlható 'The Black Album'-ot.

A 'Train of thought v 0.9' egy közelgő gőzős előszelét hozza, majd ugyanezen szám 1.1 verziójával megkezdjük az utazást a tech-trance birodalmában. A nyers, techno orientált alapokra zúzós sub-ok, valamint légies string-ek rakódnak, ezzel valamiféle folytonos zakatolást előidézve. A 'Go fishing' ipari zajjal nyit, s később sem lesz jobb a helyzet, nagyon baljósra veszi Lieb bácsi a figurát. Egy biztos ezzel a pszicho-killer zenével nem menjünk a vízpartra pecázni! A 'Cellular' némi megnyugvást nyújt, hogy nem hasad már szét a tudatunk a lemez elején. Deep-es hangulatban startolunk, aztán azért a nyers, néha atonális hangok rondítanak bele a harmóniába, mintha a szférák zenéjét hallanánk. Azért a fődallam is érkezik, igazi tribal-prog darabot kapunk az arcunkba. 'The Blaxon' is a sötétség urait szolgálja, kimért, lassan építkező track, amiben nem a dallamokon, hanem az effektek kibontásán van a hangsúly. A 'Rotation' hardcore-rossá torzított dobbal nyit, itt sem a totális elszálláson lesz a hangsúly - nyugtázhatjuk. És igen, egy rendezett zajkollázs végez ki bennünket, szerencsére némi dallam is társul mindehhez. A '88' egy robothanggal és súlyos acid baseline-nal támad, az együttes támadás eredménye egy valódi energiabomba. A 'Freakz' sem zenedobozokba való alkotása, főleg, hogy kiállásban egy torz dob veszi át az irányítást, dallamot itt nem igazán kapunk. És megérkezünk a pokol legmélyebb bugyrába. A 'Hellfire' a még megmaradt hallgatóságot is igyekszik leszalámizni, a bedobott, filterezett loop-ok 100 százalékosra fokozzák a füstős, lángoló alvilági asszociációnkat. A hosszú út végén jön egy kis nyugtató kékség a 'Deep blue'-val. Persze a totális megnyugvásra itt sem kell számítani, viszont ez eddigi kompozíciókhoz képest szállósabb cumót kapunk, egyben megkoronázzuk a pokoljárást.

Összességében az albuma anyaga egyben hallgatva egy kicsit sokkolóként hathat az avatatlan fülek számára, mivel nem a klasszikus értelemben vett trance található a korongon. Nos tény, hogy Oliver L.S.G. alteregoján inkább a sötétebb dolgokat preferálja, de ha a 'Black album'-ot hasonlítanom kéne valamihez, azt hiszem bajban lennék. Minden van itt, ami egyszerre adagolva nehezebben emészthető: ipari zajok, robothangok, dobhártyarepesztő sub-ok, könyörtelen string-ek. A dallamosság hiánya azonban nem sokat vesz el a kiadvány értékéből, sőt megmutatja, hogy a trance-nek ilyen rejtett, sötét bugyrai is vannak. Tőlem kap egy 9/10-et.

L.S.G. - The Black Album

Label: Superstition
Katalógus szám: Super Special 2833-2
Ország: Németország
Megjelent: 1998. június
Stílus: Trance, techno
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. The Train of Thought (V 0.9) (2:16)
2. The Train of Thought (V 1.1) (6:59)
3. Go Fishing (8:25)
4. Cellular (9:21)
5. The Blaxone (7:43)
6. Rotation (7:41)
7. 88 (7:00)
8. Freakz (6:05)
9. Hellfire (7:14)
10. Deep Blue (9:29)

Három síkon mozog az új RMB album

Na ez a Rolf gyerek évekig el volt veszve aztán bumm, egy hónap eltéréssel két albumot is kiad. Ezúttal visszaevezett a jól bejáratott RMB alteregohoz, azonban a hangzás mondhatni teljesen megváltozott. A lemezt igazából három részre lehetne osztani stílusilag. Egyrészt vannak lassabb, törtütemű számok, amelyek Rolf Thirteen stories albumán hallható vonalat viszik tovább. Másrészt felbukkannak a pumpálos, trances darabok, amelyek már inkább hozzák a megszokott hangzást. Harmadrészt egy merész húzással felkerült néhány agresszív hangzású breakbeat darab is, ami stílusában nagyjából a korai Crystal Method munkáival mutat hasonlóságot. Kicsit fura, de meg lehet szokni. Számomra a lassabb zenék jöttek be, lehet már öregszem és nincs annyira szükségem a pörgésre. Minden esetre sokszínű album, muszály beszereznetek. Kiemelkedő darabok: April (Trance mix), Endless trippin', Beauty of simplicity.

RMB - Evolution

Label: Various Silver Recordings
Katalógus szám: Silver Online 06/2009
Ország: Németország
Megjelent: 2009 május
Stílus: Trance, Techno
Producer: Farid Gharadjedaghi, Rolf Maier-Bode

Tracklist:
1. 4th Level (1:48)
2. Chartres (1:08)
3. April (Trance Mix) (6:00)
4. Beauty Of Simplicity (5:40)
5. Symphonic Rhythm (2:53)
6. Endless Trippin (2:28)
7. Feel The Flame (7:12)
8. Touch The Sky (5:26)
9. Artificial Diversity (3:08)
10. Dragonchase (4:50)
11. Time Will Tell (3:29)
12. Free To Believe (4:33)
13. Killer (2:44)
14. Brutality (4:05)
15. Agressor (1:31)
16. Gangster (5:48)
17. April (Gangster & Breakbeat Mix) (7:10)

Poros fiú a raver és az ő naplója

Bár léptem-nyomon hangoztatom, hogy nem igazán értem ezt a nagy minimal techno és elektro hullámot jómagam is be-beválogatok pár albumot eme stílusokból. Ilyen Dusty Kid aka Paolo Alberto Lodde albuma is, ami előzetes félelmeimmel szemben egy szórakoztató kis összeállításra sikeredett. Mérsékelt tempó, puha dobok, epikus dallamok. Paolo pont abból az irányból közelíti meg az aktuális divathullámot, amelyikből nem sokan: a hallgathatóság felől. Nem a technikázásra figyel, hanem arra hogy a hallgató necsak egy dob+basszus+cin+claps+fx konfiguráció változatot hallgasson több, mint 70 percen keresztül. Számomra tényleg kellemes meglepetés volt. Ha ebbe az irányba fejlődik a minimál, akkor talán én se morgok majd annyira. Kiemelkedő darabok: Agaphes, Nemur, Klin.

Dusty Kid - A Raver's diary

Label: Boxer Recordings
Katalógus szám: 070 CD
Ország: Németország
Megjelent: 2009
Stílus: Techno, tech house, electro
Producer: Paolo Alberto Lodde

Tracklist:
1. Here Comes The Techno
2. The Underground Persistence
3. Lynchesque
4. Klin
5. Cowboys
6. Moto Perpetuo
7. The Fugue
8. Pluk
9. America
10. Agaphes
11. Nemur (Wall Of Guitars)

Blank & Jones: mi úgy hívjuk, hogy chilltronica

Blank és Jones ezúttal nem szerzői albummal, hanem egy chill out egyveleggel jelentkeznek. Maga a hangzást ők nemes egyszerűséggel chilltronica-nak hívják, ez jelzik, hogy az elektronikus hangzás keveredik a chill-el. Már az előadók nevei (Spooky, The Grid, Erlend Oye, Depeche Mode) is jelzik, hogy komoly kiadvánnyal van dolgunk. A hangzás éteri, hátradőlős, relaxáló. Már többször meggyőződtem arról, hogy Blankéknak a lassabb hangzások terén is van keresnivalójuk. Ezzel a mixszel azonban a fanyalgókat is meggyőzik majd eme tézisemről.

Blank & Jones - Chilltronica Vol. 1 - A Definition

Label: Soundcolours
Ország: Németország
Megjelent: 2008
Stílus: chill out, downtempo

Tracklist:
1. Antonymes - Grotesquely beautiful
2. Blank & Jones wih Claudia Brucken - Don't stop
3. Bliss - Unanwered letters
4. Michael Rother - Morning after (Loneliness)
5. Spooky - Shelter (Slow Phase)
6. Infantjoy feat. Sara Nixey - Ghosts
7. Marconi Union - Hinterland
8. The Grid - Floatation (Subsonic Grid Mix)
9. Bdum Bdum Sound - The 7 solution
10. Erlend Oye - Ghost train
11. Trolle Siebenhaar - Shortcuts (Lulu Rouge Remix)
12. Lulu Rouge - Melankoli
13. Sally Shapiro - Sleep in my arms (Between Interval Remix)
14. Depeche Mode - Waiting for the night
15. Johan Agebjorn - Zero gravitation (Beatless Mix)

Airwave überelhetetlen tripla albuma

Laurent Veronez azon producerek közé tartozik, aki mindig képes volt az állandó megújulásra. Közhellyel élve, amihez nyúlt az arannyá változott. A brüsszeli fiatalember órák ezreit töltötte már el a studióban, képlékeny, sodró, egyfolytában épülő, előremutató megszólalásával mindig egy lépéssel a mezőny előtt járt. Első dupladiszkes albuma a 2002-es Believe után mindenki azt hitte, szakmailag eme korong sikerét az elkövetkezőekben nem tudja majd überelni. Nem lett igazuk. A háromlemezes Trilogique megadja a választ a fanyalgóknak. Már maga a koncepció is megsüvegelendő. Laurent az első cd-n a dallamosabb témákat gyűjti egy csokorba, a másodikon a sötétebb tónusú, helyenként virtuóz elektronikába átcsúszó muzsikák kaptak helyet, míg a harmadik lemez a chill és breakbeat találkozásáról szól. Az eddigiektől eltérően nem részletezném a számokat külön-külön, mert mindegyik a maga nemében egy gyöngyszem. A személyes kedvenceim közé tartozik a kőkemény prog trance bomba Angelica, amit L-Vee Markus Schulz-zal közösen követett el. Szintén heves szívdobogást képes előidézni a Sunday break, ami törtütemére rakódó vaskos basszusával és felejthetetlen melódiájával ejti rabul a hallgatót. Tananyaggá tenném a "Hogyan szólaljon meg egy progresszív alapokon nyugvó trance szerzemény" fantázianevű producerképző szemináriumon a People just don't care-t, amellyel kapcsolatban a gyönyörűséges, a kimunkált és az utánozhatatlan jelzők jutnak az eszembe. Érzelmes dallamok húznak a mesterien kimunkált alapokon. Szintén megér egy nagyobb misét a Jon O'Bir-rel közös The promise I made, amelyben szerencsére nem Jon, hanem Laurent akarata és zenei világa érvényesül határozottabban. Csengő-bongó főmotívum, morgó, sodró baseline, csodavilágot utánzó atmoszféra. A kettes diszken törnek a ritmusok, be-besurran némi minimalizmus is. Innen a két favoritom az a svéd Özgür Can-nel közös Mice, ami napjainkban is tökéletesen helytállna bármely dj szettjében. Az alap L-Vee-jé, a merengős főmotívum pedig tutira Özgür bátyó keze munkáját dícséri. Az elektrósabb cumók közül a beszédes nevet kapott Progressive agressive a fő befutó, egyszerű, korántsem túlbonyolított szerkezetével nagy hangerően óriási karlóbálást tud indukálni a két taktus között kiszabaduló energiától. A hármas diszk egy az egyben kötelező, a tanácstalan producereknek azt javasolnám, hogy lassabb szerzeményeihez innen merítsenek bátran ihletet. Összességében a legmagasabb jelzővel illethető korong, amelybe semmilyen irányból nem lehet belekötni. Vérprofi munka, amely nem fog majd az idő vasfoga sem.

Airwave - Trilogique

Label: ZYX Music
Katalógus szám: ZYX 20753-2
Ország: Belgium
Megjelent: 2006
Stílus: Breakbeat, Downtempo, Progressive Trance
Producer: Laurent Veronez

Tracklist:

Cd 1
1. Sky Blues (Icarus Mix) (6:48)
2. Hello Sunshine (Magical Dub) (8:43)
3. Angelica (ft Markus Schulz) (6:59)
4. Sunday Break (6:39)
5. Terra Firma (ft Antidote) (5:54)
6. Higher & Higher (5:16)
7. People Just Don't Care (7:53)
8. Summer In (4:25)
9. Summer Out (4:55)
10. The Promise I Made (ft Jon O'Bir) (5:12)
11. When Things Go Wrong 2005 Meets Sunspot 2005 (vs. Rising Star) (14:14)

Cd 2
1. Intrusion (8:00)
2. Appletonz (8:21)
3. 8Bitz (7:31)
4. Close Encounters (6:53)
5. Ubiquity (6:27)
6. Mice (ft Özgür Can) (5:56)
7. Buzzer (7:52)
8 Hardtek (7:08)
9 Progressive Agressive (8:06)
10 Ping Pong (5:58)

Cd 3
1. Bellywood (5:31)
2. Beam (6:07)
3. Sleep Alone (6:15)
4. Gong Zu (7:07
5. 80211GOD (6:29)
6. CCCP Genius (5:55)
7. Space Beans (6:46)
8. Faux Semblant (6:08)
9. Trilogique (6:50)

Kyau és Albert produceri munkásságának hét esztendőnyi termése

Kyau @ Albert. Jól csengő név a trance berkekben. Az már nem sokakat érdekel, hogy anno ők is tingli-tangli trance-szel kezdték, amelyben több volt a kommersz elem a kelleténél. Aztán őket is, mint a korábban hard tranceben nyomuló Cosmic Gate-t, elérte a váltási hullám. Ez persze jót tett a duó népszerűségének, akik mint a német Euphonic label alapítói szinte ontották magukból a jobbnál-jobb darabokat. Az elmúlt hét esztendőben jónéhány klasszikussal ajándékozták meg a szcénát, így már várható volt tőlük egy Best of válogatás. Ez idén márciusban látott napvilágot mixelt és mixeletlen formában. Én a mixelt változatot szereztem meg, ami jó választásnak bizonyult. Egy best of-ról mit írjak még? A számokat már ismerjük, szeretjük, dúdoljuk. Meglepetés, főleg kellemetlen, nem fog érni bennünket.

Kyau And Albert - Best of 2002-2009

Label: Euphonic
Ország: Németország
Megjelent: 2009 március
Stílus: Trance
Producer: Ralph Kyau, Steven Moebius Albert

Tracklist:
1. Always A Fool (Album Version)
2. 7Skies (Album Version)
3. Neo Love (ft Marc Marberg) (TE Intro Mix)
4. Hide & Seek (Club Mix)
5. Tell Me (Album Version)
6. Orange Bill (Original Mix) (ft Marc Marberg)
7. Megashira (ft Marc Marberg) (Original Mix)
8. Be There 4 You (Original Mix)
9. Kiksu (Original Mix)
10. Not With You (Ronski Speed Remix)
11. Falling Anywhere (Rework)
12. Velvet Morning (Mirco De Govia Remix)
13. Save Me (Album Version)
14. Walk Down (Club Mix)
15. Are You Fine? (Original Mix)
16. Made Of Sun (Outro Mix)

L.S.G.: Randevú után második felvonás

1996-ban a Rendezvous in outer space után egy évvel érkezett az L.S.G. - Volume 2 című albuma. Oliver Lieb az előző korong sikeréből táplálkozva itt is nagyjából ugyanazokat a zenei megoldásokat hozza. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az első taktustól az utolsóig önmásoló, unalmas tucatlemezzel van dolgunk. Sőt. Ha összevetjük más, nagyjából stílusilag megegyező kiadványokkal, mind minőségében, mind felépítésében fényévekkel előrébb jár kor és sorstársainál. A fémes techno hangzás (amit Oliver főleg Harthouse-os Spicelab alteregója alatt üzött) feldúsul angyali stringekkel és ördögi szintifutamokkal. Oliver arra is ügyelt, hogy mindezt egy szálra felfűzve, egy mixben tálalja. Tizenhárom évvel a megjelenése után is frissnek hat, amivel sajnos a mai világban nem sok produkció büszkélkedhet. Az pedig félelmetes, ahogyan az ősklasszikus Netherworld beúszik és átveszi az irányítást a hallójáratainkon. Kiemelkedő darabok: mind.

L.S.G. - Volume Two

Label: Superstition
Katalógus szám: Superstition 2069-2
Ország: Németország
Megjelent: 1996 október
Stílus: Trance, Ambient
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. Can U Hear Me? (3:54)
2. Hear My Voice (3:40)
3. Novastorm (7:48)
4. Get Out (5:48)
5. Lectrolyte (8:20)
6. Microfish (2:46)
7. Netherworld (11:00)
8. Freak Me (6:36)
9. Firefly (12:17)
10. Centurion (11:01)

Alex M.O.R.P.H. rózsaszín világba csöppent

Több, mint 80 remix és 40 saját néven elkövetett produkció után már érett, hogy a német trance fenomén Alex M.O.R.P.H kiadja első szerzői albumát. Egyszer már majdnem kézbe vehettük a korongot, az anno 2006-ban a Miles and M.O.R.P.H. projektnevet viselte. Ki tudja miért ez a cuccos csak egy kétszámos EP-re redukálódott. Alexnek újabb nagy lökést a Woody Van Eyden-nel való közös munka adott. A Heavens Gate rádióműsorok, a számos b2b produkció, mind-mind tovább csiszolták a tehetségét. Nos az albumra magára rátérve egy igazi ketyegő uplifting trance bomba. Különlegességét az adja, hogy bár a Vanditnál jött ki, mégsem a tipikus Vandit hangzást képviseli. Rengeteg dallam, ízlésesen megválasztott vokál jellemzi a korongot. A még komplexebb hatás érdekében Alex egy összefüggő mixben tálalja a dalokat. A végére lanyhul a puffogó uplifting, egy kis törtütemmel köszönünk el a rózsaszn audiótól. Reméljük a folytatás legalább ilyen jó lesz. Kiemelkedő darabok: Purple audio, Sunset boulevard, Spirit, Photograph.

Alex M.O.R.P.H - Purple audio

Label: Vandit
Ország: Németország
Megjelent: 2009 június
Stílus: trance
Producer: Alexander Mieling

Tracklist:
1. No Regrets (Purple Classic Mix) (feat Simon)
2. In Circles (Alex M.O.R.P.H. remix with Paul Van Dyk - Album Edit)
3. Spirit (feat Katie Marne)
4. Photograph (feat Roberta Harrison)
5. No Regrets (ft Simon)
6. Ask You Again
7. Sunshine
8. Sunset Boulevard (ft Ana Criado)
9. Break The Light
10. Eternal Horizon
11. Purple Audio
12. Heavensgate (b2b with Woody van Eyden)
13. Wanna Be (ft Michael)
14. Photograph (Purple Acustic Mix) (ft Roberta Harrison)
15. Sunset Boulevard (Purple Acustic Mix) (ft Ana Criado)

Norman Feller legújabb remixei egy csokorban

Szerintem senkinek sem kell bemutatni a német Plastic City kiadó emblematikus figuráját Norman Fellert aka Terry Lee Brown Jr-t. A tech és deep house stílus egyik legtermékenye előadója ezúttal - immáron harmadjára - az elmúlt időszakban készült remixeit gyüjtötte egycsokorba. Egyben gondolt azokra is, akik az első másodperctől az utolsóig ki akarják élvezni a zenéket, így a pakk kijött unmixed és mixed formátumban is. Újat mit mondhatnék? A szokásos minőséget kapjuk Norman-től, aki ennyi évnyi producerkedés után is meg tud újulni. Aki vevő az igényes zenékre és elege van a vékony minimál témáktól hallgasson bele ebbe, garantáltan nem fog csalódni.

Terry Lee Brown Junior - Selected Remixes 3

Label: Plastic City
Ország: Németország
Megjelent: 2009
Stílus: deep house, tech house

Tracklist:
1. Cooccer - Sunshine (Terry Lee Brown Junior Remix) (6:04)
2. Mobeatz - Bad Day (Terry’s Tribal Dub) (6:00)
3. Roddy - Heidschnukke (Terry Lee Brown Junior Remix) (6:08)
4. Eartone - As One (Terry Lee Brown Junior Remix) (5:40)
5. NN - Love Me (Terry Lee Brown Junior Remix) (7:52)
6. Jeff Bennett - Boneback (Terry Lee Brown Junior Dub mix) (6:35)
7. Kalliope - Lunar Landings (Terry Lee Brown Junior Remix) (5:45)
8. Robert Manos - Nobody (Terry Lee Brown Junior Remix) (5:47)
9. Gui Boratto - It’s Majik (Terry Lee Brown Junior Remix) (6:15)
10. Forteba - Caliphone (Terry Lee Brown Junior Remix) (5:49)
11. The Timewriter - Soul Freak Music (Terry Lee Brown Remix) (5:20)
12. Those Norwegians - Toons (Terry Lee Brown Junior Remix) (4:56)
13. Blu Mar Ten - Home Videos (Terry Lee Brown Junior remix) (5:42)
14. Various Artists - Selected Remixes 3 (Mixed In One Flow) (78:09)

A Der Dritte Raum üstököse magasan jár

A Hale Bopp nevéhez méltón, mint üstökös robbant be 1998-ban. Ezen számmal a Der Dritte Raum igencsak magasra állította a mércét. Akik ezen egy szám alappján - jómagam is - csilingelős, space trancet vártak Andreas-éktól valószínüleg nagyon meglepődnek, amikor egy teljes lp-t hallgatnak meg a duótól. Van itt minden, de legfőképp techno hatás. Ehhez adalékként társul némi trance, de csak épp annyi, ami megbontja a monotóniát. Viszont aki mindenre nyitott pont ezt kedveli meg benne, hogy kemény is, lágy is, táncolható és hallgatható egyben. Ötcsillagos dolgozat. Kiemelkedő darabok: Hale Bopp, Polarstern.


Der Dritte Raum - Raumgleiter

Label: Virgin Schallplatten
Ország: Németország
Megjelent: 1998
Stílus: Techno, Progressive Trance
Producer: Andreas Krüger, Ralf Uhrlandt

Tracklist:
1. Infrarot (7:06)
2. Schwerelos (6:10)
3. Überdruck (5:03)
4. Irrfahrt (5:53)
5. Polarstern (6:33)
6. Lava (6:02)
7. Hale Bopp (7:17)
8. Zwischenwelt (5:38)
9. Zeitloch (6:45)
10. Mondmelodie (3:25)
11. Subraum (6:56)
12. TagNachtLied (6:18)