2010. május 21., péntek

L.S.G. - The Black Album. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

Korábban már többször is postoltam Oliver Lieb L.S.G. alteregoján kiadott lemezeit, ezúttal egy igazán nehezen beszerezhető gyöngyszemet poroltam le tőle, mégpedig a csak az edzett trance harcosoknak ajánlható 'The Black Album'-ot.
A 'Train of thought v 0.9' egy közelgő gőzős előszelét hozza, majd ugyanezen szám 1.1 verziójával megkezdjük az utazást a tech-trance birodalmában. A nyers, techno orientált alapokra zúzós sub-ok, valamint légies string-ek rakódnak, ezzel valamiféle folytonos zakatolást előidézve. A 'Go fishing' ipari zajjal nyit, s később sem lesz jobb a helyzet, nagyon baljósra veszi Lieb bácsi a figurát. Egy biztos ezzel a pszicho-killer zenével nem menjünk a vízpartra pecázni! A 'Cellular' némi megnyugvást nyújt, hogy nem hasad már szét a tudatunk a lemez elején. Deep-es hangulatban startolunk, aztán azért a nyers, néha atonális hangok rondítanak bele a harmóniába, mintha a szférák zenéjét hallanánk. Azért a fődallam is érkezik, igazi tribal-prog darabot kapunk az arcunkba. 'The Blaxon' is a sötétség urait szolgálja, kimért, lassan építkező track, amiben nem a dallamokon, hanem az effektek kibontásán van a hangsúly. A 'Rotation' hardcore-rossá torzított dobbal nyit, itt sem a totális elszálláson lesz a hangsúly - nyugtázhatjuk. És igen, egy rendezett zajkollázs végez ki bennünket, szerencsére némi dallam is társul mindehhez. A '88' egy robothanggal és súlyos acid baseline-nal támad, az együttes támadás eredménye egy valódi energiabomba. A 'Freakz' sem zenedobozokba való alkotása, főleg, hogy kiállásban egy torz dob veszi át az irányítást, dallamot itt nem igazán kapunk. És megérkezünk a pokol legmélyebb bugyrába. A 'Hellfire' a még megmaradt hallgatóságot is igyekszik leszalámizni, a bedobott, filterezett loop-ok 100 százalékosra fokozzák a füstős, lángoló alvilági asszociációnkat. A hosszú út végén jön egy kis nyugtató kékség a 'Deep blue'-val. Persze a totális megnyugvásra itt sem kell számítani, viszont ez eddigi kompozíciókhoz képest szállósabb cumót kapunk, egyben megkoronázzuk a pokoljárást.
Összességében az albuma anyaga egyben hallgatva egy kicsit sokkolóként hathat az avatatlan fülek számára, mivel nem a klasszikus értelemben vett trance található a korongon. Nos tény, hogy Oliver L.S.G. alteregoján inkább a sötétebb dolgokat preferálja, de ha a 'Black album'-ot hasonlítanom kéne valamihez, azt hiszem bajban lennék. Minden van itt, ami egyszerre adagolva nehezebben emészthető: ipari zajok, robothangok, dobhártyarepesztő sub-ok, könyörtelen string-ek. A dallamosság hiánya azonban nem sokat vesz el a kiadvány értékéből, sőt megmutatja, hogy a trance-nek ilyen rejtett, sötét bugyrai is vannak. Tőlem kap egy 9/10-et.

L.S.G. - The Black Album

Label: Superstition
Katalógus szám: Super Special 2833-2
Ország: Németország
Megjelent: 1998. június
Stílus: Trance, techno
Producer: Oliver Lieb


Tracklist:
1. The Train of Thought (V 0.9) (2:16)
2. The Train of Thought (V 1.1) (6:59)
3. Go Fishing (8:25)
4. Cellular (9:21)
5. The Blaxone (7:43)
6. Rotation (7:41)
7. 88 (7:00)
8. Freakz (6:05)
9. Hellfire (7:14)
10. Deep Blue (9:29)

4 megjegyzés:

  1. Erre kiváncsi vagyok, meg is hallgatom. Amikor azt mondod hogy "csak az edzett trance harcosoknak ajánlható" az azt jelenti, hogy valami deep dolog? Azt szeretem, majd ha lesz időd akkor felteszed esetleg Slam Jr és Blueboy 2 albumát? Az Aquarium-ra és a Sorted-re gondolok, nagyon tetszett, és ezek is nehezen emészthető nem gyakrorlott trancereknek :D
    köszi ;)

    VálaszTörlés
  2. Igazság szerint deep-es, de inkább azt mondanám, hogy szokatlan dolgok vannak benne, néha túl gépies, rideg, de pont emiatt egyedi és élvezetes.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ebben csak nagyon kicsi trance van, inkább techno, egyértelműen, de lehet vitatkozni, szívesen olvasom a tapasztaltabbak véleményeit. ;)

    VálaszTörlés
  4. Kísérleti techno -ként aposztrofálják azt amit l.s.g. cimboránk nyomat. ;)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...