Már régóta tervezzük Attish-sal, hogy olyan producereket mutatunk be a blogon, akik inkább a háttérbe húzodva, más producereknek segítő kezet nyújtva ténykednek. Míg az önzetlen segítséget igénybe vevőből ünnepelt sztár lesz, addig a studióban naphosszat kísérletezgető, potikat csavargató szakembereknek csak annyi jut, hogy a nevét felfirkantják az EP borítójának belsejére (lehetőleg a létező legkisebb betűmérettel). Szóval a témaindító irományunk egy német úriemberről szól, akinek olyan vaskos a diszkográfiája, hogy mindenki belefutott már egy-egy munkájába. Szóval a lepel lehull: hölgyeim és uraim, ismerjék meg Klaus Jankuhn-t!
Klaus Jankuhn-t a német techno szcéna keresztapjaként is aposztrofálhatnánk, hiszen már annak zigóta korától folyamatosan próbált tenni népszerűsítésért. Hogy ki is Klaus? Egy igazi pionír. A zenével már 4 évesen testközelbe került, amikor is egy gitárt kapott ajándékba. Persze ez még nem terelte volna az elektronikus tánczenék felé, viszont a 80-as évek közepén Münsterben találkozott először az akkor még csak lemezlovasként szárnyait bontogató Maximilian Lenz-zel aka Westbam-mel. Ez a találkozás volt a fordulópont mind Klaus, mind Max életében, egyben egy gyümölcsöző és sikeres együttműködés kezdte is. Mivel mind a ketten hasonló 'stílusban' mozogtak, így nem volt nehéz egy hullámhosszra kerülniük. Első sikerdarabjukat 1985-ben Cowboy Temple álnéven jegyezték, ez volt a '17 - This is not a Boris Becker Song'. Ez gyakorlatilag az első olyan darabnak számított, ami dance ritmusokat és a sampling technikát vegyítve került fel a slágerlistákra. Klaus a new wave hullámot meglovagoló DAF-fal is összeszűrte a levet, ez eredményezte a 'Gun'-t (1987), amit az első német house korong-ként „csúfolnak”.
Idő közben berlini székhellyel megalakult a Low Spirit Recordings, melyben a gründolók neve között találhatjuk Klaus Jankuhn-ét (Maximiliam Lenz, Fabian Lenz aka Dj Dick és William Röttger társaként). A Low Spirit a német techno krémjének zászlóshajója lett. Olyan előadók tartoztak a flottába, mint például a Genlog, az RMB, Marusha, DJ Dick, Westbam, Mark 'Oh, L.U.P.O., Hardy Hard, Dj Errik, Sharam (aka Three'N'One, 16C+) stb. A label alaposan kivette a részét a rave, happy hardcore népszerűsítéséből is, elég csak a fentebb felsorolt nevek között végigtekinteni. Klaus (aka Dr. Rhythm) olyan projektekben lett oszlopos tag, mint a Members of Mayday, a Love Committee, a Dicktator vagy a Mr. President, Sir. Szóval gyakorlatilag olyan lett ő Westbam számára, mint volt Tommaso De Donatis Dj Quicksilver-nek. Egy olyan barát és producertárs, aki már félszavakból is tudja, hogy a másik mire gondol. Míg Westbam a klubokból hozta az aktuális impressziókat, Klaus ezt szépen hangzássá transzformálta. Talán éppen ezért nem is vágyott saját karriere, hiszen ő nem showman, s az egyetlen hely, ahol jól érzi magát az a studió! Max-szal olyan neveknek sikerült remixelniük, mint a Yello, Moby, Rammstein, Wu Tang Klan, Ich + Ich és persze a teljes Low Spirit brigád. Az utóbbi időben, nagyjából az általuk képviselt hangzásvilág átalakulásával kevesebbet hallat magáról, de ez nem jelenti azt, hogy visszavonult (egyik legutóbbi munkájuk a discogs szerint a 'We Bam - Some Classic Shit Ep' 2009-ből és a 2010-es Mayday hímnusz a 'Make my day') volna. A végére álljon itt pár meghatározó zene, melyben Klaus keze is benne van. Itt nem törekedtem a teljességre, mivel akkor oldalakon át linkelgethettem volna a videókat. Dicktator - Weekend, Marusha - Ravechannel, Westbam - Let yourself go, Members of Mayday - Sonic Empire, Love Committe - You can't stop us, Dr Motte & Westbam - Sunshine.
Hihetetlen ez az ürge. Sajnálom, hogy nem kapja meg az őt megillető figyelmet. Ha legalább fele annyira jól tudná eladni magát, mint Westbam már ős is rég sztár lenne, a szó zenei értelmében véve.
VálaszTörlésAzon morfondíroztam, hogy Klaus Jahnkuhn és a hozzá hasonló stúdió arcok egyáltalába véve akartak e valaha is reflektorfénybe kerülni. Valahogy az az érzésem, hogy ezek a zenészek annyira szerények, és tényleg csak a zene érdekli őket, hogy megelégszenek csupán azzal a ténnyel, hogy alkottak valami "nagyot", ami után (némi) "zsetont" is kapnak, és szépen eléldegélnek belőle.
VálaszTörlésDe várom a többiek véleményét, hogy mit szólnak hozzá, hogy egy ilyen kvalitású zenész miért szorul mindig háttérbe, és ahogy Grey is fogalmazott max csak a kisbetűs részben olvashatjuk viszont a nevüket?!