Miért ne adjunk részegen interjút? - HYBRID, a zene dülöngélős oldalán

Az egyik legrendhagyóbb interjúmat köszönhetem a hybridos srácoknak. Nagyon sokat röhögtem. Főleg rajtuk. Hol engem vettek tök hülyére, hol egymást oltogatták és szivatták halálra. Szerencsére azért néhány normálisnak mondható választ is sikerült kicsikarnom belőlük. Persze ahogy telt az idő, az elfogyasztott nedűnek hála, egyre homályosabbá vált a kérdéseim és válaszaik közötti logikai kapocs, de mentségükre legyen mondva, ők igenis akartak beszélgetni! Ennek sikerességéről az alábbi kérdezz-felelekben győződj meg saját magad! [Útmutatónk: minden mondatukat kellő fenntartással és iróniával olvasd!]

— Látom, kicsit elfáradtatok, főleg te, Chris…

— Chris: Jaj, ba..meg, ne is mondd! Annyira öreg vagyok már, nem bírom ezt a pörgést. Öregebb vagyok, mint Nick Warren (ez amúgy nem is igaz - a szerző), pedig ő aztán nagyon trottyos. Meg nézd meg, mekkora a pocakom (kezeit az öblös tartályon simogatva). Láttad, kint milyen csajok voltak? Alig bírtam koncentrálni…

— Mike: Ez nem a csajok miatt volt, Chris, hanem azért, mert hülye vagy.

— Chris: Mike, maradj már egy kicsit! Szóval harapnivaló seggek, gyönyörű testek, olyan mellek, hogy legszívesebben egész nap közéjük dugnám az orromat. Dehát leoltanak már, vén vagyok, az az igazság. Régen még elő tudtam adni, hogy én vagyok Chris a nagy Hybridból, meg ki is néztem még valahogy. Ha a hotelig eljött velem a lány, akkor már lehetett egy kis ezzel-azzal segíteni a látásán, de most már keményen parkolópályára raknak, öreg vagyok én már tényleg…

— Szerintem csapjunk is bele! Elég nagy rutinotok van már a Magyarországra jövetelben. Mi a véleményetek a hazai közönségről illetve úgy általában Magyarországról? És kérlek, kíméljetek meg a szokásos sablonválaszoktól.


— Chris: Majdnem tökéletes buli volt, csak ugye Mike is itt van. Neki is kellett valami sikerélmény, főleg még így házasság előtt. Szóval én kérek elnézést a magyar közönségtől! Ígérem, legközelebb csak én jövök.

— Mike: Hogy mondtad, öregember? Hm, kevés ez a gin-tonic, kéne még vagy két-három whiskey, koktél vagy vodka, hogy jobban tudjak válaszolni… Ami Christ illeti, mivel egyre inkább azt érzem, hogy a bulik miatta úsznak el, szerintem legközelebb csak én fogok jönni. Amúgy meg nagyon edukált közönség vagytok, hihetetlenül tudtok bulizni és őrületet csinálni, szinte bármit játszhatunk nálatok, és ez nagyon jó! Például a szomszédos Romániában most sokkal inkább elmentek a minimál felé, ezért ott kicsit lecsillapodtak a kedélyek. Angliát már nem is említem. Ha ott lejátszunk egy tombolós, csúcsidős zenét, épphogy csak történik valami, de itt a klub teteje is beszakad!

— Mégis mit szerettek nálunk a leginkább? A pálinkát? A lányokat? Netán a partikat?



— Mike: Bllalvllalla…

— Chris: Szóval Mike azt akarta mondani – nem baj, majd én segítek beszélni, látom, egyre nehezebben megy -, hogy ezek közül természetesen egyiket sem! Ahogy láthatod, nem iszunk, nem csajozunk és kifejezetten utáljuk a partikat.


—Aha, biztos ezért ugrik be hirtelen az a kb. három évvel ezelőtti kép, amikor négykézláb fetrengve üvöltöttétek, hogy: PÁ-LIN-KA!

— Chris: Ööö, mi is a következő kérdésed?

— Tavaly év végén jelentettétek meg a Re:Mixed remixalbumot. Mi volt a tulajdonképpeni koncepció? Hiszen a remixerek között az elektronikus zene egymástól igen eltérő és annak széles spektrumát átfogó művészei találhatók: Deadmau5, Elite Force, The Orb vagy a The Cinematic Orchestra.



— Mike: Ha végighallgattad, a két CD elég különböző…

— Naná, hogy végighallgattam, de nekem például a Finished Symphony egy és oszthatatlan. Ahhoz hozzátenni vagy átgondolni? Még ha azt Deadmau5 csinálja is.

— Mike: Látod, valami ilyen reakció kiváltása volt a cél. Ha csak szimplán megnézed a számlistát, az akár egy Hybrid „best of” albumnak is beillene, de semmiképp nem akartunk egy ilyen válogatást kihozni. Azt szerettük volna, ha érdekes, meghökkentő vagy olyan remixek születnének, amikre a többség biztosan nem számít.

— Február közepén jelenik meg a The Catacombs című filmhez írt zenétek. Mégis hogy jött ez a felkérés? Milyen zenét képzeljünk el? Gondolom, itt a Hybrid klasszikuszenei irányultságát helyeztétek inkább előtérbe.


— Chris: A Catacombsot a Saw (Fűresz) producerei álmodták meg, tehát sejtheted, hogy nem egy vígjáték. Ehhez kellett nekünk többekkel együttműködve zenét írni. Anélkül, hogy lelőném a film poénját, nagyon parás, kaszabolós dologra számíts.

— Mike: Szerencsére sokat kísérletezhettünk, és nemigen kötötték meg a kezünket. Csak hát a filmzenének is megvannak a maga sajátosságai. Hiába volt szerintünk kész egy szám, sötét és parás is volt, de az istennek nem akart pontosan tíz és fél percre kijönni. Na, akkor megint elölről, tegyünk bele még itt, nyújtsuk meg ott; nem egyszerű, de nagyon nagy móka.

— Ha jók az értesüléseim, már nagyban dolgoztok a következő stúdióalbumotokon. Adott a kérdés, mire számíthatunk és mikorra tervezitek a megjelenést? Milyen más zenei terveitek vannak az idei évre?

— Mike: Ha azt mondom, k.rva jó lesz, elhiszed? Először is sokkal inkább dalközpontúbb lesz az album. Az is biztos, hogy erősen az élő fellépésekre lesz kihegyezve, és a színpadon való minél ütősebb bemutatásra. Erős vokálok, gitárok és minél több nagyzenekari, szimfonikus, instrumentális rész. A megjelenés dátuma még kérdéses, most mondhatnám, hogy a nyár elejére kint lesz, de ez mindig változik.

— Chris: Ezenkívül a velünk dolgozó és a soundsystemek (élő fellépéseik alkalmával Hybrid Soundsystemként szerepelnek – a szerk.) során velünk fellépő tehetséges, zeneértő embereket, olyanokat, mint Tim (Hutton), Charlotte (James) vagy John Graham szeretnénk jobban előtérbe helyezni. Valljuk be őszintén, mi nem vagyunk szép látvány. Elszórakozunk a hardverrel meg a kütyükkel a háttérben, de a produkciót el is kell adni.



— Mike: Hát igen, Chris, te különösen ronda vagy, ráadásul még öreg is. Szerintem alaposan el kellene gondolkodnunk a szerepeden a zenekarban. Lehet, hogy jobban tennénk, ha hátul lennél valahol a sötétben, elöl meg egy bábu vagy kartonból kivágott figura helyettesítene, én meg néha odaköszönnék, hogy lássák, azért valódi vagy.

— Chris: Miii? Én a háttérben? Nélkülem öt perc után szállna az arcodba a sörösüveg, annyira tehetségtelen vagy, nem is tudom, miért vagy benne még a produkcióban!

— Mike: Hány éves is vagy, Chris? Ötven?

— Chris: Nézd már…! Mióta is vagyunk barátok? És azt se tudod, hány éves vagyok? (Chris részegen duzzog.)



— Mike: Hogy is volt azzal a birkával, Chris? Mondd csak el a kedves újságírónak…



— Chris: Látod? Állandóan ezt kapom… 



— Mike: Ne is figyelj rá! Szenilis vén hülye, azt se tudja, melyik országban van.

— Chris: Miért, Mike, te tudod? Na, melyikben is?

— Mike: Ööö… Mi is volt a kérdésed? Ja, a megjelenések… Tervezzük egy két CD-s mixlemez megjelentetését is, ahol az első korongon főleg a táncosabb klubhangzás dominál majd, a másodikon pedig a filmzenéinkkel kezdünk majd valamit, úgyhogy ez egy higgadtabb, hallgatósabb darab lesz. Nagyon sok kiváló zenénk született az utóbbi időkben, amiket mindenképpen szeretnénk megmutatni a szélesebb közönségnek is. De ezeket mégsem lehet átültetni egy az egyben egy mixre, úgyhogy rendesen átdolgozzuk és remixeljük majd őket. Amolyan downtempós dolgokat képzelj el.

— Chris: Mármint úgy gondoltad: majd én. Te házaséletet fogsz élni, dolgozni meg majd én, mi?

— Mike: Ne is foglalkozz vele, csak irigykedik.

— Mikor is lesz a nagy nap?

— Mike: Május közepén, be is vagyok sz.rva egy kicsit. De pár szó erejéig visszakanyarodva az új albumhoz és az idei tervekhez: az még kérdéses, hogy mennyire lesz erős a klasszikuszenei behatás, de most a filmzenekészítés során újra rájöttünk, hogy ez mennyire jó és mennyire egyedivé tudja tenni a zenénket. Mikor jó pár éve felvettük azokat az instrumentális sávokat a trekkjeinkhez, és együtt tudtunk játszani komolyzenészekkel, egyszerűen leírhatatlan élményben volt részünk. Mikor valóban megszólal az élőben, amit kigondoltál, az nagyon felemelő érzés, pláne amikor te vezényelheted a szimfonikusokat, így: „Tá-tá-tátá-tááá!” (Mike felállva hadonászik, mintha egy zenekar karmestere lenne.)

— (Miközben Mike nagy elánnal mesélte a szimfonikus zenekaros sztorit, Chris folyamatosan fényképezte társát. A legelső képet még az anyja is letagadta volna, annyira jól sikerült.)



— Chris: Látod, Mike, már megint hogy nézel ki! 



— Mike: Mé’, hogy? Annyira nem lehetek gáz. Mutasd! Hú, bazz!



—Chris: Ezt bizony elmentem a leendő feleségednek. Látnia kell minden oldaladat, azt is, hogy most úgy le vagy aljasulva, mint egy csöves. Vagy várj, inkább egyből el is küldöm neki…



— Mike: Te beszélsz, öregapó, te vén trotty, nekem legalább van nőm, aki nemsokára a feleségem lesz. 



— Chris: (A következő képnél.) Hát, ennél még Darth Vader is jobban néz ki, ha leveszi azt a sz.rt a fejéről.



— Mike: A sötét oldalam! Amúgy nem tudom, ki fog megházasodni, én vagy te, na, úgyhogy takarékra…



— Chris: Ezen a képen meg rosszabbul nézel ki, mint amikor… és akkor most visszatérnék az egyik korábbi kérdésedre, vagy mi, válaszolnék is. Vagy nem is kérdeztél most semmit? (Csóválom a fejem.) Na mindegy, azért elmondom. Egy rave buliból mentünk hazafelé úgy ’93-'94 táján az Orbitalon (M25-ös londoni körgyűrű, a legendás angol rave partikat ennek mentén rendezték meg), én vezettem, mert Mike már akkor is kiütötte magát. Mondjuk én is nehezen bírtam tartani a kormányt. Na, akkor nézett ki úgy, mint most, csak anno annyira kattogott, főleg az állkapcsa, hogy majdnem kiharapta a szélvédőt.

— Kik azok a DJ-k és producerek, akiket mostanában nagyra tartotok, vagy éppenséggel szerintetek érdemes rájuk odafigyelni, mert nagy tehetségek, de még nem igazán kapták fel őket?


— Chris: Hát például a magyar producerekre…

— Nem kell a nyalás, Chris! Szerintem enélkül is elég jó nálunk a reputációtok, és szeretnek benneteket.

— Chris: Ne, most komolyan! Hirtelen, akik eszembe jutnak, és nagyon szeretem őket, Soliquid és Lank. Eszméletlen jó zenéket csinálnak. Nem lennék meglepve, ha valamelyik szerzeményük felkerülne a már említett, legújabb mixlemezünkre.



— Milyen zenét szoktatok hallgatni, amikor úton, repülőn vagy éppen otthon vagytok? Chris, vedd elő az iPhone-odat, úgy talán könnyebb lesz.



— Chris: Lássuk csak… Andy Page, Bloc Party, Booka Shade, Orbital, Radiohead, Steve Porter, The Cinematic Orchestra, ilyeneket.


— Na és a csajozós sztorik? Úgysem ússzátok meg enélkül. Jó, tudom, Mike, neked nemsokára esküvőd lesz. Chris, te pedig - mint tudjuk - nagyon öreg vagy, de még hátha vissza tudtok emlékezni a múltra, amikor történtek veletek ilyesmik…

— Mike: Én erről nem nyilatkozhatok nyilvános fórumon, mert házas ember leszek.

— Chris: Na, mondja a legnagyobb p.navadász!

— Mike: Kollegám, Chris Healings állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Mint már említettem, inkább elhatárolódom a válaszadástól.

— (Ezután Mike kiment egy kicsit felfrissíteni magát a mosdóba. Chris gyorsan előkapta az iPhone-ját, és mutogatni kezdte a Mike-ról készült ijesztőbbnél ijesztőbb illetve a Dokk Progressionön készített fotókat.)

— Chris: Olyan öreg vagyok, ember. De milyen csajok voltak itt, a bulin, még mindig remeg a kezem! Mike, aztán óvatosan, nehogy megint én szedjelek össze!

— Mike: Asszem’, az egyik legfurcsább sztorink az volt, amikor az egyik csaj minden bulira követett minket. De tényleg, a világon mindenhova! Nem számított, hogy az a tengerentúlon vagy éppen Ausztráliában volt, és mindig jelezte is nekünk, hogy ott van. A hideg kivert minket, már azt hittük, hogy valami nagyon nagy defekt van a csajjal, és attól rettegtünk, nehogy elföldeljen minket valahová vagy hazavigyen magának. Szerencsére csak egy igen fanatikus rajongónk volt, de akkor is egy kicsit ijesztő az ilyesmi.

— Ha már az ijesztő dolgoknál tartunk. Mi volt a karrieretek során a legérdekesebb, legőrültebb, legfurcsább sztori vagy parti?

— Chris: Emlékszel, amikor az egyik WMC-n (Winter Music Conference) négykézláb, meztelenül fürödtél Richie Hawtinnal?

— Mike: Miii? Én azt hittem, Sashával fürdök! Bazz', már megint túl sok ásványvizet ihattam.

— Látom, srácok, kezd kicsúszni a kezeim közül az interjú.

— Mike: Nem tudom, neked mi csúszik, de nekem ez a whiskey most nagyon csúszik.

— Még egy kicsit koncentráljatok, kérlek! Szerintetek, mik a legújabb trendek az Egyesült Királyságban? Ti mindig ott vagytok a tűz közelében, így bizonyára sokakat érdekel, hogy szerintetek mi jellemzi majd a szűken vett elektronikus tánczene közeli jövőjét?

— Mike: Hát, én erre csak inni tudok. Nem is értem a kérdést.

— Chris: Szerintem az az új trend, hogy az elektronikus zenét immáron egyáltalán nem Anglia és az ottani producerek határozzák majd meg. London már rég nem az, ami korábban volt zeneileg. Az új iránymutatást és hangzásokat pedig a feltörekvő orosz, dél-afrikai, brazil, román, horvát vagy éppen magyar producerek fogják adni. Végre igazán globálissá vált a szcéna, és az új hatások, zenék iszonyú sebességgel terjednek, akár Anglia érintése nélkül is. Ez így most elég értelmesnek hangzott, nem?

—Mike: A múltkor is kaptunk két promót, és az agyam elszállt, olyan jók voltak. Megnéztem, kik küldték, és az egyiket egy román, a másikat meg egy orosz srác írta. Szóval az igazán érdekes dolgok most egyértelműen Kelet-Európában történnek. Akkor meg miért ne játsszunk itt a lehető legtöbbet? A formabontó megoldások itt születnek, úgyhogy nekünk is ide kell jönnünk, itt kell fellépnünk, hogy ezeket a hatásokat be tudjuk építeni a zenénkbe.

— Chris: Most látom, hogy te nem is ittál még?

— Mármint én. Valahol itt ért véget a nyomtatásban még közölhető rész. Innen a színvonal meredeken esni kezdett, azt pedig, hogy vajon ittam-e a hybridos srácokkal, és mennyit, rábízom a fantáziádra.


(Forrás: FREEE Magazin, 2008. tavasz)