— Már a kilencvenes években is írtál zenéket, ám az igazi áttörés csak 2001-ben jött a számodra. Miért tartott ez ilyen sokáig szerinted?
— Azt hiszem a karrierem igazi kezdetét az Euphonic elindulásától valamint a Ralph Kyau-val való megismerkedésemtől datálhatjuk. Egyébként nem is számítottam rá, hogy az Epic monolith-nak ekkora sikere lesz, de ezután már tudtam merre haladjak tovább.
— Miért volt rád ekkora hatással a Kraftwerk?
— Mindig is elvarázsoltak az elektronikus zene pionírjai, így a Kraftwerk és a Tangerine Dream is. Ők egy olyan típusú új hangzást honosítottak meg, ami gyakorlatilag csodaként hatott, mindenki azon agyalt hogyan lehetett egyáltalán ilyet összehozni. A munkáik sok zenészre voltak hatással, köztük rám is.
— Mennyire volt nehéz zenét beszerezni a 80-as évek Kelet-Németországában? Melyik volt az első lemezed?
— Elég nehezen lehetett lemezeket beszerezni. Az első lemezem a Tangerine Dream Pergamon-ja volt, amit egy Kelet-berlini koncerten rögzítettek, s amit a bátyám vett meg nekem. Ez az időszak nagy klasszikusa a számomra. Emlékszem az egyik barátom be tudta szerezni Kraftwerk Electric Cafe-ját magnókazettán Magyarországról. Úgy éreztem magam, mint karácsonykor, amikor a kezembe vehettem.
— Te Kelet-Németoreszágból származol. Miként élted meg a korai német techno boom-ot? Berlin és Frankfurt nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy elhelyezze Németországot a világ techno térképén. Mely német előadók inspiráltak ekkoriban és miért?
— Volt egy fiataloknak szóló rádiócsatorna a DT-64, ezzel kezdődött minden. Marusha és Marcos Lopez műsoraiban csendültek fel a legfrissebb underground techno és trance darabok. Imádtam a frankfurti produkciókat, főleg Sven Vath és Jam & Spoon munkáit, valamint Cosmic Baby és Paul Van Dyk MFS-es megjelenéseit. Később egy szülővárosomhoz közeli techno klubba kezdtem járni, ahol először nyílt lehetőségem a dj-k révén testközelből még több zenével megismerkedni.
— Melyik volt az a pillanat, amikor 100 százalékosan biztos voltál abban, hogy zenéket akarsz irni, s azokkal az embereket szórakoztatni?
— Az Amigámon kezdtem neki a zenefabrikálásnak. A barátaim biztattak, hogy folytassam a zenélést, imádták a track-jeimet. Úgy döntöttem veszek egy profi felszerelést, szintetizátorokat, dobgépet.
— Mikor találkoztál először Ralph Kyau-val és Steven Albert-tel? Mi volt az első dolog amit megjegyeztél velük kapcsolatban?
— Ralph és Steven nagyszerű emberek. Ralph-fal első, 1993-as találkozásunk óta abszolút egy hullámhosszon vagyunk. Mindkettőnknek a zenekészítés a célja. Szóval megosztottuk egymással az ötleteinket, s ez vitt bennünket előre.
— Kyau & Albert, Ronski Speed, Rough Mullar aka Sonorous és Mirco de Govia az Euphonic-ot az egyik legjobb német trance label-lé tette. Mi a titkotok?
— Azt hiszem ez a barátságról szól, nem hiába hívjuk magunk között családnak. A tagoknak pedig meg van a lehetőségük olyan típusú zenét produkálni, amit szeretnek.
— Az Epic Monolith már 7 éve, hogy megjelent. 2001 igazán jó év volt a dallamos trance produkciók számára Európában. Azonban Németországban a trance a túl "chessy" produkciók miatt vesztett a népszerűségéből. Mi volt a legnagyobb változás a trance szcénában ekkoriban?
— Napjainkban egy rakás tehetséges zenész van, akik kevés felszereléssel is a maximumot hozzák, de a piac igencsak beszűkült. Kedveletem azt az időszakot, amikor a trance felkapott volt, de nem vagyok szomorú, amiatt hogy vége. Ilyen az élet.
— Ha visszatekintesz, mennyire volt nehéz elkészíteni a ma is időtlennek ható Chronoscale albumot?
— A megjelent anyag nem egy folyamatos munka eredménye. Először összegyűjtöttem a számokat, majd később az album koncepciójához formáltam azokat. Egy album készre csiszolás igen nehéz munka, hisz ott van a mixelés a masterelés és a mindig nyomasztóan közelgő megjelenés határideje.
— A Vital Spark megjelenése óta elég nagy a csend körülötted. A studióban gubbasztottál és az új albumodon dolgoztál, vagy másra is jutott időd?
— Egy meghatározó esemény történt az életemben: megszületett a kisfiam. A többi dolog ennek tükrében más prioritást kapott. Miközben próbáltam az apaszerepet tanulni és gyakorolni, felkészültem a második albumom rögzítésére, amit ez az időszak nagyban befolyásolt.
— Öt évnyi várakozás után végre elkészült a második albumod. Mennyire vagy izgatott a megjelenéssel kapcsolatban?
— Eddig ez volt a legnehezebb dolog a számomra - kemény időszak volt, az érzéseim is eléggé kavarogtak - , örülök, hogy be tudtam fejezni.
— Mit várhatunk az Iconic Path-től? A tipikus Mirco De Govia hangzást hozza, vagy inkább új irányokat céloz meg?
— Az új album egy merőben új lépés a számomra. Nem tudom rásütni, hogy tipikus, vagy nem tipikus. Csupán az aktuális lelki állapotom zenei formában közölt változata.
— Az Epic Monolith már 7 éve, hogy megjelent. 2001 igazán jó év volt a dallamos trance produkciók számára Európában. Azonban Németországban a trance a túl "chessy" produkciók miatt vesztett a népszerűségéből. Mi volt a legnagyobb változás a trance szcénában ekkoriban?
— Napjainkban egy rakás tehetséges zenész van, akik kevés felszereléssel is a maximumot hozzák, de a piac igencsak beszűkült. Kedveletem azt az időszakot, amikor a trance felkapott volt, de nem vagyok szomorú, amiatt hogy vége. Ilyen az élet.
— Ha visszatekintesz, mennyire volt nehéz elkészíteni a ma is időtlennek ható Chronoscale albumot?
— A megjelent anyag nem egy folyamatos munka eredménye. Először összegyűjtöttem a számokat, majd később az album koncepciójához formáltam azokat. Egy album készre csiszolás igen nehéz munka, hisz ott van a mixelés a masterelés és a mindig nyomasztóan közelgő megjelenés határideje.
— A Vital Spark megjelenése óta elég nagy a csend körülötted. A studióban gubbasztottál és az új albumodon dolgoztál, vagy másra is jutott időd?
— Egy meghatározó esemény történt az életemben: megszületett a kisfiam. A többi dolog ennek tükrében más prioritást kapott. Miközben próbáltam az apaszerepet tanulni és gyakorolni, felkészültem a második albumom rögzítésére, amit ez az időszak nagyban befolyásolt.
— Öt évnyi várakozás után végre elkészült a második albumod. Mennyire vagy izgatott a megjelenéssel kapcsolatban?
— Eddig ez volt a legnehezebb dolog a számomra - kemény időszak volt, az érzéseim is eléggé kavarogtak - , örülök, hogy be tudtam fejezni.
— Mit várhatunk az Iconic Path-től? A tipikus Mirco De Govia hangzást hozza, vagy inkább új irányokat céloz meg?
— Az új album egy merőben új lépés a számomra. Nem tudom rásütni, hogy tipikus, vagy nem tipikus. Csupán az aktuális lelki állapotom zenei formában közölt változata.
— Melyik lesz az album első single-je, milyen remixekre számíthatunk?
— Az első single az Evolution Part 2 lesz, amelyre egy Stoneface & Terminal remix készül.
— A Chronoscale underground körökben nagy durranás volt. Nem érezted a nyomást, hogy az Iconic Path-tal hasonlót, vagy sokkal jobbat kell produkálnod a debütáló korongnál?
— Csak előre tekintettem és olyan zenét írtam, amit szeretek. Ha mégis a Chronoscale-lal kellene összevetnem, azt mondanám ez sokkal felnőttebb anyag lett.
— Teljesen szabad kezet kaptál, vagy a label főnökök (Kyau & Albert) kijelöltek egy hangzást, amit követni kellett?
— Nem, nem voltak meghatározott irányok, sőt Ralph egy csomó jó tanáccsal látott el.
— Az Iconic Path csak egyedül a te kezed munkáját dícséri, vagy voltak vendégzenészek is, akik besegítettek?
— A zenék többségét magam írtam. Néhány track erejéig akadtak segítőim, így Ronski Speed, Sonorous, Cressida és Marco Torrance. Az ő részvételük nagy segítség volt és jó hatással volt az album egészére.
— Számíthatunk-e énekes darabokra?
— Az én zeném a mély hangzásból és a dallamokból táplálkozik. Nem dolgozom énekesekkel, ez nem az én asztalom. Csupán vokál effektek bukkannak fel az új albumon is.
— Ha a studiómunkát tekintjük milyen különbségek voltak a Chronoscale és az Iconic path elkészítése között? Az Iconic path-tal többet kisérleteztél az első lemez óta szerzett tapasztalatokat kihasználva?
— Ez így van. Számtalan stílust és új zeneírási metódust kipróbáltam. Már untam a pure-trance sound sémát. Az volt a célom, hogy olyan valamit kreáljak, aminek új karaktere van.
— Miként képzeljük el Mirco De Govia-t a studióban? Vannak-e bevett szokásaid, vagy csak hagyod, hogy a megérzéseid vezéreljenek?
— Mindig témákat játszom, majd rögzítem azokat. Néhány nappal később már egy teljesen más irányból tekintek ezekre. Amikor új ötletek születnek kiválasztom, hogy melyik témát bontsam ki jobban. Néha persze egy-egy track csak időfecsérlés, ilyenkor a megérzéseim alapján más irányba mozdulok.
— Minden idők öt legjobb darabja?
— Zenék helyett inkább albumokat említenék. Így nagy favoritom a Tangerine Dream Pergamon-ja, Vangelis Bladerunner-ja, Enigma MCMXC a.d.-ja, Cosmic Baby Stellar Supreme-je és Chicane Far From The Maddening Crowds-za.
— Mit csinálsz, amikor épp nem a studióban vagy?
— A családommal vagyok, vagy éppen a várostól távol a kertemben ténykedek. Ez egy tökéletes hely arra, hogy relaxáljak és dolgozzak. Mindig viszem magammal a laptopom és a hangzásokkal, pluginok-kal bíbelődöm.
— Mindig témákat játszom, majd rögzítem azokat. Néhány nappal később már egy teljesen más irányból tekintek ezekre. Amikor új ötletek születnek kiválasztom, hogy melyik témát bontsam ki jobban. Néha persze egy-egy track csak időfecsérlés, ilyenkor a megérzéseim alapján más irányba mozdulok.
— Minden idők öt legjobb darabja?
— Zenék helyett inkább albumokat említenék. Így nagy favoritom a Tangerine Dream Pergamon-ja, Vangelis Bladerunner-ja, Enigma MCMXC a.d.-ja, Cosmic Baby Stellar Supreme-je és Chicane Far From The Maddening Crowds-za.
— Mit csinálsz, amikor épp nem a studióban vagy?
— A családommal vagyok, vagy éppen a várostól távol a kertemben ténykedek. Ez egy tökéletes hely arra, hogy relaxáljak és dolgozzak. Mindig viszem magammal a laptopom és a hangzásokkal, pluginok-kal bíbelődöm.
Faja ez az interjú, egy kis helytörténet az Euphonic kiadó háza táján! Azon azért elhültem amikor Mirco beszól, hogy nehezen tudott eleinte (80as években) lemezekhez jutni.
VálaszTörlésA legviccesebb, hogy Magyarországról vitték a németek haza a Kraftwerk kazikat!
VálaszTörlés