2010. május 9., vasárnap

Lapozgató Vol.2.: Safri Duo - Tribal percussion pop

A Lapozgató ezúttal 2001-be röpít vissza mindenkit, amikor egy különleges hangzás szedte áldozatait világszerte. Uffe Savery és Morten Friis azaz a Safri Duo egy meglepő húzással előállva keresztezte a percussion hangzást a house-zal és trance-szel. A fiúkkal egy 2001-es magyarországi fellépésük után beszélgetett a Check Magazin riportere.

"Neked, nekem és mindenkinek van néhány titkos favoritja, melyekről hol lelkendezve, hol szemlesütve áruljuk el érzéseinket. Ez gagyi, az meg ultakomoly...!? Nálunk eme utóbbi mondat általában a sznobizmus elsőszámú és igen sűrűn használandó félmondatai közé tartozik, mely kijelentés mögött természetesen alig, vagy egyáltalán nincs tartalom. Persze léteznek kivételek, felvételek, előadók, dj-k és zenekarok, akik bármennyire is meglepő, de vonzzák az ellentéteket. Hogy mi lehet ennek az oka? A nagyöreg Bakai erre simán rávágná: a GROOVE! A 2001. november 16-án kis hazánkba látogatott Safri Duo, ezen groovy projectek között jelenleg a legkedveltebb és a legszórakoztatóbb, ami köszönhető a halálosan profi zenei múltjuknak és a számomra is meggyőző szimpátiájuknak. A már védjeggyé vált Safri-hangzást, annak idején maga Danny Tenaglia is istenítettem, és karcossá pörgette. Ultrakomoly, nem? A világszerte nagy népszerűségnek örvendő páros idejéből sajnos csak egy tévés fellépésre futotta hazánkban, de érkezésük után egy pár órával a Check Magazinnak sikerült őket szóra bírni egy rövid interjú erejéig, amelyben elmesélték, hogyan formálták át a határokat a klasszikus és az elektronikus tánczene között...

— A klasszikus zene és a modern tánczene messze esik egymástól, de ti könnyedebb állapotot képviseltetek az új időszámítás előtt is. Nagyon szélsőséges hasonlattal élve, ti eddig is a klasszikus zene punk-jai voltatok?
— Igen, ez így igaz. Teljesen új koncepciót alakítottunk ki. Ez az oka annak, a zenei oldalát vizsgálva, hogy ez a váltás sem volt olyan hatalmas, mint ahogy azt az emberek gondolják. A klasszikus zenében is megtalálható a percussion. Mi komoly darabokat is játszottunk, ugyanúgy, mint modernebb klasszikusokat, olyan zeneszerzőktől akiknek például rockos volt a háttere. A klasszikus percussion-ben megtalálható egyfajta stílus, a minimál és tulajdonképpen ez az akusztikus módja a techno és house zene megalkotásának. Ezt csináltuk, aztán amikor először elmentünk klubokba, rájöttünk, hogy mekkora összefüggés van a mi zenénk és a programozott house illetve techno közt. Aztán összeraktuk a kettőt és nagyon jó dolgok jöttek ki belőle. A mi hangzásunk sokkal erőteljesebb lett a programozott hangoktól, és nem utolsósorban az "élő" fellépéseink alatt elképesztő hatásokat nyújt.

— Hogy érzitek, a Safri Duo egy kicsivel közelebb hozta a zenei határokat egymáshoz? Számotokra egyáltalán léteznek határok a zenén belül? Az "Episode II" elkészítésekor mennyire volt irányadó a komolyzenei múltatok?
— Amikor a klasszikus zenét és a popot kevered össze, akkor pontosan ez történik. A határok szinte eltűnnek, az Episode II-n azonban ezt nem lehet rögtön észrevenni. A klasszikus hátterünk nélkül ugyanis nem lenne meg a megfelelő tudásunk, és nem jöhetett volna létre az új album sem. Technikailag az albumunkat a "klasszikus világban" építettük föl.

— Nem zavar benneteket, hogy a német piacon most mindenki benneteket utánoz, és elnevezték a zenéteket "percussion pop"-nak?
— Nem, mivel ezt a nevet használjuk mi is. Pontosabban tribal percussion pop-nak nevezzük. Manapság fontos minden stílusnak nevet adni, különben nem lehet eladni. Safri Duo? Mi az? Világzene, klasszikus együttes...Mi döntöttünk úgy, hogy percussion popnak nevezzük, de sosem hittük volna, hogy valójában pop lesz belőle. Minden a klubokban kezdődött a Playes-A-Live (The Bongo Song)-al. Azt hittük, hogy csak a klubbereknek fog tetszeni, aztán nem sokkal ezután a rádióállomások is játszani kezdték. Így lett belőle pop, és csak ezután nevezte el a közönség Bongo Songnak.

— A 'Played-A-Live-1 hallatán azt hittem, hogy ez egyszeri dolog tőletek, eddigi munkáitok alapján. Az album megjelenésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon is komolyan gondoljátok. Az első kislemez elkészültekor már tudatos volt, hogy átlovagoltok a táncparkettre, vagy csak később körvonalazódott a végeleges terv?
— Először a mi részünkről is egy kísérletként indult, hogy valami instrumentális darabot hozzunk létre a dance világában. Aztán amikor befejeztük a studiómunkákat, úgy táncoltunk a studióban, mint két őrült, és rájöttünk, hogy remek darabot sikerült összehoznunk.

— Ki volt az ötletgazda és ki mutatta az irányt az új ösvényen?
— Több lépésben sikerült összehoznunk. Először 1999 tavaszán kezdtünk el kísérletezni rajta, és akkoriban kezdtük megtanulni a dolgok technikai részét is. azelőtt soha nem használtunk ilyen felszereléseket, és semmit nem is tudtunk róluk. Főleg az első hónap volt nagyon nehéz, mivel addig zenéket szereztünk, és nem volt könnyű hozzászokni, ahhoz hogy úgymond "egyszerűbben" gondolkozzunk, és megtanuljunk az egyszerűbb ötletekkel dolgozni. Egy hónap hosszas kínlódás tán teljesen új dologba kezdtünk. Egy alapritmusra írtunk dobszólót, amit csak bongón és base dobon játszottunk. Ez volt az alapja a Played-A-Live (The Bongo Song-nak)...

— Mindenki tisztában van vele, hogy ti egy igazi live project vagytok, nagy színpadon, nagy koncertközösség előtt...A kisebb fellépések alkalmával miként lehet kivitelezni ezt a hangzást, ezt a percussion mennyországot? Remélem nem playback-ről nyomjátok!
— Nem, ha arra kerül a sor, hogy kisebb helyen lépjünk fel, akkor egy számot játszunk csak, ez rendszerint a Played-A-Live. -a felszerelésünk 1,5 tonna, így nem tudunk kis klubokban sem föllépni. Számunkra az ideális, ha minimum 1500 "emberes" a klub. A Played-A-Live elég egyszerű, mivel ehhez csak bongókat és dobokat használunk.

— A közönségben a zenéteken kívül hasonló szimpátiát keltett a lazaságotok és fiatalos energiátok. Elárulnátok hány évesek vagytok?
— Nagyon fáradtak vagyunk, már nincs bennünk semmi energia (nevetnek). Az egyikünk 33, a másikunk 35 éves. (Bár 24 évesnek próbálták eladni magukat - a szerk)

— Eme kaland alatt mennyiben változott meg a felfogásotok a zenéről, a közönségről, a fellépésekről? Könnyű volt megszoknotok ezt a közeget?
— Nem volt nagyon nehéz, mivel rengeteg élvezet és sikerélmény van benne. a közönség egyszerűen szenzációs, és az is remek érzés, hogy egy dal, ami otthon a studióban készül el, és kis idő után már az egész világ számára ismertté válik.

— A 'Samb Adagio' után itt az újabb kislemezetek, a 'Baya Baya', ami ugyancsak nagyon népszerű. Gondoltátok volna, hogy ilyen sikerszériátok lesz? Az igazán izzasztó fellépések és produkciók között, áruljátok el, hogy bírjátok energiával?
— Minket is meglepett, hogy a számaink, (főleg az első) ekkora sikereket értek el. Ez persze nem kis nyomást is helyezett ránk, a többi számot nézve. A Played-A-Live sikerei miatt azonban biztosak voltunk benne, hogy az új hangzás, amit kitaláltunk - a Tribal percussion pop - be fog válni. Mindig is nehéz volt új stílusokat alkotni, de úgy éreztük, hogy ez a megfelelő irány számunkra. Kemény munka volt...Az energiákat a közönségünkből merítjük, ez a legjobb forrás! De azért nem árt néha aludni sem."

(Forrás: Check Magazin 2001/12.)

2 megjegyzés:

  1. Egy kicsit azért magas lóról beszélnek a fiúk. Azt hiszem egy hónap alatt nem lehet megtanulni a studiózást segítség nélkül, ebben az esetben pedig illene megnevezni a segédet. Történetesen Michael Parsberg-et, aki a produkció zenei felelőse volt, illetve Ingo Kunzi-t, aki a keverési munkálatokban segédkezett.

    VálaszTörlés
  2. Igen, elég magas lovon ültek a srácok, bár már azóta kisebbre cserélték. Valóban illett volna megemlíteniük azokat a producereket akik őket a csúcsra juttatták!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...