Amikor a technika ördöge közbeszól

A dj-k munkájának egyik legnagyobb kerékkötője, ha a technika így-vagy úgy, de közbeszól. A bakelit érában az agyonpörgetett lemezek sercegése és az elkopó pick up-ok jelentettek égető problémát egy-egy szett tökéletes kivitelezésében. Manapság a karcos cd-k tréfálják meg akár még a legnagyobb diszkzsonglőröket is.

Első videónkban Mr. David Guetta-nál üt be a krach: a nagy kézlengetés közepette behal az éppen játszott cd. Hősünk nem esik kétségbe, gyorsan lecseréli a lejátszót! (eszébe se jut, hogy a cd karcos egy csöppet - a szerk.). Kevesebb, mint egy perccel később már újra dübörög a talpalávaló. Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, viszont kétszer ugyanazt a hibát elkövethetjük. A cd-t ismét benyeli a lejátszó, pont amikor a felpörgés jönne. Mi ebből a tanulság? Érdemes néha csekkolni cd-ink állapotát, illetve kellő körültekintés mellett pakolgatni, rendszerezni.



Tiesto papa se úszta meg a blamát. Elfoglalt ember, sok fellépéssel. Neki is megvannak a bejáratott számai (az 'Adagio for strings' ilyen), amiket minden buliján beépít a szettjébe. Mivel sokszor kerül a lejátszóba, van mozgatva eleget, könnyen összeszed egy-egy karcolást. Tijs annyival szerencsésebb, mint a gall haknikirály, hogy nála a zene megbicsaklik, de tovább dübörög.



Markus Schulz - mivel Pioneer CDJ 2000-es már megengedi - USB stick-en keresztül tolta a legfrissebb Dakota zenéit teszt jelleggel az egyik buliján. Mivel az USB csatlakozás a lejátszó tetején van igazi prédaként kínálta fel magát az egyik élelmes rajongónak, aki egy óvatlan pillanatban kitépte a stick-et és meg akart lógni az unreleased cumókkal, ám nagy nehezen visszahappolták tőle az önkényesen einstandolt zenehordozót.

Dj Observer önhibáján kívül került gáz helyzetbe a 2008-as Balaton Sound-on, amikor Armin előtt melegítette a terepet a Samsung Mobile Arénában. Az osztrák dj szépen pakolgatta a jobbnál-jobb zenéket, amikor hirtelen elment az áram. A tömeg kínos morajlása töltötte meg a cirkuszi sátort, ám kisvártatva folytatódhatott a show. Amikor már mindenki elfeledte a malőrt ismét beütött a black out. Szerintem ezután mindenki azon imádkozott, hogy az aggregátor bírja a terhelést Armin fellépése alatt. Úgy néz ki imáikat az égiek meghallották, hiszen a number 1 dj technikai malőröktől mentes két órás performance-t produkált.

Solarstone egy figyelemre méltó mixszel kedveskedik

Kicsit már frusztrált vagyok az elmúlt időszak tucatmixei miatt. A trance sokak adaptációjában gyakorlatilag vidámparki stílussá vált, minden a szórakoztatásról és nem a minőségről szól. Szerencsére vannak, akik megőrizték józan ítélőképességüket. Persze őket nem hájpolja agyon a média. Solarstone aka Rich Mowatt is ezek közé az emberek közé tartozik. Egy időben sokat játszották a zenéit, neve volt a szakmában, aztán mivel nem tartotta a lépést a trance klónokkal, így el is felejtették gyorsan. Legutóbbi albuma a 'Touchstone' már vajmi keveset mutatott Rich korábbi énjéből, sokkal inkább elmozdult az experimentálisabb irányba. Dj-ként azonban megmaradt a prog-os, break-es, trance-s vonalon, ennek egyik ekletáns példája az 'Electronic Architecture' volt. Két évvel az első rész után itt a Vol.2, ami után elégedetten nyugtázhatjuk, azért vannak még kiemelkedő mixek még a piacon.
Az első cd igazi expedíció, ami szépen elegyíti a progressive break, house elemeit a lassabb, epikusabb trance-szel. Furcsa mód itt arra is figyelt a szelektor, hogy friss zenéket kapjunk, és friss tehetségeket fedezzünk fel magunknak. Azért ismerősöket is üdvözölhetünk - Nick Stoynoff, Alucard, Abdomen Burst, Hybrid, Kazusa and Shingo Nakamura -, akik neve garancia a magas minőségre. Az már lassan természetes, hogy hazánk fiai közül is képviseltetik magukat előadók a nívósabb compilation-ökön. Itt Elfsong alkot nagyot a hihetetlen megkapó 'Eta Carinae'-val, ami egyben a cd legdögösebb produkciója is.
A kettes diszk nyitányánál is feszülhet a mellkasunk, hiszen Aeron Aether pakolt oda egy sistergős break bombát, amit Embliss-szel közösen alkottak 'A New Dawn' címen. Itt azért már föntebb pörög a BPM-számláló, elő is kerülnek a lakkcipők a szekrényből. Talán a végére egy kicsit befásul a produkció, hiszen tucat uplifting trance-k is beúsznak a képbe, viszont itt is akad megsüvegelendő track: mindkettő egy régebbi klasszikus friss átirata, Medway 'Ressurection'-jének PROFF verziója illetve Tilt 'I Dream'-jének Nick Rowland remake-je.
Nekem jobban adja az érzést az első 73 perc, a második lemez végére már nem marad a kraftból, ami az elejétől hajtotta a szettet. Összességében 8,5/10-es pontszámmal tudom díjazni a lemezt. Szép munka Rich!

Solarstone presents Electronic Architecture Vol. 2.

Label: Solaris
Katalógus szám: SLRSCDLP008
Ország: Anglia
Megjelent: 2011. április 25.
Stílus: Progressive House, Breaks, Trance
Dj mix: Solarstona aka Richard Mowatt

Cd 1
1. Solarstone – Reconstructed Intro (1:44)
2. Matvey Emerson – Prizma (Reconstruction) (3:35)
3. Piotro – Mist (Reconstruction) (6:32)
4. Nick Stoynoff – Tokyo Nights (8:54)
5. Daniel Mahuad – Winter Solstice (Sunn Jellie Remix) (7:40)
6. Piotro – Uncontrollable (6:39)
7. Abdomen Burst Feat Yacanndiel – Solar Eclipse (9:39)
8. Hybrid – Numb (Kill City Orchestra Remix Reconstruction) (7:45)
9. Solarstone – Big Wheel (9:08)
10. Alucard – Sliver (7:50)
11. Kazusa & Shingo Nakamura – Dice (7:43)
12. Aerium – Icedive (Reconstruction) (6:28)
13. Poonyk & Oxide – Weekend (8:41)
14. Elfsong – Eta Carinae (6:22)

Cd 2
1. Aeron Aether & Embliss – A New Dawn (Reconstruction) (8:58)
2. Janeiro & Sovt – Dreams Of The Sea (8:17)
3. Mike St Jules – Verspera (Reconstruction) (7:29)
4. Jahawi – Nairobi to London (7:29)
5. Solarstone – Touchstone (Orkidea Remix) (6:17)
6. Medway – Resurrection (PROFF Remix) (5:05)
7. Baltic Sound – Searchers Lane (7:58)
8. Ozo Effy – White Wind (7:49)
9. Peter Liu – City Of Dreams (9:47)
10. Majera – Escapade (7:53)
11. Tilt – I Dream (Nick Rowland Remix) (5:22)
12. Almar – Wasted Time (7:00)
13. Active Limbic System – Vanity (9:45)
14. DJ Orion & J.Shore – Architects Dream (6:08)

Guy J ezer szóban mondja el érzéseit

Guy J Izrael egyik legfelkapottabb producere napjainkban house berkekben belül. Szinte fel se ocsúdtunk még legutóbbi 'Heliscope/Azimuth Remixed EP'-je hatása alól máris itt az új szerzői albuma, ami a '1000 Words' címre hallgat, és az előző LP-hez ('Esperanza' - 2008) hasonlóan John Digweed Bedrock labele vette szárnyai alá a produkciót. A hogyan készült részt megspórolva a Data Transmission oldalon találhattok egy elég részletes angol nyelvű interjút Guy-jal a munkafolyamatról.
Magát a két cd-nyit kitevő anyagot (a speciális kiszerelésben 4 cd-nyi: az album anyaga mixelve és unmixed formátumban - a szerk. ) én három részre venném a könnyebb átláthatóság végett (hiszen mégis csak 25 zenéről van szó). Egyrészt a korábban már megjelent, igencsak sikeresen muzsikáló dalokra ('Lamur', 'Easy as can be', 'Heliscope', 'Azimuth', ), anno szinte mindet már méltattam. Másrészt ott vannak az otthoni hallgatásra szánt, komótosabb textúrák. Ezek között is persze lehet szelektálni: akad vokálos és dominál az instrumentális. A 'Moderate' kicsit 'Heliscope'-os hatást kelt a használt effektek miatt, azonban sokkal lassabb, lazább, és mélyebb mondanivalóval bír. A Miriam Vaga-val közös 'You' csodaszép lett, a minimál alapokon vokalistán szépen ki tud bontakozni. A 'Fallstar' is szépen kényezteti a hallójáratainkat egy eltalált dallammal és a kellemesen delay-ezett hangjaival. A 'The Right Place' egy kicsit kaotikusabb az eddig hallottakhoz képest, inkább az effektekre, azaz a technikára helyezi a hangsúlyt. A 'My Organ Friend' tipikus filmzene track, minimális történéssel hosszú intro és outro résszel. A 'Spica'-ról is elmondható ugyanez, azonban a főtémája sokkal jobban össze lett rakva, illetve könnyebben ráálmodható egy feszesebb alapra. Miriam Vaga a 'Fly'-ban is hozza a formáját, a melankolikus breakbeat meg egyszerűen magával ragad, nincs ellenállás. Egyébként ne feledkezzünk el az Intro 1-2-ről sem, hiszen a maguk súlyos hangulatával felpiszkálják az ember kíváncsiságát. A második cd-t záró 'Whirpool' egy kísérletezgetős csavargatás, amolyan tapasztaljuk ki mit tud a szintetizátorunk típus.
A harmadik a kvázi tánctérorientált darabok kategóriája. Az 'Electric tale' szuggesztív baseline-jával emelkedik ki, amiről nekem egy kicsit a Moroder-es hagyományok jutottak eszembe. Az 'I Lost My Head' AM mixben sem viszi le a háztetőt tempójával, cserébe kapunk egy mélyen berögzülő melódiát, aminek hatására a szentimentálisabbak egy könnyet is elmorzsolhatnak a szemük sarkában. A 'Stay Cow' hosszan készül a robbanásra. Egy gyermekkorunkat idéző chime dallam és váratlan nyújtások teszik hektikussá a track-et, ettől egy pillanatra sem unalmas, amit hallunk. A 'Doves'-t valahol a Filmmúzeum csatornán képzelem el zenei a késő esténként pörgő oldskool home videók aláfestőjeként. Egyik kedvencem ezután következik: a 'Limbo' egy vérbő deep house darab furcsa melódiával, de pont emiatt hívja fel magára a figyelmet. A 'My Thought Of You'-ban nem kapunk cifra dolgokat, csak egy kis tech house csapatást minimál kivitelezésben. A másik favourite a 'Sahara' kinyír ultrakomoly dallamával, mellette egy álmoskás pad pulzál a háttérben. A 'Teva' tech vonalon durrant nagyot, a zord sub-ok és spirituális hatást keltő tribal dobok teljesen felcsigázzák a hallgatót. A 'No Under But You' egy príma vokálos deep house muzsika, ami V-Sag, Sultan, Tonedepth és G-Pal négyesfogat korábbi szellős, hipnotizáló hangzásával operál. A 'Personal Haze' a igazi partizene, harapós baseline-nal és kellőképp vérpezsdítő háttérkörítéssel. Az 'I Lost My Head' PM mixben a chill out verzióban hallottakat hozza pumpálós 4/4-be ágyazva.
Összességében maximálisan elégedettek lehetünk az albummal, hiszen Guy igencsak kitett magáért, a stílusok kavalkádján vezet át bennünket mesterien. Nekem a tech-es cuccok annyira nem jönnek be, viszont a deep-es, prog-os borulásaival illetve a szívfacsaró chill out cumóival megvett kilóra. Az egy-két kitöltő zene miatt kap 9/10-et. Ne hagyjátok ki!

Guy J - 1000 Words

Label: Bedrock
Katalógus szám: BEDGJ02CD
Ország: UK
Megjelent: 2011. április 25.
Stílus: Electronica, House, Tech House
Producer: Guy Judah

Cd 1
1. Intro (4:07)
2. Moderate (4:51)
3. You (ft Miriam Vaga) (4:47)
4. Fallstar (Rising mix) (5:29)
5. The Right Place (5:23)
6. My Organ Friend (4:40)
7. Spica (6:10)
8. Electric Tale (4:53)
9. Lamur (AM Mix) (6:53)
10. I Lost My Head (AM Mix) (5:25)
11. Stay Cow (6:50)
12. Fly (ft Miriam Vaga) (6:30)

Cd 2
1. Intro 2 (4:31)
2. Doves (5:03)
3. Limbo (6:19)
4. Easy As Can Be (7:05)
5. My Thought Of You (7:26)
6. Sahara (7:31)
7. Teva (7:10)
8. No Under But You (ft Miriam Vaga) (8:40)
9. Heliscope (7:29)
10. Personal Haze (8:43)
11. Azimuth (8:27)
12. I Lost My Head (PM mix) (5:31)
13. Whirpool (3:26)

Belehallgatós és megvásárlós link

Aeron Aether Leeds-t is meghódította

Április 15-én a Digital Society preparty-ján a leeds-i Bourbon Bar-ban pörgetett Trim The Fat-tel közösen hazánk büszkesége Aeron Aether (a fő attrakción egyébként fellépett az Above & Beyond trió, Mat Zo, Jaytech és Will Holland is - a szerk). Gabit egy rövid interjúra csíptük el, hogy meséljen friss angliai élményeiről.

DZ: Hogyan jött a felkérés, hogy Leeds-ben pörgesd a lemezeket?
Aeron: A fellépés a Silk-nek köszönhető, mivel a szervezők őket keresték meg azzal a szándékkal, hogy az 1-2 havonta rendezett Digital Society hivatalos preparty-ján szívesen bemutatnák a Silk főbb előadóit, így nagyon örültem, hogy Embliss és Schodt közös fellépése után én is lehetőséget kaptam erre.

DZ: Milyen volt a buli? Milyen zenékkel bombáztad az angolokat? Gondolom volt közte sok saját és Arrival-os release.
Aeron: A buli a Digital Society party helyszínének közvetlen szomszédságában került megrendezésre, így a több ezer fős party-ra igyekvők könnyen betérhettek az ingyenes preparty-ra, ahol a helyi srácok és én izzítottuk fel őket (legalábbis azokat, akik befértek) a fő rendezvényre. A hely szép lassan dugig is lett, majd mikor Jaytech kezdett a szomszédban, mi is átmentünk meghallgatni. Én személy szerint a Twilight c. zenémmel indítottam, melyből direkt erre az alkalomra készítettem az original introjából és Zodiax remixéből egy kellemes felvezetős változatot. Ezután néhány könnyedebb zene után felhúztam egy egészen durva szintre. Játszottam Arrival kiadványokból is, ezen kívül pedig jelenlegi személyes kedvenceimből válogattam. Szerencsére tetszett az ottaniaknak, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.

DZ: A közeljövőben hol láthat téged a közönség fellépni?
Aeron: Legközelebb valószínűleg Pesten lépek fel, de egyelőre fix időpont nincs, ezért erről egyelőre nem beszélnék részletesebben. További infokat a facebook profilomon teszek majd közzé, és remélem hogy ha összejön, sokan közületek meghallgatnak majd.

Oliver Morgenroth zenéi kontrasztot alkotnak

A német származású Oliver Morgenroth sem ma kezdte a szakmát. Oli nagyjából '94 óta foglalkozik elektronikus zenék írásával. Egyik legelső próbálkozása ezen a színtéren a D-Force alteregó alatt elkövetett 'Nature One EP' volt, amin főleg hard trance zenéket találunk. Majd ezt követte a Dook Moyza-ás 'Atmosphärenwandler' techno vinyl, és a Morphing Fields féle hard trance maxi.
Viszont az első saját névvel ellátott lemezére egészen '96-ig kellet várnunk. Az E'Ela egy kimondottan trance cumó, amire a címadó szám került rá háromféle verzióban. Számomra mégsem az a legmeglepőbb, hogy Oliver ilyen régi iparosa a szakmának, hanem az, hogy 2000 előtt nem sokkal felhagyott a producerkedéssel, és csak egy évtizeddel később 2008-ban tért vissza a szcénába. Közel tíz év nagyon sok idő, szerintem mindannyian kíváncsiak lennénk rá, hogy ezalatt mivel töltötte idejét, és hogy mi volt a kiváltó ok, amiért ilyen sokáig nem hallatott magáról. De majd egyszer egészen biztosan erre is fény derül. Addig is hadd mutassam be nektek Oliver Morgenroth 2008-ban megjelent 'Contrast' című albumát, amit az EDM szakma egyik legprogibb labele a Jetlag Digital jelentett meg.
Az album nyitószáma a 'Flair' , ami egy bámulatos 'Traveler Extended Mix'-ben szerepel. Nem sűrűn hallani ehhez fogható zenét, mint amilyen a 'Flair'. Finom, lágy effektek sokaságában az éteri női hang, mint egy látomás úgy hat az emberre. Az 'Arsalan Inside' elég masszív tempót diktálva kezd. A középső etapban egy fényörvény bukkan elő a semmiből, ami igencsak érdekes hatást idéz elő a vokál-effektek keltette sűrű hangszerkezetbe. Az 'Ultra Focus' sokkal lágyabban, kicsit szebben kivitelezett alkotás az előbbi műremekhez képest. A visszafogottság szimpatikusabb, a kevesebb néha több elvet követve. A 'Care' különös, misztikus világot vetít elénk. Az idősíkok eltolódnak, a múlt a jelen és a jövő egybeolvad. Az 'Each Other' mély sötét valóságképet mutat. A minden más érzése nagyon nyomasztó. Mintha valami veszély közeledne, olyan érzés kerít minket hatalmába. A 'Sidechain' végig az utazásról szól. Az 'Eye Of Jupiter' minimálos, tech-es elemeivel engem kicsit meglepett. Nem éreztem rajta azt, hogy illik az album többi zenéje közé. Bár azért azt meg kell hagyni nagyon szép szerzemény. Az album egyik csúcspontja a 'Roots' címet viselő nyolcas számú track. Kőkemény dark veretés, hat és fél percben megfogalmazva. Az album zárózenéje a 'Jet Stream' ami egy nagyon érdekes dark és break elemekből összevegyített hibrid szám. Ami viszont még különlegesebbé teszi eme kiadványt, az az hogy az albumon található eredeti kilenc zeneszám mellett találunk egy dj mixet is, amit Oliver Morgenroth saját maga állított össze.
Összességében szerintem egy remek megjelenéssel gazdagodott a prog szcéna. És bár a 'Contrast'-on egy slágerzenét sem találunk, amire a magasba lendül a kezünk, mégis azt kell mondjam, hogy mestermű, amit Morgenroth ezzel az albummal megalkotott.
Az album zeneileg néhol száraz, de a feeling megvan benne, amiért szeretni lehet. Nálam a 8/10 pontszámra hivatott.

Oliver Morgenroth - Contrast (2008)

Label: Jetlag Digital
Katalógus szám: JED022
Ország: Németország
Megjelent: 2008 október 21.
Stílus: Progressive House, Breaks
Producer: Oliver Morgenroth

Tracklist:
1. Flair (Traveler Extended Mix) (9:52)
2. Arsalan Inside (8:49)
3. Ultra Focus (9:09)
4. Care (13:41)
5. Each Other (8:26)
6. Sidechain (10:03)
7. Eye Of Jupiter (8:51)
8. Roots (6:28)
9. Jet Stream (10:12)
10. Raumklang (Live Electribe Mix) - DJ Mix by Oliver Morgenroth (82:11)

Belehallgatós

Tiesto: "A csúcsra jutás egy nagyon hosszú és kemény folyamat"

"Négy alkalommal találkozhatott vele a magyar közönség, kétszer a Flörtben, majd nyáron a Patexban, utoljára november 22.-én a kecskeméti Club Vivában lépett föl. A hollandiai Breda-ban él, ahol a Basic Beat lemezboltjában dolgozik, emellett ideje nagy részét a stúdióban, vagy partikon tölti el, egyszóval éjjel-nappal a zenében él. Sikeresnek ígérkező karrierje a bredai The Spock-ban indult 1990-ben, ezenkívül '92-'93-ban az amszterdami Woodoo Club rezidense volt, '93-'94-ig pedig a Channel X egyik első számú DJ-je, Hollandia és Belgium hatalmas közönségével. Később az amszterdami The Time klub csütörtöki házigazdája is volt egy ideig. sajátos zenei vonalát - melyet a dinamikus, általában gyors ritmusú, érdekes hangzásokkal telített kitűnő trance és techno darabok jellemeznek - leginkább az itthon is nagy tetszést kiváltó Guardian Angel sorozat CD-iből ismerheti a közönség (Forbidden Paradise - The Quest For Atlantis, High As A Kite, Artic Expedition, Valley Of Fire; Lost Treasures - Isle Of Ra, Concerto For Sonic Circles, Creatures Of The Deep).

FREEE: Már többször találkoztál a magyar közönséggel, hogy tetszik a magyar szcéna?
Tijs: Nagyon tetszik, mert az emberek nincsenek annyira "elkényeztetve", mint Hollandiában. Ott már mindenki ismer minden stílust, és nem nyitottak új DJ-kre, vagy zenékre. Itt viszont még mindig lelkesek az emberek mindenben. Nagyon jó élmény volt, amikor a Patex-bulin odajöttek hozzám autogramot kérni, ilyen Hollandiában nincs. Az emberek sokkal hűvösebbek, akárcsak Angliában.

FREEE: Mikor kezdted?
Tijs: 14 éves koromban. Otthon a szobámban gyakoroltam sokáig, aztán iskolai bulikon játszogattam. 19 évesen kezdtem klubokban zenélni, ami azóta is tart.

FREEE: Milyen zenéket játszottál akkoriban?
Tijs: Diszkóval kezdtem, majd jött a hip-hop, a hip house, acid house, new beat, és most a techno-house és a trance.

FREEE: És a drum'n'bass?
Tijs: Az nem az én asztalom. A jó ütemeket és hangzást szeretem, a jungle-ra és a d'n'b-re viszont nehéz táncolni szerintem, bár nagyon jó hallgatni például vezetés közben, de a tánchoz túl gyors.

FREEE: Hol kezdtél játszani?
Tijs: A breda-i Spock-ban 21 éves koromban, ez volt az első house klub, ahol játszottam, a többiben nem ez a zene szólt.

FREEE: Aztán jött a Basic Beat. Hogyan kerültél oda?
Tijs: A Basic Beat label menedzsere fedezett fel - aki szintén Bredában él -, eljött a klubba és nagyon tetszett neki a játékom. Aztán felkért, hogy készítsem el a "Forbidden Paradise" zenei anyagát.

FREEE: Szóval már elsőre egy mix CD-re kaptál felkérést? Keveseknek adatik meg ilyen lehetőség...
Tijs: Nagyon szerencsés vagyok ebből a szempontból, főleg mert a CD után megszaporodtak a felkérések, és egyre népszerűbb lettem Hollandiában.

FREEE: Nem volt nehéz feldolgozni a gyorsan jött sikert?
Tijs: Nem, mivel maga a "felfedezésem" sok időbe telt, hisz 14 évesen kezdtem játszani, most pedig már 28 éves vagyok.

FREEE: Úgy értem, hogy sokáig dolgoztál keményen, de erről nem sokan tudtak, miután a reflektorfénybe kerültél nem "vakított el a fény"?
Tijs: Nem, igazából ez a népszerűség csak azt első "Guardian Angel" CD megjelenése után kezdett kialakulni, ami két évvel ezelőtt volt. Valójában a '97-es év jelentette számomra az igazi áttörést, tehát csak egy éve jellemző, hogy "nagy név"-nek számítok Hollandiában.

FREEE: Hol töltöd a legtöbb időt; a stúdióban vagy partikon?
Tijs: Mindkét helyen, hétköznap pedig a Basic Beat lemezboltban dolgozom, valamint a stúdióban vagyok, csak hétvégén játszom, két-három órákat péntek és szombat este. Így nem annyira megerőltető, nem úgy, mint itt, ahol egy nagyobb DJ 3-4 partira megy egy éjszaka.

FREEE: Egyébként mi a véleményed a magyar DJ-kről és a bulikról?
Tijs: A klubszcéna nagyon jó, ugyanígy a DJ-k minősége is (különösen Limit-é - nem azért, mert a barátom, hanem mert tényleg kitűnő lemezlovas).

FREEE: Hol játszottál még Európában Magyarországon kívül?
Tijs: Belgimuban a La Rocca-ban, Illusion-ban, Cherrymoon-ban, aztán az angliai The End-ben - egyik legjobb bulim volt a Patex mellett. Most egyre több meghívást kapok Európába, legközelebb Norvégiába megyek egy hétre, januárban Izraelbe egy goa klubba, majd tizenkét napra Malajziába, ahol 7.000 ember előtt fogok fellépni, februárban Luxemburg és Finnország. Szóval most kezdődik igazán minden.

FREEE: Ki intézi a dátumaidat?
Tijs: Részben egy holland ügynökség (Consorcium), akik például a "New Frontier" partikat is szervezik, valamint más nagyobb eseményeket. A legtöbb booking-omat egyébként magam intézem, mert az ügynökségek rengeteg pénzt követelnek maguknak.

FREEE: Úgy hallottam, nemrég jelent meg egy új CD-d...
Tijs: Igen, "Magik" néven a saját labelem (Black Hole Records) kiadásában.

FREEE: Gondolom ez egy teljesen új dolog?
Tijs: Igen, nemrég alakult, ez lesz az első kiadványa - egy trance válogatás.

FREEE: Az eddig megjelent munkáidat ["Guardian Angel", Lost Treasures"] egyébként milyen stílusba sorolnád?
Tijs: A "Forbidden Paradise" is trance, a "Lost Treasures" inkább klubtrance vagy klubtechno, kicsit más a hangzása. Hollandiában azt szeretik, ha különválnak a stílusok, így nem teszek mindent egy CD-re, hanem egy kicsit más hangzású/stílusú mindegyik, így az egyik lemez trance, a másik inkább a klubokba való. Februárban megjelenik a "Final" című válogatás szintén a saját kiadómon keresztül.

FREEE: Ezen a saját zenéid lesznek?
Tijs: Részben igen, valamint más rotterdami producerek munkái.

FREEE: Mi történik jelen pillanatban Hollandiában, milyen a klubélet?
Tijs: Nem sok történés van, legfőképpen a klubélet lanyhult, mert mindenki ugyanazokat a lemezeket játssza és azt hiszem, az emberek megunták kicsit. Viszont a trance egyre nagyobb teret hódit országszerte, egyre népszerűbb lesz, ugyanígy az én hangzásvilágom is.

FREEE: Hogy érzed magad, mint DJ, mit jelent az egész számodra?
Tijs: Imádom! Már mikor először csináltam is az volt a legjobb érzés, hogy azt a zenét játszhatom, amit szeretek, és a közönség is megszerette. Ez még a szexnél is jobb érzés. 14 évesen készítettem el az első felvételem, amit aztán mindenkinek megmutattam és nagyon frusztrált, hogy nem játszhattam egy klubban sem, mert szerettem volna, ha mindenki hallhatja a zenéimet. Aztán sikerült olyan pozícióba kerülnöm, hogy most ezt megtehetem.

FREEE: Melyik volt a kedvenc bulid, hol volt a legjobb élményed?
Tijs: Az egyik legnagyobb élményem a Patex buli volt Budapesten, ezenkívül az első alkalom, amikor a Flörtben játszottam, mert olyan frissek voltak az emberek, sikítoztak és tetszett nekik, nagyon jó érzés volt. Aztán szeptemberben a The End, ahol csak olyanok voltak, akik a zenei szférában érdekeltek - ez ugyanis egy zártkörű rendezvény volt a Numark szervezésében, csak klubtulajdonosok Angliából és a világ más részeiről (Malajzia, Finnország, stb.) - tetszett nekik, amit játszottam, kaptam is egyből vagy 20 névjegykártyát. Végül is ennek köszönhettem, hogy most ilyen sok meghívásom van más országokba is. nagyon szerencsésnek érzem magam.

FREEE: Miért döntöttél úgy, hogy lemezboltban dolgozz?
Tijs: Minden egyszerre történt, elkezdtem írni, és szerettem volna a Basic Beat-ben dolgozni, de erre várnom kellett 2 évet. Aztán amikor odakerültem, akkor kezdtek felgyorsulni az események Hollandiában. Találkoztam az összes fontos emberrel, partiszervezőkkel, producerekkel, promoterekkel, mindenki bejön a Basic Beat-be, lehetőséget adva arra, hogy játszhassak és zenét készíthessek. A Basic Beat nélkül nem tartanék most itt. Majdnem mindent nekik köszönhetek. Aki annak idején fölfedezett, most az egyik legjobb barátom, ő felelős az új CD-m dizájnjáért is.

FREEE: Rezidens vagy most valahol?
Tijs: Már nem, két hónapig voltam az amszterdami Time-ban, de sajnos nem ment jól a klub - nem voltak elegen, csak szombaton, az én napom pedig a csütörtök volt. Most minden hónap utolsó szombatján vagyok a Tune-ban. Abbahagytam a rezidensséget, mert már csak partikon akarok játszani, azonkívül pedig a stúdióban készíteni a felvételeket, vagy esetleg csak elmenni bulikra, hogy meghallgassak más DJ-ket.

FREEE: Van erre időd?
Tijs: Mindig szakítok rá időt. Sokat járok Belgiumba, ahol mindig sokáig tartanak a bulik, úgyhogy néha átruccanok egy fellépés után, vagy az egész éjszaka stúdióban vagyok, majd egy kis alvás után átmegyek. Persze ez nem olyan sűrűn jön össze, kb. egyszer egy hónapban.

FREEE: Mi a véleményed a holland lemezlovasokról, van valami új tehetség a láthatáron? Kik a legnépszerűbbek?
Tijs: Pillanatnyilag Michael De Hey a legnépszerűbb DJ Hollandiában, de ott is rengeteg tehetséges fiatal van, akik nem jutnak lehetőséghez. Viszont valamilyen szinten ők a legjobbak, mert akik a csúcson vannak - mint például Dimitri vagy Remy - már nem igazán "éhesek". Már mindenhol voltak, mindent láttak, így már nincs ami inspirálja őket, nem is játszanak már annyira jót, mint azelőtt. Az én véleményem szerint, ha egy DJ már mindent látott, akkor jobb ha inkább befejezi, mert nincs, ami motiválja. Szerintem minden országban megvan ez a probléma a Top DJ-kkel - nincs már olyan inspirációjuk, mint az új fiatal kezdőknek (már akik lehetőséghez jutnak), őket az emberek jobban szeretik mert frissek, újat nyújtanak. Igazság szerint két-három évente a top DJ-knek "el kell tűnniük", helyet adva a fiatal kezdő Dj-knek, ez lenne az igazi. persze ez nem lehetséges, hisz a kör be van zárva, mert a promoterek nem mernek új DJ-ket booking-olni, félnek hogy nem jön el annyi ember a bulira, úgyhogy mindig csak a top DJ-kkel foglalkoznak, ezáltal messze nincs még meg az egyensúly ebben a dologban.

FREEE: Meg tudnád számolni, hogy hány lemezed gyűlt eddig össze?
Tijs: Kb. 3-4 ezer, de kétezret elvesztettem Hollandiában egy nagy vihar során - mind eláztak, és használhatatlanná váltak. Nagyon rossz élmény volt, de ha a másik oldalát nézzük, mindig arra törekedtem, hogy új zenéket játsszak, nem sok régit szoktak, mert szerintem mindig fejleszteni kell a hangzásvilágodat. Néha viszont nagyon szórakoztató régi zenéket hallgatni.

FREEE: Ha mondjuk vendég vagy külföldön és első alkalommal lépsz fel, hogyan válogatod ki a lemezeidet, tudod már hogy mit fogsz játszani?
Tijs: Az a probléma, hogy amikor külföldön játszom, csak egy lemeztáskát vihetek magammal, úgyhogy elég nehéz kiválasztani 100 darab lemezt. Én mindig azokat választom, amik szerintem pillanatnyilag a legjobbak - egy kis klubzene, egy kis trance, egy kis techno, stb. Aztán megpróbálom eltalálni a közönség ízlését, és abba a hangzásba mélyedek bele, ami a legjobban tetszik nekik. Magyarországon az emberek szeretik a jó "kiállásokat" és a hangzások sűrű váltakozását.

FREEE: Volt már olyan hogy három lemezjátszóval léptél fel? Egyáltalán népszerűek Hollandiában az ilyenfajta virtuózkodások?
Tijs: Nem igazán, de volt '92-ben egy országos mix-bajnokság. Mindenkinek fél órát kellett játszani, ami alatt és 27 lemezt tettem fel három lemezjátszóra, második helyezést értem el. Csak a győztes lett publikálva, akinek nyereménye egy mix CD elkészítésének lehetősége volt, amin egyébként az első pár helyezett és a helyszín is fel volt tüntetve. Amúgy nagyon jó buli volt, csak sajnos elég ideges voltam, hisz napi négy óra gyakorlás után fél órában kellett bemutatni, hogy mit tudok, és ha egy hibát vétek, kiesem.

FREEE: Viszont két lemezjátszóval gondolom akár becsukott szemmel is tudsz mixelni...
Tijs: Két lemezjátszóval játszani olyan, mint az autóvezetés, vagy a biciklizés, már 14 éve csinálom, úgyhogy elég könnyen megy.

FREEE: Mik a terveid a jövőre nézve?
Tijs: Elsősorban a kiadóm fejlesztése, kiterjesztése, aztán hogy folytassam, amit eddig csináltam, rengeteget játszani - de mégsem túl sokat, hetente egyszer-kétszer szeretek fellépni, ennyi elég nekem. Sok más országba szeretnék még eljutni, mert jobban szeretek külföldön játszani, mint Hollandiában.

FREEE: Már meguntad a holland szcénát?
Tijs: Egy kicsit igen, bár most egyre jobb a helyzetem, hisz egyre népszerűbb leszek. Sokáig unalmas volt ott játszani a már előbb említett körülmények miatt - tehát hogy a klubok már nem nyitottak az új zenék (trance, jungle, akármi) felé, túlságosan konzervatívok.

FREEE: Mindenhol jellemző az a tendencia, hogy a szervezők nem mernek új dolgokat kipróbálni - talán azért is, mert már túl sok csalódás érte őket.
Tijs: Azért is, de legfőképpen mert legtöbben csak a pénz miatt vannak benne a zenei üzletágban. Ez az egyik legnagyobb probléma, hogy legtöbbször csak azért rendeznek egy partit, hogy minél többet keressenek rajta, a pénzen kívül semmi más nem érdekli őket, a producerek is csak a minél nagyobb bevétel érdekében tevékenykednek. Pénz, pénz, pénz, persze hogy szükség van rá, de másképp is lehet a dolgokat csinálni - mint ahogy te is mesélted, hogy Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol ritkán tudnak anyagilag jövedelmező partit összehozni, mégis újra és újra szerveznek bulikat, mert egy buli lehet nagyon jó és mindenki számára emlékezetes, még úgy is, ha a költségvetése esetleg deficites, mivel ezek a bulik még mindig a zenéről és nem a piacgazdaságról szólnak. Sajnos Hollandiában már nincs meg ez a lelkesedés.

FREEE: Van valami üzeneted a magyar közönség felé?
Tijs: "Keep the beat alive!" (Tartsd életben az ütemet!") ha DJ vagy, meg kell tartanod a hitedet, a csúcsra jutás egy nagyon hosszú és kemény folyamat, de mindig van lehetőség valahol.

FREEE: Azon a ponton vagy, amikor már azt csinálhatod, amint szeretnél, akkor, amikor szeretnéd, sok időt tölthetsz a stúdióban stb. és még mindig magáért a zenéért csinálod. Mindezt összevetve azt kell, hogy mondjam, te tényleg egy nagyon szerencsés ember vagy.
Tijs: Ez igaz, de még egyáltalán nem vagyok a csúcson, mert a zenémnek mindig tovább és tovább kell fejlődnie, minden nap tanulok valami újat, a lemezlovaglást tekintve is még mindig "éhes" vagyok, még mindig a partik a legfontosabbak, csak most felgyorsult az egész. Két évvel ezelőtt a legnagyobb álmom az volt, hogy játszhassak a Tribal Gathering-en az Egyesült Királyságban, most májusban fel fogok ott lépni, azt hiszem, számomra mindent ez jelent. ha ott fölléptem, akkor mondhatom, hogy a csúcson vagyok.

(Forrás: FREEE Magazin/1998.04, riport: Dee Dee)

Grey pres My Classics Vol.5.

Hosszabb hallgatás után visszatérünk kedvenc klasszikusaimhoz. Újabb ötöt hoztam el most nektek. Nos, lássuk mi van ma a kalapban!

L.S.G. - Hidden sun of Venus (Oliver Lieb remix) [1997 - Platipus]
Bocsássátok meg nekem, de nagyon rá vagyok csavarodva Oliver Lieb munkásságára. Az L.S.G. alterego különösen közel áll hozzám, mivel ügyesen ötvöződik ezekben a zenékben a trance, a techno, break és némi progressive hatás. A 'Hidden sun of Venus' nem mai darab, ez érződik is a 140 BPM fölötti tempón. A húzós kezdés már előre világítja, hogy nem a könnyed hátradőlésé lesz a főszerep. A groove valósággal sodor, majd egy ismétlődő basszusgitár minta is rátesz egy lapáttal a közelgő eufóriára. Azonban a nyers techno-ból egy varázsütésre a dallam beúsztatásával trance hangulat kerekedik, ami kitart a darab végéig. A melódia annyira komplex, hogy meg se próbálkoznék a lekottázásával. Igazi undergound hímnusz a '90 évek végéről, ami egyedi és utánozhatatlan.

Armin - Virgo [1999 - Cyber Records]
Lehet sokakat (főleg, akik 2005 után szerettek bele a trance-be) sokkolok eme lemezzel. Armin bizony nem mindig 'A State Of Trance'-n törte a buksiját, hanem zsenge fiatalságának idején a korszak menő stílusában azaz funky és pumpin' house (Problem Boy, Gimmick) vonalon is nyomult. Mellette azért már a modernkori trance alapjait is megalapozta a 'Communication'-nel és a 'Blue fear'-rel. Az 1999-es 'Lost soul society' EP-je talán nem tudhat magának akkora ismertséget és eladási mutatókat, mint az előbb említett két darab, de kétségtelenül hangzásában messze felülmúlta a kortársak műveit. Erről is a nagy kedvencem a 'Virgo', melynek szikár ütemei kezdik meg a menetelést, majd igazi bolygóközi atmoszféra lesz úrrá rajtunk. Minden hang, minden effekt a lebegésünket segíti. A minimalista, sejtelmes dallamok észrevétlenül költöznek be a hallójáratainkba. Ha a 'Hidden sun of Venus'-ra azt írtam, hogy egyedi, azt most itt is el kell sütnöm.

David Alvarado - Klugh [1999 - Ovum Records]
A helyszín Amerika, Los Angeles. A west coast house hangzás innovátora David Alvarado egyik gyöngyszeme a 'Klugh' 1999-ben deep house körökben óriási sikert arat. A puha dobokra kongaszóló rétegződik, majd egyre mélyebbre szállunk. A lassú kibontakozás csak előnyére van a darabnak, hiszen kiélezett érzékeinkkel minden egyes új hang felbukkanását várjuk. A kiállásban egy csilineglő hang fut oda vissza, garantált az audioorgazmus. Amúgy vicces, mert ezt a zenét Carl Cox révén fedeztem fel ('Muzik 5th Birthday mix'), aki pont arról volt híres ebben az időszakban, hogy a techno vidámabb fajtáját nyomatta ezerrel. Ezzel szemben az említett szülinapi mixre felkerült ez a deep darab, ami minimalizmusa ellenére is több ötletet hoz, mint egyes mai zenék.

Astral Pilot - Electro Acupuncture (Rabbit In The Moon remix) [1995 - Harthouse]
Stevie B-Zet és Sven Vath közös project-je az Astral Pilot. Egyik legepikusabb számuk az 'Electro acupuncture', amit jómagam egy '95-ös Mayday duplán spéciztem ki magamnak. Mint kiderült itt nem is az original, hanem a brutálisan psycho-s hatású Rabbit In The Moon remix csendült fel. Ez úgy nyit, mintha egy temetőben a szellemek őrült száguldozását csekkolnánk le. majd egy karakteres breakbeat kezdi a ritmust diktálni. Aztán a hosszas felvezetés után 4/4 üzemmódra kapcsolunk és az TS-303-as hangok is megkezdik a ténykedésüket. Ember legyen a talpán, aki ezt megfelelő helyre illeszti a szettjében, mivel az into-t lecsípve jelentősen sérül a zene összhatása. Hogy a korabeli techno-ban is mennyi ötletesség és játékosság rejtőzött, azt ebben
az egy track-ben is könnyedén leszűrhetjük.

Jam & Spoon - Follow me [1993 - Labirynt Records]
Mennyire nehéz egy darab sorsa, ha a lemez B oldalán kap helyet? Mint ismert a bakelit korszakban általában az A oldalra préselték az erősebb zenéket. Jam & Spoon-ék viszont ezt nem így gondolták, hiszen 1993-as EP-jükön az A oldalon a rádióbarát, flamenco gitáros 'Right in the night', a B-n pedig a 12 és fél perces, epikus 'Follow me' kapott helyet. A 'Follow me' egy igazi kétarcú zene. Az első 6 percben csendesen csordogál, hosszú, hipnotikus felvezetéssel 130-140 közötti BPM régióban. Aztán jön a kiállás és teljesen más képet ölt magára a track, elindul a hardcore-osan pattogó veretés. Először a 'Dream Dance Vol.2'-es válogatáson hallottam 1996-ban, ám ott a "sok zenét préseljünk a cd-re" elv alapján 6 percnél lehallkítják, így csak a felvezetést ismertem. Gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, hoyg van egy tempóváltás az original, teljes terjedelmű verzióban!?

Folytatása következik.

Egy kis kedvjavítóval a pult mögött

A múltkor egy Luciano b2b Sven Vath videó adta az ihletet, hogy a drunken vs overdose dj témát felvessem. Személy szerint mélységesen felháborít, amikor a lemezlovas - aki elsősorban nem a saját, hanem a belépőért súlyos pénzeket kiperkáló közönség hangulatáért felelős - magáról megfeledkezve, tántorogva vagy beszívva bohóckodik a pult mögött. Az ominózus Luciano b2b Sven Vath szett olyan, mint egy homoszexuális tornaóra. A két férfi enyhén természetellenesen ölelgeti egymást, majd Sven a csimpánzok ügyességét meghazudtoló módon kapaszkodik fel a pult fölötti fémrúdra. Hogy részegek voltak, vagy beszívtak? Ki tudja. Viccesnek vicces, másrészt szánalmas is, hogy ily módon rombolják a verejtékes munkával felépített imidzsüket. Sven-nek nem ez az egyetlen drunken performance-sza, a 2000-es Love Parade-n is igencsak tántorogva tolja egy köldökvillantós posztóba burkolózva. Tálentumát jelzi, hogy még így is olyan szettet tol, ami másoknak józanul sem menne. Persze nem ő az egyetlen addict a német dj-k között, Westbam mája miatt is aggódhatunk. A nagy ceremóniamester - és lelkes fogyasztó - hírében álló kopasz vesztfáliai legény szintén az egyik Love Parade-os videón kicsit koordinálatlan mozgáskultúrával fűszerezve az orrával szkreccsel és gyermeki örömmel az arcán bambul a tömegre. Szerintem normál hőfokon pörögve eszébe se jutna az embernek. Mr. Lódoktor Fatboy Slim a ketamin-függő mesélt egy érdekes sztorit, amit a megboldogult Check Magazinban olvastam. Egy klubban volt éppen, amikor a marihuána füstjétől megpilledt lemezlovas felrakott egy nagy üdvrivalgást kiváltó zenét. Erre a dj fogta magát és lement táncolni az emberek közé. Annyira jól érezte magát, hogy észre sem vette, hogy a track szépen lecsengett. Erre a közönség bőszen lapogatni kezdte a vállát, hogy ügyes vagy srác, de nem ártana feltenni a következő lemezt. Konklúziót vonva nem azt mondom, hogy a dj-k ne fogyasszanak semmit, hisz ez rájuk van bízva, viszont tudják hol a határ és ez ne menjen a teljesítményük rovására. Nektek mi erről a témáról a véleményetek?

Zeneajánló: Emmanuel Top - Addiction EP

Emmanuel Top - Addiction EP [Planete Rouge Records]
A francia elektronika egyik általam is nagyra tartott figurája Emmanuel Top majd tíz évnyi hallgatás után döntött úgy, hogy ismét újra beszáll a mókuskerékbe. Hogy mit csinált ezidáig? Azt csak ő tudja. Az viszont biztos, hogy olyan meghatározó acid és techno klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az 'Acid phase', a 'Turkish bazar', a 'Radio', a 'Detune my fortune', a 'Stress', illetve a kommerszebb vonalon a BBE formáció tagjaként a 'Seven days and one week', 'Flash' és a 'Deeper love'. Ha visszatérése már minőségben fele olyan jót is hoz, mint eme felsorolás, már jól járt a hallgató.
Újraéledésének első, eklatáns példája a honfitárs Terence Fixmer kiadójánál megjelent 'Addiction EP', ami egy várható kislemez sorozat első darabja. A visszatérés egyből felveti azt a dilemmát, hogy Top milyen vonalon is fog haladni. Én meg mertem volna kockáztatni, hogy a techno-t nem hagyja faképnél. Igazam lett. Szerencsére nem állt be a sorba és rakott össze egy óra alatt egy semmitmondó tech, minimál szörnyűséget, viszont retro irányba sem mozdult el és nem szikár acid-del és mínusz 15 éves sound-al bombáz bennünket.
A címadó 'Addiction' egy igazi próbatétel: aki szereti a lassú építkezést és a hangok váltakozásában rejlő katarzist tuti, hogy mindenféle megerőltetés nélkül hallgatja majd végig ezt a közel negyed órát. Szerintem két kezemen meg tudnám számolni a felcsendülő hangszereket, de Emmanuel olyan mesterien és lineárisan szerkeszti a mondanivalóját, hogy ez egyáltalán nem vesz el a darab értékéből, sőt. A dallamokra áhítozóknak 2 és fél percnyi tüdőszaggató basszus után üres lesz, de a befogadóbb lelkűek jót fognak headbang-elni rá.
Az EP másik tétele a 'Revival' a várakozásoktól eltérően nem savval nyakon öntve támad. Egy puha lábdob és egy gurgulázó groove kezd masírozásba, majd a háttérben egy filterezett string foszlány dolgozik. Kicsit hiányoltam egy testesebb basszus-t, ami húzta volna magával az egész darabot, illetve egy kiállást, ahol pihegve felkészülhettünk volna a nagy hangrobbanásra és további kézlóbálásra. Nem így lett, bár ezt nem csodálom, hisz Top sose állt be a sorba sablonozni. Az utolsó két perc még így is a kiállás jegyében telik, aminek nem a visszatérő dobszerkó, hanem a stúdióhalkítás vet véget.
Elsőre biztatónak mondhatóak a hallottak. Persze nem váltják meg a világot, de kisérletező release-ként legalább behatárolhatjuk merre fog mocorogni a titokzatos francia a közeljövőben. Tekintettel arra, hogy szeretem a megalkuvások nélküli elektronikát (és nem zavar, ha valami túl monoton) 7/10-et adok öreg techno harcosunknak.

Emmanuel Top – Addiction

Label: Planete Rouge Records
Katalógus szám: PLR1101
Ország: Franciaország
Megjelent: 2011. március
Stílus: Techno
Producer: Emmanuel Top

Tracklist:
1. Addiction (14:14)
2. Revival (8:11)

Zeneajánló: Niko Fantin - Futterwacken EP

Niko Fantin - Futterwacken EP [Frisky Records]
A Frisky Records release-i között az elmúlt időszakban nem sok maradandót hallottam. Ezúttal kárpótolnak bennünket bőven, hiszen az argentin Niko Fantin (aki elég sokszor jelentetett már meg itt, illetve az al-labeleken) EP-je rendesen odakarcol a hallójáratainknak. A címadó darab koszos tech-es kezdése már megelőlegezi, hogy itt kegyelemre nem számíthatunk. Aztán szépen be is igazolódik a jóslatunk, egy totál vadóc groove kezd csapatásba, miközben a háttérben baljós effektek munkálkodnak. Egy kicsit Cid Inc munkáira emlékeztet az atmoszférája. A 'Speak the truth' sem fukarkodik a dark megoldásokban, végig nyomás alatt tart bennünket, az első pillanattól az utolsóig. Mintha egy repülő zúgna el felettünk beélesített bombákkal. A dallamvilág valahová a Közel-Keletre repít, s egy kicsit psy életérzés is hozzáadódik az amúgy sem gyenge összhatáshoz. A 'Many years ago' jelenti a feketelevest, hiszen pont a legdögösebb track maradt utolsónak a sorban. A kellemesen filter cut-olt baseline és a sistergős effektek már előkészítik a terepet. Aztán előtűnik egy repetitív és mellette igencsak szuggesztív dallam, ami sodor bennünket, de nagyon. A kiállásban egy emberes delay szabadul az összetevőkre, majd egy morgó groove térdre kényszerít. Ennél a pontnál nagy hangerőn hammer-elve tuti mindenkit a padlóról kellene felszedni egy megapartin.
Összességében, aki szereti a nyersebb elektronikát, illetve a kísérletezőbb hangvételű zenéket nyugodtan horgonyozzon le ennél a kislemeznél, hiszen maximálisan elégedett lesz vele. Tőlem 8,5/10-es pontszámot kap.

Niko Fantin - Futterwacken EP

Label: Frisky Records
Katalógus szám: FR051
Megjelent: 2011. április 12.
Stílus: Tech House, Progressive House
Producer: Niko Fantin

Tracklist:
1. Futterwacken (8:16)
2. Speak the truth (8:16)
3. Many years ago (8:51)







Megvásárlós

Nagy stílusváltók és áthallók innen-onnan

Kollégám jóvoltából mindig jön némi slágerzene a bal fülembe a munkahelyemen. Pont egy Pierrot-blokkba csöppentem a minap, ami bár nem okozott különösebb kultúrsokkot, de egy cikket megelőlegezett. Olyan embereket szeretnék bemutatni, akik az eredeti profiljukhoz képest egy teljesen új területen is kipróbálták magukat.

És itt kapcsolódunk Pierrot-hoz. Marosi Z. Tamás 'Ha sírni látod a bohócot' című dalával írta be magát a magyar popzene történelemkönyvébe, illetve a Megasztár-tehetségkutató zsűrijében is helyet foglalt egy ideig, s a megaprodukció zenei részének megálmodása és kivitelezése is az ő nevéhez fűződött. De nemcsak pop-ozott (Pa-dö-dő, FLM, Sipos F. Tamás), hanem egy jóval plasztikusabb világban is kipróbálta magát. Történetesen az 1996-os Soho Party 'Remix album'-án is találkozunk a nevével. A 'Brutális szex' című számot csapta szét brutálisan, ugyanis az eredeti vokált (inkább csak foszlányokat) jungle miliőbe helyezte el. Igazi fejfelkapós cucc, nem is gondoltam, hogy a srác ilyet is tud. A jungle-d'n'b vonalon nem csak ez az egy próbálkozása volt, hiszen a Ganxta Zoli és a Kartel-ből ismert O.J. Sámson-nak is segédkezett az 1998-as 'Best Of (Plastic Jungle)' zenei alapjainak elkészítésében. Erről a korongról leginkább a 'Ganjaman' futott be, ami nem volt más mint egy kicsit pop-os, raggás bolondozás jungle alapokkal társítva. Pierrot (aki idő közben kiadót is indított Private Moon Production név alatt) az elektronikával korábban is próbálkozott, hiszen az ő keze munkáját dícséri a világzenét modern alapokon prezentáló Toys Of Ancient Gods projekt is. Egyik legismertebb zenéje a 'Vimana' volt, melyhez Jutasi is készített remixet.

Ha már a magyar pop szinterén nézelődünk még egy nevet találunk, aki teljesen más irányzaton belül ténykedik ma, mint egykoron. Császár Előd aka Shane 54 még a kilencvenes években bukkant fel az itthoni palettán Hoffer Dániel oldalán, mint az FLM duó tagja. A kor trendjének megfelelő dance zenéjük üde színfoltja volt a magyar zenei életnek. '96-ban Előd szólókarrierbe kezdett, az ezt követő években összesen három LP-t adott ki, melyeken modern zenei alapokat is találhattunk szép számmal. Idő közben (pontosabban a kilencvenes évek derekán) az azóta ex Neo-taggal Moldvai Márkkal közösen megalapították az Exotron-t, mely a techno, a hardcore és acid elemeit ötvözte. Első és egyetlen albumuk az 1996-os 'Mindfusion' napjainkban már kortörténeti dokumentumnak számít. Előd remixerként is felbukkant: a Soho Party 'Remix album'-on jómaga a 'Baby nem kell más' című dalocskát szedte szét atomjaira, s egy jó kis hardcore-gabba verziót kreált belőle. Előd elmodása szerint világ életében élénken érdeklődött az elektronika iránt, így nem csoda hogy ezen irányba haladt amikor válaszút elé került (a médiában agyoncincált közúti balesete kapcsán). Jobbnak látta, ha az addig életét lecseréli egy bizonytalanabbra, ám az idő őt igazolta. Shane 54-ként első megjelent produkciója Cosmicman 'I love you'-jához készített remixe volt. A többi már történelem. Lásd itt a további diszkográfiáját!

Külföldön is akadnak nagyot váltók. Ilyen például a férfiasan nőies és egyben nőiesen férfias Boy George (polgári nevén George Alan O'Dowd), aki a konzum reggae-t toló Culture Club vokalistájaként ért a csúcsra. Aztán valami bekattant nála és dj karrierbe kezdett. Első, keze munkáját (vagy inkább a számítógépét, ugyanis köztudottan nem tudott mixelni live-ban lemezjátszón) az 1995-ös Ministry-s 'The Annual' válogatáson megkagylózhatjuk Pete Tong oldalán. Ezután raklapszám adta ki a mixlemezeket BG a sláger house vonalon. A Ministry pozició vesztésével a millenium után egyre kevesebbet lehetett találkozni a nevével, pedig él és alkot (vagy inkább próbál alkotni), 2010-ben például egy LP-vel örvendeztette meg a rajongóit 'Ordinary alien' címen.

A végére egy speciális esetet hagytam. Todd Terry new york-i house producer a 90-es évek eleje óta kis csiliárd megjelenést tudhat maga mögött a stíluson belül, ám volt egy LP-nyi kitérője egy teljesen más világba. Az 1999-es 'Resolutions' egy vérbő korong, melyen a drum and bass, trip hop, breakbeat képviselteti magát, house dalt nagyítóval se keressünk rajta (egyetlen klip jött ki róla, mégpedig a 'Let it ride'). Személy szerint nem értem, hogy milyen indíttatás volt a lemez mögött, de tény, hogy olyat tett le az asztalra, ami felethetetlen. Persze a törtütemek megrögzött hívei találnának rajta fogást, hogy miért nem tökéletes, de annak tükrében kell hallgatni, hogy Todd mester honnan jött. Sajnos ez az egy eltévelyedése volt, azóta visszatért a megszokott stílus és kerékvágásba.