2011. november 12., szombat

Arko Madley - Resonance 01 (2011 - November)

Ha minden jól alakul, akkor ezentúl minden hónap valamelyik szombat délutánján egy-egy mixszel kedveskedek az olvasóknak. A mixek stílusa valahol a Float Away és Simple Pleasures között fog elhelyezkedni, ami röviden annyit jelent, hogy a sorozat a deep house, progressive house határ mezsgyéjén fog haladni.
Az első zenére Another World soundcloud-os profiljában találtam rá, amit bárki szabadon letölthet. A második track Derek Howell 'Stride' című klassz kis zenéje, ami DreamAwaken álomszerű remixében ringatózik. Jozef Kugler 'Unexpected Journey' -je szintén az álmodozásról szól. Aztán begyorsulunk egy kicsit és a következő három számmal egy kis psy hangulatot csempészünk a mixbe (a Mossy remixre külön felhívnám a figyelmet!). A hetes zene engem kilóra megvett. Ivan Jaime és Andres Lopez 'Angel Signs'-e majdhogynem megunhatatlan. Az elmosódott zongoradallam csodásan szól, miközben a hangulat robbanásig feszült helyzetet indukál. Cristian R 'Natural Landscape'-je már már ambientbe hajlik. A kilencedik zene egyenesen Indiából érkezett. És hogy ne maradjunk további szabadon letölthető zene nélkül arról az utolsó szám remixere Trim The Fat gondoskodik! További jó hallgatózást a mixhez!

Arko Madley - Resonance 01 (2011-November)

Tracklist:
1. Awakenas - Wonderful Night (Another World Remix) [White]
2. Derek Howell - Stride (DreamAwaken Remix) [Echoplast Digital]
3. Jozef Kugler - Unexpected Journey [Stellar Fountain]
4. Luke Porter - Opiate (Kassey Voorn Remix) [Sudbeat]
5. Oscar Vazquez - Between Walls (Original Mix) [Balkan Connection South America]
6. Plato, Jette Von Roth - The Ashes Of Our Dreams (Mossy Remix) [Big & Dirty]
7. Ivan Jaime, Andres Lopez - Angel Signs (Original Mix) [Lowbit]
8. Cristian R - Natural Landscape [7 Seas NuWave Records]
9. Vipul Angirish feat. Vin - Ranjhana [Wind Horse]
10. Underworld - Moon In The Water (Trim The Fat Remix) [White]

2011. november 11., péntek

Nomean: "Rengeteg forrásból táplálom a hangzásom"

Az interjú készítés korántsem egyszerű műfaj. Bár a kérdéseket könnyű feltenni, mégis nehéz úgy rendszerezni, hogy a riportalany által elmondottakkal együtt egy érdekes, egymásból logikusan következő gondolati háló keletkezzen belőle. Ezúttal viszont nem volt nehéz dolgom, mivel riportalanyom Varga János aka Nomean kihozta belőlem és az interjúból is a maximumot, zenéiről már nem is beszélve. Hiszitek vagy sem, bár nem vagyok jövőlátó, sem médium, de Nomean, ha így folytatja meg sem áll a világra szóló hírnévig! Szerénységéből kifolyólag ő azonban nem az ismertségre hajt, sokkal inkább kizenéli magából érzéseit, megpróbálva még közelebb hozni az underground vonulatot az egyszerű, hétköznapi emberekhez.

DZ: Mint oly sokan te is tracker-eken (Fast Tracker, Impulse Tracker) kezdted produceri pályafutásodat. Mennyiben tudtad hasznát venni annak a tudásnak, amit ott megszereztél?
N: Ha jobban belegondolok akkor azt kell hogy mondjam, az első zeneszerkesztő program amin a pályafutásomat kezdtem, az akkor Nokiákon lévő dallamszerkesztő volt. :) Emlékszem, hogy óra közti szünetekben csináltam az osztálytársaknak csengőhangokat az akkori slágerekből, de az Impulse Tracker alapjában váltotta valóra az akkori álmaimat zeneírás terén, igaz manapság már nem tudnék vertikális DAW-on dolgozni (Pl. Renoise), de egy alap groove felépítését vagy egy pár perces zenét meg tudtam vele csinálni. Meg tudtam tanulni, hogy a hangmagasságok és a frekvenciák milyen viszonyban állnak egymással és, hogy hogyan kell alap hangbankokból sokféle groove-ot építeni. Egy nagyon jó alapleckének bizonyult.

DZ: Idővel a komolyabb szoftverek megjelenésével váltottál, a Reason-t és a Fruity Loops-ot is nyüstölted. Manapság mivel készülnek a zenéid?
N: Reason-t nagyon sokáig használtam, komolyabb dalok is készültek vele amivel aztán lehetett villogni a házibulikon. :) Körülbelül 2009 tavaszán ismerkedtem meg Ableton Live-al és nagyon hamar beleszerettem. Elhatároztam, hogy a sok vándorlásom után végre szeretnék egy DAW-ot teljes mértékben megtanulni és elsajátítani, ebben gondolkodni és ha valami ötlet eszembe jut akkor már a fejemben fel tudjam építeni anélkül, hogy lenyomtam volna egy billentyűt. Úgy gondolom, hogy az Ableton-nak nagyon sok fegyvere van és ezeket kihasználva lesz igazán powerful. Számomra a leghasznosabb a Session View ahol anélkül építhetem fel a zenémet, hogy akár egy percre is csend lenne és nyugodtan ötletelhetek, tervezhetek, hogy hol legyen a kiállásom, milyen felépítésű zenét szeretnék csinálni, milyen hangzást szeretnék teremteni és ezt egészen addig tudom variálni amíg úgy nem érzem, hogy tökéletes. Ezen felül a macro control, amivel hiper-egyedivé tudok tenni akár egy loop-ot is megfelelő beállítás után.

DZ: Volt egy hosszabb szünet a karrieredben, miért hagytál fel egy időre a zenéléssel? Mennyiben változtak, fejlődtek a produkcióid? Kik voltak, akik hatással voltak a munkásságodra?
N: Nagyon fiatalon kezdtem el dolgozni és előbb utóbb ez minden erőmet és energiámat felőrölte. Középsikolás éveim előtt még volt idő, hogy foglalkozzak a zenéléssel aztán egyre több munkát vállaltam és iskola mellett örültem, hogy legalább egy kis pénzt keresek amivel tudom a családomat segíteni. A hobbi mint olyan nem nagyon működött nálam, 2009-ben a barátnőmnek mutattam meg pár régi zenémet (aki azóta szintén producerkedik) aki arra késztetett, hogy poroljam le és kezdjem el edzeni a zeneszerkesztő / író izmomat, ehhez motivált még egy ajándék Sennheiser stúdió fejhallgatóval is. Mai napig hálás vagyok neki ezért. A zenéimben megpróbáltam követni a nagyokat, megtanulni milyen egy jó kiállás, hogyan indul be jól egy zene, mi őrjít meg egy groove-ot. Alapvetően trance-t hallgattam nagyon sokáig, aztán belezuhantam a minimal-ba később megbolondultam a techno-tól és végül elmerültem a progressive hangzásban. Próbáltam ötvözni azokat a stílusokat amik hatással vannak rám. Amik végig megmaradtak kedvencnek azok a filmzenék. Ezért is hallani sok vonóst a zenéim zömében. :) Akik a mai napig hatással vannak rám azok a filmzeneszerzők mint Thomas Newman, James Newton Howard, vagy Hans Zimmer. Rengetegen vannak még ezért csak az ismertebbeket írtam.

DZ: 2009 gyakorlatilag fordulópontnak tekinthető a karrieredben. Művésznevet változtattál Gnetic Vibes-ból Nomean lettél. A Tulipa Records vett a szárnyai alá, s gyakorlatilag innentől indultak be a dolgok igazán körülötted. Furának hangozhat, de milyen célt tűztél ki magad elé, amit mindenképp elérnél a producerkedéssel?
N: Gnetic Vibes-ként sokkal több DJ mixet készítettem és a végére már a saját zenéhez való visszatérés volt a legfontosabb célom, ezért is történt a névváltás. A kérdés egyébként nem fura mert úgy gondolom mindenkinek megvan a célja a zenéléssel, van aki a pénz miatt csinálja mert úgy gondolja ebből majd meggazdagszik, van aki magát szeretné kifejezni és van aki lázad a rendszer ellen. Én valahol az utolsó kettőbe tartozom, szeretném magamat kifejezni és formába önteni azt, hogy mit jelent számomra a zene és bebizonyítani, hogy egy gyönyörűen megírt elektronikus zene is okozhat zenei forradalmat. A lázadás egy másik pont mert sajnos el kell fogadni, hogy van az a bizonyos mainstream kategória ami számomra egy igazi vesztőhelye az elektronikus zenének, ahol már a zenék annyira amorf módon mutálódnak, hogy akár egy igényes zenei stílus is elveszítheti az értékét (club house vs. progressive house). A célom, hogy olyan zenéket írjak amik közelebb hozzák az embereket az undergroundhoz és amolyan utat mutatva rávenni őket, hogy a minőséget válasszák a mennyiség helyett mert (ez furán fog hangzani) nem minden zene jó, amit sokan hallgatnak.

DZ: Hogyan készül egy Nomean produkció? Szöszölős típus vagy, vagy hamar jönnek az ötletek? Van-e hasznos tipped arra, hogyan kerüljünk produktív hangulatba?
N: Ha választani lehet akkor a szöszölőst választom. :) Nem tudom előre kitalálni, hogy milyen zenét szeretnék írni és ha valamikor meg is próbálom akkor mindig másik irányba haladok mint ahonnan elindultam. Nagyon sokan a kick + bass kombóval kezdik el csinálni a zenét ha jól tudom így is oktatják az iskolában. Szerintem nem kell annyira a ragaszkodni ehhez a technikához mert a zeneírás éppen arról szól, hogy úgy kezded el írni a zenét ahogy Te akarod, ahogy benned megszületik. Én mindig a főtémával kezdek és köré építem a zenét, de természetesen a dob és a basszus is nagyon fontos, hogy jól szóljon. Valószínűleg sokan azért kezdik megírni elsőként mert arra kell a legtöbb időt fordítani mondhatni az a lelke a zenének. Ahhoz, hogy produktív hangulatba kerüljek két dolgot szoktam tenni. Elsőként oktató anyagokat keresek amikből lehet tanulni új technikákat. Ehhez nagy segítség a Future Music és a Computer Music nevű angol nyelvű magazin amiben nagyon sok ehhez kapcsolódó cikk van. A második dolog pedig a zene hallgatás. Vegyesen a kedvenc producerektől és zeneszerzőktől. Mi más motiválhatna zeneírásra, mint maga a zene.

DZ: Zenéid hangzása kapcsán Cid Inc és Deepfunk munkái jutnak eszembe. Zseniálisan vegyíted a kíméletlen elektronikát a földön túli dallamokkal. Egyáltalán te milyen címkét aggatnál a produkcióidra, ha megkérdeznék tőled, hogy milyen stílusban alkotsz?
N: Valószínűleg most tetted fel a legnehezebb kérdést amire válaszolnom kell. :) Érdekes dolog ez mert amikor töltöm fel a zenéimet Soundcloud-ra akkor a 'genre' részbe eddig mindig 'Nomean Sounds'-ot írtam. Mostanában a progressive house stílust szoktam bejegyezni habár úgy érzem, hogy némely zenémben ennél jóval több van. Úgy gondolom azért nehéz megneveznem a stílust amit képviselek mert rengeteg forrásból táplálom ezt a hangzást. Beszéltem korábban a filmzenékről az is megtalálható bennük, a groove-jaim önmagában a tech-house és a techno küszöbén masíroznak, a magasabb bassline-ok és a szintik pedig a progressive, már már trance-esebb vonalban úszkálnak. Ennek az ötvözetéből alakul ki az, amit Nomean original-ként, vagy remixként lehet hallani. Remélem később lesz erre a hangzásra felvarrva egy név, amivel aztán én is fémjelezhetem a munkáim.

DZ: A Mozaik csapat tagjaként rendszeresen hevíted a hangulaton bulikon. Mennyiben tér el a producerként és lemezlovasként vitt zenei vonalad?
N: Lemezlovasként gyakrabban játszom tech-house-t vagy techno-t. Szeretném ezzel megmozgatni a népet de mindig fűszerezem a szettjeimet egy-két Nomean zenével is. A Duca remix szinte állandó résztvevője a buliknak és ahogy elnézem a közönséget még pár bulin fel fog csendülni. :) A jövőre tekintve viszont sokkal több dallamosabb, Nomean-esebb, progisabb zenét szeretnék vinni a játékomba mert aki megtisztel azzal, hogy eljön meghallgatni olyan hangzást fog várni amit producerként képviselek és nem egy techno bulin szeretne részt venni.

DZ: A magyar elektronikus platform hemzseg a tehetségektől. Te kit ajánlanál az olvasók figyelmébe, aki a jövőben még nagyot robbanthat?
N: A magyarok mindig is élvonalban voltak az elektronikus zenében és úgy gondolom, hogy mint sok más ez is benne van a vérünkben. Erre nagyszerű példa Kay-D, MiraculuM, Reelaux és még rengeteg olyan producer akik már elismertek és ezt a stílust építik és erősítik. A mai piacon újnak tekinthető kiadóknál is folyamatosan jönnek ki a jobbnál jobb munkák olyan producerek kezei alól, akikről nem is sejtenénk, hogy magyarok (csak alapos utánajárás esetén). Közvetlen közelemben is van egy olyan ember, aki az elmúlt hónapokban nagyon produktív volt és a szemem láttára kezdett el egy olyan úton járni, olyan hangzást képviselni ami külföldön (is) nagy népszerűségnek örvend. Ez a hangzás a dark techno és minimal ötvözete, a személy nem más mint Meshe. Lassan már 6 hónap is eltelt mióta beírta az első midi note-ot Abletonba, a múlt héten pedig már hallani is lehetett egyik zenéjét Frisky-n. Őt tartom egy olyan producernek akiről ebben a stílusban még sokat fogunk hallani.

DZ: Hogyan látod a zenei trendek jövőre milyen irányba mozdulhatnak?
N: Ahogy eddig is, a mainstream marad a megszokott helyén és az underground erősödni fog. Hála az olyan művészeknek mint Hernan Cattaneo, John Digweed, Sasha vagy Nick Warren és még sokan mások akik elegendő energiát fordítanak arra, hogy új tehetségeket találjanak. Ők azok akik még hisznek az új hangzásokban és erősítik azt, játsszák az új kiadók zenéit és támogatják a fiatal művészeket. A közönség befogadja azt amit hallanak ezektől a művészektől és bíznak abban, hogy amit ők játszanak az jó. Technikai szempontból pedig szerintem egyre többen fogják keverni a 4/4 alapú zenéket a tört ütemekkel (köszönhetően a dubstep népszerűségének) ami várhatóan egy új kategóriát fog teremteni.

DZ: Végül, de nem utolsó sorban milyen megjelenésekre számíthatunk tőled a közeljövőben?
N: A legközelebbi kiadvány, az első megjelenésem lesz magyar kiadónál mégpedig a Stellar Fountain-nél, ami nem más mint Smart Wave - Soulmates című track-jének a remix-e és November 28-án lát majd napvilágot. Ez a track jellemzi az aktuális hangzásomat és remélem sokaknak fog tetszeni. December izgalmasnak tűnik, ha minden igaz megjelenik a Hannah című track-em a Pure Substance gondozásában. Ha jól sejtem fognak készülni remixek is hozzá, pontos információt még nem közölt a kiadó. A Mirabilis Records két tulajdonosa, Alex és Filip építette bele mix albumába a Monologue című track-emet, ami a Baroque Records-nál fog megjelenni valamikor az év vége felé. Végül az első EP-men szereplő, Nick Warren toplistáján tündöklő Hesitation című track-emből készültek remixek, amik az original-al együtt a Tulipa Recordings-nál kerülnek majd a polcokra.











































FACEBOOK
SOUNDCLOUD
HONLAP

2011. november 8., kedd

EP ajánló: Smart Wave - Soulmates

Újabb Stellar Fountain gyermek van érkezőben! A katalógus negyedik kicsinye egy igazán szemrevaló EP, ami azt hiszem minden eddigi SF-megjelenést felülmúl majd sikerességben. Nézzük hát a keletkezés körülményeit!
Iulian Manole román fiatalember, aki Smart Wave néven fodrozza manapság az EDM feszített víztükrét. Nem nevezném zöldfülűnek, hiszen már olyan labelekkel is összeszűrte a levet, mint az Olaris, vagy éppen a trance-kult Bonzai. Emberünk szerencsére magasról tesz a zenei sematizmusra, így kerülhetett figyelmünk középpontjába a Proton demopool-on felbukkanó 'Soulmates' című alkotása. Alkotás ez, a szó szoros értelmében, ami olyan hatást vált ki, mint egy gátakon átcsorduló árvíz, sodor és magába szív. A dallam pedig a nagyok nyomdokain halad: beívódik a tekervényeinkbe pillanatok alatt.
Persze az EP úgy erős, ha más megközelítésből is ismerkedhetünk az adott darabbal. Mivel fontosnak tartjuk, hogy a magyar underground művészek lehetőséget kapjanak nálunk, így nem csoda, hogy egy hazai titánra esett a választásunk remixer terén. Azt hiszem Varga Jánost aka Nomean-t sokaknak nem kell bemutatnom. Véleményem szerint produceri munkáival már most a világ élvonalában a helye. A zene iránti alázatossága és az ereiben csordogáló szenvedélyesség maximálisan átjön a verzióján. Egyértelmű, hogy ez a dolgozat a klubokban fog osztatlan sikert aratni. Kellemes, pulzáló dobok kezdik meg a masírozást, majd a karakteres baseline hatol előre a hallójáratainkban, mint kés a vajban. A kiállásban totál transzba kerülünk, amikor Nomean előcsalogatja az eredeti dal fő szintitémáját, miközben szinfónikus hatású stringek dolgoznak a háttérben. Amikor a dob visszajön nem a megszokott "pont ugyanaz, ami a kiállásban csak kick-kel együtt" metódust alkalmazza, hanem építkezik tovább. Nálam a hónap zenéje, nem tudok tőle szabadulni.
Most már nincsen más teendő csak várni: november 28-án az online zeneboltok polcairól mindenki beszerezheti Smart Wave 'Soulmates'-ét!





2011. november 7., hétfő

Technika: MiraculuM a Reloop Digital Jockey 3-ról, szubjektívan

Az alábbi cikk kissé rendhagyó lesz, hiszen egyrészt mégiscsak egy technikai eszközről kellene írni, másrészt viszont sokkal inkább az érzéseimet és a gondolataimat szeretném megosztani veletek. Mivel alapvetően teljesen amatőr vagyok a hardware-es cuccok tekintetében, elsősorban olyan sorstársaimnak szeretnék mesélni, akiknek szintén nincs vagy kevés élményük van ilyen eszközök tekergetésével kapcsolatban – nekik talán közelebbi lesz ez az írás, a profik és régi rutinos rókák nyugodtan tovább klikkelhetnek.
Későn érő típus vagyok, a lemezlovas szakma soha nem érdekelt, nem kevertem zenéket középiskolai bulikon sem, az iskolai rádiókhoz sem volt soha közöm. A producerkedést mindig is többre tartottam a dídzsézéshez képest, illetve ugyanakkor ezerszer alulértékeltebbnek is a megérdemeltnél. A zenéket sosem lemezlovasok szettjében hallgattam, hanem önálló, külön darabokként, szigorúan fejhallgatóval. Nehéz megmondani, mi volt az a pont és ok, amikor késztetést kezdtem érezni arra, hogy önálló, szerkesztett szetteket kezdjek építgetni, de az inspirációm alapja mindenképpen az lehetett, hogy méltatlanul alulértékelt, esetleg ismeretlen producerek munkáinak biztosítsak promociós lehetőséget, még ha egy igen szűk réteghez is tudom eljuttatni ezeket a szetteket.
Körülbelül három éve tehát a producerkedés mellett rendszeresen készítek ilyen megfontolásból többnyire egy órás műsorokat eleinte Ableton-nal majd Mixmeister-rel. Ezekkel a mixekkel a létező legkevesebbet házaltam, megtartottam amolyan érdekes kiegészítésként a zenélés mellett, de azért néhány műsorom így is megfordult a Frisky-n és a Protonnál is. Pár éve egy, akkor az elektronikus zeneiparban már jó ideje tevékeny norvég producer/lemezlovassal beszélgettem, és az elmondottak szöget ütöttek a fejembe. Azt mondta ez az ember, amit akkor hittem is meg nem is, hogy a produceri munka a legmagasabb szinteken, a legjobb eladások mellett sem igazán jövedelmező, az iszonyatos ráfordított energiához képest meg végképp nem. Ő azt mondta, hogy ha valaki az elektronikus zeneiparban igazán sikeres szeretne lenni, akkor mindenképpen muszáj egyszerre producerkedni és lemezlovaskodni is. A két tevékenység ugyanis „keresztbe” is jótékony hatással van mindkét területen, tehát a produceri oldalad is ihletet meríthet a lemezlovasi dolgokból, és a DJ teljesítménye is felértékelődik, ha mellé komoly produceri munkákat tud letenni az asztalra. A beszélgetés óta játszottam a gondolattal, hogy tapasztalatot kellene szereznem a valódi realtime keverésben is, néhány hete pedig lehetőségem nyílt rá, hogy egy bizonyos összeget hardware-es zeneeszközökre fordítsak.
Persze jött a kérdés, hogy tulajdonképpen mit kellene vennem. Rutinosabb rókák természetesen a hagyományos CD-player – keverő kombót javasolták (bakelit gyakorlatilag nem létezik ma a progresszív szcénában, illetve teljesen hozzáférhetetlen és baromi drága is lenne). Az is felmerült indokként, hogy ha egy ilyen kombón megtanulok keverni, nem lesz gondom soha. Akkor miért nem ezt választottam? Jó kérdés…Elsősorban anyagi okai voltak. Noha használtan nyilván hozzáférhettem volna viszonylag elérhető áron ehhez az összetételhez, én új terméket szerettem volna vásárolni. Pontosan az amatőrségem miatt nem voltam abban a helyzetben, hogy meg tudjam ítélni egy használt eszköz minőségét, valódi értékét, bármilyen szemetet rám lehetett volna sózni. Újonnan egy két playeres, keverős kombó erősen a három kilót közelít(természetesen megbízható márkájú termékeknél), persze ha a player képes mp3-akat is kezelni. Hagyományos CD-lejátszós módszerrel alig több mint két kilóból kijöttem volna, de tegye fel a kezét, aki 2011-ben kipenget két kilót és utána örömmel írogatja tonnaszám a CD-ket, mert más formátumot nem tud a playere.
Ezért tehát körülnéztem más lehetőségek után kutatva, és rájöttem hogy a laptop dídzsézés sokkal inkább passzolna hozzám. Sokkal könnyebben kezelhetném a zenéket, a szoftveres megoldások pedig óriási biztonságérzetet adnának, illetve ezekkel már némi tapasztalatom is volt. Egy dögös kontroller pedig megkönnyítené az irányítást, valamit visszaadna mégis a hagyományos dj-feelingből is. Új szobát sem kellene építenem a semmiből, ami egy negyvenegynéhány négyzetméteres lakásban nem hátrány. Hosszas-hosszas töprengés után meglettek a kiválasztottjaim: egy Reloop Digital Jockey 3 és egy HP Presario CQ56 notebook 4 giga memóriával, dual Intel procival. Anyagilag így egy kissé jobban jártam, kényelmesebb, jobban kezem alá dolgozó, sokoldalúbb rendszert kaptam, viszont tény, hogy a klasszikus DJ-felfogás és nézőpont szerint továbbra is egy senki maradtam és maradok is…
De lássuk a medvét! Mit tud ez a cucc? Mekkora, milyen a tapintása, megéri-e, milyen funkciói vannak, mennyire nehéz használni, satöbbi? Már a doboza is impozáns volt, kinyitás után pedig azonnal beleszerettem a cuccba. Fém házat kapott,vérforralóan dögös vörös világítással. Az anyagot nem spórolták el belőle, több helyen is olvastam, hogy nehéznek számít kontrollerhez képest a maga 6 kiló körüli súlyával. A gombok és a potméterek gumírozottak, élmény őket tapogatni. A két, nagy helyet foglaló tárcsát pedig olyan örömmel lehet tekergetni, mintha valódi hiphop dj-k lennénk. A Traktor Pro S4 verziója nem annyira akarta felismerni az eszközt (a hozzákapott Traktor LE és a Pro Schratch 2-es is minden további nélkül), de a Reloop honlapjáról letöltve egy órán belül sikerül orvosolni ezt a problémát, és egy firmware frissítés is belefért.
Technikai leírásba nem is nagyon szeretnék belemenni, lentebb mellékeltem egy táblázatot a technokraták kedvéért, de ebből a szempontból mindent leírtak már sok helyen. Inkább arról mondanék pár szót, hogy milyen érzéseim vannak az egész történettel kapcsolatban három napos, szinte folyamatos keverés után. Mióta megvan, és itthon vagyok, folyamatosan megy a cucc, keverek vécézés közben, kaja közben, internetezés közben, alvás közben. Kevertem már progresszívet, house-t, hiphopot. Olyan mint a drog, az első számot elindítod és onnantól egyszerűen nincs szíved leállítani a rendszert, mindig csak még egy utolsó zenét, csak még valamit ki szeretnél próbálni. Samplerezésen kívül már mindent szétcsavargattam rajta, az összes legócskább vásári trükközésen túl vagyok. Mit tapasztaltam?
Először is: beatmatch, amiért ugye mindig mindenki utálni fog mindenkit. A beatmatchnek köszönhetően a nagyanyám is le tudna vezérelni egy bulit anélkül, hogy különösebben elrontaná az átúszásokat. És természetesen ahol lehet, az ember használni is fogja, hiszen miért izzadjon, ha ott az egyszerű megoldás. Ez a része tehát annyira egyszerű, és annyira szinte elronthatatlan, hogy elképesztő. Egy betanított majom is képes összerakni két zenét, és nem túlzok. Nagyon rövid ideje használom, de pusztán a keverés folyamata(nyilván persze kell hozzá némi zenei előképzettség, meg az, hogy évek óta csinálok mixeket szerkesztve) olyan könnyű, hogy szó szerint fülhallgató például nem kell hozzá. Egy-két hónapja én is röhögtem még Steve Angello-n akit prerecorded szettje miatt szedtek szét, és a videón például elhajítja a fejhallgatót,de ha ismered a zenéket amiket játszol, akkor tényleg simán előfordulhat, hogy egy másfél perces patent úszást is meg tudsz csinálni füles nélkül. Ha meg csak annyi az igényed, hogy lódobogás nélküli zene menjen három óráig, akkor be sem kell kötnöd a fejhallgatót. Pofátlan az egyszerűsége. A kulcs persze nem itt van, és a dídzsézés nem is erről szól, hanem a szett ívéről, a harmóniákról, a hallgatóságról, az effektekről, a plusz kis apró trükkökről, de maga az a tény, hogy a szó szoros értelmében vett keverés ennyire meg lett könnyítve, letaglózó élmény volt, ugyanakkor talán hülyeség, de baromira felszabadító érzés is.
Innentől ugyanis szabad a pálya, lehet magára a zenére, a hangzásra és a hangulatra koncentrálni a nyers technokrata és izzadságszagú ütemillesztés helyett. Összességében tehát nem tartok sehol, tudásom érdektelen. Csak egy álmom vált valóra, és közben újra úgy örülök valaminek mint egy kisgyerek.

Linkek:
Product info
Videó
Zaj.hu-s írások 1, 2
Technikai leírás

2011. november 5., szombat

Lapozgató: Breaks On!

"A kód neve: "break"!
Érdekes műfaja a tánczenének, azon belül is a törteknek a breakbeat, ha azt vesszük alapul, hogy a mindent vivő ritmusképlet már adott volt a hatvanas években, sőt még előbb is. Mert bizony ott figyelt minden korabeli funk muzsikában, csak épp nem kapott főszerepet az akkori alap ritmusképletek mellett. Mint nevéből (break=törés) is levezethetjük, a breakbeat-ek amolyan alkalmazott zenei eszközként funkcionáltak a késő hatvanas és korai hetvenes évek afro-orientált muzikális folyamatában. akkoriban egy-egy számnak azt a részét hívták "break"-nek, ahol a vokál, illetve a hangszerek kiszálltak, és a dob egyedül maradva megtörte a szám addigi vonalát egy kis szólóval, remek nyitást biztosítva ezzel egy újabb hangszer belépésének, vagy esetlegesen egy teljesen új motívum beindításának egy adott muzsikán belül, nem beszélve arról, hogy a dobos tehetségének reprezentálására is nyújtott némi alternatívát, még ha röviden is. Persze nem érdemes megfeledkeznünk arról sem, hogy az akkori termékeny zenei vonulatból, nem csak a ritmusok, hanem számos más eszköz, és fogalom is megmaradt: nevezzük ezt csak egy egészként Funk-nak. Persze az újításra és technikás megoldásokra törekvés átörökítésében is nagy szerepe volt az arany 60-70-es éveknek. Érdemes ez ügyben tüzetesebben, kicsit mélyebben átvizsgálni James Brown, Curtis Mayfield, Isaac Hayes és kortársaik darabjait!

Jamaika, Egyesült Államok, Európa, azaz egyesített fejlesztés
Mindezek mellett a jó öreg aktualitással bíró Jamaika sem maradhat ki ebből a körből sem. Jamaikai származású ugyanis az a Dj Kool Herc, aki bár bronxi srácként lett elkönyvelve a történelemben, de tagadhatatlanul érződik munkásságán, hogy a ganjafüstös raztafárik földjének szülötte (Jamaika nemcsak e szempontból fontos a breakbeat fejlődésében, ugyanis korunk break-jei nemegyszer zengenek feszes dub, reggae, dancehall orientált effektektől, besszusoktól, MC-k közreműködéseitől). Ez a Herc nevű srác nagyon elevenébe tapintott minden zenearcnak, aki fogékony volt az ötletes újításokra. Hogy mivel is? Azzal, hogy idejében rájött az újrafelhasználás lehetőségére és arra is, hogyan tudja ezt élőben kivitelezni. Az újrafelhasznált alapanyag pedig nem más volt, mint a korabeli lemezek break részei, méghozzá végtelenítve két lemezjátszó segítségével. Amikor a break befejezte az egyik lemezen, rákeverte ugyanazt a másik lemezjátszóról, egy gyors vágással. Ez a fajta humán loopolás aztán kiváló táptalajt nyújtott a hip-hop dj-k által mára atomi pontosságúra csiszolt egyedi mixtechnikának, scratch-eknek és egyéb trükkös vagdosós játékoknak. Az új hangzás és ritmusképlet, valamint ezek látványos lemezjátszós prezentálása meglepően nagy őrületet váltott ki, először csak Bronxban és környékén, majd szerte New Yorkban, végül az egész világon.
A produkció többeket is megihletett, például Grandmaster Flash-t, Afrika Bambaataa-t (a képen), vagy a Soul Sonic Force-t. Utóbbi kettő neve remek alkalmat ad egy cikkben az electro szakasz nyitányaként. Ugyan az electro önálló műfajként is maximálisan megállja a helyét, de összefonódása a breakbeat-tel vitathatatlan, és már jóideje abszolút pop produkciókban is fellelhetünk hamisítatlan electro motívumokat, s ez is mutatja az electro kortalanságát. Míg Amerikában a beat-ek felől közelítették meg az elektronikát, addig Európában egy jóval mentálisabb vonalon mozogtak az alkotók. Ennek talán legkiugróbb példája a Kraftwerk. Az azóta már ikonná vált quartett, a korát megelőzve reformálta meg a studióhasználati szokásokat, egyedi gyártmányú elektronikus hangszereivel, és teljesen új struktúrák alkalmazásával. Az amerikai művészekre nagyon inspirálóan hatott a hirtelen európai zenei fejlődés, és ezt a rövid időn belül meg is próbálták a saját javukra fordítani, vegyítve persze önálló gondolataikkal és sajátos zenei hagyományaikkal. Afrika Bambaataa és a Soul Sonic Force korai 80-as 'Planet Rock'-ja már ebben a felfogásban született (a Kraftwerk 'Trans Europe Express'-éből merítve), és vált kultikussá azóta, bár ezt kevesen tudják, hogy a Soul Sonic Force neve Arthur Baker-t és John Robie-t takarja. Kettejük közül Arthur Baker nevét muszáj kiemelni, mert az ő nevéhez fűződik a cut 'n' paste technika, azaz a szempling technika (hangminta-vételezés és beillesztés egy új darabba) kiagyalása, a 12"-es vinyl kifejlesztése, rengeteg klasszikus darab megalkotása, és igaz, hogy sokan vitatják, de a hip-hop műfaj 'feltalálását' is (érdemes elolvasni a bio és diszkográfiáját, mert tartogat meglepetéseket egy átlag földi halandó számára). Szóval nevezzük Mr Baker-t egyszerűen csak egy legendás zseninek! A jazz-professzor Herbie Hankock 'Rockit'-ja, vagy Malcolm McLaren produkciói szintén a klasszikus szériát bővítik, és lehetne még sorolni órákig, hogy milyen alapdaraboktól is lázasodik be egy B-Boy, ha már így a breakről témázgatunk. Igen egy B-Boy, mert a breakdance kultúrának nagy szerepe volt abban, hogy maga a zene is szétszóródjon a világban. A nyolcvanas évekre trendivé váló breaktánc láz hozta magával a dolog zenei oldalát is, hatékonyabbá téve ezzel a worldwide beat-őrület rajongógyűjtését, és ez szerencsére Európát sem kerülte el.

Széttört rave-robbanás
A break Angliában is nyitott fülekre talált így nem csoda, hogy a nyolcvanas évek végén kilencvenes évek elején beinduló brit rave szcéna az akkori breakbeat sound-ra is mély benyomást tett, megspékelve ezzel azt a tényt, hoyg az új studiótechnológiák alapfogásai addigra már meglehetősen jól kiforrták magukat. Lassan Európa más részeire is átterjedő rave-kultúra, az illegális partik, és az egyre jobban virgonckodó hardcore (nem összekeverendő a holland hardcore-ral) szcéna is javarészt breakbeat indíttatású volt, olyannyira, hogy ebből a muzikális katyvaszból kerültek ki az azóta csak jungle/drum & bass-ként emlegetett vonal, nem kisebb nevekkel együtt, mint Fabio és Grooverider, vagy a hip-hopon (anti)szocializálódott, és az akkoriban party animalként funkcionáló Goldie és sokan mások.
A Breakbeat konkrét népszerűségét kiváltó ok két alapműre vezethető vissza, a Renegade Soundwave által generált 'The Phantom', és a javarészt ambientben jeleskedő The Future Sound Of London 'Papua New Guinea'-ja. A FSOL bizony himnuszt teremtett az azóta számtalan remixet megért szerzeményével, de sokak szerint mai napig az eredeti üt a legnagyobbat, csapongó érzelemvilágával és örök érvényű dallamával.
A maga komótosságával lassan a mainstream oldal is elkezdett felfigyelni az egyre népszerűsödő vonulatra, és a major kiadók is kezdték szépen óvatosan leszerződtetni a szcéna ismertebbé váló arcait, így nem csoda, hogy olyan nevek ,mint a Prodigy, a Chemical Brothers és az amcsi The Crystal Method jelentős üzleti sikereket értek el, kiszélesítve ezzel a breakbeat útját a nagyközönség felé. A szintén nagy biznisszel kecsegtető Norman Cook aka Fatboy Slim neve több témát is elindít, mert amellett, hogy eddigi két albuma és kislemezei remek eladási mutatókat produkáltak, az ő nevét emlegetik legtöbbet a hatalmas durranásnak induló, de annál kérészéletűbb big beat korszakkal kapcsolatban. a nagy ütem rövid élete során elterelte a figyelmet az eredeti értelemben vett breakbeat felől, egy "dörthiphoposabb", gitárcentrikusabb, rockandrollosabb és söráztatta érzés felé, de amilyen gyorsan felélénkült olyan gyorsan ki is vonult a köztudatból, röpke 2-3 év alatt, inkább az akkori jelenre, mint a jövőre koncentrálva. Itt feltétlenül megemlítendő a Propellerheads duó, akiket többnyire a big beat fiókba pakoltak, de Alex Gifford és Will White munkássága ennél jóval többről szól, példa erre 'Decksanddrumsandrockandroll' című albumuk. Persze e stílusnak is megvolt a megfelelő számú képviselője, mind dj (pl: Jon Carter), mind produceri (Pl: Sol Brothers, Midfield General) és kiadói (Skint, Wall Of Sound) térfélről, de a nagy lendület alábbhagyásával jószerivel elszállingóztak más történetek felé, ki-ki a maga módján.

Indul a Nu-Skool sztori...
Amíg '96 környékén mindenki a Big Beat Boutique oldalát készült kirúgni, addig egyesek halálprecíz munkával igyekeztek új hangot megütni, produceri munkáikkal és dj szettjeikkel egyaránt. 45-ös fordulatszámú dobbasszus és dzsungel lemezeket lassítottak be 120-130 bpm-re, meghagyva, vagy mellőzve az erős bassline-okat, hozzágyúrva még rengeteg más stílus lényegi részeit, melléfektetve rengeteg pluszt a saját maguk generálta effektekkel. Mindent összeöntöttek mindennel, ami harmonizálható volt. A techno, trance, d & b, house, electro, dub, funk, hip-hop, ambient és még ki tudja milyen elemekből összeállított breakbeat ritmusokra helyezett darabok felturbózva a stúdió nyújtotta lehetőségek skálájával, sokak elméjét irányították a stíluskeverés művészete felé. A nu-skool elnevezést a kezdő lökéshez nagyban hozzájáruló triumvirátus, Tayo, Rennie Pilgrem, Adam Freeland nevéhez kötik, akik beleuntak abba, hogy a Bar Rhumba-ban elindított Friction estjüket emlegetve mindenki az old school frázissal kezd dobálózni és ezért kezdték el rászerkeszteni a szórólapjaikra, hogy ez nem más, mint nu-skool, legalábbis a fáma ezt tartja. Tehát a név nu-skool, bár lehet, hogy csak egy túl sokat gondolkodó újságíró ötlötte ki, minthogy nem volt ez másképp a trip-hop műfaj felcímkézésénél sem. Ahhoz, hogy ez az elsőre furcsának ható zenei mixtúra egyedülálló stílusként tudott működni, nagyban hozzájárult az is, hogy akkoriban vette kezdetét az addig önálló, letisztult műfajokként kezelt, különböző vonulatok összeolvadása, és az addig éles határmezsgyék egyre keskenyebbé válása. A különböző variációk breakbeatre korántsem értek véget, gondoljunk csak a breakbeat-garage himnuszokra, vagy a vokálokkal felturbózott, klubosított slágerekre, amikhez remekül illeszthető Sasha és társai neve.
Az újsulis break közéleti személyeit nem könnyű egy csokorba gyűjteni, ahogy egy stílus történetét sem lehetséges teljes egészében egy cikkben elregélni, de érdemes megkísérelni. Kezdetnek mindjárt itt van Adam Freeland (a képen), akit már épp csak az eszkimók nem ismernek, és akit egyszerűen csak a breakbeat világutazójaként aposztrofálnak, s némileg túl is hype-olják mostanában, de ettől ő mit sem változott. Ádámunk rengeteg munkával, egyedi hangú lemezkiadójával (Marine Parade), produceri munkáival, kivételes lemezlovas adottságaival, és hatalmas energiával tolja a szcénát. Az alapoknál is ott bábáskodott, és mixlemezeivel nagymértékben hozzájárult a stílus népszerűsítéséhez. Kevin Beber neve is kihagyhatatlan, ha már felsorolunk. Ő ugyanis már az alapok alapjainál is ott lézengett bőséggel formálva az új iskola hangzását, plusz Freeland-del ők alkotják a legendás Tsunami One-t, de Beber és Freeland révén felmerül a multifunkciós zseni Brian Transeau aka BT neve is, akinek rengeteget köszönhet a nu-skool sound. Rennie Pilgrem az abszolút funk-katona szintén alapkőnek számít, az immáron 10. születésnapját ünneplő Thursday Club Recordings nevű címkéjével együtt, aminek megjelenéseit és Rennie egyéb munkáit elég nehéz lenne összeszámolni. A Botchit&Scarper/Botchit Breaks kiadók is régóta teljesítenek már szolgálatot. Sajnos a Botchit birodalom alapítója Vini már nincs közöttünk, egy autóbalesetben életét vesztette. Dave Tipper (Fuel Rec.) szintén különleges alakja a szcénának egyedi stílusával és rengeteg szkreccsel dúsított dj szettjeivel. A hajzuhatag FreQ Nasty (manapság Skint Rec.) sem marad le népszerűségben, ő épp manapság dobta piacra új albumát. A számtalan kiadót megjár3t, d&b-ből startoló BLIM is büszkélkedhet végre egy saját albummal a TCR-nál. Az eklektikus Bushwacka! Plank címkéjével szintén betolt már néhány floorfillert a klubokba. Meat Katie a house-break-tribal kombinációival gurít folyamatosan, hol a King Size, hol a Whole 9 Yards nevű címkéjén. A Plump DJs és a Finger Lickin' Records is megér egy misét, rengeteg művészével együtt. Tayo sokrétű munkássága, és Mob névre keresztelt kiadója sem adhat okot a fanyalgásra. Danny Macmillan (In-Flight -rec.) lágyabb darabjai egy újabb utat mutattak, míg Dj Hyper a mélyebb értelmezésű breakek élharcosa, és az egyre dinamikusabban fejlődő Kilowatt címke tulaja. A walesi Hybrid pedig korát jóval megelőzve alkotott, és alkot folyamatosan sehová be nem sorolható módon. Az előzőekben felsorolt nevek csak amolyan ízelítőként szolgálnak, mert számos tehetséges producer és kiadó ontja a felvételeket, mutatva a néhány év alatt elért, nehezen követhető, gyors fejlődést.

Napjaink...
Mára már 100 %-osan szilárd alapokon ál la break scene, kitermelte a maga közönségkedvenceit, vagy, ha jobban tetszik sztárjait, de még csak most került felszálló ágba, más stílusok népszerűségéhez képest. A nu-skool és a progressive breakbeat megjelölés is elhalványult, helyette simán maradt breakbeat, de talán így a legjobb. 2001 óta már a breakbeatnek is van önálló évenként kiosztott díja, a Breakspoll awards. A nagyöregek elkészítették albumaikat, vagy épp azon dolgoznak, hogy elkészüljön. Egyre-másra kerülnek elő fiatal tehetségek, remek darabokkal a tarsolyukban, és futnak fel különböző országokban, sőt földrészeken alapított kiadóknál (pl. Németország, Svájc, Svédország, Magyarország, Franciaország és Ausztrália is büszke lehet).
A bootleg-mánia a breakbeat fanokat is megfertőzte, így rengeteg őrült kiadvánnyal találkozhatunk a lemezboltok polcain, akár a leglehetetlenebbnek tűnő kombinációkkal is. A progressive house kiadók rendre breaks alcímkéket szülnek, foganatosítva ezzel saját stílusukat break alapokon is.
Adam Freeland manapság a gitárokra, dobokra és a punkra esküszik, tehát a folyamatos mozgás biztosított. Hogy merre tovább, ki tudja? Még bármi lehet...

Kedves Magyarország...
Itthon némileg más a helyzet. Ha törtekről beszélünk, még mindig a drum & bass a domináns. Bár hazánkban is kialakult egy mag, de korántsem pörög olyan sikerrel a break, mint ahogy azt megérdemelné annak ellenére, hoyg rengeteg nagy név megfordult már nálunk. Vannak bíztató törekvések, amik többnyire fővárosunkból indultak útjukra, illetve vidéken, az egyre szaporodó szabadcsapatok révén. Időközben lett egy, a breakbeatekkel is erőteljesen foglalkozó Chi Recordsunk, ami mostanra nem kevés tehetséges művészt szerződtetett le, és manapság már a világ minden fontos fórumán jegyzik őket minőségi kiadványaik révén. Arról nem is beszélve, hogy dj-k terén sem szűkölködünk, tehát majdnem minden készen áll már.
A valós problémát talán az jelenti, hoyg a 4/4 rajongóknak furcsán hat (nem is mindig annyira) tört ritmusképlet, és képtelenek érdemben befogadni azt, míg a drum & bass fanatikusoknak feltehetően túlságosan lassú az ütem.
Röviden így fest a honi helyzet, nem is csüggesztő, de nem is ideális. Remélhetőleg az ideális állapot felé húzza majd az erő és az idő a breakbeat-et."
Interaktív Breaks (Breakbeat-re specializálódott weboldalak)
www.breakbeat.hu
www.nubreaks.com
www.breakspoll.co.uk
www.breakbeats.ch
www. big-apple-breaks.com

Válogatások/Mixek (Fontosabb gyűjteményes lemezek kezdőknek is!)
Adam Freeland - Coastal Breaks I-II. [React]
Adam Freeland - Tectonics [Marine Parade]
Adam Freeland - On Tour [Marine Parade]
Dj Hyper - Y3K [Distinctive Breaks]
Y4K - Vol.1-6. [Distinctive Breaks]
BLIM - Modernizm [TCR]
Rennie Pilgrem - Tribalizm [TCR]
Ellis Dee - Hedonizm [TCR]
Plump DJs - Urban Underground [Mob]
Plump DJs - Plump Night Out [Finger Lickin']
Botchit Breaks - Vol.1.-5. [Botchit&Scarper]
Bedrock Breaks - I.-II. [Bedrock Breaks]
Perfecto Breaks - I.-II. [Perfecto Breaks]
Meat Katie - Beyond The Darkness [Kingsize]
Raygun Administration I.-II. [Plastic Raygun]

Klasszikusok (10 track a modern break-klasszikusok közül, a teljesség igénye nélkül)
Future Sound Of London - Papua New Guinea (Hybrid Remix) [Jumpin&Pumpin]
Tsunami One & BT - Hip-hop Phenomenon [Marine Parade]
Kevin Beber - Juvenile Deliquent [Marine Parade]
BLIM - Chronologic [Botchit&Scarper]
FreQ Nasty - Boomin Back Atcha [Botchit&Scarper]
Rennie Pilgrem - Paranoia [TCR]
Bushwacka! - Monster [Plank]
Hybrid - Finished Symphony [Distinctive Breaks]
Planet Funk - Chase The Sun (Adam Freelean Remix) [Antenna]
Electronauts - Bumper (Plump DJs mix) [Lacerba]

FORRÁS: Check Magazin 2003 szeptember. Szöveg: 'G'.

2011. október 31., hétfő

Égjen az emlékezés gyertyája az elhunyt dj-k emlékére is!

Emberek, így sajnos ők se halhatatlanok, viszont művészetük révén olyan emlékdarabokat hagytak hátra az utókor számára, ami miatt örökre emlékezni fogunk rájuk. A Halottak napjához közeledvén eme cikk kíván röviden, de méltó emléket állítani az elhunyt lemezlovasok és producerek emlékére. A lista korántsem teljes, ezt most nézzétek el nekem! Korábban egy írásunk már foglalkozott ezzel a témával (LÁSD: ITT!). Akkor négy elhunyt producer/dj munkásságát tekintettük röviden át, így került fókuszba Tony De Vit, Marino Stephano, Marc Spoon és Eric Tadla. Azóta tovább bővült az égiek között pörgetők névsora. Legutóbb a trance egyik meghatározó arca a német Tillmann Uhrmacher (a róla készült cikket ITT megtaláljátok) ment el hirtelen. Sajnos némi kutatómunkát követően több olyan névre is bukkantam, aki már nem gazdagítja produkcióival az evilági EDM-történelemkönyvét. Aaron Carl, a legendás 'Dance Naked' elkövetője, detroiti house legenda 37 évesen, limfómában veszítette életét. (cikk róla: ITT). A tüdőrák a francia Didier Siclair-t, a 'Lovely flight' megálmodóját sem kímélte, 2008-ban elragadta őt az élők sorából. Jon Vesta egy nagyon tehetséges trance producer volt, akihez olyan track-ek fűződnek, mint a 'Gull' illetve a 'Substance'. John Digweed, Sasha és Seb Fontaine is pörgette a lemezeit. 2001-ben öngyilkosságot követett el. Caspar Pound a house, techno boom idején elévülhetetlen érdemeket szerzett. Magas színvonalú produkcióival ('House', 'Fever Called Love', 'Pioneers of the warped groove') gyarapította az elektronikus tánczene történelemkönyvét. 2004-ben 33 évesen a szíve felmondta a szolgálatot. Tom Wilson, a megaklsszikus 'Techno Cat' megalkotója 2004-ben vesztette életét szívrohamban. A techno berkekben ismert és elismert Christian Morgenstern 2003-ban szenderült örök jólétre, öngyilkos lett. A goa szcénát is érte veszteség. Közülük is a legfájóbb Cosma (polgári nevén Avihen Livne) halála volt. Az izraeli producer 2003-ban egy motorbalesetben halt meg épp amikor az indiai Goán nyaralt. Torsten Fanslau. Elsőre nem sokat mond ez a név, pedig fel kéne ismerjük, hogy kiről is van szó! Ő ugyanis az 1993-ban megjelent Culture Beat 'Mr. Vain'-jének az egyik társszerzője, valamint a Force Legato 'System' című ópusznak is az egyik atyja Oliver Lieb mellett. További projektjeiről ITT olvashattok. Torsten 1993-ban 29 évesen elhunyt. Emlékük előtt tisztelgünk most! Béke poraikra!

2011. október 30., vasárnap

H.U.V.A. Network – Ephemeris: Az univerzum dallamai

Az Ultimae records egy egy lemezéről már párszor volt szerencsénk beszámolni itt a blogon, és igazából sosem rejtettük véka alá azt, hogy mennyire rajongunk a kiadó munkásságáért. A H.U.V.A. Network 'Ephemeris' című lemeze ezt a pozitív képet egészen biztos hogy tovább fogja erősíteni, mivel az Aes Dana-Solar Fields jegyezte H.U.V.A. Network ezzel az albummal a label egyik legerősebb lemezét rakta össze.
Az Ephemeris album története valahol a csillagrendszerben játszódik, ahol a bolygók színe, alakja, mozgása teljesen eltér egymástól. Ezt az állapotot érzékelteti velünk az album, amit tíz nem minden napi zenébe sűrítve tesztelhetünk le. Az album nyitózenéje nagyon érdekes kontrasztot alkot: egy monoton semmibe vezető, ugyanakkor rendkívül hangulatos világkép tárul elénk. A 'Blank' egy teljesen másik síkon mozog az előző számhoz képest. Mélabús , néhol a letargiába burkolózó, keleties hangképeket vegyítő mágikus zeneművel állunk szemben. Az 'Orientations Part 1' -ben gigászi erők csapnak össze. A 'Part 2' valamivel nyugisabb alkotás. A 'Part 3' hangulatilag és szerkezetileg szinte majdhogynem ugyanaz mint a Part kettes verzió (mindkét szám ambient szekcióval kezd, majd downtempo-val zár). A 'Cobalt' zseniális zene, egyértelműen az album legjobbja. A techno-s alapra Aes Dana-ék valami hihetetlen érzelmes zongoradallamot kevertek rá. A 'Fade Away' nagyon szépen kezd. A vége felé egy valódi progpsy zenemű rajzolódik ki belőle. Hallgatása közben valamiféle fényörvénybe kerülünk. A nyolcas számú 'Diagrams' is gyönyörű. Úgy 5 perc 20-nál dob egy hátast az ember, és egyszerűen nem hisz a fülének. A 'Something Heavens' nagyon komplex zene. Az eleje olyan mintha a mennyben járnánk, csak a rockos résznél ereszkedünk egy kicsit alább. A 'Saturday Barbecue With New Neighbours' -ban a Földi zajok keverednek az univerzum csilingelős zajaival. 10/10 pontos lemez. Dark ambient függőknek kötelező tananyag!!

H.U.V.A. Network – Ephemeris (2009)

Label: Ultimae Records
Katalógus szám: inre 033
Ország: Franciaország
Megjelent: 2009. március 12.
Stílus: Downtempo, Ambient, Progressive Trance
Producer: Vincent Villuis & Magnus Birgersson

Tracklist:
1. Dissolving Time (6:39)
2. Blank (8:48)
3. Orientations Part 1 (Above Towns Edit) (9:07)
4. Orientations Part 2 (Ephemeride 15.43°) (7:47)
5. Orientations Part 3 (Uncertainty Principle) (8:44)
6. Cobalt (6:42)
7. Fade Away (6:18)
8. Diagrams (7:28)
9. Something Heavens (6:42)
10. Saturday Barbecue With New Neighbours (2:43)

2011. október 27., csütörtök

EP ajánló: Rytek - Ritma EP

Rytek - Ritma EP [Stellar Fountain Records]
Szépen lassan érkeznek a Stellar Fountain „gyermekei”. Október 17-én a sort Jozef Kugler 'Unexpected Journey'-e nyitott, ami elég szép feedback-eket kapott a Releasepromo-n (mindkét zene 8,4-es értékelésen áll) és a Vipultimán egyaránt. A Proton demo pool-ból sikerült lecsapnunk az orosz Alexander B-re, aki a Stellar katalógus második EP-jét jegyzi 'Rise' címen. A kislemez, mint arról már beszámoltunk november 1-jén kerül majd az online zeneboltok virtuális polcaira. A sort az eddigi legerősebb kiadvány követi november 14-én. A harmadik Stellar release-ért a szintén orosz Evgeniy 'Rytek' Savchenko a felelős. Rytek-et is a demopool-nak köszönhetjük, de ezzel párhuzamosan már pár éve tevékeny részese a house szcénának. Eddigi kiadványaival kisebb kiadóknál jelent meg, de csupa jót hallani/olvasni felőle, így - s a 'Ritma EP' két eredetijének ismeretében - semmilyen kockázatot nem vállaltunk a kiadással, sőt!
A 'Ritma' eredetije egy igazi partibomba, ami lassan, komótosan végez ki bennünket sunyi effektjeivel és főtémájával. A 'The First Class' egy kicsit lazábban, de nagyjából ugyanazt az utat járja be, mint a címadó darab, feszül az energiától és ügyes technikai megoldásokkal operál. Bár Lemon8 feedback-jében azt írta, hogy Rytek-hez nem kell remix, azért mi mégis megléptük ezt, két átiratot toldottunk hozz, mégpedig a 'Ritma'-ból. Külön örömünkre szolgál, hogy nálunk debütál egy tehetséges magyar producerpáros a C.R.E.C.C.A. (aka Pásztor Ferenc & Bereczki Zoltán), akik progibb elfogásban közelítették meg az original-t. A Releasepromo-n eddig ez a verzió kapta a legjobb értékelést a Stellar-os zenék közül (8,7). Zárszóként Alexander B tech-es, deep-es remixét fülelhetjük meg, ami teljesen más világot varázsol elénk, mindezt egy vidám, simogató hangzásba tömörítve.

Eddigi Stellar release-k











2011. október 25., kedd

Morphosis Records presents Evolved Breaks 2

Az elmúlt időszakban gyakran dörzsölöm össze elégedetten a tenyerem, hiszen kicsiny hazánkban olyan minőségi kiadványok születnek, ami mellett nem mehetünk el dícsérő szó nélkül. Ezúttal a nemzetközi progressive break szcéna színe-javát felvonultató, Retroid nevével fémjelzett Morphosis Records tette oda magát rendesen, s hozta ki a nagy sikerű 'Evolved Breaks' válogatás második részét kilenc remekbe szabott szerzeménnyel. A 'Vol. 1.' két éve alapjaiban rengette meg a break világát, olyan neves előadókat hadrendbe állítva többek között, mint Duane Barry, Olev Zubkov, Douglas Howarth, Felix Stone és Parallax Breakz. A tracklistára most se lehet panaszunk, hiszen a szaka krémje ad újabb randevút számunkra.
Alfoa 'Origami'-jával kezdjük a sort. Bevallom Alfoa-t korábban nagy tehetségnek tartottam, ám idővel ő is egy kicsit beleszürkült a mezőnybe, hogy fel tudja venni a lépést a nagy zenedömpinggel. Viszont úgy tűnik a folyamat visszafordítható, hiszen az 'Origami' egy vérbő break szám, gyomorig hatoló subokkal és csodaszép kiállással megvariálva. Alter Form 'Black Furies'-za nem finomkodik, rövid sejtelmes felvezetés után egyből odadurrant fémes törtjeivel. Douglas Howarth 'Sliced Bread In Serious Trouble'-ja visszaterel a nyugisabb vonalhoz. Dallamvilágát tekintve igen komplex darabbal állunk szemben, Douglas barátunk nem fukarkodott az atmoszféra teremtő string-ekkel és szintikkel. A válogatás nem lenne teljes, ha a label boss ne jelentkezne rajta egy saját szerzeménnyel. Retroid ezúttal egy régebbi "gyermekével", a 'Neiram'-mal készült, ami hangulatos, deep felé tendáló akkordokkal és hangképekkel operál. Elteck 'Thank You Morning'-ja Nikita Kulaev megkapó gitárszólójával jelzi, hogy az akusztikus hangzás is tökéletesen illeszkedik a break miliőbe. Dögös kis produkció! Omauha 'Extra'-ja ebben az emelkedett hangulatban veszi át a stafétát és egyáltalán nem okoz csalódást, hozza a prog break dallamosabb vonalát zongorajátékkal megbolondítva. Dynamic Illusion funky-n vezeti fel a 'My Destiny'-t, amihez később szomorkás piano futam társul. Ennek ellenére mégis ott lappang a mediterrán életérzés a track-ben egy felbukkanó és visszatérő flamenco-s momentumnak köszönhetően. Dream Logic 'Wake Me Up'-ja szimfónikus sound-ja egyből Hybrid-ék munkásságát juttatja eszembe. Ange hangja is ráncmentesen simul a vonósokkal megtámogatott tematikához. A zárás Bianco Soleil 'Moecule'-jére marad, amit maradéktalanul meg is old. Álmodozós, merengős melódiája az egyik legkiemelkedőbb a válogatás egészét tekintve.
Összességében a nem break fanatikusoknak is bátran tudom ajánlani ezt a zseniális válogatást, amely kategóriájában dallamosságával és csodaszépen kikevert hangzásával viszi a prímet az idei compilation-ök között. 10/10!

Various Artists – Evolved Breaks 2

Label: Morphosis Records
Katalógus szám: MORPHA05

Ország: Magyarország

Megjelent: 2011. október 3

Stílus: Breaks


Tracklist:
1. Alfoa - Origami (8:51)
2. Alter Form - Black Furies (6:39)
3. Douglas Howarth - Sliced Bread In Serious Trouble (8:51)
4. Retroid - Neiram (6:51)
5. Elteck Feat. Nikita Kulaev - Thank You Morning (6:31)
6. Omauha - Extra (6:53)
7. Dynamic Illusion - My Destiny (7:37)
8. Dream Logic Feat. Ange - Wake Me Up (6:18)
9. Bianco Soleil - Moecule (7:45)

Various Artists - Evolved Breaks 2 by Morphosis Records

2011. október 23., vasárnap

Aeron Aether saját tervezésű midi vezérlő kesztyűjét is bemutatta

Mindig is nagy élvezettel hallgatom azokat az előadásokat, ahol egy szakértő ad hasznos tippeket, hogyan kerüljünk közelebb a technikához. Ezúttal Aeron Aether-t kérték fel, hogy tartson prezentációt az elektronikus zene hangjainak születése témakörében. Mivel sokan sajnos nem lehettünk ott a földrajzi távolság miatt Harkányban, ezért egy élménybeszámoló miniinterjúval kárpótoljuk az érdeklődőket.

DZ: A közelmúltban Harkányban tartottál előadást az elektronikus zene sokszínűségéről. Ennek részeként az általad használt zeneírási módszerek közül is villantottál párat az érdeklődnek. Milyen trükköket mutattál be, amik kimondottan Rád jellemzőek?
AE: A bemutató a harkányi művelődési házban került megrendezésre a helyi ifjúsági klubnak, de teljesen nyílt volt, ezért sok más érdeklődő is megjelent. A közönség vegyessége miatt az előadást is olyanra terveztem, hogy mindenkinek legyen benne valami érdekes a teljesen kezdőktől a haladókig. Egy direkt erre az előadásra készített Ableton Live-os live act-tel nyitottam, majd néhány szóban összefoglaltam az alapokat. Ezután bemutattam a midi vezérlőket, a használatukat, a live act különböző elemeit, a rám jellemző technikákat, és néhány már ismert saját zenémbe is betekintettünk. A technikák között amiket bemutattam szerepelt az egyszerű dallamfeljátszástól kezdve a warpolási technikákon keresztül egészen a granuláris szintézisig minden, ami belefért a szűkös időbe.

DZ: Manapság egyre több 'know how' előadást szerveznek a producerkedés iránt érdeklődőknek. Szerinted mennyire hasznos egy ilyen prezentáció? Úgy értem nem könnyebb egy-egy új dolgot megtanulni, ha arra magunktól jövünk rá?
AE: Szerintem az ilyen előadások mindenképpen hasznosak, persze csak akkor, ha az érdeklődők nem egy az egyben akarják másolni a technikákat. Mindenkinek más a kézreálló módszer, és mindenkinek a saját technikáit kell kidolgoznia amiben kényelmesen tud mozogni, de az mindenképpen előnyös, ha van, ahonnan ötleteket meríthetünk. Ez meggyorsítja a fejlődést, és kitágítja szemünk előtt a lehetőségek széles tárházát. A fejlődéshez nagyban hozzájárul a tutorial videók nézegetése, és a témához kapcsolódó könyvek olvasgatása (pl. mixing/mastering témában). Ez persze kezdetben sok időt felemészthet, de megéri.

DZ: Saját tervezésű midi vezérlő kesztyűdet is megmutattad a nagyérdeműnek. Erről a különleges szerkentyűről mesélj már egy picit!
AE: A midi vezérlő kesztyű, amit terveztem, a szakdolgozatom témája volt, amiből meg is építettem a prototípust. Ez a kesztyű a különböző kézmozdulatokat alakítja át midi üzenetekké, és továbbítja gép felé, így bármilyen paramétert vezérelhetünk bármelyik tengellyel. Előnye, hogy intuitívabb módon kezelhetjük a különböző effekteket és szinti paramétereket, és egyszerre egy potméter helyett egy kézzel egyszerre akár 3-at is kezelhetünk. A bemutató végén bemutattam a kesztyű működését is, utána pedig bárki kipróbálhatta.

DZ: Egy kicsit visszazökkenve a mindennapokba mire készülsz mostanság, milyen release-k várhatók tőled?
AE: Most, hogy végre felhagytam a remixeléssel, és lenne időm az albumomon dolgozni, alig jut valamennyi időm a zenélésre. Azért pár izgalmas dolog készülőben van: Mango gőzerővel dolgozik az albumán, melyen én is közreműködöm 3 zenében is. Matt Darey a következő mixalbumát leszerződtette az Armadával, melyen a Tiff Lacey közreműködésével alkotott Into The Blue című közös szerzeményünk újratekert változata is helyet kap, és életem első dubstep-szerű remixe is, amely Matt egyik saját zenéjére készült. Ezen kívül az Abstracta nevű, Solex-szel alkotott közös formációnk első original alkotása szintén egy Armadás mix CD-n lát hamarosan napvilágot.




2011. október 21., péntek

Zeneajánló: Dynamic Illusion - Planetarium

Dynamic Illusion - Planetarium [Silk Sofa]
Mostanság nagyon ritkán jutok hozzá friss downtempo/chill out zenékhez, viszont a kimondottan a lassabb, elgondolkodtatós műfajra építő Silk Sofa release-eket lehetőségeimhez mérten mindig beszerzem. Jelen esetben a lelkesedésem hatványozott volt, hiszen honfitársunk Gyarmati Dani aka Dynamic Illusion jegyzi a label 033-as sorszámú kislemezét 'Planetarium' címen. Eme három számos EP remek tanúbizonysága annak, hogy Dani nemcsak a house progressive válfaját űzi mesteri szinten
A nyitó 'Boundless Sky' a maga 86 BPM-ével kezd ellazítani bennünket, a kongával és zongorával felvértezett atmoszféra pillanatok alatt tökéletes harmóniát teremt hallgatás közben. A 'Stardust' már feszesebb ritmusképlettel és hangulattal operál. Ennek a darabnak simán ott lenne a helye az aktuális 'Cafe Del Mar' válogatáson. A 'Forgotten Realms' visszakanyarodik a nyitó 'Boundless Sky' által képviselt komótosabb, álmodozósabb hangképekhez. A zene gerincét adó string mélázva úszik végig a track egészén, melyhez egy gitár valamint komolyzenei hatást keltő elemek is csatlakoznak.
Összességében egy tökéletes hangulatot árasztó kislemezzel lehetünk gazdagabbak, ha a 'Planetarium'-ot beszerezzük. Ha már unjuk az állandó 4/4-edeket és egy kis felüdülésre vágyunk semmiképp se hagyjuk ki ezt a hangulatos kiadványt!

Dynamic Illusion - Planetarium

Label: Silk Sofa
Katalógus szám: SILKSF033
Megjelent: 2011. október 14.
Stílus: Downtempo
Producer: Gyarmati Dániel

Tracklist:
1. Boundless Sky (6:26)
2. Stardust (6:04)
3. Forgotten Realms (7:22)

Megvásárlós, belehallgatós link