Számodra melyik videóklip az etalon?

A minap a youtube-on szörfölgetve jött az ötlet, hogy felfrissítsem a lemaradásom videoklipek terén ezért megnéztem pár napjainkban futó zene képi megjelenítését. Sajnos szomorúan kellett konklúziót vonnom: a klipforgatás manapság nem egyéb, mint értelmetlen pénzkidobás (ha az a valaki, aki kitalálta a 'dj pörget, a közönség megőrül' sémát, és azért használati díjat szedett volna, már rég meg tudta volna belőle venni a Bermuda-szigeteket). Hogy mitől jó egy videoklip, adódik a kérdés? Egyrészt, valahogy mindenképp kapcsolódik a zenében boncolgatott témához. Másrészt a képek ritmikája harmóniában van a muzsika ritmikájával. Harmadrészt, az sem baj, ha valamilyen elvont mondanivalóval bír, ha meglepően jó a kivitelezés. Persze zavaró lehet, ha a vizuál elvonja a figyelmet az audióról, a tökéletes hatáshoz a kettő megfelelő vegyítése szüksége. Na, de csak, hogy érzékeltessem mit érzek én művészinek, minőséginek álljon itt az én személyes top 10 videóm, stílustól függetlenül.

Schiller - Let me love you

A művészi megvalósítás egyik iskolapéldája. Egy ara bolyongását örökíti meg egy ázsiai metropoliszban, aki magányosan falatozik, virágot szór maga után, s hajókázik egyet a kikötőben. Érzelem, zene és művészet egyben. Sajna nem tudtam beágyazni ide a videót, mert letiltotta a feltöltője. Szóval klikk a linkre és már lehet is nézni!

Ratty - Sunrise



A Scooter-ék sziporkázásához egy igencsak ütős klip készült. Itt nem az emberek futtatják a labirintusban az egereket, hanem az egerek kísérleteznek az emberekkel. Figurák járkálnak ki és be az ajtókon, abszurd szituációkba kerülnek. A spiné 2:40-nél meg igencsak feldobja minden férfiember szürke délutánját.

Reflekt ft Delline Bass - Need to feel love (Adam K and Soha remix - Arcdsa Video remix)



Ki ne látta volna a témájában és kivitelezésében is zsenilás Nesze neked Pete Tong című filmet? Nos a soundtrack legnagyobb sikert arató száma a 'Need to feel loved' videójának eredetije nem nagy durranás, de az Arcdsa által átvariált, az Adam K and Soha remixhez igazított elgondolása már annál inkább bejövős. Ebben a hat és fél percben kvázi sűrítve megkapjuk a film lényegét, olyan trükkökkel megbolondítva, ami miatt különlegesnek érezzük a mozgást, a kép és zene kapcsolatát.

Westbam - Crash course



Amerikában nagy hagyománya van a roncsderbiknek. Ha eddig még ezeknek a regattáknak nem volt hivatalos hímnuszuk, akkor Westbam megkreálta számukra az ideális aláfestést. Megy az össznépi tilitolizás, jót mosolyoghatunk ezen a dilis szórakozási formán.

Röyskopp - Eple



A zene bohém életérzését, nosztalgikus felütését tökéletesen visszaadja a képi világ. Képből, képbe úszunk, az apró részletekből lesz a fő mondanivaló. Briliáns.

Autechre - Ganz graf



Aki ezt a zajkollázst végig meg tudja hallgatni az már edzett EDM harcosnak mondható. Fura, aszimetrikus, time stretch-elt ritmus zakatol végig, pőrén hirdetve a technika felsőbbrendűségét. A képi világtól egy alsóneműcsere garantált. Full szinkronban van a másodpercenként változó zajokkal, legyen szó egyesülésről vagy szétrobbanásról. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Aphex Twin - Monkey Drummer



Chris Cunningham az Aphex Twin videók állandó rendezője most is kitesz magáért. Egy hatkarú majom robot veri a tamtamot, de elég durván a ritmust lekövetve. Ez lesz a legújabb slágerajándék karácsonyra? Nem hinném. A zene itt is kellőképp beteg, ha skatulyába kéne suvasztanom az acid d'n'b cimkét kapná tőlem.

Mirwais - Disco science



Mirwais megtanít bennünket a szex-karatéra. Itt senki sem sérül meg, csak a szemérem egy csöppet. Vonaglás, tömegjelenet, egy kis lézerkardozás, bűvölet és mágia. Azt hiszem az ilyen párosítások miatt érdemes egyáltalán klipet forgatni.

Daft Punk - Revolution 909



Hogyan kerül a paradicsompaca a zsaru fehér pólójára? A rejtélyt megfejthetjük a keretes szerkezetű klipből, ami a végén a kiindulásához tér vissza. A paradicsom a főszereplő, amit leszednek, megvesznek, megfőznek, megesznek és ami egérutat ad a bulizó ifjúság egyik eltévelyedett tagjának. Mesteri!

Members Of Mayday - Culture flash



A Members Of Mayday a német techno boom lecsengésével egyidőben váltotta fillérre korábbi sikereit, ám ez alól a 'Culture flash' még kivételt képezett. Az egymásba olvadó és onnan előbukkanó filmkockák alaposan meglódítják a fantáziánkat, legalább annyira sodró a vizuális hatás, mint az elektro-techno beat.

És nektek mely klippek a kedvenceitek? Kommenteljetek bátran!!!

Lapozgató Vol. 5: FREEE Magazin Presents Ludmilla Riport

Ludmillát anno MissNuSkoolBreakbeatként ismertük meg, mára viszont állandóan megújuló, érdekes és innovatív djane-né cseperedett, aki kedvesével, Beatman-nel együtt alkot külföldön is egyre nagyobb elismertséget kivívó producerduót.

Nyughatatlanok

Ludmilláék körül folyton forr a levegő, ha megjelenésekről van szó.
"Október elején írjuk alá szerződésünket az Aurium Recordingsnál, és várjuk a Couldn't Sleep megjelenését. A kiadó egy igazi progresszív-darázsfészek olyan nagy nevekkel, mint Özgur Can vagy Max Graham. óriási reményeket támasztanak a megjelenésünkhöz, hiszen az eredeti verzióval nem kisebb nevek kezdték szettjeiket, mint Sasha, John Digweed vagy G-Pal. A lemez másik oldalán lévő remixhez végül a Shiloh készített egy tőlük is újszerű electro-átértelmezést, ami elmondásuk szerint az eddigi legjobb remixük.
A nyaruk nagyon húzós producerkedéssel és fellépésekkel telt: őszre várható még a Nine Inch Nailsnek készített Only-remixük és egy vokális progressive breakbeat, a New Day, amit Positivának vagy Bedrocknak szánunk.
A bulik legugrálósabb breakje, a Wake The F*ck Up még olyan meleg, hogy jelen pillanatban kezdtük el a kiadásában gondolkodni.

Komplex és klasszikus

Ha kategorizálni szeretnénk, akkor a progressive breakbeat az a skatulya, ahová leginkább belehetne őket tenni - már ha hagynák. A melódia és a táncorientáltság örök védjegyük, de folyton új zenei kísérletekbe bonyolódnak.
"Épp most kezdtünk el egy Banco De gaia-remixet, ahol rengeteg klasszikus hangszer fonja át egymást az elektronikus textúrákon. Mindketten rajongunk a klasszikus zenéért és igyekszünk egy komplex dolgot létrehozni az elektronikus zenével való keresztezéssel, ahogy ez a Couldn't Sleep esetében is történt. Akkor vagyunk igazán elégedettek, amikor nélkül is Beatman & Ludmillának neveznek egy dalt, annyira a mi gyerekünk.

Filmes sikerek

Nemrég felkérést kaptak Palotai fater által Nemes Gyula: Egyetlenem című filmjéhez, melynek nemzetközi bemutatója a Velencei Filmfesztiválon volt. Már korábban is elkalandoztak a filmek világába.
"2000-ben már készült filmzenénk Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi című alkotásához. Tervben van még egy kisfilm zenéje, ahová szigorúan klasszikus zenét kérnek a szerzők.
Az Egyetleneim visszajelzései nagyon pozitívak: rengeteg dicséretet és gratulációt kapunk, és külön jóleső érzés, hogy ilyen erős mezőny mellett (Membran, Modul, Kispál és a Borz, Quimby, Neo, Ez a divat, AMB, Másfél Colorstar) minket választottak ki fő- és végcímzenének"

(www.ludmilla.hu és www.myspace.com/beatmanandludmilla)

Forrás: 2006. november - Freee Magazin

T4L: Trance from Rome

A T4L duó azaz Alessandro Carusi és Manuel Toso nem számítanak tejfeles szájúaknak a szakmában. Öt éve bukkantak fel a trance palettán, s néhány produkciójukkal biztosították is helyüket a legjobbak között (saját zenék: 'Moonwalk', 'Maximus'; remixek: Mr Sam - Insight, Team SR - Leaving London, Tiesto - Nyana). Számomra meglepiként a napokban egy albumra való anyaggal, a 'Biogenesis'-szel rukkoltak elő, mégpedig az In Trance We Trust gondozásában. Gondoltam próba szerencse nekiveselkedek az LP-nek, mivel a srácokban eddig még nem csalódtam.
Az első zene egyből szerelem volt első hallásra. A 'Like a chord' szép felvezetéssel nyit, majd egy deep hang veszi át az irányítást kiszabadulva a filter effekt szorításából. Bevallom őszintén egy kis BPM lassítással az utóbbi idők egyik legszebb deep prog zenéjévé alakíthatjuk, melynek a kiállása is egy külön misét megérne. Az 'Alternative route' már egy fokkal nyersebb körítéssel érkezik, bár itt sem az eszeveszett veretésre van a track kihegyezve. Kicsit magán hordozza azért Mr Sam 'Insight'-jához alkotott remixük ismertető jegyeit, valamint a dallam merít a Tiesto szabta Delerium 'Innocente'-hez. A rövid intermezzo után kezdődik a pumpálás a 'Sensation' révén. Kérném ez már vérbeli T4L-sound sodró lead synth-tel és himnikus magasságban szárnyaló melódiával. Igazság szerint nekem ez típusú emócióval tűzdelt trance hiányzik, de nagyon. A címadó 'Biogenesis' kezdeti katlamolása Coldharbour-os morgásba torkollik, amit egy elég szuggesztív dallam fejel meg (enyhén Tempo Giusto-s beütésű). A 'Nibiru 2012' is progressive vizekre evez, a sejtelmes felvezetést és kiállást követően jön egy filézős rész, ami garantáltan ugrabugrálásra sarkal majd mindenkit (főleg nagy hangerőn hallgatva). A 'Carved' nem más, mint egy korábbi Mr Sam darab, a 'Split' továbbgondolása. Tetszetős, vokálos muzsika. A 'Moments are forever' is a pörgősebb zenék táborát gyarapítja, már az elején érzékeljük itt nem lesz kegyelem. Az Esmaye-vel közös 'Fragile'-ban alaposan visszaveszünk a tempóból, ez ugyanis egy pop-tempo darab, szívbe markoló énekkel. Külön öröm, hogy a fiúk nemcsak a tánctérben gondolkoztak, hanem megmutatták zenei sokszínűségüket, hogy az akusztikus dolgokhoz is értenek. A 'V.I.P.' álmoskásan nyit, majd a a kiállásban rögtön riadót is fúj, érdekes a hátradőlős atmoszféra és a szaggatott supersaw elegyítése. A 'Voyager' Marcel Woods-os nyitása már előrevetíti, hogy főidős alkotással lesz dolgunk. A kiállás és a használt hangok is enyhén az 'Advanced'-et idézik meg, ennyire talán nem kellett volna kottából dolgozni. A 'Haunting' háromnegyed részben zúzós, egynegyed részben libabőrképző elemeket tartalmaz (szerencsére előkerül az a synth preset, amit az 'Insight' remixükben használtak). Partibombának tökéletes. A záró 'Mediterraneo' a Nu-NRG regnálásának legszebb momentumait juttatja eszembe, nem csoda, hisz gyakorlatilag a T4L viszi tovább a Ribeca-Ottaviani féle dallamos mediterrán trance vonalat. Egyszerű, de nagyszerű, a dallam sodró és megindító.
Összességében jó album lenne a 'Biogenesis', ha T4L-ék nem nyúlnának annyit máshonnan. Én azt gondolom nyugodtan csinálhatnák azt amit tudnak, nem hiányzik a repertoárjukból mások mimelése. Ráadásul, ha újrafelhasználnak, azt nem túl diszkréten teszik, ebben még van mit fejlődniük. Egyébként nekem a prog-osabb hangvételű és a hamisítatlan T4L hangzásvilágot hozó darabok a kedvenceim, egyben nézve azonban nem sikerült túl veretesre a végeredmény. Erre még gyúrni kell. Sajna, csak 6/10-et kap tőlem.

T4L - Biogenesis

Label: In Trance We Trust
Katalógus szám: ITWT004ALBUM
Megjelent: 2010. november
Ország: Hollandia
Stílus: Trance
Producerek: Alessandro Carusi, Manuel Toso

Tracklist:
1. Like A Chord (6:28)
2. Alternative Route (6:38)
3. Sensation (6:43)
4. Biogenesis (7:55)
5. Nibiru 2012 (6:58)
6. Carved (ft Mr Sam, Tiff Lacey) (Trance mix) (7:50)
7. Moments Are Forever (6:58)
8. Fragile (ft Esmaye) (4:10)
9. V.I.P. (5:37)
10. Voyager (5:30)
11. Haunting (7:08)
12. Mediterraneo (7:23)

Belehallgatós

Transfrequency 002 with Arko Madley

Arko ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, és csupa olyan zenével örvendeztet meg bennünket trance rajongókat, melyek az elmúlt évtized nagy durranásainak számítanak. Így egy-egy szám erejéig itt vendégeskedik Matt Darey, Matti Laamanen és Solarstone, emellett Thrillseekers, Above & Beyond és Michael Woods neve is felbukkan, akik átirataikkal teszik még színesebbé a felhozatalt. A mix legérdekesebb száma pedig kétségtelenül AR52 'Piiska'-ja, ami egy vérbeli hard trance darab! Jó szórakozást a mixhez!

Transfrequency 002 with Arko Madley
(Remastered)

Label: Deepzone
Katalógus szám: TF002
Megjelent: 2010 november 14.
Track selected: Madley & Greyloop
Stílus: Trance, progressive Trance
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Alibi - Eternity (Thrillseekers Mix) [Armind]
2. Alpha Breed - Beyond The Moon (Freejack’s Progress Rmx) [Combined Forces]
3. Anjunabeats - Volume One (Above & Beyond Remix) [Anjunabeats]
4. Matt Darey Pres Mash Up - Liberation (Condor Remix) [Final Chapter]
5. AR52 - Piiska (Original Mix) [Joof Recordings]
6. Insigma - Insigma (Club Mix) [ATCR]
7. Matti Laamanen - Obsession (Luke Terry Remix) [Tsunami Special Blend]
8. Solarstone - Seven Cities (Michael Woods Mix) [Lost Language]
9. Philippe Van Mullem - Tethys [Tranceportation]
10. EnMotion - Getting Away With It (Thrillseekers Instrumental Mix) [Incentive]

Lapozgató Vol.4.: Luke Chable

The music is okay! - a Check Magazin 2003. decemberi számának mini interjúja az ausztrál prog, break fenoménnal Luke Chable-lal.

"Luke Chable az ausztrál, pontosabban Melbourne-i szcéna titkos fegyvereként volt számon tartva az utóbbi években, de köszönhetően Luke óriási népszerűségének és a folyamatos himnuszokká váló remixeinek, illetve saját produkcióinak, már ez a misztikum is a multé. Luke Chable személye jelenleg senki előtt sem titok, aki egy kicsit is jártasabb a progressive sound világában. Jelenleg ő Melbourne büszkesége és hosszú idők óta a legnagyobb és legmasszívabb sikert arató producer a szigetországból. A tavalyi évben - 22 éves korában - már több, mint 20 produkció fűződött a nevéhez. Ez a teljesítmény, ilyen fiatalon, nem szokványos pályafutást sejtet. Ha pedig még hozzátesszük, hogy 2003-ban Luke Chable készítette az év legjobb remixeit - PQM 'You are sleeping', Sasha 'Cloud cuckoo' - valamint a NuBreed haverral, DB aka Danny Boniccivel közös saját szerzeménye ('Ride') a legnagyobb kultusznak örvend mostanság,, senkis em vonja kétségbe személyének jelentőségét. Epikus, ugyanakkor előremutató és technikás hangzása van annyira jellegzetes és egyedi, hogy leírjuk: megszületett a Chable sound! Közös projektjeire is röviden fényt derítenénk: Quest, Dark Alley (Ivan Gough és Phil K társaságában), ACL (Austin Leeds és Martin Accorsi kollaborációjával), Digital Mind Control (ismét Ivan Gough segédletével), Lostep (Phil K-vel közösen)!

— Check: Hogyan definiálnád saját hangzásodat?
— Chable: Úgy érzem, hogy nem egy különleges hangzás az enyém. Mindig a zeneiség, a progressive house és a break játsszák benne a főszerepet. Érzelem és groove, talán ezek az összetevői.

— Check: Mi a titkod, hogyan sikerült fiatal korod ellenére ekkora népszerűségre szert tenned a közönség és legfőképp a szakma köreiben?
— Chable: Erre talán nem nekem kellene válaszolnom. Sosem ragadtam le az aktuális sikereimnél, mindig túlnéztem azokon és újabb kihívások elé állítottam magam. Például nem szeretnék csak és kizárólag a dance szcénában érvényesülni a következő 20 évben. Feltett szándékom filmzenét komponálni és teljeskörü, jövőbe vezető ambient utazásra invitálni mindenkit.

— Check: Kik azok a producerek, akikkel szívesen dolgoznál még?
— Chable: Timo Maas és az ő csapata, James Holden, Satoshi Tomiie, na és persze Sasha. Ők azok, akik képesek másfajta távlatokat megnyitni a zenében és számomra abszolút tanértékű, ha más lehetőségek nyílhatnak a zenémben ez által."

(Forrás: Check Magazin, 2003. december)

Labelhopping III.: Sounds Good, Superfly, Vapour

A Labelhopping rovat harmadik részében két német és egy ausztrál kiadó kerül górcső alá. Továbbra is a house ösvényén haladunk.

Sounds Good Records: A düsseldorfi székhelyű Sounds Good Records-ot 1995-ben Dieter Voss és a Saints & Sinners duó oszlopos tagja Wilfried Belz alapította (a formáció másik tagja ugyebár a legendás Van Bellen aka Jörg Querner). A label olyan hangzásra specializálódott, ami a prog house, a minimal techno, a tribal, az acid és a chill house keveréke volt. Hogy mikor melyik került előtérbe, az mindig az adott előadótól függött. Apropó előadók. Az elmúlt 16 évben igencsak tekintélyes bázist sikerült építeniük a fiúknak. A Sounds Good csapatot erősítette, Van Bellen, mint a Dove Beat ('La Paloma'), Saints & Sinners ('Summernight', 'Pushin Too Hard') és Sven Oliver (Escape, Dawn/Dusk). A katalógus bővítésébe besegített egy-egy release erejéig Andre Nalin és Ralf Beck (Nalin & Kane), a World Clique is. A label átvészelte a hagyományos kiadók kivéreztetését, s manapság is hallatt magáról egy-egy kiadvány erejéig. A legutóbb például a Saints & Sinners duó 'Echo Of The Night'-ját hozták ki.

Superfly Records: Végy két isteni tehetséggel és kiváló hallással megáldott producert, akik remekül menedzselik magukat és sok mindenkit ismernek. A Superfly Records szíve és lelke a Nalin & Kane duó volt, akik a progressive house-trance kiadójukat 1995-ben alapították. A lemezkatalógusuk rá a példa (egy-két gyengébb darab kivételével), hogy a németek nemcsak a techno-ban alkottak nagyot. Aki megszerzi és végighallgatja a Superfly katalógust minden bizonnyal elégedetten dől majd hátra a karosszékben. Ugyebár itt jelentetett meg lemezeket a Nalin & Kane ('K-People', 'Beachball', 'Talkin About', 'Open Your Eyes', 'Live at The Crystal Palace'), Moguai ('Beatbox'), Laguna Seca ('The Flow'), Sinus ('Blob'), Dj Gordon ('Moonshine Boogie'), Oliver Moldan ('My Destiny'), Bush II Bush ('The Piano Track') és Van Bellen ('Let Me Take You' - szenzációs N&K remixben) is.

Vapour Records: Hogy már réges régen nem (csak) Európa az elektronikus tánczene központja nem újdonság. Anno emlékszem nem kis hátránnyal kellett megküzdjenek a tengerentúli kiadóknak, mivel az európai label-ek jobban benne voltak a zenei vérkeringésben. Ausztráliában is számtalan őstehetség (Anthony Pappa, Infusion, Luke Chable, Kasey Taylor) élt és ténykedett ekkoriban, akik a távolság miatt csak lassacskán tudtak „odajutni a fazékhoz”. Kasey Taylor 1998-ban belevágott a nagy bizniszbe, s tessék: a sikerszéria azóta is töretlen. Az alapanyag: house alapok, progressive körítés, helyenként átevezve goa felségvizekre. Persze a sikerhez rajta kívül további előadók is kellettek. Csak néhány név és zene a teljesség igénye nélkül: Rush ('Regret'), Ocean Wave ('Velvet'), Highland ('No Way Out'), Luke Chable pres Quest ('The Sheperd'), Fitalic ('Viewpoint'), Chris Micali ('God Save Us').

Grey pres My Classics Vol.4

A negyedik írásomban igyekeztem eklektikus lenni, régebbit és újabbat vegyíteni egymással. Egy bennük a közös: mind az öt korong korszakalkotó a maga nemében.

Dance 2 Trance - Hello San Fransisco (1992 - Suck Me Plasma)
A sorban legrégebbi darab igazából nem is trance zene, hanem szelíd techno némi string-gel és zongorafutammal dúsítva. Tény, hogy ebből a csíraállapotból fejlődött ki a későbbi trance hangzás. Rolf Ellmer és Dag Lerner alaposan megelőzve korukat (ne feledjük még csak 1992-őt írtunk ekkor) próbáltak szállós atmoszférát kölcsönözni számaiknak. A 'Hello San Fransisco' nincsen túlbonyolítva, egyszerű de nagyszerű. Végig épül, ami miatt egyetlen felesleges másodperce sincsen. Fura, de zsenialitása ellenére mégsem bukkan fel túl sok trance classics válogatáson, legutóbb például ATB válogatta be a 'The DJ' mixének ötös részére.

Joker Jam - Innocence (2001 - Green Martian)
Bart van der Zwaan és Uwe Hoelters neve nem csenghet túl ismerősen, viszont az általuk jegyzett Joker Jam féle 'Innocence' a 2000-es évek elejének legnagyobb underground trance favoritja. Itt sincs másról szó, mint egy jól eltalált fő string szőnyegről, és két kiegészítő szintifutam könnyed játékáról. Az original verzió még a nagy Paul Van Dyk-ot is megihlette, aki meghagyva az eredeti sava borsát, egy igazán tisztességes remake-kel tette le a névjegyét. A Joker Jam fedőnév nem volt túlfuttatva, ugyanis az említetten túl még egy track-ük volt, a 'Traffic', ami azonban meg sem közelítette az 'Innocence' sikerét.

Matti Laamanen - Flakes (2003 - Tsunami)
Matti Laamanen a finn trance mozgalom egyik legtehetségesebb figurája (kár, hogy manapság semmit se hallani róla illetve tőle). Zenéit olyan egyedi atmoszféra jellemezte, hogy pár taktus után azonnal be tudtuk azokat azonosítani (ez igaz Cosmicman-ként és Wednesday Rolls-ként elkövetett bombáira). A 'Flakes' egy szaggatott string-gel bűvöl el az első kiállásban, majd szépen érkezik a fődallam, amivel kiegészülve egy lélekemelő trance hímnusszá fejlődik. Én Shane 54 révén ismertem meg ezt a darabot (Live @ Trance Escape), örök hálám neki, hogy felhívta rá a figyelmem.

Astura - Orion's Belt (2003 - Fundamental Recordings)
Ha már az ominózus Előd féle 'Trance Escape' live mixsznél tartunk mindenképp szót kell ejtenem az egyveleg nyitó darabjáról, azaz Astura 'Orion's Belt'-jéről. Egy igazi gyöngyszem, ami különböző variációkat hoz egy témára, majd alattomosan egyesíti azokat egy ponton. A modernkori űrszimfónia szerzője nem más, mint a svájci Andy Prinz, aki manapság Dj Tatana jobb kezeként (többnyire a studióban rejtőzködve) ténykedik. Halkan megjegyzem, ítélet napig is ülhet ott, ennél jobb zenét talán már csak a következő életében fog írni.

Planisphere - The eyes of truth (1999 - Green Martian)
Laurent Véronnez és George Petkidis kettőse egyszerűen képtelen hibázni. A 'The Deep Blue Dream' bakelit B-oldala a 'The eyes of truth' sokaknak ismerős lehet Slam Jr. 'Strictly Trance Symphony' című albumáról. Csodahangulat uralkodik itt, ami sodor, pörget, repít, ringat és könnyekre fakaszt. A dallamvilága nincs túlbonyolítva, de pont emiatt emelkedik ki a kortárs művek közül. Ha a trance ezen az ösvényen maradt volna, nem égett volna ki olyan hamar az ezredfordulón. Igen ám, de az ilyen darabokat csak az tudja igazán befogadni, aki úgymond megérett arra, hogy megértse azok lényegét. Itt pedig van mondanivaló, nem is akármilyen. Ez bizony az igazság (szeme)!

From the background 5: Marco Iletschko

Hogy ki a megátalkodott jó isten az a Marco Iletschko? Elárulom, nem más, mint a művész, akit leginkább Marc O'Tool-ként ismer ország-világ. Az oroszos hangzású név egy vérbeli német fiatalembert takar, aki a kilencvenes évek közepétől kezdve egyre jobban bedolgozta magát a fősodorba. Ehhez persze kellett zenei profizmusa és az, hogy jókor volt jó helyen.
Azok, akik lemaradtak a millenium környéki elektronikus zenei boom-ról van mit bepótolniuk, hiszen Marco különböző álneveken kiadott projektjeivel akkoriban szinte mindegyik klubest résztvevője volt a progressive house illetve a haladóbb szellemű trance szettekben. Korábban olyan label-ek harcoltak a kegyeiért, mint a Hooj Choons, a Superfly, vagy épp a Poison Records. Hogy produkcióinak ne kelljen mindig külön címkét keresni megalapította az Underworld Records-ot és a Mauritius Records-ot. Hangzása az évek során mindig formálódott, az egykori melodic progressive house-tól ma már a minimal-tech-deep vonal felé mozdult el. No, de nézzük tüzetesebben karrierjének fontosabb momentumait.
Stílszerűen illik legsikeresebb monikerével, a Marc O'Tool-lal kezdeni a felsorolást. E név alatt 1997-ben publikált először saját EP-t a Poison Records-nál, ez volt az 'In your life'. Az első nagyobb sikerre egészen 1999-ig kellett várni, ekkor jött ugyanis a 'Stauffenberg', ami egyből a nevesebb prog dj-k lemezes táskájában (köztük Sander Kleinenberg-ében is) landolt. 2001-ben folytatódott a sikerszéria a nevéhez méltó 'Deeper'-rel, illetve a 'Black 'N' White'-tal. A várva várt album is megérkezett 2004-ben 'Tao' címmel, ami összegezte Marco eddigi munkáit, a tőle megszokott sound mellett természetesen új irányokat is mutatva. 2008-ban a második LP, a 'My manifest' is megszületett, ahol már a minimalistább texturák hódítanak. Remixeiről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen olyan darabokat tett felejthetetlenné átirataival, mint Tiesto 'Suburban train'-je, Angelic 'Stay with me'-je, Element 'Pad song'-ja.
Emellett rendületlenül dolgozott a Ballroom projekten is. Ki ne emlékezne a régebbi gyöngyszemek közül a '4 AM'-re, a 'Passanger'-re, a 'Come along'-ra, illetve a frissebb eresztések közül a 'Beach Club/Open air EP'-re, és a 'Piepshow'-ra!? Marco - mint azt anno Chris Cowie is megjegyezte a vele készült egyik interjúban - nem akarta egyik művésznevét sem túlpörgetni, így számtalan projektet futtatott még a Marc O'Tool és a Ballroom mellett. Ott volt például a Criss Source-szel közös Chrome ('The fly'), Motorcraft ('When time will come') és a Schubraketen ('Superheftig people'), valamint az egyedül vitt Mauritius ('This is our future') is (és ezek csak az ismertebbek - a szerk). Egy valamit higgyetek el nekem, ez a srác egy zseni! Sokat tett az EDM-ért, s méltánytalanul kevesen ismerjük és szeretjük a munkásságát.

Break In The Clouds 7th Edition: 136 bpm közel 45 percbe belesűrítve

Szakítva a BITC mixsorozaton belüli hagyományokkal, ezúttal a hetes mix egy a megszokottnál jóval tempósabb nyomvonalat követ. Persze ez nem azt jelenti, hogy az elkövetkezendő Break In The Clouds -os mixek mindegyike eszeveszett száguldásba kezd,csak ezúttal messzebbre gurult a gyógyszer, vagyis jelen mix kapott egy jó kis 136os tempót, és olyan zenék kerültek beválogatásra, melyek akár egy buliban is megállnák a helyüket. Szóval ezúttal a karosszéket toljuk szépen be a sarokba, a tánccipőnket vegyük fel, a szobánk közepén csináljunk egy kis helyet, és adjunk egy kis hangerőt a hifinkre. Egyszóval, ifjak táncra fel!

Arko Madley presents Break In The Clouds 7th Edition

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BITC 007
Megjelent: 2010. november 07.
Stílus: Breaks
DJ mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Proton & Grateful - Walking Down (Original Mix) [Snoochi Boochi]
2. Ilya Mosolov - Test Tube One (Original Mix) [Electrofly]
3. Omar Santana vs Dre Hectik & Suko - Mic Recka (Original Mix) [Tricked Out US]
4. Underthis - Everfresh (Original Mix) [Digital Sensation UK]
5. Proton & Grateful - Brainfucker (Original Mix) [Snoochi Boochi]
6. BreakZhead - Cheers Mate [Subtribe]
7. Quadrat Beat - Hive Inside (Original Mix) [13breakz]
8. Native - 3rd Gear (Oleg Zubkov Remix) [Swordtail]

Talla 2XLC Goes Pulsedriver Presents Techno Club Vol. 11

Már nem emlékszem rá pontosan, de azt hiszem, hogy az ezredforduló derekán tört ki az a fajta láz, ami aztán a Techno Club mixsorozatot hosszú évekig végig elkísérte, és amely zenei világnak akkor közel 20 évesen én is a részese lehettem. Németország mindig is központi szerepet töltött be az elektronikus zenei élet területén. Olyan előadók neveit, mint Paul van Dyk, Oliver Lieb, Dj Tandu, Tillman Uhrmacher vagy Tomcraft már jól ismerte minden elektronikus zenekedvelő. Viszont, hogy az előadókat ne csak hallomásból ismerjük, azért Talla 2XLC Techno Club mixei nagyon sokat tettek. Ez a kerek arcú, kissé pufóka germán olyan élő fellépésekkel és rádiós live mixekkel bombázta a népet, hogy szerintem nem is létezik olyan EDM fan Németország területén, aki ne hallott volna Talla-ról. Talán ennek a korszaknak tulajdonítható többek között az is, hogy a trance Németország fő zenei exportcikkévé vált, és ami mind mai napig változatlan formájában fen tudott maradni. Gondoljunk csak bele ott van a Vandit illetve az Euphonic kiadó, melyek pont ezen időszak alatt alakultak meg. Ezek a labelek még most is léteznek. A Vandit ugyan elég sokat vesztett a fényéből, de az Euphonic, mint kiadó még masszív bázist képez a manapság gomba módra szaporodó trance labelek között. A progresszívitást azonban manapság szinte nagyítóval kell keresnünk, és a trance mely műfaj még 10 éve a dicsőség fényében pompázott, most kissé megkopottan, ötlettelenül bolyong az elektronikus tánczenék világában. Jó példa persze most is akad, csak azt kevés kiadó követi. Jó lenne végre megint azt látni, hogy ismét vannak akik fantáziát látnak ebben a műfajban és összeszedve türelmüket, bátorságukat, és zsenialitásukat, újból életképes, innovatív stílust tudnak építeni. Viszont visszakanyarodva a Techno Club-hoz, mert hogy jelen post is erről szól, sorban a tizenegyedik lemezt a kezembe tartva csakis egyet tudok mondani, ez a korong minden idők egyik legjobb mixlemeze! Persze azért ezen a duplán is vannak pici, apró kis hibák, de ezek annyira nüansznyi dolgok, hogy az ember a lemezek hallgatása közben nem is törődik velük. Olyan neves előadók zenéi csendülnek fel, mint Bismark 'Make A Dream' -je, Ultra -ék Free -je, Marc O'Tool mega klasszikusa a 'Passenger', és még sorolhatnám tovább, de nem lenne értelme, ezeket a zenéket hallgatni kell. És persze ez csak az első lemez hanganyaga, amit Talla mester mixelészett össze. A második korongot a szintén német krapek, Pulsedriver hegesztette mixé. Yahel 'Devotion' -jét például Armin van Buuren remixében tesztelhetjük. A kommersz Crispy féle 'In & Out' -ot egy progi Signum átiratban meózhatjuk. Tovább folytatva a sort a többi zenével, mind mind csupa olyan előadók zenéit hallgathatjuk meg, ami a millennium idején nagy hatással volt az emberekre. Mind a kettő lemez nagyon egyben van. Aki kiváncsi, hogy milyen zenékre buliztak a régi trance fan-ek, annak ezt az albumot ajánlom a figyelmébe! Nem mondom azt hogy kötelező tananyag, mert kötelességből senki ne hallgasson zenét de úgy vélem, hogy aki nyitott a régebbi trance zenék irányába, annak megéri beszerezni eme kiadványt.

Talla 2XLC Goes Pulsedriver - Techno Club Vol. 11

Label: Dance Division
Katalógus szám: DAD 500681 2
Ország: Németország
Megjelent: 2000 október 9.
Stílus: Trance, Progressive Trance
Dj Mix: Talla 2XLC & Pulsedriver

Cd1 - Mixed By Talla 2XLC
1. Bismark - Make A Dream (Extended Mix)
2. Roland Klein - Nexus Point (Jay Frog Mix)
3. Sean Dexter - Three Ways Of Humiliation
4. Phonetic - Atmosphere (Arne LII Remix)
5. Ultra - Free
6. Traveller - Bright Sign
7. Dustin Duval - Satisfaction (Elevation Mix)
8. Canalogue - Tribal Dreams
9. Nightclub - Frenchkiss (Misar Mix)
10. Ballroom - Passenger (Marc O'Tool Remix)
11. Karuma - On-Y-Va (DJ Tandu & DJ Mind-X Mix)
12. Dito - For Your Mind
13. Plastic Angel - Pascale (Plastic Angel Remix)
14. Flutlicht - Ahmea

Cd2 - Mixed by Pulsedriver
1. Yahel - Devotion (Armin Van Buuren Remix)
2. Crispy - In & Out (Signum Remix)
3. E.N.E.R.G.Y. - Desire
4. Alpha Breed - Missing Link
5. Tillmann Uhrmacher feat Peter Ries - Free
6. Allure - No More Tears (Abnea Remix)
7. Dogma - Dimension
8. Pulsedriver - Your Spirit Is Shining
9. Alex G. & Fame - Freedom (Green Court Remix)
10. Cape 4 - Africa (DJ Helios Remix)
11. DJ Kessok - Reality (Pulsedriver Remix)
12. De Leon - Fate
13. Franky Tunes - Creation
14. 2000: Canarias - Sunseeker

The Prodigy - Szükséges mozgástér (2005-07-28)

Az Always Outnumbered, Never Outgunned albummal visszatért Prodigy a hosszú tétlenség után 2005-ben már újra élénk tempót diktál: a zenefelelős Liam Howlett meg a két showman, az ördögfióka Keith Flint és a horrornéger Maxim Reality fáradhatatlanul koncerteznek, Their Law – The Singles 1990–2005 címmel válogatáslemezt, illetve DVD-t jelentetnek meg, és máris új albumon dolgoznak.

Kattints a fotókra!

A rave korszakban indult, de idővel a rockközönséget is meghódító brit tánczenekar másfél évtizedes fennállásának mintegy fele a harmadik és a negyedik album közti várakozás jegyében telt: a szupersztár státuszt meghozó 1996-os Firestarter és Breathe kislemezdalokra támaszkodó 1997-es The Fat Of The Land folytatása csak bő hét év és megannyi mellékvágány (Liam Howlett The Dirtchamber Sessions Volume One című mixlemeze, a táncos Leeroy Thornhill kilépése, Maxim Hell's Kitchen című triphopos szólólemezének sikertelensége, a Keith Flint által alapított Flint nevű punkzenekar kész albumának meg nem jelenése, és persze a Prodigy 2002-es nagy visszatérésének szánt Baby's Got A Temper maxi langyos fogadtatása) után érkezett meg, 2004 nyarán, Always Outnumbered, Never Outgunned címmel.

Bécsújhely, 2005 (fotó: Dömötör Endre)

Bár az albumon a Prodigy két frontembere nem szerepel (Howlett inkább olyan vendéghangokat hívott, mint a rocker-színésznő Juliette Lewis, a hiphop boszorka Princess Superstar, a Ping Pong Bitches electroclash csajai, vagy saját sógora, az Oasis-énekes Liam Gallagher), a koncertekből – amint annak a bécsújhelyi Aerodrome és a nickelsdorfi Nova Rock fesztiválokon jó néhány magyar néző is tanúja lehetett – már a trió mindhárom tagja kiveszi a részét: egy dobossal és egy gitárossal kiegészülve persze az Always Outnumbered, Never Outgunnedról származó dalok (például a Spitfire vagy az Action Radar) mellett a korábbi nagy slágereket (a kötelező Firestarter és Breathe mellett például a Their Law című minimalista-brutalista protest songot, a ráadásban pedig a Smack My Bitch Upot, illetve hangulattól függően az Out Of Space-t és/vagy a Poisont) is előszedik, sőt még néhány kiadatlan számot is elővezetnek.

Mindez már megelőlegezi a sok tologatás után augusztusról szeptemberre, majd végül 2005. október 17-ére csúszott Their Law – The Singles 1990–2005 válogatást, főleg ha annak kétlemezes kiadására gondolunk: a 15 kislemezdalt tartalmazó szimpla CD-vel párhuzamosan ugyanis piacra kerül egy korlátozott példányszámú dupla verzió is, ahol a bónuszkorongon kiadatlan dalok (mint az ausztriai koncerteken is elhangzott Razor és Back 2 Skool című darabok), B-oldalak (No Man Army, Molotov Bitch, We Are The Ruffest stb.), remixek (például a Voodoo People-ből készült Pendulum Remix) és koncertfelvételek (Spitfire, Their Law, Breathe, Serial Thrilla, Firestarter) is szerepelnek. A Prodigy aktuális állapotát tudakoló kérdéseinkre az együttes vezetője, az 1971-es születésű Liam Howlett válaszolt.

— A Prodigy annak idején az „elektronikus punk” besorolást kapta. Érvényesnek érzed ezt még ma is? Tényleg, van neked technós oldalad és punk oldalad, és ha igen, ezek mennyire különülnek el?
— Figyelj, nekem nincs „technós oldalam”, sohasem volt. Nem szeretem a technót. A zene egyszerűen csak az attitűdöm hordozója és azt üvölti: „Ébresztő!!” Ami pedig az „elektronikus punk” meghatározást illeti, azt hiszem, azt egy újságíró találta ki annak idején, de tojok rá.

— A Prodigy visszatérő albumára hét évet kellett várni, márpedig hét év nagyon nagy idő, főleg az elektronikus zenében. Mi történt? Nem jött ihlet az új számokhoz? Megutáltad a zenebizniszt? Megijedtél, hogy nem tudjátok megismételni az 1997-es lemez sikerét?
— Kiégtem a túl sok koncerttől, amit a The Fat Of The Land anyagával lenyomtunk, aztán jött az ihlethiány, aztán jött a stúdiópara – amit csak akarsz, minden összejött nálam. De nem számít, mennyi időbe telik egy lemezt összehozni, amíg jónak hangzik itt a fejemben.

— Mik voltak a célkitűzéseid ennél az új albumnál? Ragaszkodni a nyerő formulához? Felfrissíteni új hangzásokkal? Vagy teljesen új lapot kezdeni?
— Új albumról beszélsz, pedig nekem ez már régi, csaknem kétéves dolog, és most már a következő lemezen jár a fejem. Az Always Outnumbered, Never Outgunned készítésekor nem akartam ismételni önmagam, nem akartam The Fat Of The Land 2-t csinálni. Néhány új szám bátran belevágott az ismeretlenbe, néhány pedig a múltból merített, de ez így van rendjén, így is kell lennie.

— Hány nekifutásra készült el az album? Mi adta a döntő lökést ahhoz, hogy végre be tudd fejezni?
— Az album felvételéhez egy év kellett, ahogy az összes korábbi lemezem esetében is. Volt egy rossz kezdésem 2002-ben, öt számot kukába is dobtam, de néhányat később beolvasztottam más számokba.

Kattints a fotókra!

— Hogyhogy Maxim és Keith nem szerepeltek az albumon? És hogyan sikerült beilleszkedniük utána a számok koncertváltozataiba?
— Úgy döntöttem, hogy ez a lemez személyesebb ügy lesz számomra: egy olyan időszakban született, mikor épp nem turnéztunk, ezért nem Keef és Maxim számára írtam a számokat. Valami nőies, szexi összetevőt akartam csempészni a hangzásba, és ők ezt amúgy sem tudták volna nyújtani. Aztán fogtunk négy-öt számot, miután azok már elkészültek, és visszamentünk velük a stúdióba, hogy átdolgozzuk őket koncertdalokká Keeffel és Maximmal (a Girlsből Maximmal, a Hotride-ból pedig Keith-szel meg is jelent egy-egy remixverzió az adott maxik bónuszdalaként - a szerk.). Jól működött a dolog, az embereknek hallaniuk kell, ahogy ezek a számok különböző új formákba fejlődnek. A Wake Up Call, a Spitfire, a Hotride és a Girls így mind át lettek dolgozva. Az albumnak olyannak kellett lennie, amilyen lett – ez kellett ahhoz, hogy utána tovább tudjunk lépni együttesként. Szükség volt rá, hogy rendezni tudjuk a sorainkat és újra be tudjunk indulni a The Fat Of The Land őrülete után. Úgy gondolom, hogy megadta nekünk azt a mozgásteret, amire szükségünk volt. Tudom, néhány embert megzavart a végeredmény, de végül is mi sohasem voltunk egy hagyományos zenekar, ami követi a lefektetett szabályokat.

— A Their Law válogatáslemez és DVD megjelenése után egy ideig még turnéztok. Utána hogyan lesz tovább?
— Ebben a pillanatban újra együtt vagyunk mindhárman a stúdióban, és már dolgozunk a következő lemezen. Olyan lesz, hogy garantáltan lezúzza majd a fejedet.

(Készítette: Pesti Est)