Sil - Windows (The Remixes) - Work Records - 2011-01-18

Pár évvel ezelőtt még teljesen biztos lettem volna benne, hogy az eredeti Sil-Windows című zenét mindenki ismeri, azonban ma már talán nem árt egy picit felidézni a múltat. Tehát az alapszerzemény egy tribal house megaklasszikus 1991-ből (!) amelyet Olav Basoski, azóta is töretlen népszerűségnek örvendő, elsősorban klubhouse-ban utazó producer követett el. Az eredeti darab olyan óriási zene volt, hogy gyakorlatilag a mai napig különösebb szívfájdalom nélkül le lehet küldeni egy partiban, egyáltalán nem számít túlhaladottnak a hangzása. A siker kelléke volt, hogy még abban az évben kijött egy remixkiadvány a Windowsból, majd 1998-ban is újra boltokba került, Windows 98 néven, újabb verziókban. És idén folytatódik a Windows diadalútja, Basoski leporolta ezt a tökéletesen letalált dancebombát, megfűszerezte egy picit a modern hangzásokkal, némi breakbeatet is cseppentett hozzá, és durr, ugyanolyan jó a remix is, mint az eredeti. A kiadványon emellett egy Sonny Wharton remix is szerepel, aki egy picit jobban ragaszkodott az eredeti soundhoz, mindenesetre a bassline itt is külszíni sérüléseket fog okozni minden jóízlésű zenebarát testén. Abszolút ajánlott kiadvány, noha elsősorban nem az agyunkat, hanem a lábainkat fogja megmozgatni. 8/10.

Fakulóban az ASOT Yearmix renoméja

Bevallom lányosan, hogy 6 évvel ezelőtt totál kész voltam az ASOT 2005-ös year mixétől. Olyan szépen illeszkedtek egymásra a számok, hogy a mai napig libabőrös leszek, amikor bepörgetem a lejátszómba. Aztán az évek múlásával valahogy a zenék is gyengébbek kezdtek lenni, Armin is egyre elfoglaltabb, s talán kapkodóbb lett, így most kb. ott tartunk, hogy azt érezzük fakulóban az ASOT year mix renoméja. Ezúttal 88 darabot fűztek fel egy fonalra. Hogy a mixet Armin készítette-e nem tudom, gyanítom, hogy ilyen zsúfolt schedule mellett más keze lehet a dologban. Balgaság lenne minden átmenetet külön tárgyalni, de ami kitűnik, hogy vannak elég érdekes átúsztatások. Ezzel csak annyi a bibi, hogy az addig amúgy korrektül zenélő egyveleg összhatását rontják le. Amit szintén kijelenthetünk - és ebben szerintem sokan egyetértünk -, hogy zeneileg eddig ez a leggyengébb State Of Trance Yearmix (Tim Berg, SHM - mit keres itt?). Szarból várat meg ugye nehéz építeni. Azért annak tükrében károgok, hogy én nem tudnék még ilyen megamixet sem összehozni (technikailag!). Délutáni hallgatnivalónak megteszi, de biztosan nem lesz a kedvenc dupla disc a gyűjteményemben. Szvsz 6/10.

Armin Van Buuren - A State Of Trance Yearmix 2010

Label: Armada

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010. december

Stílus: Trance

Mix by Armin Van Buuren

Cd 1
1. Intro – The Ten Commandments
2. D-Mad – She Gave Happiness (Arty Remix)
3. Shogun feat. Emma Lock – Imprisoned
4. Armin van Buuren feat. Ana Criado – Down To Love
5. Matt Darey presents Urban Astronauts feat. Kristy Thirsk – Black Flowers (Josh Gabriel Remix)
6. Susana feat. Omnia & The Blizzard – Closer
7. Luigi Lusini – Who We Are
8. Leon Bolier & Marcus Schossow – 2099
9. Max Graham feat. Ana Criado – Nothing Else Matters (Club Mix) (Re-Brand)
10. Mat Zo – Near The End
11. Velvetine – Safe [Wherever You Are] (Rank 1 Remix)
12. Yuri Kane – Right Back
13. Armin van Buuren vs Sophie Ellis-Bextor – Not Giving Up On Love (Club Mix)
14. Rank 1 vs Jochen Miller – The Great Escape
15. Arnej – They Need Us (Club Edit)
16. Nic Chagall, Rank 1 & Wippenberg – 100
17. Orjan Nilsen – Lovers Lane
18. Yuri Kane feat. Melissa Loretta – Daylight
19. tyDi feat. Audrey Gallagher – Calling
20. Tim Berg – Bromance (Avicii’s Arena Mix)
21. tyDi feat. Tania Zygar – Vanilla
22. Filo & Peri feat. Audrey Gallagher – This Night (Max Graham Remix)
23. Arty – Hope
24. Sander van Doorn pres. Purple Haze – Hymn 2.0
25. Orjan Nilsen – So Long Radio
26. Swedish House Mafia – One
27. Swedish House Mafia – Miami 2 Ibiza (Instrumental)
28. Ali Wilson – Pandora
29. Susana & Josh Gabriel – Frozen (Nic Chagall Remix)
30. Aruna with Mark Eteson – Let Go (Nic Chagall Remix)
31. Mango – Good Morning Track (Sunn Jellie Remix)
32. Super8 & Tab – Black Is The New Yellow
33. Roger Shah presents Sunlounger feat. Zara Taylor – Found (Club Mix)
34. Ron Hagen & Al Exander – Last Minute
35. Armin van Buuren feat. Nadia Ali – Feels So Good (Club Mix)
36. First State feat. Relyk – Cross The Line (Club Mix)
37. Reverse – Absolute Reality (Arty Remix)
38. Lange feat. Emma Hewitt – Live Forever (Mat Zo Remix)
39. Bart Claessen – Hartseer
40. Stoneface & Terminal – Don’t Give a Fuck
41. Arnej – The Strings That Bind Us
42. Dido – Everything To Lose (Armin Van Buuren Remix)
43. Gaia – Aisha
44. Armin van Buuren – Orbion
45. Who.Is – We.Are

Cd 2
1. Above & Beyond vs Kyau & Albert – Anphonic
2. Oceanlab feat. Gareth Emery – On A Good Day (Metropolis)
3. Armin van Buuren feat. Christian Burns – This Light Between Us (Armin van Buuren’s Great Strings Mix)
4. 4 Strings feat. Ellie Lawson – Safe From Harm
5. Faithless – Not Going Home (Armin van Buuren Remix)
6. Andy Moor feat. Carrie Skipper – She Moves
7. Leon Bolier feat. Fisher – By Your Side (I’ll Be There)
8. Alexander Popov – Revolution In You (Main Mix)
9. Wezz Devall – Free My Willy
10. Armin van Buuren – Mirage
11. DNS Project feat. Johanna – Mindful (Ronski Speed Mix)
12. Gareth Emery feat. Lucy Saunders – Sanctuary (Club Mix)
13. Markus Schulz – Rain
14. Jochen Miller – Humanoid
15. Markus Schulz feat. Justine Suissa – Perception (Super8 & Tab Remix)
16. Markus Schulz feat. Jennifer Rene – Not The Same
17. Gareth Emery – Citadel
18. Marcel Woods – Tomorrow
19. Faithless – Tweak Your Nipple (Tiësto Remix)
20. Skytech – Comet
21. W&W – Alpha
22. Shogun feat. Emma Lock – Save Me (Ilya Soloviev Remix)
23. Vast Vision feat. Fisher – Behind Your Smile (Suncatcher Remix)
24. Dash Berlin – Never Cry Again (Jorn van Deynhoven Remix)
25. Solarstone – Touchstone (Aly & Fila Remix)
26. Simon Patterson – Miss You
27. Armin van Buuren – Coming Home
28. Armin van Buuren feat. BT – These Silent Hearts
29. Aly & Fila feat. Josie – Listening (Philippe El Sisi Remix)
30. Arctic Moon – True Romance
31. Andy Blueman – Florescence (Epic Mix)
32. Daniel Kandi pres. Timmus – Symphonica
33. Armin van Buuren – Full Focus
34. DJ’s United – Remember Love
35. Nitrous Oxide feat. Aneym – Far Away (Club Mix)
36. Max Graham feat. Neev Kennedy – Sun In The Winter (Alex M.O.R.P.H. Remix)
37. Giuseppe Ottaviani feat. Faith – Angel (Club Mix)
38. W&W – D.N.A.
39. Sebastian Brandt – 450
40. Dash Berlin – Till The Sky Falls Down (Arctic Moon Remix)
41. Marc Simz – Forbidden City
42. Jon O’Bir feat. Fisher – Found A Way (Joint Operations Centre Remix)
43. Outro – The Ascend

Oliver Prime - Eye Searching/Water Rise - JOOF Recordings - 2011-01-18

Nem tudom, megvan-e mindenkinek az a jelenet a Gyűrűk Ura második epizódjából, amikor a Helm-szurdokban a csata elveszni látszik, ám ekkor feltűnik Gandalf a szurdok szélén a rohírokkal, és szíjjelcsapja az orkok seregét. Persze, erős áthallásokkal, de pontosan ezt teszi Oliver Prime, amikor közel két és fél évnyi hallgatás után megjelenik egy vadiúj kiadvánnyal az egyik utolsó komolyan vehető trance labelnél, a JOOF-nál, és különösen az Eye Searching című nótával akkorát vág oda az ellenséges seregekre, hogy nyüszítve menekülnek. Ki a fene Oliver Prime? Már többször cikkeztem erről az osztrák arcról, aki kétségkívül nem a népszerűséget, hanem a megalkuvásmentes zenélést tartja szem előtt. Munkássága szűken 2004 és 2008 közé tehető, de ez idő alatt letett egy olyan masszív kiadványt az asztalra, mint a Hesitated/Blown Cover, és két olyan klasszikus remixet is gyártott, mint az LSG-Netherworldjéhez majd a Vibrasphere-Autumn Lighthoz írt verziója.

Most újra itt van ez a kiváló úriember, és ahogy belekezdett az epikus Eye Searchingbe, újra azt éreztem, mint a trance virágkorában. Eleve már a build-up is tökéletes. Egyedi, kreatív, abszolút igényes módon indítja útjára ezt a szörnyet, egyszerűen érezni, hogy nem fog hibázni. 2 és fél percnél, ahogy kiáll a depóba, és a zéróból felépíti a dallamtémát, az szintén semmihez sem hasonlítható. Picit olyan, mintha nagyon finom, aprólékos munkával fűzne össze apró üveggyöngyöket, majd az építkezésnél kíméletlenül beindítja az épületstatikusok díját elnyert hangzásvilágát, melynél nincs mese, borulsz a székkel. Iszonyú, mennyire jól és energikusan szól, nagyon ritkán írom ezt, de ezt a zenét nem szabad halkan hallgatni, addig kell tekerni a hangerőt, amig fel nem robban az egész a túróba. A Water Rise is brutális, kompromisszumokat itt sem kötött a jó Oliver, picit lassabb a sebesség, de ha lehet a keménységet, mélységet, és sötét brutalitást fokozni, akkor azt fixen megkapjuk tőle. A dallam itt is egészen kiválóan eltalált, noha tény, hogy rádióban nem fogunk vele találkozni, és a taxis sem fogja ezt fütyülni a délutáni csúcsforgalomban.

Szóval emberek, van még remény, de hogy ennél jobb trance kiadvány nem sok lesz idén, az biztos. Ja, és esküszöm nem rokonom az ürge, de egy trekkért 2 dolcsi ebben az esetben röhejes összeg, akinek nem hiányzik nagyon, az ne szégyellje támogatni vele a minőségi trance zenét. 9,5/10.

Markus Schulz - Future Cities - Coldharbour Recordings - 2011-01-18

Röviden szeretném felhívni a figyelmét annak, akiben még nem realizálódott, és aki még egy picit is érdeklődik a trance iránt, hogy kinn van a bótokban Markus Schulz új zenéje, melynek a címe: Future Cities. Tulajdonképpen könnyű a helyzetem, mert a jóemberről nem kell egy szót sem szólnom, nagyjából mindenki ismeri kívülről-belülről, személyesen is pacsizhattunk vele pármillió alkalommal, és ez a jövőben is marad ebben a formában. Személy szerint a munkásságát nagyjából 2004 és 2006 között szerettem igazán, akkoriban előremutatónak számító zenéket eszkábált, és a legjobb remixerek közé tartozott. A hírnév növekedtével sajnos a produceri munkáinak jelentősen csökkent a színvonala, noha tavalyelőtt Dakota néven még kétségkívül ütős zenéket tett le az asztalra.

A Future Cities kiadványon kettő nóta szerepel, az eredeti és egy intro mix, mely lényegileg tulajdonképpen megegyezik. A Future Cities tulajdonképpen egyáltalán nem rossz nóta a maga nemében, a divatos klubtransz hangzáson túl hallhatunk benne néhány viszonylag innovatív megoldást. Hallani rajta, hogy Markus jó producer lenne, ha ismét rá lenne kényszerítve, de mivel nincs, így javarészt marad a sztenderd megoldásoknál , és a kreatív énjét csak apróságokba csempészi bele. Ennek ellenére rajongóknak természetesen kötelező, nem rossz darab. 7/10.

Natious visszatér 9 év hallgatás után

Amikor megláttam, hogy megjelent egy Natious válogatás, nem is hittem a szememnek. Tim Ratcliffe ugyanis az elmúlt években egyáltalán nem volt aktív, míg a millenium idején EP-t EP-re halmozott. Most azonban valamiért rászánta magát, hogy legjobb darabjait egy gyűjtőkorongra préselje fel. Egyébként Tim anno 1999-ben bukkant fel az 'Amber'-rel (aminek Paul Oakenfold lemezestáskájában bérelt helye volt), s valahol 2001 környékén hagyta abba a zenefabrikálást. A fennmaradt műremekeket most megismerhetjük, ha szánunk egy kósza órácskát a Natious diszkográfiára.
Az 'Another world' egy tempós prog house, amely imitt-amott már goába csúszik. Az 'Amber' az egyik kedvenc Natious-számom. A dallam olyan egyszerű, mint a szög, a körítés pedig hozza a 2000-es évek prog darabjainak atmoszféráját. Az 'Under one sun' egy pop-os beütésű muzsika bugyinedvesítő férfivokállal és erőltetett rapbetéttel. Nagyon nagy kakukktojás, amit én biztosan lehagytam volna a kompilációról. A 'Stylo'-val szerencsére visszatagozódunk a minőségi zenék világába. Egy kicsit azért fura itt is az összhatás, hiszen egy morgós groove és egy vinyogós FX hang kergetőzik egymással. A 'Thrust 1' viszont minden fanyalgót meggyőz, hiszen egy gyönyörűen összerakott progressive darab, egy repetitív, adrenalinhúzós melódiával és szépen elnyújtott kiállással. A 'Lift' az acid-et is hadrendbe állítja, ellenpontként a stringek is végre nekiindulnak, karaktert adva a track-nek. A 'Power crazed' második nagy favoritom. Anno Ferry Corsten pörgette a Trance Nation 2001-en. Az egész olyan hatással bír, mint súlytalanul lebegni valahol a Föld körül, miközben égitestek húznak el mellettünk a végtelen feketeségben. Az 'Arisen' a kiállásig tucatdarab, ám a breakdown egy éteri vokálfoszlánnyal egyből izgalmassá teszi az audiótúrát. A 'Sunshine' az átlagosnál dallamosabb alkotás, ízléses deep háttérrel. A 'Thrust 2' méltó az egyes rész sikerére, itt még pulzálóbb körítésben élvezhetjük a melódiát. A 'Space dust' helyenként disszonánsba hajló űracid, amihez külön hangulat kell. A végére bónuszban ott figyel a 'Stylo' Mark Shimmon átirata, ami egy sokkal életképesebb változat, mint az eredeti matéria volt.
Összességében örömteli, hogy végre ez a gyűjtemény is elérhetővé vált, azonban egyben hallgatva túl egységesnek és egysíkúnak, helyenként hangzásában 'retronak' érzem. A fénypontok azért megvannak, de sok újat nem hámozunk ki az albumból. Mindent egybe vetve 7/10-et adok rá, ha ez mondjuk 8 éve jön ki, tutira többre vitte volna...

Natious - Under One Sun - The Natious Collection

Label: Northern Exposure Recordings
Katalógus szám: NEXP 012
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. december
Stílus: Goa, Trance
Producer: Tim Ratcliffe

Tracklist:
1. Another world (8:27)
2. Amber (Silk mix) (7:58)
3. Under one sun (6:16)
4. Stylo (8:27)
5. Thrust 1 (9:09)
6. Lift (10:38)
7. Power crazed (9:00)
8. Arisen (9:19)
9. Sunshine (8:33)
10. Thrust 2 (9:15)
11. Space dust (8:28)
12. Stylo (Mark Shimmon vs 3rd Degree Burn remix) (7:25)

Kicsit kiégett lett a Hardfloor-féle savparádé

Azért választottam a Hardfloor albumot részletes szétcincálásra, mivel nagy rajongója vagyok a fiúk munkásságának. Amikor 1992-ben meglepték a világot az Acperience-szel, (ami köztudottan elsőként használja a kiállás-felpörgetés-szétesés sémát) még senki sem gondolta, hogy az általuk képviselt acid house/techno vonal még 2010-ben is tízezreket csigáz fel. Pedig így van, hiszen legfrissebb, szám szerint nyolcadik LP-jükre a 'Two guys three boxes'-ra is rengetegen voltak kiváncsiak, kiváncsian fürkészve, hogy mi új van még a nap alatt, amit acid-nek hívnak.
A kezdő darab a címadó '2 guys 3 boxes' egyből vastagon a nyakunkba zúdítja az acid sound-ot. Nagy meglepetésre nem kell számítani, ugyanazt halljuk, mint eddig csak még karakteresebb a master mellett megy a pluttyogás és csipogás. A 'One flew over the silverbox' egy fokkal epikusabb a kezdéshez képest, ahol egy sejtelmes, egyben félelmetes filterezett morgás játssza a főszerepet, ami gyakorlatilag a szám mozgatórugója. A 'Mesmerizing liquids' egy könnyed stílusgyakorlat, semmi egyéb. Az E.R.P.-el közös '4th dimension of the 5th ward' már sokkal izgibb matéria. Tört ütemeken gördül be némi elektro groove, plusz a stratoszférából kölcsönkért string-ek is végre munkába állnak. Ez igen, ez már finom. A 'Silver submarine' visszatér a kitaposott ösvényre, igazából csak a harcedzett acid-harcosok találnak benne mélyebb tartalmat, kicsit egy kaptafa track. A 'F.U.B.A.R.' már agresszívabb, feszesebb témát boncolgat, én ghost acid-nek hívnám. A 'You know the score'-ban ismét E.R.P. hozza vissza az újdonság szelét. Az újabb elektro acid darab enyhe filmzenés string nyúzással karöltve szerintem életképes irány lenne a savas hangzás művelőinek. A 'TB or not TB' egy egyszerű téma modulálása egy őrült nagy delay-effekttel a kiállásban. A 'Return of the analog multichrist'-ban ismét a tekergetés-nyúzás dominál, a záró 'Heavy on wire' kicsit visszakanyarodik a letisztultabb vonal felé, de nem okoz különösebb katarzist.
Összességében az jött be, amit sejtettem. Oliver és Ramon megmaradtak a bevállt dolgoknál, ami 2/3-áben unalmas albumot eredményez. Egyedül azok a darabok tetszenek, ahol új elemekkel vegyítik az acidet, illetve ahol annak a lassabb, epikusabb válfaját tolják előtérbe. Remélem a következő LP-nél már elismerőbb hangon szólhatok, de itt csak a rajongásom és a jó szívem adat 6/10-et a lemeznek.

Hardfloor - Two guys three boxes

Label: Hardfloor
Katalógus szám: HFCD 3
Ország: Németország
Megjelent: 2010. december
Stílus: Acid house, break
Producerek: Oliver Bondzio, Ramon Zenker

Tracklist:
1. 2 guys 3 boxes (7:54)
2. One flew over the Silverbox (6:58)
3. Mesmerizing liquids (7:17)
4. 4th dimension of the 5th ward (ft E.R.P.) (6:06)
5. Silver submarine (6:57)
6. In acid we trust (8:16)
7. F.U.B.A.R. (Fucked Up Beyond All Recognition) (5:52)
8. You know the score (ft. E.R.P.) (6:23)
9. TB or not TB (6:46)
10. The return of the analog multichrist (8:44)
11. Heavy on wire (7:36)

Belehallgatós

ATB dj mix hatodjára, döcögősen

Ha az egy évben megjelent dj mixek számát nézzük ATB igencsak sikeres esztendőt tudhat maga mögött. Három dupla egyveleg is fűződik a nevéhez ('The DJ 5,' 'Sunset Beach DJ Session' és most a 'The DJ 6'), azt hiszem ezzel a fegyverténnyel tényleg csak a nagyok büszkélkedhetnek. A 'The DJ 5' úgy, ahogy rendben volt, bár sok újat nem tartogatott a számunkra (ami elvileg egy mixalbum funkciói között szerepelne). A 'Sunset Beach Dj Session' a trance tucatslágerek mellett azért odapakolt olyan downtempo és chill zenéket, ami miatt sokan mégiscsak végighallgatták a dj mixnek titulált pocsék keveréseket hozó dupla cd formátumú anyagot.

A 'The DJ 6' finoman szólva se a meglepetésekről szól. Végig kiszámítható az irány, ami nem feltétlen jó, főleg olyan mix esetében, amire volt ideje alaposan a studióban rákészülnie Andre-nak. Az egyes diszk nyitószáma ATB 'Twisted love'-ja azért üde színfoltnak tekinthető, hiszen ez a track itt debütál, eddig még sehol sem hallhattuk. A folytatás sem rossz, sőt egész kellemes house-os, trance-s egyveleg kerekedik ki az egészből, olyan előadók darabjaival, mint George Acosta, Dash Berlin, Filo & Peri, Andy Duguid.

A második lemeztől azt várnánk, hogy André onnan folytatja a mix ívét, ahonnan az előző abbahagyta. Itt azonban visszalépünk a house világába, sajnálatos módon. Aztán kb. félidőben újra visszaköszön a jó írány Soarsweep-től kezdve Matt Million-ig bezárólag. ez valamicskét megment a mundér becsületéből.

A harmadik cd-be igazából azért tudnék belekötni, mivel ATB nem feltétlen konzekvensül használta a classic jelzőt. Míg a The DJ 5-ön (amiről mellesleg azt hittük, hogy a sorozat utolsó darabja lesz) a Zyon 'No fate' féle '90-es évek eleji proto-trance vonal bitorolta ezt a jelzőt, addig itt a frissebb cuccok (pl. a Max Graham féle Nothing else matters, ami elméletileg 2010-es megjelenés) is erősítik (vagy épp gyengítik) a palettát. A 12-ből 5 számot biztosan lehagytam volna, node nem én mixeltem, így marad a kritizálás.

Összességében öncélúnak érzem a kompilációt, mivel semmi pluszt nem ad a hallgatónak. Azért szerencsére nem üt övön alulit a tripla diszkes kiadvány, de valahogy még az ATB rajongóknak sem lesz a kedvence. A cd 1 - 7, a cd 2 - 6, a cd 3 - 6,5-et kap tőlem, ezt összeadva 6,5/10 a végeredmény.

ATB - The DJ 6 In The Mix

Label: Kontor Records

Ország: Németország

Megjelent: 2010. december 31.

Stílus: Trance, Uplifting Trance

DJ mix: André Tanneberger aka ATB

Tracklist:

Cd 1
1. ATB - Twisted Love
2. George Acosta Feat Fisher - Love Rain Down (Original Mix)
3. Shogun Feat Susie - Come With Me (Original Mix)
4. Dash Berlin With Cerf, Mitiska & Jaren - Man On The Run (Nic Chagall Remix)
5. Filo & Peri Feat Audrey Gallagher - This Night (Max Graham Remix)
6. Amurai Feat Rough Duchess - Infinity
7. Amex - Closer
8. Andy Duguid Feat Leah - Miracle Moments
9. Julie Thompson - Shine (JPL & George Hales Remix)
10. Ruben De Ronde - Forever In Our Hearts (Danny Chen Remix)
11. Skytech - Rocket Science
12. Shipstad & Warren - I'm Never Alone (Original Mix)
13. Juventa - Only Us

Cd 2
1. Sneijder - Away From Here (Arty Remix)
2. Disfunktion - Megna
3. EDX & Tamara Keenan - Out Of The Rain (Sebastian Krieg & Roman F Arena Mix)
4. Phil Fuldner - Spyderman
5. Tim Berg, Olivier Ingrosso & Otto Knows - iTrack
6. The Thrillseekers - Synaesthesia (Vegas Baby! Remix)
7. Josh Gallahan - Sunday Afternoon
8. Soarsweep - Madarika Beach (Original Mix)
9. Marsbeing - Open Your Eyes (Original Mix)
10. Schodt - You And Me (Original Mix)
11. Tom Fall & Somethings Goo - Reflections (Sundriver Remix)
12. T.O.M. - Monsoon (Jason Van Wyk Remix)
13. Ferry Tayle - The Prestige (Temple One Pres Tu Casa Remix)
14. Matt Millon - Tattoo (Original Mix)

Cd 3 - Classix Mix
1. ATB - Ecstasy (Special US Intro Mix)
2. Max Graham Feat Ana Criado - Nothing Else Matters (Aly & Fila Remix)
3. Oliver Smith - Cirrus (Original Mix)
4. Alex Bartlett Feat Anthya - Touch The Sun (Duende Dub Remix)
5. Luminary - Amsterdam (Smith & Pledger Remix)
6. Akesson - Perfect Blue (Original Mix)
7. Rusch & Murray - Epic (Above & Beyond Remix)
8. Andain - Beautiful Things (Gabriel & Dresden Unplugged Mix)
9. First State Feat Anita Kelsey - Falling (Extended Mix)
10. Singalrunners & Julie Thompson - These Shoulders (Oliver Smith Remix)
11. Sundriver - Feel (Nitrous Oxide Remix)
12. Above & Beyond Vs Andy Moor - Air For Life (Original Mix)

Emmanuel Top: "A trance árnyékembere"

Emmanuel Top a trance árnyékembere. Egy 25 éves francia, aki megadta a trance mézédes dallamait és brutálisan áttolta őket a túlvilágba, egy soha véget nem érő utazásra. A dark trance extrém territóriuma lakatlan, mint a legtávolabbi fekete lyuk, homályos és sötét, mint Hades birodalmának legrejtettebb zuga. A futó trance slágerek, az old-school, az euro-, vagy a goa szabvány egyáltalán nem ennek az embernek való. De nemcsak Emmanuel Top zenéje bújik meg a homályban. Ő maga is ritkán ad interjút és kategorikusan elutasítja a fotóst. Szó sem lehet nála az éjszakába nyúló klubéletről, cimboráskodásról Laurent Garnie-val, vagy a Daft Punk-kal – viszont imádja Joe Cocker-t, Bob Marley-t és Elton John-t. Emmanuel Top az észak-franciaországi Lille vidékéről származik, ahol szinte mindenki rendszeresen átjár Belgiumba, az ottani klubokba, melyek közül nem egynek francia a tulajdonosa. A belgák mindig is nyitottabban álltak az új műfajokhoz, könnyebben befogadták az új hangzásokat.

„Első találkozásom egy stúdióban 1987-ben, Belgiumban történt, amikor ezt a műfajt még AB-nek hívtuk. Ezt a nevet egy belga dj találta ki, akinek volt egy saját szórakozóhelye. New Wave és Electronic Body Music 45-ösöket játszottunk, meg 33-asokat plusz 8-on. Saját felvételeket először New Beat darabokat kezdtem el készíteni, ez az AB-t követő műfaj volt. Ez a periódus a M/A/R/S/S-fé le Pump UP The Volume időszaka volt, a house már ismert volt Amerikában és ekkor kezdődött az acid angliában.” „Amikor belépsz egy stúdióba, először úgy érzed magad, mint egy hajón, tulajdonképpen a fedélzetet tisztogatod. A Diki Records-nál dolgoztam, mely New Beat-et adott ki, de hamarosan rátértek az acid-re és az azt követő mozgalmakra. Akkoriban az R&S is New Beat-et produkált, Renaat, a főnök még nagyon kötődött ehhez és a New Wave-hez. Az acid-et ezután kezdték el nagyon nyomni, miután Frank De Wulf-fal kapcsolatba léptek és olyan figurákkal kezdtek el dolgozni, mint Joey Beltram, vagy a Human Ressource.”

Sok korai francia rave felvétel Top-Sanchioni szerzemény volt.

„Még emlékszel rá? Ezek a darabok nagyon jól mentek, a Plexus, a Braniwave, az Age Of Love. Amikor ezek megjelentek, alig merted kimondani ezt a szót, hogy techno, mert rögtön úgy néztek rád, mint egy hülyére, vagy mint egy ellenségre. Szerencsére ma már sokkal nyitottabbak az emberek, a mozgalom nemzetközivé vált, ha megjelenik egy maxi Berlinbe, az egész világ tud róla, hála a médiáknak, a magazinoknak és fanzin-oknak.”

A Diki Recordsnál 1991-ig dolgoztál, ekkor döntötted el, hogy a saját lábadra állsz…

„Amikor stúdióban dolgozol, végső fokon soha nem csinálhatod azt, amit akarsz. A hátad mögött állnak a producerek és néha olyan dolgokra is kényszerítenek, amikhez nincs kedved. Egy bizonyos idő után ez nagyon unalmas. Ami még zavaró, hogy soha nem művészként könyvelnek el. Végül eldöntöttem, hogy egyedül vágok neki a dolgoknak.”

Kihasználtad azt a sikert, amit az Age Of Love-val értetek el?

„Egyáltalán nem. Általában elég gyorsan eltemetem a múltamat. Nem is szeretek róla beszélni, mindig a jövő felé fordulok.”

Beszélj az Attack kiadóról, melyet 1991-ben alapítottál.

„Az elején valóban egy katasztrófa volt. Minimális felszereltséggel egy 50-100.000 frank közötti befektetéssel indultunk és nagyon behatárolt keretek között működtünk… A techno kezdeteknél egy számot egy 909-essel és egy bassline-nal tudtunk produkálni, ma a német hullám megjelenése óta – főle Sven Väth és a Jam & Spoon hatására – nagyon komoly darabokat látunk a piacra érkezni. Ezek a művek végső fokon arra kényszerítenek mindenkit, hogy a maximális anyagi felszereltséggel rendelkezzenek. Amikor elkezded, nem engedheted meg magadnak, hogy tökéletes eszközökkel dolgozz, hogy mindent megvegyél és így nyilvánvalóan nem érheted el a Jam & Spoon minőségét. Az anyagi és financiális problémákból fakadóan a terjesztés is sokkal nehezebben megy. Amikor otthagytam a DiSco King / Diki-t, a világ egyáltalán nem volt túl rózsás. A producer, akivel akkoriban együtt dolgoztam, nagyon ismert volt a környéken és akkoriban csak egyetlen terjesztő létezett, a Music Man. Amikor együtt dolgoztak, blokkolták az én produkcióimat. Később megalakult a Music Line, egy nagyon kicsi terjesztő cég Roubaix-ban, megbíztak bennem, én is megbíztam bennük. Lépésről lépésre fejlődtünk, a lemezek eladása egyre jobban működött, bár hozzá kell tennem, hogy az elején 500-700 példányban adtunk el.”

Ami számomra nagyon fontosnak tűnik, az a találkozásod a Mute Records-zal, 1993 végén…

„Teljesen igazad van. Richie Hawtin (Plasticman, +8 Records) hozzájutott a lemezeimhez és ő javasolt a Nova Mute-nak. Ők felvették velem a kapcsolatot és megrendeltek tőlem egy darabot. Az elején nagyon ideges voltam, már régen ismertem a céget a Depeche Mode és az Erasure számoknak köszönhetően. Szerencsére nagyon nagy alkotói szabadságot hagytam meg nekem, bár ekkor még nagyon féltem, olyan reflexek működtek bennem, melyek a Diki-periódusból maradtak meg bennem. Teljesen el voltak ragadtatva a számtól és az eladási szinten is nagyon jól működött. Később felkértek, hogy csináljak egy albumot. Ezidőtájt az Attack Records már elkezdett valóban működni, később pedig robbantottunk.”

„Az album teljesen más jellegű, mint az eddigi darabjaim. Olyan új szellemben dolgoztam, melyet a következő szlogenben tudnám összefoglalni: ’More Fresh, More Mental’. (Több Frissesség, Több Szellem.) Úgy érzem, valóban továbbfejlesztettem a stílusomat, az Attack maxijai mostanában megváltoznak. Egy olyan irányzat felé akarok elmozdulni, mely sokkal tudatosabb, sokkal inkább elektro és sokkal inkább underground. Az én problémám, hogy nagyon sokszor kommersznek tartottak végső soron azért, mert jól mentek az eladásaim. Az a véleményem, hogy soha semmiért nem alkudtam meg. Az Attack hét maxit adott ki, amelynek ma ötvenezres példányszámban mennek el. A cég nagyon jól megy mostanában, mindenhol megvásárolják, rengeteget Németországban, ott nagyon fejlett a technopiac és az emberek nagyon nyitottak. Franciaországban strukturális problémák vannak, különösen a jogszabályzás szintjén, de az a meggyőződésem, hogy a mi országunknak is megvan az a potenciálja, mint a Rajnán túl. Természetesen a francia eladás nevetségesnek tűnik, ha a többi országgal összehasonlítjuk. Az Attack-ot már mindenhol megtalálhatjuk, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Törökországban, Japánban, Ausztráliában, a világ minden tájáról vannak visszajelzéseim.”

Az albumoddal kapcsolatban egy új szellemiségről beszéltél. A POF-nél megjelent maxi, a Triacid egyfajta jele volt ennen az új inspirációnak?

Ez csak egy részlet, az bum ennél sokkal messzebbre megy el, tulajdonképpen nem is a klubok számára készült. Végső soron ezért dolgozom a Mute-nál. Olyan album, amely önkéntesen hipnotikus hatást vált ki a hallgatóból, leginkább otthon kell hallgatni. Utazós zene, mert szerintem az emberek utazni akarnak. Bár számomra ez személyes utazás, talán néha egy tiltott kép a gyerekkoromból. Az élet túl szomorú. De a zenét hallgatva megszökhetsz. Ez az, amit a legtöbb ember akar. Megszökni.”

„A jó trance zene meglehetősen ritka, mert ahhoz, hogy működjön, össze kell hoznod a kommersz embereket és az underground embereket.”

Top számára ez azt jelenti, hogy napokra bezárkózik hangár méretű stúdiójába, egy gigantikus visszhang-terembe, melynek örök visszaverődései és élettelenül üres sivársága uralkodik zenéjén. Ez az a hely, ahol ellenszegül mindenfajta konvenciónak, még a társadalmiaknak is, belemerülve a mintavételezés bizarr művészetébe.

„Természetes visszhang van a stúdiómban, így olyan dolgokat samplerezek be, mint a légkondicionáló hangja, vagy amikor játszom a vízzel a kádban. Éppen csak jobban szeretem a saját hangjaimat.”

Követed, hogy mi történik mostanában a techno színpadán?

„Ami a technikát illeti, gyakorlatilag már nem vásárolok lemezeket, egy jó ideje már nem követem az eseményeket. Hetente 2-300 új lemez jelenik meg és én végül is nem vagyok DJ. Az egyetlen dolog, amit a zenében utálok, az a francia varieté és a folklór. Ami a maradékot illeti, egyformán érdekel a volcer, a klasszikus zene, a jazz, Moby, Vangelis, Michael Jackson, a Led Zeppelin, Deus Ex Machina. A techno produkciók, melyek ténylegesen érdekelnek, sokkal inkább az ambienthez közelítenek, illetve egy kissé kísérletiek, olyanok, mint az Aphex Twin, Ken Ishii, Ritchie Hawtin és a jungle, amire mindig beindultam. Tartalékban van is egy jó harminc drum & bass darab félretéve. Londonban egy este elmentem egy buliba, ahol Ray Keith kevert, ez halál fantasztikus volt. Ilyen bulikat kellene csinálni.”

Remixek, élő fellépések érdekelnek?

„Nagyon sok ajánlatom van Németországból, de kizárólag azért, hogy pénzt keressek, nem akarok remixelni egy művészt. Csak akkor érdekel, ha tudok a számhoz valami pluszt adni, ha saját stílusomat, saját személyiségemet tudom belevinni. Az élő fellépéseket eddig mindig visszautasítottam, egyrészt mert nem lehet mindent egyszerre csinálni, másrészt mert az élő fellépést nagyon professzionális dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy az én produkcióm egy rave-en nem vonzana nagyon sok nézőt. Öt-tíz-tizenötezer ember közöl, aki egy rave-re összejön, csak néhány száz jönne azért, hogy az én zenémet hallgassa. Egy olyan közönséggel szemben zenélni, aki elalszik rajtad egyáltalán nem izgalmas. Tulajdonképpen igazi zenészekkel szeretnék egy élő fellépést csinálni, mostanában készítünk elő egy koncertet és biztos vagyok benne, hogy egy pozitívan reagáló közönség lesz és valódi kapcsolatot létesítünk az emberekkel. Egy olyan fellépés, ahol egy DAT-tal és három szintetizátorral megjelenünk, még akkor is, ha ötvenezer frankot fizetnek érte, egyáltalán nem érdekel.”

A Seven Days And One Week című BBE (Bruno Sanchioni, Bruno Quartier, Emmanuel Top) single vitathatatlanul az idei nyár himnusza volt Ibizán, s hónapok óta Európa legtöbb országában a listák élvonalában tanyázik. Ez az a produkció, melyről feltehetőleg mindenki ismeri Emmanuel Top-ot. Egy lüktető trance 4/4-re ültetett édeskés old-school szinti riff és egy zsniálisan egyszerű videoklip pillanatok alatt meghozta számára az underground ismertség után a világhírt. Nem csoda, hogy a felvétel kiadási jogáért tolongó kiadók garden partyvá változtatták Top saját, Triangle nevű kiadójának irodáját. Olyan címkék licitáltak versenyt ezért az egyetlen számért, mint a Perfecto, vagy a Manifesta, s a hírek szerint az ár negyvenezer angol fontig szökött fel. A licencjogot végül a Postiva nyerte el.

Nagyon kevés techno zenész él valójában a zenéből, veled mi a helyzet?

„Ez nem célom. 1989 óta van egy másik foglalkozásom, ami lehetőséget ad, hogy jól megéljek és hogy finanszírozhassam a lemezeimet. Ezt a foglalkozást azóta is folytatom, ez lehetővé teszi számomra, hogy zeneileg független legyek és semmivel sem kell a techno biznisz-embereihez kötődnöm. Hosszú ideig egyedül voltam, de ma már három személyt alkalmazok, ez egy kis vállalkozás, ami egyre jobban megy.”

Klasszikus zenét végeztél a konzervatóriumban, mi volt az, ami az elektronika felé vonzott?

„Az informatikus káosz mindig magával ragadt. Természetesen az elektronikus bandák, de ugyanígy a fekete zene, vagy egy olyan ember, mint Prince nagyon nagy hatással voltak rá. Nem gondolom, hogy egy napon elérem egy Prince darab szintjét, de ez a cél egyfajta motivációként lebeg előttem. Soha nem kell másolni, de nagyon magasra kell felállítani a mércét. Ha művésszé akarsz válni, a legmagasabbakat kell célba venned, azokat, akik a legnagyobb hatással voltak rád, föléjük kell emelkedned azzal, amit csinálsz. Egy Hemingway könyvben mondta egy szereplő a fiának: „Ha valamit tenni akarsz, mindig a képességeid felett és soha ne alatta csináld.”

(Forrás: FREEE magazin 1996/11)

Számodra melyik videóklip az etalon II.?

Az előző videós poszt sikerén felbuzdulva folytatnám kedvenc videóim bemutatását. Konkluziót vonva szomorúan kell konstatálom, hogy biza a szivem csücskének számító trance stílus csupán egy esetben képviseli magát a felhozatalban. A maradék négy zene pedig a megalkuvások nélküli elektronikus zene zászlóshajójának számít, sok-sok acid-del, eszement dobszerkóval és effektekkel.

Neo - Rambo 13

Jópofa animációs klip, ahol egy őrült tudós a világra szabadítja a régóta feleslegesen porosodó Lenin relikviákat. Természetesen a glóbuszt megmenti egy rettenthetetlen szuperhős, mégpedig Rambo aka Sylvester Stalone, aki rendesen aprítja a feldühödött Vlagyimireket. A zene egyébként ügyesen ötvözi a szájharmónikát a kemény breakbeat-tel és acid-del.

Aphex Twin - Widowlicker

Két niga osztja az észt a csajozásról egy kabrióban. Meglátnak két prédát, aki történetesen hivatásosak és alaposan leoltják főhőseinket. A hosszú felvezetést egy több, mint 20 ablakos limuzin szakítja félbe, ahonnan Aphex Twin lép ki, majd dögös csajok hálójában ad el termékenységi táncot. A csajokkal első blikkre minden rendben van, aztán kiderül a turpisság a csorgó nyálú nigáknak, minden bigének Aphex fizimiskája van. A zene itt is breakbeat alapú, amire egy downtempo téma kúszik rá. Beköszön egy kicsavart vokál, és háromnegyed időben egy brutál gitárnyúzás.

Daft Punk - Burnin'

A Homework album kimásolt single-jeihez kimondottan színvonalas klipek készültek. Ez alól a második maxi szám, a 'Burnin', ahol a tűzoltók munkáját ismerhetjük meg testközelből. Egy kis srác a kerti barbacue sütések emlékeiből merítve lesz pernyehuszár, majd egy éles bevetésen sikeresen száll szembe a lángokkal egy felhőkarcolóban. A zene funky-s alapokon nyugszik, a fő motívum egy sípoló hang, amit a képi világ is lekövet, mindig meg-meg ugrik a kocka. Kimondottan szeretem, ha a címbe foglaltak visszaköszönnek a klipben.

Squarepusher - Come on my selector

Chris Cunnigham az egyik kedvenc rendezőm. Itt is az ő beteg elképzelései köszönnek vissza. Egy elmegyógyintézetben vagyunk, ahol kiszabadul egy kislány, aki átprogramozza az őrök és a kutyájának az agyát. Itt is harmónia van a látottak és a hallottak között. A zenét acid n bass-nek tituálánám, amit csak harcedzetteknek ajánlanék tanulmányozásra.

Binary Finary - 1999 (Kaycee edit)

Az egyik legtöbbet remixelt trance klasszikus. Az 1999-es Kaycee verzióhoz egy pofás klip készült, ahol a férfiak egy tojás alakú valamit kergetnek a medence alján. A győztes az lesz, aki ezt a tárgyat megkaparintja és az azt bedobó dámának visszaadja. Harcos, egzotikus, kicsit elvont képanyag, de pont ettől bír művészi értékkel.

Break In The Clouds 9th Edition

A DZ által prezentált Break In The Clouds (break) mix projekt egy újabb fejezetéhez érkeztünk, vagyis a kilences számú részhez. A mixet egy Digital Sensation UK-s zene a The Emissary féle Transfigured Night nyitja, amit Future Perfect remixben tesztelhetünk. A második zene egy Silk Digital -os megjelenés. Arthur Deep egy klassz, morcos hangulatú zenét szerkesztett 'Nobody Wants To Die címmel. A harmadik szám original verzióját BT 'This Binary Universe' című 2006-ban megjelent korongján találjuk. Viszont a mixbe nem az eredeti verzió, hanem a Retroid-féle átirat került, ami chill out-os hangulatával szinte elkápráztatja az embert. Az Evave 'Let it Free' egyszer már a nyolcas számú mixbe is benne szerepeltetett, és hogy egyhamar ne is felejtsük el, most a kilences epizódba is belekerült. Retroid 'Snowdrop' -ja 2006-os (egyik kedvenc tört zeném). Amit viszont fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy nem csak a zene magyar, hanem maga a kiadó is amely megjelentette (lásd FeralCode Records!). A bristoli Way Out West duó szerzeményében a bársonyos hangú Kisrty Hawkshaw énekel. Rennie Pilgrem & Commie Remixben elég sejtelmes atmoszférája van. A Mistique Music labelboss -os 'Invisible Children' -t szinte már az összes mistique label -es artist megremixelte. Fretwell break remixe talán az egyik legjobban sikerült átirat. Az utolsó szerzemény egy nagyon spéci cucc. Joel Arstrong kanadai producer 'Serenity' -jét az egyik kedvenc kiadóm a Proton Music dobta piacra. Nagyon kellemes, megnyugtató és egyben innovatív muzsika a Serenity! Mindenkinek jó szórakozást a mixhez! Üdv: Arko

Break In The Clouds 9th Edition
Mixed by Arko Madley

Tracklist:
1. The Emissary - Transfigured Night (Future Perfect`s No More Booze Mix) [Digital Sensation UK]
2. Arthur Deep - Nobody Wants To Die (Original Mix) [Silk Digital Records]
3. BT - The Antikythera Mechanism (Retroid Remix) [CDR]
4. Evave - Let it Free (East Cafe Breaks Free Mix) [Digital Sensation UK]
5. Retroid - Snowdrop (Original Mix) [FeralCode Records]
6. Way Out West featuring Kirsty Hawkshaw - Stealth (Rennie Pilgrem & Commie Remix) [Distinct'ive Breaks Records]
7. Michael & Levan And Stiven Rivic - Invisible Children (Fretwell Remix) [Mistique Music]
8. Joel Armstrong - Serenity (original Mix) [Proton Music]

Alex M.O.R.P.H. szépen gatyába rázta a trance klasszikusokat

Mivel az olvasók akarata szent (lásd legutóbbi közvélemény kutatásunk eredményét), ezért az idei évben az eddiginél is több lemezajánlóval érkezünk, mivel van rá igény. Évnyitó posztként egy 2010 decemberében napvilágot látott dupla albumot szeretnék nektek a figyelmetekbe ajánlani. Ez nem más, mint Alex M.O.R.P.H 'Hands On Armada'-ja, ami gyakorlatilag egy best of válogatás. Persze ki a kutyát érdekelne egy újabb unásig ismert trance classics gyűjtőkorong, itt azonban egy speciális változattal van dolgunk, ugyanis Alex az összes számot a saját hangzásvilágába ültette át, majd mixelte össze nekünk. Magát az ötletet tekintve nem ő az első, aki úgymond 'Hands On' albumot készít. A '90-es évek elején a Yello duó fejéből pattant ki, hogy mi lenne, ha saját számaikat másokkal remixeltetnék, így született meg a például Carl Cox, Jam and Spoon, Oliver Lieb átiratokat is tartalmazó 'Hands On Yello' pakk. Alex azonban nem osztozott senkivel sem a remixelésen, saját maga rakta össze a re-edit-eket. Ezek egy része unreleased kategória, viszont akad néhány már ismert átirat is (pl. a három Armin átirat), amiket itt-ott már csekkolhattunk. Alex-szel kapcsolatban illik megjegyezni, hogy anno ATB 'Marrakech'-ének remixével robbant be a köztudatba, majd főleg remixeri tevékenységével araszolgatott tovább az ismertségi mércén. Persze mások ételének továbbfőzésével ő se juthatott volna messzire, így nagy hangsúlyt fektetett a saját darabok prezentálására is. Olyan muzsikák fűződnek a nevéhez, mint a 'Flaming clouds', a 'New harvest', a 'Full prelude' (Talla-val közösen), a 'Life less ordinary' (Rank 1-ékkal) illetve a 'Purple audio', ami egyben első nagylemezének címadó szerzeménye is volt.
Ezúttal azonban egy új terepre kalandozott, melyben a lemezt támogató Armada is beszállt. A borító elég elfuserált, de ez ne zavarjon meg senkit sem, hiszen a belbecs kárpótol a külcsiny fogyatékosságai miatt is. Rövid ráhangolódást követően ('Hands On Intro') már jön is az első gyöngyszem, mégpedig Ridgewalkers és El közöse a 'Find', ami ugye anno Andy Moor remixében lett óriási sláger. Alex kellő tisztelettel nyúlt az anyaghoz, ami modern köntöst kapott, s megmaradt a vokál domináns jellege. A kiállásban aztán kicsit Agnelli and Nelson-os ízt érzünk, de ez sem zavar, hiszen az 'Everyday'-jel nagy valószínűséggel egy 'key'-ben szólna a két darab. Ezután Jose Amnesia és Jennifer Rene 'Louder'-je érkezik. Ez a szám igazából a Robert Nickson átirat révén vált klubhímnusszá, ezentúl pedig az eufórikus körítés miatt a M.O.R.P.H. féle adaptáció is sokat fog szólni, az tuti. Whiteroom 'Someday'-je is Andy Moor miatt lett alapdarab, Alex itt is jó oldaláról fogta meg a dolgot, a főbb ismertetőjegyek megmaradtak, a M.O.R.P.H.-os szállás és feszes ritmusképlet pedig ehhez adódott hozzá. Sharam Jey-ék 'Pearl river'-je is dögösebbnek hat új köntösében, kevésbé hajlik giccsbe, a 'Without you near' is adja az érzést, jóval sodróbb, pumpálósabb, mint az eredeti verzió. Signum-ék 'First strike'-ja egy energiabomba volt, most felér egy atomtöltettel. A friss remixszel a csipát tuti ki lehet veretni az emberek szeméből. A 'Carte Blanche'-ról már elég sokan leszedték a keresztvizet, de Alex itt sem nyúlt mellé, az első pillanattól az utolsóig magához ragadja a figyelmünket ez a verzió, úgy szól, ahogy egy trance zenének 2011-ben szólnia kellene. A záró két Armin darabot szerintem senkinek sem kell bemutatnom, ezek már régebb óta közkézen forognak.
A kettes lemez Chakra 'Love shine through'-jával indul, ami felvezetésével együtt a dupla cd legkiemelkedőbb 8 percét hozza. A 'Deep Down' átirat is megjelent már, az eredeti organikus, borongós cucc kapott egy bulisabb körítést, de a kiálláshoz így is szükségeltetik egy zsebkendő. Az 'Out of our lives' hasít, mint forró kés a vajban, a második igazi fénypont a lemezen. Az 'Open your eyes' régi nagy kedvencem, s marad is ebben az új verzióban is. Ugyanez az állítás megáll a 'Synaesthesia' és Binary Finary '1998'-ja esetében is. A harmadik Armin remake-nél már kezd kicsit nyomasztó lenni az egységes sound, szerencsére a 'Sun in the winter'-rel és a 'Point of impact'-tal kilendülünk a holtpontról, olyannyira, hogy utóbbiban a harmadik megsüvegelendő átiratot köszönthetjük.
Összességében egy jó elképzelés társult egy tehetséges producerrel. Alex korrektül válogatta a remixelt klasszikusokat, a re-edit-eknél minden esetben maximális odafigyeléssel és lelkesedéssel dolgozott. Egyben hallgatva elég egységes az anyag hangzásilag, de ez jelen esetben nem baj. A borítót leszámítva nem nagyon tudok belekötni ebbe a duplába, jár is neki a 8,5/10.


Alex M.O.R.P.H. - Hands On Armada

Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Trance
Producer: Alexander Mieling aka Alex M.O.R.P.H.

Tracklist:

Cd 1
1. Alex M.O.R.P.H. – Hands On Intro (2:49)
2. Ridgewalkers ft El – Find (Alex M.O.R.P.H. Remix) (9:12)
3. Jose Amnesia ft Jennifer Rene - Louder (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:30)
4. Whiteroom ft Amy Cooper – Someday (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:41)
5. Three ‘N One presents Johnny Shaker – Pearl River (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:14)
6. Markus Schulz & Departure with Gabriel & Dresden – Without You Near (Alex M.O.R.P.H Previously Unreleased Remix) (7:08)
7. Signum – First Strike (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:27)
8. Veracocha – Carte Blanche (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:22)
9. Armin van Buuren ft Susana – Shivers (Alex M.O.R.P.H. Redlight Dub) (8:28)
10. Armin van Buuren & DJ Shah ft Chris Jones – Going Wrong (Alex M.O.R.P.H. b2b Woody Van Eyden Remix) (6:20)

Cd 2
1. Chakra - Love shines through (Alex M.O.R.P.H.'s Intro Mix) (8:08)
2. Josh Gabriel presents Winter Kills – Deep Down (Alex M.O.R.P.H. remix) (6:43)
3. Active Sight – Out Of Our Lives (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:43)
4. Insigma – Open Our Eyes (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:22)
5. The Thrillseekers – Synaesthesia (Alex M.O.R.P.H.`s Hands On Armada Remix) (6:06)
6. Binary Finary – 1998 (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:11)
7. Armin van Buuren ft van Velzen – Broken Tonight (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:48)
8. Max Graham ft Neev Kennedy – Sun In The Winter (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:07)
9. Pulser – Point Of Impact (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:41)

Belehallgatós