Érdekes összefonódások 5: Dj Sammy, Loona, Porno DJ, Parker & Hanson

Samuel Bouriah vitathatatlanul a spanyol dance szcéna egyik legismertebb arca. A világhírt Dj Sammy-ként begyűjtő producer tehetségét több álnév alatt is kamatoztatta, az alábbi cikk ezeket veszi gorcső alá.
Természetesen a sorban előre kívánkozik a fő profil: azaz Samuel, mint Dj Sammy. A mallorcai legény 1984-ben kezdte zenei karrierjét, a helyi Zorba Klubban pörgette a lemezeket, miközben az egyik vezető rádiócsatornán is felbukkant lemezlovasként. Producerként első munkáját a 'Life Is Just A Game'-et 1995 novemberében dobta piacra az énekes Marie José közreműködésével. Ez a darab meg sem állt egészen a spanyol top tizes listáig. Az ezt követi kislemezek ('You're My Angel', 'Prince Of Love', 'Golden Child') a német chart-okon is felbukkantak. 1998-ban jött az első Sammy LP-je, ami szintén a 'Life Is Just a Game' címet viselte. Embrünk labelalapításra adta a fejét, ezidő tájban keltette életre a Super M Record-ot és a Gamba Music Company-t. Az igazi áttörést a holland Do-val közös 'Heaven' hozta el (ami egyébként egy Bryan Adams szám feldolgozása), Európában és Ausztráliában 2 millió példányt adtak el belőle, majd Amerikában a slágerlisták élén is tányázott. A folytatás hasonlóan veretesre sikeredett, ezúttal is egy cover verzióval jelentkezett, a Don Henley féle 'Boys Of Summer'-ből fabrikált Sammy muzsika is ott figyelt minden fontosabb dance chart-on. A sikerszéria újabb darabja a 'Rise Again' lett, ami például a 'Nesze Neked Pete Tong' című filmben is felbukkan (mint a főszereplő Frankie Wilde saját szerzeménye, s emiatt vannak akik neki tulajdonítják a darabot). A single-t követő 'The Rise' albumon minden eddiginél kiforrottabb hangzással jelentkezett, magába olvasztva a pop, dance és elektronikus zene közérthetőbb, de minőségi elemeit. Az elmúlt időszakban sem ült sokat a babérjain, olyan nemzetközi előadóknak segédkezett, mint David Bisbal, Chenoa, Marta Sanchez, Soraya és Nuria Fergó.

Ennyi munka és teendő mellett is jutott a hiperaktív spanyol apróságnak ideje néhány mellékprojekt futtatására is. Az egyik ilyen a Porno DJ, amely név alatt csak egy EP-t jelentetett meg, de azt rommá játszották a klubokban. A 'The Judgement'-et itthon Sterbinszky is sokat játszotta, a 'Megint egy nyár a Flörtben' house korongjára is felkerült a Mac Zimms által továbbgondolt verziója.

Loona néven korábbi vokalistájával (és párjával) Marie-José van der Kolk-kal (aka Carisma-val a képen) szövetkezett és nem titkoltan a pop-osabb hangzás felé mozdultak, ami magán viselte a spanyolos virtust és életérzést. Ismertebb munkáik 1999 óta: 'Bailando', 'Mamboleo', 'Baila Mi Ritmo', és a legfrissebb 'El Tiburon'.

Sammy is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, melyben európai (zömében német) producerek szövetkeztek karitatív jelleggel. A lemezek eladásából befolyó összeget a rászorulóknak ajánlották fel. A Dance United project két számot élt meg, a 2002-es 'Reach Out'-ot és a 2005-ös 'Help Asia'-át.

A végére hagytam a legizgalmasabb fedőnevet. Amikor először hallottam, azt hittem a fülem cseng. Nos a hír igaz, Sammy a Parker & Hanson duó tagja, Gabriel Ward oldalán. A kőkeményen tranceben utazó kettős olyan nagy dobásokat tudhatnak magukénak, mint a 'Let It Be', a 'Aim High Shoot Low' (a Maelstrom-nál) vagy éppen a tavalyi év legszebb Anjuna darabját az 'Alquimia'-t. Szinte hihetetlen, hogy ebben a projektben Sammy teljesen el tudott rugaszkodni korábbi munkáinak hangzásától és egy egészen más terepen bizonyított. Legfrissebb EP-jük az 'Arabesque' is szép support-okat kap, gyanítom ez a monikert még egy jó ideig futtatni fogják.

Silinder: nem kalapol, csak szívből zenél

Emeljük meg nyugodtan azt a képzeletbeli cilindert! Az ír származású Gavin Mulhall aka Silinder ugyanis az elmúlt időszakban igencsak ihletett állapotban alkot, szinte ontja magából a klub bombákat. Persze mondani sem kell, hogy emberünk nincs agyon hájpolva, így a vájt fülűeken, a szakembereken és a műértőkön kívül eddig nem sokan ízlelgették a nevét. Reméljük irományunk segít.

A Silinder név 2002-ben a sötét elektronikus hangzás iránti főhajtásként kelt életre. Természetesen Gavin a hangzások széles palettáját szívta magába és gondolta azt újra a maga módján. Az első Silinder EP három számot tartalmazott - 'The Light Gets In', 'Junkfool', 'Shadowplay' - az ír Fudge label csapott le rá és jelentette meg. 2005-ben az akkor még pimaszul fiatalnak számító James Zabiela előszeretettel pörgette fellépésein Silinder verzióját az ősklasszikus New Order féle 'Blue Monday'-ből, illetve saját, 'Robophobia' című zenéjének Gavin által újra struktúrált edit-jét. Utóbbi olyan hangos siker volt, hogy a Dj Mag szeptemberi CD mellékletén is ott figyelt, s amit James és Meat Katie közösen állított össze. 2007-ben a Renaissance-nél és Kriece saját kiadójánál a Kindred Label Group-nál jelentek meg produkció, 2008-ban az ír Amalgam Audio-nál és a manchesteri Segment Records-nál is bemutatkozott. 2009-ben aztán tényleg megindult a siker szekere számára, zenéi egyre több rádiós mixben, playlist-en és partin csendültek fel, miközben egy-egy friss kiadványával a Stripped és a Bellarine kiadókat is felvette szépen bővülő preferencia listájára. Még ugyanezen év krónikájához tartozik, hogy Gavin összeszűrte a levet két másik dublini producerrel Boshell & Cody-val, akikkel Coherent-ként űzték az ipart és leszerződtek a Proton Particles-szel. 2010-ben Spooky 'Little Bullet'-jéből gyúrt remixéért volt oda mindenki, köztük Charlie May, s nem csoda, hogy Hernan Cattaneo elismerését is kiérdemelte. A 2011-es évben sem tétlenkedett Cid Inc Replug-ján és Darin Epsilon Perspective Digital-ján is beköszönt. A hangzása is kiforrt az évek során: a karakteres dobszekció és pulzáló basszus mellett mellett sötét, helyenként borongós hangképekkel dolgozik, s nem hagyják hidegen a régi klasszikusok sem. Ezekhez kivétel nélkül a kellő tisztelettel nyúlt hozzá. Elég csak meghallgatni Capricorn 'Harakiri'-jét és Blue Amazon 'Four Seasons'-szét és máris igazolódik, ez az ember egy két lábon járó zseni!

Nézzünk néhány maradandó Silinder produkciót a teljesség igénye nélkül!

A legutóbbi 'Float Away' vízválasztója, azaz a 21Street duó 'Stack Mode'-jának Silinder remixe. Kellőképp zúzós, de a dallamok sem hiányoznak, melyek garantáltan szátnyukra kapnak bennünket.

Az emlegetett Perspective Digital-os megjelenés. Ezúttal a magát reaktiváló Michael Burns aka Blue Haze 'The Abstract'-ja kapta meg a ráncfelvarrást. Nem kell megijedni, semmi elvontság nincs itt, minden a tűréshatáron belül történik.



Guy J 'Azimuth'-ja sem kerülte el a figyelmét, az original és a Juan Deminicis remix után talán a legjobb verziót neki köszönhetjük.

 

Blue Amazon 'Javelin' című albumát a progressive house egyik alapdarabjaként tartják számon. Erről az LP-ről az egyik legtöbbet pörgetett track a 'Four Seasons' volt, amit most Gavin napjaink hangzására update-lt. Epikus szörnyeteg lett!

 

Capricorn 'Harakiri'-je se lett gyenge Silinder edit-ben. Sőt! Messze jobban adja az érzést, mint a '90-es évek elején megjelent eredeti verzió.

 

Medway & Dansor 'Bueno'-ja is megfordult már a 'Float Away'-ben. A fémes hangzás megtévesztő lehet, hiszen egy légies string dominálja a track-et.

 

Nemcsak remixek vannak Mr. Mulhall repertoárjában, hanem saját zenék is. A 'Sodastream' főleg Club Mix-ben üt. Álmodozás pumpálós alapokon!

 

A nyár válogatása a Natura Sonoris-tól

Válogatások nem túl gyakran szoktak górcső alá kerülni a blogon. Ennek igazán egyszerű oka van: az unmixed összeállítások zöme túl sok újat nem ad a hallgatójának. Többnyire 2-3 igazán kiemelkedő zene mellett csak egy átlagos szintet hoznak, ami 10-15 track vonatkozásában mondhatni nem túl előkelő arány. Persze, gondolhatjátok, mit finnyáskodok itt a label compilation-ökkel kapcsolatban, hiszen épp az a céljuk, hogy egy adott kiadó hangzásvilágát prezentálják, ami ugye kézzel fogható hasonlóságot mutathat egy-egy alkotásra levetítve. De hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálna arra jó példa a közelmúltban a Henry Saiz féle Natura Sonoris gondozásában megjelent 'Summer Ceremony 2011'. Henry és labele egy jó példa arra, hogy minőséget produkálva is lehet hírnevet szerezni (és nemcsak mennyiségi és kommersz dolgok előállításával). Szinte alig csengett le a 'Balance 19'-es részének sikere, máris egy hasonlóan ütős dologgal léptek a nagyérdemű elé. Mint ahogy a cím is jelzi itt nem a komolykodó, kísérletezős elektronika uralkodik, hanem a nyárias, könnyedebb textúrák bizsergetik a hallójáratainkat.
Az év másik leg-leg producere a francia Damabiah kezdi meg az utaztatást. A 'Les Brumes Oceanes' pillanatok alatt mélytengeri atmoszférát kreál, ehhez elég egy bálnákat igéző hang, illetve néhány sejtelmes szintifutam. A megérkező karakteres baseline rántja ki a totális melankóliából a darabot, és már hasítjuk is a habokat. Saiz papa Hal Incandenza alteregóján is beköszön. A nu-disco-s attitűd tűnik a fő csapásiránynak a 'Fractal God Mirage' hangzásában, persze itt-ott megfűszerezve a Saiz-os dolgokkal (például egy iszonyat eltalált zongoraszólóval). Kornelius 'Spaced Out'-ja végre egy pöpec vokált is hoz magával, ami csodaszépen passzol a nu-disco-s, romantikus sound-hoz. Spada 'Onice'-sza mintha egy 'Cafe Del Mar' kiadványról csöppent volna ide. Csupa melegséget áraszt magából, s le sem tagadhatná, hogy köze van a nyárhoz. Darlyn Vlys 'Past Decade'-jére sem panaszkodhatunk, a deep és tech house határán mozgó szerzemény is villant meglepő dolgokat (ismét a zongora adja meg a kegyelemdöfést). Dosem 'August Lovers'-sze relaxálós alapjával, hajlított dallamával és női háttér vokáljával szintén telitalálat. Kitkaliitto 'Letting go'-ja címével ellentétben nem enged el. Törtütemes alapjával és kísérletezős megoldásaival szintet ugrik a válogatás. Liz Cirelli 'Fruhling'-je könnyed reggeli tech-house pumpa, kicsit talán túl egyszerű is. David Granha és John Axion közöse viszont kárpótol vastagon, az 'Inside' a főidős progressive vonal gyermekeként született karakán fő melódiával. Oscar Sala és Fran Alberola a 'Karmelicka'-ban némi egzotikumot csempész a szobánkba vokál vonalon, az alap és a főtéma annyira nem kápráztattak el itt sem. A zárszó nem is lehetne ütősebb, ha a válogatás nem az azt összeállító Henry Saiz saját munkájával köszönne el. A 'The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair' a szokásos módon magába olvaszt minden földi jót, egy kis neoromantikát, hipnotikus house-t és acid-et. A művészi játékosság és a profizmus kéz a kézben járnak itt is, naná, hogy ez a darab a legdögösebb a felhozatalból.
Összességében egy príma válogatással van dolgunk. Akadnak itt-ott holtpontok zeneileg, de amúgy nagyon egyben van a kiadvány. Művészet és minőségi egyszerre. 9/10-et kap tőlem. Eddig a nyár és az év válogatása.

Natura Sonoris: Summer Ceremony 2011

Label: Natura Sonoris
Katalógus szám: NS025
Megjelent: 2011. augusztus
Stílus: House, Elektronika
Összeállította: Henry Saiz

Tracklist:
1. Damabiah - Les Brumes Oceanes (6:44)
2. Hal Incandenza - Fractal God Mirage (10:23)
3. Kornelius - Spaced Out (5:33)
4. Spada - Onice (6:50)
5. Darlyn Vlys - Past Decade (6:48)
6. Dosem - August Lovers (7:20)
7. Kitkaliitto - Letting Go (4:58)
8. Liz Cirelli - Fruhling (8:22)
9. David Granha & John Axion - Inside (8:19)
10. Oscar Sala & Fran Alberola - Karmelicka (7:16)
11. Henry Saiz - The Way the Sunlight Plays Upon Her Hair (8:43)



Megvásárlós

Zeneajánló: Kyohei Akagawa, Suffused, Juan Deminicis, Leach

Az elmúlt időszakban kicsit háttérbe szorult ezen rovatunk, nem árt ezért leporolni, ugyanis remek zene szépszámmal látott napvilágot ebben a pár hétben is. Van itt absztrakt alapokon nyugvó deep hangkollázs Kyohei Akagawa-tól, a litván Suffused javítja a Mistique Digital renoméját, az argentin progressive világuralom jegyében Juan Deminicis ismét egy kötelezővel lep meg minket, míg a belga Leach drogos csajokkal vizionál vadiúj EP-jén.

Kyohei Akagawa - Fusen (Matthew Adams pres. Shawdams Remix) [Silk Sofa]
Rögtön az elején jöjjön a kakukktojás a felhozatalból. Hogy miért lóg ki? Ez szigorúan otthoni hallgatásra való kislemez, bár aki tudja a Silk Sofa nevet hova tenni, az nem is vár 140 BPM-es erődemonstrációt. Bevallom a szerző Kyohei Akagawa neve vajmi keveset mond nekem, bár ismerve a japános precizitást nem vállaltam nagy kockázatot, hogy beszereztem az aktuális produkcióját. Rövid, de lényegre törő verziókat kapunk, amitől garantáltan bedőlünk, s a szabadjára engedett hangjegyek segítségével vízionálunk és többször is a repeat gomb-ra nyomunk. A szépérzékünkre Matthew Adams kreálmánya lesz a legnagyobb hatással. Szürreális, néhol már barokkoson megcsavart ritmusképlet és melegséget árasztó szintiszőnyegek hömpölyögnek gyors egymásutánban. Bár lassúnak érezzük 131 BPM-en utazunk. Otthonra és after partrikra fokozottan ajánlott!

Suffused - Dark Soul (Simuck Remix) [Mistique Digital]
Töredelmesen be kell, hogy valljam már nem töretlen a hitem a Mistique franchise-ban. Sajnos a felszínen maradás érdekében többet is vállalnak a kiadványok terén, mint amennyit a minőség engedne. A Mistique Digital-on is becsúszott pár jellegtelen és érthetetlen zene, szerencsére most helyreáll a világ rendje, a litván Suffused duónak hála. A 'Dark Soul'-t jópár megközelítésből (Original, Hypnotic Duo, Advent) csekkolhatjuk, de a legnagyobbat Simuck verziójában üt. A szintén litván Simonas Kapucinskas az elmúlt időszakban csendben volt, de mint a nagyok, ha zenét ad ki a kezei közül, attól térdre borul mindenki. Simonas igazodva a címhez sötétre vette a figurát, a minimalistán kalapáló dobokhoz kisérőként egy ultramély szintifutamot passzintott, ami hallatán a hideg futkározik az ember gerincoszlopán. A dallam minimál, de meggyőző.

Juan Deminicis - Eternal Journey [Per-Vurt Records]
Nem hiszem, hogy sokan elképednétek azon, hogy az argentin csodagyereknek bérelt helye van az EP és single ajánlóinkban, hiszen konstansan hoz egy magas minőségi szintet minden egyes produkciójával. Nincs ez másképp a libanoni Per-Vurt Records gondozásában megjelent 'Eternal Journey'-val sem (Deminicis amúgy visszatérő vendég a Per-Vurt-nál legutóbb a honfitársával Pablo Acenso-val közös 'The Voice' is itt jött ki). Az EP rendesen ránkpirít, hiszen nem is igazán tudunk választani, mindegyik remix (Fady Ferraye, Pacco & Rudy B, Martin Etchegaray) a maximumon pörög. Azért az original megér egy külön misét, a jellegzetes, de mégis minden egyes alkalommal újabb színt hozó baseline-jával és elsuhanó, futurisztikus szinti futamaival.

Leach - Girls On Pills [Neglected Grooves]
A belga Steven Sterk munkáival már találkozhattak azok, akik megszállott Float Away-rajongók.Tény, hogy a korábbi Leach produkciók atmoszférikusabb hangzással bírtak, Steven mostanság mintha house-osabbra vette volna a figurát. A 'Girls On Pills' esetében nem lehet hiányérzetünk, hiszen a régebbi Leach sound ötvöződik az újjal. Szigorúan indulunk, de a ritmusképlet feszességét oldja a Deepfunk-ot és Solee produkcióit idéző dallamvezetés. Aztán a kiállásban meglódul a kompozíció: egy álmodozós melódia indul útjára, ami egy időre elhallgat, majd a végén ismét visszatér. Elsőre nagyon egyszerű darab érzését kelti, de többszöri hallgatás után már megragad és nem hagy nyugodni. Hogy mixekben is jól működik arról jövő szerdán meggyőződhettek, hiszen a Float Away 49-es részében ott figyel majd eme muzsika.

Zeneajánló: Grace - Not Over Yet (2011 Remixes)

Grace - Not Over Yet (2011 Remixes) [Perfecto]
Vannak olyan darabok, amik idővel mindig előkerülnek, s frissebb verziókban hódítják meg újra a klubokat. Ki ne emlékezne a Dominique Claire Atkins, Paul Oakenfold és Stephen John Osborne által életre keltett Grace formáció 'Not Over Yet'-jére, ami még ma is sokakat hoz lázba, ha felcsendül egy-egy buliban. Pedig nem mai darabról van szó. A trió kezdetben State Of Grace név alatt ténykedett, s az ominózus darabot 1993-ban jelentették meg (igaz nem hivatalosan) a Perfecto égisze alatt. A sors fintora, hogy ekkor már létezett egy State Of Grace formáció, emiatt névváltozásra kényszerűltek Oakie-ék. Így született meg a Grace project. A két évvel korábban már megjelent számukat újra elővették és remixekkel megtámogatva újra kiadták. A pörgős, érzelmes dance darab dominálta a klubokat, igazi megasiker volt. 1999-ben aztán újra a figyelem központjába került a track, ekkor egy újabb remixpakkot kapott. Többek között egy megátalkodottan zseniális Breeder féle psy-s hatásoktól sem mentes prog house verzióval és egy, inkább a sűrű dallamvonalra koncentráló Matt Darey remake-kel lehettünk gazdagabbak. A Perfecto újraélesztésével most ismét fókuszba került a szám, aminek két remixét is már csekkolhattuk (a Robert Vadney remixet Oakie 'ASOT 500'-as mixlemezén, illetve a Jonas Hornblad Edit-et a 'Never Mind The Bollocks'-on), így nagy meglepetés nem fog érni jelen EP átnyálazásakor.
Kezdjük a kevésbé ismert verzióval. Max Graham és Protoculture egyesítette erőit és adott új köntöst a klasszikusnak. 131 BPM-en dübörgünk, a srácoktól megszokott psy-s, house-os hangzást és minőséget kapjuk, természetesen a vokáltéma teljes felhasználása mellett. Ezt követi a személyes kedvencem. Jonas Hornblad kicsit pumpálósabbra (134 BPM) és epikusabbra vette a figurát. A hangzás a '99-es időszakot juttatja eszembe, nagyon sodor, húz és libabőröztet. Valahogy ez hiányzik a mai uplifting darabokból (az ötletesség mellett persze). Robert Vadney sem hazudtolta meg önmagát, a rá jellemző nyers erőt (133 BPM) oltotta az eredeti textúrákba. Nem rossz, bár nem először kell megállapítanom, hogy eléggé szellős, vékonyka az összhatás Vadney-produkcióiban.
Összességében nem lett rossz EP, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Na, de ízlések és pofonok. Hallgatható a végeredmény és ez a lényeg, de a '95-'96-os és a '99-es remixpakkot sem übereli. Ennek tükrében 7/10-et tudok adni rá.

Grace - Not Over Yet (2011 Remixes)

Label: Perfecto
Katalógus szám: PRFCT007
Megjelent: 2011. július 25.
Stílus: Trance
Producer: Dominique Claire Atkins, Paul Oakenfold, Stephen John Osborne

Tracklist:
1. Not Over Yet (Max Graham vs Protoculture Remix) (8:28)
2. Not Over Yet (Jonas Hornblad remix) (7:11)
3. Not Over Yet (Robert Vadney Remix) (8:52)

Zeneajánló: Walsh & Coutre vs. Darin Epsilon - Detour On 44

Több tisztességes szándékú megjelenés is volt/van a héten, ezúttal egy amerikai eredetű kiadványra szeretném felhívni a figyelmeteket. Chris Walsh és Jeremy Couture sem számít igazán mai gyereknek, az első kiadványaik 6-7 évre tekintenek vissza, de tömeggyártásba nem kezdtek soha, megmaradtak az évi 1-2-3 rilíznél. Ezúttal egykori chicagoi földijükkel, Darin Epsilonnal közösen gyúrtak össze egy kiváló muzsikát, Epsilon saját kiadója, a Perspectives Digital gondozásában. Gondolom ez utóbbi úriember nagyjából ismerős lehet mindenkinek, az elmúlt öt évben A-listás progresszív előadóvá és lemezlovassá nőtte ki magát. A Detour on 44 címet viselő EP az eredetin kívül 3 remixet is tartalmaz, nem akármilyen nevektől. Nézzük sorban!

Az eredeti zene a kellemesen régi progresszív hangzásokhoz nyúlik vissza, egy jó adag technot is hasznosítva. Nyugodtan építkezik, viszonylag egyszerű, karcos, analóg elemekből. Két és fél percnél kapunk egy fullon fűrész dallamot, amit egy perc múlva ki is lőnek az űrbe, a kiállás 4 és fél percnél érkezik. A zene második felében egy újabb kilövés történik meg, egyébként elég sűrű, pörgős a hangzás (126 bpm-en történik a cselekmény) és relatíve sok dallamot is használnak benne. 7/10.
Az első remix a görög Ιοannis Douskos, alias Dousk nevéhez fűződik, akinek a karrierje sokban hasonlít Darin Epsilonéhoz, mind kezdetét, mind annak ívét tekintve. Nyugis itt is az építkezés, egy méla subbass és egy klubos szintiakkord ejt transzba minket, majd két perc után elfojtott vokálfoszlányok vállalják az utaztatásunkat. Kissé house-osabb a hangulat, mint az eredetinél, és a hangszerek is melankólikusabban szólalnak meg. A fő témát Dousk egy az egyben átemelte az originalból, csak összességében lágyabb a hangzás a padeknek köszönhetően. Egy űrkilövésre még itt is futja az energiából, mielőtt leparkolunk. 7,5/10.
Cid Inc-t sem kell különösebben futtatnom, fut ő magától is, az elmúlt 2-3 év egyik legfontosabb előadója, hangzása annyira előremutató volt, hogy mára körülbelül 20-30 kiadó bízta meg kiadványaik masterelésével. Önmagához képest egy hangyányit szellősebb remix-szel áll elő, a hangzás természetesen tökéletes. Borítékolható volt, hogy a fő dallamot kihagyja a saját verziójából, kicsit talán túlzottan is kerüli a dallamokat Henri Hurtig barátunk, helyette a hömpölygő padekre koncentrált ezúttal. 7/10.
Az utolsó verzió szerintem a legjobb is egyben, a német Lanny May elkövetésében. Az eddigi nevek közül talán ő számít a legfrissebb arcnak, ez igaz a zenéjére is. Most ugyan egy kissé visszafogta magát, és nem valami absztrakt kísérletezős őrületet halászott elő, de még így is messze a leginnovatívabb remix az övé a felhozatalból. Kicsit nudiscos a hangzás, de ugyanakkor rengeteg benne az oldschool trance hatás is. Tempóját tekintve ez a verzió csak 125 bpm, de dallamossága, és sűrűsége miatt mégis többnek tűnik. A fő dallamot egy analóg arpeggiora gyúrta rá, nekem ez a megoldás is bejön, bárcsak mindenki ennyire komolyan venné a remix-felkéréseket. 8/10.

Maga a kiadvány megérdemel egy vaskos 7,5/10-et, bár korszakokat nem fog nyitni, azonban ritkaság, hogy gyakorlatilag az összes verziót nyugodtan beleilleszthetjük szettjeinkbe, egyik sem fog kellemetlen csalódást okozni. Otthoni hallgatásra pedig leginkább a Lanny May-féle verziót ajánlom.

Label: Perspectives Digital
Katalógus szám: PSDI007
Megjelent: 2011-07-26
Stílus: Progressive house, Tech-house.

Tracklist:
1. Detour On 44 - 9:16
2. Detour On 44 (Dousk Remix) - 8:12
3. Detour On 44 (Cid Inc Remix) - 8:00
4. Detour On 44 (Lanny May Remix) - 7:56

Deep Zone Charts 2011. július

Az elmúlt hónapban sem panaszkodhattunk, volt minőségi megjelenés szép számmal. Röviden summázva az aktuális top 10-ket: Oliver Lieb és Emmanuel Top visszatért, a neoromantikus felhanggal bíró house hangzás - Dusty Kid, Damabiah, Petar Dundov - egyre jobban begyűrűzik, a bootlegek és mash up-ok is újra reneszánszukat élik ('Altes Kamuffel, 'The Chemical Baguio Test'). Az East Cafe mániánk sem hagyott alább, Gabi két számmal is odaért a legjobbak közé. Jó böngészést!

Deep Zone Charts 2011. július

Greyloop
Martin Roth - Alacati [Anjunadeep]
Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock]
Dibby Dougherty & David Young feat. Polarsets - Not Trippin (Eelke Kleijn Is Trippin Mix) [Baroque Records]
Denis A vs Luzon - The Chemical Baguio Test (Egor Boss Remix vs Ricky Ryan Mashup) [Promo]
Emmanuel Top - Cyclic [Planete Rouge Records]
Oliver Schories - Treibsand [Klangfarbe Schallplatten]
Alexey Sonar - Seabiscuit (Arthur Deep Remix) [Particles]
East Cafe - Europa (Original Mix) [Morphosis Records]
Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc Remix) [Replug]
Jorg Murcus - Zijdelingse Bespiegelingen (Original Mix) [AlterImage Records]

MiraculuM
Paul Kalkbrenner - Altes Kamuffel (Juan Deminicis Unofficial Remix) [Promo]
Henry Saiz - The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair [Natura Sonoris]
Damabiah - Les Brumes Océanes [Natura Sonoris]
East Cafe - Strange Thoughts On An Idle Tuesday Morning [Mistiquemusic]
Oliver Lieb - Extrasolar [Bedrock]
Moonbeam - Motus (Monaque Remix) [Traum]
Stefan Djordjevic - Dreams [Know Thyself Recordings]
Dusty Kid - Argia [Boxer Recordings]
Patrice Baumel - Vapour (Petar Dundov Remix) [Trouw]
Stimpack - Plug Me [Mango Alley]

Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

Oakie visszatér korábbi goa gyökereihez

A Sex Pistols 1977-es albumcímét újrahasznosító Oakie megannyi éves mainstream-ezés után - legalább is egy mixlemez erejéig - visszatér gyökereihez. A 'Never Mind The Bollcoks'-on gyakorlatilag a '90-es évek közepi goa, psy hangzásvilág - aminek köszönheti a hírnevét - köszön vissza, modern köntösben.
Sokan már lemondtunk Paul-ról, mondván erősen megcsapta a kommersz szele, de úgy néz ki emberünk a mixkészítés terén mindig is konzekvens volt: próbálta a minőséget nem fillérre váltani. Hogy ez mekkora örlődést okozhatott nekünk inkább hagyjuk nézzük a fontosabb tényeket. A dupla lemez 41 darabot sürít magába, a goa, psy és a pattogósabb, morcosabb uplifting trance jegyében. A felhozatalban természetesen felbukkan jópár Oakie-érdekeltségbe tartozó alkotás, így Pefecto és Perfecto Fluoro-s track-ek, utóbbiak vadonatúj köntösben. Jó hír a rajongóknak, hogy a Perfecto Fluoro-t is felélesztette Paul tetszhalotti állapotából - 1997 óta nem jelent meg a kiadó égisze alatt semmi -, nemcsak remixek várhatók, hanem friss megjelenések is.
Első blikkre egy kicsit eklektikusnak tűnt a tracklista, de az első negyedóra egyből eloszlatta a kételyeimet. Goa-val indulunk, majd szépen hullámzunk az uplifting és a psy-s felhanggal bíró house darabok segítségével, s néha egy-egy break darab oldja a 4/4-ek nyomasztó uralmát. A spirituális vonal nagyjai itt sorakoznak: Neelix, Zyce, Earsugar, Liquid Soul, Magnus, Ovnimoon és egy régi visszatérő, a Man With no Name. Az uplifting részleg is ismerős nevekkel bír: Cold Blue, Richard Durand, Ernesto & Bastian, Tom Colontonio, Marcos, Michael Dow. A mester se volt rest a studióban és három exkluzív darabbal (a 'Tokyo' már megjelent korábban, sőt az 'ASOT'-ban is pörgött) is megterhelte a hanghordozót. A 'Groovemachine' Marco V-vel közösen jegyzi, s már a warez oldalakon hetekkel ezelőtt elérhető volt. Az Infected Mushroom támogatásával elkövetet 'I'm alive' a benne rejlő nyers energiával hívja fel magára figyelmet. A 'Full Moon Party' is friss cumó, fület gyönyörködtető eufórikus megoldásokkal. A magyar producerek (Belocca, Mike Danis, Beatman & Ludmilla) se panaszkodhatnak, PO jópár hazai vonatkozású darabbal fejezte ki elismerését kicsiny hazánk felé.
Összességében nagyon tetszett a lemez, mert egy kicsit visszarepített egy letűnt, de szép korba. Oakie dinamikus és harmonikus mixei adják a kellő löketet, talán csak a második lemez vége felé kezd beállni hangzásilag az anyag. Ettől függetlenül, aki nem retten meg a tempósabb zenéktől mindenképp tegyen vele egy próbát. 8,5/10.

Never Mind The Bollocks...here’s Paul Oakenfold Vol.1.

Label: Perfecto Records
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011. július 15.
Stílus: Psy, Goa, Uplifting trance
Dj mix: Paul Oakenfold

CD 1
1. Rocky & NOK - Green Sector (Neelix Remix) (Spintwist Records)
2. Zyce – Basic (Spintwist Records)
3. Liquid Soul – Adrenaline (Plusquam Records)
4. Earsugar & Doube Click - Beat It (Mikrokosmos Records)
5. DJ Danila - Let The Music (Belocca Remix) (Wazzup Records)
6. Ivan Nikusev & Wav-E - Aurora (Airwave Breaks Remix) (Mistique Music)
7. The Doppler Effect - Beauty Hides In The Deep (Ronski Speed Remix) (Armada)
8. Paul Oakenfold & Marco V - Groove Machine (Perfecto Records)
9. Neelix - Expect What (Spintwist Records)
10. Cold Blue – Lucidity (Monster)
11. Paul Oakenfold feat. Infected Mushroom - I’m Alive (Perfecto Fluoro)
12. Magnus – Hypnotic (JOOF)
13. Federation – Synchronized (Perfecto Fluoro)
14. Audiomatic - Think Twice (Cabal Remix) (Spintwist Records)
15. Richard Durand - Dryland (Phynn Remix) (Black Hole)
16. Daddy'S Groove & Little Mark - We Are In Da House (Test Pressing)
17. Man with No Name - Teleport (Nick Sentience Remix) (Perfecto Fluoro)
18. Ernesto vs Bastian - The Incredible Apollo (Armada)
19. Grace - Not Over Yet (Jonas Hornblad Remix) (Perfecto)
20. Mike Danis - For You (Enhanced)
21. Tom Colontonio - Verticle Drop (Perfecto Fluoro)
22. Paul Oakenfold - Full Moon Party (Perfeco Fluoro)

CD 2
1. Ovnimoon - Galactic Mantra (Liquid Soul Remix) (Mikrokosmos Records)
2. Nick Sentience - Hear Me Now (Sentience Productions)
3. Animalis - Mumbo Jumbo Business (HOMmega)
4. Duotekk – Zlow (Tip)
5. Des Mcmahon - Autumn Air (John Dopping Remix) (Spellbinding)
6. Protoculture feat. Shannon Hurley - Sun Gone Down (Armada)
7. Norin & Rad vs Recurve – Thrust (Enhanced)
8. Justin Oh - Wait For You (Baroque)
9. Marcos - Take Cover (Sonic Element Dub Mix) (Borderline)
10. Beat Service feat. Emma Lock - Cut and Run (Armada)
11. Paul Oakenfold - Tokyo (Beatman and Ludmilla Remix) (Perfecto Fluoro)
12. Yodis - Amore Trio (Colourful)
13. Kyota - Nemo (B-Vibes Remix) (Redux)
14. Man with No Name - Sugar Rush (Haarp Remix) (Perfecto Fluoro)
15. Michael Dow - Desert Storm (Slinky Digital)
16. Man with No Name - Floor Essence (Apogee Remix) (Perfecto Fluoro)
17. Jamie Harrison - Bucky Balls (Perfecto Fluoro)
18. Senadee - Life Support Machine (Bissen Remix) (Perfecto)
19. Maguire - Face Yesterday (Perfecto Fluoro)

Sasha döntött: íme a szerencsés producerek névsora

Azt hiszem nem mondok nagy baromságot azzal, ha Sasha 'Cut me down' remixversenyét az esztendő legnagyobb eseményének titulálom a maga kategóriájában. A Burn-Studios.com-ra szinte özönlöttek az átiratok (közel kilencszáz pontosabban!), köztük irtózatosan eltalált és kevésbé tetszetős verziókkal egyaránt. Az öreg Alexander ha nehezen is, de átrágta magát az indulók hadán és összeállította a legjobb tizennégy verzió listáját.
Ennek alapján több konklúziót is levonhatunk. Már koránt sincs olyan markáns vonal a befutott és no name producerek között, mint régen, hiszen Ryan Davis-t, Mehmet Akar-t és Ben Shaw-t kivéve nálam szürke ló volt a többi emberke. A kisebb nevek sikere pedig rávilágít arra is, hogy ez lenne az igazi értelme egy-egy remix versenynek, s nem azokat futtatni, akiknek már amúgy is beindult a szekere. Másrészt kicsit szomorú vagyok, mert az általam jósolt 14 átiratból írd és mond egyetlen egy, a Mehmet Akar-féle szerepel a finalisták között. Mentségemre szóljon a szelektálás után még több tucat értékes megoldást küldtek be a"megfejtők", így azok elkerülték a figyelmem. Ami ennél még sajnálatosabb tény, hogy egyetlen egy honfitársunk sem utazik Ibizára a zenekiképző táborba. Majd talán legközelebb. Okulás gyanánt íme itt a tizennégyes lajstrom.



A végére egy kis szépségtapasz, hogy a magyar indulók közül a lista megszellőztetése után Retroid egyből ingyen elérhetővé tette a saját break verzióját. Enjoy it!

Zeneajánló: Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP

Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock Records]
Amikor John Digweed 'Structures Vol.2.'-jén felbukkant a vadiúj Lieb track a 'Parallax' lehetett sejteni, hogy a frankfurti mágus ismét magához ragadja a karmesteri pálcát és a diverzitás jegyében szétcsavar mindent a studiójában. Nos a folytatást már a kezünkben is tarthatjuk egy 3 számos EP formájában, ami természetesen Digger saját label-én látott napvilágot. Oliver Lieb a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag kitörölhetetlen nyomokat hagyott a német techno és trance szcénában, noha egyik skatulyába se súvaszthatjuk be a mestert, hiszen táncoltatós hardcore-tól elkezdve a minimálig igencsak széles spektrumon mozog a repertoárja. Mint ismeretes a trance leáldozásával Lieb is másfelé kezdett el kalandozni, a minimal és tech vonalra építő Maschine label volt a szócsöve (amit mellesleg saját maga alapított). Aztán ki tudja miért egyre kevesebbet hallottunk felőle, talán ő is beleunhatott az egyre undorítóbb dolgokba, amik az elektronikus tánczenei szcénát körbevették. Mázlinkra a hallgatása nem volt életre szóló.
A 99-es sorszámú Bedrock release telitalálat a javából, noha avatatlan, kommerszre áhítozó füleknek egyáltalán nem ajánlanám. A 'Non Binary' basszusa egyből az arcunkba nyal, ne számítsunk hosszú dobszolós felvezetésre. A filter alól szépen kezd előbújni az ördög maga, nem altatódal készült a kisdedeknek. Mielőtt mindenki azt hinné agyatlan veretésről van szó (124 BPM) illik leszögezni, hogy a harmadik perctől a dallamfoszlányok már megágyaznak a fődallamnak. Utóbbi totál csavar egyet az agytekervényeinken 4 és fél perc környékén, majd a többi alkotóelemmel harmóniába rendeződve zúg tovább. Az 'Epsilon Eridani' az előzőhöz hasonló basszussal kínál meg bennünket, naná hogy in medias res nyitással. Itt is 4 percnél nyílik ki a kompozíció, egy deep-be hajló string veszi hátára a muzsikát társulva egy szomorkás melódiával. Főidős, de otthoni hallgatásra is ajánlott darab. Az EP végére is marad meglepetés. Ha már az előző két zenével a fülünk belerázódott a sötétebb tónusú muzsikák világába itt egy kicsit meg is pihentethetjük a hallójáratainkat. Az 'Extrasolar hallatán' önkéntelenül is Emmanuel Top legfrissebb EP-je világlik elém arról is a visszafogottan építkező 'Cyclic' című alkotás. Utaztatás mesterfokon.
Reménykedem, hogy Oliver ezzel az EP-vel újabb lendületet vett és a következőekben újra megmutatja a tömegtermelőknek, miről is szól(na) ez az egész zenélősdi. 10/10 for me!

Oliver Lieb - Epsilon Eridani

Label: Bedrock
Katalógus szám: BED099
Megjelent: 2011. július
Stílus: Tech-house
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. Non Binary (9:19)
2. Epsilon Eridani (8:45)
3. Extrasolar (8:41)

Megvásárlós