2010. október 5., kedd

Miika Kuisma XXI. századi űrszonátája

Hosszas várakozás után végre megjelent a finn Miika Kuisma harmadik stúdióalbuma a 'progress of soul'. Miika azon kevés producer közé tartozik, aki száműzte zenéiből a 'cheesy' dallamokat és inkább a dalstrukturán belüli apró hangulatváltozásokkal kergeti őrületbe a hallgatókat. A fősodortól eltérő szemlélet Miika felfedező, filozófus énjében keresendő. Az, hogy vokál pop szerzeményekkel nem áll be a sorba egy kis népszerűségért abszolút szimpatikus, hiszen produkcióin keresztül amúgy sem széles rétegeket próbál megszólítani. Viszont azoknál, akik alapjában véve merengő, kiváncsi, nyitott szellemiségűek totálisan betalál ez a tipusú muzsika.
Az 'After the fade' egy zajkollázs, egy apró zongora foszlánytól eltekintve a súlytalan térben suhanunk, eközben vihar kíséri utunkat. A 'Returning home' nem csap a lovak közé, szépen elkezdi előkészíteni a terepet a keményebb témáknak. Egy könnyed downtempo darab egyébként, aminek a deep hangok és a zongora adják a karakterét. A 'Sunset way' totál alvilági hangulatot áraszt törtütemes segédlettel, ami szépen lassan kavarog végig az egész darabon, kicsit olyan, mintha egy Aes Dana szerzeményt importált volna ide Miika. Aztán majd hét percnél érkezik egy szívmelengető téma, ami feledteti az előző percek sötét tónusait. A 'To the other side' is várakoztat bennünket, még itt sincs pörgés, csak csodaszépen kinyiló deep-atmoszférikus hangzás, némi akusztikus felhanggal. Halkan jegyezném meg, hogy ebben a darabban Dj Tab segédkezett Kuisma-nak. Ha ilyet is tud, akkor miért nem csinálja többször? A 'Peaceful revolution' gépies, fémes hangjai 4/4-es támogatással könyörtelenül kavarognak, míg nem 9 és fél percnél érkezik a feloldozás, egy csodaszép dallam személyében. Az 'Etheos' már úgy kezdődik, hogy érzem itt minden klappolni fog. A loop-olt kórussal ritkán nyúlnak mellé a népek, nincs ez másképp most sem. Egy irtó bizsergető prog-psy keverék sül ki a darabból, ami személyes kedvencem az albumról. Az 'Orbiter' filterezett kezdő taktusait szigorú pumpálás váltja sejtelmes string támogatással a háttérben. Zsibbad a tarkónk, hiszen szinte észrevétlenül csúszunk át a 'Global confusion'-be, ami derékben kap el mindenkit. Emberek ilyen dallamokkal kell a giccsparádét kisöpörni a trance-ből! Fénypont no.2. A 'Singularity'-t korábban pörgettem egy tech-esebb hangvételű mixemben. A baljós árnyak harcolnak a végtelen kozmosz egyik szegletében. A végén győz a jó, jön a győzelmi szonáta szusszanás gyanánt. A 'Collide' sem enged a szorításon, mintha Oliver Lieb lenne a meghívott a stúdióvendég. A 'Black album' lebeg a szemeim, füleim előtt, ez a szám olyan, mintha annak az LP-nek az esszenciája lenne. Hihetetlen eresztés. A 'This is where' inkább a deep hangokat preferálja némi vokálfoszlány bedobása mellett, a gyilkos sub pedig bónuszba kifilézi a hangfalunkat. A 'Green lane' finoman indul, ám itt sincs kegyelem, a baseline csak úgy zúg, egy space melody jelenti az ellenpontot. Az 'Abyss' nevéhez hűen a végtelen idő fogalmát próbálja hangképekbe sűríteni. Csodaszép zongorafutam lesz a társunk, ami jelen esetben a szép emlékeket akarja szimbolizálni. A végére az elmúlás hangjai úsznak be, s mintha a tengerzúgással egybeolvadva tűnnének el a nagy kékségben. Az 'End of history' egy modern megszólalású szonáta hegedűvel és zongorával. Ezt akár dokumentumfilmek aláfestő zenéjeként is el tudnám képzelni.
Összességében Miika nagyon kitett magáért. Okosan adagolja a hozzávalókat. Az elején szépen útjára indítja a történetet, amikor kell hozza az erősebb textúrákat, s a végére mintegy keretbe foglaljuk a hallottakat és az időről, elmúlásról, végtelenről kezdünk el filozofálni. Nem egy könnyen emészthető anyag, s akik örületes nagy dallamokra vágynak, azok ne itt keresgéljenek. Akik türelmesebben ülnek le egy-egy albumhoz semmiképp ne hagyják ki, hiszen őket is megnyeri majd magának ez az LP tokostól-vonóstól. Mira megjegyzése alapján fülhallgatón is lecsekkoltam az anyagot és azt kell mondjam igaza van, a masztereléssel még bíbelődhettek volna egy csöppet. Ettől függetlenül nálam az év albuma, 9/10.

Miika Kuisma - Progress of Soul

Label: Subtraxx Recordings

Ország: Finnország
Megjelent: 2010. szeptember 28.
Stílus: Progressive house, psy
Producer: Miika Kuisma

Tracklist:
1. After the Fade (2:33)
2. Returning Home (6:02)
3. Sunset Way (9:43)
4. To the Other Side (TimeGate Theme) (ft. Dj Tab) (4:57)
5. Peaceful Revolution (ft. Luke Chen) (12:13)
6. Entheos (5:42)
7. Orbiter (4:52)
8. Global Confusion(10:08)
9. Singularity (L.H.C. Theme) (5:07)
10. Collide (ft. Luke Chen) (7:29)
11. This is Where (ft. Mr.A) (8:06)
12. Green Lane (ft. OlliS) (6:07)
13. Abyss (6:16)
14. End of History(3:39)

Belehallgatós

2 megjegyzés:

  1. Egyetértek, nagyon igényes album. Kell vele foglalkozni, nem "hat" azonnal, de meghálálja a törődést, utaztat rendesen. Valahogy ilyennek kéne lennie minden szerzői albumnak. Érezni rajta a törődést, a személyességet, és az ilyennel engem meg lehet fogni. Hogy rosszat is mondjak, hangulatában kissé túlságosan egyfelé húz, és a masterelést különösen gyengének tartom, kevés a magas hang az egész albumon, és kompresszálva sincs rendesen. Én olyan 8/10 körül mondanám.

    VálaszTörlés
  2. Kuisma a király. Nagyon nagy albumokat fabrikál ez az ember! örülök, hogy kikerült ez az album a blogra.
    Ilyen gyermeteg hibákat, mint a maszterelés, én nem is értem hogy követhet el egy ilyen kvalítású producer!?
    Majd még írogatok ide, csak még nem hallgattam meg teljes egészében ezt az albumot.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...