Valahogy mindig is felcsigázták az érdeklődésem azok a producerek, akikről alig találni infót a világhálón, így csupán az általuk készített zenék alapján következtethetek a személyiségre. Nos ebbe a prototípusba tartozik a kanadai Soundprank is, akinek bár van saját myspace oldala, de abból még a Mulder-Scully kettős sem sokat tudna kibogarászni. Viszont a most kivesézni kívánt 'Endgame' albumot megjelentető horvát label 'A Must Have' kitolt Soundprank-kel és a Soundcloud profiljukban egy mondatban azért felfedik a fiatalember kilétét: "A fiatal tehetséges kanadai producer Colin Fisher 'Endgame' című debütáló albuma a modern hangzások és textúrák változatos palettáját kínálja..."Ennyi hangulatkeltés után már az a minimum, hogy az ember valami művészit vár. Tény, hogy a minőségre nem lehet panaszunk, hiszen a korábbi Soundprank produkciók egyaránt kiérdemelték a zseniális jelzőt nálam. A nyitó 'Detachment' mintha ropogó fegyverek zajával nyitna, de nem kell megijedni, nem egy háborús övezetbe csöppenünk, hanem egy csodaszép törékeny világba, ahol egy utánozhatatlan és szívbe markoló zongora dallam az úr. Idővel szépen kísérőként megérkezik egy gitárra emlékeztető mellék melódia és egy törtes dobszekció. A 'Runninate' egy kis intrót követően megkezdi a szeletelés, s egyből rock-os, country-s hatást kelt gitár hangjaival. Olyan mintha egy a Hybrid ült volna Colin mellé a studióba. Progresszív, epikus és lüktető szerzemény. A 'Sand' tökéletesen hozza az eddigi Soundprank kiadványokról megkedvelt melankolikus progresszív sound-ot. A lassú épülést a kiállásban egy agyeldobós breakdown követi. Hihetetlen ez az arc. A 'Foursided' is hasonló elv alapján építkezik, talán az alapok egy kicsit feszesebbek, mint a 'Sand'-ben. A 'Signs' elhagyja a lábak számára olyan kedves 4/4-et, a tempó is mérséklődik. Egy csodaszép downtempo utazásra indulunk zongorával és egy faktornyi Bonobo töltettel. A 'Rooftops' is megmarad a downtempo a farvizen, csodaszép telített, emocionális körítéssel, helyenként d'n'b-re hajazó break variációval. A 'Ciel'-ben deep-es, dub-os sample-k jelzik, hogy az eddigieknél vidámabb textúra szórakoztat majd bennünket az elkövetkező majd 6 percben. És igen egy könnyebben emészthető elektro groove húzza a dalt magával, persze a részleteiben tökéletesen kidolgozott dallam szekcióval sem marad adós Colin, így ismét a libabőrözés lesz az osztályrészünk. A 'Mantis' könnyedén lehetne egy természeti dokumentumfilm aláfestője, egészen 2 perc 30-ig, aztán érkeznek a törtütemek és a membránfiléző sub-hegyek. Nagyon soundtrack-es az összhatás. A 'Drops' ott folytatja, ahol a 'Mantis' abbahagyta. A baljós hangkollázst ismét a sub sodorja másik dimenzióba, a 'Drops' a manapság oly népszerű prog break hangzás zászlóvivője ezen a korongon. A 'Damascus' az alapjában véve kellemes D5 szintiket eszelős módon kicsavarja és széteffektezi, ez az ember nem is ember, hanem egy gép! A címadó 'Endgame' nem sokat cicózik, egyből hadrendbe állítja a szimfónikus elemeket brekbeat ágyon tálalva. Ínyenc darab. A záró 'It's damn cold' nekem Burial összetett hangulatképeit előlegezi meg, majd a hirtelen bezúgó törtütemek már a mai kor szimfonistáit, így Retroid-ot és Hybrid-et kéz a kézben vizionálják elénk.
Összességében egy hihetetlenül profin összerakott albummal van dolgunk, ami könnyedén olvasztja egybe a komolyzenét, a breakbeat-et, a downtempót és a prog house-t. Ez egy LP-n belül manapság nem sok producernek sikerül, Colin Fisher megcsinálta. Eszméletlen ez a pali, igazi őstehetség. Az 'Endgame' 9/10-et kap tőlem, mert nagyon telibe kapott mindenestől.
Soundprank - Endgame
Label: A Must Have
Katalógus szám: AMH 016
Megjelent: 2010. január
Ország: Horvátország
Stílus: Progressive house, ambient, downtempo
Producer: Soundprank ala Colin Fisher
Tracklist:
1. Detachment (4:41)
2. Runninate (6:53)
3. Sand (7:14)
4. Foursided (6:22)
5. Signs (4:31)
6. Rooftops (5:16)
7. Ciel (5:52)
8. Mantis (7:28)
9. Drops (7:15)
10. Damascus (6:16)
11. Endgame (4:40)
12. It's damn cold (6:58)
Hol is található?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése