Liquid Bass: kék naplemente

A svéd Tomasz Balicki 46@daz című progresszív zenéje igen csak jól sikerült, így hát a mixbe is helyet kapott, méghozzá rögtön nyitózeneként kezd. A német Kollektív Turmstrasse duót akár a minimál zenék kiskirályainak is nevezhetnénk. Minimál stílusú, újszerű hangzásképet mutató zenéikkel igazi úttörőnek számítanak a szakmán belül. A Blutsbraeder a srácok egyik legjobban sikerült nótája. Varázslatos hangulata különleges légkört teremtve meséli el nekünk, hogy manapság miért is az egyik legnépszerűbb műfaj a minimal! Vibrasphere -ék általában nem csinálnak rossz zenéket. Nos, a Reservoir Fiord -ék remixében olyan mintha egy távoli világba csöppentünk volna. Ülünk az oceán egyik partvidékén, sehol senki, bámuljuk a tengert, és halljuk a víz morajlásának hangjait. manapság már megszoktuk, hogy nem (csak) nyugatról érkeznek a legjobb zenék, ennek ékes bizonyítéka a See The Sun, amely ugyan a hollandus Matt Darey készített, de a remix az orosz Aurosonic azaz Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov műve. A "Beyond The Dome" szintén egy orosz tehetség Alex Rize szerzeménye, amit az olasz Denyo Barani alias Danny Lloyd remixe színesít. Hybrid -ék "Original Sin" -je sem piskóta, a drum & bass és a a prog house keveredését figyelhetjük meg benne, így kategorizálásától ezúton eltekintenék. Keenan & Anderson 2007es Promises -ét a francia Jean-Christophe Detrain alias Faskil vette kezelésbe, aki egy remek breakbeat-es kiállással megfűszerezett remixet hozott nekünk össze. A "Magic" egyenesen a tengerentúlról érkezett. Jaidene Veda álomszép hangja csendül fel, méghozzá a Vinny Troia and Dave Aude féle original változatban. A Somnus Corp egy mexikói triót rejt magában. Beto Rodriguez, Gabriel Sordo, Jorge Lopez az Expo 86- tal az egyik legnagyobb Deep House zenét alkotta meg 2008 -ban. A "Life Tree" Moobeam -ék remekműve is szépen muzsikál, második szerzői albumukról nekem ez a zene tetszett a legjobban. Végül zárásként itt van nekünk a spanyol Henry Saiz nagyon progresszív, minőségi produktuma a "They Came From The Light".

Zone Promotion 014 – Liquid Bass

Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. május 18.
Stílus: Progressive House, Progressive
Dj mix: Attish

1. Atmos - 46@daz
2. Kollektiv Turmstrasse - Blutsbraeder (Original Mix)
3. Vibrasphere - Reservoir (Fiord Remix)
4. Matt Darey presents Urban Astronauts feat Kate - See The Sun (Aurosonic Mix)
5. Alex Rize - Beyond The Dome (Danny Lloyd Remix)
6. Hybrid - Original Sin
7. Keenan & Anderson - Promises (Faskil Remix)
8. Vinny Troia feat Jaidene Veda - Magic (Vinny Troia and Dave Aude Original)
9. Somnus Corp. - Expo 86
10. Moonbeam with Jay Soul - Life Tree
11. Henry Saiz - They Came From The Light

Michael & Levan interjú (2007-03-23)

Michael & Levan képernyőre vetett zenei gondolatai és track-jei azt hiszem magukért beszélnek. Aki végigolvassa az alábbi interjút és meghallgatja a hozzá tartozó mixet, biztos kellemes meglepetésben részesül. Külön öröm és bevallom jól esett, hogy a nyelvi nehézségek ellenére, körülnéztek az oldalon és ezt utolsó mondatukban pozitívan, szóvá tették. Ilyenkor érzi az ember, hogy van értelme annak amit csinál, hogy nem hiába dolgozik és próbálja jobb útra téríteni ennek a zenei stílusnak a jövőjét. Többet nem is szeretnék mondani a srácokról, inkább beszéljen az interjú, talán még annyit, hogy remélem, eljutnak a csúcsra, hisz zeneszeretetük és elkötelezettségük, valamint tehetségük alapján megérdemlik.

— Bevezetésként meséljetek magatokról hisz itt Magyarországon, eddig vajmi keveset hallhatott rólatok a közönség.
— Sziasztok! Michael és Levan Dunamalyans vagyunk, örmény srácok. Grúzia fővárosában, Tbilisi-ben születtünk. Michael az idősebb, 24, Levan 22 éves. Egész gyerekkorunkban sportoltunk. Először fociztunk, később bokszoltunk. Michael 17 évesen befejezte a box pályafutását és elkezdte egyetemi tanulmányait. Ebben az időben Levan még komolyan folytatta a boxot, aminek az lett az eredménye hogy végül országos bajnok lett. Amikor ő is elérte a 17. életévét, ugyanarra az egyetemre ment tanulni, mint Michael. Ekkor kezdtünk elmélyülni az elektronikus zene készítésében.

— Lemezlovasok és producerek is vagytok egyben, melyik kezdődött előbb?
— Egyszerre kezdtük az egészet. Mindent magunktól tanultunk. Az ízlésünk ugyanaz volt, ugyanazt a zenét hallgattuk, és így ugyanazt a hangzást próbáltuk létrehozni. De a dj kettőnk közül Levan (Dj Michael Levan). Michael csak mostanában kezdte el tanulni a zeneszerzés fortélyait. Mára Levan sikeres lemezlovasnak (és velem együtt producernek) számít Grúziában. Számos híres dj és producer tiszteletét elnyertük mély progresszív hangzásunkkal. A szettjeiben mindig érezhető a sötét, mély és melodikus hangzása a progresszív house műfajnak, ami reméljük sose hal meg! Ezenkívül gyakran meghívnak minket különböző rádiómősorokba a világ minden tájáról. Szerepeltünk már a Frisky radio „Immersed” című műsorában D-Phrag-nál, az AZ FM „Tronik sessions”-ben, a Pure fm-en „Raining sessions”-ben, valamint a Jenny fm „Lacandon sessions” című műsorában is. Március 29-én pedig az orosz Adam rádiócsatornán leszünk vendégek, aMichael „Tranceplantation exclusive” nevű műsorban.


— Mivel ketten vagytok méghozzá testvérek, mesélnétek róla, hogy alakult, hogy együtt dolgoztok?
— 1996-ban Moszkvában voltunk. Minden ott kezdődött. Először hallottuk Robert Miles zenéjét. Ő volt az első, aki nagy hatással volt ránk. Aztán eldöntöttük, hogy megalkotjuk azt a hangzást, amit mi szeretünk. Apánktól megkaptuk az első számítógépet, és mi egyből elkezdtük a netet kutatni olyan programok után amivel meg tudjuk valósítani zenei elképzelésünk.

— Mi volt a fő meghatározó erő, ami arra késztetett titeket hogy zeneírással foglalkozzatok?
— Mikor meghallunk egy zenét, mindig keressük benne azt a vonalat, amit mi szeretünk. Nehéz volt ezt megtalálni Grúziában. Ezért mikor megkaptuk az első számítógépünk egyből nekiálltunk saját dalokat készíteni. Lépésről lépésre kerültünk közelebb ahhoz a zenéhez, amit mi akartunk. Később úgy éreztük, elértük, amit szerettünk volna, és meg akartuk mutatni az embereknek is, mi az, ami jó értelemben véve roncsolja az egészségünket.

— Mi a munkamegosztás zeneszerzés közben?
— Soha nem együtt kezdjük el. Valamelyikünk elkezdi, a másik folytatja, és közben segítjük egymást. Konfliktus nem szokott lenni. Az életben? Természetesen szokott. De mindig keressük a kompromisszumot (nevetés).

— Kik azok a honfitársaitok akiknek sokat köszönhettek, akik segítettek, vagy még most is támogatnak benneteket ezen a pályán?
— Grúziában elsősorban köszönetet mondhatunk a családunknak, barátainknak, George Gvindadze, aki mindig velünk van, és segít minket, David Nucubidze, a Local Promotion vezetője... És még szeretnénk köszönetet mondani Dj Mewell-nek, Snake Sedrick-nek, Tomas Haverlik-nek, Alex Rize-nek, Lokitas-nak és még sok más dj-nek, producernek...
Szeretnénk külön köszönetet mondani egy nagyszerű embernek, Kintar-nak. Félelmetesen jó Argentin dj/producer és nagyon jó barátunk, mintha Ő is testvérünk lenne. Ő az, aki ösztönöz minket, segít az előrelépésben, a zenében, tanít minket, segít a zene tiszta hangzását elérni. Egyszóval MINDENBEN! Igazi profi a munkájában. A legjobbakat kívánom neki, és azt, hogy jusson el a csúcsra a Sudam label-lel, ahogy ő mondja, a „családunkkal” (kacsintás)

— Ha jól tudom felvételeiteknek magyar vonatkozása is van mivel Snake Sedrick kiadójánál a Tilth Music-nál jelenik meg. Hogy kerültetek kapcsolatba?
— Igen, a „My child on the picture” és a „Digital Bird” (ambient) a Tilth Music-nál jön ki.
A barátunk, Dj Mewell Ukrajnából tanácsolta azt, hogy küldjük a track-eket Snake Sedrick-nek. Így másnap el is küldtük. Később Sedrick válaszolt, és azt mondta, hogy a „My Child on The Picture” jelenleg a kedvence. Megkért minket, hogy ne küldjük el másik kiadónak. Úgy tudjuk, hogy áprilisban jön ki egy Snake Sedrick, és talán egy Tomas Haverlik remix-szel a Tilth Music-nál. De más megjelenéseink is várhatóak áprilisban a Sudam Recordings-nál, a „Night colours”, valamint a „Cosmobird”.

— Milyen a kapcsolatotok manapság?
— Nagyon jó. Gyakran írunk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot. Snake igazi profi. Tiszteletet érdemel!

— Van esetleg valaki más is a tarsolyban Magyarországról?
— Igen, ismerünk még néhány magyar lemezlovast, producert. Tisztelet mindegyikőjüknek. Persze nem vagyunk velük olyan közeli kapcsolatban, mint Snake Sedrick-el. De gyakran megbeszélünk újdonságokat, zenével kapcsolatos dolgokat a nagyszerű magyar producerrel, Retroid-dal is. Reméljük, egy nap kapunk majd meghívást Magyarországra is. Ez egy tökéletes lehetőség lenne személyes kapcsolat kialakítására, így közelebb kerülhetünk egymáshoz.

— Bizonyára sokakat érdekel hogy hol tart a grúz elektronikus zenei élet, mesélnétek róla pár szóban?
— Itt minden hangzás megtalálható, amit csak akarsz. Az elektronikus zenén belül többnyire az electro és a minimal stílusok dominálnak, és persze a pop zene mindenhol. Manapság már hála Istennek, van néhány promoter cégünk az országban, akik gyakran hívnak meg jó lemezlovasokat hozzánk.

— Külföldi fellépési lehetőségek voltak már, vagy csak a hazai pályán mutattátok meg tehetségetek?
— Nem, soha nem adatott meg az a nagyszerű lehetőség. Levan csak Grúziában játszott eddig. Reméljük, hamarosan kapunk meghívást valahova külföldre. Lehet, hogy Magyarország lesz először? (kacsintás)

— Végül a jövőbeni tervekről ha mondanátok pár szót.
— Megpróbálunk még több „gyilkos” számot készíteni, amivel kimutathatjuk az érzelmeinket az embereknek. És nagyon reméljük, hogy egyszer végre találkozhatunk Kintar-ral, Snake Sedrick-kel, Tomas Haverlik-kel, Mewell-lel és más barátainkkal, és eltölthetünk egy kis időt együtt. Köszönet nekik újra és újra!

— És szeretnénk köszönetet mondani a Musicforever-nek is! Tisztelet, amiért így népszerűsítik a progresszív zenét! Nagyszerűek vagytok! Csak így tovább! (kacsintás)

— Ez az utolsó mondat engem is meglepett, köszönjük srácok az oldal munkatársai nevében!!!

(forrás: www.musicforever.hu)

Kapcsolódó linkek:

— Michael & Levan On MySpace
— Mistique Music

Psy-Trance Euphoria 2: egy képzeletbeli világában járva

John "nulla-nullás" Fleming stílusát ha jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy valahol a psy trance és progresszív trance mezsgyéjén mozog. Az viszont egyáltalán nem fikció, hogy munkássága mindig is a psy–osabb vonalhoz állt közelebb. Az egyes cd hanganyagának első fele inkább egy deep house mixre emlékeztet, mint sem egy psy trance–es egyvelegre. Viszont pont ettől válik érdekessé. John először lassabb tempóban úsztatja a mixet, majd egy hatalmas bravúrral átvált színtiszta psy trance -be. Anton Chernikov „Kerudu”–ja egy hipnotikus világba ránt bennünket. Lágy gitározás, szilánkosra tört effekthangok sejtelmes sötétségbe burkolózva ejtik ámulatba az embert. Általában nem szokványos, hogy egy női producer nevével is találkozunk egy psy albumon, viszont Paulina Cewe „Incipit” című zenéje ezen ritka pillanatok egyike. A "Dragonflingz" fantasztikus egy zene. Szinte az űrben lebegve vitorlázunk. Az Astral Projection a psy műfaj egyik nagy ászának számít. Nagyjából három percnél valami giga-mega kiállása van a „One”–nak. Az ezután következő két zene úgy süvít, mint egy gyors vonat. Mindkét szerzemény remixben szól, és hogy melyik jobb azt nehéz megállapítani, mert mindkettő hasonló kvalitással bír. A 13-as és 14-es alkotások egy csöppet visszavesznek a tempóból. Az első cd nagyon nagy lett, pont ezért várjuk el, hogy a kettes diszk elindításakor, hogy valami hasonló élményben lesz részünk! Nos, ezt nagyjából meg is kapjuk. A bevezető maga a tökéletesség! Egy zene, amit ki lehet emelni a sorból, az Wizzy Noise „Oceanica”–ja. De mivel sok a számok közötti hasonlóság, így felsorolásokba nem is bocsátkozom, elég ha csak annyit mondok, hogy a psy trance mixek közül az egyik legjobb a kettes mix. Itt azért azt érezni lehet, hogy ’00’–át már jócskán elkapta a gépszíj és über nagy psy zenéket tol. A „Run”, melyet John és The Digital Blonde készített nálam a tavalyi év egyik no.1 psy trance zenéje volt. Szinte a mennyekben járunk, amikor a női vokál belekezd. Push klasszikusnak számító „Strange World”–jét a már korábban megemlített Astral Projection vette kezelésbe. Mit ne mondjak első hallgatásra fura zene lett belőle, de összképét nézve bitang nagy verzió! Mint ahogy az első cd-nél, itt is egy 00.db –s szerzemény a levezető. A harmadik cd hasonló hangulatú, mint a kettes. Erről a korongról egészen röviden csak annyit, hogy bazi nagy szeletelés zajlik! Az egyes diszk: fokozottan ajánlott, azok számára akik szeretik a progresszív trance zenéket. A 2. és 3. cd szerintem csak is a goa/psy trance fanokat fogja lázba hozni!

John '00' Fleming - Psy-Trance Euphoria 2
Label: Ministry Of Sound
Katalógus szám: EUPCD26
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2009 január 26
Stílus: Psy-Trance, Progressive Trance
Dj mix: John '00' Fleming

CD1 - Progressive Psy (Morning)
01. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Audio Mist (00.db Mix)
02. Nasser - Green Lines
03. Bioluminescense - Cherokee (RPO Remix)
04. Perfect Stranger - W
05. Vibrasphere Vs Ticon - Dewdrops
06. Vibrasphere - Follow Me
07. Anton Chernikov - Kerudu
08. Paulina Crewe - Incipit
09. Human Blue - Dragonflingz
10. Astral Projection - One
11. Ace Ventura - The Light (Zen Mechanics Remix)
12. Ace Ventura - Exposed (Liquid Soul Remix)
13. Ovnimoon & Protonica - Eight K Miles
14. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Planebrain (00.db Mix)

CD2 - Deep 'n' Serious
01. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Paroxia (00.db Mix)
02. Suntree - Private Guide
03. Sub6 - Down 'n' Out
04. Earthling - Mystical
05. URecken - Elements
06. Fatali - Soul Control
07. Wizzy Noise - Oceanica
08. Ovnimoon - Open Third Eye
09. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Run (00.db Mix)
10. Mickey Noise - Maya
11. Mad Maxx Vs Bionix - The Old Times
12. Earthling - Lost In Trance
13. Push - Strange World (Astral Projection Remix)
14. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Dream Time (00.db Mix)

CD3 - The Fun Stuff (Full On)
01. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Shiver (00.db Mix)
02. 4-Play - Heartbeat
03. Exotik - Punch Sound
04. X-Noize - No Mishaps
05. Fatali Vs Digicult - The Return (Alpha F Remix)
06. Insomnia - 24/7
07. Chakra Feat. Liquid Metal - Resurrection (Chakra & Krunch Feat. Guy Salama Remix)
08. Xerox & Illumination - Retrodelic
09. Prosper - Purple Fish
10. Beatnik - Assets and Liabilities
11. Krunch - Altiga
12. Astrix - Sex Style (XSI Remix)
13. Infected Mushroom - Becoming Insane
14. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Nyntha (00.db Mix)

Mark 'Oh és a mágikus erő

Az elmúlt időszakban zömében aktuális megjelenések kerültek górcső alá nálunk. Ezúttal azonban tizennégy évet utazunk vissza az időben, amikor is napvilágot látott Mark 'Oh második studióalbuma, a 'Magic Power'. Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy szörnyű hardcore mészárlást ajánlok hallgatásra az alábbiakban az nagyon téved, no de erről később. Mark 'Oh polgári nevén Marko Albrecht nem ma kezdte a szakmát, 1989 óta vállal rendszeresen fellépéseket, mint dj. 1993-ban jelent meg első nagy dobása a 'Randy - Never stop that feeling'. Ezt a 'Tears don't lie' (ennek a magyar változatát Cserháti Zsuzsa énekelte Édes kisfiam címmel), a 'Dröste, hörst du mich?' majd a 'Fade to grey' (az eredeti előadó a Visage) követte. Marko sokat tett a happy hardcore szcéna népszerűsítésért, ám viszonylag időben érzékelte, hogy ezzel nem foglalkozhat az élete végéig, így 1996 környékén váltott (azaz inkább vett vissza az őrült tempóból). A lassabb, igényesebb hangzásvilágot hivatott népszerűsíteni a 'Magic Power', amit szerintem nem sokan ismernek kicsiny hazánkban, így nyomunk neki egy kis promóciót (jobb később, mint soha).
A 'Wake up and dream' egy zongorás intro, semmi egyéb. A 'The right way' egy pörgős dance darab, melyben egy férfi vokál énekli el kálváriáját, hogyan kereste a helyes utat szíve választottjához. Válaszként egy hölgy is betársul, azt hiszem ez teszi igazán rádióbaráttá eme track-et (kicsit nyálas, de még elviselhető, a DJ Dick remix egy fokkal jobb). A 'Movin' egy kicsivel elvontabb vizekre evez, a megszólalása kicsit a '90-es évek elején menő euro techno sound-jára emlékeztet (kopogós dob, rap betét, plusz női vokál támogatás). A korong legnagyobb zenéjét üdvözölhetjük a 'The hunt'-ban, ami egy remekbe szabott korai trance gyönyörűség. A nyitás elég érdekes, egy morgós basszus vezeti fel az amúgy rendkívül eltalált fődallamot, amihez idő közben némi vonatzakatolós effekt is társul. Tényleg olyan érzésünk támad, mintha egy vadászat kellős közepébe csöppennénk. Nem értem, hogy ezt a darabot miért nem remixelte még senki (mert nem ismeri senki)!? A 'Fade to grey'-t már korábban említettem. Visage eredetijéhez képest Marko kicsit növelte a tempot (legalább 15 bpm-nyivel), és kicsit karakteresebbre, táncolhatóbbra formálta az alapokat. Ügyes. A 'Searching for love' egy lírai, csilingelős intro után szépen belecsap a lecsóba, húzós, acid-es átvezetőt kapunk, majd a kiállásban ismét a női vokál veszi vissza a kezdeményezést. Kicsit limonádé. A 'Lick, lick, shot' már house-osabb téma, amolyan Reel 2 Real adaptáció, szaxofonnal és egy ismétlődő, szeletelős groove-val. Az 'I can get no'-t én egy jopófa house darabnak tartom, ahol egy idóta vokál sample ismétlődik (wahahaha), de az egész olyan vidámságot sugároz, hogy muszáj megmosolyognunk a bólogatás mellett. A 'Jazzy felows' a másik nagy kedvencem, totál más, mint amit Mark 'Oh-tól várnánk, filter jazzy house a javából. Hogy ez honnan jött? Nem tudom (talán egy régi jazz bakelit hallgatásakor), de nagyon vidám darab ez is. A 'Rest in peace' egy kellemes instrumentális kalandozás a trance és house mezsgyéjén. A 'Funky disco bus' egy dögös funky gitáros darab, ami ismét meglepiként ér bennünket. A 'Tonight's the night' engem kicsit megszólalásában Livin Joy - Dreamer'-jére emlékeztet, csak férfivokállal kivitelezve. Nem rossz. A végére marad az album címadója a 'Magic power', melynek gitár riff-es felvezetése elég érdekesnek tűnik. Később még inkább leesik az állunk, mivel egy rock-dance cumót kapunk (szándékosan fals vokállal), himnikus kiállással és vezérdallammal, nálam övön aluli ez a próbálkozás (a rock-os felhang miatt).
Összességében egy színvonalas és sokszínű albumot hozott össze Marko. Imitt-amott kicsit erőltetett, kocka (német produkcióknál standard elem) és gyermeteg, de vannak olyan darabok, melyek önmagukban elviszik a hátukon az egész korongot. Ennyi év távlatában is megér egy 8/10-et, persze csak megfelelő lelkiállapotban hallgatva!

Mark 'Oh - Magic Power

Label: Peace Records
Katalógus szám: 531 276-2
Ország: Németország
Megjelent: 1996
Stílus: House, euro house, trance
Producer: Marko Albrecht

Tracklist:
1. Wake Up And Dream (1:20)
2. The Right Way (5:35)
3. Movin' (6:20)
4. The Hunt (7:04)
5. Fade To Grey (5:35)
6. Searching For Love (5:37)
7. Lick Lick Shot (6:44)
8. I Can't Get No (Wahaha) (6:09)
9. The Jazzy Fellows (4:57)
10. Rest In Peace (4:31)
11. Funky Disco Bus (5:19)
12. Tonight's The Night (6:56)
13. Magic Power (4:47)

From the background Vol.1.: Klaus Jankuhn

Már régóta tervezzük Attish-sal, hogy olyan producereket mutatunk be a blogon, akik inkább a háttérbe húzodva, más producereknek segítő kezet nyújtva ténykednek. Míg az önzetlen segítséget igénybe vevőből ünnepelt sztár lesz, addig a studióban naphosszat kísérletezgető, potikat csavargató szakembereknek csak annyi jut, hogy a nevét felfirkantják az EP borítójának belsejére (lehetőleg a létező legkisebb betűmérettel). Szóval a témaindító irományunk egy német úriemberről szól, akinek olyan vaskos a diszkográfiája, hogy mindenki belefutott már egy-egy munkájába. Szóval a lepel lehull: hölgyeim és uraim, ismerjék meg Klaus Jankuhn-t!

Klaus Jankuhn-t a német techno szcéna keresztapjaként is aposztrofálhatnánk, hiszen már annak zigóta korától folyamatosan próbált tenni népszerűsítésért. Hogy ki is Klaus? Egy igazi pionír. A zenével már 4 évesen testközelbe került, amikor is egy gitárt kapott ajándékba. Persze ez még nem terelte volna az elektronikus tánczenék felé, viszont a 80-as évek közepén Münsterben találkozott először az akkor még csak lemezlovasként szárnyait bontogató Maximilian Lenz-zel aka Westbam-mel. Ez a találkozás volt a fordulópont mind Klaus, mind Max életében, egyben egy gyümölcsöző és sikeres együttműködés kezdte is. Mivel mind a ketten hasonló 'stílusban' mozogtak, így nem volt nehéz egy hullámhosszra kerülniük. Első sikerdarabjukat 1985-ben Cowboy Temple álnéven jegyezték, ez volt a '17 - This is not a Boris Becker Song'. Ez gyakorlatilag az első olyan darabnak számított, ami dance ritmusokat és a sampling technikát vegyítve került fel a slágerlistákra. Klaus a new wave hullámot meglovagoló DAF-fal is összeszűrte a levet, ez eredményezte a 'Gun'-t (1987), amit az első német house korong-ként „csúfolnak”.

Idő közben berlini székhellyel megalakult a Low Spirit Recordings, melyben a gründolók neve között találhatjuk Klaus Jankuhn-ét (Maximiliam Lenz, Fabian Lenz aka Dj Dick és William Röttger társaként). A Low Spirit a német techno krémjének zászlóshajója lett. Olyan előadók tartoztak a flottába, mint például a Genlog, az RMB, Marusha, DJ Dick, Westbam, Mark 'Oh, L.U.P.O., Hardy Hard, Dj Errik, Sharam (aka Three'N'One, 16C+) stb. A label alaposan kivette a részét a rave, happy hardcore népszerűsítéséből is, elég csak a fentebb felsorolt nevek között végigtekinteni. Klaus (aka Dr. Rhythm) olyan projektekben lett oszlopos tag, mint a Members of Mayday, a Love Committee, a Dicktator vagy a Mr. President, Sir. Szóval gyakorlatilag olyan lett ő Westbam számára, mint volt Tommaso De Donatis Dj Quicksilver-nek. Egy olyan barát és producertárs, aki már félszavakból is tudja, hogy a másik mire gondol. Míg Westbam a klubokból hozta az aktuális impressziókat, Klaus ezt szépen hangzássá transzformálta. Talán éppen ezért nem is vágyott saját karriere, hiszen ő nem showman, s az egyetlen hely, ahol jól érzi magát az a studió! Max-szal olyan neveknek sikerült remixelniük, mint a Yello, Moby, Rammstein, Wu Tang Klan, Ich + Ich és persze a teljes Low Spirit brigád. Az utóbbi időben, nagyjából az általuk képviselt hangzásvilág átalakulásával kevesebbet hallat magáról, de ez nem jelenti azt, hogy visszavonult (egyik legutóbbi munkájuk a discogs szerint a 'We Bam - Some Classic Shit Ep' 2009-ből és a 2010-es Mayday hímnusz a 'Make my day') volna. A végére álljon itt pár meghatározó zene, melyben Klaus keze is benne van. Itt nem törekedtem a teljességre, mivel akkor oldalakon át linkelgethettem volna a videókat. Dicktator - Weekend, Marusha - Ravechannel, Westbam - Let yourself go, Members of Mayday - Sonic Empire, Love Committe - You can't stop us, Dr Motte & Westbam - Sunshine.

ISOS mix helyett Best of kiadvány Tiesto-tól

Az ISOS körül váltás okozta sokkot hívatott orvosolni jelen best of kiadvány, ami Tijs 1998 és 2008 közötti legjobb munkáit próbálja összegyűjteni. Némileg élcelődve megjegyezhetjük, hogy az időszak pontos belövésével akadtak gondjai az összeállítónak, hiszen több olyan remix bukkan fel, melyek nemrégiben születtek. Node ez sem probléma, ha a rendkívül szerteágazó és termékeny életműből a legjobbak kerülnek fel a duplára. Az első cd-vel kapcsolatban fejet hajthatunk, hiszen az überslágerek zöme itt sorjázik. Persze mindig akadnak elégedetlenek, aki egy-két nótával még megtoldanák a kompilációt. Ide felférhetett volna mondjuk a remixek helyett pár korábbi, a megjelent albumokon nem szereplő Tiesto ópusz. Ne legyünk azonban telhetetlenek, hiszen a kettes diszken zömében friss átiratokat fülelhetünk. Ezek többsége (az újakra értem) sajnos nem okoz katarzist (nekem), talán csak a 'Love comes again'-hez készült őrült arpeggio-s Bart Claessen-féle és a korábban már rongyosra pörgetett, s csak a digitális kiadáson napvilágot látott Myon & Shane 54 verzió a bejövős.
Összességében azonban nem nagyon érheti szó a ház elejét, szerencsére Tiesto életműve hemzseg a pöpec daraboktól, melyek közül a legnagyobbak tényleg nem maradtak ki. Kesereghetnék itt, hogy kár, hogy nem maradt a kaptafánál, de úgy érzem mindenki változik (akár előnyére, akár hátrányára), ezt el kell fogadnunk. Amit letett az asztalra azt nem felejtjük, amit most csinál meg max, ha nem tetszik nem hallgatjük. Ezt a best of-ot viszont érdemes beszerezni.

Tiësto - Magikal Journey, The Hits Collection 1998-2008

Label: Black Hole

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010. április

Stílus: trance, house

Producer: Tijs Vervest

Tracklist:

Cd 1
1. Flight 643
2. Suburban Train
3. Lethal Industry
4. In My Memory (feat. Nicola Hitchcock)
5. Traffic
6. Love Comes Again (feat. BT)
7. Just Be (feat. Kirsty Hawkshaw)
8. Adagio For Strings
9. Dance4Life (feat. Maxi Jazz)
10. In The Dark (feat. Christian Burns)
11. Break My Fall (feat. BT)
12. Elements Of Life (Radio Edit Live From Copenhagen)
13. 643 (Love’s On Fire) (feat. Suzanne Palmer)
14. Goldrush
15. Magikal Circus
16. Obsession (vs. Junkie XL)
17. Forever Today

Cd 2
1. In The Dark (featuring Christian Burns) (Tiësto 2010 Remix)
2. In My Memory (featuring Nicola Hitchcock) (Tiësto Remix)
3. Just Be (featuring Kirsty Hawkshaw) (Tiësto Remix)
4. Lethal Industry (Hardwell Remix)
5. Carpe Noctum (Spencer & Hill Dub)
6. Everything (featuring JES) (Andrew Bennett Remix)
7. Elements Of Life (Airbase Remix)
8. Traffic (Richard Durand Remix)
9. Flight 643 (Laidback Luke 2010 Rework)
10. Dance4Life (featuring Maxi Jazz) (Sander Van Doorn Remix)
11. Suburban Train (Sean Tyas Dirty Mix)
12. Love Comes Again (featuring BT) (Bart Claessen Remix)

Digital Bonus Tracks
13. In The Dark (feat. Christian Burns) (Shiny Toy Guns Club Mix)
14. Love Comes Again (feat. BT) (Myon & Shane 54 Monster Mix)

Free minimix

Shem 'Slacker' McCauley a house-t megalkuvás nélküli elektronikára cserélte

A Slacker név hallatán gondolom sokan elégedetten dörzsölitek a tenyereteket, hiszen a formáció olyan sikerdarabokat tudhat maga mögött, mint a 'Scared', a 'Your face', 'Psychout', a 'Looky thing', a 'Million dreams'. A nyers, energikus, funky baseline-nal operáló prog house ideje azonban lejárt, legalább is a duóból egytagúvá olvadt Slacker aka Shem McCauley szerint, aki mintegy totálisan új életet kezdett legújabb studióalbumával a 'Start a new life'-fal. Ezt már a kezdés is érezteti, a filmzenés, zongorás intro után a 'Start A New Life' jazz-es felhangokkal folytatódik és egy női hang kvázi trombitává alakulva nyűgöz le bennünket. Kicsit ambivalens érzéseket kelt ez a darab, mivel a zongora keserédes, a baseline és a trombitás dúdolgatás viszont pozitív életérzést, játékosságot sugároz. Az 'I have no memory' egy gyönyörű zongorajáték, kiegészülve egy férfi őszinte vallomásával, akinek nincsenek emlékei, minden nap újat hoz a számára. A 'When I was a child' kimondottan jazz/downtempo erényeket kecsegtet, szétcsapott, Amon Tobin-os dobszekcióval. A dallam sem maradhat el, ami engem Bonobo alkotásaira emlékeztet. A 'Come back home' nagybőgóje kezdetben magányosan búg, majd egy Blockhead-es borulás kezd kibontakozni egy felturbózott hangszínű női vokálszólóval és bőszen pakolgatott loop-okkal. A 'Just as I am' úgy adja az érzést, mintha a hetvenes évek funky klubjában ropnánk egy dögös kis macával. Tetszetős, lebegős darab. A 'Come with me' egy igazi kiszámíthatatlan darab. A kezdés egyszerű breakbeat-et feltételez, ám féltávnál egy pattogós négynegyed veszi át az irányítást melyhez igazodik a dal struktúrája és a beúsztatott férfi vokál, majd ismét megtörik a ritmus. Ezt a darabot a merészebbek akár még pörgethetik is a szettjükben. A 'Hymn to her' a vájtfülüek számára ismerős lehet, hiszen pár héttel ezelőtt MiraculuM a számból készült Lank bootleg-et már pörgette a Simple Pleasures 004-ben. Itt gyakorlatilag ugyanazt halljuk lassabb, epikusabb kiadásban. A 'See the world' hosszú felvezetéssel bír, melyből a beach hangulat igencsak kiérződik. Mintha egy Cafe del mar válogatásról származó zenét fülelnénk, ami szégyenlősen indul, de végül totális magával ragad bennünket. A 'Million dreams' egy ügyesen elsütött skit, ami a 'Help me here'-be csúszik. Ez amolyan afrikai world music modern downtempo köntösbe bújtatva. Borzongatóan gyönyörű alkotás. A 'What a dream I had' egy idilli hangképre rétegzett, torzított gitárokat is felvonultató szerzemény, amit én kicsit súlytalannak érzek a többi zenéhez képest.
Összességében tíz emberből kilencnek tuti le fog esni az álla, hogy Slacker egy ilyen jellegű albummal hallatott magáról. Tény, hogy az anyag gyönyörű, de az igazi szépség csak azok számára tárul ki, akik megfelelő hangulatban, kellő türelemmel fognak hozzá a fogyasztásához. Mivel nem nagyon találtam benne gyenge pontot (csak talán ezt az utolsó zenét) én borítékolnék Shem McCauley-nak egy 9,5/10-et.

Slacker - Start A New Life

Label: Godlike And Electric
Katalógus szám: GAE013CD
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. február
Stílus: Downtempo, Breakbeat, Broken Beat, Experimental
Producer: Shem McCauley (co-producer Track 7,11: Simon Rogers)

Tracklist:
1. Start A New Life (5:51)
2. I Have No Memory (1:33)
3. When I Was A Child (5:50)
4. Come Back Home (4:01)
5. Just As I Am (4:58)
6. Come With Me (6:52)
7. Hymn To Her (4:47)
8. See The World (7:05)
9. A Million Dreams (1:12)
10. Help Me Here (4:01)
11. What A Dream I Had (5:47)

Preview és angol nyelvű kritika

Richard Durand keze nyomán: In Search Of Sunrise 8

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az In Search Of Sunrise 8 érkeztével egy legendás korszak zárult le a trance -en belül, ugyanis már hetek óta tudta mindenki, hogy az ISOS nyolcadik része nem Tiesto, hanem Richard Durand prezentálásában készül majd el. A régi ISOS fanok többsége eléggé elszomorodott ezen tények hallatán, amin persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a kompiláció minden egyes része etalonnak számított az EDM műfajon belül. Viszont Tiesto tavaly évi Kaleidoscop -os szerzői albuma óta sokminden megváltozott. Az az ember aki egykor a trance egyik úttörőjének számított stílust váltott és úgy döntött, hogy ezután másféle műfajban kíván szerencsét próbálni. Hogy miért döntött így, azt sokan próbálták megfejteni, de hát ez van, ezt is megéltük. Minden ember változik és akármilyen nagy művészről is legyen szó, el kell fogadnunk a döntését, ami persze a rajongókat csöppet sem fogja megvigasztalni. Mielőtt az ISOS 8 egyáltalán megjelent volna, már eleve sokan azt mondták, hogy egészen biztos, hogy nem lesz olyan nívós mint "elődjei". Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a legtöbb fan számára elfogadhatatlan az a tény, hogy nem Tiesto keze munkáját dicséri(k) a mix(ek). Igen, a feeling is sokat nyom a latba, mert egészen más érzéssel hallgatja az ember a nyolcas korongokat. Jómagam megértem Tiesto döntését, hiszen ha már egyszer stílust váltott akkor úgy érezte, hogy nem lenne fer a rajongókkal szemben, ha most fogná magát és készítene egy "nem" ISOS hangulatú albumot. Richard Durand szerintem remek választás volt. Bár sokan nem értenek velem egyet, de véleményem szerint ő is nagy figurája a trance-nek, és talán képes lesz méltó módon bánni ezzel a sorozattal.
Az ISOS 8 egyes diszkjét végighallgatva nem csalódtam. Bár nincsenek rajta nagyon nagy zenék, de a hangulat szépen el lett találva, és akad rajta pár varázslatos zene (Kiss Of Life, Introspection Attempts, stb..). A kettes diszk még egy fokkal jobbra sikeredett, mint az egyes. Itt is találunk szép zenéket (Kissed By The Sun, Ocean Terrace, With Me, stb..). Összességében véve mind a két lemez jó lett, és tőlem a 7.5/10 pontszámot kapja.

In Search Of Sunrise 8 - South Africa mixed by Richard Durand

Label: Songbird
Katalógus szám: SBCD12
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010 május 10.
Stílus: Trance, Progressive Trance
Dj mix: Richard Durand

Cd 1
1. First State - My Sanctuary
2. George Acosta featuring Fisher - Beautiful
3. Venaccio & Daigon - The Violet Hour
4. Kostya Veter featuring Madelin Zero - Envy
5. Ad Brown and Matt Lange featuring Kerry Leva - As The Rain Falls
6. Craving - Never Alone
7. Zoo Brazil featuring Rasmus Kellerman - There Is Hope
8. Ben Preston - Pillars Of The Earth
9. San vs. Wendel Kos - Kiss Of Life (Ibiza Sunrise Mix)
10.Jorg Zimmer - Sydney (Original Mix)
11.Avis Vox - Introspection Attempts (Moonbeam Remix)
12.Tom Cloud - The Darkest Star
13.Richard Durand - For No Reason

Cd 2
1. Michael Badal, Zya & Teddy C - Deltree
2. Ad Brown featuring Renee Six - Something For The Pain
3. Jason van Wyk - September Rain
4. San featuring Therese - Kissed By The Sun (S1dechain Remix)
5. Daniel Wanrooy - Ocean Terrace
6. BT & Andrew Bayer - The Emergency
7. Alex O'Rion - Jellyfish
8. Richard Durand & JES - N.Y.C.
9. Hodel & Sunstate - Distant Motion (Aurosonic Remix)
10.Beltek - Par
11.Bartlett Bros. vs. Mazza - Satellite Of Love (Fabio XB Rework Dub)
12.Who.is - We.are
13.DJ Observer & Daniel Heatcliff featuring Hannah Ray - With Me (Original Vocal Mix)

Trailer

Interjú Paul van Dyk -kal (2009-10-21)

Bár megkeresésünkkor Paul épp egy kilenc napos távol-keleti utazás előtt állt, mégis boldogan vállalta interjúfelkérésünket.
Sőt, hála Paulnak, a tervezett villáminterjúból egy kiadós beszélgetés kerekedett zenéről, a terveiről (többek között 2010-re várható új albumáról), a berlini fal leomlásának 20-ik évfordulójáról, és még sok minden másról.

— Kezdjük egy kis bemelegítő kérdéssel. Hogy vagy és mit csinálsz éppen? Meglepődtünk, hogy egyáltalán jutott időd erre a beszélgetésre a világkörüli turnéd kellős közepén.
— Valóban, mostanság extrém módon elfoglalt vagyok a "Volume" világturné miatt. Egyébként sem vagyok fellépések híján, de július óta, amióta beindult az album turnéja, még a szokásosnál is sűrűbb a booking-naptáram. Most épp itthon tartózkodom, de csak azért, hogy rápihenjek egy kicsit a turné ázsiai folytatására, ahol 9 nap alatt 9 különböző városban lépek fel Tokiótól Szingapúrig. Ezután térek vissza Európába, ahol előbb az Amsterdam Dance Event-en játszom, majd másnap érkezem hozzátok. Amikor pedig épp nem utazom, akkor természetesen zeneírásra fordítom a munkaidőmet.

— Térjünk is akkor rögtön rá a "Volume"-ra. Úgy tűnik ez nem csak egy egyszerű visszatekintés a karrieredre, hanem egy széles tömegeket megcélzó kiadvány. Gondolok itt arra, hogy a legnagyobb slágereid javarészt rádióbarát verzióban kerültek a lemezre, aztán rengeteg plusz dvd-anyag, videoklippek, fellépéseidről felvételek, ésatöbbi. A kérdésem az lenne tehát, hogy milyen fő szempontok alapján állítottad össze a "Volume" anyagát?
— A "Volume" elnevezés jelen esetben nemcsak a hangerőre, hanem az album összegző jellegére is utal. Ez az első igazi "Best Of" válogatásom, de nem kizárólag saját felvételek találhatóak rajta, hanem a legnépszerűbb remixeim közül is tartalmaz jónéhányat. Aztán nyilvánvalóan próbáltunk valami extrát is nyújtani a fan-eknek, így kerültek rá élő partifelvételek a közelmúltból és a videoklipjeim zöme is. Igen, tulajdonképpen ez egy abszolút a rajongóknak készült cucc, mindazoknak szól, akik így vagy úgy támogattak az évek alatt.

— Röviddel a "Volume" megjelenése után talán még kicsit korai a kérdés, de van már folyamatban új szerzői album?
— Igen. Amint már említettem, ha van időm a turné mellett, akkor stúdiózom, és jelenleg pont egy új szerzői nagylemezen dolgozom, ami előreláthatólag 2010-ben fog megjelenni.

— Sejtem, hogy nem árulhatsz el még részleteket, de egy picit hadd kíváncsiskodjak. Nagyjából milyenre tervezed zeneileg az új albumot? Számíthatunk újabb érdekes kollaborációkra más művészekkel?
— Még minden szupertitkos, de igen, annyit elárulhatok, hogy lesznek közreműködő társművészek is. Zeneileg egy természetes és logikus fejlődése lesz az eddig megszokott hangzásomnak. Nyitott vagyok az új dolgokra, szeretem ötvözni a zenémmel a különböző stílusok hatásait, és a technika fejlődése is folyamatosan új lehetőségeket biztosít, de a jövőben is alapvetően hű maradok ahhoz, amit egyszer elkezdtem.

— Ha már a stílusok keveredésénél tartunk... Nemcsak az elektronikában kalandozol el, hanem dolgoztál már együtt szimfonikus zenekarokkal is. Nem gondolkozol valamiféle komplexebb elektronikus-zenei alapokra írott, de szimfonikus darabon? Vagy esetleg klasszikus zenedarabok újraértelmezésén, mint ahogy azt mostanában több művész is megtette?
— Tudod, én csak akkor használok klasszikus elemeket, ha jól passzol a zenémhez. Nem azt figyelem, hogy más művészek is csinálnak ilyesmit és akkor nekem is muszáj beállnom a sorba. Ha egy jó ötletem támad, legyen az bármilyen hangzás, akkor egyszerűen csak megpróbálom megvalósítani, és ha úgy érzem, hogy a tökéletes eredmény eléréséhez egy teljes szimfonikus zenekar kell, akkor egy teljes szimfonikus zenekart használok. Talán egyszer eljön az idő, hogy én is belevágok egy komplett klasszikus anyag elkészítésébe, de nem erőltetem.

— Tudom, hogy nincs ínyedre, ha trance művészként aposztrofálnak, de nem tudom kihagyni a kérdést. Az utóbbi időben rengeteg kritika érte az úgynevezett trance sound-ot, hogy nem képes megújulni és kezd kicsit ellaposodni. Te hogy látod ezt? Talán ez az oka annak is, hogy tiltakozol a 'trance dj' címke ellen?
— Nem tiltakozom semmi ellen, de úgy gondolom, hogy amit csinálok, az nem egy szűken behatárolható dolog. Én elektronikus zenének hívom ezt az egészet, mert egyszerűen erről van szó. Ha figyeled a zenéimet, vagy az élő fellépéseimet, akkor hallhatod, hogy természetesen játszom jófajta trance zenéket, de emellett ugyanúgy hallhatsz kiváló techno-t, house-t, breakbeat-et, mindent amit szeretek. A lényeg, hogy a szettemhez és az adott hangulathoz illő legyen. Ha megkérdeznek, ezt valóban mindig szeretem leszögezni, de nem azért, mert cikinek találom a trance-t. Ezzel pedig már válaszoltam is a másik kérdésedre. Egyáltalán nem mondanám azt, hogy az elmúlt néhány évben unalmassá, vagy fáradttá vált volna a trance. Ellenkezőleg, inkább úgy látom, hogy rengeteg nagyszerű zene van, amit trance-ként kategorizálhatunk be. A trance hangzás még mindig élettel teli és az egyik legérdekesebb része az elektronikus zenének. Műfaji sajátosságából fakadóan nagyon muzikális és dallamközpontú, ennek következtében pedig szerintem sokkal többet ad, mint például valami minimal techno, ami szinte nem áll semmi másból, mint egy basszusdob-ból és hi-hat-ből.

— Egyébként merre látsz új utakat és lehetőségeket az elektronikus zenében? A különböző hibrid hangzások jelenthetik a jövőt, amit sokan mások is mondanak?
— Az elektronikus zene fő jellemvonása, hogy befogadó és abszolút nyitott mindenre és már eddig is rengeteg más műfajjal keveredett, olyanokkal is, amikkel korábban szinte senki sem gondolta volna. Ha például megnézed a legutóbbi szerzői albumomat, az "In Between"-t akkor találhatsz népzenei, popzenei, underground, vagy minimal-house elemeket is a zenékben. Pont erről beszéltünk az előbb, ez nem csak szimplán trance, mégha persze rengeteg trancy elemet is tartalmaz, hanem sokkal összetettebb annál. Én is úgy hiszem, hogy az elektronikus zenékben már csak különféle fúziókkal lehet érdekeset alkotni, ezek tárháza viszont végtelen, csak az alkotói képzelet szabhat határt az újabb és újabb ötleteknek.

— Mostanában sokat lehetett olvasni rólad a nevedet viselő, iPhone-okra készült alkalmazás kapcsán. Több nagynevű művész is előrukkolt már különféle promóciós iPhone vagy iPod alkalmazással. Hogyan jött az ötlet, hogy Te is előállj valami hasonlóval?
— Valóban egyre népszerűbbek ezek az alkalmazások, sok művész használja ki ezt a lehetőséget is, hogy eljusson a rajongókhoz. Ám mi nem olyasvalamit akartunk megvalósítani, ami mondjuk néhány információból, képből, és egy egyszerű zenelejátszóból áll, amin mixelni is lehet a zenéimet. Arra törekedtem, hogy olyat hozzunk létre, ami valóban hasznos lehetőségeket rejt magában. Persze tettünk bele vicces dolgokat, mint például a beépített fényrúd, de ha megnézed, akkor javarészt csupa olyan funkciót találhatsz benne, ami hasznos lehet a dj-k számára is. Például a beépített rezgésmérő minden olyan dj-nek jól jöhet, akik digitális rendszeren zenélnek. Sok esetben túl nagy vibráció éri a felszereléseket, aminek kellemetlen következményei is lehetnek, a rezgésmérő segítségével viszont könnyedén be lehet állítani mindent úgy, hogy ne érje zavar a rendszert. Szóval amellett, hogy tettünk bele szórakoztató elemeket, ez egy nagyon hasznos dolog, akár professzionális szinten is.

— Ha már az alkalmazásoknál tartunk, jelenleg milyen szoftverekkel dolgozol a stúdióban és az élő fellépéseiden?
— 1996 óta hűséges vagyok a Logic-hoz, ez a fő program, amit a stúdióban használok zenekészítéskor. Amikor élőben játszom, az egyik laptopon Mainstage-t használok, ami része a Logic-nak, a másik komputeren pedig Ableton fut, a kettő pedig össze van szinkronizálva.

— Pár hónapja Te is megtalálható vagy a Twitteren. Mik az eddigi tapasztalataid az új őrülettel?
— A Twitter egy igazán cool dolog, nagyon gyors és egyszerű mód a kommunikációra. Az emberek mindig azt kérdezik "min melózol mostanában?", vagy "mi várható tőled legközelebb?" A Twitter pont arra kiváló, hogy kicsit kommunikálj a rajongókkal, bármikor feldobhatsz apró infókat, például "ezt az őrült hetet végig a stúdióban töltöttem, épp befejeztem ezt vagy azt...", "óriási volt a hangulat x vagy y fesztiválon, vagy klubban" és hasonlókat. Mindenképpen egy extra kapcsolatot létesíthetsz a rajongókkal.

— Térjünk vissza egy kicsit zenei témákra. A Vandit-tel sok energiát fordítasz arra, hogy fiatal tehetségek zenéit is publikáljátok a sajátjaid mellett. Sok, ma már világszerte ismert producer kezdte bontogatni a szárnyait a Vandit-nél. Amikor egy beküldött demót hallgatsz, milyen pontok alapján ítéled meg, hogy ki az igazán tehetséges, és hogy érdemes-e megadni neki a lehetőséget?
— Ha tetszik nekünk, akkor kiadjuk, ez ilyen egyszerű. Persze nyilvánvalóan a kiadó A&R szakemberei és én is rengeteget tudunk az elektronikus zenéről, így egyből kiszúrjuk, hogy mi az ami csak egy sokadik koppintás, és mi az ami érdekes lehet és új, kreatív ötleteket rejt magában. Azok a beküldött anyagok, amik az utóbbi kategóriába esnek, számíthatnak arra, hogy megjelenhetnek a Vandit-nél, érkezzenek bárkitől és bárhonnan. Mindenki egyenlő esélyekkel indul.

— A fellépéseid során hogyan szelektálod a zenéket? Az utóbbi időben mintha egyre jobban túlsúlyba kerülnének a saját és Vandit kiadványok a szettjeidben. Mennyire figyeled még az aktuális lemezmegjelenéseket a rengeteg neked címzett promo és demo anyag meghallgatása mellett?
— Azért ez nem egészében igaz, játszom sok más előadótól is zenéket. Arra pedig, hogy miért dominálnak az általunk kiadott zenék a szettjeimben, nagyon egyszerű a válasz, hiszen a zenék, amiket megjelentetünk, nyilvánvalóan azok, amiket szeretünk. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nagyon kritikus és válogatós vagyok, ha a szettjeim műsorának összeállításáról van szó. Aztán odafigyelek arra is, hogy az adott atmoszférájú rendezvényen mi a legmegfelelőbb a közönségnek, hiszen én vagyok értük és nem fordítva. Nem jövök zavarba, ha netán teljesen mást kíván meg az adott buli hangulata, mint amit előtte elterveztem. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát.

— Németország és a világ ezekben a napokban ünnepli az újraegyesülést és a berlini fal leomlásának 20-ik esztendejét. Az interjúidban és az életrajzaidban is sokszor felbukkan ez a téma. Hogyan éled meg a történteket ennyi idő után, milyen most úgy visszatekinteni, hogy már 20 év eltelt?
— Őrült egy 20 év telt el azóta, az biztos. Ha csak a zenéket, és kimondottan az elektronikus zenét nézzük, az egész egy parányi mozgalom volt 20 éve, mára pedig a világ legnagyobb ifjúsági kultúrájává fejlődött. Ha pedig megnézed Németországot, egy megosztott országból hatalmas és modern társadalommá vált. Persze nekünk is vannak problémáink, nem is kevés, de a lényeg, hogy közösen oldjuk meg őket. Ugyanígy, ha visszaemlékszünk, egész Európa megosztott volt annak idején, ma pedig az európai unióban élünk, és mindenki részesülhet az előnyeiből. Az útleveled felmutatása nélkül utazhatsz egyik országból a másikba, ami korábban elképzelhetetlen volt, aztán sok országban ugyanazt a fizetőeszközt használjuk, és még sorolhatnám. Szóval tényleg rengeteg pozitív dolog történt azóta, hogy Németország újraegyesült. Természetesen még nem minden tökéletes, de pont ez az amin dolgoznunk kell.

— Mit gondolsz, mit csinálnál ma, ha a történelem másképp alakult volna, még mindig a régi rendszerben élnénk, és állna a berlini fal is?
— Egy rokonnak köszönhetően már a fal leomlása előtt sikerült elhagynom Kelet-Németországot, szóval lehet, hogy amúgy is nyugaton lennék. Ha mégsem így alakult volna, akkor ki tudja... szeretem a jó ételeket, szóval lehet, hogy szakács lennék valamelyik kelet-berlini étteremben.

— Lesz valami évfordulós rendezvény Berlinben, amin Te is részt veszel?
— Igen, én szereztem a himnuszát a hivatalos városi ünnepségnek. Ez egy klasszikus darab lesz, klasszikus hangszerekkel, tehát nem elektronikus, nem trance, vagy techno. Egy igazi klasszikus ballada lesz, nagy zenekar közreműködésével.

— Csak ezen az ünnepségen lesz hallható a mű, vagy tervezed a hivatalos megjelentetését is?
Igen, tervben van, hogy kiadjuk valamilyen formában, a dal címe egyébként "We Are One - No More Barriers" lesz.

— Két éve jártál utoljára nálunk, legvégül kérlek üzenj valamit a magyarországi rajongóidnak!
— Az ilyen kérdésekre mindig udvarias választ illik adni, de tényleg őszintén mondhatom, hogy nagyon várom már, hogy visszatérjek Magyarországra. Sokszor játszottam már nálatok, és bármikor jövök, mindig nagyszerű élményekben van részem. Köszönöm a magyar rajongóknak a támogatást és biztosak lehettek benne, hogy jól fogjuk magunkat érezni együtt !

Kapcsolódó linkek:

— www.pvdparty.hu
— www.paulvandyk.com
— www.deadcode.hu

(Forrás: Pulzar.hu)

A Booka Shade többet akar adni

A 'Memento' és a 'Movements' és a 'The sun and the neon light' után megérkezett a berlini tech/electro/minimal duó Walter Merziger és Arno Kammermeier aka Booka Shade harmadik szerzői albuma a 'More!'. Nos címe alapján az eddigiekhez képest többet remélünk, s a felvonultatott stílusok mennyiség alapján be is igazodik eme iránymutatás. A fiúk munkásságának bemutatásától eltekintenék, hiszen két korábbi lemezük kapcsán már összegeztem mit is köszönhet neki az elektronikus tánczene.
Szolid két évnyi koplalás után 11-szeresen megkapjuk a hiányolt Booka-adagunkat. A kezdő 'Havanna Sex Dwarf' egyből meg is fekszi a finnyások gyomrát illetve hallójáratait, ugyanis elég debil darabot sikerült felvezetőnek bepasszintani. Az első pár taktus után valami hihetetlen fülsértő dallam kezdi el szétrombolni a hosszú évek alatt gondosan felépített BS-imidzset. Aztán bejön egy deep hang illetve egy manó hangszín (valhogy így szólna egy dwarf!?). Mielőtt ocsúdnánk a sokkból jön egy agresszív baseline is, ami tovább rontja a szitut. Gyorsan a tovább gombra nyomva már kellemesebb hanghullámok támadnak be a 'Donut' személyében. Itt már hallhatunk pár ismerős hangképet a fiúk előző albumairól, ami egyből meg is nyugtat. Kicsit dub-os, laza dolog kezd kibontakozni, a kiállásban egy igencsak sejtelmes és elnyújtott string-gel, majd egy oldskool dallam kap a szárnyára bennünket. Azt hiszem ez a darab élőben előadva tud a leginkább kiteljesedni. A 'Regenerate' is dub-os zajjal nyit, melyre egy szigorú 4/4-es struktúra rakódik. A vendégvokalista Elsianne Caplette érdekes hanghajlításai révén egy különleges kompozíciót kapunk, amelyből nem hiányozhatnak a játékos elektro elemek sem. A 'Door' igazi subgyilkosan kezd, majd egy sejtelmes morgás és egy poros szinti hang adják a track savát-borsát. A 'Teenage Spaceman' mélázós szintijéhez egy nagyszerű lead-dallam társul (a kockamegoldások pedig elmaradnak), ami révén ez a darab lett az album legizgalmasabb darabja. A 'Divine' egy dögös orgonás deep techno a Yello-ból ismert nagy öreg dieter Meier monológjával nyakonöntve. A 'Scaramanga' egzotikus irányba indul a ritmusszekciót tekintve, majd pillanatok alatt egy fősynth révén a techno hőskorszakát megidéző menetelős track kerekedik belőle (olyan Inner City vs Devilfish érzés), nálam ez a második fénypont. A 'L.A. Tely' sem tér le az előző trackben belőtt hangzástól, csupán a ritmusképlet egy kicsit szaggatottabb, amúgy egy totális hátradőlős, after zene dögös dallammal. A 'Bad love' Chelonis R. Jones dumájával indul, melyben kifejezi, hogy számára a zene az élet, azt hiszem ez a fiúk ars poetica-jának megfogalmazásaként is vehető. A track egy nyugis, space-s beütésű techno alkotás Jones énekével megtámogatva, fincsi. A 'No difference' egy pöpec két és fél perces ambient borulás egy phase-elt gitárszólammal valamint egy borzongatóan gyönyörű synth körítéssel. A 'This is not the time' sem bontja le a tetőt, szépen lassan hömpölyög a megszokott Booka Shade-s profizmus jegyében. Dallamos, szellemes, élvezetes. A záró 'Das letzte mal' már agresszívabb egy fokkal, kvázi egy acid-tech alapokon zakatoló rap cumót fülelhetünk meg német nyelven eladőva (a háttérben dolgozó string mintha Marusha Unconditional love című darabjából csöppent volna ide).
Összességében egy igen összetett és élvezetes lemezzel van dolgunk, amelynek vezérszála a techno és az electro, viszont sok benne a deep és dub beütés is. Egy-két gyengébb pillanattól eltekintve végig a profizmus dominál, illetve minőségi zene kényezteti a hallójáratainkat. Tőlem egy 8/10-et kap!

Booka Shade - More!

Label: Get Physical Music
Katalógus szám: KMCD001
Ország: Németország
Megjelent: 2010. április
Stílus: Techno, minimal, electro
Producerek: Walter Merziger, Arno Kammermeier

Tracklist:
1. Havanna Sex Dwarf (3:50)
2. Donut (Interpretation) (3:12)
3. Regenerate (5:33)
4. The Door (2:59)
5. Teenage Spaceman (5:35)
6. Divine (3:53) (feat. Yello)
7. Scaramanga (5:10)
8. L.A.tely (3:08)
9. Bad Love (5:13)
10. No Difference (2:21)
11. This Is Not The Time (4:46)

Preview és angol nyelvű kritika

Lapozgató: Safri Duo - Tribal Percussion Pop [Check Magazin 2001/12.]

A Lapozgató ezúttal 2001-be röpít vissza mindenkit, amikor egy különleges hangzás szedte áldozatait világszerte. Uffe Savery és Morten Friis azaz a Safri Duo egy meglepő húzással előállva keresztezte a percussion hangzást a house-zal és trance-szel. A fiúkkal egy 2001-es magyarországi fellépésük után beszélgetett a Check Magazin riportere.

"Neked, nekem és mindenkinek van néhány titkos favoritja, melyekről hol lelkendezve, hol szemlesütve áruljuk el érzéseinket. Ez gagyi, az meg ultra komoly!? Nálunk eme utóbbi mondat általában a sznobizmus első számú és igen sűrűn használandó félmondatai közé tartozik, mely kijelentés mögött természetesen alig, vagy egyáltalán nincs tartalom. Persze léteznek kivételek, felvételek, előadók, DJ-k és zenekarok, akik bármennyire is meglepő, de vonzzák az ellentéteket. Hogy mi lehet ennek az oka? A nagy öreg Bakai erre simán rávágná: a GROOVE! A 2001. november 16-án kis hazánkba látogatott Safri Duo, ezen groovy projectek között jelenleg a legkedveltebb és a legszórakoztatóbb, ami köszönhető a halálosan profi zenei múltjuknak és a számomra is meggyőző szimpátiájuknak. A már védjeggyé vált Safri-hangzást, annak idején maga Danny Tenaglia is istenítette, és karcossá pörgette. Ultra komoly, nem? A világszerte nagy népszerűségnek örvendő páros idejéből sajnos csak egy tévés fellépésre futotta hazánkban, de érkezésük után egy pár órával a Check Magazinnak sikerült őket szóra bírni egy rövid interjú erejéig, amelyben elmesélték, hogyan formálták át a határokat a klasszikus és az elektronikus tánczene között...

Uffe és Morten

— A klasszikus zene és a modern tánczene messze esik egymástól, de ti könnyedebb állapotot képviseltetek az új időszámítás előtt is. Nagyon szélsőséges hasonlattal élve, ti eddig is a klasszikus zene punk-jai voltatok?
— Igen, ez így igaz. Teljesen új koncepciót alakítottunk ki. Ez az oka annak, a zenei oldalát vizsgálva, hogy ez a váltás sem volt olyan hatalmas, mint ahogy azt az emberek gondolják. A klasszikus zenében is megtalálható a percussion. Mi komoly darabokat is játszottunk, ugyanúgy, mint modernebb klasszikusokat, olyan zeneszerzőktől akiknek például rockos volt a háttere. A klasszikus percussion-ben megtalálható egyfajta stílus, a minimál és tulajdonképpen ez az akusztikus módja a techno és house zene megalkotásának. Ezt csináltuk, aztán amikor először elmentünk klubokba, rájöttünk, hogy mekkora összefüggés van a mi zenénk és a programozott house illetve techno közt. Aztán összeraktuk a kettőt és nagyon jó dolgok jöttek ki belőle. A mi hangzásunk sokkal erőteljesebb lett a programozott hangoktól, és nem utolsósorban az "élő" fellépéseink alatt elképesztő hatásokat nyújt.

— Hogy érzitek, a Safri Duo egy kicsivel közelebb hozta a zenei határokat egymáshoz? Számotokra egyáltalán léteznek határok a zenén belül? Az "Episode II" elkészítésekor mennyire volt irányadó a komolyzenei múltatok?
— Amikor a klasszikus zenét és a popot kevered össze, akkor pontosan ez történik. A határok szinte eltűnnek, az 'Episode II'-n azonban ezt nem lehet rögtön észrevenni. A klasszikus hátterünk nélkül ugyanis nem lenne meg a megfelelő tudásunk, és nem jöhetett volna létre az új album sem. Technikailag az albumunkat a "klasszikus világban" építettük föl.

— Nem zavar benneteket, hogy a német piacon most mindenki benneteket utánoz, és elnevezték a zenéteket "percussion pop"-nak?
— Nem, mivel ezt a nevet használjuk mi is. Pontosabban tribal percussion pop-nak nevezzük. Manapság fontos minden stílusnak nevet adni, különben nem lehet eladni. Safri Duo? Mi az? Világzene, klasszikus együttes...Mi döntöttünk úgy, hogy percussion popnak nevezzük, de sosem hittük volna, hogy valójában pop lesz belőle. Minden a klubokban kezdődött a 'Played-A-Live (The Bongo Song)'-al. Azt hittük, hogy csak a klubbereknek fog tetszeni, aztán nem sokkal ezután a rádióállomások is játszani kezdték. Így lett belőle pop, és csak ezután nevezte el a közönség 'Bongo Song'-nak.

— A 'Played-A-Live' hallatán azt hittem, hogy ez egyszeri dolog tőletek, eddigi munkáitok alapján. Az album megjelenésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon is komolyan gondoljátok. Az első kislemez elkészültekor már tudatos volt, hogy átlovagoltok a táncparkettre, vagy csak később körvonalazódott a végeleges terv?
— Először a mi részünkről is egy kísérletként indult, hogy valami instrumentális darabot hozzunk létre a dance világában. Aztán amikor befejeztük a stúdiómunkákat, úgy táncoltunk a stúdióban, mint két őrült, és rájöttünk, hogy remek darabot sikerült összehoznunk.

— Ki volt az ötletgazda és ki mutatta az irányt az új ösvényen?
— Több lépésben sikerült összehoznunk. Először 1999 tavaszán kezdtünk el kísérletezni rajta, és akkoriban kezdtük megtanulni a dolgok technikai részét is. azelőtt soha nem használtunk ilyen felszereléseket, és semmit nem is tudtunk róluk. Főleg az első hónap volt nagyon nehéz, mivel addig zenéket szereztünk, és nem volt könnyű hozzászokni, ahhoz hogy úgymond "egyszerűbben" gondolkozzunk, és megtanuljunk az egyszerűbb ötletekkel dolgozni. Egy hónap hosszas kínlódás tán teljesen új dologba kezdtünk. Egy alapritmusra írtunk dobszólót, amit csak bongón és base dobon játszottunk. Ez volt az alapja a 'Played-A-Live (The Bongo Song)"-nak...

A percussion pop királyai

— Mindenki tisztában van vele, hogy ti egy igazi live project vagytok, nagy színpadon, nagy koncertközösség előtt...A kisebb fellépések alkalmával miként lehet kivitelezni ezt a hangzást, ezt a percussion mennyországot? Remélem nem playback-ről nyomjátok!
— Nem, ha arra kerül a sor, hogy kisebb helyen lépjünk fel, akkor egy számot játszunk csak, ez rendszerint a 'Played-A-Live'. A felszerelésünk 1,5 tonna, így nem tudunk kis klubokban sem föllépni. Számunkra az ideális, ha minimum 1500 "emberes" a klub. A 'Played-A-Live' elég egyszerű, mivel ehhez csak bongókat és dobokat használunk.

— A közönségben a zenéteken kívül hasonló szimpátiát keltett a lazaságotok és fiatalos energiátok. Elárulnátok hány évesek vagytok?
— Nagyon fáradtak vagyunk, már nincs bennünk semmi energia (nevetnek). Az egyikünk 33, a másikunk 35 éves.

— Eme kaland alatt mennyiben változott meg a felfogásotok a zenéről, a közönségről, a fellépésekről? Könnyű volt megszoknotok ezt a közeget?
— Nem volt nagyon nehéz, mivel rengeteg élvezet és sikerélmény van benne. a közönség egyszerűen szenzációs, és az is remek érzés, hogy egy dal, ami otthon a stúdióban készül el, és kis idő után már az egész világ számára ismertté válik.

— A 'Samb Adagio' után itt az újabb kislemezetek, a 'Baya Baya', ami ugyancsak nagyon népszerű. Gondoltátok volna, hogy ilyen sikerszériátok lesz? Az igazán izzasztó fellépések és produkciók között, áruljátok el, hogy bírjátok energiával?
— Minket is meglepett, hogy a számaink, (főleg az első) ekkora sikereket értek el. Ez persze nem kis nyomást is helyezett ránk, a többi számot nézve. A 'Played-A-Live' sikerei miatt azonban biztosak voltunk benne, hogy az új hangzás, amit kitaláltunk - a Tribal percussion pop - be fog válni. Mindig is nehéz volt új stílusokat alkotni, de úgy éreztük, hogy ez a megfelelő irány számunkra. Kemény munka volt...Az energiákat a közönségünkből merítjük, ez a legjobb forrás! De azért nem árt néha aludni sem."

Forrás: Check Magazin 2001/12.