Számtalan olyan producer ténykedik az elektronikus szcénában, akiről munkáin túl nem tudni szinte semmit. Ugyanez a helyzet az amerikai Derek Howell-lel is, aki az elmúlt 5 évben számtalan minőségi zenével látta el a lemezlovasokat és a közönséget, viszont magáról Derek-ről a magánemberrről semmit sem tudunk. Munkáját világszerte elismerik, így nem csoda, hogy a GU-nál és a Bedrock-nál is jöttek ki produkciói. A Musicforever.hu 2007-ben készített vele interjút, amiből minden eddigi kérdésünkre választ kaphatunk.— Mikor információkat szeretne megtudni rólad az ember, nincs könnyű helyzetben, szinte alig akad használható tudnivaló rólad. Kérlek, mesélj kicsit magadról az olvasóknak!
— Sziasztok, Derek vagyok. Már 5 éve foglalatoskodom zeneírással, és rendkívül élvezem, ez a legjobb dolog számomra az életben. Szeretek filmeket nézni, a zenében mindenevő vagyok, valamint imádok éjjel vezetni. Alkalomadtán lemezlovaskodom clubokban, és a maradék időmet a stúdiómban töltöm dance ütemek fabrikálásával.
— Érdekes módon még a MySpace oldaladon sem lehet találni a zenéiden kívül szinte semmit. Ez tudatos, vagy még nem volt időd megcsinálni az oldalad?
— Nincs titkolnivalóm, csak valójában alig van időm a MySpace oldalammal foglalkozni. Azt hiszem ez sajnos még egy ideig így marad.
— Nálatok az Egyesült Államokban a hódító stílus manapság az r'n'b. Hogy bírsz érvényesülni?
— Nos, főleg Houstonban, az uralkodó club zene valóban a hip hop és az r'n'b, de minden hónapban volt és van is egy-két elektronikus zenés este, szóval van rá alkalom, hogy kiélhessem a vágyaim.
— Nagyon sok rádióállomáson hallhatunk téged zenélni. Hogyan kerülsz kapcsolatba ezekkel a műsorokkal?
— Általában sima e-mail-en keresztül keresnek meg, hogy vendégeskedjem a műsoraikban, de nagyon sok felkérés érkezik a MySpace oldalamra is, hogy készítsek szetteket embereknek. Sajnos elég nehéz igent mondani, mert annyian szeretnének egy-egy mixel gazdagabbak lenni, hogy egyszerűen nincs annyi időm, hogy mind elkészítsem. A rádiókra visszatérve végül is az a legegyszerűbb módja, hogy elérjenek, ha írnak egy üzenetet a MySpace-en.
— Meséld el légy szíves, hogy melyik zenédre, avagy zenéidre vagy leginkább büszke?
— Ha visszatekintek a múltba, akkor a ’Yah Yah’ című zenémre vagyok a legbüszkébb, mert azt a muzsikámat készítettem el a leggyorsabban; szükségem is volt a fürgeségre, mert ritkán van akkora ihletem, mint volt abban a pár napban, mikor azt a track-et állítottam össze. Azt gondolom, hogy általában a producerek azokra a zenékre a legbüszkébbek, melyek érzelmileg közel állnak saját magukhoz.
— A zeneírás számodra csak hobbi, vagy tervezed, hogy ebből élsz majd meg?
— Mindenképpen tervezem, hogy majd ebből keresem a kenyerem a jövőben, de jelen pillanatban csak akkor írok zenét, ha van időm.
— A szakma legnagyobb neveivel dolgozol együtt, és mégis a háttérben maradsz. Ezt direkt szeretnéd így, vagy csak egyszerűen elnyomnak a többiek? Hogy megy ez a zenebizniszben?
— Mikor még csak kezdő lemezlovas voltam, annyit szerettem volna elérni, hogy felállhassak a pódiumra, és csak pörgethessem a kedvenc zenéim, de mivel inkább már a zeneírás felé megy el a karrierem, így megelégszem azzal, ha csak azt csinálom, amit szeretek. Még mindig imádok tömegek előtt játszani egy clubban, de jelenleg nem tudom magam elképzelni a zeneírás öröme nélkül.
— Azt mindenképpen illik tudni rólad, hogy a világ leghíresebb kiadóinak védelmező kezei alatt dolgozhatsz, ez a Global Underground és a Bedrock. Mennyi időbe telt, hogy felfigyeljenek rád, valamint milyen érzés ilyen kiadóknak dolgozni?
— Azt hiszem, már jó néhány éve történt, hogy felvettük egymással a kapcsolatot. Számomra mindig nagyon könnyű ilyen kiadóknak dolgozni, mert egyszerűen megengedik, hogy abban a stílusban írjam a zenéimet, amiben akarom. Néhány olyan kiadóról is hallottam, hogy megmondják a producernek, milyen zenét írhat és milyet nem, de hála istennek ilyen problémám még nem volt sem a Bedrock-kal, sem a GU-val, és ez megnyugtat.
— Ha végighallgatjuk az összes eddigi dalaidat, találunk lassabb, nyugodt dallamokkal tűzdelt track-et, de mindeközben ugyanennyi keményebb progresszív számot is hallhatunk tőled. Mely stílust érzed magadhoz közelebb?
— Mindkettőt szeretem. Ha jól belegondolok, a zeneírói „pályám” kezdetén inkább progresszív track-eket készítettem, de manapság már nem csak ilyen stílust írok, és az sem utolsó, hogy nem görcsölve ülök a gép előtt, hanem akkor csücsülök le a monitor elé, mikor kedvem van. Azt hiszem ez a legjobb taktika.
— Mi a véleményed a minimal és az electro stílusról?
— Mindegyiket szeretem, ha igényesen van körítve. Minden zenében van olyan kiemelt rész, melyhez kapcsolunk valamilyen stílust, ez ugyanígy igaz a minimalra és az electrora is. Mindkét stílust szeretem játszani, mikor lemezlovaskodom, de inkább hangulatfüggő, hogy melyiket rakom fel épp.
— Melyik élő fellépésed számodra a legemlékezetesebb?
— Talán az első alkalom, mikor Mar del Plata-ban játszottam, Argentínában. Egyszerűen gyönyörű éjjel volt, a közönség is fantasztikusan bulizott, és vette a lapot, alig bírtam abbahagyni a zenélést. Azt hiszem reggel 9-kor álltunk le, de még akkor is jól éreztük magunkat.
— Mivel foglalatoskodsz mostanában, hol dolgozol?
— Jelenleg nappal egy étteremben dolgozom, éjjel pedig megpróbálok zenét írni. Nagyon kellemes bioritmus tud ám lenni.
— Mikor nem a zeneírással foglalkozol mivel ütöd el az időd, van valamilyen hobbid, amiről szívesen mesélnél?
— Viccesen hangzik, de talán a legnagyobb hobbim az, mikor a barátokkal és ismerősökkel összeülve beszélgetünk és vitatkozunk filmekről. Eléggé jól ismerjük a filmeket, és jól szórakozunk, miközben kifigurázzuk a rosszabb filmeket, meg a pop zenét.
— Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Derek?
— Legnagyobb tervem, álmom az, hogy egy bandát összehozunk a barátokkal, és kiváló nekünk tetsző zenét játszunk. Remélem egyszer összejön.
— Végül pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit üzennél a magyar közönségnek, embereknek?
— Ami most egyből beugrik az talán klisének veszitek. Kövesd az álmod, akármi is történjék, ne engedd, hogy más irányítsa az életed. Döntsd el magadban, hogy mi fontos, és mi nem, és így éldd az életed.
— Sziasztok, Derek vagyok. Már 5 éve foglalatoskodom zeneírással, és rendkívül élvezem, ez a legjobb dolog számomra az életben. Szeretek filmeket nézni, a zenében mindenevő vagyok, valamint imádok éjjel vezetni. Alkalomadtán lemezlovaskodom clubokban, és a maradék időmet a stúdiómban töltöm dance ütemek fabrikálásával.
— Érdekes módon még a MySpace oldaladon sem lehet találni a zenéiden kívül szinte semmit. Ez tudatos, vagy még nem volt időd megcsinálni az oldalad?
— Nincs titkolnivalóm, csak valójában alig van időm a MySpace oldalammal foglalkozni. Azt hiszem ez sajnos még egy ideig így marad.
— Nálatok az Egyesült Államokban a hódító stílus manapság az r'n'b. Hogy bírsz érvényesülni?
— Nos, főleg Houstonban, az uralkodó club zene valóban a hip hop és az r'n'b, de minden hónapban volt és van is egy-két elektronikus zenés este, szóval van rá alkalom, hogy kiélhessem a vágyaim.
— Nagyon sok rádióállomáson hallhatunk téged zenélni. Hogyan kerülsz kapcsolatba ezekkel a műsorokkal?
— Általában sima e-mail-en keresztül keresnek meg, hogy vendégeskedjem a műsoraikban, de nagyon sok felkérés érkezik a MySpace oldalamra is, hogy készítsek szetteket embereknek. Sajnos elég nehéz igent mondani, mert annyian szeretnének egy-egy mixel gazdagabbak lenni, hogy egyszerűen nincs annyi időm, hogy mind elkészítsem. A rádiókra visszatérve végül is az a legegyszerűbb módja, hogy elérjenek, ha írnak egy üzenetet a MySpace-en.
— Meséld el légy szíves, hogy melyik zenédre, avagy zenéidre vagy leginkább büszke?
— Ha visszatekintek a múltba, akkor a ’Yah Yah’ című zenémre vagyok a legbüszkébb, mert azt a muzsikámat készítettem el a leggyorsabban; szükségem is volt a fürgeségre, mert ritkán van akkora ihletem, mint volt abban a pár napban, mikor azt a track-et állítottam össze. Azt gondolom, hogy általában a producerek azokra a zenékre a legbüszkébbek, melyek érzelmileg közel állnak saját magukhoz.
— A zeneírás számodra csak hobbi, vagy tervezed, hogy ebből élsz majd meg?
— Mindenképpen tervezem, hogy majd ebből keresem a kenyerem a jövőben, de jelen pillanatban csak akkor írok zenét, ha van időm.
— A szakma legnagyobb neveivel dolgozol együtt, és mégis a háttérben maradsz. Ezt direkt szeretnéd így, vagy csak egyszerűen elnyomnak a többiek? Hogy megy ez a zenebizniszben?
— Mikor még csak kezdő lemezlovas voltam, annyit szerettem volna elérni, hogy felállhassak a pódiumra, és csak pörgethessem a kedvenc zenéim, de mivel inkább már a zeneírás felé megy el a karrierem, így megelégszem azzal, ha csak azt csinálom, amit szeretek. Még mindig imádok tömegek előtt játszani egy clubban, de jelenleg nem tudom magam elképzelni a zeneírás öröme nélkül.
— Azt mindenképpen illik tudni rólad, hogy a világ leghíresebb kiadóinak védelmező kezei alatt dolgozhatsz, ez a Global Underground és a Bedrock. Mennyi időbe telt, hogy felfigyeljenek rád, valamint milyen érzés ilyen kiadóknak dolgozni?
— Azt hiszem, már jó néhány éve történt, hogy felvettük egymással a kapcsolatot. Számomra mindig nagyon könnyű ilyen kiadóknak dolgozni, mert egyszerűen megengedik, hogy abban a stílusban írjam a zenéimet, amiben akarom. Néhány olyan kiadóról is hallottam, hogy megmondják a producernek, milyen zenét írhat és milyet nem, de hála istennek ilyen problémám még nem volt sem a Bedrock-kal, sem a GU-val, és ez megnyugtat.
— Ha végighallgatjuk az összes eddigi dalaidat, találunk lassabb, nyugodt dallamokkal tűzdelt track-et, de mindeközben ugyanennyi keményebb progresszív számot is hallhatunk tőled. Mely stílust érzed magadhoz közelebb?
— Mindkettőt szeretem. Ha jól belegondolok, a zeneírói „pályám” kezdetén inkább progresszív track-eket készítettem, de manapság már nem csak ilyen stílust írok, és az sem utolsó, hogy nem görcsölve ülök a gép előtt, hanem akkor csücsülök le a monitor elé, mikor kedvem van. Azt hiszem ez a legjobb taktika.
— Mi a véleményed a minimal és az electro stílusról?
— Mindegyiket szeretem, ha igényesen van körítve. Minden zenében van olyan kiemelt rész, melyhez kapcsolunk valamilyen stílust, ez ugyanígy igaz a minimalra és az electrora is. Mindkét stílust szeretem játszani, mikor lemezlovaskodom, de inkább hangulatfüggő, hogy melyiket rakom fel épp.
— Melyik élő fellépésed számodra a legemlékezetesebb?
— Talán az első alkalom, mikor Mar del Plata-ban játszottam, Argentínában. Egyszerűen gyönyörű éjjel volt, a közönség is fantasztikusan bulizott, és vette a lapot, alig bírtam abbahagyni a zenélést. Azt hiszem reggel 9-kor álltunk le, de még akkor is jól éreztük magunkat.
— Mivel foglalatoskodsz mostanában, hol dolgozol?
— Jelenleg nappal egy étteremben dolgozom, éjjel pedig megpróbálok zenét írni. Nagyon kellemes bioritmus tud ám lenni.
— Mikor nem a zeneírással foglalkozol mivel ütöd el az időd, van valamilyen hobbid, amiről szívesen mesélnél?— Viccesen hangzik, de talán a legnagyobb hobbim az, mikor a barátokkal és ismerősökkel összeülve beszélgetünk és vitatkozunk filmekről. Eléggé jól ismerjük a filmeket, és jól szórakozunk, miközben kifigurázzuk a rosszabb filmeket, meg a pop zenét.
— Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Derek?
— Legnagyobb tervem, álmom az, hogy egy bandát összehozunk a barátokkal, és kiváló nekünk tetsző zenét játszunk. Remélem egyszer összejön.
— Végül pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit üzennél a magyar közönségnek, embereknek?
— Ami most egyből beugrik az talán klisének veszitek. Kövesd az álmod, akármi is történjék, ne engedd, hogy más irányítsa az életed. Döntsd el magadban, hogy mi fontos, és mi nem, és így éldd az életed.
Forrás: Musicforever.hu 2007. július 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése