Steve Brian Marksun nélkül is nagyot alkotott

Ki az a Steve Brian? Ez volt az első kérdés, amikor is a 'Calera' című albumot megláttam. Egy kis agytorna (és discogs-os keresgélés) után aztán beugrott, hogy Steve Brian aka Steve Brünig nem más, mint a Marksun & Brian formáció oszlopos tagja. Ebből az infóból már sejtettem, hogy nagy gond nem lehet, csupán az volt kérdéses, hogy Brian a megszokott Euphonic-os elemekkel operált-e vagy sem. Később erre megkapjuk a választ. Brünig Steve Brian-ként három szingle megjelenést tudhat a maga mögött, a 'Starlight'-ot, a 'Yaya'-t és a 'La Gomera'-t (a középső az Euphonic-on, a másik kettő a Lange Recordings-on látott napvilágot). Ezek kivétel nélkül kellemes, remekül összepakolt alkotások voltak, így nagy várakozással estem a hanganyagnak.
A Britty-vel közös 'Day star' egy kellemes törtütemes zene, öblös basszusokkal és egy csöpp akusztikus gitárral megspékelve. Intro-nak tökéletes. Ezt követi a jól ismert 'Yaya', ami szépen inkább a prog house kategóriába suvasztható. A vokál ad egy kis etno ízt az egésznek, az sztringekkel a fellegekbe emelkedünk. A 'Casa Maria' 4 és fél percre 'Cafe del mar' hangulatot varázsol flamenco-stól, spanyol vokálostól. Profi munka. A 'Salida del sol' sem adja le a színvonalat, egy bizsergető prog-ba oltott szerzemény bontakozik ki a fülünk hallatára. Minden a helyén, pofás vokál (megint Britty révén), ATB-t idéző gitártéma, az alapok a Dinka-féle vonalat idézik meg. Az 'Arure' elidőzik a tengerparton, ugyan nem kimondottan az a chill out zene, mivel törtütem zakatol rendesen, viszont a kiállásban bekapcsolódó gitár megerősít, mediterrán vidéken járunk. A 'Vueltas' már jóval trance-sebb az előző számoknál, David Berkeley révén egy intelligens uplifting darab kerekedik ki belőle. A 'Garajonay' akár Chicane 'Far from the maddening crowds' albumán is megállta volna a helyét, annyira adja ugyanazt az atmoszférát. A szintén lazulós 'San Sebastian'-nál elfogytak a jelzőim, csodaszép munka, minden a helyén itt, a spanyol nyelv egzotikussá varázsolja a felcsendülő house kompozíciót. A 'Jenny'-ben a gitár és a zongora vív ádáz harcot egymással, tökéletes ez is. A címadó 'Calera' talán egy kicsit halványabbra sikerült a többinél, az alapok pumpálnak rendesen, de valami hiányzik nekem innen. A 'La playa' príma levezető, gitáros ambient ala Steve Brian. Kvázi bónuszként a 'Day star' három verzióját is meghallgathatjuk.
Összességében nagyon kellemes csalódtam ebben a lemezben. Egy azért, mert többségben voltak a lassabb szerzemények, amelyek egy különleges atmoszférát kölcsönöztek az egésznek. A gyorsabb alkotásokban is csak ritkán köszönnek vissza az unásig használt sémák. Számomra eredeti nyújt, kreatív, alaposan megkomponált. Kell ennél több? 9/10.

Steve Brian - Calera

Label: Euphonic Germany
Katalógus szám: EUPH120
Ország: Németország
Megjelent: 2010. július
Stílus: Trance, downtempo
Producer: Stefan Brünig

Tracklist:
1. Day Star (ft Britty) (3:58)
2. Yaya (6:51)
3. Casa Maria (ft Almadrava) (4:25)
4. Salida del Sol (ft Britty) (4:37)
5. Arure (4:30)
6. Vueltas (ft David Berkeley) (6:46)
7. Garajonay (1:53)
8. San Sebastian (ft Almadrava) (7:00)
9. Jenny (4:15)
10. Calera (Ft Britty) (6:27)
11. La Playa (5:12)
12. Day Star (Club Mix) (6:42)
13. Day Star (Yenn Remix) (6:01)
14. Day Star (Dub Mix) (4:36)