Opus Quarto: Mr Sam meghódítja Jeruzsálemet

A napokban jelent meg Samuel Paquet aka Mr. Sam nagy sikerű 'Opus' mixsorozatának negyedik epizódja. Ennek két különlegessége van. Egyrészt az előbbiekhez viszonyítva ez csak szimpla cd-s lett, másrészt a hangzás némileg egy földrajzi területhez, történetesen Jeruzsálemhez lett kötve. Ezzel a húzzással nekem nincs bajom, sőt tetten érhető rajta némi tudatosság, ahogy a Tiesto féle 'In Search Of sunrise' részek után keletkezett űrt (ugye mindenki tudja, hogy az ISOS Tijs nélkül is robog tovább, mostmár Richard Durand égisze alatt - a szerk.) igyekszik Samuel bácsi betömni. Mivel az előző három Opus release is abszolút rendben volt zeneileg, így nagy reményekkel vágtam neki a cd pörgetésébe.
Az intro muzsika egyből elhelyez bennünket a térképre, Izrael fővárosába, a világ egyik leghíresebb vallási központjába Jeruzsálembe. Dícséret illeti ezért Thomas DeColita-t. S már meg is érkezik a következő gyöngyszem, Amurai és Sean Ryan közöse, a 'Killing me inside', ami csodaszép zongora dallamával és Sean Ryan visszafogott, de fülbemászó énekének köszönhetően sikerült igazán ütősre. Makotrax 'Persuade me'-je instrumentális gyönyöröket tartogat a számunkra, némi arpeggio szaladgál a háttérben perlekedve a komolyzenébe illő fő string-gel. Hogy hazánk is képviseltesse magát arról Császár Előd Pink Flood alteregója gondoskodik. Előd még pár évvel ezelőtt remixelte Tiff Lacey 'Someone like you'-ját, de ha jól tudom nem lett kiadva a dal ezen verziója. Itt James Nelson progi köntösben tálalja az angyali hang parádézását. Kicsit szigorúbbra veszi a hangulatot Sam, saját alkotásával a 'One day'-jel, s annak is a KhoMha remixével terelget bennünket a trance-sebb vonal irányába. KhoMha el is időzik egy picit, 'Sharem' című spirituális erényeket is kecsegtető száma ismét emlékeztet bennünket, hogy a Közel-Keleten időzünk gondolatban. Itt egy kevésbé szerencsés átúsztatás következik, majd Sam és Fred Baker régebbi közöse érkezik a 'Forever waiting', Sesta vadiúj remixében. Szerencsére az átiratot jegyző Sesta megtartotta az eredeti szám legjobb elemeit, s hegesztette rá a kor követelményeinek megfelelő alapra. Nhato 'Dreamers symphony'-ja becsempész némi 'glockenspiel' életérzést a harangkongásos dallamával, de mielőtt gagyiba csúszna a dolog továbblépünk. A hangulat igencsak ál-patetikus emiatt, de a szerzemény pörgős része eltereli erről a figyelmünket. Itt is érdekes áthúzásnak lehetünk fültanúi, erre jobban kellett volna figyelni, mintah egy ütemmel elcsúszott volan az egész cucc. Sesta veszi vissza a stafétát a kiállásában angyali 'Runaway'-jel, ami alapján bizton állíthatom érdemes lesz a jövőben odafigyelni rá. Nuera és Szen 'Love Lost'-ja egy elektro-trance köntösbe bújtatott imára hasonlít, Ruby & Tony 'Hindi'-je egy pánsípra emlékeztető synth preset-et vet be, ami nyugodtan kimaradhatott volna innen. Egyébként az egész mixet tekintve ez a darab lóg ki leginkább a sorból erőltetetten koszos-zajos sound-ja miatt. Újra Sesta kezében a gyeplő, nem baj őrá rábízhatjuk magunkat. Az 'On Fire' szaggatot hatású effektjével helyenként Airwave hőskorát idézi fel. A záró darab Moonpax 'Ahava'-ja, ami sodró melódiájával gondoskodik az ideális befejezésről.
Összességében sajnos csak egy közepes mixszel van dolgunk. Bár Sam ügyesen friss zenékkel bombáz bennünket, igazából nem jön le úgy globálisan, hogy ez a kiadvány Jeruzsálemhez kötődne, csak nyomokban. Helyenként a harmónia érzésem is csorbult, de ez legyen a minimum. Nincs igazán kiemelkedő szerzemény az 'Opus Quarto'-n, csak sok jó illetve közepes szintű track sorakozik. Ezt talán egy második lemezzel lehetett volna kompenzálni, de az most elmaradt. Így csak 7/10-et tudok rá adni.

Opus Quarto: Jerusalem mixed by Mr Sam

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 74
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Trance, progressive house
Dj mix: Mr. Sam

Tracklist:
1. Thomas DeColita - Jerusalem (Opus Quarto Intro) (2:27)
2. Amurai feat. Sean Ryan - Killing Me Inside (Intro Mix) (7:30)
3. Makotrax - Persuade Me (7:52)
4. Pink Flood feat. Tiff Lacey - Someone Like You (James Nelson Like Prog Remix) (9:18)
5. Mr Sam feat. Kirsty Hawkshaw - One Day (KhoMha Remix) (7:50)
6. KhoMha - Sharem (Sunrise Mix) (6:42)
7. Mr Sam vs. Fred Baker pres. As One - Forever Waiting (Sesta Remix) (7:17)
8. Nhato - Dreamer's Symphony (7:51)
9. Sesta - Runaway (7:11)
10. Nuera feat. Szen - Love Lost (Electro Mix) (7:43)
11. Ruby & Tony - Hindi (7:28)
12. Sesta - On Fire (6:22)
13. Moonpax - Ahava (7:20)

Belehallgatós, megvásárlós

Lapozgató Vol. 6: Sven Väth

Igazi művész. Lemezlovas, műsorvezető, producer, és társtulajdonosa a frankfurti OMEN Club-nak. Az egykori német pop-csillagból világhírű "underground" táncguru vált. 16 évesen már Barry White-ot játszott édesapja közkedvelt disco-jában a hálás közönségnek. 15 évvel később még mindig ott állt a lemezjátszók mögött, mélyen megindító hatást gyakorolva az emberekre. Már nem követi az irányzatokat, hanem Ő vezeti be őket. 1982-ben a Dorian Gray-ben kezdett. Pár évvel később már széles körben ismert volt legendás közönségének köszönhetően. Barátaival közösen rakták le a német techno mozgalom alapköveit. 1998-ban nyitották meg az OMEN clubot, egy hatalmas parkolóház földszintjén. Akkora már kis német lemezcégek hadai ontották az új ütemet magukból. Így saját cége lett neki is: az EYE Q. Idővel az egyébként terebélyes kiadó is szűknek bizonyult számára, ezért megteremtette az újszülöttet: a Harthouse-t. Végre azzal az irányzattal foglalkozhatott, ami a legközelebb állt hozzá. Először csak saját szerzeményeit publikálta, ám varázsütésre demó kazetták sokasága érkezett hozzá tehetséges kis srácoktól, akik otthon kedvtelésből szerezték saját dalaikat. Így egyszerre számára még ismeretlen területen találta magát: producerré vált. "A Harthouse az elejétől több volt, mint egy új hang. Minden egyes szerzeménybe érzelmeket, látomásokat és filozófiát szőttünk bele. A táncos estéket mindig is tartalmasabbá tette egyszerű zenei eseményeknél: akár előtáncosokkal, akár tűznyelőkkel vagy éppen zsonglőrökkel." Ezeknek az estéknek másságot kell sugározniuk a hallgatóságnak. Meg kell érteniük, hogy az egész több annál, hogy lemezeket dobálok fel egymás után. Egy teljes történetet tárok eléjük, ami a végére lesz kerekké. S én ezt tolmácsolom a fiatalok felé a fizikai és szellemi mivoltjában. Az utazás is rengeteget jelent számomra. Új érzelmeket és inspirációkat merítek az emberekből, a még ismeretlen hangszerekből vagy egyszerűen az atmoszférából. Utazgatni Nepálban, kerékpáron, tevén vagy akár hajón olyan mint visszatérni az időben 200 évvel. Nagyon megnyugtató." Természetesen hívják a világban mindenfelé, így kevésbé vallásos helyekre is ellátogat: Miami, New York, Párizs vagy éppen Budapest. Ám a fellépések sosem váltak rutinszerűvé. Még mindig idegesen várakozik, ha új országot készül művészetével megismertetni, s ezáltal új embereket megnyerni mozgalmával. Ezért kész akár 12-15 órát is folyamatosan játszani, hogy valóban tudásának teljes palettáját tárhassa a hallgatók elé. Hosszú évek során kifejlesztette azt a készségét, hogy őszinte és valódi érzelmeket csalogasson elő a közönségből. "A régi iskola és tanítványa vagyok. Tudom mit jelent felépíteni egy estét. Olyan ez akár a festészet. Az én kezemben van az ecset, és én keverem a színeket is. Csodálatos érzés!" A lehető legteljesebb "színiskola" a célja. Irányzatokat vegyít Detroit -ból, Angliából, Hollandiából. "Az átlagember a német party-kon 21 év. Ez igen alacsony. A londoni közönség sokkal vegyesebb, 25-től akár 50 évesig. Ez is azt bizonyítja, hogy igen is tudunk életcélt találni a muzsika és a barátságos emberek segítségével, s valóban lehet az egész több, puszta esti időtöltésnél." 31 évesen már csaknem a német zenei élet nagyapjának számít. "Megszállott vagyok. Ez az életem. Sosem fogom abbahagyni, s 60 évesen is itt fogok állni, s innen fogok örökre eltávozni. Ezt garantálom!"

NEXUS 1996. 07. 05 PECSA-Mody Club

Forrás: Free Magazin, 1996 február

Transfrequency 003 with Arko Madley

A technika ördöge majdnem megtréfált bennünket, de hála a kitartó próbálkozásoknak a 'Transfrequency 003' egy órás késéssel, de felkerült a rádió szerverére és live-ban hallgatható volt. A mostani epizód is a trance fénykorából merít, s hoz el számunkra ismert és kevésbé ismert számokat egyaránt. A felvezetés már-már álomszerű, majd 2-es és 8-as track között egy masszív parti blokk érkezik, melyben Cosmic Gate, Gouryella, Above & Beyond, Sundawner, Rank 1 is képviselteti magát. A végén két Ron Van Den Beuken darab gondoskodik a totális eufóriáról. Jó hallgatást a mixhez!

Transfrequency 003 with Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám:
Megjelent: 2010. október 28.
Stílus: Trance
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. John Askew - Blue [Discover Records]
2. Cosmic Gate ft. Jan Johnston - Raging (Fluchtricht Vocal Mix) [Capitol]
3. Wellenrausch - On The Run (De Donatis Remix) [N/A]
4. Gouryella - Ligaya (Hiver & Hammer Remix) [Tsunami]
5. Above & Beyond ft. Zoë - Good For Me (Above & Beyond Club Mix) [Anjunabeats]
6. DJ Greenhead - Crystal (Original Non Vocal Mix) [Drizzly]
7. Sundawner - Krystal Dreams (Cosmicman Remix) [Monster Tunes]
8. Rank 1 - Awakening (Original Mix) [ID&T]
9. Ron Van Den Beuken - Alcatrazz [Liquid Recordings]
10. The Mystery - Mystery [RR Records]

Schiller zsenialitása újra megmutatkozik

Elképesztő pali ez a Christopher Von Deylen. Alig pár hónappal ezelőtt jelent meg 'Sehnsucht' című albuma, máris egy újabb szerzői koronggal lepte meg a nagyérdeműt. Azaz pontosabban egy 2 DVD-t és egy bónusz cd-t tartalmazó csomaggal rukkolt elő, melyben csupa jóságot találni, többek között 9 vadonatúj Schiller számot tartalmazó LP-t.
A nyitó 'Lichtblick' olyan mintha egy tükrön játszadozna a fény, majd jön a megszokott Schiller-féle lebegős atmoszféra egy csodaszép melódiával. A meglepi 2:46-nál jön, ugyanis a chill out szerzeményből egyből egy 4/4-es darab formálódik, ami aztán visszatér a nyugalmas kiinduló hangképhez. A 'Ghost' egy szuggesztív groove-val nyit, majd Kate Havnevik hangjával felvértezve igazi filmzenei élményt nyújt meseszép, de helyenként rideg dallamokkal. A 'Zeitschleife' egy instumentális szállás, amolyan Jean Michel Jarre sound modernebb köntösben. A 'Daylight'-ban tökéletesen keverednek a chill és a tribal/percussion elemek Mia Bergstroem egyedi hangjával. A 'Heimathafen' bennem Vangelis klasszikusát az 'Antarctica'-t idézi fel, nem véletlen hiszen ez a darab is olyan, mintha a jégtáblák vidékén járnák. Az 'Innocent lies' gitár és zongorafutammal valamint Anggun énekével felvértezve érkezik. A törtütemek és a beúszó harapós groove adják a pulzálást a szívbemarkoló dallamvilághoz. A 'Le Vide' is egy intrumentális utazás egy elképzelt világban, ahol Chris és kedvenc szintijei az urak. Úgy néz ki Mr. Schiller a bevált hangokhoz ragaszkodik: a 'Sunday'-ben Despina Vandi csavarja ujjai köré a hallgatót (korábban a 'Destiny'-ben is megcsodálhattuk aranytorkát). A dobszerkó kicsit olyan, mint a 'Try'-ban volt, de a tartalom sokkal szállósabb és művészibb. Nekem ez a zene tetszik legjobban az albumról. A záró tétel nem más, mint a 'Lichtblick' reprise verzióban, ahol egy zongora és atmosphere synth társulnak és hozzák a nyitó szám fő témáját.
Összességében én nem értékelném ezt a lemezt külön albumként, hiszen egy speciális pakk egy kiegészítője csupán. Másrészt az anyagon is érződik - főleg a sok instrumentális darab miatt -, hogy ezzel nem újat, hanem csak valami pluszt, valami exkluzívat akartak adni (a DVD-ken ugyebár ismert Schiller számok koncertváltozatai hallhatóak) a rajongóknak, és nem feltétlen a világmegváltás volt a cél. Christopher továbbra is szenzációsan alkalmazza a rá jellemző stílusjegyeket, lehetetlenség nem beleszeretni elsőre az albumba. Tőlem 10/10-et kap, mert a profizmus és a határok nélküli muzikalitás árad minden egyes taktusból.

Schiller - Lichtblick

Label: Island (Universal)
Katalógus szám: 06025 2752108 4
Ország: Németország
Megjelent: 2010. november
Stílus: downtempo, lo-fi
Producer: Christopher Von Deylen

Tracklist:
1. Lichtblick (6:03)
2. Ghost (Mit Kate Havnevik) (5:25)
3. Zeitschleife (4:03)
4. Daylight (Mit Mia Bergstroem) (5:45)
5. Heimathafen (3:31)
6. Innocent Lies (Mit Anggun) (4:39)
7. Le Vide (6:14)
8. Sunday (Mit Despina Vandi) (4:01)
9. Lichtblick Reprise (4:34)

John Digweed és a lélekteli zene (2008 október 16.)

Pár nap van már csak hátra az angol house-legenda John Digweed budapesti fellépéséig, mely a tizedik évfordulóját ünneplő Bedrock turné állomása is egyben. Az október 22.-i buli elött most egy friss, ropogós interjúból tudhattok meg újabb érdekességeket kedvencetekről.

flyerz: Gratulálunk a tízéves évfordulóhoz! Gondoltad valaha is, hogy ilyen nagy időt megél a Bedrock?
Digweed: ha élvezed, amit csinálsz, akkor nem tűnik fel az idő múlása.

flyerz: A Bedrock 10 eltér a szokásos "Greatest Hits" albumoktól. Mesélj egy kicsit a koncepcióról!
Digweed: Valójában az összes track a kiadóé, bakeliten és digitálisan is elérhető zenékről van szó, tehát nem nagyon lett volna értelme csupán egy album kedvéért összemixelni őket. Az emberek ma ennél többet várnak. A kedvenceimből akartam válogatni, remixelni őket, és kiadni egy dupla CD-n. Aztán végül úgy döntöttem, lesz két mix és bónusz CD olyan művészek vadiúj zenéivel, mint Funk D'Void, Pindrop, Bradler vagy Nick Muir. Az egész album jobbára a katalógus remixeit vagy eredeti felvételeit tartalmazza, igazi gyűjtőknek való darab.

flyerz: Hogyan találod meg a remixet készítő producereket?
Digweed: Olyan művészeket kerestem, akik igazán nagy hatással voltak munkáikkal az évek során. Emelett fontosnak tartottam a még ismeretlen, új tehetségek közreműködését.

flyerz: Melyek az album legkiugróbb alkotásai?
Digweed: Imádom Jamie Stevens "Warung Beach" -remixét, és Tom Middleton "Forge"-átiratát, de hogy őszinte legyek, az összes többit is nagyon szeretem.

flyerz: A tízéves évforduló hivatalos buliját nem a Heavenben, hanem a Matterben tartottad most október 10.-én. Miért?
Digweed: A Heaven egy varázslatos klub, ahol a Bedrock rajongókkal csodálatos éjszakáink voltak. Egyszerűen úgy éreztük, hogy a tizedik évfordulóra valami egészen mást kellene összehozni, és a Mattert a Farbicos brigád üzemelteti, tehát biztosra vehettük, hogy a hang, a fény, az egész produkció nagyon-nagyon különleges lesz. Elképesztő partihelyszín, az emberek odavannak érte! Rendkívül izgalmas volt ott tartani ezt a bulit!

flyerz: Mennyire masszív a Bedrock 10-hez kapcsolódó turné?
Melyik állomást várod a legjobban?
Digweed: Elég erős turnéról beszélhetünk, sok jó helyszínnel.
Mindegyik fellépést nagyon várom, de Japánt különösen.

flyerz: Mi hoz lázba a fellépéseken?
Digweed: A lélekteli zene!

flyerz: Visszatekintve hogyan értékeled a zeneipar elmúlt tíz évének történéseit?
Digweed: A legszomorúbb a bakelitek és alemezboltok eltűnése. Tudom, hogy haladni kell a korral és a technológiával, de vinylkiadványokkal dolgozni sokkal nagyobb megelégedés egy producer számára, mint amit az mp3 nyújthat. Másrészről viszont nagyszerű, hogy lehetőséged van elérni rengeteg zenét, miközben úton vagy.

flyerz: Végül, de nem utolsósorban: Melyek voltak számodra a legkiemelkedőbb momentumok ebben a tíz évben?
Digweed: A Twilo-bulik New Yorkban, a Big Beach Fatboy Slimmel 2002-ben, hogy a DJ MAG Top 100 listáján első voltam. De mindenek felett a rajongóim folyamatos támogatása az, amit a leginkább kimelnék. Köszönöm nekik!

Forrás: IMD - London

Megvan a Forsaken astronaut megjelenési dátuma!

A Jézuska hozza a 'cserbenhagyott űrhajóst'. Akkor dekódolom az üzenetet: legalább fél éves várakozás után december 28-án végre megjelenik MiraculuM 'The Forsaken Astronut' EP-je. Azt már korábban is tudtuk, hogy napjaink egyik legnívósabb prog/psy kiadója a Spherax vetett szemet Gyuri csodaszép szerzeményére, s csapott az original mix mellé még két igazán figyelemre méltó átiratot. Az egyiket az orosz Stimpack azaz Danil Shilovsky jegyzi, aki a Mango Alley Records-nál már több megjelenést is a háta mögött tudhat. Danil verziója egy igazi hibrid csoda, ami a house és psygressive határán egyensúlyoz. A másik remixer (a szintén orosz) Acosta Wink inkább a zúzósabb oldalról közelítette meg az eredeti anyagot, ám a szigorú ritmusok mellett a kiállásban szerencsére szépen szabadjára engedi a dallamokat. Az 'Original mix' számomra a csúcs, anno a Float Away-ben is pörgettem. Végig súlytalan állapotban lebegünk, s a szomorkás dallamok hallatán elképzeljük mit is érezhet egy világűrben egyedül hagyott űrhajósnak lenni.

MiraculuM - The Forsaken Astronaut

Várható megjelenés: 2010. december 28.
Label: Spherax

Tracklist:
1. Original mix
2. Stimpack remix
3. Acosta Wink remix

Sterbinszky két zenei énje egy szerzői albumon

Ismét időutazásra hívok mindenkit. Ezúttal csak tíz évvel pörgetjük vissza az idő kerekét, hogy elemezgessük egy picit Sterbinszky Karesz első szerzői albumát a 'Discography'-t. 1998 és 1999 között négy nagy sikerű Dj mixe is megjelent: így előbb a 'Hits From Club E-Play' majd az 'Egy nyár a Flörtben' a sort a 'Trance/House Sound of Dance Tuning Disco' zárta, melyek meghozták számára a rég várt országos sikert. A mixlemez dömping után a közönség még többet várt tőle, ezért vágott bele egy saját LP írásába barátainak (Náksi Attila, Brunner Zsolt, Császár Előd és Váradi Balázs) segítségével. A 'Missed' egy jó kis funky house darab, ami azonban nincs túlbonyolítva. A címadó 'Discography' a lemez legnépszerűbb dala lett, nem hiába, hiszen ügyesen adaptálja Amanda Lear 'Queen of China Town'-jának fontosabb elemeit. A funky house-os megoldást határainkon túl is elismerték, még a francia Antoine Clamaran is bőszen pörgette szettjeiben. A 'Dj Play the music' csupa ismerős sample-t használ. A 'Scorpion' egy pumpin house szerzemény, funky elemekkel, kevéske mondanivalóval. A 'Let's do it' is funky gyökerekből táplálkozik, s már jóval pezsgőbb hatást kelt, mint a 'Scorpion', de valahogy egy kis vokál hiányzik nekem belőle. A 'Funk Express' se a bonyolultságával hódít: gyakorlatilag egy jól eltalált groove és egy filterezgetett sample adja a savát, borsát. Az 'Ugly dog' igencsak érdekes: a kutyaugatás zenébe építése nagy húzás volt, ennél többről sajnos nem is szól a történet. Ezen a ponton érkezik végre a felmentő sereg Vangelis '1492'-jének trance adaptációjával, amolyan Ferry Corsten módra (a C-mix nem hiába került oda a cím mögé). A vokál nagyon szép, igazság szerint nekem túl sok a hasonló faktor, de a zenének van egy köztes része, amikor teljesen más irányba indul dallamilag, előnyére, majd visszatér eredeti "medrébe" (a számhoz készült Náksi vs Brunner remix viszi nálam a prímet). Az 'Avalon'-ban Shane 54 kelt Sterby segítségére, s ez bizony egy gyümölcsöző együttműködést eredményezett. A hangszerelésen is érződik, hogy Előd igencsak az Armin féle sound-ot részesítette előnyben. A kiállásban egy szép kórusrészt követően alaposan elkap bennünket a dallam. Ez igen, ezt már szeretjük! Az 'Immortal sense'-ben Tranzident zeneisége kapott teret. Bár ez a szerzemény hazai szinten is eléggé alulbecsült, mindenképp ki kell emelnem, nekem ez a szám a kedvencem a lemezről, mivel zseniálisan elegyíti a vokált az elszállós trance elemekkel. A 'Take me away' Armin 'Communication'-je egy kicsit átvariálva, melyben Előd vokálozik. Amúgy hiába a kísérteties hasonlóság én szeretem ezt a számot is, hiszen van neki egy különleges atmoszférája. A záró 'Vicious circle' nekem Dj Georgio pres. Manjaro 'Apperception'-ét juttatja eszembe, amit Karesz a Dance Tuning-os dupla trance lemezére anno fel is tett. Se több, se kevesebb, mint egy levezető szám. Összességében mai szemmel nézve vannak laposabb részek a lemezen, de nem vitatom el azt a tényt, hogy a top dj-k lemezkiadási kedvének adott egy kis lendületet.
A house blokk annyira nem a szívem csücske, de a trance rész rendben van. Pontozással utóbbi győzne: a trance szekció 8/10-et, a house 6/10-et kap tőlem, ami szumma szummárum: 7/10.

Sterbinszky - Discography

Label: EMI Music
Katalógus szám: 7243 5 30169 2 0
Ország: Magyarország
Megjelent: 2000
Stílus: House, trance
Producer: Sterbinszky Károly, Váradi Balázs, Náksi vs Brunner, Shane 54

Tracklist:
1. Missed! (6:50)
2. Discography (6:16)
3. DJ! Play The Music (6:15)
4. Scorpion (5:43)
5. Lets Do It! (6:17)
6. Funk Express (6:13)
7. Ugly Dog! (4:41)
8. 1492 / Fly Away With Me (8:13)
9. Avalon (6:39)
10. Immortal Sense (7:25)
11. Take Me Away (8:47)
12. Vicious Circle (5:52)

Timewave, a naprendszer muzsikusa

A Mistique Music elég erős évet tudhat maga mögött, hiszen nem volt olyan hónap, hogy három-négy EP-vel, illetve egy szerzői albummal örvendeztesse meg a progressive zenék szerelmeseit. Ezúttal a finn Antti Ervasti azaz Timewave kapta meg élete lehetőségét, hiszen első LP-jét a 'Solar system'-et Michael & Levan kiadója vette a szárnyai alá. Szó mi szó Timewave sem az a magamutogató ember, hiszen myspace profilján alig találni releváns infót róla. Persze az avatott zenegyűjtök tudják, hogy Antti az idén már okozott pár meglepetést produkciójival és remixeivel, így a 'Solar system'-et kézbe véve már előre körvonalazódott a hanganyag milyensége.
Az első zenével a 'Re-Entry'-vel egyből felfedezésre indulunk. A tudományos dokumentumfilm rendezőknek már itt hevesebben doboghat a szíve, hiszen egy olyan hangképet kapunk, amit egyszerűen csak a galaxis végtelenségével tudunk társítani. A monotonul hömpölygő string szőnyeg uralmát emberi beszédfoszlányok teszik még misztikusabbá, s mielőtt már bedőlnénk, érkezik a break alap, ami elemi lökést ad az egész struktúrának. Csodadarab. Az 'Outer rim' mélyről indít egy string hang bukkan fel, majd tűnik el. Aztán szépen elkezdünk építkezni, de még hogy. Egyik ámulatból a másikba esünk. Egy zongoradallam adja a lelkét a dallamszekciónak, a legfontosabb mozaikdarab ez a kirakósdiban, ahol minden tökéletesen passzol egymáshoz. A 'Chance of life' már 4/4-es alapokon nyugszik, maximálisan hozza a Mistique-es hangzást. Ami külön öröm, hogy nem kell elunni magunkat a felvezetésen, hamar a lényegre térünk. A kiállásban azért némi break is belefér, a melódiát felkarolva. A 'Void' intro mixben 3 percig húz minket, majd nekilódulunk a bolygóközi razziának. Bajban vagyok, mert nem tudom szavakkal leírni azt, amit hallgatás közben érzek. Eszméletlen. A 'Beyond the horizon' is egy tökéletes prog break eresztés, ami az eddigiekhez képest lendületesebb. A haladóbb szellemiségű lemezlovasok, akár be is tudják vetni a szettjeikben, mivel van fel és levezetése a számnak, szóval a melódiákkal tűzdelt törtütemek elkötelezett hívei készüljetek, ezt főidőben kapjátok majd a bulin! A 'Desolate world' már-már trance-s erényekkel bír, a dallam felemelő, ha becsukom a szemem elképzelem, hogy egy emberként hogy emelné erre mindenki fel a kezét egy partin. Az 'Exodus' kvázi ugyanezt a formát hozza, a 'Searching for the lost' újra visszavesz a tempóból. Egy komótosabb prog darab bontakozik itt ki, ahol egy űrbéli dallamfoszlány a húzó tényező. A 'United'-el break ütemeken száguldunk, mesés melódia kíséretében. A záró 'To infinity' legalább annyira mély, mint a Deep In Calm darabok. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok erről a számról is nyilatkozni.
Összességében egy iszonyatosan eltalált lemezzel van dolgunk. Méghogy a finnek csak a trance uplifting válfajához értenek? Pár hónapja Miika Kuisma okozott nekünk kellemes pillanatokat albumával, most pedig Timewave tett le az asztalra egy olyan LP-t, ami simán versenyben lesz a blog szerkesztőségében az év lemeze díjért. Összetett, szépen kidolgozott hangzás, a progressive house és prog break stílusok minden szerethető stílusjegyével felvértezve. 9,5/10 kap tőlem, ez már majdnem tökéletes!

Timewave - Solar system

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST109
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive house, break, psy
Producer: Antti Ervasti

Tracklist:
1. Re-Etry (8:39)
2. Outer rim (9:04)
3. Chance of life (9:06)
4. Void (Intro mix) (9:22)
5. Beyond the horizon (8:26)
6. Desolate world (9:12)
7. Exodus (9:31)
8. Searching for the lost (7:56)
9. United (8:30)
10. To infinity (10:25)

Belehallgatás az albumba

Flashtech: "Egyre több neves kiadóval kerülök kapcsolatba"

Arko és jómagam Flashtech-et az idei év egyik legszorgalmasabb és legügyesebb hazai bedroom producerének tartjuk. Jó néhány kellemes saját zene, remix valamint mash up fűződik a nevéhez. Csendben teszi a dolgát, miközben a diszkográfiája tekintélyessé gyarapodik. Nem mellesleg számait olyan kiadók katalógusában találhatjuk meg, mint a SkyZoo Records, a Digital Senation UK, a Dangerbox, az Arrival, vagy éppen a híres-hírhedt Proton. A blog hasábjain már többször is beszámoltunk részsikereiről, ám így az esztendő vége felé közeledve úgy éreztük érdemes lenne egy interjúban összefoglalni a vele kapcsolatos történéseket.

— Emlékszem először a Tranceparadise fórumán beszélgettünk egymással, de neked akkor már futott a műsorod Adrenaline néven a Rádio Nexten. Mikor fedezted fel magadnak a trance-t, mint műfajt, s mikor döntöttél úgy te is ilyen zenék írására adod a fejed? Mennyiben változott a hangzásod az idő múlásával?
— Hát ez nem egy-kettőre ment, annál érdekesebb a történet. Kb 10 éves koromban még rapet hallgattam és egy ismerősöm révén ismertem meg a Scooter-t (akiket ma is szeretek), munkáik egyre jobban kezdtek megtetszeni. Már ebben az időben is ismertem trance zenéket, de még annyira nem érdekelt, hogy a műfajokat a nevük szerint elkülönítsem. A Scooter után jött a Handzup! divat, ezt nagyon szerettem, közben szereztem rengeteg zenét, köztük egyre több trancet. Amikor nekünk is bekötötték az internetet már magam is hozzájuthattam zenékhez mixekhez és ezek többsége bizony már trance volt és úgy alakult, hogy ennél a műfajnál állapodtam meg. Zenéket már 12-13 éves koromban szerkesztgettem, de még akkor nem igazán jött össze, nem voltam elég értett és tapasztalt hozzá, illetve akkor még teljesen más volt a zenei világ is, nem volt ilyen könnyű zenéket kiadatni. Nem is olyan rég kb egy éve kezdett bennem kialakulni a gondolat, hogy nekem is lehetne kiadott zeném. Ekkor még viszonylag kezdetleges programokkal dolgoztam, amiket csak felületesen ismertem, aztán megismertem az FL Studiót. Fél év múlva jött a Waterfall Landscape/Conceptions amire nagyon büszke voltam, és innentől nem volt megállás.

— Az osztálytársaid és szűkebb környezeted, hogyan áll a zenei megszállottságodhoz? Hívnak buliba dj-zni, meghallgatják a zenéid, mixeid, örülnek a sikereidnek, támogatnak, vagy inkább elvannak a saját zenei világukban? Az iskola mellett mennyi időd jut zeneírásra?
— Hát sajnos a trance népszerűtlensége miatt a legtöbb embert nem érdeklik a munkáim, nem igazán ismernek el, fellépni sem hívnak, bár a szűk baráti körömnek tetszenek a zenéim és valamilyen módon véleményt formálnak róluk, szóval azért van, aki támogat. Az iskola eléggé korlátozza a szabadidőmet, de naponta fél-egy órát tudok foglalkozni a zenéimmel, hétvégén többet.

— Milyen szoftvereket használsz? Avass be a kulisszatitkokba bennünket: hogyan készül egy Flashtech nóta illetve remix?
— FL Studiót használok, illetve vágáshoz és néha mastereléshez MAGIX Music Makert. Egy track úgy készül, hogy először is kitalálom a fő dallamot, és gyakran már a fejemben megszületik az egész zene. Meghatározom a stílust, a bpm számot, majd ennek megfelelően választok dobokat, hangokat packokból. A VST-k közül a Toxic Biohazard-ot használom a legtöbbet, mivel oszcillátor alapú és én úgy tudom variálni effektekkel, ahogyan csak akarom. Ha kész a track felépítése, akkor utána szoktam az FX-eket belerakni, ezzel fűszerezve az egészet, majd a masterelés (sok producer rémálma), ami általában PSP Xenonnal vagy Izotope Ozone-nal történik. Ha ez is kész, akkor kirenderelem wav-ba és mp3-ba és küldhetem a kiadónak.

— Fiatal korod ellenére kellő kíváncsisággal és tisztelettel "nyúltál hozzá" néhány trance klasszikushoz és csináltál belőlük saját verziód. Tervezed-e a megkezdett sort tovább folytatni? Melyik darab lesz a következő, amit a jelenkor hangzásra formálsz?
— Igen, mivel az ilyen régi zenék a gyerekkori emlékeimet idézik fel, akkor is ha a zenét nem ismerem, de megvan benne a korra jellemző hangzás. Eddig ugye az Ayla-ából és a Children-ből csináltam remixet, tervezek még párat ha az időm engedi (pl.: Atlantis Ita - See You in the Next Life-ból).

— Az elmúlt időszak eléggé zsúfolt volt a számodra. Milyen megjelenések várhatóak tőled?
— Valóban zsúfolt volt, egyre több és nevesebb kiadóval kerülök kapcsolatba és egyre több producerrel dolgozok együtt, mint például: Roby K, Lance Mathard, Genuine Mien, Yura, Pillow vagy Craving. A következő megjelenések várhatóak tőlem a közeljövőben: Lightwave [Round Triangle (Proton)], Impulse [405 Recordings], Waterfall Landscape (Sygnus) [SkyZoo Records - Remixverseny!], 123 (Roby K-val közösen) [Dangerbox Recordings], I Don't Know (Greyloop-al), Granulated [Digital Sensation UK], valamint két szám az Arrival-nál, illetve másik kettő a Factual Records-nál. Remixek terén, ami várható: Lance Mathard - Kaibara (Flashtech's Full Attack Mix) [SkyZoo Records], Tom Fall - Turning Point (Flashtech Remix) [Arrival], Paulo Martins - Outer Space (Flashtech Remix) [Codus Records], Heyoxjon - December (Flashtech Remix) [Bass'Flo] (ez még nem biztos), Genuine Mien - If It's Too Late (Flashtech Remix), Genuine Mien feat. Laina - So Many Miles Away (Flashtech Remix), illetve Roby-val tervezünk közös remixeket.

— Ha lenne egy kívánságod, ami feltétel nélkül teljesülne, mi lenne az?
— Gondtalan élet, sok pénz, sok fellépés (de csak annyi, hogy maradjon szabadidőm), illetve hogy elismerjenek világszerte.

A Dance 2 Trance és kortalan darabok gyűjteménye

Rolf Ellmer és Dag Lerner alkotta Dance 2 Trance duó volt az első formáció, aki a 'Trance' szót bátran felhasználta a névválasztáskor. Ekkor még senki sem sejtette, hogy az emóciókra ható, felemelő dallamokkal operáló stílus mekkora népszerűségre tesz majd szert a távolabbi jövőben. Azért persze balgaság lenne a mai értelemben trance előadónak titulálni a fiúkat, hiszen, van itt minden. Kísérleteztek ők elég rendesen: techno alapokra ráhúzták a spirituális éneket, a pánsípot, az atmoszférikus groove-okat, kimintázott vokál foszlányokat. A nyitó 'We came in peace' egy nyugodt, organikus darab. Egy egyszerű, szuggesztív groove-val startolunk, majd egy légies string úszik be, s egy hang ismétli: we came in peace to all mankind. A 'Let's get rollin' gyakorlatilag az előző darab sémáját követi, csak itt a string került előre, majdd egy percnél a groove is aktivizálja magát, amit egy afrikai vokál motívum bolondít meg. A 'Where is Dag' delay-ezett dobokkal süvít, majd egy csirke kotkodálás szerű effekt bukkan fel, a későbbiekben egy vokóderezett hang kérdezi, hogy hol van Dag. Ez egy elég nyers darab, itt a légies hatás csak a félidőben kezd el felerősödni, majd egybeolvadva a keleties főmelódiával a végéig kitart. A 'Hello San Francisco'-ról korábban már írtam 'My classics' rovatomban. Csoda darab, ahol egy string szőnyeg és egy zongorafutam játssza a főszerepet. A 'Power of American Natives' is egy alapdarab, ahol a pánsíp is előkerül, no meg a pozitív gondolkodás az amerikai indiánok erejéről. Ez sem trance, de nagyon közel áll hozzá a dallamossága miatt. A 'Take a Free Fall' zongorával fogad, majd egy férfihang kántál egy viszonylag feszes basszus kíséretében. Persze nem hiányozhat a string, ami érkezik is, de még hogy. Mesteri darab ez is. A 'Remember Exxon Valdez' nem más mint egy vészkiáltás azon állatok nevében, akik az Exxon Valdez nevű olajtanker elsüllyedése miatt veszítették életüket. Kicsit filmzenés a nyitány (Volt egyszer egy vadnyugat), amit egy felbukkanó bálnahang is tovább dramatizál. A 'Warrior' a 'Take a Free Fall' receptjét használja: pörgős alapokon egy férfiének bontakozik ki. Ehhez egy szaxofonos betét is társul, igazi merengős hangulatot teremtve. Az 'I Have a Dream' eléggé oldskool hangzású, talán kicsit ósdi is a hangszerválasztás, de pár BPM-mel lentebb húzva a tempót elég kellemes végeredményt kaphatunk. Az intro-t követő dallamfoszlányról a Scooter jut eszembe, meg hogy mekkorát nyúltak. Kétarcú szerzemény: az eleje és a közepe vidám, a többi pedig eléggé depresszív. A 'Morning Star' egy megindító akusztikus gitárbetéttel nyit, majd ehhez további gitárfutamok társulnak egy öblös groove-ra csavarva. Egy kis átszabás és modernizálás után, még Dj Shah is simán játszaná. A 'Trance-o-Phobia' a '80-as évek kedvenc dobjával nyit, majd egy sejtelmes világ társul elénk, nyögésekkel, sodró string-gel. A darab közepe táján egy kicsit gyorsulunk, a dallamvilág tovább rétegződik. A kicsit kocka alapok lekapása után ebből is újra nagy 'slágert' lehetne alkotni. A 'Deepest Vision' Jam & Spoon 'Follow me'-jéből ismert filterezett acides FX-et is beveti, amit egy savas baseline groove súlyosbít tovább. Nem egyszerű cucc. A záró 'Autumn Dance' is elég retro első hallásra, ám amikor a D2T-re jellemző string beköszön elszáll minden kételyünk, egy kellőképp elgondolkodtató elektromos gitárszóló pedig megragadja a figyelmünk és visz keresztül a goa-s hangokon erdején. Ez a lemez sem más, mint egy történelem lecke, amiből megtanulhatjuk, hogy Armin, Tiesto és Paul Oakenfold előtt is voltak olyanok, akik sokat tettek a trance-ért. Igaz nem volt akkora menedzsment a hátuk mögött, de nem is volt rá szükségük: nem a külsőségek emberei voltak, a zenével akartak csak üzenetet közölni mindenkivel.

Dance 2 Trance - Works

Label: Blow Up
Katalógus szám: INT 4 84540 2
Ország: Németország
Megjelent: 1998 január
Stílus: Dance, trance
Producerek: Rolf Ellmer & Dag Lerner

Tracklist: 1. We Came In Peace (Desert Mix) (5:06)
2. Let's Get Rollin' (6:57)
3. Where Is Dag? (6:11)
4. Hello San Francisco (7:17)
5. Power Of American Natives (6:36)
6. Take A Free Fall (3:54)
7. Remember Exxon Valdez (7:47)
8. Warrior (4:12)
9. I Have A Dream (3:48)
10. Morning Star (7:31)
11. Trance-O-Phobia (6:56)
12. Deepest Vision (7:22)
13. Autumn Dance (3:08)

Egy elfeledett Global Underground gyűjtőlemez

Az értő közönség a Global Underground kiadványok között nem igazán tartja számon sampler jellege miatt a Departures cd-t, noha a GU sorozat egyik legjobbja mixe. A Forth által mixelt lemez olyan számokat vonultat fel, melyek korábban már GU korongokon bizonyítottak Paul Oakenfold, Nick Warren, Tony De Vit és John Digweed jóvoltából. Mivel gyűjtőkorongról van szó tökéletesen megfér egymás mellett a house, a techno és a trance is.
Tastexperience örökérvényű 'Summersault'-jával kezdünk, aminek különleges spirituális atmoszféráját Liquid Language 'Blu Savannah'-ja visz tovább. Tovább szárnyalunk Ferry Corsten Albion projektjének 'Air'-jével, ám itt már némi tech fuvallat is kezd megmutatkozni. Hong Kong Trash 'Down the river'-je sodró lendületével irányítja magára a figyelmet, s egyben felvezet egy pumpálós részt, melyben Desert, Dave Randall, Freak & Mac Zimms és EJ Doubell egy-egy partibombája is felcsendül. A Forth ezen a ponton dobja be saját szerzeményüket a harapós break csodálatot, a 'Reality Detached'-ot, ami átjárót képez a trance világába. VFR, Tekara, Taucher, Three Drives On a Vinyl, Pink Bomb egy masszív blokkot képez, ahol az érzelmek, de legnkább a csodálatos dallamok játszák a főszerepet. Végül Anjo 'Sunrise'-za gyakorlatilag keretbe foglalja az utazást, mivel visszatér a letisztult, chill hangokkal is operáló house-hoz.
Azért tartozik a kedvenceim közé ez a lemez, mert tökéletesen olvasztja magába a Global Underground életérzést és hangzást. Mindenből egy kicsi, de kizárólag csak a minőségi hozzávalók játszanak. Aki még nem ismeri szerezze be, akinek megvan porolja le, tegye a cd-lejátszóba és adjon full hangerőt neki!

Global Underground Departures

Label: Boxed
Katalógus szám: gu: SAM1
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 1998 október
Stílus: Progressive House, Tribal House, Deep House
Dj mix: Andrew Archer & Scott Dawson (The Forth)

Tracklist:
1. Tastexperience - Summersault (7:54)
2. Liquid Language - Blu Savannah (5:29)
3. Albion - Air (3:59)
4. Hong Kong Trash - Down The River (HKT McBuffalo Mix) (2:06)
5. Desert - Lose It (3:02)
6. Dave Randall - Bombay (2:20)
7. Freak & Mac Zimms - Submissions (3:16)
8. EJ Doubell - Axiatonal (Nuclear Productions Mix) (2:48)
9. Forth - Reality Detached (5:07)
10. VFR - Tranceillusion (Taucher Remix) (5:48)
11. Tekara - Breathe In You (M&M Remix) (7:53)
12. Taucher - Waters (Phase III) (4:38)
13. Three Drives On Vinyl - Greece 2000 (4:52)
14. Pink Bomb - Indica (5:53)
15. Anjo - Sunrise (6:41)