From the background Vol. 3: Chris Cowie

Az 1969-es aberdeen-i születésű Chris Cowie az elektronikus tánczene egyik csendes, de annál tehetségesebb csodabogara. Zenéit a mainstream és underground körökben is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják: nem csoda, hisz a profizmus és precizitás mindegyik alkotásából elsőre kihallatszik. Cowie hírnevét a 90-es évek elején alapozta meg, amikor két meghatározó kiadó alapításánál, - nevesen a Hook és a Bellboy - apáskodott (amelyek egy időre felfüggesztették tevékenységüket, majd 2008 májusában újraindultak). Talán nem véletlen, hogy a label-ek hangzását nagyban befolyásolta Chris tevékenysége, nem mellesleg a katalógus majd háromnegyedét Cowie művei teszik ki, persze különböző álnevek alatt. Chris azon ritka művészek egyike, aki 15 év alatt 150 különálló megjelenéssel büszkélkedhet (a digitális világban ez már nem lenne akkora fegyvertény - a szerk). Tizenöt álneve közül kétségtelenül kettővel ért el világra szóló sikereket, mégpedig az X-Cabs-szel és a Vegas Soul-lal.

Az X-Cabs alterego alatt egy albumot jegyzett, 'Chemistry' (1998) címmel, ami tökéletes keresztmetszetet adott az eklektikus Cowie-sound-ról. Emellett ezen a néven követte el a híres-neves 'Exposure' sorozat első darabját (2000) is. Első sikerét 1995-ben érte el az Európa szerte taroló 'Neuro'-val. Később ugyanezt megismételte az 'Infectious'-szel, valamint nagyszerű átirataival. Remixelte például Transa 'Prophase'-zét, Sandra Collins 'Flutterby'-ját, sőt még ATB 'Don't Stop'-ját is, ami piaci szempontból eddigi legsikeresebb munkája volt. Vegas Soul-ként is számtalan gyöngyszemet köszönhetünk Chris-nek, melyek esszenciája felkerült 'Best Behaviour' című dupla albumára, amit a Muzik Magazine az év (2001) nyolcadik legjobb albumának titulált. A Vegas Soul darabjait olyan nevek pörgették bulijaikon, mint Laurent Garnier, Carl Cox és Danny Tenaglia. A VS sikerességéről Chris egyszer így nyilatkozott: „A Hook Records sikere és egyedi hangzása a Bellboy-nak, különböző álneveken, mint például a Vegas Soul alatt készített zenéimből táplálkozik. Amikor közösen dolgozok egy előadóval, vagy a saját zenémet készítem a Hook-nak, az a Bellboy típusú zenék könnyebben befogadhatóbb vállfaja, amit a korai soulful techno zenék inspiráltak.”

Chris a mai napig aktív, dj-ként, producerként és label manager-ként egyaránt. Legutóbb a cseh Dj Lucca oldalán tűnt fel társproducerként (pl. a 'Mirage' iszonyat nagy zene tőlük), illetve Rai-val készített közös lemezt. Következzék egy interjú a mesterrel, amit George Apergis készített (az idén) a Sound Maker Magazine számára.

GA: Mikor csöppentél bele a zenei világba?

CC: Négy évesen vásároltam meg az első gitáromat, mivel gyermekkori riválisom is vett egyet. Neki volt, így nekem is kellett. Ez egyben lázadás is volt, amiért az iskolában nem engedtek zenélni. Azt mondták túl vastagak az ujjaim.

GA: Mesélj valamit a kora '90-es évekről és a Bellboy/Hook kiadókról!

CC: Mindkettő úttörőnek számított a maga stílusában, mivel Aberdeen-nek előtte nem volt kiemelkedő zenei élete, a label-eket soha sem úgy emlegették mint amik elértek volna bármit is a dance szcéna korai szakaszában. Nagyon büszke vagyok arra amiket a Hook és a Bellboy elértek, és szeretném, ha az emberek tudnák, hogy a skót zenei élet nemcsak a Soma-ból áll.

GA: Azt hiszem te vagy az az előadó, aki a legtöbb álnévvel büszkélkedhet. Mesélj erről, illetve a más producerekkel közös munkáidról.

CC: Amikor 1992-ben elindítottam a label-eket magamon kívül egyetlen előadója sem volt egyiknek sem. Ezért tűnt jó ötletnek, hogy különböző álneveket kreálok, végül 20 környékén sikerült megállnom. Ez azért is volt elég kézenfekvő, mivel eléggé termékeny időszakom éltem, és egyszerűen a saját nevem alatt nem akartam két hetente új lemezt kiadni, mivel egy idő után ettől az emberek begőzöltek volna. A mai piaci viszonyok között már nem használok művészneveket, mivel negatív hatással is lehetnek a karrieremre.

GA: Mit gondolsz napjaink dance szcénájáról? 

CC: Már annyi féle stílus létezik, a szcéna nagyon felaprózódott ez néha kicsit zavaró. De pont így kell elfogadnunk, ahogy van. Az egész lemezkiadási üzleti model megváltozott, mivel a reklámtevékenység online-ná vált. De azt kell mondanom mindig új dolgokat tanulok és számtalan hihetetlenül tehetséges ember ténykedik manapság is. 

GA: Mi a véleményed a bakelit lemezekről és a letöltésekről? Ugyanolyan-e lemezekről játszani, mint Final Scratch-et használni? 

CC: Nem vagyok nagy vinyl megszállott, de elfogadom az érdemeit. A Final Scratch rendszer is egy jó megoldás azok számára, akik érezni akarják a lemez tapintását, de emellett megköveteli a time code-olt vinyl-ek rugalmas használatát is. Tényleg jó dolog. 

GA: Milyen felszereléseket használsz? 

CC: Számítógépet és Ableton Live-ot. Egy hardware-kel felszerelt studióm van, de napjainkban, mindent amit csinálok, azt a PC révén kivitelezem. Nincsenek egyáltalán külső eszközeim. Az én rendszerem a lehető legminimalistább. 

GA: Miben rejlik a jó keverés kulcsa? 

CC: Használd a füleidet és válaszd a megfelelő hangzást, amivel kezdhetsz. Egy remek zene gyakorlatilag saját magát "keveri" ki.

GA: Van-e tuti tipped a jó master-elésre? 

CC: Nincsen. Előbb keverd ki jól az alapanyagot, utána ráérsz aggódni a master-elésen. És, ha lehet valaki mást kérj fel erre a feladatra. Személy szerint utálom a saját zenéimet maszterelni.

GA: Tanultál zenét írni? 

CC: Nem, de nagyon sok szakmai trükköt sajátítottam el a nyolcvanas évek közepén Wilf Smarties-tól. Négy felvételt készítettem nála. Ahogy az évek teltek és új studiótechnikát használtam, mindig felidéztem, hogy Wilf mit csinált anno a studiójában. Amikor nála voltam, lövésem sem volt róla, hogy mit csinál, majd miután magamtól rájöttem dolgokra, akkor esett le, hogy mit is ügyködött valójában. Az a négy közös munka volt számomra a gyakorlás azt hiszem.

GA: Analóg vagy digitális? 

CC: Digitális, de nem vagyok az analóg ellen. Egyszer jó lenne egy tökös keverőpultot beszerezni újra.

GA: A világ mely pontját választanád álmaid fellépéséhez? 

CC: Atlantis-t. 

GA: Mi a helyzet az új munkáiddal, közös produkcióiddal? 

CC: Nemrég fejeztem be egy teljes albumot Rai-val. Direkt azért jött hat hónapra Aberdeen-be, hogy összehozzuk a lemezt. Most tisztázom le a dolgokat és az ilyenkor megszokott utómunkálatokat végzem. Egy teljesen vokális album, olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Elégedett vagyok az eredménnyel. Természetesen emellett készítek továbbra is zenéket a Hook-nak és a Bellboy-nak is.

Chris Cowie az álnevek királya: Aquatrax, Bulkhead, Chris Cowie, Dawntreader, DeNiro, F2, Hobo, Landlord, Liquid Art, Little Big Man, Lynx, Q, Rico Whices, Scan Carriers, Stonemaker, Third Man, Twister, Vegas Soul, X-Cabs.


 

 

Break In The Clouds: harmadik rész

A Break In The Clouds harmadik epizódja a szokásos tíz zene helyett ezúttal most csak nyolc zenéből áll. Viszont ennek ellenére ez a nyolc szám annyira nagy zene, hogy meghallgatásuk után az ember nyomban fejtetőre is áll. Akkor nézzük is meg sorban, hogy milyen számok kerültek bele a válogatásba. Egy Mauricio Vaca alias Element One zenével nyitunk, amit Aeron Ather - napjaink egyik legfelkapottabb progzenéket szerző producere szedett ráncba. A 'The Limted' kissé dark feeling-jével jól érzékelteti velünk, hogy a mix további részében milyen zenékkel is fogunk összeakadni. A második zene a break zenék egyik legnagyobb fellegvárának számító Finger Lickin' Records -nak az egyik nagyszerű megjenése. Személy szerint annyira megszerettem ezt a számot, hogy hallgatását szinte alig bírtam abbahagyni. Funky-s, vokálos, progressive, egyszóval minden benne van amiért a break zenéket szeretni lehet! A harmadik és negyedik szám mindnyájunk büszkesége, hiszen a szerzők magyar földön dolgoznak. Beatman és Ludmilla a londoni Glen Nicholls alias Future Funk Squad 'About To Fall' -jában működnek közre, mint társszerzők. Az About To Fall -ban Ben Keenen hangja szinte szétrobbantja a felhőket, olyan elemi erővel tőr előre. Az About To Fall Eshericks remixben számomra az egyik legnagyobb, legérzelmesebb break szám! A Delerium szintén egy Beatman & Ludmilla trekk! Csak annyit mondok, hogy nagyon egyben van ez a szám. Viszont az 5. szerzeményhez is köze van egy magyarnak, pontosabban Huszár Ádámnak alias Retroidnak, aki az átiratot készítette. Nagyon brutális remix! A hatos - hetes zene már a house-osabb progbreak zenék irányába mutat. A mix végére pedig egy bohókás Mesmer szerzemény került (Youthful Implants Remixében). Jó szórakozást a mixhez!

Arko Madley presents Break In The Clouds 3th Edition

Katalógus szám: ZP 024, BITC 003
Megjelent: 2010. augusztus 16.
Stílus: breaks
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Element One – The Limited (Aeron Aether Remix) [Navigation Limited]
2. Drumattic Twins – Under The Lights (Original Mix) [Finger Lickin']
3. Future Funk Squad feat Beatman&Ludmilla – About To Fall (Eshericks Rmx) [En:vision]
4. Beatman&Ludmilla – Delerium (Beatport Instrumental Version) [Ayra]
5. Evil Nine – For Lovers Not Fighters (Retroid Remix) [dub]
6. Thorin – Balanced (And3rsun Remix) [Progrez]
7. Abdomen Burst – Sky In Your Hands (Original Mix) [Silk Digital]
8. Mesmer – Fine Wide Spread (Youthful Implants Remix) [Scarcity Records]

„Egyke vagyok” - Moby

We Are All Made Of Stars - hirdeti új sikerdalában Moby, aki már maga is nagy sztárnak számít az 1999-es Play album tízmillió eladott példánya után. A kopasz New York-i DJ-zenész-producer 18 című új lemezének kapcsán Londonban találkozott az európai médiával, és válaszolt az est.hu kérdéseire is.

Richard Melville Hall, aki művésznevét egyik felmenője, Herman Melville (1819-1891) Moby Dick című regényének címszereplőjétől, a hatalmas fehér bálnától kölcsönözte, kicsi ember. Még publishing cégét is Little Idiot (Kis hülye) névre keresztelte. Furcsa figurája ő a zenei színtérnek: hardcore punkból indult és a technóval szerzett magának nevet, de később is ingázott a két zenei világ között, mígnem az utóbbi években rátalált a nyerő formulára: ősrégi blues, gospel és soul hangminták segítségével vitt spiritualitást a szintetizátorok és groove-ok közé, de közben lemezenként néhány dal erejéig a hetvenes évek (David Bowie, Kraftwerk, Joy Division) hűvös szellemét sem felejtette el megidézni. A New York-i multiinstrumentalista-producer 36. születésnapján, 2001. szeptember 11-én a World Trade Centertől alig egy-két mérföldnyire álló házának tetejéről nézhette az infernót, s bár új albuma számai akkor már készen álltak, azok hangulati ívének összeállításakor manifesztálódott a "poszt-9-11" hangulat. Az interjú előtt Moby kérésére lemezcége körbeküldte az új lemez kapcsán túl sokszor feltett kérdéseket és az azokra adott válaszokat, azzal a kéréssel, hogy a szóban forgó témákkal ne fárasszuk a művészt. A listán szerepelt szeptember 11. is. Az est.hu tehát egyéb kérdésekkel készült a negyedórás interjúra.

- A karriered során korábban sohasem adtál ki egymás után két hasonló lemezt, mindegyik nagyon különbözött az előzőtől, de 18 című új albumod most nagyon hasonló hangulatú és hangzású lett, mint a Play volt. Csak nem megtaláltad az igazi, végleges hangzásodat? Vagy úgy érzed, hogy egy ilyen siker után, amit a Play révén elértél, már nem kísérletezhetsz és nem csinálhatnál még egy olyan brutális lemezt, mint az Animal Rights volt 1996-ban?

- Ami a hátteremet illeti, gyermekkoromban klasszikus zenén nevelkedtem, aztán punk-rockot kezdtem játszani, mikor még nagyon fiatal voltam, de még a kilencvenes évek folyamán is, amikor már inkább tánczenét csináltam, akkor is bennem volt ez a fajta punk-rock attitűd, hogy provokatív lemezeket akartam készíteni. Az utolsó provokatív lemez, amit csináltam, az Animal Rights volt, ám azóta megváltozott az attitűdöm a zenekészítést illetően. Most már olyan zenét akarok csinálni, ami meleg hangzású, vonzó és érzelmes, nem provokatív. Az egyik oka annak, hogy zenélek, épp az, hogy szeretném, ha az emberek hallanák is a zenémet. Ha csinálok még egy olyan lemezt, mint az Animal Rights, és senki sem akarja meghallgatni, akkor tulajdonképpen csak pazaroltam az időmet. Csinálhatok ilyesmit afféle mellékprojektként, de nem feltétlenül lemezen. Ha tudok olyan zenét is kiadni, amit az emberek meg tudnak hallgatni, amit élvezni tudnak, amiben értelmet találnak, akkor inkább olyat akarok csinálni. Amikor lemezeket készítek, próbálok olyan zenét alkotni, amit szeretek és amit mások is fognak szeretni. Abban reménykedem, hogy ha meleg, érzelmes, melodikus zenét csinálok, akkor azt az emberek pozitívan fogadják majd. Tetszik az ötlet, hogy aláfestő zenét készíthetek az emberek életéhez... Ami a Play sikerét illeti, hogy őszinte legyek, nem tudom, minek volt köszönhető. Nem tudom, miért lett sikeres, de azt tudom, hogy én miért szeretem: mert érdekes, érzelmes lemez, és változatos, a dalok egyrészt nagyon konvencionálisak, másrészt viszont szokatlanok is. Amikor megjelent, abban reménykedtünk, hogy elfogy belőle körülbelül 150 ezer példány a világon. Végül tízmillió ment el belőle, 26 különböző országban lett platinalemez, ami totális meglepetés volt.... Ami pedig az új albumot illeti, az már a megjelenése hetében a legjobban fogyó lemez volt az egész világon, Európában és Amerikában egyaránt No.1 lett. Ilyen sikere idén csak olyan előadóknak volt, mint Celine Dion. Fura ha hirtelen abban a kategóriában találnod magad, mint Madonna vagy Britney Spears. Én a hálószobámban csinálom a lemezeimet, lényegében egy underground zenész vagyok New Yorkból, csak valahogy sikeres lettem. De nem számítok arra, hogy örökké fog tartani.

- Érzel bármi vonzódást a sztáréletforma iránt? Flancos partikra járni, szupermodellekkel randizni meg hasonlók...

- New Yorkban élek, és New York tele van hírességekkel, meg sok időt töltök Los Angelesben is, és ott is találkozom sok hírességgel. De amikor abban a világban vagyok, inkább érzem magam a megfigyelőjének, mint a részének. A szupersztár életforma - utazgatni a világ körül, drága hotelekben megszállni, szupermodellekkel járni, gyors kocsikat vezetni - nem igazán vonz. A New York-i életem... Nos, nagyon szeretem a New York-i életemet. Szeretem a lakásomat: nem egy flancos luxuslakás, de szeretem. Szeretem a barátaimat, szeretem az éttermeket, ahol enni szoktam, a szupermarketet, ahol vásárolok. Szóval nem igazán érzek kísértést, hogy a szupersztár-életformát éljem. Szeretem azt az életet, amit most élek.

- A híresség egyik jele például, hogy Eminem figyelmét is felkeltetted. Without Me című aktuális slágerében egy régebbi kritikus megjegyzésedre válaszul durva kirohanást intézett ellened: öregnek nevezett, lebuzizott és orálszexre kapacitált, sőt még a videoklipben is kifigurázott téged, amint éppen jógázol. Mit szóltál hozzá?

- Korábban találkoztam néhányszor Eminemmel, de nem ismerem őt igazán. Az ellenem intézett támadása szerintem nagyon vicces. Nem tudom, hogy tényleg engem akart-e támadni, vagy csak valami humorosat akart mondani. Mindenesetre nagyon viccesnek találtam. A klipet még nem láttam, de hallottam, hogy úgy öltözött benne, mint én.

- Kiket tisztelsz legjobban a zenei színtérről?
- Az egyik kedvencem David Bowie. A XX. században ő a kedvenc zeneszerzőm, annyi csodálatos lemezt készített. Bármilyen meglepő is, idén nyáron közösen fogunk turnézni! Tavaly szerveztem egy koncertsorozatot AREA:ONE néven, amiben rajtam kívül részt vett az OutKast, Nelly Furtado, az Incubus, a New Order, a Roots és Paul Oakenfold. Idén kerül sor az AREA:2 fesztiválturnéra, ahová olyanok művészeket hívtam, mint David Bowie, Busta Rhymes, az Ash, John Digweed, az Avalanches vagy a Blue Man Group (neves New York-i performansz csoport - a szerk.).

- A lemezeid borítófüzetében hosszú esszéket szoktál írni különféle kulturális kérdésekről, Jézusról, a vegetarianizmusról, az állatok jogairól és hasonlókról, mostanában pedig a weboldaladon vezetsz naplót....

- Hogy lemezeket készítek és interjúkat adok, koncertezem és esszéket írok a lemezborítókra vagy a weboldalamra, annak az az egyik oka, hogy szeretek kommunikálni az emberekkel. A zene, amit csinálok, többféleképpen értelmezhető, inkább érzelmi hatással bír, míg az esszék, amiket írok, sokkal specifikusabbak, konkrét kérdésekről szólnak, politikai kérdésekről például.

- A zenédnek nagy vizuális ereje van, nagyon filmzeneszerű, és köztudomású, hogy már több számot is készítettél különféle filmek számára, többek között a James Bond Theme-et is modernizáltad. Nem gondoltál arra, hogy egyszer egy komplett filmzenét írj?
- Mikor fiatal voltam, mindig szerettem volna filmzenéket írni, és az utóbbi tíz évben olyan különböző rendezők filmjeihez készíthettem számokat, mint Oliver Stone, Michael Mann vagy Barry Levinson... De az igazság az, hogy nem szeretek filmekhez írni zenét. Ha a saját zenémet csinálom, akkor csak én vagyok ott egyedül a stúdiómban, és csak magamnak csinálom, ha viszont egy filmzenére dolgozom, akkor hirtelen tekintettel kell lennem a rendezőre, a film zenei szerkesztőjére, a producerekre... Mindig ott van egy csomó ember, akiknek más és más a véleményük, és ez frusztráló tud lenni. Hat ember áll körülötted, és nyomja a véleményét - nem komponál, nem zenél együtt veled, csak a véleményét mondja -, és ez idegesítővé válik idővel. Akkor már inkább csinálom a saját lemezeimet, azokba nem szól bele senki. Mint amikor reggelit csinálsz: azt is egyedül csinálod. Hogy éreznéd magad, ha hat ember állna körülötted és kritizálna, megmondaná mit csinálj, hogyan csináld a reggelidet? Idegesítene.

- Egyedül készíted a zenédet, és abból sugárzik is valami melankólia, valami jellegzetes férfibú. Magányos léleknek érzed magad?

- Egyke vagyok, nincsenek testvéreim, egyedül élek New Yorkban, egyedül dolgozom, tehát nyilván van valami magányos hangulata annak, amit csinálok. De a dolog érdekessége, hogy még ha egyedül is élek és dolgozom, amikor turnézni megyek, ott állandóan harmincvalahány ember van körülöttem, és estéről estére ezer meg ezer embernek játszunk. Itt van ez a zene, amit egyedül csináltam késő este New Yorkban, és hirtelen megosztom több száz, több ezer, több millió emberrel. Furcsa kontraszt.


kérdések: 4ray + Déri Zsolt
(forrás: est.hu)

Blue Moon Bay: Balearic & Beach Musics

Talán nem ér benneteket meglepetésként, hogy ismét egy új kihívásra vállalkozunk. Ez részben már egy általatok is ismert koncepcióra épül majd.
Szóval. Az úgy volt, hogy Attish és jómagam azon agyaltunk mikor és hogyan hozzunk össze a 'Long Beach' fantázianevű sorozatunkból egy új, még ütősebb mixsorozatot. Ekkor jött az ötlet, hogy egy új projektnév alatt indítsunk egy olyan kompilációt, amely baleári trance és a beach hangulattal beoltott house darabokat kívánja felvonultatni. Így született meg a 'Blue Moon Bay'. A műsort minden alkalommal Attish azaz új művésznevén Arko Madley és jómagam prezentáljuk. A sorozat első része rendhagyó módon egy dupla mixel jelentkezik, melyek Grey és Arko kedvenc zenéiből lettek összeállítva.
A Blue Moon Bay 1. epizódja - a nyár méltó zárásaként - csupa nagyszerű muzsikával igyekszik megidézni a tengerparti életérzést. Az első órában szépen a könnyedebb house felől indulva pörgünk fel. Külön örömömre szolgál, hogy a felsorakoztatott darabok egy része hazánk fiainak alkotása (Dynamic Illusion, Moti Brothers, Marrakech). Szépen hasítunk a hullámok között, az önfeledt kikapcsolódáshoz elengedhetetlen kellék a flamenco gitár, ami több zenében is központi elemként van jelen. Arko mixe, ha lehet így fogalmazni az éjszakai tengerparti nyűzsgést hivatott hangképekbe sűríteni. Itt már szigorúbb ritmusokat és himnikusabb darabokat fülelhetünk meg. Azt hiszem kár a szavakat fecsérelni, hiszen a pozitív jelzőim egy idő után elfogynak, nem mellesleg ne mi sztároljuk a saját dolgainkat, hanem a belehallgatás után döntsetek ti a mixek milyenségéről!

Blue Moon Bay Vol 1. mixed by Greyloop & Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 001
Stílus: Balearic trance, Progressive house
DJ mix: Arko Madley, Greyloop

Part 1: Mixed by Greyloop (Before Sunset)
1. Aleksey Beloozerov - Night Call (Original Mix) [Particles]
2. Dynamic Illusion - Summermoon [Jetlag Digital]
3. Moti Brothers - Be gentle [Pure Substance Digital]
4. Hysteria! - Move On (Flugschreiber vs. Jan Martin Mashup) [Shah-Music Digital]
5. Aggressor & Ivan Nikusev - South Beach (Nick Stoynoff Dream Beach Remix) [Mistique Music]
6. Eryo - Worlds Edge (Original mix) [Mistique Music]
7. Marrakech - Sundown [Feral Code Records]
8. Liquid Nations - Laguna nights (Moonrush remix) [Nemesis]
9. Jason van Wyk - Once Again [Black Hole]
10. C-Systems Feat Van Dresen - Embrace (Jason Van Wyk Dub Mix) [In Trance We Trust]

Part 2: Mixed by Arko Madley (After Sunset)
1. Jer Martin & Issues – Mojito (Jer Martin’s Dub) [Lyon Echo]
2. Shipstad & Waren – We Are Singularity [Neuroscience Deep]
3. Jose Amnesia – Out Of Memory [Great Nights]
4. Alex M.O.R.P.H. ft. Ana Criado – Sunset Boulevard (Ilya Malyuev Club Mix) [S2S-LRD]
5. Veselin Tasev – Pacific Waves (Evgeny Bardyuzha Remix) [TCD Recordings]
6. After Meridian & Costa ft. Cat Martin – Empty Spaces (Bennett's Lost Time Rmx) [Enhanced]
7. Andy Tau – Static (Original Mix) [Alter Ego Records]
8. After Meridian & Costa ft Cat Martin – Empty Spaces (Original Mix) [Enhanced Progressive]
9. Kim Svard – You And I (Kims Alternative Remix) [Magic Island Records]
10. Joel Gershom – Purple Sunset (Castra & Sovve Remix) [Perceptive Deep]

Paul van Dyk – A tánc politikája (2006-06-15)

2006. június 17-én a SYMA csarnokban lép fel a világ első számú DJ-je, Paul van Dyk (született: Matthias Paul, 1971). A néhai NDK-ból származó trance-guru 2004-ben három díjat gyűjtött be a Dancestar Awardson (köztük a legjobb nemzetközi DJ-nek járó elismerést is), 2005-ben pedig az angolok közönségkedvence is ő lett a DJ Mag szavazásán. Emellett az amerikai elnökválasztás kampányát is pártolta, elektronikus előadók közül elsőként, hogy az embereket buzdítsa: éljenek demokratikus jogukkal. Ezek után nem meglepő, hogy The Politics Of Dancing címmel indított mixlemezsorozatot, melynek második része 2005 végén jelent meg.

– „A tánc politikája”. Miért lett épp ez a legutóbbi mixlemezeid címe?
– Ennek az albumnak az első részét 2001-ben adtuk ki, mert arra akartam felhívni az emberek figyelmét, hogy az elektronikus zene ott van, lehet rá partizni és jól érezni magunkat. De ugyanakkor ez egy világméretű közösség, amelyben például felhőtlenül buliznak együtt palesztinok az izraeliekkel. Teljesen mindegy, ki honnan jön, szóval ez politikailag nagyon korrekt üzenet. Persze a szeptember 11-i események óta, vagy amióta Afganisztán és Irak porondon van, az üzenet a következő: az együttéléshez a demokrácia a világon létező legjobb forma. Egy erős demokratikus közösség létrejötte az én szemszögemből azt jelenti, hogy minden egyes embernek tennie kell azért, hogy működjön.

– Elítéled a fegyveres konfliktusokat?
– Igen, de nem azért, mert pacifista vagyok. Mivel Milosevicnél vagy a hozzá hasonló esetekben jó, hogy katonai erőt alkalmaztak, de Irak esetében például teljesen értelmetlen volt a bombázás. A helyzet most sokkal rosszabb ott. Az egész nem arról szólt, hogy a demokráciát elvigyék Irakba; erre ráadásul senki sem kérte őket, az irakiak végképp nem akarták.

– Térjünk át a zenére. Mekkora különbség van a rádióműsorok és a klubfellépéseid között?
– A rádióműsoron keresztül sokkal több információ jut el az emberekhez, egy DJ-szett pedig inkább az óriási energiákról, az erőről szól, ami magával ragad. Szóval más a koncepció, de egy biztos: minden számot nagyon szeretek, amit lejátszok.

– Fellépéseken milyen technikát használsz?
– Elég bonyolult a rendszerem. Két G4-es laptopot használok, amelyek közül az egyiken Sctrach Live fut time code-os CD-kkel szinkronizálva, a másikon pedig Ableton. Ehhez van még két M-Audio kontroller, amelyen keresztül a két program össze van kötve, és csatlakozik egy DSP kártyához, ami egyben Digital Audio Interface (ez esetben analóg audiokimenet – a szerk.) is. Ezekkel a cuccokkal a legőrültebb dolgokra is képes vagyok.

– Milyen új utakat látsz a trance zenében?

– Nem hívnám egyszerűen trance-nek, amit játszom; ez inkább olyan elektronikus zene, amiben electro, trance, techno, house vagy breakbeat stílusokból a kedvenc részleteimet variálom, és egyszerűen azt rakom, amit élvezek. Másrészt meg az egész arról szól, hogy létrejön egy kapcsolat az emberekkel. Engem nem érdekel, mi a divat, nem azt játszom, ami éppen trendi. Olyan számokat rakok fel, amikről azt gondolom, hogy érdekesek.

– Egy kommunista országban nőttél fel, ahol a klubhelyzet és a zenei élet nagyon hasonlított a magyarra. – Az NDK mentálisan nagyon messze volt Magyarországtól, mindig irigykedtünk a magyarokra, mert ott is kommunizmus volt, de velünk összehasonlítva mégis sokkal nyitottabban gondolkodtak az emberek.

– Voltál már a Balatonon?
– Voltam, de sajnos már nem emlékszem a város nevére. Budapesten is jártam már talán ötször-hatszor, és játszottam a Sziget Fesztiválon is.

– A világ egyik legnagyszerűbb DJ-jeként rengeteget utazol. Vannak azért kedvenc helyeid?
- Persze, otthon a legjobb (nevet). De egyébként nagyon jó dolog ennyi mindent látni, sok embert megismerni. Van két kutyám, és így azokat a helyeket szeretem jobban, ahova őket is magammal vihetem. És ha a feleségem is velem tud jönni, akkor együtt lazítunk valami jó helyen.

www.vandit.com
www.paul-van-dyk.de

(forrás: est.hu)

People Can Fly Episode 005

Nagy kihívás goa/psy/prog zenéket mixelni egymással. Van amikor úgymond jön az ihlet és a zenék szinte maguktól kerülnek a megfelelő helyükre, de akad, hogy a kivánt track-ek csak hosszas tesztelés után találnak a végső állomásukra. Greyloop saját elmondása szerint a legfrissebb epizóddal igencsak megizzadt, hiszen a beszelektált csavaros zenék nem éppen a könnyen mixelhetők közé tartoznak. Ennek ellenére nem lehetünk elégedetlenek a végeredménnyel, hiszen kellemesen hűsítő dallamokat és visszafogottan harapós ütemeket kapunk a türelmünkért cserébe. Egy-két ismertebb név (Oliver Morgenroth, Vibrasphere, Liquid Soul) mellett a szcéna néhány eddig kevésbé ismert producerének (Hardy.Veles, Aladiah, Inner State) remekművét is magunkévá tehetjük. 135 bpm-en robogunk, így nem lehet gond Attish zenei utazásához csatlakozni.
A második órában kvázi az öreg rókák zenéivel találkozhatunk. Elsőként az izraeli Astrix egyik klasszikusát tesztelhetjük, az Adventure Mode -ot, ami egy felújított változatban szól, egészen pontosan egy New Version-ben. Továbblépve Ovnimoon, Eat Static, és Aquilla érkezik. Mindhárom zene remek darab! A mix csúcspontja Binary Finary '1998'-a, amit egy nagyszerű újraértelmezésben hallgathatunk meg (Protoculture Remix). A hatos-hetes-nyolcas fogat igazi dark feelinget kelt az emberben. De aztán lazíthatunk, mert az utolsó két szám lightosabb, azaz könnyebben emészthetőbb (Ticonék szerzeményében egy egész jó dallamozás-, Quantum zenéjében pedig egy kis szövegelős vokál lett belepakolva)!

Attish & Greyloop pres People Can Fly Episode 005

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: PCF 005
Megjelent: 2010. augusztus 18.
Stílus: Psy, goa, progressive house
Dj mix, Attish, Greyloop

Tracklist:

1st hour mixed by Greyloop
1. Invisible Reality - High to the sky (Solaris Vibe remix) [Y.S.E. Records]
2. Hardy.Veles - Obi Wan Bobi [TesseracTstudio]
3. Vibrasphere - Lemon phase [Digital Structures]
4. Oliver Morgenroth - Flair (Traveler extended mix) [Jetlag Digital]
5. Liquid Soul - Colours [Domo Records]
6. Inner State - Rising tales [Y.S.E. Records]
7. Aladiah - Cosmic area [Moon Spirits Records]
8. Liquid Space - Accord of sounds [Iono Music]
9. Motion Drive - The journey [Iono Music]
10. Symphonix - Resting voltage (Vice remix) [Blue Tunes Recordings]

2nd hour mixed by Attish
1. Astrix – Adventure Mode (New Version) [N/A]
2. Ovnimoon – U R God [Yellow Sunshine Explosion]
3. Eat Static – Implant (GMS Remix) [Starbox Music]
4. Aquila – De-Evolution [Dacru Records]
5. Binary Finary – 1998 (Protoculture Remix) [Nano Records]
6. Tristan – Depends On You (AMD Remix) [Yellow Sunshine Explosion]
7. Quantum On DNA – Angel Of Light [CT Records]
8. John ’00’ Fleming & Wizzy Noise – Endelexia [Joof Recordings]
9. Ticon – In The Dirt [Digital Structures]
10. Quantum – Time Is My Enemy [Trancelucent Productions]

Break In The Clouds: második felvonás

A break in the clouds második részéhez érkezett, mely az első epizód nyomvonalát követve további nagyszerű break zenékkel kívánja megörvendeztetni a blogra feljáró zenerajongókat. A mix Faskil sejtelmes, ám de nagyívű Clear Mayhem -jével indul. Ezt követi Atrium Sun szép, dallamos 'Abyss' -e Evgeny Bannikov alias Esthetique Mix-ében. A harmadik szám szintén Faskil műve. Igazán felemelő melódia, a női vokál pedig pazarul illeszekedik. Igazi dream track. Oleg Zubkov 'New Parallels' -sze már az előző BITC mixben is szerepelt, akkor Retroid tolmácsolásában hallhattuk, viszont most itt a mixben az original verzió kerül terítékre. Alfoa 'Amalgama' -ja idén júliusban jelent meg a Mistiquemusic gondozásában. Az Amalgama deep-es hangzása egyből a felhők közé repíti az ember gondolatait. Domased Electronica Mermaid -je Tim Fretwell remixében végig a fellegek között tartja a hangulatot. A Numbers Kid Digital újraértelmezésében nagyon brutál. Igazi elektrós break szám kerekedik ki. Szinte már majdnem rockba hajlik a mix. Burst 'Syntagma' című zenéje kicsit visszavesz. Amire még külön felhívnám a figyelmet az a két utolsó szám átkeverése, ami egy kis mash up jelleget kapott. További jó szórakozást a mixhez!

Break In The Clouds 2nd Edition

Katalógus szám: ZP 023

Megjelent: 2010. augusztus 16.

Stílus: breaks
Dj mix: Attish

Tracklist:

1. Faskil - Clear Mayhem (Faskil's Intro Mix) [Composure Records]
2. Atrium Sun - Abyss (Esthetique Solar Mix) [Mistique Music]
3. Faskil – Rezi (Original Mix) [Silk Digital Recordings]
4. Oleg Zubkov – New Parallels (Original Mix) [Mistique Music]
5. Alfoa – Amalgama [Mistique Music]
6. Domased Electronica - Mermaid (Fretwell Remix) [Mistique Music]
7. Ben William - Numbers (Kid Digital Remix) [Bombtraxx Records]
8. Abdomen Burst - Syntagma (Original Mix) [Swordtail Records]
9. Michael & Levan & Stiven Rivic - State Of Liberty (Embliss Remix) [Mistique Music]
10. Loquai - Irish Lore (Alfoa Breaks Remix) [7SeasRecords]

Steve Brian Marksun nélkül is nagyot alkotott

Ki az a Steve Brian? Ez volt az első kérdés, amikor is a 'Calera' című albumot megláttam. Egy kis agytorna (és discogs-os keresgélés) után aztán beugrott, hogy Steve Brian aka Steve Brünig nem más, mint a Marksun & Brian formáció oszlopos tagja. Ebből az infóból már sejtettem, hogy nagy gond nem lehet, csupán az volt kérdéses, hogy Brian a megszokott Euphonic-os elemekkel operált-e vagy sem. Később erre megkapjuk a választ. Brünig Steve Brian-ként három szingle megjelenést tudhat a maga mögött, a 'Starlight'-ot, a 'Yaya'-t és a 'La Gomera'-t (a középső az Euphonic-on, a másik kettő a Lange Recordings-on látott napvilágot). Ezek kivétel nélkül kellemes, remekül összepakolt alkotások voltak, így nagy várakozással estem a hanganyagnak.
A Britty-vel közös 'Day star' egy kellemes törtütemes zene, öblös basszusokkal és egy csöpp akusztikus gitárral megspékelve. Intro-nak tökéletes. Ezt követi a jól ismert 'Yaya', ami szépen inkább a prog house kategóriába suvasztható. A vokál ad egy kis etno ízt az egésznek, az sztringekkel a fellegekbe emelkedünk. A 'Casa Maria' 4 és fél percre 'Cafe del mar' hangulatot varázsol flamenco-stól, spanyol vokálostól. Profi munka. A 'Salida del sol' sem adja le a színvonalat, egy bizsergető prog-ba oltott szerzemény bontakozik ki a fülünk hallatára. Minden a helyén, pofás vokál (megint Britty révén), ATB-t idéző gitártéma, az alapok a Dinka-féle vonalat idézik meg. Az 'Arure' elidőzik a tengerparton, ugyan nem kimondottan az a chill out zene, mivel törtütem zakatol rendesen, viszont a kiállásban bekapcsolódó gitár megerősít, mediterrán vidéken járunk. A 'Vueltas' már jóval trance-sebb az előző számoknál, David Berkeley révén egy intelligens uplifting darab kerekedik ki belőle. A 'Garajonay' akár Chicane 'Far from the maddening crowds' albumán is megállta volna a helyét, annyira adja ugyanazt az atmoszférát. A szintén lazulós 'San Sebastian'-nál elfogytak a jelzőim, csodaszép munka, minden a helyén itt, a spanyol nyelv egzotikussá varázsolja a felcsendülő house kompozíciót. A 'Jenny'-ben a gitár és a zongora vív ádáz harcot egymással, tökéletes ez is. A címadó 'Calera' talán egy kicsit halványabbra sikerült a többinél, az alapok pumpálnak rendesen, de valami hiányzik nekem innen. A 'La playa' príma levezető, gitáros ambient ala Steve Brian. Kvázi bónuszként a 'Day star' három verzióját is meghallgathatjuk.
Összességében nagyon kellemes csalódtam ebben a lemezben. Egy azért, mert többségben voltak a lassabb szerzemények, amelyek egy különleges atmoszférát kölcsönöztek az egésznek. A gyorsabb alkotásokban is csak ritkán köszönnek vissza az unásig használt sémák. Számomra eredeti nyújt, kreatív, alaposan megkomponált. Kell ennél több? 9/10.

Steve Brian - Calera

Label: Euphonic Germany
Katalógus szám: EUPH120
Ország: Németország
Megjelent: 2010. július
Stílus: Trance, downtempo
Producer: Stefan Brünig

Tracklist:
1. Day Star (ft Britty) (3:58)
2. Yaya (6:51)
3. Casa Maria (ft Almadrava) (4:25)
4. Salida del Sol (ft Britty) (4:37)
5. Arure (4:30)
6. Vueltas (ft David Berkeley) (6:46)
7. Garajonay (1:53)
8. San Sebastian (ft Almadrava) (7:00)
9. Jenny (4:15)
10. Calera (Ft Britty) (6:27)
11. La Playa (5:12)
12. Day Star (Club Mix) (6:42)
13. Day Star (Yenn Remix) (6:01)
14. Day Star (Dub Mix) (4:36)

Chicane próbálja menteni a mundér becsületét

A fórumokon olvasott pozitív kritikák hatására úgy gondoltam adok egy esélyt Chicane új albumának a 'Giants'-nak. Tíz évvel ezelőtt minden bizonnyal köröm rágcsálva, izgatottan pörgettem volna be a korongot, de ismerve azt a nem éppen vonzó utat, amit Nick választott magának, s amin járt az elmúlt pár esztendőben személyemben sajnos eggyel csökkentette rajongótáborát. Az iszonyatos poposodást az én finnyás gyomrom nem igazán vette be, éppen ezért fordulhatott elő, hogy az előző LP a 'Sommersault' rövid időn belül a lomtárban landolt. A lelkem mélyén reméltem, hogy Nick kétszer nem lép ugyanabba a folyóba és valami mással, jobbal rukkol elő, mint anno 2007-ban.
A nyitó 'Barefoot' egyből a korong legjobb darabja. Mondom ezt azért, mert Nick visszatér az 'Offshore'-os témákhoz, puha string szőnyegei és a tengerparti atmoszféra egyből magával ragad, s még az ütemeket sem hiányoljuk ebből az instrumentális gyöngyszemből. A 'Middledistancerunner' is kellemes meglepetést okoz, a mélázós férfi vokál perfektül passzol a hátradőlős house ütemekhez. A 'Come back' kezdése is bizakodásra ad okot, ám itt az effektelt férfi vokál és a címet kántáló női hang sokat ront az összhatáson, vokál pop house ala Chicane. A 'What I'm doing here part 1' amolyan Imogen Heap-es borulás. Semmi nyomulás, szolíd, visszafogott ambient barangolás három percben. A címadó 'Giants' furán kezdődik (mintha visszafelé szólalnának meg a dallam hangjai), majd az ismerős Chicane-stringek húzzák fel a muzsikát, ami végül is a most futó Dinka-George F. Zimmer-Helvetic Nerds-Incognet vonallal mutat rokonságot. A korábbról ismert Poppiholla ezúttal egy visszafogott zongorás 5AM edit-ben próbál meggyőzni arról, hogy szerethető alkotás. Nos, nekem túl langyi és elkapkodott. A 'So far out to sea' is egy olyan alkotás, mint a nyitó 'Barefoot' tetten érhetőek rajta Nick korai gyökerei, az atmoszféra totálba kap bennünket, a drum 'n' bass-es alap is adja rendesen az érzést. Azt kell mondjam, hogy szép munka, de ehhez kell valamit villantani a régi dicsőségből. A 'Where do I start' azt hiszem rövid időn belül a rádiók kedvence lehet egyszerű dallamvezetésével, könnyen megjegyezhető vokáljával. A 'From where I stand' folytatása az előző számnak, csak egy kicsivel feszesebbek a ritmusok, de a dallamvilág és a használt hangminták nagyjából ugyanazok. A 'Hiding all the stars'-tól a hidegrázás kerülget, főleg, hogy Nick még piszok módon Gary Numan 'Cars'-ának basszusvonalát is sikeresen hozzáelegyítette a saját verziójához. Visszatér a 'What I'm doing here', a második felvonásban Blandine helyét Lemar veszi át a mikrofon mögött. Azt kell mondjam a női vokál jobban passzol ide, bár Lemar próbálkozik Blandine orgánuma sokkal karakteresebb a dalhoz mérten. A 'Titles' némi komolyzenei beütéssel is dicsekedhet, mintha Nick és az öreg Vangelis párbajoztak volna egyet a studióban, kellemes soundtrack hatású muzsika. A 'Middledistancerunner' Disco Citizens remixe zárja a sort. Nick sokban nem változtat az eredetihez képest (ráadásul az album megjelenése után kevéssel a szám maxin is elérhetővé vált), nem is értem mit keres itt még egyszer.
Összességében többet kaptam az albumtól, mint amire előzetesen számítottam. Tény, hogy a vokálos számok dominálnak, de szerencsére Nick a pop mellett ügyesen visszanyúlt gyökereihez és villantotta, hogy a '97-ben megalkotott sound 13 évvel később is le tud bennünket venni a lábunkról. Egy biztos, hangulat kell ehhez az LP-hez, ha nem vágyunk komoly dolgokra, akkor válasszuk a 'Giants'-t, amely meghálálja majd a belé fektetett bizalmat. Összességében az ambient és a d'n'b szerzemény miatt 7/10-et adok Nick-nek. Remélem lesz ez még jobb is!

Chicane - Giants

Label: Modena
Katalógus szám: MODENACD4
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július
Stílus: House, ambient
Producer: Nick Bracegirdle

Tracklist:
1. Barefoot (6:05)
2. Middledistancerunner (5:53)
3. Come Back (7:29)
4. What Am I Doing Here? Part 1 (3:46)
5. Giants (7:01)
6. Poppiholla (5am) (5:06)
7. So Far Out To Sea (5:38)
8. Where do i start? (4:32)
9. From Where I stand (6:38)
10. Hiding all the Stars (5:43)
11. What am i doing here? Part 2 (6:27)
12. Titles (4:26)
13. Middledistancerunner (DC Rework Edit) (3:53)

On A Deeper Level: egy igazán atmoszférikus album

2009-ben elég sok minőségi trance album jelent meg a szcénán belül, és bár manapság egyre kevesebb trance zenét hallgatok, de azt azért megfogadtam, hogyha lesz vagy van olyan kiadvány amiről érdemes beszámolnom, akkor arról itt a Deep Zone blogon nem habozok írni. Nos, az történt, hogy pár hónappal ezelőtt az egyik videómegosztón beleakadtam egy Blufeld nevezetű előadó zenéibe, akinek a nevéből ítélve arra gondoltam, hogy biztos chill out zenéket szerez. Hát nagyot nem tévedtem, ugyanis a stílus amit Blufeld zeneileg képvisel nagyon közel áll a chill out hangzáshoz, pontosabban kifejtve igazi, lélekemelő, szép, dallamos, atmoszférikus trance zenéket szerez. Az On A Deeper Level Album Video Preview -jét ( Part 1 / Part 2 ) amikor elsőre végighallgattam, annyira megtetszett, hogy nyomban beleszerettem a Blufeld féle hangzásba! El is határoztam, hogy utánanézek ennek az előadónak, hogy milyen más szerzeményei vannak. Találtam is, méghozzá nem is keveset (saját számok, remixek). Ezeket szépen, türelmesen leteszteltem, és nem csalódtam. Blufeld zenéi egy szürrealisztikus világba kalauzolnak minket, ahol szinte a dallamok tartják életben az embert. Fantasztikus hangulatú számok ezek. Valódi progresszív trance őrület amit ez a fickó művel. És bár a mművek többsége nagyon hasonló, mégsem lehet egy az egyben rájuk sütni, hogy unalmasak. Mindegyik egy kicsit más, eltérő hangszerelésű. Az On A Deeper Level-en is nagy a számok közti hasonlóság. Mintha egy EP-t hallgatnánk, és egy szám 14 féle verzióban szerepelne. De hát ezen ne csodálkozzunk, hiszen egy előadó alkotta mindegyiket. De ha például meghallgatjuk Blufeld 'Progmospherica Sessions' -ét, akkor kétkedésünk egyből alábbhagy (nem olyan kaptafa pali Ő, mint ahogy azt hisszük). Végignézzük a műsorában játszott zenéket és csak ámulunk-bámulunk! Nagyszerű amit csinál. Szinte mindegyik mixébe belerak egy-egy saját szerzeményt. Csupa olyan zenéket játszik amikre érdemes odafigyelni. De visszatérve az albumhoz. Igazából nem találok szavakat, rám nagyon nagy hatással volt. Még hosszú hónapok távlatában sem tudom kiverni a fejemből azokat a dallamokat, amiket első hallottam. Ezek a zenék valahol az ambient és a trance stílus határán mozognak. Egyikről sem tudok objektíven nyilatkozni, ezeket a számokat hallani kell!
Aki nézte régebben az x-aktákat az ismeri annak főcímdalát, na arra hasonlít a hangulat és az albumon található zenék dallamvilága. Nálam 10/10 az album, egy az egyben telitalálat.

Blufeld - On A Deeper Level

Label: Bonzai Trance Progressive
Katalógus szám: BPCD-2009-001
Ország: Belgium
Megjelent: 2009. december 15.
Stílus: Progressive Trance, Ambient
Producer: Blufeld

Tracklist:
1. Aimless People (Intro)
2. Moonbeams Kiss The Sea
3. Glow
4. Monoceros
5. So Into You
6. Air Of Doubt
7. On A Deeper Level
8. Metrobot
9. Wishful Thinking
10. Distant Memory
11. Their World
12. Breathing Together
13. Always With Me
14. For The Fallen

Preview / Play

Binary Finary, egy új évtized hajnalán

1998-ban a brit trance egyik igazi club klasszikusai közt tartjuk számon a Binary Finary-t. Fáradhatatlanul remixelnek és azonnal felismerhetőek zenéjükről, népszerűségük pedig töretlen. Az ember felelősséggel tartozik a dalaiért, Matt Laws és Stuart Matheson pedig továbbra is euforikus, erőtől duzzadó felvételeket és remixeket készít, emellett kiadójukat is ápolják.

A Binary Finary most trióvá bővült Sasha Vatoff-al és az Ausztrália orientált Matheson egy live show-ra készül Sasha-val. Mialatt Laws külföldön tevékenykedik a live set a Sensation White új évi parijára költözött. Most azonban visszatér Melbourne-be a Neon Circus-ba, National Institute of Trance, hol tyDi is fellép aki 1998-ban mutatkozott be.
Most Matheson-al olvashattok egy interjút a Binary Finary 2010-es évéről.

— Utoljára a Sensation White NYE Melbourne-ben láthattunk benneteket. Emlékezetes éjszaka volt számotokra?
— „Nagyon is. Nagyon sok kreatív munka állt a live show mögött, és jó volt ismét színpadon állni. Már egy ideje nem volt rá módunk. Hihetetlen volt a tömegtől kapott rengeteg pozitív visszajelzés.”

— Azóta volt valamilyen fejlemény?
— „Igen, új track-ek kerültek remixelésre, új Binary Finary felvételeket és elemeket kevertünk a mixhez. Most két touchsreen JazzMutant Lemurs-t használunk amit mi magunk csináltunk hogy az elképzeléseinket megvalósíthassuk. És még több fejlesztésre készülünk.”

— Van olyan elektronikus live fellépő aki inspirált benneteket a show fejlesztésében?
— „Nem nagyon. Már hosszú ideje terveztük hogyan is menjen le egy ilyen live performance, már 2004 óta. Leültünk és el kezdtünk beszélgetni hogy milyen irányba is szeretnénk elindulni, milyen effektet vegyünk alapul. Természetesen megnéztünk felvételeket az Orbital-tól, a The Prodigy-től, amik érdekesek és lenyűgözőek voltak és adtak némi plusz lökést a további fejlődéshez.”

— Szóval a Binary Finary most három tagúvá bővült. Hogyan van ez hatással a felvételek készítésére? Ez egy fajta nyomon követése a The Lost Tracks-nek?
— „Maga a termelés könnyű, mint egy fájlt feltölteni az internetre. Tényleg nincs hatással a munkamenetre, sőt bizonyos módon még segít is. Nincsenek érvek a stúdióban, senki nem domborít a számítógép mögött és így tovább. Igen, egy nyomon követése lesz ez az album a korábbinak, és sok új dallal készülünk, de nem hosszú, elveszett dalokkal. Nagyon izgatottak vagyunk és imádunk dolgozni rajt.”

— Jó néhány „kipofozása” volt az 1998-as évnek, még mindig izgalmas nézni ahogy egyre tovább fejlődnek ezek a klasszikusnak számító dalok?
— „Igen, mindig izgalmas látni hogy mások hogyan értelmezik a dalainkat. Valóban csodálatos hallani néhány nagyszerű remixet amiket mi hoztunk össze és Armada, ezzel naprakésszé varázsolva a felvételeket.”

— Egy klasszikus set-be vagytok zárva a Neon Circus-ban. Kaphatunk néhány infót arról, hogy lesznek e klasszikus felvételek is?
— „Nos, ez titok. Nem dj-zünk. Eldöntöttük hogy kicseréljük a deckeket a live show-nk bemutatására. Van néhány remixünk a klasszikusokból, mint ahogy a live show-nkról is. Azt hiszem ki kell várnotok mit is fogunk játszani majd a repertoárunkból. Amilyen rugalmas a felszerelésünk, úgy az utolsó pillanatban dönthetjük el mit is halljon a nagyérdemű.”

— tyDi a közelmúltban készített egy Binary Finary remixet Dennis Shepard-al. Tervben van a közös munka a fiatal tehetséggel a Neon Circus-ban?
— „Igen, ez egy nagyszerű remix lett. Abszolút tervben van egy közös fellépés vele, és hogy vegyen nekem egy sört vagy kettőt.:)”

— Az Armada Music még mindig összhangban van a duótokkal?
— „Igen, most tervezünk re-release-t 1998. április 19-ről. Szerencsések vagyunk hogy az Armada még mindig hisz a dalban, és azt hiszem nagyon jó helye van náluk.”

— A trance-en belül mik inspirálnak benneteket jelen pillanatban? Szerinted van valamilyen vissza vissza térés a klasszikus elemekhez?
— „Mindig igyekszünk olyan dalokat írni amiket szívesen hallunk klubon kívül is. Rengeteg helyről gyűjtünk inspirációt, előadóktól, vagy kutyasétáltatásból, vagy csak egy szombat délutánból. Egy furcsán hangozhat, de ami működik az működik.”

(Forrás: onemusic.hu)

Discogs
MySpace

People Can Fly Episode 4

Negyedik epizódjával jelentkezik a 'People Can Fly'. Gondolom sokakat furdalt már a kíváncsiság, hogy az elmúlt két hétben a prog/psy/goa stílus mely szegmensét szedtük egyenként csokorba. Nos jómagam ismét az első órában visszatértem az atmoszférikus darabokhoz. Az első két zene kvázi ismeretlen előadótól érkezik, egy bennük a közös, hogy a 'Nimbus' és a 'Spacelord' hihetetlenül dallamos és progresszív. A továbbiakban is a bizsergető szintifutamokon van a hangsúly. Az első igazi megugrást Indepth 'Everything I Know' Atmos remixe jelenti szeletelős basszusával, szigorúan kimért hangjaival. aztán szépen visszatérünk a nyugisabb muzsikákhoz, Vibrasphere 'Floating free'-je totális elszállásával az egyveleg legerősebb darabja, amit nem mellesleg igencsak nehéz volt épkézláb helyre beilleszteni. Zárásnak Zyce és Flegma 'Japan'-ja marad, ami karakteres baseline-jával alaposan megdolgozza a sound system-ünket. Ezen a ponton veszi át a gyeplőt Attish, aki a tőle megszokott módon, a rafkós, csavarós, pumpálósabb alkotásokat részesítette előnyben.
Igen, Greyloop barátom jól beszél, mert a 2. óra csakugyan a gyorsabb, rafináltabb psy zenéket veszi górcső alá. Nyitózenének egyik kedvenc producerem Silicon Sound zenéjét választottam. A Hyperion nem csak szép, de egyben galaktikus alkotás is. A következő számban egy éteri női hang zendít rá, nem kevés goa gyönyört okozva az embernek. A harmadik zene érkeztével egy kis turpisságot vittem a mixbe. A váltást nem éppen a szokásos "ritmusképlet" alapján oldottam meg. Gameboy 'Psychedelic Experience' -szével felülünk egy kicsit a psy vonatra, és kb 140-es tempóval robogunk a következő állomásig, ahol átszállunk egy másik vonatra, ahol GMS & Domestic a masiniszta. A hatodik nóta az Xpd5 már egyszer szerepelt az egyik PCF epizódban, de annyira megtetszett, hogy jelen mixben is helyet biztosítottam neki. Master Of Disaster többféle szempontból is érdekes lehet. Az egyik a tiki-takizós "effekthang", a másik pedig az üvöltözős férfi vokál! 10/10-es zene. A 8-as és kilences számmal száguldunk tovább, egészen a 10.- vagyis a zárózenéig. Son Kite 'Catch' -e nagyon underworld szám.....

Attish & Greyloop presents People Can Fly Episode 004

Katalógus szám: PCF 004
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: progressive house, psy trance, goa trance
DJ mix: Attish, Greyloop

Tracklist:

1st hour by Greyloop
1. Multiphase - Nimbus [Iono Music]
2. Vaishiyas - Spacelord (Float Remix) [Spin Twist Records]
3. MUTE - Mechanism (Egorythmia Remix) [Iono Music]
4. Motion Drive - Atoms [Iono Music]
5. Fehja - La Sincronicidad [Uxmal Records]
6. Fatali - Deep (Lish Remix) [Fatali Music]
7. Indepth - Everyone I Know (Atmos Remix) [Spiral Trax]
8. Liquid Soul - Lost Gravity [Iboga Records]
9. Vibrasphere - Floating Free (Odiseo Rmx) [Tribal Vision]
10. Zyce & Flegma - Japan [Occulta Records]

2nd Hour - Mixed by Attish
1. Silicon Sound feat Dj Psychotrop – Hyperion [Neurobiotic Records]
2. Quantum feat Keren Porat – Janata Express [Trancelucent Productions]
3. Gameboy – Psychedelic Experience [Solar Tech Records]
4. GMS & Domestic - 3rd Try Lucky (Origional Mix) [Wired Music]
5. Prosper - Tired Of The Future (Species Remix) [Ultra Groove Records]
6. Sangeet – Xpd5 [Yellow Sunshine Explosion]
7. Yahel – Master Of Disaster [Phonokol]
8. Silver Surfers - Chemical Structures [Nano Records]
9. Techtonic With E-Jekt & Paul Taylor - Just For Kicks [Revolve Records]
10. Son Kite - Catch [Iboga Records]

Deep Forest 2: Prog-psy-tribal túra Attish-sal

Nem győzzük hangoztatni elégszer, hogy a saját produktumunkról nehéz írni, sokszor tovább tart a firkantás, mint összerakni egy mixet. Attish már régebben elkészült a 'Deep Forest' második részével, csak valahogy a bemutató szöveggel volt meglőve, éppen ezért jómagam vállaltam magamra ezt a feladatot. Az inspiráció merítéshez meghallgattam legalább kétszer a mixet, ami szerintem zseniálisra sikeredett. Éppen ezért is éreztem fontosnak, hogy a 'Deep Forest (Adventure 2)' minél hamarabb eljusson az olvasokhoz.

A nyitó Miika Kuisma zene rendesen pályára állít bennünket, mintha egy sötét erdő legmélyén botorkálnánk, s szívnánk magunkba a természet illatát. Olyan remek, dark prog darabokat kapunk ('Stamina', 'Oxygene', 'Skintrade'), amelyek megtartják eme érzésünket. A mix félidejében a kultikus Dirty Vegas féle 'Days go by' jelenti a barangolás közbeni szusszanást, ezután újult erővel folytatjuk az utazásunkat. Olyan muzsikák kerülnek terítékre (örömteli, hogy a Bonzai label a minőségi arcát mutatja), amit nem hallani minden utcasarkon. Különleges atmoszféra kísér bennünket, melyben tökéletesen elegyednek a progressive house, tribal, psy és goa elemei. Aki szereti a gondolkodtatós, hatásvadász elemektől mentes szetteket az feltétlen csapjon le a 'Deep Forest' második részére.

Zone Promotion - Deep Forest (Adventure 2)

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: ZP 021
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: Progressive house, Psy, Tribal

DJ mix: Attish

Tracklist:
1. Miika Kuisma – Trying My New Wings (Intro) [ZYX Music]
2. The Dark Soul Project – Stamina [Mistique Music]
3. John ’00’ Fleming and The Digital Blonde – Oxygene (Miika Kuisma Remix) [JOOF]
4. Atmos – Skintrade [Spiral Trax]
5. Dirty Vegas - Days Go By (Instrumental Dub) [Credence]
6. Thorin – Pure Tribal (Dax Wadley Remix) [Bonzai]
7. dPen – I Need You (Kintar Remix) [Bonzai]
8. Deep Mariano - Abeha Acute (Original Mix) [Acute Recordings]
9. Kay-D – Beautiful Stranger [Mistique Music]
10. Airwave feat Ludovic Meyer – Batignolles Blues (Substara Remix) [Bonzai]

Talla 2XLC @ Kay Cee Presents Techno Club Vol. 10

Az ezredforduló derekán sok kritikus adott hangot abbéli nemtetszésének, hogy a trance egyre inkább elmegy a slágeres zenék irányba, és hogy ez a műfajra nézve romboló hatással van! Valóban volt némi igazság ebben, mert történt ugyanis hogy egy Out Of The Blue című szám annyira giga mega sláger lett, hogy inspiráló hatása révén szinte "minden" EDM producer elkezdett trance zenéket összepakolászni. Nos, mint tudjuk ez bizony nem jó előjel szokott lenni, főleg ha kezdetét veszi egyfajta "másolgatás". De szerencsére a kritikusok visszhangjával ellentétesen a "másolgatós" korszaknak szépen lassan befellegzett, és nem egészen egy évre rá újból szárnyalásba kezdett a trance. A valósághoz persze az is hozzátartozik, hogy azon előadók akik a millennium előtt és után is nagy zenéket alkottak igazán sosem engedték a műfajt elsivatagosodni (lásd: Tiesto, Ferry Corsten, Benno De Goeij, Paul van Dyk, Armin, Lange, stb..). Így történt ez esetünkben is a germán Talla 2XLC -nél, aki Techno Club című mix lemezeivel egyre több EDM fanatikust nyert meg magának az igaz ügy érdekében. A Techno Club Vol. 10. mérföldkőnek számított a sorozaton belül. Az előző részek ugyan nagyon jól sikerültek, de a 10-es korongok mindent vittek. Már eleve az egyes diszk kezdőzenéje is sok embernél kiverte a biztosítékot. Lange 'Follow Me' -je az egyik legtöbbet játszott szám volt ez időtájt és itt az albumon, mint nyitózene parádésan kezdi meg a mixet. A sort a No Signs Of Life folytatja, ami ügyebár Talla 2XLC saját szerzeménye. E zene is bitang nagyot szól. De RedWing 'Dreamworld' -je szintén kiemelkedő darab. E szám producerei között többek között ott találjuk azt a Ralph Fritsch-et aki tagja a későbbiekben megalakuló Black Pearl formációnak! Sean Dexter vs De la Ray számát a Voyage -t se sokan ismerik, pedig állítom hogy Dexter legnagyobb zenéje. Van Gott 'World Of Love' -ja nagyon nagy szállás. Delerium - Silence Tiesto remixében a műfaj alapkövének számít, és egyben az egyik fontos csúcspontja is az ezredforduló utáni időszaknak (te jó ég ha nem lett volna ez a szám ebben a remixben, mennyivel szegényebbek lennénk!).
A második cd -t Talla honfitársa Kay Cee mixelte össze. John Johnson Impactja hatalmas nagy kezdés, főleg hogy Van Bellen remixében szól! Aztán egy baró átkeveréssel belecsapunk Miller-ék Colours című ópuszába. Nagyon nagy ez a szám, tiszta dream feelingje van tőle az embernek. Kamaya Painters klasszikusa a Far From Over elég különös remixben szól (Matthias Wunderlich alias Wavestate Remixében máshol még egyszer sem hallottam). Emanuel Top 'Acid Phase' szerintem mindenki kedvence. Nincs is mit szépíteni rajta, király szám. Kicsit deep, kicsit dark, kicsit acid... stb stb stb. Az Escpace 2 is über nagy zene. Kay Cee legnagyobb zenéje! Jay & Jayne kissé elektrós szám, de pont ez benne az egyedi, na meg a női vokál. Southside Spinners 'Luvstuck' szerzeménye elég egyedi. Mint egy trance opera, olyan hangszerelésű. Pitcher: Stephan Bodzin & Oliver Huntemann, vagyis Kay Cee! A Strike zongoraszólója nagyon odaver. Transa-ék Astrodawn-ja a technos korszakot juttatja eszünkbe. Nagy bravúr volt belerakni a mixbe! Stephan Bodzin alias Condor száma a You Can (Kiss My ...) nekem anno nagy kedvencem volt (és még most is az). A Year Of The Dragon azaz a sárkány éve című szám is nagyon adja az ívet. Tazka Carlo Resoort és Piet Bervoets -et takarja. Carlo a 4 Strings frontemebereként-, míg Piet a Rank 1 projekt tagjaként vált ismerté. A mix utsó két száma már inkább csak levezetés, de mind a kettő mesteri!
Összegezve a mixeket. Az első mix nagyon jól sikerült 9/10, a második mix viszont telitalálat, úgy hogy 10/10-et adok neki.

Talla 2XLC @ Kay Cee - Techno Club Vol. 10

Label: Dance Division
Katalógus szám: DAD 498925 2
Ország: Németország
Megjelent: 2000
Stílus: Trance, Progressive Trance
Dj Mix: Talla 2XLC & Kay Cee

Cd1 - Mixed by Talla 2XLC
1. Lange - Follow Me
2. Thierry Bones - Lightstorm
3. Bliss - Bliss
4. Chapter & Page - Revelation
5. Gate 1 - The Flight
6. Airfire Feat. Talla 2XLC - No Signs Of Life (The Anthem)
7. Odessa - Explorer
8. Stefano Libelle - Fifty-One
9. Midiman vs. Foggy - This Is How My Drummer Drums
10. M.Y.T.C.H. - It's A New Day
11. RedWing - Dreamworld
12. Sean Dexter vs. De La Ray - Voyage
13. Van Gott - World Of Love
14. Delerium - Silence (DJ Tiësto In Search Of Sunrise Mix)

Cd2 - Mixed by Kay Cee
1. John Johnson - Impact (Van Bellen Remix)
2. Miller & Floyd - Colours
3. Kamaya Painters - Far From Over (Wavestate Remix)
4. Emmanuel Top - Acid Phase
5. Kay Cee - Escape 2
6. La Rissa - Jay & Jayne
7. Southside Spinners - Luvstruck 2000 (Marco V. & Benjamin Remix)
8. Pitcher - Strike!
9. Transa - Astro Dawn
10. Condor - You Can (Kiss My ...)
11. Bogart & Gable - Year Of The Dragon
12. Tazka - Your Eyes
13. Huntemann - Phreaks
14. Humate - Choose Life

Derek Howell: a titokzatos amerikai progressive hős

Számtalan olyan producer ténykedik az elektronikus szcénában, akiről munkáin túl nem tudni szinte semmit. Ugyanez a helyzet az amerikai Derek Howell-lel is, aki az elmúlt 5 évben számtalan minőségi zenével látta el a lemezlovasokat és a közönséget, viszont magáról Derek-ről a magánemberrről semmit sem tudunk. Munkáját világszerte elismerik, így nem csoda, hogy a GU-nál és a Bedrock-nál is jöttek ki produkciói. A Musicforever.hu 2007-ben készített vele interjút, amiből minden eddigi kérdésünkre választ kaphatunk.

— Mikor információkat szeretne megtudni rólad az ember, nincs könnyű helyzetben, szinte alig akad használható tudnivaló rólad. Kérlek, mesélj kicsit magadról az olvasóknak!
— Sziasztok, Derek vagyok. Már 5 éve foglalatoskodom zeneírással, és rendkívül élvezem, ez a legjobb dolog számomra az életben. Szeretek filmeket nézni, a zenében mindenevő vagyok, valamint imádok éjjel vezetni. Alkalomadtán lemezlovaskodom clubokban, és a maradék időmet a stúdiómban töltöm dance ütemek fabrikálásával.

— Érdekes módon még a MySpace oldaladon sem lehet találni a zenéiden kívül szinte semmit. Ez tudatos, vagy még nem volt időd megcsinálni az oldalad?
— Nincs titkolnivalóm, csak valójában alig van időm a MySpace oldalammal foglalkozni. Azt hiszem ez sajnos még egy ideig így marad.

— Nálatok az Egyesült Államokban a hódító stílus manapság az r'n'b. Hogy bírsz érvényesülni?
— Nos, főleg Houstonban, az uralkodó club zene valóban a hip hop és az r'n'b, de minden hónapban volt és van is egy-két elektronikus zenés este, szóval van rá alkalom, hogy kiélhessem a vágyaim.

— Nagyon sok rádióállomáson hallhatunk téged zenélni. Hogyan kerülsz kapcsolatba ezekkel a műsorokkal?
— Általában sima e-mail-en keresztül keresnek meg, hogy vendégeskedjem a műsoraikban, de nagyon sok felkérés érkezik a MySpace oldalamra is, hogy készítsek szetteket embereknek. Sajnos elég nehéz igent mondani, mert annyian szeretnének egy-egy mixel gazdagabbak lenni, hogy egyszerűen nincs annyi időm, hogy mind elkészítsem. A rádiókra visszatérve végül is az a legegyszerűbb módja, hogy elérjenek, ha írnak egy üzenetet a MySpace-en.

— Meséld el légy szíves, hogy melyik zenédre, avagy zenéidre vagy leginkább büszke?
— Ha visszatekintek a múltba, akkor a ’Yah Yah’ című zenémre vagyok a legbüszkébb, mert azt a muzsikámat készítettem el a leggyorsabban; szükségem is volt a fürgeségre, mert ritkán van akkora ihletem, mint volt abban a pár napban, mikor azt a track-et állítottam össze. Azt gondolom, hogy általában a producerek azokra a zenékre a legbüszkébbek, melyek érzelmileg közel állnak saját magukhoz.

— A zeneírás számodra csak hobbi, vagy tervezed, hogy ebből élsz majd meg?
— Mindenképpen tervezem, hogy majd ebből keresem a kenyerem a jövőben, de jelen pillanatban csak akkor írok zenét, ha van időm.

— A szakma legnagyobb neveivel dolgozol együtt, és mégis a háttérben maradsz. Ezt direkt szeretnéd így, vagy csak egyszerűen elnyomnak a többiek? Hogy megy ez a zenebizniszben?
— Mikor még csak kezdő lemezlovas voltam, annyit szerettem volna elérni, hogy felállhassak a pódiumra, és csak pörgethessem a kedvenc zenéim, de mivel inkább már a zeneírás felé megy el a karrierem, így megelégszem azzal, ha csak azt csinálom, amit szeretek. Még mindig imádok tömegek előtt játszani egy clubban, de jelenleg nem tudom magam elképzelni a zeneírás öröme nélkül.

— Azt mindenképpen illik tudni rólad, hogy a világ leghíresebb kiadóinak védelmező kezei alatt dolgozhatsz, ez a Global Underground és a Bedrock. Mennyi időbe telt, hogy felfigyeljenek rád, valamint milyen érzés ilyen kiadóknak dolgozni?
— Azt hiszem, már jó néhány éve történt, hogy felvettük egymással a kapcsolatot. Számomra mindig nagyon könnyű ilyen kiadóknak dolgozni, mert egyszerűen megengedik, hogy abban a stílusban írjam a zenéimet, amiben akarom. Néhány olyan kiadóról is hallottam, hogy megmondják a producernek, milyen zenét írhat és milyet nem, de hála istennek ilyen problémám még nem volt sem a Bedrock-kal, sem a GU-val, és ez megnyugtat.

— Ha végighallgatjuk az összes eddigi dalaidat, találunk lassabb, nyugodt dallamokkal tűzdelt track-et, de mindeközben ugyanennyi keményebb progresszív számot is hallhatunk tőled. Mely stílust érzed magadhoz közelebb?
— Mindkettőt szeretem. Ha jól belegondolok, a zeneírói „pályám” kezdetén inkább progresszív track-eket készítettem, de manapság már nem csak ilyen stílust írok, és az sem utolsó, hogy nem görcsölve ülök a gép előtt, hanem akkor csücsülök le a monitor elé, mikor kedvem van. Azt hiszem ez a legjobb taktika.

— Mi a véleményed a minimal és az electro stílusról?
— Mindegyiket szeretem, ha igényesen van körítve. Minden zenében van olyan kiemelt rész, melyhez kapcsolunk valamilyen stílust, ez ugyanígy igaz a minimalra és az electrora is. Mindkét stílust szeretem játszani, mikor lemezlovaskodom, de inkább hangulatfüggő, hogy melyiket rakom fel épp.

— Melyik élő fellépésed számodra a legemlékezetesebb?
— Talán az első alkalom, mikor Mar del Plata-ban játszottam, Argentínában. Egyszerűen gyönyörű éjjel volt, a közönség is fantasztikusan bulizott, és vette a lapot, alig bírtam abbahagyni a zenélést. Azt hiszem reggel 9-kor álltunk le, de még akkor is jól éreztük magunkat.

— Mivel foglalatoskodsz mostanában, hol dolgozol?
— Jelenleg nappal egy étteremben dolgozom, éjjel pedig megpróbálok zenét írni. Nagyon kellemes bioritmus tud ám lenni.

— Mikor nem a zeneírással foglalkozol mivel ütöd el az időd, van valamilyen hobbid, amiről szívesen mesélnél?
— Viccesen hangzik, de talán a legnagyobb hobbim az, mikor a barátokkal és ismerősökkel összeülve beszélgetünk és vitatkozunk filmekről. Eléggé jól ismerjük a filmeket, és jól szórakozunk, miközben kifigurázzuk a rosszabb filmeket, meg a pop zenét.

— Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Derek?
— Legnagyobb tervem, álmom az, hogy egy bandát összehozunk a barátokkal, és kiváló nekünk tetsző zenét játszunk. Remélem egyszer összejön.

— Végül pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit üzennél a magyar közönségnek, embereknek?
— Ami most egyből beugrik az talán klisének veszitek. Kövesd az álmod, akármi is történjék, ne engedd, hogy más irányítsa az életed. Döntsd el magadban, hogy mi fontos, és mi nem, és így éldd az életed.

Forrás: Musicforever.hu 2007. július 12.

Myspace