2010. augusztus 30., hétfő

From the background Vol. 3: Chris Cowie

Az 1969-es aberdeen-i születésű Chris Cowie az elektronikus tánczene egyik csendes, de annál tehetségesebb csodabogara. Zenéit a mainstream és underground körökben is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják: nem csoda, hisz a profizmus és precizitás mindegyik alkotásából elsőre kihallatszik. Cowie hírnevét a 90-es évek elején alapozta meg, amikor két meghatározó kiadó alapításánál, - nevesen a Hook és a Bellboy - apáskodott (amelyek egy időre felfüggesztették tevékenységüket, majd 2008 májusában újraindultak). Talán nem véletlen, hogy a label-ek hangzását nagyban befolyásolta Chris tevékenysége, nem mellesleg a katalógus majd háromnegyedét Cowie művei teszik ki, persze különböző álnevek alatt. Chris azon ritka művészek egyike, aki 15 év alatt 150 különálló megjelenéssel büszkélkedhet (a digitális világban ez már nem lenne akkora fegyvertény - a szerk). Tizenöt álneve közül kétségtelenül kettővel ért el világra szóló sikereket, mégpedig az X-Cabs-szel és a Vegas Soul-lal.
Az X-Cabs alterego alatt egy albumot jegyzett, 'Chemistry' (1998) címmel, ami tökéletes keresztmetszetet adott az eklektikus Cowie-sound-ról. Emellett ezen a néven követte el a híres-neves 'Exposure' sorozat első darabját (2000) is. Első sikerét 1995-ben érte el az Európa szerte taroló 'Neuro'-val. Később ugyanezt megismételte az 'Infectious'-szel, valamint nagyszerű átirataival. Remixelte például Transa 'Prophase'-zét, Sandra Collins 'Flutterby'-ját, sőt még ATB 'Don't Stop'-ját is, ami piaci szempontból eddigi legsikeresebb munkája volt.
Vegas Soul-ként is számtalan gyöngyszemet köszönhetünk Chris-nek, melyek esszenciája felkerült 'Best behaviour' című duplaalbumára, amit a Muzik Magazin az év (2001) nyolcadik legjobb albumának titulált. A Vegas Soul darabjait olyan nevek pörgették bulijaikon, mint Laurent Garnier, Carl Cox és Danny Tenaglia. A VS sikerességéről Chris egyszer így nyilatkozott: „A Hook Records sikere és egyedi hangzása a Bellboy-nak, különböző álneveken, mint például a Vegas Soul alatt készített zenéimből táplálkozik. Amikor közösen dolgozok egy előadóval, vagy a saját zenémet készítem a Hook-nak, az a Bellboy típusú zenék könnyebben befogadhatóbb vállfaja, amit a korai soulful techno zenék inspiráltak.”
Chris a mai napig aktív, dj-ként, producerként és label manager-ként egyaránt. Legutóbb a cseh Dj Lucca oldalán tűnt fel társproducerként (pl. a 'Mirage' iszonyat nagy zene tőlük), illetve Rai-val készített közös lemezt. Következzék egy interjú a mesterrel, amit George Apergis készített (az idén) a Sound Maker Magazine számára.

— Mikor csöppentél bele a zenei világba?
— 14 évesen vásároltam meg az első gitáromat, mivel gyermekkori riválisom is vett egyet. Neki volt, így nekem is kellett. Ez egyben lázadás is volt, amiért az iskolában nem engedtek zenélni. Azt mondták túl vastagak az ujjaim.

— Mesélj valamit a kora '90-es évekről és a Bellboy/Hook kiadókról!
— Mindkettő úttörőnek számított a maga stílusában, mivel Aberdeen-nek előtte nem volt kiemelkedő zenei élete, a label-eket soha sem úgy emlegették mint amik elértek volna bármit is a dance szcéna korai szakaszában. Nagyon büszke vagyok arra amiket a Hook és a Bellboy elértek, és szeretném, ha az emberek tudnák, hogy a skót zenei élet nemcsak a Soma-ból áll.

— Azt hiszem te vagy az az előadó, aki a legtöbb álnévvel büszkélkedhet. Mesélj erről, illetve a más producerekkel közös munkáidról.
— Amikor 1992-ben elindítottam a label-eket magamon kívül egyetlen előadója sem volt egyiknek sem. Ezért tűnt jó ötletnek, hogy különböző álneveket kreálok, végül 20 környékén sikerült megállnom. Ez azért is volt elég kézenfekvő, mivel eléggé termékeny időszakom éltem, és egyszerűen a saját nevem alatt nem akartam két hetente új lemezt kiadni, mivel egy idő után ettől az emberek begőzöltek volna. A mai piaci viszonyok között már nem használok művészneveket, mivel negatív hatással is lehetnek a karrieremre.

— Mit gondolsz napjaink dance szcénájáról?
— Már annyi féle stílus létezik, a szcéna nagyon felaprózódott ez néha kicsit zavaró. De pont így kell elfogadnunk, ahogy van. Az egész lemezkiadási üzleti model megváltozott, mivel a reklámtevékenység online-ná vált. De azt kell mondanom mindig új dolgokat tanulok és számtalan hihetetlenül tehetséges ember ténykedik manapság is.

— Mi a véleményed a bakelit lemezekről és a letöltésekről? Ugyanolyan-e lemezekről játszani, mint Final Scratch-et használni?
— Nem vagyok nagy vinyl megszállott, de elfogadom az érdemeit. A Final Scratch rendszer is egy jó megoldás azok számára, akik érezni akarják a lemez tapintását, de emellett megköveteli a time code-olt vinyl-ek rugalmas használatát is. Tényleg jó dolog.

— Milyen felszereléseket használsz?
— Számítógépet és Ableton Live-ot. Egy hardware-kel felszerelt studióm van, de napjainkban, mindent amit csinálok, azt a PC révén kivitelezem. Nincsenek egyáltalán külső eszközeim. Az én rendszerem a lehető legminimalistább.

— Miben rejlik a jó keverés kulcsa?
— Használd a füleidet és válaszd a megfelelő hangzást, amivel kezdhetsz. Egy remek zene gyakorlatilag saját magát "keveri" ki.

— Van-e tuti tipped a jó master-elésre?
— Nincsen. Előbb keverd ki jól az alapanyagot, utána ráérsz aggódni a master-elésen. És, ha lehet valaki mást kérj fel erre a feladatra. Személy szerint utálom a saját zenéimet master-elni.

— Tanultál zenét írni?
— Nem, de nagyon sok szakmai trükköt sajátítottam el a nyolcvanas évek közepén Wilf Smarties-tól. Négy felvételt készítettem nála. Ahogy az évek teltek és új studiótechnikát használtam, mindig felidéztem, hogy Wilf mit csinált anno a studiójában. Amikor nála voltam, lövésem sem volt róla, hogy mit csinál, majd miután magamtól rájöttem dolgokra, akkor esett le, hogy mit is ügyködött valójában. Az a négy közös munka volt számomra a gyakorlás azt hiszem.

— Analóg vagy digitális?
— Digitális, de nem vagyok az analóg ellen. Egyszer jó lenne egy tökös keverőpultot beszerezni újra.

— A világ mely pontját választanád álmaid fellépéséhez?
— Atlantis-t.

— Mi a helyzet az új munkáiddal, közös produkcióiddal?
— Nemrég fejeztem be egy teljes albumot Rai-val. Direkt azért jött hat hónapra Aberdeen-be, hogy összehozzuk a lemezt. Most tisztázom le a dolgokat és az ilyenkor megszokott utómunkálatokat végzem. Egy teljesen vokális album, olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Elégedett vagyok az eredménnyel. Természetesen emellett készítek továbbra is zenéket a Hook-nak és a Bellboy-nak is.

Chris Cowie az álnevek királya:
Aquatrax, Bulkhead, Chris Cowie, Dawntreader, De Niro, F2, Hobo, Landlord, Liquid Art, Little Big Man, Lynx, Q, Rico Whices, Scan Carriers, Stonemaker, Third Man, Twister, Vegas Soul, X-Cabs.

És, íme egy Loop TV-s bónusz interjú a mesterrel





2010. augusztus 27., péntek

Break In The Clouds: harmadik rész

A Break In The Clouds harmadik epizódja a szokásos tíz zene helyett ezúttal most csak nyolc zenéből áll. Viszont ennek ellenére ez a nyolc szám annyira nagy zene, hogy meghallgatásuk után az ember nyomban fejtetőre is áll. Akkor nézzük is meg sorban, hogy milyen számok kerültek bele a válogatásba. Egy Mauricio Vaca alias Element One zenével nyitunk, amit Aeron Ather - napjaink egyik legfelkapottabb progzenéket szerző producere szedett ráncba. A 'The Limted' kissé dark feeling-jével jól érzékelteti velünk, hogy a mix további részében milyen zenékkel is fogunk összeakadni. A második zene a break zenék egyik legnagyobb fellegvárának számító Finger Lickin' Records -nak az egyik nagyszerű megjenése. Személy szerint annyira megszerettem ezt a számot, hogy hallgatását szinte alig bírtam abbahagyni. Funky-s, vokálos, progressive, egyszóval minden benne van amiért a break zenéket szeretni lehet! A harmadik és negyedik szám mindnyájunk büszkesége, hiszen a szerzők magyar földön dolgoznak. Beatman és Ludmilla a londoni Glen Nicholls alias Future Funk Squad 'About To Fall' -jában működnek közre, mint társszerzők. Az About To Fall -ban Ben Keenen hangja szinte szétrobbantja a felhőket, olyan elemi erővel tőr előre. Az About To Fall Eshericks remixben számomra az egyik legnagyobb, legérzelmesebb break szám! A Delerium szintén egy Beatman & Ludmilla trekk! Csak annyit mondok, hogy nagyon egyben van ez a szám. Viszont az 5. szerzeményhez is köze van egy magyarnak, pontosabban Huszár Ádámnak alias Retroidnak, aki az átiratot készítette. Nagyon brutális remix! A hatos - hetes zene már a house-osabb progbreak zenék irányába mutat. A mix végére pedig egy bohókás Mesmer szerzemény került (Youthful Implants Remixében). Jó szórakozást a mixhez!

Arko Madley presents Break In The Clouds 3th Edition

Katalógus szám: ZP 024, BITC 003
Megjelent: 2010. augusztus 16.
Stílus: breaks
Dj mix: Arko Madley


Tracklist:
1. Element One – The Limited (Aeron Aether Remix) [Navigation Limited]
2. Drumattic Twins – Under The Lights (Original Mix) [Finger Lickin']
3. Future Funk Squad feat Beatman&Ludmilla – About To Fall (Eshericks Rmx) [En:vision]
4. Beatman&Ludmilla – Delerium (Beatport Instrumental Version) [Ayra]
5. Evil Nine – For Lovers Not Fighters (Retroid Remix) [dub]
6. Thorin – Balanced (And3rsun Remix) [Progrez]
7. Abdomen Burst – Sky In Your Hands (Original Mix) [Silk Digital]
8. Mesmer – Fine Wide Spread (Youthful Implants Remix) [Scarcity Records]

2010. augusztus 25., szerda

Float Away 025: barangolás a természet világában

Újabb két hét eltelt, ismét itt az idő egy jóízű 'Float Away'-es kalandozásnak. Egyből a műsorszám kedvencével nyitunk, ami nem más, mint MiraculuM barátom vadiúj száma a 'Nasty little fairies'-ze. Erről a track-ről azt illik tudni, hogy nagyon egyben van, másrészt a Jetlag Digital label már le is szerződtette magához. Ezután sem esünk ki a ritmusból, amiről Ryan Davis, a Magnetic Brothers illetve Dave Shtorn alkotásai gondoskodnak. A félidőben a lengyel Deep Fog műremeke, az 'It's just a bad dream' mutatja meg, hogy van még értelmes próbálkozás a trance berkein belül. Innen még jobban belevetődünk a progressive zene sűrűjébe, a grúz fenegyerekek 'Twilight'-ját, valamint Ninesh Babu szenzációs 'Wipe'-ját a mix retro darabja, azaz a Moti tesók által átgyúrt dPen alkotás, a 'Need you' követi. A zárás - mint azt már megszokhattátok - kellőképpen huszáros. Ezen a héten sem panaszkodhatunk a hazai felhozatalra. Először MiraculuM, majd a Moti Brothers varázsolt nekünk, míg a kilencedik darabban a Retroid által vezérelt Morphosis Records aktuális release, a 'Breaking bad' képez libabőrt a hátunkon (amihez persze szükségeltetik Faskil földöntúli remixeri munkája is). A zárás - stílusosan - egy Retroid remix, mégpedig Chris Nemmo 'Nightshade'-jéből. Egy prog break muzsika, amit garantáltan nem felejtünk el egyhamar. Az öveket kéretik bekapcsolni, extra ételt, italt bekészíteni, s indulhat a 70! perces audióorgazmus!

Greyloop - Float Away 025


Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA 025
Stílus: Progressive house, Deep house
Dj mix: Greyloop


Tracklist:
1. MiraculuM - Nasty little fairies (Jetlag Digital) (Memorable moment)
2. Ryan Davis - Opus (Baroque Digital)
3. Magnetic Brothers - Looking into her eyes like a sky (Spring Tube)
4. Dave Shtorn - Ultraviolet (Logic Stories Remix) (Method)
5. Deep Fog - It's Just A Bad Dream (Original Mix) (Mistique)
6. Michael & Levan and Stiven Rivic - Twilight (Quintax remix) (Mistique)
7. Ninesh Babu feat. La Meduza - Wipe (Def Digital Remix) (Jetlag Digital)
8. dPen - Need You (Moti Brothers Remix) (Bonzai Trance Progressive) (Back in time)
9. Teeth & Stuff - Breaking Bad (Faskil Remix) (Morphosis Records)
10. Chris Nemmo - Nightshade (Retroid remix) (Digital Sensation UK)


„Egyke vagyok” - Moby

We Are All Made Of Stars - hirdeti új sikerdalában Moby, aki már maga is nagy sztárnak számít az 1999-es Play album tízmillió eladott példánya után. A kopasz New York-i DJ-zenész-producer 18 című új lemezének kapcsán Londonban találkozott az európai médiával, és válaszolt az est.hu kérdéseire is.

Richard Melville Hall, aki művésznevét egyik felmenője, Herman Melville (1819-1891) Moby Dick című regényének címszereplőjétől, a hatalmas fehér bálnától kölcsönözte, kicsi ember. Még publishing cégét is Little Idiot (Kis hülye) névre keresztelte. Furcsa figurája ő a zenei színtérnek: hardcore punkból indult és a technóval szerzett magának nevet, de később is ingázott a két zenei világ között, mígnem az utóbbi években rátalált a nyerő formulára: ősrégi blues, gospel és soul hangminták segítségével vitt spiritualitást a szintetizátorok és groove-ok közé, de közben lemezenként néhány dal erejéig a hetvenes évek (David Bowie, Kraftwerk, Joy Division) hűvös szellemét sem felejtette el megidézni. A New York-i multiinstrumentalista-producer 36. születésnapján, 2001. szeptember 11-én a World Trade Centertől alig egy-két mérföldnyire álló házának tetejéről nézhette az infernót, s bár új albuma számai akkor már készen álltak, azok hangulati ívének összeállításakor manifesztálódott a "poszt-9-11" hangulat. Az interjú előtt Moby kérésére lemezcége körbeküldte az új lemez kapcsán túl sokszor feltett kérdéseket és az azokra adott válaszokat, azzal a kéréssel, hogy a szóban forgó témákkal ne fárasszuk a művészt. A listán szerepelt szeptember 11. is. Az est.hu tehát egyéb kérdésekkel készült a negyedórás interjúra.

- A karriered során korábban sohasem adtál ki egymás után két hasonló lemezt, mindegyik nagyon különbözött az előzőtől, de 18 című új albumod most nagyon hasonló hangulatú és hangzású lett, mint a Play volt. Csak nem megtaláltad az igazi, végleges hangzásodat? Vagy úgy érzed, hogy egy ilyen siker után, amit a Play révén elértél, már nem kísérletezhetsz és nem csinálhatnál még egy olyan brutális lemezt, mint az Animal Rights volt 1996-ban?


- Ami a hátteremet illeti, gyermekkoromban klasszikus zenén nevelkedtem, aztán punk-rockot kezdtem játszani, mikor még nagyon fiatal voltam, de még a kilencvenes évek folyamán is, amikor már inkább tánczenét csináltam, akkor is bennem volt ez a fajta punk-rock attitűd, hogy provokatív lemezeket akartam készíteni. Az utolsó provokatív lemez, amit csináltam, az Animal Rights volt, ám azóta megváltozott az attitűdöm a zenekészítést illetően. Most már olyan zenét akarok csinálni, ami meleg hangzású, vonzó és érzelmes, nem provokatív. Az egyik oka annak, hogy zenélek, épp az, hogy szeretném, ha az emberek hallanák is a zenémet. Ha csinálok még egy olyan lemezt, mint az Animal Rights, és senki sem akarja meghallgatni, akkor tulajdonképpen csak pazaroltam az időmet. Csinálhatok ilyesmit afféle mellékprojektként, de nem feltétlenül lemezen. Ha tudok olyan zenét is kiadni, amit az emberek meg tudnak hallgatni, amit élvezni tudnak, amiben értelmet találnak, akkor inkább olyat akarok csinálni. Amikor lemezeket készítek, próbálok olyan zenét alkotni, amit szeretek és amit mások is fognak szeretni. Abban reménykedem, hogy ha meleg, érzelmes, melodikus zenét csinálok, akkor azt az emberek pozitívan fogadják majd. Tetszik az ötlet, hogy aláfestő zenét készíthetek az emberek életéhez... Ami a Play sikerét illeti, hogy őszinte legyek, nem tudom, minek volt köszönhető. Nem tudom, miért lett sikeres, de azt tudom, hogy én miért szeretem: mert érdekes, érzelmes lemez, és változatos, a dalok egyrészt nagyon konvencionálisak, másrészt viszont szokatlanok is. Amikor megjelent, abban reménykedtünk, hogy elfogy belőle körülbelül 150 ezer példány a világon. Végül tízmillió ment el belőle, 26 különböző országban lett platinalemez, ami totális meglepetés volt.... Ami pedig az új albumot illeti, az már a megjelenése hetében a legjobban fogyó lemez volt az egész világon, Európában és Amerikában egyaránt No.1 lett. Ilyen sikere idén csak olyan előadóknak volt, mint Celine Dion. Fura ha hirtelen abban a kategóriában találnod magad, mint Madonna vagy Britney Spears. Én a hálószobámban csinálom a lemezeimet, lényegében egy underground zenész vagyok New Yorkból, csak valahogy sikeres lettem. De nem számítok arra, hogy örökké fog tartani.

- Érzel bármi vonzódást a sztáréletforma iránt? Flancos partikra járni, szupermodellekkel randizni meg hasonlók...



- New Yorkban élek, és New York tele van hírességekkel, meg sok időt töltök Los Angelesben is, és ott is találkozom sok hírességgel. De amikor abban a világban vagyok, inkább érzem magam a megfigyelőjének, mint a részének. A szupersztár életforma - utazgatni a világ körül, drága hotelekben megszállni, szupermodellekkel járni, gyors kocsikat vezetni - nem igazán vonz. A New York-i életem... Nos, nagyon szeretem a New York-i életemet. Szeretem a lakásomat: nem egy flancos luxuslakás, de szeretem. Szeretem a barátaimat, szeretem az éttermeket, ahol enni szoktam, a szupermarketet, ahol vásárolok. Szóval nem igazán érzek kísértést, hogy a szupersztár-életformát éljem. Szeretem azt az életet, amit most élek.

- A híresség egyik jele például, hogy Eminem figyelmét is felkeltetted. Without Me című aktuális slágerében egy régebbi kritikus megjegyzésedre válaszul durva kirohanást intézett ellened: öregnek nevezett, lebuzizott és orálszexre kapacitált, sőt még a videoklipben is kifigurázott téged, amint éppen jógázol. Mit szóltál hozzá?



- Korábban találkoztam néhányszor Eminemmel, de nem ismerem őt igazán. Az ellenem intézett támadása szerintem nagyon vicces. Nem tudom, hogy tényleg engem akart-e támadni, vagy csak valami humorosat akart mondani. Mindenesetre nagyon viccesnek találtam. A klipet még nem láttam, de hallottam, hogy úgy öltözött benne, mint én.

- Kiket tisztelsz legjobban a zenei színtérről?
- Az egyik kedvencem David Bowie. A XX. században ő a kedvenc zeneszerzőm, annyi csodálatos lemezt készített. Bármilyen meglepő is, idén nyáron közösen fogunk turnézni! Tavaly szerveztem egy koncertsorozatot AREA:ONE néven, amiben rajtam kívül részt vett az OutKast, Nelly Furtado, az Incubus, a New Order, a Roots és Paul Oakenfold. Idén kerül sor az AREA:2 fesztiválturnéra, ahová olyanok művészeket hívtam, mint David Bowie, Busta Rhymes, az Ash, John Digweed, az Avalanches vagy a Blue Man Group (neves New York-i performansz csoport - a szerk.).

- A lemezeid borítófüzetében hosszú esszéket szoktál írni különféle kulturális kérdésekről, Jézusról, a vegetarianizmusról, az állatok jogairól és hasonlókról, mostanában pedig a weboldaladon vezetsz naplót....



- Hogy lemezeket készítek és interjúkat adok, koncertezem és esszéket írok a lemezborítókra vagy a weboldalamra, annak az az egyik oka, hogy szeretek kommunikálni az emberekkel. A zene, amit csinálok, többféleképpen értelmezhető, inkább érzelmi hatással bír, míg az esszék, amiket írok, sokkal specifikusabbak, konkrét kérdésekről szólnak, politikai kérdésekről például.

- A zenédnek nagy vizuális ereje van, nagyon filmzeneszerű, és köztudomású, hogy már több számot is készítettél különféle filmek számára, többek között a James Bond Theme-et is modernizáltad. Nem gondoltál arra, hogy egyszer egy komplett filmzenét írj?
- Mikor fiatal voltam, mindig szerettem volna filmzenéket írni, és az utóbbi tíz évben olyan különböző rendezők filmjeihez készíthettem számokat, mint Oliver Stone, Michael Mann vagy Barry Levinson... De az igazság az, hogy nem szeretek filmekhez írni zenét. Ha a saját zenémet csinálom, akkor csak én vagyok ott egyedül a stúdiómban, és csak magamnak csinálom, ha viszont egy filmzenére dolgozom, akkor hirtelen tekintettel kell lennem a rendezőre, a film zenei szerkesztőjére, a producerekre... Mindig ott van egy csomó ember, akiknek más és más a véleményük, és ez frusztráló tud lenni. Hat ember áll körülötted, és nyomja a véleményét - nem komponál, nem zenél együtt veled, csak a véleményét mondja -, és ez idegesítővé válik idővel. Akkor már inkább csinálom a saját lemezeimet, azokba nem szól bele senki. Mint amikor reggelit csinálsz: azt is egyedül csinálod. Hogy éreznéd magad, ha hat ember állna körülötted és kritizálna, megmondaná mit csinálj, hogyan csináld a reggelidet? Idegesítene.

- Egyedül készíted a zenédet, és abból sugárzik is valami melankólia, valami jellegzetes férfibú. Magányos léleknek érzed magad?


- Egyke vagyok, nincsenek testvéreim, egyedül élek New Yorkban, egyedül dolgozom, tehát nyilván van valami magányos hangulata annak, amit csinálok. De a dolog érdekessége, hogy még ha egyedül is élek és dolgozom, amikor turnézni megyek, ott állandóan harmincvalahány ember van körülöttem, és estéről estére ezer meg ezer embernek játszunk. Itt van ez a zene, amit egyedül csináltam késő este New Yorkban, és hirtelen megosztom több száz, több ezer, több millió emberrel. Furcsa kontraszt.


kérdések: 4ray + Déri Zsolt
(forrás: est.hu)

2010. augusztus 23., hétfő

Blue Moon Bay: Balearic & Beach Musics

Talán nem ér benneteket meglepetésként, hogy ismét egy új kihívásra vállalkozunk. Ez részben már egy általatok is ismert koncepcióra épül majd.
Szóval. Az úgy volt, hogy Attish és jómagam azon agyaltunk mikor és hogyan hozzunk össze a 'Long Beach' fantázianevű sorozatunkból egy új, még ütősebb mixsorozatot. Ekkor jött az ötlet, hogy egy új projektnév alatt indítsunk egy olyan kompilációt, amely baleári trance és a beach hangulattal beoltott house darabokat kívánja felvonultatni. Így született meg a 'Blue Moon Bay'. A műsort minden alkalommal Attish azaz új művésznevén Arko Madley és jómagam prezentáljuk. A sorozat első része rendhagyó módon egy dupla mixel jelentkezik, melyek Grey és Arko kedvenc zenéiből lettek összeállítva.
A Blue Moon Bay 1. epizódja - a nyár méltó zárásaként - csupa nagyszerű muzsikával igyekszik megidézni a tengerparti életérzést. Az első órában szépen a könnyedebb house felől indulva pörgünk fel. Külön örömömre szolgál, hogy a felsorakoztatott darabok egy része hazánk fiainak alkotása (Dynamic Illusion, Moti Brothers, Marrakech). Szépen hasítunk a hullámok között, az önfeledt kikapcsolódáshoz elengedhetetlen kellék a flamenco gitár, ami több zenében is központi elemként van jelen. Arko mixe, ha lehet így fogalmazni az éjszakai tengerparti nyűzsgést hivatott hangképekbe sűríteni. Itt már szigorúbb ritmusokat és himnikusabb darabokat fülelhetünk meg. Azt hiszem kár a szavakat fecsérelni, hiszen a pozitív jelzőim egy idő után elfogynak, nem mellesleg ne mi sztároljuk a saját dolgainkat, hanem a belehallgatás után döntsetek ti a mixek milyenségéről!

Blue Moon Bay Vol 1. mixed by Greyloop & Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 001
Stílus: Balearic trance, Progressive house
DJ mix: Arko Madley, Greyloop

Part 1: Mixed by Greyloop (Before Sunset)
1. Aleksey Beloozerov - Night Call (Original Mix) [Particles]
2. Dynamic Illusion - Summermoon [Jetlag Digital]
3. Moti Brothers - Be gentle [Pure Substance Digital]
4. Hysteria! - Move On (Flugschreiber vs. Jan Martin Mashup) [Shah-Music Digital]
5. Aggressor & Ivan Nikusev - South Beach (Nick Stoynoff Dream Beach Remix) [Mistique Music]
6. Eryo - Worlds Edge (Original mix) [Mistique Music]
7. Marrakech - Sundown [Feral Code Records]
8. Liquid Nations - Laguna nights (Moonrush remix) [Nemesis]
9. Jason van Wyk - Once Again [Black Hole]
10. C-Systems Feat Van Dresen - Embrace (Jason Van Wyk Dub Mix) [In Trance We Trust]

Part 2: Mixed by Arko Madley (After Sunset)
1. Jer Martin & Issues – Mojito (Jer Martin’s Dub) [Lyon Echo]
2. Shipstad & Waren – We Are Singularity [Neuroscience Deep]
3. Jose Amnesia – Out Of Memory [Great Nights]
4. Alex M.O.R.P.H. ft. Ana Criado – Sunset Boulevard (Ilya Malyuev Club Mix) [S2S-LRD]
5. Veselin Tasev – Pacific Waves (Evgeny Bardyuzha Remix) [TCD Recordings]
6. After Meridian & Costa ft. Cat Martin – Empty Spaces (Bennett's Lost Time Rmx) [Enhanced]
7. Andy Tau – Static (Original Mix) [Alter Ego Records]
8. After Meridian & Costa ft Cat Martin – Empty Spaces (Original Mix) [Enhanced Progressive]
9. Kim Svard – You And I (Kims Alternative Remix) [Magic Island Records]
10. Joel Gershom – Purple Sunset (Castra & Sovve Remix) [Perceptive Deep]




Maor Levi: visszatért a zenei életbe

Mielőtt elkezdenék regélni a nagy visszatérésről, szeretnék adni egy kis információt azoknak, akik talán még nem hallottak erről az emberről.
Nos, Maor Levi-ről van szó, az Ashqelon-i születésű tehetségről, aki már 11 éves kora óta megszállottja az elektronikus zenének. Abban a korban nőtt fel, mikor a kezdeti inspirációt már olyanoktól kapták az emberek, mint az Infected Mushroom, Paul Oakenfold, vagy éppen Tiesto. Maori-t is ők késztették arra, hogy eme kultúra részévé váljon, és producer legyen. Első ilyen megmozdulása 17 évesen, a Lost Language kiadónál volt, ahol Pillow One-ként alatt adta ki első szerzeményét, a Ministry Of Love-ot. Eközben az Angelstyle, Verny és MLV projektjeit is ápolgatta. Sok pozitív visszajelzés hatására Maor úgy döntött, csatlakozik az Anjunabeats-hez, és megmutatja, mit is tud valójában. Első ilyen megmozdulása a Lital volt 2005-ben, melyre a label neves tagja, Daniel Kandi azonnal lecsapott egy remix-szel. Futószalagon érkeztek a felkérések, és több neves válogatáson, mixlemezen is szerepelhetett egy-egy munkája. Reflect című alkotását többek közt Tiesto is előszeretettel pörgette, ezzel egyidőben az Illumina is hallgatóságra talált. Új hangzásokat keresve Roam L álnéven is tevékenykedett, igaz csak két remix erejéig. Shapes című zenéje aztán robbantott, az egyik legnagyobb trance-himnusz lett 2007-ben, és az Anjunabeats 5-re is felkerült!
2008-ban, mint minden izraeli fiatalra, rá is 2 év katonaság várt. Ebben az időszakban nem csinált saját zenét, hazatérései során csak néhány remixet követett el. Sokan azt hitték, hogy a 2 év alatt semmit sem fognak hallani Maor-ról, de mint kiderült, ez tévhit. Ugyanis emberünk sunyi módon új projektet indított, melyet kezdetben nagy titok övezett. Senki sem tudta, ki az az 123XYZ, és hogy kinek a vendégmixe szólt Marcus Schössow 65-dik Tone Diary-jében. Aztán 2009-ben lehullott a lepel, Maori egy teljesen új oldalát mutatta meg a nagyközönségnek. A My Uncle From India gyökeresen eltért attól, mint amit az ember várna tőle. Közben a Roam L, és Pillow One projekteket is újraélesztette, tudatni akarta, hogy ő nemcsak a minőségi trance-hez, de a kommerszebb house-hoz is ért.
Kevés ilyen remix született, viszont annál több új rajongót szerzett velük. Vegyük csak példának a Cassius-nak csinált remixét, vagy a The Beatles 'Come Together'-jének brutális szétcsavarását: meghökkentő, de zseniális próbálkozások. Várható volt, hogy idén is valami biztatóval fog előrukkolni. Nem is kellett sokat várni: ütős remixet csinált a Prodigy-nak, és a Faithless-nek is, legújabb 'Ola Brazil' című őrülete pedig slágerré avanzsált, ismét Tiesto révén, a 169-edik Club Life-ban.
Végül aztán trance-rajongótábora sem maradhatott hoppon, első ilyen idei "felbukkanása" egy Hybrid feldolgozáshoz köthető: a 'Disapear Here' remixe rögtön egy State Of Trance adásban kötött ki (egyébként Maori bejelentette Twitter-en, hogy 3 ilyen remix-szel készül!). Ezt követte a Ross Anderson-ék által jegyzett 'Foundation' újraértelmezése, nemrég pedig az aranytorkú énekes, Ashley Tomberlin volt a segítségére a 'Chasing Love'-ban. Ez a remekmű először csak az Anjunabeats 8-on virított, majd egymás után kétszer a Trance Around The World-ben, ma viszont az Anjunabeats kiadó is piacra dobta a tracket, kiegészítve egy Club Mix-el, és Airwave remixével.
Na de jöjjön a hab a tortán, ugyanis az Above & Beyond nemrégiben felkérte Maor-t, hogy ugyan vendégmixeljen már egyet a TATW 334. részében. Jómagam voltam olyan szerencsés, hogy online hallgathattam az adást: az első óra átlagos, a második már izgalmasabb volt, de a guestmix sem volt gyenge. Maori nem volt rest exkluzív dolgait bemutatni, és bár érezhető volt, hogy ő is a klubbosabb hangzást preferálta, mégis megvolt benne az a fajta melankolikus hangzás, ami mindigis őt jellemezte.
Őszintén remélem, hogy Maor végleg rátalált önmagára, és nem kell többé névtelen projektekbe kezdenie azért, hogy továbbra is ilyen színvonalat produkáljon a trance-szcénának. Bár az még kérdéses, hogy honnan fogja meríteni az inspirációt a következőkben. Mindenesetre hagynék egy videót a végére, amiben valami egészen újjal kísérletezik. Láthatóan a takarítás nem izgatja, de ha már a stúdiója nem, legalább a zenéi legyenek rendben. Szerintem drukkoljunk neki!

2010. augusztus 20., péntek

MiraculuM - Simple Pleasures 005

Hosszú idő óta nem jelentkeztem szettel, ennek kettő oka volt: egyrészt az Ableton-om egyszer csak megunta velem az együttműködést, és onnantól semmilyen verziószám alatt nem állt velem szóba tíz percnél hosszabb ideig. A másik ok, hogy elég intenzíven hegesztgettem produceri munkákat - ennek látható eredménye is lesz/van, az idei évben még két megjelenés várható. Mostanra sikerült működő Abletont is szereznem, illetve a zenéimmel kapcsolatban is kifújom magam kicsit, és voilá: íme egy friss, ropogós Simple Pleasures, melyben az elmúlt hónapok legfinomabb progresszív zenéiből válogattam. A tracklist azt hiszem önmagáért beszél, mindenki itt van, aki számít, zeneileg elég erős lett ez az egy óra. Kellemes hallgatást.

MiraculuM pres Simple Pleasures 005

Label: Deep Zone
Katalógus szám: SP005
Stílus: Dark-deep-prog house
Dj mix: MiraculuM

Tracklist:
1. Ryan Davis - A Natures Son
2. Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice
3. Henry Saiz - The Rider
4. 16 Bit Lolitas - C0R0T
5. Hernan Cattaneo And Soundexile feat. Tomomi Ukumori - Cripsis (Night Mix)
6. Arthur Deep pres. Shiftone - Freedom (Soundprank 'Smashed Glass' Mix)
7. Jeremy Olander - Suns
8. Rennie Foster - A Commitment To Transit
9. Ormatie - At A Thought


2010. augusztus 19., csütörtök

Paul van Dyk – A tánc politikája (2006-06-15)

2006. június 17-én a SYMA csarnokban lép fel a világ első számú DJ-je, Paul van Dyk (született: Matthias Paul, 1971). A néhai NDK-ból származó trance-guru 2004-ben három díjat gyűjtött be a Dancestar Awardson (köztük a legjobb nemzetközi DJ-nek járó elismerést is), 2005-ben pedig az angolok közönségkedvence is ő lett a DJ Mag szavazásán. Emellett az amerikai elnökválasztás kampányát is pártolta, elektronikus előadók közül elsőként, hogy az embereket buzdítsa: éljenek demokratikus jogukkal. Ezek után nem meglepő, hogy The Politics Of Dancing címmel indított mixlemezsorozatot, melynek második része 2005 végén jelent meg.


„A tánc politikája”. Miért lett épp ez
a legutóbbi mixlemezeid címe?
– Ennek az albumnak az első részét 2001-ben adtuk ki, mert arra akartam felhívni az emberek figyelmét, hogy az elektronikus zene ott van, lehet rá partizni és jól érezni magunkat. De ugyanakkor ez egy világméretű közösség, amelyben például felhőtlenül buliznak együtt palesztinok az izraeliekkel. Teljesen mindegy, ki honnan jön, szóval ez politikailag nagyon korrekt üzenet. Persze a szeptember 11-i események óta, vagy amióta Afganisztán és Irak porondon van, az üzenet a következő: az együttéléshez a demokrácia a világon létező legjobb forma. Egy erős demokratikus közösség létrejötte az én szemszögemből azt jelenti, hogy minden egyes embernek tennie kell azért, hogy működjön.


– Elítéled a fegyveres konfliktusokat?

– Igen, de nem azért, mert pacifista vagyok. Mivel Milosevicnél vagy a hozzá hasonló esetekben jó, hogy katonai erőt alkalmaztak, de Irak esetében például teljesen értelmetlen volt a bombázás. A helyzet most sokkal rosszabb ott. Az egész nem arról szólt, hogy a demokráciát elvigyék Irakba; erre ráadásul senki sem kérte őket, az irakiak végképp nem akarták.

– Térjünk át a zenére. Mekkora különbség van a rádióműsorok és a klubfellépéseid között?

– A rádióműsoron keresztül sokkal több információ jut el az emberekhez, egy DJ-szett pedig inkább az óriási energiákról, az erőről szól, ami magával ragad. Szóval más a koncepció, de egy biztos: minden számot nagyon szeretek, amit lejátszok.

– Fellépéseken milyen technikát használsz?
– Elég bonyolult a rendszerem. Két G4-es laptopot használok, amelyek közül az egyiken Sctrach Live fut time code-os CD-kkel szinkronizálva, a másikon pedig Ableton. Ehhez van még két M-Audio kontroller, amelyen keresztül a két program össze van kötve, és csatlakozik egy DSP kártyához, ami egyben Digital Audio Interface (ez esetben analóg audiokimenet – a szerk.) is. Ezekkel a cuccokkal a legőrültebb dolgokra is képes vagyok.

– Milyen új utakat látsz a
trance zenében?

– Nem hívnám egyszerűen trance-nek, amit játszom; ez inkább olyan elektronikus zene, amiben electro, trance, techno, house vagy breakbeat stílusokból a kedvenc részleteimet variálom, és egyszerűen azt rakom, amit élvezek. Másrészt meg az egész arról szól, hogy létrejön egy kapcsolat az emberekkel. Engem nem érdekel, mi a divat, nem azt játszom, ami éppen trendi. Olyan számokat rakok fel, amikről azt gondolom, hogy érdekesek.

– Egy kommunista országban nőttél fel, ahol a klubhelyzet és a zenei élet nagyon hasonlított a magyarra. – Az NDK mentálisan nagyon messze volt Magyarországtól, mindig irigykedtünk a magyarokra, mert ott is kommunizmus volt, de velünk összehasonlítva mégis sokkal nyitottabban gondolkodtak az emberek.

– Voltál már a Balatonon?
– Voltam, de sajnos már nem emlékszem a város nevére. Budapesten is jártam már talán ötször-hatszor, és játszottam a Sziget Fesztiválon is.

– A világ egyik legnagyszerűbb DJ-jeként rengeteget utazol. Vannak azért kedvenc helyeid?

- Persze, otthon a legjobb (nevet). De egyébként nagyon jó dolog ennyi mindent látni, sok embert megismerni. Van két kutyám, és így azokat a helyeket szeretem jobban, ahova őket is magammal vihetem. És ha a feleségem is velem tud jönni, akkor együtt lazítunk valami jó helyen.

www.vandit.com
www.paul-van-dyk.de

(forrás: est.hu)

2010. augusztus 18., szerda

People Can Fly Episode 005

Nagy kihívás goa/psy/prog zenéket mixelni egymással. Van amikor úgymond jön az ihlet és a zenék szinte maguktól kerülnek a megfelelő helyükre, de akad, hogy a kivánt track-ek csak hosszas tesztelés után találnak a végső állomásukra. Greyloop saját elmondása szerint a legfrissebb epizóddal igencsak megizzadt, hiszen a beszelektált csavaros zenék nem éppen a könnyen mixelhetők közé tartoznak. Ennek ellenére nem lehetünk elégedetlenek a végeredménnyel, hiszen kellemesen hűsítő dallamokat és visszafogottan harapós ütemeket kapunk a türelmünkért cserébe. Egy-két ismertebb név (Oliver Morgenroth, Vibrasphere, Liquid Soul) mellett a szcéna néhány eddig kevésbé ismert producerének (Hardy.Veles, Aladiah, Inner State) remekművét is magunkévá tehetjük. 135 bpm-en robogunk, így nem lehet gond Attish zenei utazásához csatlakozni.
A második órában kvázi az öreg rókák zenéivel találkozhatunk. Elsőként az izraeli Astrix egyik klasszikusát tesztelhetjük, az Adventure Mode -ot, ami egy felújított változatban szól, egészen pontosan egy New Version-ben. Továbblépve Ovnimoon, Eat Static, és Aquilla érkezik. Mindhárom zene remek darab! A mix csúcspontja Binary Finary '1998'-a, amit egy nagyszerű újraértelmezésben hallgathatunk meg (Protoculture Remix). A hatos-hetes-nyolcas fogat igazi dark feelinget kelt az emberben. De aztán lazíthatunk, mert az utolsó két szám lightosabb, azaz könnyebben emészthetőbb (Ticonék szerzeményében egy egész jó dallamozás-, Quantum zenéjében pedig egy kis szövegelős vokál lett belepakolva)!

Attish & Greyloop pres People Can Fly Episode 005

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: PCF 005
Megjelent: 2010. augusztus 18.
Stílus: Psy, goa, progressive house
Dj mix, Attish, Greyloop

Tracklist:

1st hour mixed by Greyloop
1. Invisible Reality - High to the sky (Solaris Vibe remix) [Y.S.E. Records]
2. Hardy.Veles - Obi Wan Bobi [TesseracTstudio]
3. Vibrasphere - Lemon phase [Digital Structures]
4. Oliver Morgenroth - Flair (Traveler extended mix) [Jetlag Digital]
5. Liquid Soul - Colours [Domo Records]
6. Inner State - Rising tales [Y.S.E. Records]
7. Aladiah - Cosmic area [Moon Spirits Records]
8. Liquid Space - Accord of sounds [Iono Music]
9. Motion Drive - The journey [Iono Music]
10. Symphonix - Resting voltage (Vice remix) [Blue Tunes Recordings]

2nd hour mixed by Attish
1. Astrix – Adventure Mode (New Version) [N/A]
2. Ovnimoon – U R God [Yellow Sunshine Explosion]
3. Eat Static – Implant (GMS Remix) [Starbox Music]
4. Aquila – De-Evolution [Dacru Records]
5. Binary Finary – 1998 (Protoculture Remix) [Nano Records]
6. Tristan – Depends On You (AMD Remix) [Yellow Sunshine Explosion]
7. Quantum On DNA – Angel Of Light [CT Records]
8. John ’00’ Fleming & Wizzy Noise – Endelexia [Joof Recordings]
9. Ticon – In The Dirt [Digital Structures]
10. Quantum – Time Is My Enemy [Trancelucent Productions]



2010. augusztus 16., hétfő

Break In The Clouds: második felvonás

A break in the clouds második részéhez érkezett, mely az első epizód nyomvonalát követve további nagyszerű break zenékkel kívánja megörvendeztetni a blogra feljáró zenerajongókat. A mix Faskil sejtelmes, ám de nagyívű Clear Mayhem -jével indul. Ezt követi Atrium Sun szép, dallamos 'Abyss' -e Evgeny Bannikov alias Esthetique Mix-ében. A harmadik szám szintén Faskil műve. Igazán felemelő melódia, a női vokál pedig pazarul illeszekedik. Igazi dream track. Oleg Zubkov 'New Parallels' -sze már az előző BITC mixben is szerepelt, akkor Retroid tolmácsolásában hallhattuk, viszont most itt a mixben az original verzió kerül terítékre. Alfoa 'Amalgama' -ja idén júliusban jelent meg a Mistiquemusic gondozásában. Az Amalgama deep-es hangzása egyből a felhők közé repíti az ember gondolatait. Domased Electronica Mermaid -je Tim Fretwell remixében végig a fellegek között tartja a hangulatot. A Numbers Kid Digital újraértelmezésében nagyon brutál. Igazi elektrós break szám kerekedik ki. Szinte már majdnem rockba hajlik a mix. Burst 'Syntagma' című zenéje kicsit visszavesz. Amire még külön felhívnám a figyelmet az a két utolsó szám átkeverése, ami egy kis mash up jelleget kapott. További jó szórakozást a mixhez!

Break In The Clouds 2nd Edition

Katalógus szám: ZP 023
Megjelent: 2010. augusztus 16.
Stílus: breaks
Dj mix: Attish

Tracklist:
1. Faskil - Clear Mayhem (Faskil's Intro Mix) [Composure Records]
2. Atrium Sun - Abyss (Esthetique Solar Mix) [Mistique Music]
3. Faskil – Rezi (Original Mix) [Silk Digital Recordings]
4. Oleg Zubkov – New Parallels (Original Mix) [Mistique Music]
5. Alfoa – Amalgama [Mistique Music]
6. Domased Electronica - Mermaid (Fretwell Remix) [Mistique Music]
7. Ben William - Numbers (Kid Digital Remix) [Bombtraxx Records]
8. Abdomen Burst - Syntagma (Original Mix) [Swordtail Records]
9. Michael & Levan & Stiven Rivic - State Of Liberty (Embliss Remix) [Mistique Music]
10. Loquai - Irish Lore (Alfoa Breaks Remix) [7SeasRecords]

2010. augusztus 14., szombat

MadamZ: "Nem szeretem a skatulyákat!"

A szegedi Pásztor 'MadamZ' Ádám a feltörekvő magyar zenészek egyike. Mash up-jait nemzetközi szinten is elismert nevek pörgetik, jó néhány hazai party line up-ján is felbukkan, nem beszélve pozitív értelemben véve eszementrádiós mixeiről. MadamZ mindig is egyedi ízléséről volt híres, míg mások a jó bevált dolgokat játsszák, ő lazán bevállalja a meredek, de kreatív dolgokat is. Csak legyen bennük fantázia és energia...

— Hogyan indult a zenei karrie
red? Volt-e aki segített/felkarolt/meglátta a benned rejlő tehetséget?
— Először is szeretném köszönteni a blog olvasóit és téged ,és megköszönni a felkérést. A zenei Karrierem hivatalosan múlt év decemberében indult el amikor is az Ah.fm nevű trance csatornán beválasztottak a top háromba az év végi visszaszámlálásban. Ezáltal olyan nagynevű dj-k/producerek között szólt azonos napon a szettem mint a hírhedt Yoji Biomechanika vagy például a mára megcsappant taglétszámú First State.

— Sokan a mash up-jaiddal kapcsolatban ismernek. Honnan jön az ötlet egy-egy ilyen alkotás elkészítéshez? Melyik mash-ed volt eddig a legsikeresebb? Véleményed szerint mekkora potenciál rejlik a mash up-okban?
— Ha úgy vesszük akkor minden mash up sikeres, ami célt ér a közönségnél, és igen, eddig nem panaszkodhatom. Eddigi support-ok közt jelen van például Marcus Schössow testvére Linnea Schössow is, aki egy Röyksopp mash up-ot választott ki magának 'Future Favourite'-nek.

— Milyen szempont alapján válogatod ki a szettedben felcsendülő számokat? Vannak-e kedvenc kiadók?
— Legyen innovatív, fura, és minőségi. Kedvenc kiadóm nincsen, nem szeretem a skatulyákat.

— 'And Then' néven heti rendszerességű rádióműsorod van szerdánként az ODU.FM-en. Honnan jött a felkérés? Honnan a címválasztás, mi a műsor koncepciója?
— Annak idején szabad kezet kaptam a program összeválogatásában, és kiélhettem kreatív énemet. Mindig szerettem volna eddig ismeretlen "tehetségek" munkáit segíteni valamilyen módon, és a saját zenei ízlésemet bemutatni másoknak amivel szórakoztathatom őket egyaránt.

— Hazánkban jókora fáziskéséssel reagál a klubok többsége/a közönség egy része a zenei trendek változására. Miért van ez?
— Mivel a zene napról-napra változik, és a határok elmosódni látszanak szinte, így egy dj-nek, producernek több stílus felé is kell nyitnia. A trance pedig mindig is csak egy réteget célzott meg, mivel nem egy könnyen emészthető zenei stílus . A személyes véleményem is hasonló. Az emberek szeretik a határokat feszegetni, értsük ezt most az adott stílusokra. Ezelőtt 5-10 évvel nem létezett tech trance prog stb.

— Szerinted mely hangzás lehet a jövő iránya?
— Amíg egy Timbaland számban trance szinti hang csendül fel addig nem is akarok véleményt formálni...

— Múltkoriban olvastam valahol, hogy manapság a dj-zés mellé szükséges a produceri oldal is, hogy valaki ismertségre/elismertségre tegyen szert a szakmán belül. Te terveztél-e saját zenéket?
— Nem feltétlenül szükséges, és szerintem az egy másik piac.

— Mik a távlati terveid?
— Mash up hegyek, illetve egy meglepi csomagra is számíthattok tőlem hamarosan. Emellett várom tehetséges producerek promo anyagait, amiket később a műsoromban, fellépéseimen is játszanék. Ez az év igencsak keménynek ígérkezik, s mindenképp szeretnék minél több tehetséges zenészt megismerni, felfedezni.

Madamz - Coke Mixy



2010. augusztus 12., csütörtök

Float Away 024: Deep impressions

Egy nap késéssel, de megérkezett a 'Float Away' aktuális epizódja. Jómagam, mint a mix összeállítója úgy érzem sikerült az elmúlt időszak legjobb műsorát összehozni. Persze ebben partnerek voltak azok a szenzációs zenék is, amik a közelmúltban szép számban napvilágot láttak. A kezdésnek rögtön honfitársaink, a Moti Brothers vall Budapest iránti szeretetükről ('I love Budapest'). Az Erogene Zone 'Sarajevo'-ba invitál, az egyik hang mintha a légvédelmi szirénát idézné fel a háborús időkből, a hangulat azonban kellemesen utaztatós. Deni Melody 'Intensity'-jével beállunk egy olyan atmoszférára, ami átmenetet képez a deep és progressive house között. Némi váltást Moshic 'Atanchta'-ja jelent Argonout remixben, itt a house sötét bugyrait ismerhetjük meg, Tom Lue 'We made it'-je azonban ismét visszaterel a nyugisabb zenék irányába. A zárás nagyot durrant, hiszen Glenn Morrison egy elképesztően szenzációs átiratot kreált Mason 'You are not alone'-jából. Nálam most ez a track a nagy kedvenc. Jó hallgatást hozzá!


Katalógus szám: FA 024
Megjelent: 2010. augusztus 12.
Stílus: Deep house, progressive house
DJ mix: Greyloop

Tracklist:
1. Moti Brothers - I love Budapest (Ready Mix Records)
2. Erogene Zone - Sarajevo (Marko Baljkas Dub Mix) (A Must Have)
3. Denis Melody - Intensity (Base Legere)
4. Michael & Levan & Stiven Rivic - Drive Me Crazy (Deep Fog Remix) (Mistique Music)
5. Evren Ulusoy - Superpositions (Nick Stoynoff Remix) (Apollo)
6. Exoplanet - Bricwall of love (Dave Shtorn remix) (Mistique Music)
7. Silence 'O' Phobia - Big You (The Stain Remix) (Mistique Digital)
8. Moshic - Atanchta (Argonout Deep mix) (Contrast)
9. Tom Lue - We Made It (Original Mix) (Morphosis Records)
10. Mason - You Are Not Alone (Glenn Morrison Mix) (Animal Language)


2010. augusztus 11., szerda

New York Stories 4: egy őrült buli hangképekben

A 'New York Stories' negyedik része érdemi folytatása az előzőnek, hiszen John a közelmúltban Szardínia szigetén, egy exkluzív partin lejátszott szettjének második részét tette rádió kompatibilissá (a 'Last chapter' kifejezés erre próbál utalni). Aki hallotta a harmadik epizódot sejtheti mi vár rá a negyedikben. Nos valóságos edit-hegyekbe botlunk, John nem félt saját ízlésének megfelelően alakítani a számokat. A felhozatal egyébként eléggé naprakész, nem véletlen ringatózott erre a partin közel 500 emberke. Egyébként a mixsorozatra jellemző könnyedebb vokálos house-okat kapjuk. Mindenképp ki kell emelnem a nyitó 'Call 911'-t, ami tökéletes kezdésnek bizonyul. Nem feledkezhetünk el Felix The Housecat 'The anthem'-jéről sem, ami Eric Prydz remixe révén vált igazi partihímnusszá. Az ismert és ismeretlen számok szépen kapaszkodnak egymásba, tényleg úgy érezzük van felfedezni valónk, hiszen nem csak unásig hallgatott rádiós 'chartbuster' darabokat kapunk. Bár szerintem sokan John-t korábbi tevékenységét ismervén egy kicsit furcsán állhatnak jelen mix stílusa előtt is, számukra jelentem: John a house ezen válfajához is kiválóan ért. Reméljük még rengeteg ilyen mixet kapunk tőle!

John Johnson pres New York Stories 4 (The final chapter)

Label: Deep Zone
Katalógus szám: NYS 004
Megjelent: 2010. augusztus 11.
Stílus: House, Tech house
Dj mix: John Johnson

Tracklist:
1. Florrie - Call 911 (FF's Paris edit)
2. Rah Band - Clouds across the moon (Jay Lumen & Umek Hey Baby remix)
3. Lee Kalt & Stan Kolev - Never lose control (JJ's in the house edit)
4. Harry Choo Choo Romero - Phuture (Joris Voorn edit)
5. Sebastien Drums & Avicii - Feeling for you (JJ's NYC Stories edit)
6. LYS - Few things (Original mix)
7. Laidback Luke - Till tonight (Chris Kaeser remix)
8. Angger Dimas & Digital - Love is what we've got (JJ's hands up edit)
9. Helvetic Nerds - Salto (Leventina remix)
10. Felix The Housecat - The Anthem (JJ's Sardinia short edit)
11. Tiesto ft Diplo - C'Mon (Original mix)
12. Burns - First move (JJ's Xpress edit)
13. Martin Dawson - Gonna be alright (JJ's Barney's NYC edit)
14. Hannah - I believe in you (Fred Falke baguette edit)
15. Dj Pierre ft Felicia - Come together (What is house) (Alex Kenji main mix)


2010. augusztus 9., hétfő

Befejező túrát teszünk az erdőben

Befejező részéhez érkezett a 'Deep In The Woods' mixsorozat. Ahogy ígértem egy viszonylag könnyedebb hangvételű egyveleggel érünk az erdőben tett kalandozás végére. A kezdés szinte álomszerű, Quarrel 'Spring'-je Luiz B remixben kezdi a varázslatot. Harmóniában érkezik Ad Brown 'Chasing rainbow'-ja, aminek dallamvilága Kraftwerk klasszikusából a 'The Robots'-ból építkezik. Yura Popov űrszimfóniája után Paronator simogató deep house-za, a 'Changes' következik. Dj Nice 'Save the planet'-je Ziger remixében egyből a lényegre tér, ezért is volt nehéz megtalálni a helyét. DP-6 'Deep sea'-je már eredeti változatában is megnyerő darab volt, viszont break mixben még jobban szól. Beat Factory pumpálós 'The beginning'-je karakteresebb irányba terel bennünket. Max Freegrant és Hakan Ludvingson 'Plastic people'-je fülledt atmoszférájával gyakorol ránk hatást, amit a Hypnotic Duo 'Rezi'-je még tovább fokoz. Wav-E 'In flight'-ja megnyerő dallamával enged a szorításon, ám egy kis szusszanás után ismét elmerülünk az erdő sűrűjében. Ryan Mullin 'Universal indicator'-ra Shiloh remixben elég harapósra sikeredett, olyan mintha egy hegyet kellene megmásznunk éppen. A zárás kellőképp légies, Kay-D 'Purple water'-ja törtütemeivel kivezet minket a tisztásra. Remélem tetszeni fog. Jó hallgatózást!


Katalógus szám: ZP 022
Megjelent: 2010. augusztus 9.
Stílus: Progressive house, breaks
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Quarrel - Spring (Luiz B Remix) (Silk Textures)
2. Ad Brown - Chasing Rainbows (Original mix) (Frisky)
3. Yura Popov - Samurai (Mars Needs Lovers Remix) (Carica)
4. Paronator - Changes (Seamless Recordings)
5. DJ Nice - Save the planet (Ziger Better Way remix) (Kansak)
6. DP-6 - Deep Sea (DP-6 Breaks Mix) (DP-6 Records)
7. Beat Factory - The Beginning (Sick Watona)
8. Max Freegrant & Hakan Ludvigson - Plastic People (Egorhythm Remix) (Jetlag Digital)
9. Hypnotic Duo - Rezi (Soundtribe Records)
10. Wav-E - In flight (Mistiquemusic)
11. Ryan Mullin - Universal indicator (Shiloh remix) (Baroque Records)
12. Kay-D - Purple water (Mistiquemusic)

2010. augusztus 8., vasárnap

Steve Brian Marksun nélkül is nagyot alkotott

Ki az a Steve Brian? Ez volt az első kérdés, amikor is a 'Calera' című albumot megláttam. Egy kis agytorna (és discogs-os keresgélés) után aztán beugrott, hogy Steve Brian aka Steve Brünig nem más, mint a Marksun & Brian formáció oszlopos tagja. Ebből az infóból már sejtettem, hogy nagy gond nem lehet, csupán az volt kérdéses, hogy Brian a megszokott Euphonic-os elemekkel operált-e vagy sem. Később erre megkapjuk a választ. Brünig Steve Brian-ként három szingle megjelenést tudhat a maga mögött, a 'Starlight'-ot, a 'Yaya'-t és a 'La Gomera'-t (a középső az Euphonic-on, a másik kettő a Lange Recordings-on látott napvilágot). Ezek kivétel nélkül kellemes, remekül összepakolt alkotások voltak, így nagy várakozással estem a hanganyagnak.
A Britty-vel közös 'Day star' egy kellemes törtütemes zene, öblös basszusokkal és egy csöpp akusztikus gitárral megspékelve. Intro-nak tökéletes. Ezt követi a jól ismert 'Yaya', ami szépen inkább a prog house kategóriába suvasztható. A vokál ad egy kis etno ízt az egésznek, az sztringekkel a fellegekbe emelkedünk. A 'Casa Maria' 4 és fél percre 'Cafe del mar' hangulatot varázsol flamenco-stól, spanyol vokálostól. Profi munka. A 'Salida del sol' sem adja le a színvonalat, egy bizsergető prog-ba oltott szerzemény bontakozik ki a fülünk hallatára. Minden a helyén, pofás vokál (megint Britty révén), ATB-t idéző gitártéma, az alapok a Dinka-féle vonalat idézik meg. Az 'Arure' elidőzik a tengerparton, ugyan nem kimondottan az a chill out zene, mivel törtütem zakatol rendesen, viszont a kiállásban bekapcsolódó gitár megerősít, mediterrán vidéken járunk. A 'Vueltas' már jóval trance-sebb az előző számoknál, David Berkeley révén egy intelligens uplifting darab kerekedik ki belőle. A 'Garajonay' akár Chicane 'Far from the maddening crowds' albumán is megállta volna a helyét, annyira adja ugyanazt az atmoszférát. A szintén lazulós 'San Sebastian'-nál elfogytak a jelzőim, csodaszép munka, minden a helyén itt, a spanyol nyelv egzotikussá varázsolja a felcsendülő house kompozíciót. A 'Jenny'-ben a gitár és a zongora vív ádáz harcot egymással, tökéletes ez is. A címadó 'Calera' talán egy kicsit halványabbra sikerült a többinél, az alapok pumpálnak rendesen, de valami hiányzik nekem innen. A 'La playa' príma levezető, gitáros ambient ala Steve Brian. Kvázi bónuszként a 'Day star' három verzióját is meghallgathatjuk.
Összességében nagyon kellemes csalódtam ebben a lemezben. Egy azért, mert többségben voltak a lassabb szerzemények, amelyek egy különleges atmoszférát kölcsönöztek az egésznek. A gyorsabb alkotásokban is csak ritkán köszönnek vissza az unásig használt sémák. Számomra eredeti nyújt, kreatív, alaposan megkomponált. Kell ennél több? 9/10.

Steve Brian - Calera

Label: Euphonic Germany
Katalógus szám: EUPH120
Ország: Németország
Megjelent: 2010. július
Stílus: Trance, downtempo
Producer: Stefan Brünig

Tracklist:
1. Day Star (ft Britty) (3:58)
2. Yaya (6:51)
3. Casa Maria (ft Almadrava) (4:25)
4. Salida del Sol (ft Britty) (4:37)
5. Arure (4:30)
6. Vueltas (ft David Berkeley) (6:46)
7. Garajonay (1:53)
8. San Sebastian (ft Almadrava) (7:00)
9. Jenny (4:15)
10. Calera (Ft Britty) (6:27)
11. La Playa (5:12)
12. Day Star (Club Mix) (6:42)
13. Day Star (Yenn Remix) (6:01)
14. Day Star (Dub Mix) (4:36)

2010. augusztus 7., szombat

Chicane próbálja menteni a mundér becsületét

A fórumokon olvasott pozitív kritikák hatására úgy gondoltam adok egy esélyt Chicane új albumának a 'Giants'-nak. Tíz évvel ezelőtt minden bizonnyal köröm rágcsálva, izgatottan pörgettem volna be a korongot, de ismerve azt a nem éppen vonzó utat, amit Nick választott magának, s amin járt az elmúlt pár esztendőben személyemben sajnos eggyel csökkentette rajongótáborát. Az iszonyatos poposodást az én finnyás gyomrom nem igazán vette be, éppen ezért fordulhatott elő, hogy az előző LP a 'Sommersault' rövid időn belül a lomtárban landolt. A lelkem mélyén reméltem, hogy Nick kétszer nem lép ugyanabba a folyóba és valami mással, jobbal rukkol elő, mint anno 2007-ban.
A nyitó 'Barefoot' egyből a korong legjobb darabja. Mondom ezt azért, mert Nick visszatér az 'Offshore'-os témákhoz, puha string szőnyegei és a tengerparti atmoszféra egyből magával ragad, s még az ütemeket sem hiányoljuk ebből az instrumentális gyöngyszemből. A 'Middledistancerunner' is kellemes meglepetést okoz, a mélázós férfi vokál perfektül passzol a hátradőlős house ütemekhez. A 'Come back' kezdése is bizakodásra ad okot, ám itt az effektelt férfi vokál és a címet kántáló női hang sokat ront az összhatáson, vokál pop house ala Chicane. A 'What I'm doing here part 1' amolyan Imogen Heap-es borulás. Semmi nyomulás, szolíd, visszafogott ambient barangolás három percben. A címadó 'Giants' furán kezdődik (mintha visszafelé szólalnának meg a dallam hangjai), majd az ismerős Chicane-stringek húzzák fel a muzsikát, ami végül is a most futó Dinka-George F. Zimmer-Helvetic Nerds-Incognet vonallal mutat rokonságot. A korábbról ismert Poppiholla ezúttal egy visszafogott zongorás 5AM edit-ben próbál meggyőzni arról, hogy szerethető alkotás. Nos, nekem túl langyi és elkapkodott. A 'So far out to sea' is egy olyan alkotás, mint a nyitó 'Barefoot' tetten érhetőek rajta Nick korai gyökerei, az atmoszféra totálba kap bennünket, a drum 'n' bass-es alap is adja rendesen az érzést. Azt kell mondjam, hogy szép munka, de ehhez kell valamit villantani a régi dicsőségből. A 'Where do I start' azt hiszem rövid időn belül a rádiók kedvence lehet egyszerű dallamvezetésével, könnyen megjegyezhető vokáljával. A 'From where I stand' folytatása az előző számnak, csak egy kicsivel feszesebbek a ritmusok, de a dallamvilág és a használt hangminták nagyjából ugyanazok. A 'Hiding all the stars'-tól a hidegrázás kerülget, főleg, hogy Nick még piszok módon Gary Numan 'Cars'-ának basszusvonalát is sikeresen hozzáelegyítette a saját verziójához. Visszatér a 'What I'm doing here', a második felvonásban Blandine helyét Lemar veszi át a mikrofon mögött. Azt kell mondjam a női vokál jobban passzol ide, bár Lemar próbálkozik Blandine orgánuma sokkal karakteresebb a dalhoz mérten. A 'Titles' némi komolyzenei beütéssel is dicsekedhet, mintha Nick és az öreg Vangelis párbajoztak volna egyet a studióban, kellemes soundtrack hatású muzsika. A 'Middledistancerunner' Disco Citizens remixe zárja a sort. Nick sokban nem változtat az eredetihez képest (ráadásul az album megjelenése után kevéssel a szám maxin is elérhetővé vált), nem is értem mit keres itt még egyszer.
Összességében többet kaptam az albumtól, mint amire előzetesen számítottam. Tény, hogy a vokálos számok dominálnak, de szerencsére Nick a pop mellett ügyesen visszanyúlt gyökereihez és villantotta, hogy a '97-ben megalkotott sound 13 évvel később is le tud bennünket venni a lábunkról. Egy biztos, hangulat kell ehhez az LP-hez, ha nem vágyunk komoly dolgokra, akkor válasszuk a 'Giants'-t, amely meghálálja majd a belé fektetett bizalmat. Összességében az ambient és a d'n'b szerzemény miatt 7/10-et adok Nick-nek. Remélem lesz ez még jobb is!

Chicane - Giants

Label: Modena
Katalógus szám: MODENACD4
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július

Stílus: House, ambient

Producer: Nick Bracegirdle


Tracklist:
1. Barefoot (6:05)
2. Middledistancerunner (5:53)
3. Come Back (7:29)
4. What Am I Doing Here? Part 1 (3:46)
5. Giants (7:01)
6. Poppiholla (5am) (5:06)
7. So Far Out To Sea (5:38)
8. Where do i start? (4:32)
9. From Where I stand (6:38)
10. Hiding all the Stars (5:43)
11. What am i doing here? Part 2 (6:27)
12. Titles (4:26)
13. Middledistancerunner (DC Rework Edit) (3:53)

2010. augusztus 6., péntek

On A Deeper Level: egy igazán atmoszférikus album

2009-ben elég sok minőségi trance album jelent meg a szcénán belül, és bár manapság egyre kevesebb trance zenét hallgatok, de azt azért megfogadtam, hogyha lesz vagy van olyan kiadvány amiről érdemes beszámolnom, akkor arról itt a Deep Zone blogon nem habozok írni. Nos, az történt, hogy pár hónappal ezelőtt az egyik videómegosztón beleakadtam egy Blufeld nevezetű előadó zenéibe, akinek a nevéből ítélve arra gondoltam, hogy biztos chill out zenéket szerez. Hát nagyot nem tévedtem, ugyanis a stílus amit Blufeld zeneileg képvisel nagyon közel áll a chill out hangzáshoz, pontosabban kifejtve igazi, lélekemelő, szép, dallamos, atmoszférikus trance zenéket szerez. Az On A Deeper Level Album Video Preview -jét ( Part 1 / Part 2 ) amikor elsőre végighallgattam, annyira megtetszett, hogy nyomban beleszerettem a Blufeld féle hangzásba! El is határoztam, hogy utánanézek ennek az előadónak, hogy milyen más szerzeményei vannak. Találtam is, méghozzá nem is keveset (saját számok, remixek). Ezeket szépen, türelmesen leteszteltem, és nem csalódtam. Blufeld zenéi egy szürrealisztikus világba kalauzolnak minket, ahol szinte a dallamok tartják életben az embert. Fantasztikus hangulatú számok ezek. Valódi progresszív trance őrület amit ez a fickó művel. És bár a mművek többsége nagyon hasonló, mégsem lehet egy az egyben rájuk sütni, hogy unalmasak. Mindegyik egy kicsit más, eltérő hangszerelésű. Az On A Deeper Level-en is nagy a számok közti hasonlóság. Mintha egy EP-t hallgatnánk, és egy szám 14 féle verzióban szerepelne. De hát ezen ne csodálkozzunk, hiszen egy előadó alkotta mindegyiket. De ha például meghallgatjuk Blufeld 'Progmospherica Sessions' -ét, akkor kétkedésünk egyből alábbhagy (nem olyan kaptafa pali Ő, mint ahogy azt hisszük). Végignézzük a műsorában játszott zenéket és csak ámulunk-bámulunk! Nagyszerű amit csinál. Szinte mindegyik mixébe belerak egy-egy saját szerzeményt. Csupa olyan zenéket játszik amikre érdemes odafigyelni. De visszatérve az albumhoz. Igazából nem találok szavakat, rám nagyon nagy hatással volt. Még hosszú hónapok távlatában sem tudom kiverni a fejemből azokat a dallamokat, amiket első hallottam. Ezek a zenék valahol az ambient és a trance stílus határán mozognak. Egyikről sem tudok objektíven nyilatkozni, ezeket a számokat hallani kell!
Aki nézte régebben az x-aktákat az ismeri annak főcímdalát, na arra hasonlít a hangulat és az albumon található zenék dallamvilága. Nálam 10/10 az album, egy az egyben telitalálat.

Blufeld - On A Deeper Level

Label
: Bonzai Trance Progressive
Katalógus szám:
BPCD-2009-001
Ország: Belgium
Megjelent: 2009. december 15.
Stílus:
Progressive Trance, Ambient
Producer: Blufeld


Tracklist:
1. Aimless People (Intro)
2. Moonbeams Kiss The Sea
3. Glow
4. Monoceros
5. So Into You
6. Air Of Doubt
7. On A Deeper Level
8. Metrobot
9. Wishful Thinking
10. Distant Memory
11. Their World
12. Breathing Together
13. Always With Me
14. For The Fallen

Preview / Play

Binary Finary, egy új évtized hajnalán

1998-ban a brit trance egyik igazi club klasszikusai közt tartjuk számon a Binary Finary-t. Fáradhatatlanul remixelnek és azonnal felismerhetőek zenéjükről, népszerűségük pedig töretlen. Az ember felelősséggel tartozik a dalaiért, Matt Laws és Stuart Matheson pedig továbbra is euforikus, erőtől duzzadó felvételeket és remixeket készít, emellett kiadójukat is ápolják.

A Binary Finary most trióvá bővült Sasha Vatoff-al és az Ausztrália orientált Matheson egy live show-ra készül Sasha-val. Mialatt Laws külföldön tevékenykedik a live set a Sensation White új évi parijára költözött. Most azonban visszatér Melbourne-be a Neon Circus-ba, National Institute of Trance, hol tyDi is fellép aki 1998-ban mutatkozott be.
Most Matheson-al olvashattok egy interjút a Binary Finary 2010-es évéről.

Utoljára a Sensation White NYE Melbourne-ben láthattunk benneteket. Emlékezetes éjszaka volt számotokra?
„Nagyon is. Nagyon sok kreatív munka állt a live show mögött, és jó volt ismét színpadon állni. Már egy ideje nem volt rá módunk. Hihetetlen volt a tömegtől kapott rengeteg pozitív visszajelzés.”

Azóta volt valamilyen fejlemény?
„Igen, új track-ek kerültek remixelésre, új Binary Finary felvételeket és elemeket kevertünk a mixhez. Most két touchsreen JazzMutant Lemurs-t használunk amit mi magunk csináltunk hogy az elképzeléseinket megvalósíthassuk. És még több fejlesztésre készülünk.”

Van olyan elektronikus live fellépő aki inspirált benneteket a show fejlesztésében?
„Nem nagyon. Már hosszú ideje terveztük hogyan is menjen le egy ilyen live performance, már 2004 óta. Leültünk és el kezdtünk beszélgetni hogy milyen irányba is szeretnénk elindulni, milyen effektet vegyünk alapul. Természetesen megnéztünk felvételeket az Orbital-tól, a The Prodigy-től, amik érdekesek és lenyűgözőek voltak és adtak némi plusz lökést a további fejlődéshez.”

Szóval a Binary Finary most három tagúvá bővült. Hogyan van ez hatással a felvételek készítésére? Ez egy fajta nyomon követése a The Lost Tracks-nek?
„Maga a termelés könnyű, mint egy fájlt feltölteni az internetre. Tényleg nincs hatással a munkamenetre, sőt bizonyos módon még segít is. Nincsenek érvek a stúdióban, senki nem domborít a számítógép mögött és így tovább. Igen, egy nyomon követése lesz ez az album a korábbinak, és sok új dallal készülünk, de nem hosszú, elveszett dalokkal. Nagyon izgatottak vagyunk és imádunk dolgozni rajt.”

Jó néhány „kipofozása” volt az 1998-as évnek, még mindig izgalmas nézni ahogy egyre tovább fejlődnek ezek a klasszikusnak számító dalok?
„Igen, mindig izgalmas látni hogy mások hogyan értelmezik a dalainkat. Valóban csodálatos hallani néhány nagyszerű remixet amiket mi hoztunk össze és Armada, ezzel naprakésszé varázsolva a felvételeket.”

Egy klasszikus set-be vagytok zárva a Neon Circus-ban. Kaphatunk néhány infót arról, hogy lesznek e klasszikus felvételek is?
„Nos, ez titok. Nem dj-zünk. Eldöntöttük hogy kicseréljük a deckeket a live show-nk bemutatására. Van néhány remixünk a klasszikusokból, mint ahogy a live show-nkról is. Azt hiszem ki kell várnotok mit is fogunk játszani majd a repertoárunkból. Amilyen rugalmas a felszerelésünk, úgy az utolsó pillanatban dönthetjük el mit is halljon a nagyérdemű.”

tyDi a közelmúltban készített egy Binary Finary remixet Dennis Shepard-al. Tervben van a közös munka a fiatal tehetséggel a Neon Circus-ban?
„Igen, ez egy nagyszerű remix lett. Abszolút tervben van egy közös fellépés vele, és hogy vegyen nekem egy sört vagy kettőt.:)”

Az Armada Music még mindig összhangban van a duótokkal?
„Igen, most tervezünk re-release-t 1998. április 19-ről. Szerencsések vagyunk hogy az Armada még mindig hisz a dalban, és azt hiszem nagyon jó helye van náluk.”

A trance-en belül mik inspirálnak benneteket jelen pillanatban? Szerinted van valamilyen vissza vissza térés a klasszikus elemekhez?
„Mindig igyekszünk olyan dalokat írni amiket szívesen hallunk klubon kívül is. Rengeteg helyről gyűjtünk inspirációt, előadóktól, vagy kutyasétáltatásból, vagy csak egy szombat délutánból. Egy furcsán hangozhat, de ami működik az működik.”

(Forrás: onemusic.hu)

Discogs
MySpace

2010. augusztus 4., szerda

People Can Fly Episode 4

Negyedik epizódjával jelentkezik a 'People Can Fly'. Gondolom sokakat furdalt már a kíváncsiság, hogy az elmúlt két hétben a prog/psy/goa stílus mely szegmensét szedtük egyenként csokorba. Nos jómagam ismét az első órában visszatértem az atmoszférikus darabokhoz. Az első két zene kvázi ismeretlen előadótól érkezik, egy bennük a közös, hogy a 'Nimbus' és a 'Spacelord' hihetetlenül dallamos és progresszív. A továbbiakban is a bizsergető szintifutamokon van a hangsúly. Az első igazi megugrást Indepth 'Everything I Know' Atmos remixe jelenti szeletelős basszusával, szigorúan kimért hangjaival. aztán szépen visszatérünk a nyugisabb muzsikákhoz, Vibrasphere 'Floating free'-je totális elszállásával az egyveleg legerősebb darabja, amit nem mellesleg igencsak nehéz volt épkézláb helyre beilleszteni. Zárásnak Zyce és Flegma 'Japan'-ja marad, ami karakteres baseline-jával alaposan megdolgozza a sound system-ünket. Ezen a ponton veszi át a gyeplőt Attish, aki a tőle megszokott módon, a rafkós, csavarós, pumpálósabb alkotásokat részesítette előnyben.
Igen, Greyloop barátom jól beszél, mert a 2. óra csakugyan a gyorsabb, rafináltabb psy zenéket veszi górcső alá. Nyitózenének egyik kedvenc producerem Silicon Sound zenéjét választottam. A Hyperion nem csak szép, de egyben galaktikus alkotás is. A következő számban egy éteri női hang zendít rá, nem kevés goa gyönyört okozva az embernek. A harmadik zene érkeztével egy kis turpisságot vittem a mixbe. A váltást nem éppen a szokásos "ritmusképlet" alapján oldottam meg. Gameboy 'Psychedelic Experience' -szével felülünk egy kicsit a psy vonatra, és kb 140-es tempóval robogunk a következő állomásig, ahol átszállunk egy másik vonatra, ahol GMS & Domestic a masiniszta. A hatodik nóta az Xpd5 már egyszer szerepelt az egyik PCF epizódban, de annyira megtetszett, hogy jelen mixben is helyet biztosítottam neki. Master Of Disaster többféle szempontból is érdekes lehet. Az egyik a tiki-takizós "effekthang", a másik pedig az üvöltözős férfi vokál! 10/10-es zene. A 8-as és kilences számmal száguldunk tovább, egészen a 10.- vagyis a zárózenéig. Son Kite 'Catch' -e nagyon underworld szám.....

Attish & Greyloop presents People Can Fly Episode 004

Katalógus szám: PCF 004
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: progressive house, psy trance, goa trance
DJ mix: Attish, Greyloop

Tracklist:

1st hour by Greyloop
1. Multiphase - Nimbus [Iono Music]
2. Vaishiyas - Spacelord (Float Remix) [Spin Twist Records]
3. MUTE - Mechanism (Egorythmia Remix) [Iono Music]
4. Motion Drive - Atoms [Iono Music]
5. Fehja - La Sincronicidad [Uxmal Records]
6. Fatali - Deep (Lish Remix) [Fatali Music]
7. Indepth - Everyone I Know (Atmos Remix) [Spiral Trax]
8. Liquid Soul - Lost Gravity [Iboga Records]
9. Vibrasphere - Floating Free (Odiseo Rmx) [Tribal Vision]
10. Zyce & Flegma - Japan [Occulta Records]

2nd Hour - Mixed by Attish
1. Silicon Sound feat Dj Psychotrop – Hyperion [Neurobiotic Records]
2. Quantum feat Keren Porat – Janata Express [Trancelucent Productions]
3. Gameboy – Psychedelic Experience [Solar Tech Records]
4. GMS & Domestic - 3rd Try Lucky (Origional Mix) [Wired Music]
5. Prosper - Tired Of The Future (Species Remix) [Ultra Groove Records]
6. Sangeet – Xpd5 [Yellow Sunshine Explosion]
7. Yahel – Master Of Disaster [Phonokol]
8. Silver Surfers - Chemical Structures [Nano Records]
9. Techtonic With E-Jekt & Paul Taylor - Just For Kicks [Revolve Records]
10. Son Kite - Catch [Iboga Records]

Deep Forest 2: Prog-psy-tribal túra Attish-sal

Nem győzzük hangoztatni elégszer, hogy a saját produktumunkról nehéz írni, sokszor tovább tart a firkantás, mint összerakni egy mixet. Attish már régebben elkészült a 'Deep Forest' második részével, csak valahogy a bemutató szöveggel volt meglőve, éppen ezért jómagam vállaltam magamra ezt a feladatot. Az inspiráció merítéshez meghallgattam legalább kétszer a mixet, ami szerintem zseniálisra sikeredett. Éppen ezért is éreztem fontosnak, hogy a 'Deep Forest (Adventure 2)' minél hamarabb eljusson az olvasokhoz.
A nyitó Miika Kuisma zene rendesen pályára állít bennünket, mintha egy sötét erdő legmélyén botorkálnánk, s szívnánk magunkba a természet illatát. Olyan remek, dark prog darabokat kapunk ('Stamina', 'Oxygene', 'Skintrade'), amelyek megtartják eme érzésünket. A mix félidejében a kultikus Dirty Vegas féle 'Days go by' jelenti a barangolás közbeni szusszanást, ezután újult erővel folytatjuk az utazásunkat. Olyan muzsikák kerülnek terítékre (örömteli, hogy a Bonzai label a minőségi arcát mutatja), amit nem hallani minden utcasarkon. Különleges atmoszféra kísér bennünket, melyben tökéletesen elegyednek a progressive house, tribal, psy és goa elemei. Aki szereti a gondolkodtatós, hatásvadász elemektől mentes szetteket az feltétlen csapjon le a 'Deep Forest' második részére.

Zone Promotion - Deep Forest (Adventure 2)

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: ZP 021
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: Progressive house, Psy, Tribal
DJ mix: Attish

Tracklist:
1. Miika Kuisma – Trying My New Wings (Intro) [ZYX Music]
2. The Dark Soul Project – Stamina [Mistique Music]
3. John ’00’ Fleming and The Digital Blonde – Oxygene (Miika Kuisma Remix) [JOOF]
4. Atmos – Skintrade [Spiral Trax]
5. Dirty Vegas - Days Go By (Instrumental Dub) [Credence]
6. Thorin – Pure Tribal (Dax Wadley Remix) [Bonzai]
7. dPen – I Need You (Kintar Remix) [Bonzai]
8. Deep Mariano - Abeha Acute (Original Mix) [Acute Recordings]
9. Kay-D – Beautiful Stranger [Mistique Music]
10. Airwave feat Ludovic Meyer – Batignolles Blues (Substara Remix) [Bonzai]
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...