2010. október 31., vasárnap

MiraculuM pres. My Classics vol. 1

Greyloop kedvenc klasszikusait feldolgozó sorozatán felbuzdulva veszem a bátorságot, hogy én is pipát ragadjak, és a kandalló melletti hintaszékben ücsörögve felidézzem bohó ifjúságom kedvenc talpalávalóit. Ez persze nem teljesen igaz, úgy tervezem, hogy az elmúlt 20 évből egyenlő arányban szeretnék zenéket kiemelni, ugyanannyit 1990-ből, mint 2010-ből. A merítési lehetőség szerencsére elég bőséges, nem is szaporítom tovább a szót, lássuk ezeket a gyöngyszemeket:

Resistance D. - Skyline (Bytes mix) - Harthouse - 1994.
Az első ízig-vérig trance, amit volt szerencsém hallani. Mivel már régebben eléggé kielemeztem ezt a bitang nagy klasszikust, most jöjjön egy copy/paste: "Mai szemmel azt mondom, ez a szám egy tökéletes kezdés, egy igazi alagút az ismeretlenbe, egy hibátlan intergalaktikus trip. Ezt a zenét be kell rakni az autómagnóba, este tizenegykor be kell dörrenteni a motort, és irány a töksötét autópálya vagy autóút. A második percnél már nem autóúton haladsz, hanem valami bolygórendszerek közti féregnyúlványon utazol, bele a tökéletes sötétségbe, véred buzog az ismeretlen felfedezése miatti izgalomtól, három és fél percnél megérkezel egy tök más galaxisba, és olyan felemelő látvány tárul eléd, amiről eddig még csak álmodni sem mertél. Struktúráját, hangszerelését tekintve a goához áll legközelebb, de jóval szellősebb és lágyabb annál, sokkal pozitívabb érzéseket rejt magában,mint későbbi, neurotikus gyermeke. A maga nemében tökéletes darab, instant klasszikus. Hmm. Azt hiszem ejtek pár szót az előadókról is, nem kispályás csibészekről van szó. A Resistance D. 1991-ben jelentette meg első trackjét, Cosmic Love címmel a német Cyclotrone égisze alatt, majd átszerződtek a korszak egyik legfontosabb kiadójához, a Harthouse -hoz(Sven Vath áll a kiadó mögött.). A név két embert takart, Maik Mauricet, aki ez idő tájt egy másik projectben is tevékenyen részt vett a trance alapköveinek lerakásában 4Voice néven, illetve egy még nagyobb nevet, Pascal Dardoufast alias Pascal F.E.O.S.-t , aki 1984 óta lemezlovászkodott olyan legendás klubokban, mint a Frankfurti Omen, vagy a Müncheni Tempel. A számot remixelő Bytes egyik tagja pedig szintén nem egy noname outsider: Matthias Hoffman,azaz Cygnus X, aki olyan trackeket rakott le az asztalra, mint a Superstring vagy az Orange Theme."

Felix - Don't You Want Me (Hooj mix) - Deconstruction - 1992.
Elnyűhetetlen klubklasszikus, tulajdonképpen önmagáért beszél. Sejtelmes arpeggioval indít, amikor először bejön a dob, azt hinnéd, milyen erőtlen, majd amikor 1:20-nál teljes kakaóval lenyomja a hajadat a brutálisan energikus szinti a 80-as évekből importálva, akkor megnyugszom, jól emlékszem, milyen kemény tudott lenni ez a zene 18 éve. A kiállásnál csatlakozik először a szögegyszerű, de felejthetetlen vokál sample is, onnantól közös erővel nyomják a pumpát, nagyszerű darab. Személyes dolog, de én például imádom, ahogy a videoklippen is hallani a bakelit sercegését. A Felix név egyébként egy angol urat takar, Francis Wright-ot, aki döbbenetes módon a mai napig zenélget ezen a néven, noha a remixért Jerry Dickens és az a Rollo felel, aki a Faithless oszlopos tagja.

Three 'N One - Sin City - Fire Recordings - 1997.
Azt, hogy ki használta először a pizzicatot mint főszintit, talán sosem fogjuk pontosan eldönteni, az első nagy siker nyilván a Faithless Insomniája volt, amely egy brutális hullámot indított el. 96 és 98 között önálló műfajként is létezett ez a hangzás, melyben a hardhouse egyszerű alapjai és a trance melankóliája egyesült, és amelyet a sajtó egész találó módon dreamhouse-nak aposztrolfált. Az egyik legnagyobb kedvencem ebből az időből André Strasser és Sharam Jey egyik legjobb nótája, a Sin City, mely egyszerre dermesztően rideg, és ugyanakkor végtelenül szomorú dal. A dallamvezetés roppant egyszerű, de félelmetesen hatásos, a kiállás pedig egy óriási érzelmi robbanásként is leírható.

Art Of Trance - Love Washes Over - Platipus - 2002.
Kiránduljunk át egy évezreddel későbbre, és gyönyörködjünk az Art Of Trance zseniális zenéjében, melynek szívét Michele Adamson nagyszerű vokálja és a vokóder adja. Simon Berryről talán sokan tudják, hogy igazi pionír, 1993 óta producerkedik, és tulajdonképpen ő azon ritka emberek egyike aki a mai napig hisz a klasszikus trance-ben és a stílusán sem változtatott sokat. Lássuk be, aki 17 éven keresztül képes vinni két olyan aliast, mint az Art Of Trance és a Union Jack, az rossz ember nem lehet...:). A zene nincs túlbonyolítva, egy könnyedebb acid alapon szétgate-elt szőnyeg, plusz a vokál, de nem is kell több, fantasztikusan hangulatos darab lett belőle.

Vibrasphere - Autumn Lights (Oliver Prime mix) - Joof Recordings - 2008.
A végére egy viszonylag friss zene, amely kétségtelenül máris klasszikus. A Vibrasphere a progresszív trance egyik legnagyobb neve, a két svéd srác psy beütésű, gyakran house alapú dallamos zenéi mindent überelnek. Ehhez jött még az osztrák Oliver Moser alias Prime aki sajnos eltűnni látszik, pedig iszonyatosan tehetségesen tudta munkáiban a goát vegyíteni a lassabb, dallamosabb és egyben progresszív hatásokkal. Az Autumn Lights remixe olyan mint az özönvíz, megállíthatatlan, brutális, mindent elsodró. Epikus hosszúságú, a videoról le is van vágva a másfél perces intro, és ezt a hosszúságot arra használja a nóta, hogy minden ellenállást eltiporjon és megsemmisítsen. Olyan mintha mázsás szikladarabokkal zúznák szét az ember ellenállását, ez a zene igazi drog. Képes, hogy otthoni hallgatáskor leverje a képeket a falról, megrepessze a TV képcsövét, összetörje a poharakat a szekrényben. Akárhányszor meghallgatom, statikusok jönnek ki a házhoz, hogy megvizsgálják az alapzat stabilitását. Minden hallgatáskor a katasztrófavédelem üríti ki a környéket, és kommandósok verik le az áramot. Egyszerűen epikus.

2010. október 30., szombat

Transfrequency 001 with Arko Madley

Egy újabb mixsorozat startol ma, ami után inyenc és kezdő trancer is megnyalja majd mind a tíz ujját. Nevesítve a dolgot Arko Madley egy olyan munkás misszióba vágott, ami azt tűzte zászlajára, hogy az elmúlt 15 év legminőségibb trance nótáit gyűjtse egy csokorba. Attól ne tartsatok, hogy unásig pörgetett darabokkal fog elénk lépni, Arko különös hangsúlyt fektetett a a kvázi ismeretlenebb, de annál dögösebb alkotásokra. Az utazás során a zeneiségen, dallamosságon túl a hangulati egységre is fókuszálunk. A megszólalás azaz a mix maszterelése is úgy lett belőve, hogy a lehető legjobb minőségben tudjuk a felcsendülő textúrákat élvezni. Szóval régi és új, ismert és ismeretlen muzsikákra készüljetek. Kalandra fel!



Label- Deepzone
Katalógus szám: TF001
Megjelent: 2010 október 30.
Stílus: Trance, progressive Trance
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Ron van den Beuken - Slash (Original Mix) [Liquid]
2. Firewall - Kilimanjaro [Lange]
3. Fire & Ice - A New Beginning [ZYX Music]
4. Ron van den Beuken - Sunset [Liquid]
5. Dj Tab - Verso [Anjunabeats]
6. Wellenrausch - On The Run (Wellenrausch Mix) [Spacepark]
7. LNG - Intercity (Lange Original Mix) [Maelstrom]
8. Christopher Lawrence - Mind Eraser [Moonshine Music]
9. The Thrillseekers feat Sheryl Deane - Synaesthesia (Fly Away) (Club Mix) [Neo]
10. Ferry Corsten - Sublime (The Thrillseekers Remix) [Tsunami]

2010. október 28., csütörtök

Cj Peeton pres Range Of Emotions 002

Cj Peeton ezúttal egy eklektikus szettel örvendezteti meg hallgatóit. A 'Range Of Emotions' második része két könnyed funk-kal nyakon öntött house darabbal kezdődik. SM Trax 'Is calling'-ja Olav Basoski energikus átiratában a régi szép időket idézi fel. Aly Us-t követően már egy kicsit trance-esedik a hangulat. Wilson & Smallwood & Ingram, majd Richard Durand keményít be, Dj Preach és Evol Waves is követi a tech-trance-es vonalat. FM Radio Gods '333'-a már nem pumpál annyira, inkább egy progresszív irányba mozdulunk el vele. Az utolsó két zenével Cj Peeton a saját produkcióit is népszerűsíti egy picit, és milyen jól teszi. A 'Freakin' a megszokottól eltérően húzós alapjaival lopja be magát a szívünkbe. A záró darab egy igazi kuriózum, mégpedig Ottó Chris Lawyer & Dj Thomy 'Shine on me'-ját gyúrta át. Ez a muzsika becsempész némi baleári trance érzést a mixbe, kár, hogy hamar lecseng az utolsó taktus is. Aki szereti a változatos egyvelegeket semmiképp ne hagyja ki!

Cj Peeton pres Range Of Emotions Episode 002

Label: Deep Zone
Katalógus szám: ROE 002
Megjelent: 2010. október 28.
Stílus: House, progressive, trance
Dj mix: Cj Peeton

Tracklist:
1. Empire of the Sun - We are the people (Shapeshifter remix)
2. Masterbilderz - Showbiz (Sharooz reboot mix)
3. SM Trax - Is callin (Olav Basoski remix)
4. Aly Us - Follow me (Harry Choo Choo Romero remix)
5. Wilson & Smallwood & Ingram - Perfect Sunrise (Club mix)
6. Richard Durand - Tiger Apologies
7. Dj Preach - Spark (Robert Burian remix)
8. Evol Waves - Name is the Answer
9. FM Radio Gods - 333 (D-Nox and Becker remix)
10. Cj Peeton - Freakin (Original mix)
11. Chris Lawyer & Dj Thomy - Shine on me (Cj Peeton Unreleased remix)

Grey pres My Classics Vol.3

Míg az előző epizódokban Oliver Lieb és Chris Cowie lázban égtem ezúttal a belga Laurent Véronez három darabját is bemutatom a 'My Classics' harmadik részében.

Jörg Querner örökérvényű klasszikusa. Egy hipnotikus groove-val nyitunk, ami végigkíséri az egész kompozíciót. Erre mesterien rá lett úsztatva egy string, ami egyszerűen mesés. Először egy válogatás cd-n találkoztam a szám rádióbarát verziójával. Tekintve, hogy a dallamosabb dolgokat favorizáltam azidőtájt, annyira nem győzött meg, de végül átmásoltam magamnak kazettára. Többszöri hallgatás után aztán felfedeztem a zsenialitását, hiszen minden egyes másodperce szórakoztat és utaztat. Egyébként a Superfly Records-nál megjelent vinyl-en szereplő Nalin & Kane verzió is brutálisan jól szól, a srácok továbbgondolták az eredeti sémát plusz hangulati képekkel.

Ha már Nalin & Kane-nél járunk ragadjunk le még egy picit. Jómagam nem is a duó két megaklasszikusáról a 'Beachball'-ról és a 'Talkin about'-ról ejtenék szót, hanem egy kvázi mellőzőtt szerzeményükről a 'Live at The Crystal Palace'-ról. Tipikus nehezen beszerezhető darab, vagy 7-8 évbe telt mire a 4 perces erősen vágott verzió (és a viszonylag felejthető Bedrock átirat) helyett szert tettem az Original és Alternative Club mixre. Az Original mix egy atmoszférikus break utazás egy csipet 4/4-el, az Alternative Club mix nagyjából ugyanaz, csak végig 4/4-es alapokra helyezve. Csillogó, sugárzó darab.

Az L-Vee & Dj Ghost fémjelezte projekt a karakteresebb, helyenként már hard-ba csúszó trance ágat képviseli. A 'Sleepless' ennek ellenére egy valódi progressive house-trance hibrid szerzemény lassú, körültekintő építkezéssel megbolondítva. Hangulatilag rendkívül összetett, én nem tudom megunni. Anno Sasha menedszere Guy Ornadel pörgette a Muzik Magazine Cd-mellékletén. Azóta valósággal beleszerelmesedtem. Meglepő lehet, de még a jó öreg Tom Wax is felpakolta a 'Mix Trax Vol.4.' című válogatására.

1999-ben nemcsak az euro trance élte a fénykorát. Olyan darabok is napvilágot láttak, melyek progressive alapokra építkeztek mérsékelt melódiával. A 'Feeling you' is ilyen, ami egyébként szintén L-Vee nevéhez fűződik. Szép intro némi break betéttel, majd alaposan belehúzunk. A kiállás hangulatában nekem BT 'Flaming June'-ját idézi. Bámulatos zongoraszólót kapunk egy flangelt string társaságában. Aki ismeri Slam Jr. 'Strictly Trance Symphony'-ját annak ismerős lehet, én először a 'Mystery Trance' válogatáson hallottam. Kortalan darab.

L-Vee és George Petkidis projektje a Planisphere. A duónak voltak nagy dobásai, ezek közé tartozik a 'So many ways' is. Nekem igazából nem is az eredeti megoldás a lenyűgöző, hanem a Force Mass Motion által átgyúrt még progressive-ebb verzió. Michael Wells okosan a kiállást még tovább finomította, a dobszerkót a rá jellemző stílusjegyekkel látta el. A kettő kombinációja pedig egy ütős egyveleget képez. Ötcsillagos lemez. Folyt köv.

2010. október 26., kedd

Lyrics Of The Moment Vol. 1: Shelley Harland - In The Dark

Tempo Giusto premiere elég jól sikerült

Tempo Giusto aka Tuomas Lähteenoja egy rendkívül érdekes figura. Bár nem rég óta tevékenykedik láthatóan (konkrétan 2008 óta) a trance szcénában, de olyan ügyesen dolgozott, hogy saját hangzását már könnyedén beazonosíthatjuk. A turkui fiatalember azért nem véletlenül ért ennyire a zenéhez, hiszen nemrég kapta kézhez hangmérnöki diplomáját, így mondhatjuk füle van a dolgokhoz. Zseniálisan vegyíti a csodaszép melódiákat, a dinamikus, sodró, néhol agresszív ütemekkel. Ez a kétarcúság Tuomas debütáló 'Premiering in theaters' című albumán is maximálisan tetten érhető.
A nyitó 'For that someone' egyből egy nagy meglepi. Akár Roger Shah studiójában is születhetett volna, ugyanis a beach faktor gyakorlatilag 100 százalékos. Gyönyörű, nyarat idéző dallam és kellemesen visszafogott ritmus karol egymásba. Mielőtt csak instrumentális szerzeményekre készülnénk érkezik az 'Alive', amiben Minnamarie próbál hangjával kellemes pillanatokat okozni. Azért annyira nem viszi túlzásba az éneklést, hogy a zenét ne tudjuk élvezni: a gitárakkordok egy zongorafutammal kiegészülve ismét képzeletben a tengerpartra teleportálnak bennünket. Az 'Envision, hold me' már tipikusnak mondható TG muzsika, legalább is a progressive-agresszív felvezetést kóstolgatva. A kiállásban azonban ismét a melódia veszi át az irányítást és helyezi át a track súlypontját. A 'Paysage De Reve' is tökéletesen illik az előzőekben felcsendülő zenék hangzásához, csodaszép hangképek szaladgálnak, majd egy futurisztikus synth hang visz sodrást az egész kompozícióba. A 'Citizen Kane' egy kicsivel növeli a tempót, na de ne hardcore mészárlásra számítsunk, hiszen itt is dallamorientáltság van, hihetetlenül profin összerakott ritmusokkal kombinálva. A 'Diesel' elég harapós, bugyborékoló hangjai energiától feszülnek. A kiállásban enyhül a szorítás, de később visszatér a baljós hangulat. A 'Matheo' mellőzi a feszültségkeltést, itt is egy futurisztikusnak ható synth hang viszi a prímet, amihez dús string szőnyeg társul. A 'Stockticker'-ben Tempo tesója Ima'gin volt a közreműködő, itt duplázott erővel érkezik a trance tech-es irányzata. A kiállásban némi komolyzenei élmény ér bennünket, s feloldja az ütemek monoton zakatolását, de aztán még egy lapáttal ráteszünk a klubos érzésre. Az 'Inside the bottle' egy csöppet Joint Operations Center-es lett, kb. ugyanazon trükköket fülelhetjük le, mint Jocó bá'nál. Ez bizony ezért egy mezei fekete pontot bejegyezhetünk. Az 'Apocalypse' már a címe alapján se sok jóra számítunk, már ami a hangzást illeti. És tényleg. A TG darabokból jól ismert félelmetes synth pötyögés köszön be, fokozva a káoszt. Azonban innen is van menekvés, a breakdown legalább is ezt érezteti. Aztán jön a felpörgés egy torzított férfi monológgal és visszaszámolással: ez aztán filézős megoldás. A 'Ground zero' is a tech-es vonal zászlóvivője. Mielőtt azt hinnénk egy átlag, kisujjból kirázott témával van dolgunk: tévedünk, nagyon is komplexszé áll össze a dal közepe, a hideg futkározik a hátunkon az egymásba gabalyodó szintiktől. A 'Flamingo' nekem valamiért Jürgen Vries munkásságát idézi fel (The theme) az elnyújtott, nyavajgós melódiájával. Nem rossz, de mégsem az igazi (a DJ Eco remix már annál inkább). A 'Jekku' nagyon fel lett paprikázva a kiállásig. Itt mintha elvágnák a zenét egy teljesen idilli kép, egy szerethető világ tárul elénk. Ilyenre csak a nagyok képesek ám. Aztán mielőtt megunnánk a szállást, jön a veretés. A 'Coma' tempós dobszerkója alatt ott munkálkodik egy deep-es hang szétflangelve, ami kisvártatva előlép a fő dallam támogatójává.
Összességében egy rendkívül színvonalas albumot üdvözölhetünk a 'Premiering in theaters'-ben. Tény, hogy a végére a tempó növelésével egy kicsit beszürkül az anyag, viszont az első öt szám magasan viszi a prímet nálam, mivel abszolút újszerűen hangzik Tuomas-tól. Kap tőlem egy 7,5/10-et.

Tempo Giusto - Premiering In Theaters

Label: Echelon
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. október
Stílus: Tech trance, progressive trance
Producer: Tuomas Lähteenoja

Tracklist:
1. For That Someone (6:45)
2. Alive (ft. Minnamarie) (8:02)
3. Envision, Hold Me (7:55)
4. Paysage De Reve (7:59)
5. Citizen Kane (8:34)
6. Diesel (7:22)
7. Matheox (7:28)
8. Stockticker (ft. Ima'gin) (8:10)
9. Inside The Bottle (8:23)
10. Apocalypse (7:41)
11. Ground Zero (8:48)
12. Flamingo (8:27)
13. Jekku (7:59)
14. Coma (8:14)

Egy kis angol nyelvű kedvcsináló, audio csatolmányokkal

2010. október 25., hétfő

Blue Moon Bay Vol. 8: Sunset World

A Blue Moon Bay nyolcas számú mixe elég meditatívan kezd. Paski 'Rainclouds' -át akár a trance műfaj egyik alapkövének is megválaszthatnánk, hiszen annyira szép, letisztult zene. Minden benne van, amiért ezt a műfajt szeretni lehet. A második szerzemény Tritonal feat Soto közöse az 'One More Day' Mike Mikhjian átirítában csendül fel. Szép vokálos zene. A kiállásra külön felhívnám a figyelmeteket! Shelley Harland dalát az 'In The Dark' -ot (ami egyúttal személyes kedvencem is) a kanadai Alucard remixében tesztelhetjük. A negyedik trekk egy magyar származású tehetség Sinka Szilárd alias Solex műve. A 'The Other 31 Days' -t Timewave remixében hallhatjuk. Itt egy kicsit változik a mix struktúrája, mert kezdünk a szállósabb zenék felé közelíteni. Fast Distance 'Playa De Oro' -jával teljes a kikapcsolódás, amit honfitársaink Myon és Shane 54 pazar kis Remixe überel. A hetes szám producerei Simmons & Blanc nagyon egyedi, tech trance-es számokat fabrikál. A 'Whatever It Takes' ennek lenyomata. Tearrain 'Sleepless Fall' az egyik legnagyobb tech trance producer a finn Ima'gin remixében csendül fel. Iszonyat nagy chill -es kiállása van. Abdomen Burst 'Syntagma' a break zenék világában alapmű, de most itt a mixben egy nem hétköznapi trance verzióban (Ian Rubert remixben) hallgathatjuk meg. Basil O'Glue 'Invidia' -ja zárja a mixet, ami mondhatni feledhetetlen darab. Jó hallgatózást a mixhez!

Blue Moon Bay Vol. 8 - Mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 008

Megjelent: 2010. október 25.

Stílus: Progressive / Balearic Trance

DJ mix: Arko Madley


Tracklist:
1. Paski - Rain Clouds (Original Mix) [Selective Progressive]
2. Tritonal feat Soto - One More Day (Mike Mikhjian Remix) [Alter Ego]
3. Shelley Harland - In The Dark (Alucard's Summer Setting Sun Remix) [N/A]
4. Solex - The Other 31 Days (Timewave remix) [Mistique]
5. Fast Distance - Playa De Oro [Wildchild Records (Baroque)]
6. Gabriel Lukosz feat Rachele Warner - Last One Out (Myon & Shane 54 Remix) [Lange]
7. Simmons & Blanc - Whatever It Takes (Original Mix) [Afterglow]
8. Tearrain - Sleepless Fall (Ima'gin Remix) [Subtraxx]
9. Abdomen Burst - Syntagma (Ian Rubert Remix) [Swordtail Records]
10. Basil O'Glue - Invidia [Oxygen Recordings]


Grey pres My Classics Vol.2.

És folytatjuk a trance klasszikusok lajstromba vételét. Ezúttal is öt, számomra meghatározó darabot poroltam le és írtam róluk néhány kedves sort.

Kay Cee - Love stimulation (Humate remix) (1998 - Orbit Records)
Ez a zene egy igazi talány. Az eredeti verziót ugye még 1993-ban szerezte az akkor még trióként funkciónáló (Gerret Freirichs-Oliver Huntemann-Hans Georg Schmidt) Humate formáció. A 'Love stimulation'-t azonban mindenki Paul Van Dyk szenzációs átiratából ismerheti. Furcsa, de a szám még nagyobbat durrant, amikor a Kay Cee duó (aka Oliver Huntemann-Stephan Bodzin) vette kezelésbe, s a Humate (ekkor már Freirichs-re redukálódva) saját magát remixelte meg. Hihetetlen nagy elszállás kerekedett az egészből, az intro az egyik legjobb, amit az elmúlt másfél évtizedben hallottam. Ezután egy kis progresszív zakatolás következik, ami később egybeolvad a főmelódiával. Egyszerűen briliáns.

Yves DeRuyter - The rebel (1997 - Bonzai Records)
A belga Yves Deruyter a 90-es évek nagy tech trance pionírja. Producer társával M.I.K.E. Dierickx-szel számtalan kortalan darabbal leptek meg bennünket. Az egyik ilyen az 1997-es 'The rebel', ami elég érdekesen, egy agresszív groove-val nyit, ami mellé egy férfi skandálja 'yes, the rhythm, the rebel'. No, nem kell megijjedni, a szerzemény később dalalmosabb élét is megmutatja, de még hogy. Egy string vezeti fel a melódiát, ami alaposan átszabja az egész hangzást. Tipikus 'kezeket a magasba' érzés vesz elő bennünket. Nagyon ott van a szeren a dallam, a mai napig nem tudok róla lekattanni.

Push - Universal nation (1998 - Bonzai Records)
Ha már a belgák, akkor jöjjön Dirk azaz Mike Dierickx egyik legjobban fogyó mesterműve, azaz Push 'Universal nation'-je. Ezt a darabot egyik barátom rögzítette nekem kazettára, s már első hallásra is megigézett. Speciális, szaggatott és flange-elt string-jei teljesen újat hoztak akkoriban, s egyben az alteregot a sikerkovácsok körébe repítette. Szerintem a trance dj-k közül nem volt olyan, aki életében legalább egyszer ne játszotta volna szettjeiben.

L.S.G. - Netherworld (Kid Loops remix) (1997 - Hooj Choons)
Oliver Lieb L.S.G. alteregojának legzajosabb sikere kétségtelen az 1997-ben napvilágot látott 'Netherworld' volt. Az eredeti verzó kétségtelen a legepikusabb trance klasszikusok egyike, viszont jómagam még nagyobbat ráztam a Kid Loops aka Jamie Lexton féle break verzióra, ami még nagyobbat kanyarít véleményem szerint. Ügyesen belőtt felvezetés, majd az originalból jól ismert elemek szépen rakódnak egymásra. A kiállásban a dallam kap a szárnyára, s visz a tört ütemek epikusságával tovább egy másik világba. Felejthetetlen klasszikus.

Nalin INC - Planet Violet (1997 - Kosmo Records)
Andry Nalin, a Nalin and Kane duó oszlopos tagja egyedül is megállt a maga lábán. Ezt bizonyítja, hogy Nalin INC-ként egy örök érvényű muzsikával, a 'Planet Violet'-tel írta be magát a trance történelemkönyvbe. Pedig nem kell nagy dologra gondolni, mivel az alkotóelemek egyszerűsége áll össze egy nagyszerűséggé. Puha groove-ok és húzós synth hangok egyesülnek, s bírnak bólogatásra bennünket. Folyt köv.

2010. október 22., péntek

Break In The Clouds 6th Edition: tengerparti álmodozás

Bizonyára sokan voltatok már úgy, hogy odaképzeltétek magatokat valami meredek sziklás tengerparti helyre, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a messzeségbe, és ahonnét látni ahogy a nap sugarai különböző színben úsztatják az eget. Nos, a Break In The Clouds hatos számú mixe pont ezt a pillanatot szeretné megidézni, amit remélhetőleg a mixhez készült kép is jól érzékeltet.
Kezdésnek Alfoa 'Ancient Elements' -ét választottam, ami epikus, szép letisztult dallamaival egyenesen a tengerpartra repít bennünket. A második zene egy fiatal magyar tehetség Aaron Aether műve az 'Aeristhesia'. Olyan érzésünk van, mint amikor a szél kicsit fújdogál, és egy kicsit elgondolkodva merengünk magunk elé. Viszont amikor mindez véget ér, akkor érkezik Faskil 'Blow up' -ja ami egyből kijózanít bennünket. Kicsit az iram is változik, és azt is érezni lehet, hogy vadabb ütemek csapnak össze. Ami nagyon megfogott ebben a zenében az a visszhangzó férfivokál, ami úgy érzem tökéletesen passzol a 'Blow up' -hoz. Ayas 'Orient Sun' Break verzióban számomra a műfaj egyik alapkövének számít. Chill-es, meseszép darab. A prog szcéna nagyjainak Hernan Cattaneo -nak és John Tonks -nak a szerzeménye a 'Warsaw' is nagy nagy zene. Szintén alapmű (nem véletlen, hogy a Bedrock Breaks le is igazolta). Noel Sanger 'Hemisphere' -jéből Retroid faragott egy bravúros zenét. Ivan Nikusev & Wav-E ketten együtt nem szoktak hibázni. A 'Strings Of Life' Ozgur Ozkan Remixében szép álmodozó zene. Engem nagyon megfogott. A mixet M&D Substance -ék szerzeménye a 'kék rózsák' zárja....

Break In The Clouds 6th – Mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BITC 006
Megjelent: 2010. október 22.
Stílus: Progressive Break
DJ mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Alfoa - Ancient Elements [Mistique]
2. Aeron Aether - Aeristhesia (Original Mix) [Morphosis]
3. Faskil – Blow Up [Silk Digital]
4. Ayas - Orient Sun (Breaks Mix) [Fourty-5 Digital]
5. Hernan Cattaneo & John Tonks – Warsaw [Bedrock Breaks]
6. Noel Sanger - Hemisphere (Retroid Broken Spell Mix) [Moist Music]
7. Ivan Nikusev & Wav-E - Strings Of Life (Ozgur Ozkan Remix) [Mistique]
8. M&D Substance - Blue Roses [Mistique Digital]


Grey pres. My Classics Vol.1

Még egy újabb cikksorozat startol a mai nappal. Ennek a célja, hogy olyan trance és trance közeli zenéket mutasson be, amelyek nagymértékben befolyásolták az ízlésemet. A bemutatott darabokkal egyrészt hiányt is pótlunk, hiszen az új generációs trancerek zsenge korukból kifolyólag ezen gyöngyszemeket nem nagyon ismerik, másrészt lekövethetik a trance honnan jött és mivé fejlődött napjainkra. Akkor vágjunk bele!

Deniro - Revolver (1996 - Hook Recordings)
A Deniro project Chris Cowie nevéhez köthető. Ebből talán már sejthető, hogy nem egy cheesy produkcióval lesz dolgunk. Az Evolver egyből a lényegre tér, s pár másodperc alatt egy trance alapokon nyugvó törzsi hímnusszá fejlődik. Aztán nekiindul az építkezés és az utaztatás. Olyan mintha a szám két különálló részből állna, de nem, egy ponton eggyé fornak. Egy bajom van vele, nehezen keverhető.

Art Of Trance - Kaledioscope (L.S.G. remix) (1997 - Platipus Records)
Úgy néz ki csupa kemény diót sikerült egy csokorba gyűjtenem. A Kaledioscope Oliver Lieb remixében rövid rávezetés után egyből rátér a lényegre. Mielőtt megunnánk a főmelódiát egy iszonyat húzós, deep hangokkal spékelt rész következik és a sztratoszférába repít minket. Komplex szállás ez kérném szépen.

Paragliders - Oasis (1995 - Superstition)
A most bemutatott zenék közül az Oasis a legtempósabb 144 körüli BPM-ével. Oliver odakanyarít rendesen. A dallamvilág rendkívül komplex, de ezt tőle már megszokhattuk. A korai trance éra egyik legértékesebb gyöngyszeme. Húz a groove, csiripel az acid, mellé társul egyfajta bájos melankólia és keleties beütés is.

Transa - Prophase (X-Cabs remix) (1996 - Hook Recordings)
Hogy mit tud ez a zene? Kérdezzétek meg paul Oakenfold-tól, ő volt az, aki szinte rongyosra játszotta ezt a remixet. Itt is fel van adva a lecke, hiszen a nyitó gyönyörű intro-t vétek lenne lehagyni egy-egy keverésnél. Ezután a szokásos pörgetős rész jön, majd a végén ismét visszatér a nyitó hangkép, ami méltó befejezést biztosít eme remek szerzeménynek. De kár is fecsérelni a szavakat rá, ezt hallani kell. Ilyen típusú zenék nagyon hiányoznak mostanság a szcénából.

Sandra Collins - Flutterby (X-Cabs remix) (1999 - Hook Recordings)
Csodaprodukció a javából. Akiknek megvan Slam Jr Strictly Trance Symphony-ja azok ismerhetik ezt a darabot. Valljuk be Sandra-nak a producerkedéshez nem sok lövése volt, a Flutterby-t is Jim Stout írta neki. A darab azonban Chris X-Cabs Cowie átiratában adja ki magából a legtöbbet. Szépen lassan építkezik. Bejön egy sodró dallam, ami egy csodaszép kiállásba torkollik. Ezután megindul a zene, de úgy istenigazából. A vége sem az a tipikus sablon levezetés, a fő string lefilterezve tűnik a semmibe.

2010. október 21., csütörtök

Borongós hangulatú szeniorok

Sokan szorítottak a norvég Röyksopp duónak, hogy legalább annyira összetett albumot tegyenek le az asztalra a most megjelent Senior-ral, mint amilyen volt az egy évvel ezelőtti Junior. Mint tudjuk mindig akkor a legnehezebb valami színvonalasat csinálni, amikor mások természetesenek veszik, hogy a zsenialitás a kisujjunkból jön. Svein Berge és Torbjorn Brundtland erre meglépte azt, amit sokan nem igazán mernek: szartak az elvárásokra, csupán kizenélték magukból ambivalens érzéseiket, s azt egy albummá pofozták össze. Amit előre érdemes leszögezni: egyetlen rádióbarát zene sincs itt (míg azért a Junior-on azért akadt pár), a vokalisták is messzire elkerülték a studiót, s mintha egy nagy fekete felhő telepedett volna a fiúkra alkotás közben.
Az ...'And the forest began to sing', egy intro, ami gyakorlatilag egy naturalista hangulati kép, némi komolyzenei beütéssel. Mire elkezdenénk élvezni érkezik a 'Tricky two', ami már teljesen másfelé veszi az irányt. Én utaztatós elektro-diszkónak nevezném. Az igencsak harapós alapra szépen rétegződik a szinti, némi acid groove és a Giorgio Moroder fénykorát megidéző diszkó miliő. Azért mielőtt teljesen elszállnánk a végereménytől mindig beúszik egy kis disszonancia, amitől a slágerfaktor vissza is ugrik a zéróra. A 'The alcoholic' egy jóízű deleriumos kóvájgás space effektekkel és a fogyasztott pia mértékétől torzuló, ám első nekifutásra tetszetős gitárdallammal. A 'Senior living' olyan, mintha egy régi 20-as, 30-as évekbeli lemezt tettünk volna fel lazulás céljából. Aztán megérkezik egy lágy gitárhang, s közben a vonósok is dolgoznak a háttérben. Talán a legélvezhetőbb szám a korongról, de nagy áttörést ne várjunk tőle, hisz a zene nem feszíti szét saját kereteit, csendben visszatér az origóhoz. A 'The drug' egy békésen induló hallucináció igaz története, ami később kiegészül néhány rémképpel. A 'Forsaken cowboy'-ban azért felfedezni némi életet, női dúdolgatást, szokatlanul dallamos gitárszólót, ennek ellenére még sem támad tőle határtalan jókedvűnk. Ez a darab bizony elbírt volna egy kis éneket. A 'The Fear' akár a Keresztapa modernkori adaptációja is lehetne, a dallam első része talán egyezik is az emlegetett filmklasszikusban felcsendülő címzenével. Érdemes azonban túllendülni a nyúlás tényén, mert érdekes hangok cikáznak ki és be a hallójáratainkba. Komplex track, a közepén kissé átcsúszik funky-ba, de a mély depresszió megmarad. A 'Coming home' igyekszik lírai lenni, s tulajdonképpen az is a maga módján. Az egész olyan mint visszatérni valahová, egy kedves helyre, ahol a régi emlékek azonnal lerohanják az embert. A 'Long, long way' is egy vízió, mintha a végtelen óceán fölött repülnénk, s a vízen megtörő fény játékában gyönyörködnénk. A 'The final day' mint ráadás okoz meglepetést, mivel nem is szerepel a borítón. A sub kinyír, a maradék zörej azonban kicsit rendezetlenül úszik egymásba. Ez már a totális megsemmisülés.
Azt hiszem nem mondok badarságot, ha ezt az albumot 18 éven felettieknek ajánlom csak. Annyira depresszív és nehéz, aminek kellő hangulatban kell nekiveselkedni. A sokk ezért is lehet nagy a rajogók számára, mivel könnyedebb hangvételt és játékos sokszínűséget szokhattak meg a fiúktól. Most ez ilyen lett, remélem ettől mélyebbre már nem szállunk követlkezőleg. Ha a hallgathatóságot nézem 5/10-et adok rá, ha a képviselt művészi értéket kellene pontoznom 9/10-et érdemelne nálam.

Röyksopp - Senior

Label: Wall Of Sound
Katalógus szám: WOS080CD
Megjelent: 2010. szeptember
Stílus: Electro, experimental, ambient
Producer: Svein Berge, Torbjorn Brundtland

Tracklist:
1. And The Forest Began To Sing (1:50)
2. Tricky Two(7:51)
3. The Alcoholic (5:11)
4. Senior Living (5:10)
5. The Drug (5:58)
6. Forsaken Cowboy (5:28)
7. The Fear (7:02)
8. Coming Home (5:05)
9. A Long, Long Way (4:00)
10. The Final Day (6:42)

Belehallgatós

2010. október 20., szerda

Float Away 029: One touch

Ezúttal is mélyre szállunk a deep/prog és helyenként psy világába Greyloop 'Float Away'-ével. A 29-es epizód nyitószáma Miika Kuisma friss LP-jéről érkezik. Az 'Entheos'-szal egy hipnotikus világba csöppenünk, ami tovább folytatódik Kino Oko 'Lovely serenade'-jével. Morcosabb közegbe lépünk Evren Ulsoy és Sezer Uysal közösével az 'Are you deaf'-fel. Ezt egy psy-s hangulató blokk követi. Junitoshi, Ozgur Ozkan és Sebastian Garuti aktuális darabja mind masszív szállós sound-jukkal ragadják meg a figyelmünket. A tech szele is megérint bennünket, Umek 'Spare good for me'-jének Dyno remixe húzós basszusával hódít, majd a kiállásban egy szívfacsaró dallam jelenti a fénypontot. A rövid szusszanás után ismét a deep prog veszi vissza az uralmat, Quintax 'Perspectus'-sza és Fernando Ferreyra 'Another sad story'-ja a minőségi utaztatás szinonímájává válik. A záró zajos, koszos hangzású Shabu Vibes 'Obscene calls'-za Dyno remixében magas fordulatszámon fejezi be az audiotúrát.


Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA 029
Megjelent: 2010. október 20.
Stílus: Deep house, progressive house
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Miika Kuisma - Entheos (Subtraxx)
2. Kino Oko - Lovely serenade (Eelke Kleijn remix) (Tribial Vision Records)
3. Evren Ulsoy and Sezer Uysal - Are you deaf? (Cid Inc remix) (Replug)
4. Junitoshi - Inner mind (Psychowsky remix) (Deepsessions Recordings)
5. Ozgur Ozkan - Moonrise (Python remix) (Mistique Music)
6. Sebastian Garuti - Blue moon (Matias Chilano remix) (Deepsessions Recordings)
7. Umek - Spare good for me (Dyno remix) (Hell Yeah)
8. Quintax - Perspectus (Timewave remix) (Mistique Music)
9. Fernando Ferreyra - Another sad story (Dark Soul Project remix) (Mistique Music)
10. Shabu Vibes - Obscene calls (Dyno remix) (Shabulized Records)


2010. október 19., kedd

Labelhopping II. - Eve, Hook, Whoop!

A cikksorozat második írásában is folytatódik a brit hegemónia. Ezúttal is három, az elmúlt
évtizedekre nagy hatást gyakorló labelt veszünk górcső alá.

Eve Records: Az Eve gyökerei egészen 1995-ig nyúlnak vissza. Az ezt követő 8 évben 53 single-t és számtalan albumot jelentettek meg. Hangzásukat tekintve jól megfért egymás mellett az acid-del nyakonöntött hardtrance és a millenium idején nekilendülő prog house és trance keveréke is. Érdekesség, hogy a label társalapítója Pablo Gargano jegyzi a megjelenések legalább felét. Az Eve, mint label ma is aktív, egy hosszabb szünet után új irányokat kerestek és találtak maguknak. Zeneileg az elektro-tól, a tech/deep house-on át a trance-ig minden belefér a profiljukba.
Előadók és itt megjelent számaik: Pablo Gargano (Trance in Saigon, Holding you tight), David Forbes (Questions must be asked), Markus Schulz (You won't see me cry), Dakota aka Markus Schulz, (Lost in Brixton), Carissa Mondavi (Solid ground).

Hook Records: A Hook-ot 1993-ban alapították a skóciai Aberdeen-ben a Bellboy Records testvérlabel-eként. Míg az Eve-nél Gargano vitte a prímet itt Chris Cowie ontotta magából a jobbnál jobb release-eket, különböző álnevek alatt. Mint a blogon korábban már olvasható interjúban mondta, itt azok a zenék jelentek meg, amik a Bellboy-os house/tech hangzást dúsították fogyaszthatóbb elemekkel. Az így létrehozott hipnotikus, a prog house és a goa határán lavírozó darabok révén a kiadó világhírnévre tett szert, lemezeiket Tiesto-tól kezdve Paul Oakenfold-ig mindenki pörgette. A Hook-nál olyan elsimert előadók ténykedtek, mint a Transa testvérek, az amerikai Christopher Lawrence, a multitálentum Chris Cowie és a két release után elnémuló Sandra Collins. Napjainkban újra nekiálltak a kiadásnak, a régi release-ket jelentetik meg digitális formában gondolva a mai fiatalokra is.
Előadók és ismertebb számaik: De Niro (Revolver), X-Cabs (Adena, Infectious, Cut to zero), Dawntreader (Mission) (mind Cowie projekt), Transa aka Dave & Brendan Webster (Prophase, Enervate), Christopher Lawrence (Shredder, Rush hour), Sandra Collins (Flutterby).

Whoop! Records: A Whoop!-ot 1994-ben grundolta Joel Xavier (aka Ground Zero) és Andy Lekker. A Whoop! is az izgalmas house sound-ot célozta meg, ami ha kellett deep-be hajlott, ha kellett a tribal került a fősodorba. Egyedi, másokkal nem összetéveszthető megszólalásuk egy jó időre tartósította helyüket a legjobb kiadók között. A zeneiparban megváltozott körülmények azonban őket is térdre kényszerítették. Aki egy kicsit közelebbről szeretne megismerkedni a label munkásságával mindenképp szerezze be a Whoop! Classics 1-et, amit Tarrantella aka Chistopher Roy Bourne állított össze három 50 perces dj mix formájában. Ezen saját és Redanka-val közös számai szerepelnek, néhány remix társaságában.
Előadók és számaik: Dominion aka Nigel Dawson (Lost without you, 11 hours), Tarrantella aka Chistopher Roy Bourne (Saturn, Karma), Redanka aka Andrew Thomas Holt (Scent of love), Kayestone aka Ricky Stone & Derek Kaye (Atmospheres). Folyt. köv...

2010. október 18., hétfő

Blue Moon Bay Vol. 7: lazulás, tengerpart, naplemente

A Blue Moon Bay újabb epizóddal jelentkezik, ami Madley elmondása szerint a Blue Mixek közül az egyik legnyáriasabb darabra sikeredett. Itt van nekünk rögtön a mix legelején egy Steve Birch zene, ami nagyon finoman kezdi a mixet. Ezután Pamuya nótáját a 'Liquid Sky'-t (nem tévedés, mert) két féle remixben is tesztelhetjük! Global Warming 'Fall To Pieces' -ét az egyik legtehetségesebb producer Alucard remixelte meg. Mondhatni nem volt nehéz dolga, hiszen már az alapzaj is remekül össze volt rakva. Az ötös szám artist name-je elsőre is sokat elárul. The Trance Guitarist 'Floyd' -ja Luqe Remixében a baleári zenék egyik ékköve. 'Under The Rain' Tigran Oganezov átíratában nagyon érdeke darab. Egy hosszan elnyújtott monoton rész után elemi erővel csapnak oda a szintetizátoros dallamok. Mindez olyan hatással van az emberre, mintha Oganezov kissé rátenyerelt volna a billentyűkre. A hetes zene is érdekes darab. Leginkább progi house-ként aposztrofálható. Tom Cloud 'Pictures' című számával visszaváltunk trance-be. Nagyon feelinges, dallamos kis zene. A 'Time Is By Your Side' a mix legbaleáribb darabja. Imádom ezt a zenét. Alongshore 'Moonrise Over Palms' -sza szépen zárja a mixet.

Blue Moon Bay Vol. 7 - Mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 007

Megjelent: 2010. október 18.

Stílus: Progressive / Balearic Trance, Progressive house

DJ mix: Arko Madley


Tracklist:

1. Steve Birch - Snozzle Snout (Korruptors Wee Remix) [Spaced Out]
2. Pamuya - Liquid Sky (Andy Tau Remix) [Alter Ego]
3. Pamuya - Liquid Sky (Audien Remix) [Alter Ego]
4. Global Warming - Fall To Pieces (Alucard Remix) [Electra]
5. The Trance Guitarist - Floyd (Luqe Remix) [The Clubbers]
6. Esprit Fort & SoulState - Under The Rain (Tigran Oganezov Remix) [Nemesis]
7. Terry Da Libra - Enchanted Waters (Something Good Remix) [Nellie]
8. Tom Cloud - Pictures [In Trance We Trust]
9. Aerosoul - Time Is By Your Side (Cala Azul Remix) [T.U.S.O.M.]
10. Alongshore - Moonrise Over Palms [Magic Island]

Sunlounger: az élet "tengerpartos" oldala

Nem múlhat el úgy év, hogy Roger Shah ne örvendeztetne meg bennünket legalább egy olyan albummal, amitől a tengerpartra támad emigrálni kedvünk. Nosz, az idén már megkaptuk a 'Music For Balearic People Vol.3'-at útravalónak, ám a visszhangok valahogy mégsem voltak annyira önfeledten pozitívak, mint korábban. Sokan már azt éreztük, hogy a stílusirányzat, amit Shah járatott csúcsra balearic trance néven kezd elkopni. Erre Roger Sunlounger álnevén kihozott egy dupla cd-t 'The beach side of life' címmel, hogy választ adjon a fanyalgóknak, másrészt, hogy megörvendeztesse szépszámú rajongótáborát, s egyben hozzon egy kis nyarat az őszben. A harmadik Sunlounger LP ezúttal is downtempo/uptempo alapján épül fel. Először a chill out darabokat fülelhtejük meg. Szerencsére itt nem kell olyan konvenciókat figyelembe venni, hogy a mixelhetőség végett hosszú felvezetése legyen, s a dal közepén egy iszonyat breakdown legyen, amire lehet a kezeket a magasba emelni. Éppen ezért fordulhat elő az, hogy Roger nyugodtan, nyomás nélkül bontakozhat ki, s ennek megfelelően az egyes diszk anyaga egy valódi örömzenélés. A 'Beach side of life' tipikus nyitó zene, semmi komoly. A Zara-val közös 'Found' 4/4-es mixe már tarolt a klubokban, azt hiszem a chill out verziónak sincs mit szégyenkeznie. A 'Coastline' hoz egy kis színt a lemezre, nevezetesen dub-os, reggae-s elemekkel nyit, aztán egy valóságos gitármennyország bontakozik ki. A 'Breaking waves'-t sem hiszem, hogy sokat kell méltatnom, talán csak annyit, hogy ebben a miliőben sokkal jobbnak hat. A 'Kuta Beech' nekem olyan patetikusnak hat, mint amilyen mondjuk a 'Braveheart' főcímdala volt anno. Filmzenének isteni lenne. A 'Beautiful night' méltó utódja a 'Who will find me'-nak, ezt személyes kedvencem a 'Summer escape' követi, ami a Cafe del Mar sorozat legszebb pillanatait idézi meg a számomra. A 'Trademark white' és a 'Life' könnyed hullámtörések, jó nagy beach érzéssel megtoldva. Az 'Acapulco waves' lehet az album következő single várományos dala, amivel kapcsolatban ugye remixversenyt is hirdettek. Pillekönnyű ringatózás, bársonyos string és játékos gitárszóló jellemzi eme szerzeményt. A 'Feels like heaven' a meseszép hangú Zara közreműködésével a korong harmadik csúcspontja, borongós, felemelő hangulatával egyből magára irányítja a figyelmet, fülbemászó dallamát már az első pár hallgatás után könnyedén dúdolhatjuk. A 'Son of a beach' maga a totális elszállás, semmi sallang, ez bizony 100 száalékig chill out a javából.
A kettes cd egy kis renoválással nagyjából ugyanazokat a fénypontokat hozza, mint az első lemez. Nagy valószínűséggel a klubos beállítottságú embereket ez a diszk jobban megnyeri majd, viszont az igényesebb sound hívei minden bizonnyal a chill out verzióknál horgonyoznak majd le. Az, hogy nem nagyon találunk kivetnivalót a lemez anyagában azonban nem jelenti azt, hogy az év LP-je lenne, ugyanis nagyjából ugyanazt halljuk, mint az előző Sunlounger korongon,. Persze bohóság lenne meghökkentő új elemeket várni, hiszen ez az alteregó erről az atmoszféráról lett híres. Egy biztos nyáron nagyobbat ütött volna a lemezpangás idején. Időzítéssel és sound-dal együtt 7/10-et érdemel nálam.

Roger Shah presents Sunlounger - The Beach Side Of Life

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARMA270
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. október
Stílus: Chill out, downtempo, balearic trance
Producer: Roger P. Shah

Cd 1 - Downtempo
1. The Beach Side Of Life (5:37)
2. Found (ft Zara Taylor) (6:14)
3. Coastline (5:00)
4. Breaking Waves (ft Inger Hansen) (5:45)
5. Kuta Beach (6:03)
6. Beautiful Night (ft Antonia Lucas) (6:16)
7. Summer Escape (6:29)
8. Trademark White (5:15)
9. Life (ft Lorilee) (5:10)
10. Acapulco Waves (5:59)
11. Feels Like Heaven (ft Zara Taylor) (8:18)
12. Son Of A Beach (7:58)

Cd 2 - Uptempo
1. The Beach Side Of Life (6:35)
2. Found (ft Zara Taylor) (6:45)
3. Coastline (5:47)
4. Breaking Waves (ft Inger Hansen) (8:05)
5. Kuta Beach (5:47)
6. Beautiful Night (ft Antonia Lucas)(6:31)
7. Summer Escape (6:00)
8. Trademark White (6:03)
9. Life (ft Lorilee) (6:09)
10. Acapulco Waves (6:00)
11. Feels Like Heaven (7:41)
12. Son Of A Beach (5:47)

Belehallgatós

2010. október 17., vasárnap

Deep In Calm: maga az angyali harmónia

A lengyel Marcin Piasecki aka Deep In Calm még csak 24 éves, de máris a lába előtt hever a világ. Marcin olyan előadóktól merített ihletet, mint Timewriter, Moshic, Faithless, Schiller, Moby, Groove Armada és Depeche Mode. Mély, de annál érzelmes darabjait idővel olyan label-ek szerződtették le, mint a Carica, a Mestiza és a Silk Sofa. A Mistique Music fejei Michael és Levan is felfigyeltek rá, s lehetőséget biztosítottak neki, hogy az első albumát a 'Spectrum'-ot a prog house fellegváraként számon tartott kiadónál adhassa ki.
A nyitó 'At world's end' egy csodaszép deep house szerzemény a természet hangjaival megspékelve. Organikus nyugodtság jellemezi végig, igazi bedőlős szerzemény, after partikon kötelező darab lehet. A 'Delusion' egy kicsit növeli a tempót, de a deep sound továbbra is uralja a terepet. Nem hiába, hisz a név kötelez. Semmi szigorúság, csak lebegés ezerrel. A 'Different Situation' egy kísérletezés, a vastag sub-ok szépen keverednek a széteffektezett vokálfoszlányokkal és az eddig megszokott éteri atmoszférával. A 'Jean Valjean' szinte ugyanazt hozza, mint a sorrendben előtte álló 'Different Situation', az apró eltéréseket nem igazán tudom szavakkal jellemezni, ezt hallani kell. A 'My sky' már a progressive irányzat felé kacsingat, ennek ellenére továbbra is légies és játékos, s olyan érzésünk támad, amint épp egy gépen ülve a bárányfelhők között hasítanánk. A 'Soft thunder'-rel, ha lehet még feljebb kúszunk az atmoszférában, minden egyes hangja egy külön élmény a számomra. A 'The sky is crying' már Greyloop 'Float Away' műsorában is szerepelt, így nagyjából be lehet lőni a hangzását. Igazság szerint a sound Exoplanet-et idézi, aki hasonló mély és experimentális dolgokkal kísérletezik, mint Deep In Calm. A 'The stars above' játékos gitár nyúzással startol, majd egy bohókás dallam kísér utunkon. Talán túl könnyed is ez a melódia, az eddigiekhez képest. A 'Too much silence' igazi intro zene, deep-prog szettek elejére ideális nyitó muzsika. A záró 'What's your secret' is kisérletezősebb darab, amit a csodaszép zongora és chime dallam valamint a megvariált dobszerkó tesz különlegessé. Ez talán Deep In Calm ars poetica-ja, ami egyben mély, érzelmes és technikás is.
Összességében a 'Spectrum' tisztességesen összeállított album lett, ahol nincsenek fölösleges sallangok. Igazából nem is a lábak megmozgatása, hanem a lélekre hatás a célja. Egyetlen negatívum, hogy az anyag eléggé homogén, így egy idő után kicsit egysíkúnak tűnhet. Nekem ennek ellenére tetszett, mindenkinek ajánlom nyugodt szívvel. 8/10.

Deep In Calm - Spectrum

Label: Mistique Digital
Katalógus szám: MISTD30
Megjelent: 2010. október
Stílus: Deep house, progressive house
Producer: Marcin Piasecki

Tracklist:
1. At world's end (8:29)
2. Delusion (6:00)
3. Different situation (5:22)
4. Jean Valjean (7:32)
5. My sky (8:40)
6. Soft thunder (6:29)
7. The sky is crying (5:21)
8. The stars above (6:20)
9. Too much silence (6:14)
10. What's your secret (5:45)

Deep In Calm Soundcloud

2010. október 16., szombat

New York Stories 6: lakkcipők fel, irány a tánctér!

John Johnson-tól megszokhattuk, hogy mindig körültekintően készíti el mixeit. A 'New York Stories' hatodik epizódja is szenzációsan van felépítve, megtűzdelve igazi aktualitásokkal. Mindezt megfejeli azzal, hogy a zenék többségébe apróbb módosításokat eszközöl, hogy még jobban simuljanak a koncepcióhoz. Ezúttal is négy-öt olyan kiemelkedő alkotás szerepel itt, amiről képtelenség lekattanni.
Christian Smith 'Flyertalk'-ja eléggé deep-be hajlik, amin lemérhetjük, hogy az amerikai fenegyerek stílusváltása szerencsére jó húzásnak bizonyult. Umek 'Chase the Moroder'-je ugye már a címével eláruljam hogy ki előtt tiszteleg és kitől meríti az ihletet. Uros bátyó is más farvízen evez mint mondjuk öt éve, de az energikus electro-tech cumó tőle is abszolút hiteles és bejövős. A szcéna öreg motorosai az Underworld nemrég új albummal jelentkeztek. Az első single az 'Always loved a film' főleg Michael Woods átiratában adja az érzést, pont azt a pluszt teszi hozzá, ami az eredetiből számomra hiányzik. A mix végére is tudatosan van időzítve egy megabomba, azaz Gareth Emery 'Sanctuary'-je. Ez a darab először nem tetszett, de minél többet hallgatom, annál inkább megigéz Lucy Saunders vokálja és a karakán dallam. Persze bohóság lenne csak ezeket a darabokat a figyelmetekbe ajánlani, az egész mixet egyben kell hallani. Nagyon rendben van, buli előtti warm up-nak tökéletes.

John Johnson presents New York Stories Vol. 6.

Label: Deep Zone
Katalógus szám: NYS 006
Megjelent: 2010. október 16.
Stílus: House
Dj mix: John Johnson

Tracklist:
1. Stefano Noferini - Maky (JJ's Impact Re-edit)
2. Christian Smith - Flyertalk (Wehbba remix)
3. Dousk - Street talk (JJ's Beatbox Edit)
4. Versilia - You might hear nothing
5. Umek - Chase the Moroder
6. Boriqua Tribez - Roxana (JJ's Loop Attack edit)
7. Underworld - Always loved a film (Michael Woods remix)
8. Tim Berg & Norman Doray & Sebastien Drums - Tweet it (JJ's Sashimi edit)
9. Menno De Jong - Better world (JJ's That's Right! edit)
10. Sirens - Stilettos (Jerome Isma-Ae's Louboutin mix)
11. Hard Rock Sofa & St. Brothers - Myth
12. Danny Freaky & Strobe - How long can I wait for you (JJ's Mash-Up edit)
13. Bedrock - Heaven Scent (JJ's Vandalism edit)
14. Gareth Emery ft Lucy Saunders - Sanctuary (JJ's Let's Calm Down edit)


2010. október 15., péntek

Proton & Grateful - Paparazzi: a tört zenék varázsa

2009 nyarán az orosz Proton & Grateful producerpáros breakbeat szerzői albuma jelent meg Paparazzi címmel, amit a Progressive/Electro zenékkel foglalkozó kiadó a Snoochi Boochi dobott piacra. Az albumról előjáróban csak annyit, hogy nem semmi darab. A coveren persze semmi extra (a kiadó felségjelzése felnagyítva), de a zenék többsége nagyszerű darab. Viszont az már az elején le kell szögezzem,, hogy pár zene kivételével nagyon kemény elektró break zenékkel van dolgunk.
A 'Drunky Munky' -val kezdünk, ami elég durván odaver egyet és fejtetőre állítja az embert. A 'Crank' kicsit visszavesz a földbedöngölésből. Pazar szkreccselésre emlékeztető effekteléseire egyből felkapjuk a fejünket. A szám közepe felé egy sötét tónusú dallam kezd bekúszni, ami valami szenzációsan van adagolva. A harmadik zene a 'Following' mesteri felvezetőt kapott. Fantasztikusan szép zene. Egy kis chill, egy kis komolyzenei hangszerelés, és megy is rá szépen a fejbólogatás: ez igen, nagy zene! Az 'All Stars' is nagyon komolyan kezd. Bitang nagy chill break elszállás részesei lehetünk. A 'Stay Alert' nekem egy kis hiányérzetet okozott, ugyanis a többi szépen felépített dallamos zene után valahogy a zúzás most nem jön át. 'Walking Down' nagyszerű zene. Szép letisztult, elektrós stílusával egy buliban is nagyot ütne. 'Brainfucker' is jó zene. Az mc-zős pofázás pedig hab a tortán. Az album címadó dala a 'Paparazzi' számomra túl elektrós. Egyszerűen nem tudtam mire vélni az iszonyat nagy zúzást. 'Bitchys Love' kicsit az előző számra hajaz, pedig sokkal jobban össze van rakva! A 'Dead End' elég baljósan kezd. Viszont dobunk egy hátast, amikor megérkeznek a dobok... Klassz darab, bár az eszement tempó nem igazán jött be. 'Eternal Truths' viszont kárpótol. Gyönyörűen van hangszerelve, hat perc chill break varázslat.
Összegezve az albumot. Van rajta pár eszméletlen nagy zene, de vannak felejtősebb alkotások is, amiket egyszerűen nem tudtam hova tenni. Tőlem a 8.5/10 pontszámot kapja, mert nem lehet csak simán azt mondani, hogy jó album, annál azért sokkalta jobb!

Proton & Grateful - Paparazzi

Label: SnoochiBoochi Records
Katalógus szám: SNO26

Megjelent: 2009. augusztus 15.
Ország: Oroszország

Stílus: Breakbeat, Breaks

Producer: Proton & Grateful


Tracklist:

1. Drunky Monkey (5:45)
2. Crank (7:32)
3. Following (6:02)
4. All Stars (5:25)
5. Stay Alert (5:41)
6. Walking Down (6:36)
7. Brainfucker (6:54)
8. Paparazzi (5:05)
9. Bitchys Love (6:43)
10. Dead End (5:32)
11. Eternal Truths (5:57)

Audiojelly Play(er)

Labelhopping I. - emlékezés egy éra legjobbjaira

Ismét egy újabb cikksorozatot indítunk. Ezúttal olyan label-eket gyűjtünk össze, amik munkásságuk során számtalan színvonalas s egyben felejthetetlen kiadvánnyal gazdagították az EDM-kollektívát.

Limbo Records: Még, hogy a skótok színtelen-szagtalan népség!? A Limbo az egyik leghíresebb skót label, amit a progressive house irányzat megteremtőjének tartanak. 1992 nyarán alakult a kiadó, amit Billy Kiltie vezetett. Érdekesség, hogy az első három Havana és Gypsy release-k mind 20 ezernél nagyobb példányszám keltek el. Egyébként hangzásukat az elején etno elemekkel is fűszerezték, idővel a progresszív trance és house vékony mezsgyéjén lavíroztak tovább. Elméletileg a mai napig aktív a label, bár 2002 óta elég ritkán jönnek ki dolgok náluk. Ezek digitális megjelenések illetve újramegjelenések. Nézzük kik is tartoztak a csapathoz és milyen klasszikusokkal gyarapították a szcénát. Havana aka Graham Drinnan, Richard Miller, Anthony Scott MacKinnon (Ethnic prayer), Gypsy aka Graham Drinnan (I trance you), Winc aka Josh Wink (Thoughts Of A Tranced Love), Fade aka Chris Fortier & Neil Kolo (Heaven to heaven), Seafield aka Chris Sokrati, Nick Stevens & Marc Mitchell (Twisted), Noel Sanger (Subterfuge), CLM ak CL MacSpadden (Centrode).

Yeti Records: 1995-ben alapított belga label. Amíg nem talált rá igazi, konvencióktól és sablonoktól mentes trance sound-jára inkább house-ban utazott. Ezt jól jelzi, hogy olyan klasszikusok is megjelentek náluk, mint Green Velvet 'Flash'-se, Josh Winx 'Don't laugh'-ja és Joe T Vanelli ft 'Playing with the voice'-sza. 2006 óta az ő katalógusuk sem frissül. Említésre méltó produkciók és előadók: D'Argento aka Gert-Jan Bijl (This summers breeze), Maracca aka Ernst Bijlsma (Invocation), Viper aka Bart Grinaert & Marc Van Campenhout (Blue sunshine), Saucerman aka Matthias Hillebrand & Timothy Kleinert (Aquarius), Blue Screen-Green Screen-Yellow Screen-Red Screen aka Frédéric De Backer & Sam Paquet (You & me, Destination hell, Out of time, New York Phillharmonic).

Fluid Records: A label-t az Evolution (Jon Sutton, Barry Jamieson) duó alapította 1996-ban. A progresszív trance-house kiadó óriási sikerre tett szert, ám végül 2002-ben kivonultak a piacról (ahogy a prog sötétebb- tribalosabb vonala lett a menő). Olyan neveket gyűjtöttek össze, mint Andy Ling (Calling angels, Fixication), Christian West (Rotation, Eterna), Arrakis UK aka Barry David Jamieson & Jonathan Sutton (nem összetévesztő a Kai MacDonald és Thomas P. Heckmann alkotta német Arrakis-szal, Medusa). Mana aka Barry Jamieson. John Sutton, Lysa Oldhams. Guy Oldhams (Psionic), Evolution (Phoenix, Crocodile man, Jimmy Van M aka Jimmy Van Mallaghem (E.C.I.-P.S.), Boyd Westerman, Taylor, Jamez, Kenny Shifter, Force Mass Motion és The Digital Blondes.

2010. október 11., hétfő

Blue Moon Bay Volume 6 - koktél, napfürdő és álmodozás

A 'Blue Moon Bay' függők és a minőségi trance rajongói most elégedetten csaphatják össze a tenyerüket, hiszen érkezik a sorozat hatodik epizódja, amit ezúttal Greyloop követett el. Már a nyitás is álomszerű Elastique Soul 'Dreaming Stardust'-ja sejtelmes, hullámzó darab, ami szépen pályára állítja a mixet. Ezt Oliver V és Shokey 'After Rain Comes The Sunlight'-ja követi, ami jelzi az uplifting trance-ben is akadnak kiemekedő szerzemények. A vokálos prog house felé kanyarodunk Chris Sundive 'Alone'-ja CJ Peeton remixében mindent visz, ez a darab a gyönyör magasiskolája, minden a helyén van. Az utazás folytatódik Mike Hennessy és Tony Parker pillekönnyed stílusgyakorlataival. Némileg változik a hangkép, s az akusztikus elemek is megjelennek Nacho Chapado & Smaz 'Between Heaven And Earth'-jében, Wenturo 'Thousand Ways'-ze is szépen adagolja a gitár riff-eket a háttérben. És igen, egy TyDi track is felbukkan, a 'Calling'. Szerencsére Audrey Gallagher nyávogós hangját most mellőzi, igazi parti hímnusz született a kollaborálásból, amihez azért Blake Jarrell remixeri közreműködése is jól jött. A Frisky-n nemcsak nehezen emészthető kísérletező darabok látnak napvilágot, erre jó példa Ninesh Babu 'Meteor Showers'-sze, ami már-már trance-be hajlik. A zárásról Jason Van Wyk fele, aki egyszerűen nem tud hibázni. A 'Dream on' is olyan szerzemény, amire nem fogunk egyhamar ráunni.

Blue Moon Bay Volume 6 mixed by Greyloop

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 006

Megjelent: 2010. október 11.

Stílus: Balearic trance, progressive house

DJ mix: Greyloop

Tracklist:
1. Elastique Soul - Dreaming Stardust (Leguan Records)
2. Oliver V. & Shokey - After Rain Comes The Sunlight (Oliver V. Remix) (Silent Shore Records)
3. Chris Sundive Feat. Irena Love - Alone (CJ Peeton Remix) (Trance All-Stars Records)
4. Mike Hennessy - Obsession (Indigo Records)
5. Tony Parker - Some Days Without You (Olympik Recordings)
6. Nacho Chapado & Smaz Feat Sue McLaren - Between Heaven And Earth (Hysteria Remix) (Future Sound Of Egypt)
7. Wenturo - Thousand Ways (Green Martian)
8. TyDi Feat. Audrey Gallagher - Calling (Blake Jarrell Remix) (AVA)
9. Ninesh Babu - Meteor Showers (Dr K & Nii vs Shiha Remix) (Frisky)
10. Jason Van Wyk - Dream On (First State Music)

Soundprank: egy új generációs zseni Kanadából

Valahogy mindig is felcsigázták az érdeklődésem azok a producerek, akikről alig találni infót a világhálón, így csupán az általuk készített zenék alapján következtethetek a személyiségre. Nos ebbe a prototípusba tartozik a kanadai Soundprank is, akinek bár van saját myspace oldala, de abból még a Mulder-Scully kettős sem sokat tudna kibogarászni. Viszont a most kivesézni kívánt 'Endgame' albumot megjelentető horvát label 'A Must Have' kitolt Soundprank-kel és a Soundcloud profiljukban egy mondatban azért felfedik a fiatalember kilétét: "A fiatal tehetséges kanadai producer Colin Fisher 'Endgame' című debütáló albuma a modern hangzások és textúrák változatos palettáját kínálja..."
Ennyi hangulatkeltés után már az a minimum, hogy az ember valami művészit vár. Tény, hogy a minőségre nem lehet panaszunk, hiszen a korábbi Soundprank produkciók egyaránt kiérdemelték a zseniális jelzőt nálam. A nyitó 'Detachment' mintha ropogó fegyverek zajával nyitna, de nem kell megijedni, nem egy háborús övezetbe csöppenünk, hanem egy csodaszép törékeny világba, ahol egy utánozhatatlan és szívbe markoló zongora dallam az úr. Idővel szépen kísérőként megérkezik egy gitárra emlékeztető mellék melódia és egy törtes dobszekció. A 'Runninate' egy kis intrót követően megkezdi a szeletelés, s egyből rock-os, country-s hatást kelt gitár hangjaival. Olyan mintha egy a Hybrid ült volna Colin mellé a studióba. Progresszív, epikus és lüktető szerzemény. A 'Sand' tökéletesen hozza az eddigi Soundprank kiadványokról megkedvelt melankolikus progresszív sound-ot. A lassú épülést a kiállásban egy agyeldobós breakdown követi. Hihetetlen ez az arc. A 'Foursided' is hasonló elv alapján építkezik, talán az alapok egy kicsit feszesebbek, mint a 'Sand'-ben. A 'Signs' elhagyja a lábak számára olyan kedves 4/4-et, a tempó is mérséklődik. Egy csodaszép downtempo utazásra indulunk zongorával és egy faktornyi Bonobo töltettel. A 'Rooftops' is megmarad a downtempo a farvizen, csodaszép telített, emocionális körítéssel, helyenként d'n'b-re hajazó break variációval. A 'Ciel'-ben deep-es, dub-os sample-k jelzik, hogy az eddigieknél vidámabb textúra szórakoztat majd bennünket az elkövetkező majd 6 percben. És igen egy könnyebben emészthető elektro groove húzza a dalt magával, persze a részleteiben tökéletesen kidolgozott dallam szekcióval sem marad adós Colin, így ismét a libabőrözés lesz az osztályrészünk. A 'Mantis' könnyedén lehetne egy természeti dokumentumfilm aláfestője, egészen 2 perc 30-ig, aztán érkeznek a törtütemek és a membránfiléző sub-hegyek. Nagyon soundtrack-es az összhatás. A 'Drops' ott folytatja, ahol a 'Mantis' abbahagyta. A baljós hangkollázst ismét a sub sodorja másik dimenzióba, a 'Drops' a manapság oly népszerű prog break hangzás zászlóvivője ezen a korongon. A 'Damascus' az alapjában véve kellemes D5 szintiket eszelős módon kicsavarja és széteffektezi, ez az ember nem is ember, hanem egy gép! A címadó 'Endgame' nem sokat cicózik, egyből hadrendbe állítja a szimfónikus elemeket brekbeat ágyon tálalva. Ínyenc darab. A záró 'It's damn cold' nekem Burial összetett hangulatképeit előlegezi meg, majd a hirtelen bezúgó törtütemek már a mai kor szimfonistáit, így Retroid-ot és Hybrid-et kéz a kézben vizionálják elénk.
Összességében egy hihetetlenül profin összerakott albummal van dolgunk, ami könnyedén olvasztja egybe a komolyzenét, a breakbeat-et, a downtempót és a prog house-t. Ez egy LP-n belül manapság nem sok producernek sikerül, Colin Fisher megcsinálta. Eszméletlen ez a pali, igazi őstehetség. Az 'Endgame' 9/10-et kap tőlem, mert nagyon telibe kapott mindenestől.

Soundprank - Endgame

Label: A Must Have
Katalógus szám: AMH 016

Megjelent: 2010. január

Ország: Horvátország
Stílus: Progressive house, ambient, downtempo

Producer: Soundprank ala Colin Fisher

Tracklist:
1. Detachment (4:41)
2. Runninate (6:53)
3. Sand (7:14)
4. Foursided (6:22)
5. Signs (4:31)
6. Rooftops (5:16)
7. Ciel (5:52)
8. Mantis (7:28)
9. Drops (7:15)
10. Damascus (6:16)
11. Endgame (4:40)
12. It's damn cold (6:58)

Hol is található?

2010. október 10., vasárnap

Cassius: Futásra felkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Korábban többször is ódákat zengtem a francia Cassius duóról. Ez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen Zdar és Boombass albumaikkal ('99', 'Au Reve', '15 again') jelezték zsenialitásuk határtalanságát. Míg anno a kreatívan felhasznált disco és funky sample-k jelentették muzsikáik lelkét, addig mostanra egy vokálos, electro-house vonal felé mozdultak el. Kommercializálódás ide vagy oda az érdemeiket nem lehet elvitatni tőlük, így azokat a slágereket, amiket a mai napig dúdolgatunk ('Cassius 1999', 'Feeling for you', 'Sound of violence' 'I'm a woman') alkalomadtán. Eyg szóval birtak akkora marketing potenciállal, ami miatt a Nike cég felfigyelt rájuk és korszakalkotó projektjük zenei megvalósítására kérte fel a srácokat. Ez nem volt más, mint a 'Nike+ Original Run', ami egy futáshoz szánt inspiráló háttérmuzsika, ami révén az egészségesebb életmód preferálására bujtogatják a lustább népeket. A zeneszerzők így vallanak a CD booklet-jében a lemezzel kapcsolatos érzéseikről: "A kollaborálás mindig is a munkánk fontos része volt, de ez most valami teljesen más. Egy 45 perces számot kellett kreáljunk (inkább mixet - a szerk.), amire futni lehet, és nem voltak éveink a kivitelezésre. Amikor a Nike felkért bennünket írtunk egy számot, ami egy futóról szólt..Az első demónk elég gyorsan, 140 bpm-en kezdődött, mivel azt hittük a futóknak erre van szükségük. De aztán rájöttünk, hogy képtelenség ilyen tempóval nyitni, majd ezt tovább fokozni. Számtalan repetitív ütemet használtunk, hogy ritmusban tartsuk a futókat. A számok először hipnotikusak, majd építkezők. Ugye pontosan emiatt hallgatunk zenét futás közben. Csak hallgatom és az utolsó öt perc szinte elszáll, s meg sem fordul a fejemben, hogy megálljak..."
És milyen jól fogalmaztak. Azt hiszem, ha én is futóbolond lennék, erre a típusú zenére simán falnám a kilométereket. A nyitó 'Swan' totál a 80-as évek funky diszkó életérzését idézi meg, ez kvázi a bemelegítés. A 'The song I'll never sing' egy bohókás átkötő muzsika, amit tény, hogy nem fogunk dalolászni, de címben rejlő szellemesség adhat egy kis plusz energiát, na meg a jó kis alaptempó. A 'Keep on running' szerintem egy house szettben is nagyot szólna, persze kizárólag a warm up idősávban. Egyébként a főtéma és a funky baseline kart karba fonva játszadoznak egymással, hol visszatérnek, hol eltűnnek. A 'Daltophonia' egy space-s intro-jú darab, amihez egy harapós basszus és a 70-es, 80-as évek miliője társul. A 'Looker'-re már jó 15 km/h órás sebességgel lehet száguldani, ad egy kis plusz adrenalint, hogy ne lankadjon a sportolási kedvünk, funky henger a javából pöpec vokállal megtoldva. A 'The runaway' is nagyjából hasonló alapokon nyugszik, a szerkesztési elv sem sokban tér el. A 'Cala' már egy teljesen más világ, elvesznek Cassius-ék a bpm számból legalább 15-20-at. Érdekes törtütemes túra, ami egyértelműen a levezetést segíti. S ha a nyújtásból még nem lenne elegünk a 'Swan' loopolt verziója is a rendelkezésünkre áll. Pofás összeállítás, ami igazi erejét a futás mellett a kocsiban és a házi hifin is ki tudja fejteni. Ajánlom hát mindenkinek. 8/10.

Cassius - CASSIUSPLAY: Nike + Original Run

Label: Nike+ Sport Music
Ország: USA

Megjelent: 2008. május

Stílus: House, electro

Producer: Zdar, Boombass


Tracklist:
1. Swan (8:56)
2. The song I'll never sing (4:16)
3. Keep on running (10:20)
4. Daltophonia (4:15)
5. Looker (6:07)
6. The runaway (3:43)
7. Cala (7:59)
8. Stertching track (Swan Looped) (5:01)

Mi is ez?

2010. október 6., szerda

Float Away 028 - Pure Moment Edition

Talán senkit sem lep meg, hogy ezúttal is egy kicsit másabb a Float Away, mint szokott lenni. Az első félórában a deep house stílus képviselteti magát. Két Exoplanet féle spirituláis alkotással nyitunk, amely egyszerre sötét és felfedező. Wilenski Roman 'Jasmine'-ja és Deep In Calm 'The sky is crying'-ja harmóniában sodor tovább bennünket. A váltás Cassino & Laben 'Shine Like A Glitter'-jének His Boy Elroy remixénél érkezik. Ez egy pöpec prog break darab, ami megágyaz a második harminc perc karakteresebb, szállósabb sound-jának. East Cafe 'Crush on you'-jának megjelenésére személy szerint már nagyon vártam, hiszen egy eszement nagy flash ez a zene, főleg az itt is felcsendülő Phonic Deep átiratban. LoQuai sem tétlenkedett, a single áradat legfrissebb tétele a 'How long can I wait', ami szerintem hamarosan trance! dj-k lemezes táskájában is ott figyel majd. A Grey által beválogatott Basil O'Glue remix olyan, mintha a Coldharbour hangzás találkozna Kyau & Albert vokálszekciójával. Dj Tarkan manapság eltávolodott a csillogó dallamoktól, ám az 'Uzun Yol' egy kellemes visszatérés a gyökereihez. Phonic Deep még egy nagyot alakít Matias Chilano 'Thinking'-jének átgyúrásával, a záró Andre Sobota féle Red Dust Nick Stoynoff adaptációjában nem kevésbé. Hallgatásra fel!

Greyloop presents Float Away 028 (Pure Moment Edition)

Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA 028
Megjelent: 2010. október 6.
Stílus: Deep, progressive house, breakbeat
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Exoplanet - Will It Always Be Like This (Mistique Digital)
2. Exoplanet - Mindfold (Mistique Digital)
3. Wilenski Roman - Jasmine (Particles) (Back in time)
4. Deep In Calm - The Sky Is Crying (Mistique Digital)
5. Cassino & Laben - Shine Like A Glitter (His Boy Elroy Remix) (Particles)
6. East Cafe - Crush On You (Phonic Deep Remix) (MistiqueMusic) (Memorable moment)
7. Loquai - How Long Can I Wait (Basil O'Glue remix) (MistiquMusic)
8. DJ Tarkan - Uzun Yol (Nicky Zimmer Records)
9. Matias Chilano - Thinking (Phonic Deep RMX) (No Smoking Recordings)
10. Andre Sobota - Red Dust (Nick Stoynoff Remix) (Proton Music)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...