Hosszas várakozás után végre megjelent a finn MiikaKuisma harmadik stúdióalbuma a 'progressofsoul'. Miika azon kevés producer közé tartozik, aki száműzte zenéiből a 'cheesy' dallamokat és inkább a dalstrukturán belüli apró hangulatváltozásokkal kergeti őrületbe a hallgatókat. A fősodortól eltérő szemlélet Miika felfedező, filozófus énjében keresendő. Az, hogy vokál pop szerzeményekkel nem áll be a sorba egy kis népszerűségért abszolút szimpatikus, hiszen produkcióin keresztül amúgy sem széles rétegeket próbál megszólítani. Viszont azoknál, akik alapjában véve merengő, kiváncsi, nyitott szellemiségűek totálisan betalál ez a tipusú muzsika. Az 'Afterthefade' egy zajkollázs, egy apró zongora foszlánytól eltekintve a súlytalan térben suhanunk, eközben vihar kíséri utunkat. A 'Returninghome' nem csap a lovak közé, szépen elkezdi előkészíteni a terepet a keményebb témáknak. Egy könnyed downtempo darab egyébként, aminek a deep hangok és a zongora adják a karakterét. A 'Sunsetway' totál alvilági hangulatot áraszt törtütemes segédlettel, ami szépen lassan kavarog végig az egész darabon, kicsit olyan, mintha egy AesDana szerzeményt importált volna ide Miika. Aztán majd hét percnél érkezik egy szívmelengető téma, ami feledteti az előző percek sötét tónusait. A 'Totheotherside' is várakoztat bennünket, még itt sincs pörgés, csak csodaszépen kinyilódeep-atmoszférikus hangzás, némi akusztikus felhanggal. Halkan jegyezném meg, hogy ebben a darabban Dj Tab segédkezett Kuisma-nak. Ha ilyet is tud, akkor miért nem csinálja többször? A 'Peacefulrevolution' gépies, fémes hangjai 4/4-es támogatással könyörtelenül kavarognak, míg nem 9 és fél percnél érkezik a feloldozás, egy csodaszép dallam személyében. Az 'Etheos' már úgy kezdődik, hogy érzem itt minden klappolni fog. A loop-olt kórussal ritkán nyúlnak mellé a népek, nincs ez másképp most sem. Egy irtó bizsergető prog-psy keverék sül ki a darabból, ami személyes kedvencem az albumról. Az 'Orbiter' filterezett kezdő taktusait szigorú pumpálás váltja sejtelmes string támogatással a háttérben. Zsibbad a tarkónk, hiszen szinte észrevétlenül csúszunk át a 'Globalconfusion'-be, ami derékben kap el mindenkit. Emberek ilyen dallamokkal kell a giccsparádét kisöpörni a trance-ből! Fénypont no.2. A 'Singularity'-t korábban pörgettem egy tech-esebb hangvételű mixemben. A baljós árnyak harcolnak a végtelen kozmosz egyik szegletében. A végén győz a jó, jön a győzelmi szonáta szusszanás gyanánt. A 'Collide' sem enged a szorításon, mintha OliverLieb lenne a meghívott a stúdióvendég. A 'Black album' lebeg a szemeim, füleim előtt, ez a szám olyan, mintha annak az LP-nek az esszenciája lenne. Hihetetlen eresztés. A 'This is where' inkább a deep hangokat preferálja némi vokálfoszlány bedobása mellett, a gyilkos sub pedig bónuszba kifilézi a hangfalunkat. A 'Greenlane' finoman indul, ám itt sincs kegyelem, a baseline csak úgy zúg, egy spacemelody jelenti az ellenpontot. Az 'Abyss' nevéhez hűen a végtelen idő fogalmát próbálja hangképekbe sűríteni. Csodaszép zongorafutam lesz a társunk, ami jelen esetben a szép emlékeket akarja szimbolizálni. A végére az elmúlás hangjai úsznak be, s mintha a tengerzúgással egybeolvadva tűnnének el a nagy kékségben. Az 'Endofhistory' egy modern megszólalású szonáta hegedűvel és zongorával. Ezt akár dokumentumfilmek aláfestő zenéjeként is el tudnám képzelni. Összességében Miika nagyon kitett magáért. Okosan adagolja a hozzávalókat. Az elején szépen útjára indítja a történetet, amikor kell hozza az erősebb textúrákat, s a végére mintegy keretbe foglaljuk a hallottakat és az időről, elmúlásról, végtelenről kezdünk el filozofálni. Nem egy könnyen emészthető anyag, s akik örületes nagy dallamokra vágynak, azok ne itt keresgéljenek. Akik türelmesebben ülnek le egy-egy albumhoz semmiképp ne hagyják ki, hiszen őket is megnyeri majd magának ez az LPtokostól-vonóstól. Mira megjegyzése alapján fülhallgatón is lecsekkoltam az anyagot és azt kell mondjam igaza van, a masztereléssel még bíbelődhettek volna egy csöppet. Ettől függetlenül nálam az év albuma, 9/10.
Kirsty Hawkshaw az EDM szakma énekesnői kiválóságának a szerzői albuma 2005 októberében Meta-Message címmel jelent meg. Az album különlegessége hogy a londoni énekesnő neve mellett az elektronikus zenei élet nagyágyúinak neveit is megtaláljuk. Az első szám egy örök érvényű klasszikus a 'Just Be' eredeti (album) változata a 'Just Be Me'. Az eredeti változat kifejezést azért is használtam ez esetben, mert nagyon sok ember a Tiesto feat Kisrty -féle (just be) újragondolt verziót ismeri. Nos, az albumon található 'Just Be Me' tulajdonképpen ugyanaz a zene, csak annak visszafogottabb, slágermentesebb, könnyebben emészthetőbb változata. A 'Fine Day' az Opus III zenei projekt 1991 es 'I'ts a Fine Day' című számának az adoptációja. James Holden Remixében szép, letisztult zene, egy csipetnyi downtempo stílussal megfűszerezve. A 'Reach For Me' is szép szerzemény. Vidám, szépen hangszerelt zene-bona. Egy otthonülős délután ha éppen semmi teendőnk sincsen, a fotelben hátradőlve biztos választás lehet. A 'Nature's Kingdom' kissé szomorkásan kezd, de olyan csodás zene, hogy ha egy kicsit belemélyedünk a hallgatásába, akkor nagyon eltudunk tőle lazulni. A 'Walking On Clouds' mint ahogy azt a címe is elárulja a felhők közé hivatott minket repíteni. Igazi, szállós zene. 'Battleship Grey' downtempo stílusban íródott. Számomra az album legjobb track-je. Olyan mondanivalót sugároz, ami mélyen a tudat alattinkra képes hatni. A 'Sincere For You' a Meta-Message legtrance-esebb száma. Nekem kissé hatásvadász zene, de ennek ellenére nagyon jó. A nyolcadik szerzemény egy Hybrid -os darab, ami valahol a downtempo és a break zenék stílusának keverékéből táplálkozik. A 'Split' az előbbi szám hangulatvilágát követi. Az 'All I Want' zseniálisra sikeredett. Azért nagyon érződik rajta a Hybrid-os Mike Truman kezemunkája. 'Beautiful Danger' is szépen muzsikál és Future Funk Squad remixében nagyon tetszetős. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw 'Whisper' -je az album utolsó zenéje. Csendes, nyugis levezető szám..... Az album a borító alapján is elnyerte a tetszésemet, viszont a zenéket végighallgatva ez a pozitív vélemény csak erősödött bennem. A Meta-Message az egyik legszebb vokálos szerzői album, amit valaha hallottam.
Kirsty Hawkshaw - Meta-Message Label: Netwerk UK
Katalógus szám: 5 03770 30441 2 8
Ország: Egyesült Királyság (UK)
Megjelent: 2005. október 10
Stílus: Pop, House, Trance, Downtempo
Producer: Kirsty Hawkshaw (vokal in all tracks)
Tracklist: 1. Kirsty Hawkshaw - Just Be Me 2. Kirsty Hawkshaw - Fine Day (James Holden Remix) 3. Kirsty Hawkshaw - Reach For Me 4. Delerium Feat. Kirsty Hawkshaw - Nature's Kingdom 5. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Walking On Clouds 6. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Battleship Grey 7. Lange Feat. Kirsty Hawkshaw - Sincere For You 8. Hybrid Feat. Kirsty Hawkshaw - Blackout 9. Mr. Sam Feat. Kirsty Hawkshaw - Split 10. Kirsty Hawkshaw - All I Want 11. Kirsty Hawkshaw - Beautiful Danger (Future Funk Squad Remix) 12. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw - Whisper
Hetvenhárom éve került be a köztudatba a DJ fogalma, a zenéket egymásra pakoló, hangulatot teremtő figura mára a popkultúra kitörölhetetlen alapelemévé vált. A hvg.hu a március 5-i DJ-világnap alkalmából hazai DJ-kkel és szakértőkkel beszélgetett el arról, hogy mik a trendek és hol tart jelenleg a korongokkal operáló zenészszakma.
Make Believe Ballroom, 1932
Az első DJ-szettet Martin Block követte el 1932-ben. Míg a világ első lemezlovasa Charles Lindbergh aviátor fiának elrablását taglalta, beszéde alá különféle bakeliteket kevert. Hallgatói azt hitték, Block egy bálteremben beszél hozzájuk, miközben a háttérben a legjobb amerikai tánczenekarok lépnek fel.
Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmes 2002-ben készítette el a Partik népe című filmjét, amely Budapest partyhelyszíneit járja végig: az alkotásban olyan klasszikus partik jelennek meg, mint a Cinetrip, a Frankhegy, a Hyperspace, a Citadellában rendezett Jungle Jazz, a Vidámpark és persze a Sziget Fesztivál.
"Három operatőrt 'fogyasztott el’ a film" - emlékszik a hvg.hu-nak a rendező. "A terepszemlén és a forgatásokon igyekeztünk végigjárni az akkori színteret, a partykat estétől hajnalig. Olyan volt számomra, mintha egy addig ismeretlen, új univerzumba léptem volna. Mint amikor a fizikában megjelent az atomfizika; addig is léteztek összefüggések, de a fizikusok mindent új módon kezdtek látni. Így éreztem magam én is" - mondja Papp, akit az akkori benyomásairól kérdeztünk.
"Egyrészt olyannak tűnt, mint minden popkulturális divat, másrészt viszont meglepett az ideológiai megalapozottság és a dolog kulturális összefüggés-rendszere. Megszólaltattunk partyszervezőket, DJ-ket, főként a Tilos Rádió körül indult figurákat, de ideológusokat is. DJ Naga vagy Kömlődi Ferenc igazi teoretikusai voltak a színtérnek."
A film elkészültekor - ahogy ezt több külföldi és hazai riportalany meg is erősítette a dokumentátorok kamerája előtt - a magyar fővárost előkelő helyre sorolták Európa party-színterei között. London, Berlin, Budapest – sorolta DJ Palotai is a filmben, azaz dobogós helyezésünk volt.
Papp szerint főként a város adottságai, különleges és változatos helyei miatt. A Frankhegy, a budapesti török fürdők, a Széchenyi, elhagyott gyártelepek, egy régi erőd, a Citadella, a szürreális Vidámpark és persze a Hajógyári sziget; ezek változatos és sajátos városi party helyszínek. "Rétegződött a közönség a stílusok és a színhelyek szerint is; a CineTrip vagy Frankhegy intellektuálisabb közönséget vonzott, míg mondjuk a Vidámpark vagy a Hyperspace plebejusabb szórakozás" - mondja a rendező.
DJ Krush Budapesten
Hiába sok a feltörekvő vagy feltörekedni próbáló fiatal a színtéren, mindenki tudja, hogy a DJ-zés teljes embert követelő, kemény feladat - mutat rá a hvg.hu munkatársának DJ Krush, a hazánkba látogató legismertebb japán zenész. Véleménye szerint ugyan félelmetes sebességgel fejlődik a technológia és számos új eszköz áll a DJ-k rendelkezésére, ez önmagában kevés. Csak azok képesek megmaradni a szakmában hosszú távon, akik érzést visznek a számok mögé és többet tudnak adni a kifinomult technikai képességeknél.
Budapest szórakoztatóipari térképe jelentősen átalakult a szóban forgó film elkészülte óta. Romkocsmák (WB, Szimpla), tipikusan városi színterek (Convintető, Fecske), nyári nyitott megabulik (Zöld Pardon), stílusok szerint polarizálódó klubvilág jellemzi. Már az elektrót vagy a technót sem nevezhetjük korstílusnak, a ma tizenévesei nem feltétlenül samplereket, hanem (újra) elektromos gitárt ragadnak. Vajon a magyar főváros tartja még előkelő helyét az európai party-rangsorban?
"Mindenképpen!" – vágja rá kérdésünkre a környékbeli országokban sokszor szereplő DJ Ludmilla. "Ha neves külföldi DJ-vel beszélgetek a fellépéseimen, azzal az egyöntetű véleménnyel találkozom, hogy egyfajta speciális hangulata van az itteni közönségnek és örömest térnek vissza hozzánk. Számos világot járt producer magyar bulikról készült videókkal illusztrálja a honlapján, hogyan is néz ki egy jó fellépés. A titkunk az őszinteségünkben és a felkészültségünkben rejlik: ha egy szett igazán jó, megkapja a maximális elismerését, de ugyanolyan kíméletlenek vagyunk, ha valami nem jön át. Köszönhető ez annak, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve nívós külföldi fellépőkkel, komoly összehasonlítási alapunk van".
Ez azt is jelentené, hogy egy népszerű hazai DJ tele van fellépésekkel. Ludmilla árnyal a képen: "A heti két fellépés általánosnak mondható. Egyre változatosabb helyszíneken, sokszor külfölddel fűszerezve. Közben azért látszik a stílus anyátlanodása, szó szerinti undergroundba szorulása. Elenyésző az utánpótlás breakbeat lemezlovasokból/producerekből, illetve sok DJ átpártolt a közérthetőbb 4/4 ritmusképletű vonalra. Minden erőnkkel a stílus felvirágoztatásán vagyunk, ezért is alapítottuk meg a saját kiadónkat, az Ayra Recordings-ot, amely folyamatosan kapja az ifjú hazai zenészek kiadatlan munkáit".
A többes szám itt Beatman és Ludmilla közös munkájára utal, ketten nem csak DJ-k, hanem zenéket is írnak, leginkább a breakbeat és az electroclash területén. “Amióta mi adjuk ki a zenéinket, tökéletes képet kapunk arról, mely országok preferálják leginkább a zenéinket. Az eredmény sokszínűsége egészen megdöbbentő, de az eladást tekintve a fő színterek az Egyesült Államok, Ausztrália, Anglia és Franciaország."
Az elektronikus tánczenében a nemzetközi színtér tehát nyitott, kis példányszámú rétegkiadványokkal meg lehet jelenni a piacon. A lemezipar átalakulása persze nem hagyta érintetlenül az elektronikus tánczenék kiadói és terjesztői hátterét sem. Visszaszorult a bakelitkiadás és -terjesztés is, ezáltal egyre nagyobb veszélyben vannak az ezekre építő apró labelek (kiadók) is, hiába játszott a DJ-kultúra óriási szerepet a bakelitlemez, mint fizikai hanghordozó túlélésben a CD-korban. A jelenlegi felmérések szerint éppenséggel a CD-eladások csökkennek jobban. Erre panaszkodott a budapesti fellépése előtt megrendezett sajtótájékoztatón DJ Krush, a japán hiphop/lounge szcéna (és egyben a japán elektronikus zene) Európában legismertebb neve, miszerint a probléma kulturális és földrajzi távolságoktól függetlenül pontosan megegyezik az európai viszonylatokkal.
Netlabel
A netlabelek olyan lemezkiadók, amelyek a zenéket ingyen, digitális formátumban terjesztik. A zenészek megtartják szerzői jogaikat szerzeményeik felett, többek között a Creative Commons-licensznek köszönhetően. Érdemes meghallgatni a német iD.EOLOGY vagy a magyar Kevlaar kiadványait.
"A legtöbb DJ-k által játszott tánczenei műfajban nagyon fontos, hogy ki játssza az új, friss zenéket. A sztárDJ-k ugyanis slágercsinálók, a kiadóknak érdekük volt őket zenékkel ellátni" - vázolja a hátteret Vályi Gábor (DJ Shuriken), a BME MOKK (Média Oktató és Kutató Központ) oktatója, aki jónéhány éve a Replika című társadalomtudományi folyóirat elektronikus zenével foglalkozó számainak szerkesztésben is részt vett. "Korábban a DJ-k belső köre elsőként kapott a bakelitekből, most azonban, ha valaki megcsinál egy számot, elküldheti nekik a neten közvetlenül is. A kiadók is egyre kevesebb bakelitet küldenek, inkább linkeket, amelyekről letölthető az új zene. Volt egy lojális réteg, amely megvette a neki tetsző fájlok alapján a bakelitverziót, de CD-vel és mp3-akkal is lehet DJ-zni (jó minőségű fájlokat is lehet venni az online lemezboltokból), így egyre kevésbé fontos a bakelit. A laptop DJ-zést segítő, lemezjátszó alapú interfész-megoldások, mint amilyeneket a Final Scratch és a Rane Serato Scratch Live kínál, ma már mindent tudnak, amit korábban csak lemezzel lehetett."
- Első látásra komplikáltnak tűnhet a NI Traktor
A bakelitet imitáló szoftveres és hardveres megoldások száma egyre csak gyarapszik. DJ-programok terén az évek alatt a csúcsra küzdötte fel magát a Native Instruments Traktor, az a program, amelyben egérrel és billentyűzettel bár, de egyszerre akár négy mp3-számot vagy azok részleteit is egymásba lehet keverni. Ehhez és a rivális szoftverekhez egyre több olyan számítógéphez köthető keverőpult-hibrid jelenik meg, amelyekkel kívülről lehet vezérelni a funkciókat, a Traktor Scratch programmal pedig bakelitet imitáló mű-lemezjátszókon lehet a számítógépen tárolt mp3-zenéket szkreccselni.
Az asztalra helyezhető, súlyos eszközök mellett könnyebb alternatívának ígérkezik a világ első zsebben hordható DJ-rendszere. A Pacemaker közössége március 5-én, a DJ-világnapon nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt és teszi elérhetővé a különleges hardverrel készített mixeket. Az egy kézben elférő Pacemaker egyben zenelejátszó és keverő is, amelyről nemcsak a DJ-hardvereket szemléző blogok áradoznak, hanem jól láthatóan az egyik legelismertebb techno-DJ, Richie "Plastikman" Hawtin kezeiben is kedvező fogadtatásra talált.
Hawtin elismerése mindenesetre kevés a DJ-szakma mobilizálódásához, ehhez pedig azok a nagyobb gyártók, például a NuMark által készített hardverek sem járulnak hozzá nagy mértékben, amelyek komplett rendszerként funkcionálnak, csak egy zenékkel teletöltött iPod-ot kell beléjük illeszteni. A DJ-k hagyományos státuszszimbóluma várhatóan az elkövetkező évtizedben is a Technics lemezjátszó marad, amelyet a ranglistán némi státusz- és imázsvesztéssel követ a CD, mint munkaeszköz (amelyben a Pioneer CDJ-szériája viszi a prímet). Az iPodos keverő vagy a Pacemaker mellett egyéb technikai bravúrok is fellelhetőek az elektronikus élőzenei fellépések során, a japán Daito Manabe és TCY például a Nintendo Wii-irányítóját használja, azzal integetnek a levegőben, ha a zene hangzását akarják megváltoztatni.
A változatos lehetőségek korában, amikor bármiről szinte azonnal értesülhetünk, az új zenékről másképpen tájékozódnak a DJ-k és a közönség is, ez pedig a kis kiadók mellett a terjesztők számára is rossz hatással van. Régebben a rengeteg előadó között a kiadó neve alapján is lehetett tájékozódni, fejti ki Vályi Gábor. "Irányítótoronyként összegyűjtötték az előadókat. Ma egy új zene a webre kerül fel először, s ha például a MySpace-en megtalálod, ugyanúgy kapsz róla referenciákat. Ez a folyamat épp a kiadó tevékenységét helyettesíti. A régi kiadói modell inkább a netlabelek tevékenységében él tovább. Ezek webes kiadók, amelyek általában ingyen letölthető módon teszik közzé a zenét."
A DJ-k által képviselt technikai repertoár és kultúrkör a kilencvenes évek fellángolásait követően teljesen elfogadottá vált, manapság jóval kevésbé érezhető az elektronikus, illetve analóg-gitáros zenei műfajok közti ellentét. Az új évezred első évtizedében egyre több fúziós projekt lát napvilágot, amelyekben DJ-k közreműködnek élő zenekarokkal a színpadon, valamint kisebb reneszánszát éli újra a hangszeres zene a klubokban. A négynegyedes ütemekkel dübörgő technónak sem kellett eltűnnie ahhoz, hogy a könnyedebb és fogyaszthatóbb elektronikus hangzás (mondhatni, a partizene) beépüljön a hagyományos felállású zenekarokba. A garázsrockkal vagy punkkal ötvözött tánczenét a nyugati zenei sajtó, főként az NME New Rave-ként hivatkozik az új ötvözetre, amely párhuzamban áll a techno-rave műfaj fluoreszkáló, vibráló, élénk külsőségeivel, valamint az elektronika előtt is ravenek nevezett gitáros műfajjal.
A fúzió azonban nemcsak egyirányú, hiszen megjelentek már a piacon több éve azok a zenei szoftverek is, amelyek kvázi élő funkciókat tartalmaznak a DJ-k által alkalmazott lehetőségek mellett (ilyen például az Ableton Live). Borosi Gábor zenész, aki a DJ-színtéren és hangszeres zenészként is dolgozik, így kommentál: "A stúdió kijött a színpadra. A DJ különböző technikákkal élőbbé varázsolja a zenélést; tehát nem lemezjátszókkal dolgozik és nem a zenék egymásutánisága adja ki a program ívét, hanem gyakorlatilag élőben számot ír; hozzáadja a különféle funkciókat."
Borosi felrajzolja a trendet is. "A DJ-kultúra a kilencvenes évekbeli csúcsa után átalakulóban van. A DJ-k többnyire betagozódtak a szórakoztatóipari kínálatba, és vannak persze a sztárDJ-k, akik mintha még mindig a 90-es évek farvizén eveznének. Közben pedig a színpadon egyedül, a lemezjátszói mögött álló DJ mintha lassan eltűnne, azaz inkább, átalakulna: összeolvad a zenekarokkal."
Úgy néz ki a csütörtök a szomorú események napja volt. Flashtech barátomtól kaptam egy üzit, melyben azt írta, hogy a Radio Next határozatlan időre felfüggeszti a műsorszórást. A rádió honlapján a következő tájékoztató olvasható a leállásról: „Egyszer minden véget ér – tartja a mondás. A Rádió NEXT 2007 májusában indult útjára, 2010. október 12-én éjfélkor pedig határozatlan időre elhallgat. A döntésünk régóta érlelődött, a tegnapi nap folyamán pedig végső elhatározásra jutottunk. Minden hallgatónknak szeretnénk megköszönni az eddig támogatást és bíztatást, amivel segítettétek munkánkat...
A Rádió NEXT kimondva-kimondatlanul sajnos nem érte el azt a hatást a magyar közönség körében, amelyet szerettünk volna. Mi minden pillanatban igyekeztünk legjobb tudásunk szerint végezni az üzembentartói feladatokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy jó néhány hiányossága volt a rendszerünknek, a gyakori meghibásodások miatt pedig jelentősen hátráltattak minket abban, hogy hallgatótáborunk létszámát folyamatosan növelni tudjuk. A határozatlan idejű szünetünknek elsősorban mégis anyagi és motivációs okai vannak. Nem titok, hogy rengeteg online rádió üzemel kis hazánkban, a hatályos szabályozások pedig saját véleményünk szerint nem segítik elő az elsősorban hobby-céllal fenntartott adók működését. A Rádió NEXT éves költségvetése a szerverbérleti díjakkal együtt csaknem 500.000 Ft-ra rúg(ott), amelynek csak egy kis részét tudtuk bevételeinkből fedezni, a többit saját fizetésünkből álltuk. Részletes lebontást nem közölhetünk a jogvédő szervezetekkel érvényben lévő szerződéseink rendelkezései miatt. Bármekkora is a kezdeti lelkesedés, ezt sajnos a „piszkos anyagiak” meg tudják mérgezni, ahogy ez sajnos szépen lassan velünk is megtörtént.
Hogyan tovább? Nos, több verzió lehetőségét mérlegeltük, a végleges mégis a határozatlan idejű szünet lett. A Rádió NEXT üzemeltetését NEM adjuk át senkinek, alapítóként továbbra is fenntartjuk magunknak a jogot a rádió weblapjának (és minden elemének), illetve bármely hanganyagának a használatára. Annak érdekében, hogy rádiónk „romjaiból” mások ne építhessenek egy, a NEXT alapelveivel össze nem egyeztethető rádiót, a nextradio.hu és radionext.hu domain-eket nem szüntetjük meg, azok fenntartási díjait évről-évre továbbra is befizetjük. Terveink szerint a weblapunk sem válik elérhetetlenné majd egyik napról a másikra, ez ügyben még folynak az egyeztetések a tárhelyet üzemeltető céggel.
Végül pedig miért pont október 12. lett az egyelőre utolsó adásnapunk? Nos, a következő 2 hétben két műsorvezetőnk is 150. adásához érkezik, a hetek óta előkészített jubileumi különkiadásokat pedig nem szerettük volna nem eljuttatni hozzátok. Október 7-én (csütörtökön) misja, október 12-én (kedden) pedig Szanszy vár Titeket, hogy méltó módon „hibernálhassuk” kedvenc csatornánkat.
Hogy visszatérünk-e valaha? Nos, ez a jövő kérdése, határozott választ nem tudnánk rá adni. Egy biztos, ha a jogi szabályozások bármikor kedvezőbb feltételeket biztosítanának a NEXT üzemeltetésére, akkor még hallani fogtok rólunk. Köszönjük mindenkinek az elmúlt 3,5 évet, sziasztok.”
A másik korántsem derűs hír, hogy limfómában elhunyt a detroiti house legenda Aaron Carl. A halálos kórt nemrég diagnosztizálták a 37 éves dj-nél, ami már előrehaladott stádiumban volt. Bár még reménykedett, hogy legyőzheti a rákot, bizakodó facebook bejegyzése után néhány órával barátai ugyanitt sajnos már csak a halálhírét tudták közölni. Emlékezzünk rá legismertebb zenéivel!
A ’From the backgound’ negyedik részében egy olasz fiatalembert szeretnék bemutatni nektek, aki számtalan sikeres megjelenést tudhat maga mögött, csak nem a saját neve alatt. Zömében Mauro ’Lizardman’ Picotto release-k társproducereként találkozhatunk vele a lemezborítókon, de ez nem azt jelenti, hogy ne állna meg a saját lábán.
Ricardo Ferri 1975-ben Firenzében született. Klasszikusan képzett zenész, aki tanult zongorázni, de az elektronikus zene is legalább annyira érdekelte. Így nem véletlen, hogy 1994-ben mentorával Stefano ’Sandy’ Dian-nal Vicenzaban éltre keltettek egy új techno/trance label-t a Magnetik-et. Zenéje felkeltette Mauro Picotto figyelmét, aki a Media Records csapatába csábította. 1996-ban az érkezésével a Media elmozdult az undergroundabb zenék irányába. Mauro-vel készített első lemezüket a ’The test’-et egy új label az Underground indítójának szánták. Az itt munkálkodó csapat Riccardo-ból, Mauro-ból és Andrea Remondini-ből állt. A közreműködő vendégek olyan olasz techno/trance dj-k közül kerültek ki, mint Mario Piú, Gabry Fasano, Joy Kitikonti, Ricky Le Roy, Bismark, Saccoman, Tony H és néhány Appennineken túli arc is csatlakozott hozzájuk, így Dj Gee, Simon Foy és Marco Zaffarano.
Riccardo produkciói a 'Lizard' 1998-as megjelenésével kaptak egyre nagyobb nemzetközi figyelmet. Ezt olyan további sikerszámok követték, mint a 'Pulsar', az 'Iguana' és a 'Komodo'. Valljuk meg ezek a zenék eléggé kommerszek voltak, így nem csoda, hogy Ric igazi énjét a release-k B-oldalán elkövetett undergroundabb hangvételű átirataiban tudta kibontakoztatni. 1996 és 2001 között Ricc számtalan BXR, Underground és Sacrifice megjelenésnek volt közreműködője. 2002-ben Mauro-val együtt dobbantottak a Media Records-tól, hogy inkább a saját dolgaikra tudjanak fókuszálni. Megalkották a Bakerloo-t, ami a Meganite és Alchemy allabel-eket foglalta magában.
Ricc egyre inkább a live performanszok világában merült el, s saját számait kezdte el élőben remixelni egy mixer, egy sampler és pár egyéb kütyü segítségével. Az élő műsor, ami nagy siker volt Olaszországban, 2002. május 25-én debütált a Gatecrasher-ben majd ezt követően számtalan európai és az öreg kontinensen túli fellépésén is bizonyította létjogosultságát. 2004 nyarán a Meganite heti rezidenciát kapott az ibizai Privilege-ben. A záró bulin felcsendült live szett egyben a koncepció végét is jelentette, mivel Ferri beleunt a rengeteg felszerelés állandó mozgatásába. Alternívaként egy olyan masinát fejlesztett ki, ami egyszerre ötvözte a sok "vas" képességét. Ezt a 2004-es Timewarp fesztiválon sikerrel le is tesztelte. A produceri oldalról nézve Ricc napjainkban is majdnem mindegyik Alchemy-n megjelenő zenéhez köze van. Reméljük még nagyon sok emlékezetes zenével lep meg minket!
Néhány release, amihez Riccardo Ferrinek is köze van
A Blue Moon Bay újabb epizódja a holland Ferry Corsten 'Gabriella Sky' című zenéjével indul, amit a brit Solarstone csiszolgatott át egy egészen szép chill out-os zenévé. Őszintén megvallva ez az egyetlen szám, ami igazán bejött a Twice In A Blue Moon Remixed albumról! A második zene egy relatíve új tehetség Tempo Giusto szerzeménye a London. Epikus, kissé misztikus szám, a közepén pedig nagyon adja a gitáros kiállás. A 3. szám szerzője Estiva (a szakma egyik legnagyobb felfedezettje) most sem okoz csalódást. Érzelmes 'Lifting Leaves' című ópusza nem mindennapi darab. Akik szeretik az emocionális trance zenéket azoknak fokozottan ajánlom figyelmébe. A négyes szám 'Last Moment' elég misztikusan indul. De a közepe felé nagyon tuti amit hallhatunk. Arthur Tkachuk 'Vibes' -sza egy kis pumpálást visz a mixbe, aztán szépen lecsendesül a hangulat és Derelict 'Another Day' -jét hallgathatjuk kb 6 percen keresztül Sundriver Remixében. Renov8 & Euphorik 'Passive Pressure' -je szépen csilingel. Dash Berlin -ék Wired-jében az igencsak szép Susanne vokálja csendül fel. Jó kis darab. Dmitry Bessonov egyenesen a felhők közé repít bennünket. Progresszív, szépen letisztult dallamokat kapunk. A mix vége Darren Tate producer és Pippa Fulton énekesnő közösével az igencsak beach-es életérzésű I Would Die For You -jával zárul, amit Darren Tate aka Jurgen Vries remixben tesztelhetünk. Jó szórakozást a mixhez!
Blue Moon Bay Vol. 5 mixed by Arko Madley
Label: Deep Zone Katalógus szám: BMB005 Stílus: progressive trance Megjelent: 2010. szeptember 29. DJ mix: Arko Madley
Tracklist:
1. Ferry Corsten – Gabriellas Sky (Solarstone Remix) [Flashover]
2. Tempo Giusto – London [Black Hole]
3. Estiva – Lifting Leaves (Original Mix) [Enhanced]
4. Ivan Khurtin & Soarsweep – Last Moment Before (Sergey Shemet Rmx) [Neuroscience Deep]
5. Arthur Tkachuk – Vibes [Infra Progressive]
6. Derelict – Another Day (Sundriver Remix) [Vandit Digital]
7. Renov8 & Euphorik – Passive Pressure (Original Mix) [Magic Island]
8. Dash Berlin feat. Susana – Wired (Extended Mix) [Armada]
9. Dmitry Bessonov – Clouds [Unearthed Red]
10. Darren Tate Feat Pippa Fulton – I Would Die For You (Jurgen Vries Remix) [Mondo]
A PTF törlése óta nem jelentkezett új résszel az érdekes összefonódások című rovatunk. Ezt az időszakot akár az erőgyűjtés hónapjainak is nevezhetjük, hiszen most újult erővel vesszük elő a nagyítót és a böngésző szemüveget, hogy az előadók közötti szövevényes viszonyok útvesztőjében rendet tegyünk. Ezúttal egészen Svájcig utazunk, ahol nem a bernáthegyit, az alpesi csokoládét, vagy a méregdrága órákat vesszük lajstromba, hanem a zürichi bázisú Unreleased Digital kiadó művészeit mutatjuk be egy kicsit. Az igencsak aktív kollektíva jó néhány sikeres projektet adott a house szcénának, no de nézzük is melyek is ezek.
Mindenképp a sorban legelőre venném a rangidős Daniel Portman-t, aki szinte egycsapásra lett svájci nemzeti hős, új vonalas house zenéivel, melyek tökéletesen ötvözik a ropogósabb elektro és tech megoldásokat, miközben légies string-ekkel ad egy kis érzelmi töltetet az egésznek. A 2007-es 'Backside/Evolution' volt az első Unreleased Digital-nal megjelent EP-je, de az első pozitív visszhangokat a 'Port One' hozta meg a számára, amiről főleg a 'Cerberus' tarolt a klubokban. Remixerként sem tétlenkedett, hiszen saját stílusjegyeivel látta el Sultan és Ned Shepard 'One day'-ét, valamint az örök klasszikus 'Greece 2000'-et. Mindkettőt hallva szinte megáll az ütő az emberben annyira zseniális verziók. Daniel nem is ült sokáig a babérjain, hiszen olyan szenzációs darabok követték az előbbiekben felsoroltakat, mint a progresszív mennyországot megidéző 'Open your mind' és 'Starwarrior', a népzenei motívumokkal operáló 'Baaly' és a kérlelhetetlen tech house-ban utazó 'Back to the underground' és az ugyanezen a szikárabb irányvonalon mozgó 'Port 4 EP'. Egy albuma is megjelent a label-nél 2008 decemberében. A 'Twisted Memories - Poems In C-Minor' gyakorlatilag összegyűjti nekünk mit érdemes Mr. Portman-ról tudnunk.
Christian Beat Hirt (a képen jobbra) a label boss. 2007. júniusában alapította az Unreleased Digital kiadót, ami azóta tonnányi EP-t és hat válogatásalbumot is piacra dobott. Polgári neve nem is biztos, hogy ismerősen csenghet, de mindjárt mondok pár projektjét, amit minden valamire való zenerajongó ismer és szeret. Ő felelős a Passanger 10, a Dinka (a formációt dj-ként vivő Tamara Maria Hunkeler-rel közösen), a Leventina és a Chris Reece (mindkettő Roberto Pagliaro oldalán) monikerek sikereiért. Passanger 10-ként olyan sikerdarabokat jegyzett, mint a 'Mirage', a 'Mikado', vagy épp a 'Waterworld'. A Leventina alterego alatt Chris és Roberto egy kicsivel több dallamot és telítettebb hangzást produkál. Csak, hogy pár emlékezetes momentumot idézzünk fel tőlük, ott volt a 'Nightshift', a 'Sweet southern comfort', a 'Here workin'.
Bizony könnyeim potyogtatva kuncogtam a Dinka név hallatán. Chris és a Dinka-ként dj-ző Tamara Maria Hunkeler lehet nem sokat törődött a hangzatos megnevezés kiagyalásán, egyszerűen improvizáltak. Ugyanez nem mondható el az így kiadott zenéikre, melyeket a gondosan felépített és remekül kivitelezett jelzőkkel tudnék illetni. Sikerdarabok (a teljesség igénye nélkül): 'Temptation', 'Autumn leaves', 'Elements EP', 'Meaningful story'. Igazán termékeny projekt, hiszen három éves fennállása óta két albummal (The temptation 2008 S2 Records, Hotel Summerville 2010 Unreleased Digital) is megörvendeztettek bennünket. És még ki tudja mit tartogat a jövő?
Chris Reece. Rob és Chris újabb közös dobása. A formációval kapcsolatos friss információ, hogy most jelent meg debütáló albumuk az Armada-nál 'The Divine Circle' címmel. Eddig rögös út vezetett, ám a megszokott Deadmau5-féle sound vokállal felturbózva egészen könnyen emészthető, amit kajálnak a népek és nem csak a szakavatott fülek. Kezdésnek ott volt az egyszerű megszólalású 'Del Mundo' a 'Brasil EP'-n, majd a selymesen simogató 'Autumn leaves' Dinka-val, a 'Salvation', a 'Still breathin' Luciana Di Nardo-val és a 'The Notice' Nadia Ali-val.
EDX aka Maurizio Colbella, aki szintén a Helvetic Nerds csapat tagja az eddig felsoroltakkal együtt (plusz még: Rino Cabrera, Andrea Olivia, Nora En Pure, George F. Zimmer, Stanley Ross). Ő sem tehetségtelen figura, elég csak meghallgatni tőle a 'Casa grande'-t, a 'Premiumline'-t, a 'Shy shy'-t és a 'Hoover'-t, valamint Dubfire 'Roadkill'-éhez kreált remixét. Szerintem ő a labelnél dolgozó "kisebb nevek" közül ő hozza legbiztosabban ugyanazt a magas színvonalat minden megjelenésén. Mindenképp meg kell említeni, hogy Dj Tatana-val ők alkotják a Dobenbeck-et is, amelynek a 'Please don't go' című száma óriási sláger volt. Mint látjátok Svájcban a house-ban is ott vannak a szeren. Egymásnak besegítve egy összetartó kis közösséget sikerült kialakítaniuk, amely remélhetőleg még nagyon sokáig lesz a minőségi zene fellegvára.
Visszatérünk a törtütemek világába a 'Break in the clouds' negyedik részével, amit ezúttal Greyloop gyúrt össze nekünk. A sorozat első részéhez hasonlóan - amit szintén Grey követett el - itt is a lágy, atmoszférikus break-ek között utazunk, zúzásnak és veretésnek egy fikarcnyi nyomát sem találni itt. Szóval, akik membránszaggató sub-okra és szétcsavart beat-ekről álmodik, annak a további olvasást illetve hallgatást nem ajánljuk.
Egy igencsak elfeledett, de annál gyönyörűbb zenével rugaszkodunk a felhők fölé, mégpedig Mirco De Govia és Cressida közös szerzeményével a 'Fragile symmetry'-vel. Csodaszép zongoraszólót kapunk, amit nem tudunk egyszerűen kiverni a fejünkből. Másodiknak egy másik zseniális munka érkezik mégpedig a görög V-Sag angyalbűvölője a 'Send the angels', amit Simuck ültetett át break milliőbe. Ötcsillagos rework. Hazánk legjobbjai is képvisletetik magukat, Andro és Snake Sedrick egy méltán hanyagolt klasszikusa a 'She is my destiny' egy meglehetősen epikus muzsika, ami break verzióban adja leginkább az érzést. Digital Witchkraft és erősen érzelmes húrokat penget 'Kaylee's blanket' című opuszukkal. Az elmúlt évtized legzseniálisabb producere Alex Stealthy egy rövid kihagyás után ismét belevetette magát a zeneírásba. Egyik legfrissebb alkotása a Siberian Son-nal közös 'Be there', ami nem fukarkodik a szimfonikus elemekben sem. Ezt egy kizárólag promo-ban létező verzió követi, amit a JDK készített Dousk 'Mute'-jéből (az eredeti version a Bedrock-nál látott napvilágot!), ami egy lassan épülő csodamunka. Derek Howells-t sem kell senkinek sem bemutatni, blogunk a közelmúltban egy interjúit is közölt az amerikai progressive tehetséggel. A 'Might as well do this while I still can' csak a hosszú címével okoz traumát, a zene tökéletes utaztató darab, lágyan gördülő baseline-nal és égből érkező string-ekkel. Anthony Pappa és Barry Gilbey egyaránt vaskos prog múlttal a háta mögött alkotta meg az 'Ortygia'-t, ami Wrecked Angel felejthetetlen átiratában vált klasszikussá. Digital Witchkraft-ék visszatérnek, s az elején már méltatott 'Kaylee's blanket'-et is tartalmazó EP B-side-ján figyelő 'Snowday' is érzelmes töltetével vesz meg bennünket kilóra. A végére egy masszívabb alkotás maradt, mégpedig Matthew Dekay 'If I could fly'-ja Madoka kövér basszusaival megtámogatott prog break verziója. Jó hallgatást hozzá mindenkinek!
Greyloop presents Break In The Clouds Vol. 4.
Label: Deep Zone
Katalógus szám: BITC 004
Megjelent: 2010. szeptember 27
Stílus: Progressive breaks
Dj mix: Greyloop
Tracklist:
1. Mirco de Govia with Cressida - Fragile symmetry (Euphonic)
2. V-Sag feat. Keri - Send the angels (Simuck Epic Breaks Mix) (No Smoking Records)
3. Snake Sedrick and Andro - She is my destiny (Breaks Mix) (Fiberline Audio)
4. Digital Witchcraft - Kaylee's blanket (Institution Breaks)
5. Alex Stealthy feat Siberian Son - Be there (IM Electronic)
6. Dousk - Mute (JDK remix) (Not on label)
7. Derek Howell - Might as well do this while I still can (3Beat Breaks)
8. Pappa And Gilbey - Ortygia (Wrecked Angle Mix) (Choo Choo Records)
9. Digital Witchcraft - Snowday (Institution Breaks)
10. Matthew Dekay - If I could fly (Madoka's rerub) (Nascent Recordings)
History of The Progressive Break: Napjaink egyik legérdekesebb és egyben legepikusabb EDM stílusirányzata a progressive break. Ez a műfaj a nu skool break és progressive house keveredéséből jött létre, melyet a hosszan elnyúló melódikus elemek, valamint a rá jellemző atmoszférikus stíluselemek különböztetnek meg a többi break zenétől. Ennek a műfajnak képviselői (a legtöbb esetben) valamilyen formában kapcsolódnak a progressive EDM zenék valamely ágához. Talán a legismertebb név a szakmán belül a brit Hybrid duó, akik szinte minden break stílusban othonosan mozognak. Ismertségben őket követi Jody Wisternoff és Nick Warren vagyis a bristoli Way Out West duó, akik szintén nagyon nagy nevek. De itt van még nekünk az ausztrál NuBreed formáció és a szintén ausztrál Luke Chable, a londoni Paul Oakenfold, és a két floridai producer Ned Shepard és Marcus Bacalis vagyis Digital Witchcraft. Viszont Momu-ékról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen ők is igencsak sokat tettek ezért a műfajért. Ha viszont a records-okat nézzük, hogy kik is foglalkoznak ezzel a műfajjal, akkor elég sok kiadót ide vehetünk, akik többé-kevésbé érdekeltek a stílusban. Egyébként a progressive house (és mellette a progressive trance) kiadók legtöbbjének zenei repertoárjában gyakorta megtaláljuk a progressive break zenéket. Persze azért itt is akadnak különbségek, ugyanis van hogy egy-egy kiadónál nagyítóval kell keresgélnünk az ilyen típusú zenéket. De arra is szép számmal akad példa, hogy egy kiadó (egyik) fő profiljának tekinti ezen műfajt. És ez esetben nem is kell messzire mennünk hiszen az egyik ilyen kiadó a magyar földön ténykedő Huszár Ádám aka Retroid alapította Morphosis Records. A kiadó szinte minden egyes megjelenésén találunk break zenét (remix vagy single). A másik hasonló kiadó a Digital Sensation UK, amit Duane Barry producer alapított és úgyszintén a break stílus egy másik nagy fellegvárának tekinthető. Ez a label szinte csak és kizárólag break zenékkel foglalkozik! Itt aztán mindenféle prog break zenét megtalálunk. A harmadik kiadó Rune Records amit az ukrán Alexander Zhikharev aka Parallax Breakz grundolt szintén remek zenéket jelentet meg. Nos, nagyjából ennyit a progressive break-ről bevezetőként, és akkor nézzük meg az albumot amiről valójában szót kívántam ejteni. Az Evolved Breaks a Morphosis kiadónál jelent meg 2009 augusztusában. Ez egy válogatás album, amin a track-ek teljes terjedelmükben vannak rajta original verzióban. A borító is szépre sikerült, jól érzékelteti az album hangulatát. Fekete alapon fénylő égitestek, és az egyiken az emberiség átalakulását figyelhetjük meg, ami az album és egyben a kiadó nevére is utal. Az album egy nagyon jó kis bevezetővel nyit. Douglas Howarth 'Would You Make Toasts With Me' Into Mix-ében utcazaj hallatszik ki a háttérből, amit egy atmoszférikus gitárhang dallamvilága követ. Olyan érzelmes zenét hallgathatunk 10 percen keresztül, hogy csak ámulunk bámulunk és elmélkedünk , hogy micsoda nagy alkotás. Ez bizony atmoszférikus break mjúzik a javából! Az előző szám meditatív hatásával szemben Felix Stone 'Essentials'- szében több basszushangot vélünk felfedezni, ezáltal kicsit szállósabb is a hangulat. Oleg Zubkov 'Thirst' -ben nagyon pazar effektelések vannak. Bámulatos zene! Parallax Breakz 'Serenity' c. számában légüres térben lebegünk. Aaron Aether magyar producer'Twillight' -jában egy csodás női hang (feat Catherine) van jelen. A 'Stormcloud' kevésbé nagyívű darab, viszont rendkívül szépen szól. Georgi Zhelyazkov alias Line of Sight 'Stardust' -jának kiállása valami fenségesre sikeredett. A lengyel Stardesign 'Between Nowhere' -je egy hibrid szám. Progressive house alapokra mesterien rá lett pakolva a breakes etap! East Cafe is szintén magyar producer, az ő zenéje a 'Flashback', ami mellódikus, epikus, szépen letisztult dallamvilágával igazi lélekmelengetőként hat. Az utolsó szám a Bios és Retroid közöse az 'Ultraviolet', ami szépen szól. Summázva az albumot csakis azt tudom mondani, hogy remek darab. Minden haladó gondolkodású EDM fan -nek ajánlom figyelmébe, megéri beszerezni! Természetesen jár neki a 10/10es pontszám. Jah, és még annyit, hogy érdemes végigszemezgeti Retroid májszpész oldalán, hogy az albumról milyen véleménnyel voltak és vannak a többi (nagy) producerek!
Retroid Presents Morphosis - Evolved Breaks
Label: Morphosis Records
Katalógus szám: MORPHA03
Ország: Magyarország
Megjelent: 2009. augusztus 17.
Stílus: Progressive Breaks
Producer: Retroid (Huszár Ádám)
Tracklist: 1. Douglas Howarth - Would You Make Toasts With Me (Intro Mix) 2. Felix Stone - Essentials (Original Mix) 3. Oleg Zubkov - Thirst (Original Mix) 4. Parallax Breakz - Serenity (Original Mix) 5. Aeron Aether Feat. Catherine - Twillight (Original Mix) 6. Duane Barry - Stormcloud (Original Mix) 7. Line Of Sight - Stardust (Original Mix) 8. Stardesign - Between Nowhere (Original Mix) 9. East Cafe - Flashback (Original Moment Mix) 10. Bios And Retroid - Ultraviolet (Original 2005 Mix)
Már nagyon régóta hajszolom Dj Junior és egyben hazánk első cd-n megjelent mixét a 'Danubius Hot Mix'-et. Az azóta már megszűnt rádiócsatorna remekül érzett rá, hogy az ilyen típusú zenére is van kereslet és a Juventus Rádióhoz hasonlóan műsoridőt biztosított az elektronikus tánczenének. A főként angol-amerikai house zenéket felvonultató Junior és műsorvezető társa Mc Fly a kínálkozó lehetőséget megragadva kiadta a műsor legnépszerűbb muzsikáit, néhány kommerszebb darabbal kiegészítve. Az első aranylemez titulust elérő gyűjtőkorongot mellesleg a jobb minőség érdekében HD-n úsztatták egybe, ami nem biztos, hogy jó húzásnak bizonyult. Egyrészt a minőségben nem érezni kézzel fogható változást, másrészt állítom, hogy Junior zsenge gyerekkorában sem mixelt ilyen pontatlanul, mint itt. Gala 'Freed from desire'-jével kezdünk, ami ugye erősen dance kategória. Innen a hetedik számig egy elég kellemes house blokk következik olyan slágerekkel, mint a'Remember me' és a 'You've got the love'. Celvin Rotane adja a boogie-t Tom Selleck lába alá a 'Theme from Magnum'-al. Ezt követően átkanyarodunk a kommerszebb pizzicato sound-hoz. Sash, Kadoc, Object One, Brooklyn Bounce és Red5 is a VIVA-vonal kedvelőinek okoz zajos pillanatokat, ám mai füllel hallgatva elég gyermeteg blokknak tűnik a cd első feléhez képest. Zárásnak aztán a Chicane 'Sunstroke'-ja hoz egy kis trance színt az egyvelegbe. Összességében mérföldkőnek nevezhetjük ezt a cd-t, ami kikövezte az utat itthon is a dj-mixeknek, bár kétségtelen, hogy az eladhatóság miatt tetten érhető rajta egy bizonyos fokú kettősség. Mivel akkoriban nem volt könnyű ilyen zenékhez hozzájutni, nem véletlen, hogy sokan ráéreztek az ízére. A mixelés katasztrófa és a szett íve is, de része a hazai EDM-történelemnek, így megéri eltenni magunknak későbbre kordokumentumként. Ha értékelnem kéne csak 6/10-et adnék rá.
Dj Junior - Danubius Hot Mix
Label: Record Express Ország: Magyarország Megjelent: 1997 Stílus: House, dance Dj mix: Dj Junior
Tracklist: 1. Gala – Freed From Desire (Full Vocals Mix) 2. Pro-Gress feat. Elisha – Nothing To Lose (Extended Mix) 3. The Source feat. Candi Staton – You Got The Love (Farley & Heller Remix) 4. The Blue Boy – Remember Me (Deep Zone Club Mix) 5. Slammer – Do You Wanna Funk (Slammin’ Club Edit) 6. Queer – Get Up Stand Up (Strutt Your Funky Stuff) (Seven-Tees Mix) 7. Celvin Rotane – Theme From Magnum (Radio Edit) 8. Sash! – Encore Une Fois (Future Breeze Mix) 9. Kadoc – Rock The Bells (Sash! Remix) 10. F.U.S.E. – Dreamer (Brooklyn Mix) 11. Object One – Ping Pong (Happy House Mix) 12. Technotronic- Get Up (Funky Acid Mix) 13. Brooklyn Bounce – Get Ready To Bounce (Club Attack) 14. Red 5 – I Love You. Stop! (Extended Mix) 15. Pulsar – House Nation (Extended Mix) 16. Chicane – Sunstorke (Disco Citizens Radio Edit)
Lassacskán már hozzászoktathatjuk magunkat ahhoz a tényhez, hogy a legjobb és egyben legnagyobb progressive zenék nem tőlünk nyugatabbra lévő országokból érkeznek hozzánk, hanem keleti szomszédaink árasztanak el bennünket jobbnál jobb zenékkel. Esetünkben sincsen ez másképpen, hiszen idén nyáron a Mistiquemusic macedón származású Wave-E névre hallgató előadója lepett meg minket egy remekül összerakott szerzői albummal. A 'The Lost Wave' album címe már a nevében is sokat sejtet, ami annyit jelent, hogy "az elveszett hullám". Ha engem kérdeztek, én bizony nyugodt szívvel adtam volna neki azt a címet, hogy "az elveszett hullámok", mert olyan zenéket amik itt az albumon visszaköszönnek bizony egyre kevesebbet találunk (persze jó pár kiadótól eltekintve). Tehát felmerül a kérdés: tulajdonképpen milyen stílusú zenék kaptak itt helyet?! Nos, a legtöbb zene trance-es alappal bír, viszont többségük inkább house zeneként aposztrofálható. Ha viszont mélyebbre ásunk, akkor szerintem az egész albumra rábillogozhatjuk a progresszív címkét. A lényegen viszont mindez nem változtat, mert mindegyik zene fantasztikus és a maga nemében egyedi darab. Az album az 'In Flight' című zenével nyit, ami egyben az album egyik legerősebb szerzeménye. Az 'In Flight' lefordítva repülés közben-t jelent. Hát szó mi szó, valóban ez az érzés fogad minket, egyszerűen zseniális ez a szám. Még szinte alig kezdtem el hallgatni, de máris valamiért megfogott. A 'The Lost Wave'-et Wave-E a második számnak választotta. Kőkemény prog frekvenciára hangolódunk, és cserébe szépen lassan megkapjuk az elveszett(nek hitt) hanghullámokat. A 'Contact' trance-es alapjával máris kapcsolatot teremt velünk. A dallamoknak mintha nyista lenne, és leginkább a szállásra helyeződik a fő hangsúly. Ettől függetlenül nagyon feeling-es kis darab! A 'Planet Earth' szintén trance-es alappal bír. Egy kis női komolyzenei vokál foszlány sziporkázik ide-oda. Élvezhető szerzemény. A relaxáció élményét nyújtja. A vége felé gyönyörű benne a zongorafutam és a komolyzenei ária! És hogy kétségünk se legyen a komolyzenei spekulációt illetően, azt a '2010 Viena M' című hegedű virtuóz szám érzékelteti velünk. Ez egy 100 százalékban progressive house szerzemény. Nem sok mindent lehet hozzáfűzni, ezt hallgatni kell, nem pedig beszélni róla. A 'Morning Flow' érdekesen indul. Kicsit misztikusan, kicsit sejtelmesen kezdenek neki a dallamok és a basszusok. Egy break-es etap köszön vissza a középső taktusban. Bravúrosan nagy zene. A 'Morning Flow' olyan akár egy kellemes illatú virág, jó érzéssel tölti el az embert. A hetes nóta a 'Hot Ice', a jégvirág. Valóban van benne valami, mert eléggé fagyos a hangulata. Szépen a mélyből érkezik egy klassz kis szintis hang, ami próbálja megtörni a fagyosságot. A 'Sunset' idejében csap oda. Remek intrójával és női vokáljával nagyon figyelemfelkeltő. A középső részhez érve a vokál még nagyobb intenzitással szól, amit nem is bánunk mert nagyon cool! Talán a 'Night To Remember' az album első igazi trance száma. A tempó kb. 130-on dübörög, a hozzá társított férfi vokál pedig prímán el lett találva. Az 'I Feel' a baleári zenék közé sorolandó. Szép naplementés hangulatot áraszt, csakúgy mint a 'Sunset' című szám. A 'Beyond The Clouds' istenien kezdődik. Éteri dallamok és egy éteri férfi vokál egy minimal-os alapra ráhelyezve. Ezen összetevőkből Wave-E az egyik legnagyszerűbb progressive house zenét alkotta meg a 2010-es évben. Az album utolsó száma a 'Going Home'. Talán nem véletlenül került rá utolsó zeneként az albumra, ezzel is jelezve, hogy egy producer szerzői albumának vége felé sem fáradhat el. Nos, Wave-E olyan zenét komponált a 'Going Home'-al, hogy az csak na! És talán nem szerénység azt állítani, hogy ez az album legjobb száma. Összegezve pár sorban az albumot: lehengerlő, bámulatos, szép zenékkel telített a 'The Lost Wave'! Bravó, ezt így kell csinálni, nálam 9.5/10 pontszámot érdemelte ki és az év albuma címre is nagy eséllyel száll harcba.
Wav-E - The Lost Wave
Label: Mistiquemusic Katalógus szám: MIST065
Megjelent: 2010. július 15.
Stílus: Progressive House, Progressive Trance
Producer: Branko Stojanovski (Wav-E)
Tracklist: 1. In Flight (07:56) 2. The Lost Wave (08:04) 3. Contact (08:04) 4. Planet Earth (09:48) 5. 2010 Viena M (08:25) 6. Morning Flow (06:58) 7. Hot Ice (06:47) 8. Sunset (08:16) 9. Night To Remember (08:20) 10. I Feel (07:52) 11. Beyond The Clouds (06:48) 12. Going Home (07:01)
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
Hosszas várakozás után végre megjelent a finn Miika Kuisma harmadik stúdióalbuma a 'progress of soul'. Miika azon kevés producer közé tartozik, aki száműzte zenéiből a 'cheesy' dallamokat és inkább a dalstrukturán belüli apró hangulatváltozásokkal kergeti őrületbe a hallgatókat. A fősodortól eltérő szemlélet Miika felfedező, filozófus énjében keresendő. Az, hogy vokál pop szerzeményekkel nem áll be a sorba egy kis népszerűségért abszolút szimpatikus, hiszen produkcióin keresztül amúgy sem széles rétegeket próbál megszólítani. Viszont azoknál, akik alapjában véve merengő, kiváncsi, nyitott szellemiségűek totálisan betalál ez a tipusú muzsika.
