2011. február 23., szerda

Berlin Calling – beszippant a német metropolisz

Azt már előrebocsátom, hogy nem szakmai elemzést fogtok olvasni eme bejegyzésben. A 2008-as Berlin Calling című filmről készült írások eléggé eltérően ítélik meg magát az alkotást, amikkel én nem is szállnék vitába, inkább csak a saját érzéseimet, benyomásaimat osztanám meg veletek.

Jobb később, mint soha. Már lassan három éves a film, de én még csak most tudtam megnézni. Ez azonban mit sem vesz el az értékéből. De mit is láthatunk a ránk váró szolid 106 percben?
A film rövid történetét a port.hu cikke tökéletesen summázza, így ezt most szó szerint idézném: „Ickarus a legendás berlini techno szcéna meghatározó DJ-je, az a hivatása, hogy estéről estére emberek ezreit táncoltassa és mulatassa. Egyik este azonban a megszokott porok helyett mérgező drogot kap, és egy csúnya trip után a rehabilitációs központban köt ki. Mivel albuma megjelenése késik és barátnője, Mathilde is egyre nehezebben tolerálja életmódját, komoly alkotói válságba kerül, és egyáltalán nem biztos, hogy nyugtatókkal teletömve talpra tud majd állni.”

Amikor egy rendező a dj-k és underground bulik világát próbálja megjeleníteni elkerülhetetlen, hogy a drog klisé elő ne jöjjön. Ugyanúgy szétszívja mindenki az agyát itt is, mint a Szétcsúszvában, a Trend-ben, a Human Traffic-ben és a Nesze neked Pete Tong-ban. A laikus talán ennél a pontnál le is ragad, a harcedzett filmguruk pedig már legyintenek: ez csak hatáskeltés nem más. A film főszereplőjét Ickarus-t Paul Kalkbrenner német techno legenda formálja meg. Ez hitelessé teszi a filmet, hiszen legalább olyat kértek fel, aki dj/producer a való világban is. Bár van, aki bádogarcnak titulálta alakításáért, viszont a nyers, spontán megnyilatkozásai miatt duplán életszerű a produkciója. Kinek hiányzik egy sztárszínész nyálazása és hiteltelen ugrabugrálása? Hannes Stöhr rendező ezt a dolgot ügyesen megoldotta. A sztori amellett ügyesen nevelget is, hiszen a végkifejlet pozitív: az egyre mélyebbre süllyedő zenész visszatalál a helyes útra, amelyben az őt körülvevő embereken és magán túl a zene segíti a legtöbbet. Azaz nem késő senkinek sem megváltozni, csak akaraterő szükségeltetik hozzá! Apropó zene, ezt is Paul jegyzi. Nagyon tetszetős muzsikák ezek, passzolva az adott jelenetek hangulatvilágához. Szerintem önmagukban is megállják a helyüket, s még a tánctéren is ütnek (egy-két kivételtől eltekintve).
Bár a film mondanivalója csak középszerű, a további elemek adagolásával Stöhr direktor úr mégis egy szerethető munkát adott ki a kezei közül. Én 7,5/10-re értékelném.


Berlin Calling

színes, magyarul beszélő, német zenés dráma, 100 perc, 2008

rendező: Hannes Stöhr
forgatókönyvíró: Hannes Stöhr
zeneszerző: Paul Kalkbrenner
operatőr: Andreas Doub
producer: Karsten Aurich, Hannes Stöhr
vágó: Anne Fabini


szereplő(k):
Paul Kalkbrenner (Ickarus)
Rita Lengyel (Mathilde)
Corinna Harfouch (Petra Paul)
Araba Walton (Corinna)
Rolf Peter Kahl (Erbse)
Henriette Müller (Jenny)
Udo Kroschwald (Apa)
Megan Gay (Alice)

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...