2011. február 28., hétfő

Lyrics Of The Moment Vol. 27: iiO - Rapture (Soulside Mix)



La lalala lala lalala lala
La lalala lala lalala lala

The night I laid my eyes on you,
Felt everything around me move
Got nervous when you looked my way
But you knew all the words to say

Then your love slowly moved right in
All this time all my love where you been

Mi amore don't you know
My love I want you so
Sugar you make my soul complete
Rapture tastes so sweet

Mesmerised in every way
Keep me in a state of daze
Your kisses make my skin feel weak
Always melting in your heat

Then I soar like a bird in the wind
Oh I glide as I'm flying through heaven

Mi amore don't you know
my love I want you so
Sugar you make my soul complete
Rapture tastes so sweet
Mi amore don't you know
my love I want you so
Sugar you make my soul complete
Rapture tastes so sweet

La lalala lala lalala lala
La lalala lala lalala lala

Mi amore don't you know
my love I want you so
Sugar you make my soul complete
Rapture tastes so sweet


Mi amore don't you know
my love I want you so
Sugar you make my soul complete
Rapture tastes so sweet

La lalala lala lalala lala
La lalala lala lalala lala

Ledo ébren álmodik

Már egy jó ideje ritkán ejtem ki azt a szót hogy trance. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy mostanság nagyon kevés albumról vagy hovatovább zenéről mondhatni el azt, hogy ez bizony nagyon nagy durr, vagy finomabban szólva, van benne fantázia. Viszont az állandó kutakodás néha meghozza az eredmény, és nagy ritkán bele akad az ember olyan kiadványokba is, amit ugyan nem hirdetnek agyon egyik website-on sem, de alkotója az elmaradt tapsvihar ellenére, minden gratulációt megérdemel. Aly & Fila 2008-ban megjelent 'Lost Language' című száma óta nem nagyon éreztem olyat, amire azt mondtam volna, hogy ez aztán nagy varázslat. A hetekben viszont fordult a kocka, és felfedeztem egy ifjú tehetséget, aki magát egyszerűen csak Ledo -nak nevezi. A név egy lengyel srácot takar, aki MySpace-es adatlapján saját stílusát Progressive / Trance-ként aposztrofálja. Zenéit tesztelgetve elismerően bólogat az ember. Érdekes, változatos számok. Szerintem a Navigation Records Stewart Keenan -je is hasonlóképpen vélekedhetett, mert 2009ben Ledo 'Placedo' című ep-je szintén ugyan ennél a kiadónál látott napvilágot. Aztán nem egészen egy évet kellett várni arra, hogy egy újabb kiadványt bocsásson útra a Navigation. Ez volt Ledo 'Lucid Dream' című szerzői albuma (amiről jelen cikk is szól). Bár az album a discogson trance, illletve ambien besorolást kapott, de azt meg kell jegyeznem, hogy ambient szerzemények alapja 4/4 ütemes, vagyis break-es.
A 'Walking Alone' euforikusan nyit. A következő szám a 'Daylight' nagyon dream hangulatot áraszt. Nem is értem, miért nem ez a kezdőszám?! A 'Listen' iszonyat gyors zene. Kb 142es tempóval süvít. A kiállásoknál - amiből kettő is van - egy női vokál segédkezik, ettől egészen angyali a hangulat. A 4. zene kicsit visszafogottabb, de azért a tempó itt sem hagy alább 140-nél. Egy jó kis emós uplifting trance-et kapunk. A 'Beach After Sunset' szenzációs zene. Régen nem hallottam ilyen szép trance-es, break-es ambientet! Halljuk a madarak csicsergését, a tenger morajlását, érezzük a lágy szellőt, és gyönyörűen süt a nap (ezzel együtt nemkicsit ATB -s zene). A 'Rising Sun' is mennyei. A 'Lucid Dream' album verziója a kiadvány húzódarabja. Lucid Dream magyarra lefordítva éber vagy másképpen fogalmazva tiszta álmot jelent. Nos, itt ezt megkapjuk. A 'Returning Memories' sem akármilyen zene. Struktúráját tekintve semmi elkapkodottság nincsen benne. Szépen felépített szám. Az 'After Midnight' is passzentos nóta. A 'Moments Of Change' az album másik nagy bummja. Utaztatós, inspiráló, álomszerű szerzemény. A 'For Years' is tökéletes zene. Bármelyik nívós chill out lemezre felkerülhetne! Az albumot a 'Lucid Dream' club mix verziója zárja, nagy nagy örömöt okozva a trance uplifting fan-eknek!
Bevallom őszintén, hogy én már nagyon elszoktam az ilyen gyors tempójú albumoktól, mint amilyen a Lucid Dream is. De tetszik, mert van fantázia a számokban. Az albumot 8/10re értékelném. Kiemelkedő zenék: Moments Of Change, Lucid Dream (Album Mix), Beach After Sunset, Walking Alone.

Ledo - Lucid Dream

Label: Navigation Records
Előadó: Ledo
Megjelent: 2010. szeptember 16.
Katalógus szám: NAV201003
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: Progressive Trance, Ambient

Tracklist:
1. Walking Alone (Original Mix - 05:50)
2. Daylight (Original Mix - 05:42)
3. Listen (Original Mix - 05:57)
4. Mental Euphoria (Original Mix - 06:09)
5. Beach After Sunset (Original Mix - 04:08)
6. Rising Sun (Original Mix - 07:16)
7. Lucid Dream (Album Mix - 03:49)
8. Returning Memories (Original Mix - 06:37)
9. After Midnight (Original Mix - 05:46)
10. Moments Of Change (Original Mix - 06:36)
11. Four Years (Original Mix - 04:50)
12. Lucid Dream (Club Mix - 06:18)


Lucid Dream Album preview:



Ledo - Lucid Dream (Album Mix):

2011. február 27., vasárnap

Zeneajánló: Rodskeez - Incada (Inkfish remix)

Rodskeez - Incada (Incl. Inkfish remix)
Az Ausztráliában éldegélő Rodean Roozbehani is az újgenerációs progressive house tehetségek közé tartozik. Zenéi összetéveszthetetlen stílusjegyeket viselnek magukon, melyek alapján kiérezzük a producer személyét. Bár a myspace oldalán szabadúszónak titulálja magát Rodean-unk, viszont tény, hogy a Particles label-en már nem egy megjelenést tudhat a magáénak. A legfrissebb ezek közül, azaz az Incada EP is itt jött ki.
Az Original mix inkább a deep house irányába húz. Kellemes hangképek kezdik el bombázni hallójáratainkat már az első pár taktusban. Szerintem tipikus szett elejére való felhozózene, melyben a sodró lendület és a hipnotikus dallamok együtt vannak jelen. Az Inkfish remake magasan a kiadvány legjobb átirata. Egy árnyalatnyival pörgősebb alapokon kapjuk az eredeti darab főbb elemeit, viszont mellé olyan szinticsavargatást és összhangzást kagylózhatunk, amit egyhamar tutira nem verünk ki a fejünkből. Az elmúlt időszakban az Inkfish formáció (Andreas Hermansson, Jesper Lindquist, Johan Hermansson, Mattias Lindblom) eléggé beleszürkült a felhozatalba, itt viszont megmutatták, hogy tudnak ők, ha akarnak. A Solarity remix ennek tükrében már csak puszta formalitásnak tűnik, és tulajdonképpen az is. A srácok (Alfie Granger-Howell & Nick Harriman) le se tagadhatnák, hogy az Anjunadeep húzónevei. Deep house a vidámabb fajtából, de engem még sem győzött meg. Az EP az Original és az Inkfish mix miatt 9/10-et kap tőlem.

Rodskeez - Incada

Label: Particles
Katalógus szám: PSI 1105
Stílus: Progressive house
Megjelent: 2011. február 16.
Producer: Rodean Roozbehani

Tracklist:
1. Incada (Original mix) (8:10)
2. Incada (Inkfish remix) (8:15)
3. Incada (Solarity remix) (7:03)



2011. február 25., péntek

Lyrics Of The Moment Vol. 26: Vinny Troia feat. Jaidene Veda - Do For Love (Hiratzka Downtempo Remix)


I guess you wonder where I’ve been
I searched to find love within
I came back to let you know
Got a thing for you
And I can’t let go

Some people go around the world for love
They may never find what they dream of
I came back to let you know
Got a thing for you
And I can’t let go

I guess you wonder where I’ve been
I searched to find love within
I came back to let you know
Got a thing for you
And I can’t let go

In my world only you
Make me do for love
What I would not do

2011. február 24., csütörtök

Zeneajánló: Zakat Project - Cosmogonia (Sovve Drive Mix)

Zakat Project - Cosmogonia (Sovve Drive Mix)
Hogy a férfiorientált dj-k/producerek világában nőként is lehet érvényesülni és nagyszerű dolgokat prezentálni arra a svéd Sovve aka Solveig Skoglund az élő példa. Ezúttal azonban ő csak epizód (azaz remixer) szerepre kényszerül, hiszen az eredeti matéria az enyhén goára hajazó nevű Zakat Project jegyzi. Az orosz dj duó (Oleg Belozerov és Dmitry Zhukov) 2008-ban kezdte el az ipart üzni, jómagam a belga Progrez-nél kijött Mini Pills EP-re figyeltem fel, azóta követem a munkáikat. Itt egy elég tartalmas maxiról beszélünk, hiszen 6 verziót kapunk a pénzünkért (már ha hajlandók vagyunk rá áldozni). Eli Clement egy pattogós psy, Expected Mirage pedig egy komótos prog verziót hozott össze. Az eredeti darab valóságos űrszonáta modernkori prog-ba oltva, aminek dallamvilága hajszállal átnyúl a goába. Owen Ear sípolós psy-house edit-je totál nem az én asztalom, Lunatick féle break mix valódi kuriózum, s egyben ügyes megközelítése is az alapanyagnak. S itt kanyarodjunk vissza az intróban említett Sovve remake-hez. Bámulatos, amit ez a kiscsaj összepasszintott itt nekünk: kövér, a klasszikus Coldharbour-soundot megidéző baseline, visszafogott trance-s dallamfoszlányok. Semmi sallang, minden a helyén szól, egyszerűen, de nagyszerűen. Véleményem szerint a trance-nek valahol ezen a vonalon kéne járnia. Az EP tartalmas kikapcsolódást biztosít több stílus kedvelőinek is, ezért 8,5/10-es osztályzatot kap tőlem.

Zakat Project - Cosmogonia

Label: Green Martian
Katalógus szám: GM-2010-122
Megjelent: 2010. december 7
Stílus: Trance, Break
Producer: Oleg Belozerov aka Total Harmonic, Dmitry Zhukov aka Dj Atlantis

Tracklist:
1. Cosmogonia (Eli Clement Remix) (6:49)
2. Cosmogonia (Expected Mirage Remix) (8:25)
3. Cosmogonia (Sovve Drive Mix) (7:10)
4. Cosmogonia (Original Mix) (10:15)
5. Cosmogonia (Owen Ear Remix) (5:32)
6. Cosmogonia (Lunatick Break Mix) (5:15)



2011. február 23., szerda

Zeneajánló: Narel - Run (Planisphere remix)

Narel - Run (Planisphere remix) (Green Martian)
Az angol Nick Simmons aka Narel viszonylag új arcnak számít az EDM-palettán. Persze ez nem jelenti azt, hogy ügyetlen lenne, sőt. Eddig viszont nem sikerült neki a nagy áttörés. Viszonylag kisebb kiadóknál (Olympik, Proxoz) voltak megjelenései, legújabb single-je a 'Run' egy meghatározó label-nek a Bonzai-nak a progressive zenékre szakosodott al-labelén a Green Martian-on jött ki. Ez már jelet valamit: ide csak haladó szellemű, profin összerakott zenéket lízingelnek le. Másrészt önmagában ez sem garancia a sikerre, node eme faktorról MiraculuM barátom hosszan értekezett a múltkor, amikor a zenekiadásról cikkezett.
A puszta tényen, hogy a 'Run'-ból létezik egy Original és egy Jussi Paasonen-féle Simon Templar verzió lépjünk is túl (nem azért mert rossz zenék, hanem mert nem igazán az általam preferált hangzásvilágot képviselik), és időzzünk el egy csöppet a Planisphere remake-nél. Csukott szemmel is meg tudnám mondani, hogy ennek a gyönyörűségnek igen sok köze van Mr. Laurent Véronez-hez illetve progressive-bb és sötétebb zenei énjéhez. L-Vee rögtön odakanyarít egy combos intro-t, ami villantja itt nem szarral fognak gurigázni. Aztán megkezdi masírozását egy feszes groove, amire szépen rakódnak a hangok, a stringszőnyeg és a fő melódia. Igazság szerint nincs túlbonyolítva a track, de valami hihetetlen energiát közvetít, miközben lehetőségünk nyílik a dallam esztétikai értékét is kiélvezni. Vigyázat, libabőrképzésre alkalmas hanganyag! Ez a remix 10/10, a másik kettő verzióval együtt 8/10-es release.

Narel - Run

Label: Green Martian
Katalógus szám: GM-2011-126
Megjelent: 2011. február 15.
Stílus: Trance, Progressive house
Producer: Nick Simmons

Tracklist:
1. Run (Original mix) (9:02)
2. Run (Planisphere remix) (7:56)
3. Run (Simon Templar remix) (7:10)



Berlin Calling – beszippant a német metropolisz

Azt már előrebocsátom, hogy nem szakmai elemzést fogtok olvasni eme bejegyzésben. A 2008-as Berlin Calling című filmről készült írások eléggé eltérően ítélik meg magát az alkotást, amikkel én nem is szállnék vitába, inkább csak a saját érzéseimet, benyomásaimat osztanám meg veletek.

Jobb később, mint soha. Már lassan három éves a film, de én még csak most tudtam megnézni. Ez azonban mit sem vesz el az értékéből. De mit is láthatunk a ránk váró szolid 106 percben?
A film rövid történetét a port.hu cikke tökéletesen summázza, így ezt most szó szerint idézném: „Ickarus a legendás berlini techno szcéna meghatározó DJ-je, az a hivatása, hogy estéről estére emberek ezreit táncoltassa és mulatassa. Egyik este azonban a megszokott porok helyett mérgező drogot kap, és egy csúnya trip után a rehabilitációs központban köt ki. Mivel albuma megjelenése késik és barátnője, Mathilde is egyre nehezebben tolerálja életmódját, komoly alkotói válságba kerül, és egyáltalán nem biztos, hogy nyugtatókkal teletömve talpra tud majd állni.”

Amikor egy rendező a dj-k és underground bulik világát próbálja megjeleníteni elkerülhetetlen, hogy a drog klisé elő ne jöjjön. Ugyanúgy szétszívja mindenki az agyát itt is, mint a Szétcsúszvában, a Trend-ben, a Human Traffic-ben és a Nesze neked Pete Tong-ban. A laikus talán ennél a pontnál le is ragad, a harcedzett filmguruk pedig már legyintenek: ez csak hatáskeltés nem más. A film főszereplőjét Ickarus-t Paul Kalkbrenner német techno legenda formálja meg. Ez hitelessé teszi a filmet, hiszen legalább olyat kértek fel, aki dj/producer a való világban is. Bár van, aki bádogarcnak titulálta alakításáért, viszont a nyers, spontán megnyilatkozásai miatt duplán életszerű a produkciója. Kinek hiányzik egy sztárszínész nyálazása és hiteltelen ugrabugrálása? Hannes Stöhr rendező ezt a dolgot ügyesen megoldotta. A sztori amellett ügyesen nevelget is, hiszen a végkifejlet pozitív: az egyre mélyebbre süllyedő zenész visszatalál a helyes útra, amelyben az őt körülvevő embereken és magán túl a zene segíti a legtöbbet. Azaz nem késő senkinek sem megváltozni, csak akaraterő szükségeltetik hozzá! Apropó zene, ezt is Paul jegyzi. Nagyon tetszetős muzsikák ezek, passzolva az adott jelenetek hangulatvilágához. Szerintem önmagukban is megállják a helyüket, s még a tánctéren is ütnek (egy-két kivételtől eltekintve).
Bár a film mondanivalója csak középszerű, a további elemek adagolásával Stöhr direktor úr mégis egy szerethető munkát adott ki a kezei közül. Én 7,5/10-re értékelném.


Berlin Calling

színes, magyarul beszélő, német zenés dráma, 100 perc, 2008

rendező: Hannes Stöhr
forgatókönyvíró: Hannes Stöhr
zeneszerző: Paul Kalkbrenner
operatőr: Andreas Doub
producer: Karsten Aurich, Hannes Stöhr
vágó: Anne Fabini


szereplő(k):
Paul Kalkbrenner (Ickarus)
Rita Lengyel (Mathilde)
Corinna Harfouch (Petra Paul)
Araba Walton (Corinna)
Rolf Peter Kahl (Erbse)
Henriette Müller (Jenny)
Udo Kroschwald (Apa)
Megan Gay (Alice)

2011. február 22., kedd

Lyrics Of The Moment Vol. 25: Andain - You Once Told Me

Technika III.: Mixmesiter Fusion alapfokon

Rohanó világunkban már mindenki önjelölt dj lehet, persze csak ha elég késztetést érez erre magában. Mivel rizikós egy bizonytalan projektbe anyagiakat befektetni így sokan a mixelés terén maradnak a szoftveres megoldásnál. Persze itt is van ’lifelike’ megközelítés, de a bakelit/cd lejátszót ezek sem tudják pótolni/helyettesíteni. Vagyunk néhányan, akik a professzionalitást figyelembe véve és a hibázási lehetőséget a zéróra redukálva olyan programot használunk, amiben minden opció előre tervezhető. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben a piacvezető az Ableton. Aki viszont egy kicsivel egyszerűbbre vágyik, de még sem mondana le a minőségi pre-mixek készítéséről annak meleg szívvel tudom ajánlani a Mixmeister Fusion-t, amit jómagam is használok. Az alábbiakban szeretném a program funkcióit, lehetőségeit bemutatni, hátha valaki hasznosítani tudja a tapasztalataimat. Próbálok érthető lenni, remélem sikerülni fog.

Zenék hozzáadása – az alapfelület lélektana
A telepítés után nyomjunk egy szolid entert az exe file-ra és máris elénk tárul a mixer felület. Akinek első blikkre ijesztő ne aggódjon, pofonegyszerű a használata. Kezdjük a projektünket úgy, hogy a file menüben a new playlist opcióra kattintunk. Így lesz egy üres listánk, amit a vinyónkról feltölthetünk a mixelésre szánt zenékkel. Ezt a következőképp tudjuk megtenni: File – Add files to library. A felület bal oldalán betöltődnek a muzsikák, a gép bősz számolgatásba kezd, kikalkulálja a bpm-et és a key-t is, utóbbi a harmonikus mixelés végett hasznos funkció. A jobb oldali üres részbe a kívánt zenéket behúzva indulhat a mókázás, melyek a behúzás sorrendjében jelennek meg a képernyő alján. Ezt a sorrendet változtathatjuk kényünk-kedvünk szerint, de erről majd később. Aki egy szolid mixben gondolkodik, annak a felületen (timeline rule a pontos megnevezése) az alapopcióként beállított 2 csík ’stripes’ (ebben a sávba töltődik az adott zene wav-ja) bőven elég, hiszen így 2 zene egyidejű lejátszására nyílik lehetőségünk. Én a jobb átláthatóság végett a 4-es változatot alkalmazom (a csík részre jobb kattintás az egérrel és pipálom a kívánt számot). A mixer felület alatt egy keskeny sávban találhatjuk még az úgynevezett ’song slicer'-t, amit az adott zenék vágásánál, pontos passzintásánál tudunk használni.

Formáld a saját képedre a programot
Ha ezzel megvagyunk már a gyönyör kapujában állunk. Aki be is akar azon lépni, jó, ha megfogadja a továbbiakat. A tools menüpontban található a transitions alpont, ahol belőhetjük, hogyan tegye össze a két zenét a gép és mennyi idő után keverje le (az ütemvariációk a szokásosak 8, 16, 32 stb.). Ez egy kiindulási alap, amivel később lehet/kell még bíbelődni. Van egy úgynevezett snap to beat funkció, ami mindig ütemre teszi az intro anchor-t, ami a zenében egy narancssárga vonalként jelenik meg. Tulajdonképpen ezzel lehet mozgatni a zenét, ráhúzni a másikra. Ezt azért illik kiiktatni, mivel enélkül nem tudjuk a zene kezdésének helyét milliméter pontossággal belőni, csak kockamód ütemhez igazítani. Szintén a tools menüben van olyan, hogy tweaks, itt megadhatjuk, hogy mit csináljon a progi: beatmix, no transition, vagy simple üzemmódban menjen (ha emlékeim nem csalnak a beatmix az alapkonfig). A tools pont options részét is érdemes megbuherálni. Itt a playlist fülre klikkelünk és megnézzük a tempo control for beat mixed tracks fület. Ez automatic-re van állítva, azaz minden zenét a saját tempóján játszik a program. Ez viszont nem túl előnyös, mivel a bpm eltérések miatt egy gyorsuló, lassuló szettet hozunk össze, ha ezt nem orvosoljuk. Az adott zene alatt ott a tempója, amit jobb klikket nyomva törölhetünk, vagy edit-álhatunk. Ha edit lesz a dologból, akkor csak beírjuk a kért számot és enterezünk. Ha töröljük a tempót, akkor mindig az előző tempóadatot veszi figyelembe az MM. Célszerű csak az első zene tempóját meghagyni a többit törölni, így egy sebességen szól majd az összes zene.
Ha nagy bpm különbségek vannak, az nem jó, mivel a program az eredeti tempóhoz képesti nagyobb anomáliákat sajnos kihallható nyújtással, vagy gyorsítással oldja meg. Erre a megoldást a folyamatos lassítás vagy gyorsítás jelenti. Találunk egy bpm számlálót a felületen, ami mindig az adott zene tempóját tünteti fel. Ha a kért zenét gyorsítani szeretnénk odavisszük a wav-ra az egeret és fel-le állítjuk a bpm-mutatót. A vonal alatt megjelenik így a módosított bpm szám. A program elintézi a többit. Ha 128-al kezdtük a mixet és az ötödik zene 132-es érdemes alkalmazni ezt a módszert. A 132-es zenét érdemes levenni 131-re, a kezdő muzsikát felhúzni 129-re. Az időközbe eső 3 szám alatt a tempó szépen felkúszik majd a két bpm marker között és a hangzás se lesz levegős.

Ami még nagyon fontos: a marker-ek
Ahhoz, hogy a mixünknek dinamikája legyen illik ügyesen bánni a hangerővel, a basszussal. Itt nem csavargatni kell a potit, hanem grafikusan kell megtervezni a hangerőgörbét. Ez azt jelenti, hogy a kék színű vonalra visszük az egeret (ez a hangerő vonal, ami alapból már ott van a zenében) és az add volume marker-re kattintunk. Így egy újabb kék gombóc jelenik meg, amit szabadon mozgathatunk. További gombócok hozzáadásával szépen hangosíthatjuk/halkíthatjuk zenénket. Ugyanezt eljátszhatjuk a magas (hozzáadva zöld színű vonal látszódik), közép (lila vonal) és basszus szekcióban (narancssárga vonal). Ezeket persze külön kell intézzük. A baseline görbítésre az a technikám, hogy két narancssárga gombócot teszek a vonalra. Az egyiket leviszem -10-11 közé, a másikat hagyom a 0 értéken. A másik track-en meg ugyanezt megcsinálom fordítva. Persze itt is lehet elnyújtós basszusváltást csinálni, ez csak kreativitás kérdése.

Effektek, csak haladóknak
Az effektek bemutatásától eltekintek, szinte mind használhatatlan. Anno a delay-t próbálgattam a lecsapott végű track-ek nyújtásánál, de ha túlságosan fel van tekerve a gép szolid sípolás formájában jelzi ezt, ami bosszantó lehet utólag visszahallgatva. Egyébként itt is van minden, mint a jó boltban reverb, flanger, filter stb. Ennek kipróbálását inkább már a haladóknak ajánlanám.

Munkánk gyümölcse: mixmentés
A save file opcióval elmentjük magát a projektet, ami az alapbeállításokat tárolja majd. Ahhoz, hogy teljes hosszában élvezhessük a munkánkat az export playlist to file opcióra klikkeljünk. Választhatunk, hogy wav-ban, vagy mp3-ban szeretnénk e menteni, a minőséget is variálhatjuk, illetve, hogy a progi az illesztési pontoktól trackelje-e az egyvelegünket.

Az írásomban nem törekedtem a teljesség igényére, hiszen akkor egy könyvnyi információt tudtam volna közzétenni a Mixmeister-ről. Aki e tanácsokat megfogadja már elkezdhet a programmal dolgozni, készíthet mixeket. Ha valaki MM profi felhasználó akar lenni, gyűrje sokat, tapasztalja ki és formálja saját igényeihez.

2011. február 20., vasárnap

Lapozgató Vol. 11: Hooj Choons - The Sound Of Summer

A Hooj Choons 1991 tavaszán született egy, a végét járó nagyobb kiadó maradványából kiemelkedve. Az anyacég tulajdonosához, egy önmagát halálra unó ex-bérelszámolóhoz hozzácsapódott egy egyetemi hallgató (Red Jerry), aki idejének nagy részét az angolok zenei ízlését tanulmányozva londoni acid house klubban töltötte. 1992 tavaszán a London Records segítségével sikerült is kiadni az első maxijukat. Ezzel kezdetét vette egy sikerszéria, s a Hooj Choons 1998 nyarára az egyik legkedveltebb kiadó lett.

Red Jerry 1991-ben adta kii első maxiját, ami a listákon azonnal a 13. helyre került. Nem sokkal később kapott egy demót egy - akkor még ismeretlen - Mr. Drum nevű producertől, aki aztán új nevével (Felix) és ezzel a dallal (Don't You Want Me) a listák első helyén találta magát. Eközben Jerry egy rosszul kötött szerződés következtében elvesztette az 'első Hooj'-t, de kemény munkával sikerült egy újat teremtenie, amit már abszolút saját gyermekeként tekint.
Jerry: " Elkezdtek rohanni körülöttem a dolgok, és nekem ekkor még fogalmam sem volt, hogyan kellene futtatni egy üzletet."
Tudta, nehéz lesz a kiadó profilját magasan tartani, de az első listás helyezések után többre vágyott. Szerencsére nem sokkal később egy másik tizenéves producertől, JX-től kapott demót " Son Of A Gun" címmel. Ez 17. lett a listákon és a London Records rögtön át is vette. A kis kiadó karrierje felfelé ívelt.

Már több mint hatvan kiadványuk jelent meg (ez évente kb. tízet jelent). Eddig mind bekerült a listák legjobb negyven dala közé. Ezt szeretnék folyamatosan szinten tartani.
Mostanság átlagosan 12 000 példányt adnak el egy kiadványból és a "4 dal 2 lemezen" formára specializálódtak. Ez azt jelenti, hogy egy dalból két maxi jelenik meg, oldalanként egy-egy változattal. Így a bakeliteken a legjobb hangminőséget tudják a DJ-knek biztosítani.

SOLAR STONE - THE IMPRESSIONS EP /hooj57/

Sokat kellett rá várnunk, de mindenképpen megérte, hiszen az EP Birmingham legjobbjaitól származik (Rich Mowatt, Andy Bury és Sam Tierney). A lemez leggyönyörűbb ékköve a Day by Day című track, attól függetlenül, hogy a többi remix - Red Jerry-től és Soundship-től - is érdemes a meghallgatásra. A produkció értéke az, ami megkülönbözteti az Impressions-t a bazári slágerzenéktől.



LSG - THE BLACK SERIES EP /hooj62/

A német hard-tech mester, OLIVER LIEB híres magasröptű remixeiről. Ez is ilyen, egy szenvedélyes, semmiképpen sem rideg felépítésű techno, ami nem annyira utaztatós, hanem inkább megragad és húz magával. DJ XXL: "Már egy ideje játszom a 'Train Of Through'-t, a közönség visszajelzései nagyon jók. Szerintem ez Lieb legjobb munkája, meglehetősen erős és dinamikus, igazi friss hangzású zene, amit nem lehet/kell kategorizálni.



THREE DRIVES - GREECE 2000 /hooj63/

Egy másik import kedvenc angol kiadásban, amit az elmúlt hat hónap alatt folyamatosan hallani lehetett szinte mindenhol. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez 1998 legnagyobb klubtrance slágere. Azok a DJ-k, akik régebben játszottak, ma is vadul forgatják, a darab a Creamfields-en legalább hétszer (!) ment le. Kiválóan beleillik a Hooj hangzásvilágába, a mixek közül az 'Original' és a 'Man No With Name' a csúcs. Az eredeti magas színvonalú instrumentális trance darab, forró és gyönyörű. A Man with No Name remixben nincs annyi érzelem, mint az eredetiben, kicsit keményebb, de ad egy gerincet a számnak a szőnyegekkel teli dobalap, amitől a zene energikusabb lesz. A melódia, a basszus annyira Hooj, hogy az már hihetetlen!!! Hogy lehetett-e ez a szám Top 40-es?! Hogyne, hiszen minden adott volt hozzá...



ENERGY 52 - CAFE DEL MAR'98 /hooj64/

Egy korai német szám az EYE Q-tól, amelynek Three'n One remixe tavaly nyáron Ibiza klubhimnuszává vált A Cafe Del Mar 1998-as változata a DJ Magazin százas toplistáján egy fantasztikus hetedik helyezéssel robbant be a köztudatba. A track visszhangja mind az overground, mind az underground zenét kedvelők körében nagyon jól. Minden idők egyik legnagyobb klubőrülete, amely nem hagy alább. Az elmúlt évben az LSG és a Three'n One keverték át a nótát. Az idei kiadásban olyan előadók működtek közre, mint OLIVER LIEB, HYBRID, NALIN & KANE. Mindegyik verzió nagyon állat, de az összeset magasan veri a NALIN & KANE remix, amelyben a dobalap mellett hallhatunk egy iszonyatosan jó kongaszólót is. A Hooj koncepciója, hogy olyan maxikat adjanak ki, amelyek vidámak, van húzás bennük és emellett igényesek is. Abszolút rendben van!



BILLY HENDRIX - THE BODYSHINE EP /hooj65/

Hát ez meg kicsoda? Ja, ez Sharam a Three N' One formációból. Ismét egy pumpálós club trance-szel lehetett gazdagabb az ember, ha megvette a darabot. Én nem.



MEDWAY - THE SURRECTION EP /hooj66/

Organikus, nyugodt trance három számon keresztül, egy olyan 'lebegő érzéssel' és visszatérő atmoszférikus break-ekkel, ami annyira vagány és frissítő, hogy az embervérmérséklete nem egyszerűen emelkedik meg. A lemez egy igazi szépség, különlegességei az elektro-garage és az ambient verzió, ez utóbbitól még jobban futkos az ember hátán a hideg. Tökéletes hangzás.



C.M. - DREAM UNIVERSE /hooj68/

A Taucher remixnél már meg is állhatunk, hiszen a német trance DJ ezzel a kurva jó epic darabbal hozott friss szint ebbe a zord világba. Nem tűnik túl soknak igazából, precíz ritmusok, csúsztatott basszus, egészen addig, amíg el nem érkezünk a kiálláshoz. Minden eltűnik és csak a szívszorító hegedű marad. Ezen kívül található még egy Tilt, egy Man With No Name remix, de természetesen az eredeti verzió sem maradhatott le.



DEEPER SHADES of Hooj

1997-ben a Hooj szinte mindvégig ott volt a reflektorfényben, köszönhető ez olyan remixereiknek, mint például a Nalin & Kane. A fantasztikus és melankolikus Lustral-féle Everytime ugyanúgy toplistás, mint a Cafe Del Mar, vagy akár a Beachball. A válogatáson felfedezhetünk még néhány trance-et, például az LSG, a Marmion, vagy a Lost Trible előadásában. Egy biztos: sem a Deeper Shades válogatássorozat, sem a Hooj kiadványai nem hiányozhatnak a trance DJ-k ládájából.

Hooj Choons Discography

szöveg: Sylvie, Blackman,
Forrás: FREEE Magazin / 1998. 11.

2011. február 19., szombat

Miika Kuisma szentenciája zenében megfogalmazva

A finn tehetség Miika Kuisma 2007-ben készített nekünk egy briliáns kis albumot Sententia címmel, ami zenei összetettségével, valamint az album sokféle stílusával a szerző tehetségéről sok minden elárul. Az albumon annak ellenére, hogy többféle zenei stílus is megtalálható hangulatilag mégis nagyon egységes. A szerzemények valahol a progresspsy és a progressive trance határán mozognak, amit Miika egy kis dark feelinggel fűszerezett meg. És bár az alkotások között az ambient valamint a break stílust is megtaláljuk, de ezek inkább csak összekötő elemként dominálnak az albumon, és csakis kizárólag az egységet erősítik. Viszont az előbb leírtak mellett, további két dolgot is fontosnak tartok megemlíteni itt a bevezetőben, az egyik az album borítója, a másik pedig a Mastering. A legelsővel kezdem. Mint ahogy az láthatjuk az album borítója nem lett túlbonyolítva, nincsenek rajta csilli-villi betűk, kommersz felíratok, mégis tökéletesen érzékelteti az album hangulatát. A kevesebb néha több, ezúttal duplán érvényesül. A másik amiről még szót kívántam ejteni az a master, mert úgy érzem mostanság gyakran találkozunk olyan kiadványokkal, ahol ezek a munkálatok elmarad(oz)nak, pedig ez egyáltalán nem elhanyagolható tényezőként játszik szerepet egy album értékelésénél. Sokszor nem is mondjuk ki egy-egy album, vagy maxi kapcsán , hogy valami gond van, de azért érezzük a hanganyagon, hogy nem olyan szépen szól. Nos, ezen az albumon hála az istennek mindegyik zene szépen , egységesen szól, ugyanis Peter De Wagter masteringes szakember profi utómunkálatokat végzett, és mindent jól beállítgatott.
Az album első szerzeménye egy ambient szám. A 'Dimensional Shift' utat nyit előttünk egy számunkra eddig teljesen ismeretlen dimenzióba. A 'Where I Am' -mel egy szentélybe lépünk, ahol egy csodálatosan szép, a természet lágy rezgéseivel megbolondított érzés kap el bennünket. Szép, finoman kidolgozott dallamok járják át hallójáratainkat, olyan mintha egy fantázia világba járnánk és körülöttünk angyalkák repdesnének. Aztán egy kis csend érkezik. Kissé baljós hangulat kerekedik felül, mégis lágy szellő futkározik. 'Trying My New Wings' egy elképesztő 4/4-es shadow miliőben úsztatja a légkört. 'Without My Past' mesebelien szól. Effektek cikáznak ide-oda, aztán az ambientes intró után trancebe váltunk. 'Cloud Surfing' -gel a levegőbe emelkedünk. Az 'It’s a New Day' emberfeletti zene. Tényleg a szó szoros értelembe véve az! Amilyen rövid, olyan gigantikus. A kedvencem mégsem ez a zene, hanem aminek előkészítette a terepet. Az 'One Morning by the Riverside' szerény véleményem szerint az album legjobb darabja, bár kissé monoton, de annyira összetett, és szép darab, hogy szerintem sokan felkapjátok majd a fejeteket. A 'Take Another Look'-ot Miika Kuisma, vagyis a szerző újraértelemzésében tesztelhetjük. Nagyon szép zene. Az album másik gigászi zenéje - a szintén finn származású Cristal Snow -val készített - 'Till The Dawn' című szerzemény. Ezt a zenét elég egyszer meghallgatni, rögtön beleszeretsz. Ahogy a nyers vokál ráúszik az alapra az maga a varázslat. Az elektrós feeling meg hab a tortán. A tizedik zene felvezetőjétől a hideg is kirázott. Nagyszerű zene a 'One Step Step Behind The Mankind'! Maximum respect!A 'Break Away' -t kissé nyers alapja miatt az előző zenékhez képest kicsit kocka darabnak érezzük. Viszont Karen Ires vokálja tökéletesen ellensúlyozza mindezt. Ez is 10/10es remekmű. Az 'Arriwal' - mint ahogy azt a bevezetőben is írtam - egyike azon számoknak, melyek a zenék közötti tökéletes hangulati átmenetet biztosítják. Az 'Arriwal' és a 'Time To Fade' két ambient zene. Mindkét zene gyönyörű.
Összegezve a dolgokat, minden bátortalanságom ellenére nyugodtan merem állítani, hogy a 'Sententia' a világ egyik legszebb és legjobban összerakott szerzői albuma az EDM szcénán belül! Több, mint egy album, ez egy életérzés amit képvisel. Éppen ezért tőlem a maximális pontszámot kapja (10/10).


Miika Kuisma - Sententia

Label: ZYX Music
Katalógus szám:ZYX 20834-2
Ország: Németország
Megjelent: 2007. december 7.
Stílus: Trance, Breaks, Progressive Trance, Ambient
Producer: Miika Kuisma

Tracklist:
1. Dimensional Shift
2. Where Am I
3. Trying My New Wings
4. Without My Past
5. Cloud Surfing
6. It’s a New Day
7. One Morning by the Riverside
8. Take Another Look (Miika’s Lost Method Mix)
9. Till The Dawn (ft. Cristal Snow)
10. One Step Step Behind The Mankind
11. Break Away (ft. Karen Ires)
12. Arrival
13. Time To Fade







Lyrics Of The Moment Vol. 24: ATB feat. Heather Nova - Feel You Like A River

2011. február 18., péntek

From the background 6: Barry Gilbey

A 'From the background' sorozat hatodik epizódjához érkezett, melyben egy szupersztár tálentumú, de szerény EDM-munkást fogunk bemutatni, aki nem más, mint Barry Gilbey Sheffield-ből. Gilbey producerként eléggé ismert név a progressive house szcénában, hiszen olyan projectek fűződnek a nevéhez, mint a Mara, Hyperion, Pappa & Gilbey és a Fingerfest INC, nem mellesleg az 1997-ben gründolt Choo-Choo Records alapítója (feleségével Sarah Whittaker-Gilbey-vel közösen). A label a szcéna zászlóshajója lett, amely rendszeresen delegált release-ket a méltán világhírű Global Underground válogatásokra. Gilbey-t a label és a Mara formáció sikere kapcsán számtalan helyre invitálták fellépni a világban, pörgetett már Miami-tól kezdve Moszkván át Budapestig és Hong Kong-ig szinte mindenhol. Hogy miért nem lett belőle egy Sasha-Digweed kaliberű figura? Ezt talán csak ő tudná megmondani, tény, hogy sokat köszönhetünk neki.
Mara-ként (feleségével kiegészülve) több nagy dobásuk volt, így a 'One', a 'Latheral horizon' és a 'Fall from grace' és első és eddig egyetlen LP-jük a 'If you only knew' is a felejthetetlen kategóriába sorolható. Még jómagam is azt hittem, hogy ő is az ezredforduló fityfenéjében szendved, azaz egy igencsak sikeres időszak után a zenei trendek változásával felhagyott a producerkedéssel, dj-zéssel (csak pár név, aki így tett: John Johnson, Van Bellen, Ian Ossia - utóbbi ismét visszatért), pedig nem. Egy hosszabb stop után tavaly ősszel ismét beindultak, D Ramirez-zel és Steve Edwards-szal közösen hozták össze a 'Keep us together'-t, amit a Toolroom-nál állítottak hadrendbe. Emellett official website-jükon rendszeresen megtalálhatjuk aktuális podcast-jukat, szóval az élet nem állt meg Mara-éknál.
A másik fontos kollaborálás, amit meg kell említenünk, amikor Gilbey és az ausztrál származású Anthony Pappa egyesítették erőiket. Két party hymn fűződik a nevükhöz: a 'Skindeep' 2000-ből és az 'Ortygia' 2004-ből (utóbbiból főleg a Wrecked Angel féle break verzió adta az érzést, de azt nagyon). Persze semmi sem tart örökké 2004-ben a két fenegyerek útjai elváltak egymástól (gyanítom Pappa egyre bokrosabb teendői miatt). Barry-nek még két további emlékezetes megmozdulása volt: Dean Mariott oldalán Fingerfest INC néven az 'Autoporno' 2002-ből, és Hyperion-ként szintén ugyanebből az esztendőből a 'Heavens calling'.
Ezeket a zenéket hallgatva egy jóízű időutazásban lehet részünk, másrészt konstatálhatjuk, hogy Gilbey bácsi tényleg megkerülhetetlen része a progressive house történetének.

2011. február 17., csütörtök

Zeneajánló: Pete Heller - Nu Acid (Robert Babicz Remix)

Pete Heller - Nu Acid (incl. Robert Babicz Smiling Remix) (Bedrock)
Bár nem idei darab, de mindenképp szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Bedrock 93-as sorszámú EP-jét, amit a nagy öreg Pete Heller követett el. Mint, ahogy az oly sok kiadóval megtörtént a zenei trendek változásával mindenki igyekezett lépést tartani, ez az állítás természetesen a John Digweed nevével fémjelzett, a prog house szcéna doyenjeként számontartott Bedrock label-re is igaz. A tech-esebb, minimalistább house-ok kaptak nagyobb publicitást, sokunk nagy szomorúságára.
Visszatérve a jelenhez Pete Heller-t azt hiszem nem kell bemutatni, hiszen a house szcéna egyik emblematikus figurája, akinek nevéhez számtalan underground partihímnusz fűződik. Jelen esetben egy másik EDM-hős is beszállt a buliba, őt úgy hívják, hogy Robert Babicz. Kettejük találkozása felfogható akár a stílusok vagy „világok” harcának is, hisz Pete a house fenegyereke, Robert pedig köztudottan vaskos techno háttéréről ismert (gondoljunk csak például Rob Acid-ként való ténykedésére).
Az Original mix számomra nem sok vizet zavar, egy könyned stílusgyakorlat, amiben kb. annyi minden történik, mint a '90-es évek közepén dívó acid house zenékben: a Roland TB 303-asok csiripelnek, alatta pedig egy konstans dobalap diktálja a tempót. A szenzáció a Robert Babicz remixnél ér utól bennünket. A maga 124 BPM-ével nem a legpörgősebb zene, gondolnánk, de az első pillanattól kezdve a harapós groove és a savas hangok adnak egy lendületet az egésznek. Ellenpontként egy nagyon komoly deep house-os beoltás jön, ami tutira meggyőzi a könnyedebb hangzás szerelmeseit is. A gyengébb original miatt kap csak 8/10-et tőlem a kiadvány.

Pete Heller - Nu Acid

Label: Bedrock Records
Katalógus szám: Bed93
Megjelent: 2010. szeptember 22.
Stílus: Techno, Acid

Tracklist:
1. Nu Acid (Original Mix)
2. Nu Acid (Robert Babicz Smiling Remix)

2011. február 15., kedd

Lyrics Of The Moment Vol. 23: Tukan - Wonder Of Life (Chillout Mix)

Love is the place where we came from
Created in passion, and harmony
And why can't we live with this love?
Together.. in humanity

When daylight surrenders into twilight
And ten billion stars light up the night
We are all apart of this great wonder
And Earth keeps on spinnin' in the light

Take one look at what's around you
It's all apart, of who you are
Love is what makes you stronger
No matter.. near or far

When daylight surrenders into twilight
And ten billion stars light up the night
Everyday is a miracle, a wonder
And Earth keeps on spinnin' in the light

Ohh.. ohh..

When daylight surrenders into twilight..
And ten billion stars light up the night..

Everyday the world keeps on movin'
Surely it wants, and wait for you
So you better enjoy what you're doing
Every second, every minute, every hour, of the way..

When daylight surrenders into twilight
And ten billion stars light up the night
Everyday is a miracle, a wonder
And Earth keeps on spinnin' in the light

When daylight surrenders into twilight
And ten billion stars light up the night
We are all apart of this great wonder
And Earth keeps on spinnin' in the light..

2011. február 14., hétfő

Elfsong: "Számomra a zene az abszolút szabadságról szól

Hölgyeim, és Uraim (pergődob kíséret)! Van szerencsém bejelenteni a blog eddigi legütősebb interjúját, amit Elfsong aka Kertész Krisztián adott hőn szeretett oldalunknak. Elfsong elmeséli furcsa névválasztásának történetét, megemlékezik kezdeti szárnybontogatásairól, virtuálisan a studiójába is elkalauzol bennünket, valamint leszedi a keresztvizet a klubokban domináló deep-tech house mániáról.

DZ: Hogyan mutatkoznál be öt mondatban azoknak, akik még nem hallottak rólad? Az Elfsong név hallatán nálam a fantasy-k világa ugrik be egyből. Innen ered a névválasztásod?

E: Üdv! Azt kell, hogy mondjam, jó az asszociációs képességed. A művésznevem eredete elég egyszerű: óriási rajongója vagyok a klasszikus fantasy művészetnek. Annak idején rengeteg időt töltöttem ezekben a fantázia világokban a számítógép előtt ülve vagy éppen különböző könyveket olvasva, így nem csoda, hogy a saját képzeletem, illetve ihletem egy jó része innen származik. Manapság már nem nagyon jut időm ilyesmire sajnos, de annyi baj legyen, azt hiszem egy életre való inspirációhoz jutottam már így is. Maga az Elfsong név egyébként tulajdonképpen nem sok mindent jelent, de annak idején valamiért megtetszett, aztán meg rám ragadt. A saját zenéim címének megválasztásakor is szeretek hasonló forrásokból meríteni, ki nem állhatom a hétköznapi elnevezéseket, amiből 12 egy tucat.

DZ: A kezdetekhez képest zeneileg honnan hová fejlődtél? Mely darabok/előadók voltak rád nagy hatással?
E: Na, igen, a kezdetek. A legelső szerzeményeim még javában sötét, tribal beütéssel fűszerezett progressive house zenék voltak. Aztán szép lassan elmozdultam egy másfajta irányba, hogy úgy mondjam, és elkezdtem dallamosabb, érzelmesebb töltetű zenéket készíteni. Manapság egy kicsit megint más irányba próbálok haladni, szeretnék minél inkább a tánctéren is jól működő, élőben lejátszható zenéket készíteni, de persze az útközben felszedett dallam-orientáltság már megmarad. Az idők folyamán rengeteg előadó volt rám kisebb-nagyobb hatással, de a nevek jönnek-mennek, így nehéz lenne bárkit is kiemelni. Sokszor van úgy, hogy aki 4-5 éve a kedvenceim közé tartozott, az manapság megbotránkoztatóan gyenge zenéket produkál, vagy rég eltűnt a süllyesztőben, akiért pedig most vagyok oda, elképzelhető hogy ugyanennyi idő elteltével sehol sem lesz már. Vannak persze örökzöld zenék, amiket bármikor szívesen újra és újra előveszek, mert nem tudom őket megunni sok-sok év elteltével sem.

DZ: A Style Clash név is téged takar. Ez mennyiben másabb project, mint az Elfsong-ként képviselt vonal?
E: A kérdésed egészen időszerű, ugyanis pont néhány héttel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a Style Clash projektet befejezettnek, lezártnak tekintem. Ez a név jelentette volna egyébként a keményebb, technósabb vagy elektrósabb vonalat, míg az Elfsong projekt kifejezetten egy progisabb, deep-esebb hangzás jegyében született. Mára persze a dolgok rendesen megváltoztak, mindenesetre egyelőre minden erőmmel az Elfsong projectre koncentrálok, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy később újra felvegyek egy másik nevet, más fajta zenékhez. Azonban ha így is lenne, jobban szét kell választanom a különböző fedőneveket mint azt a múltban tettem, különben nincs túl sok értelme.

DZ: Aeron Aether-rel (Sylleptica, Empyria, Kaivalya) sok közös munkátok jelent már meg. Hogyan néz ki egy stúdió session nálatok? Ellátogattok egymáshoz, vagy mindenki a saját otthonában csiszolgatja a részleteket, majd elkülditek azt egymásnak?
E: Sajnos elválaszt minket a földrajzi távolság, így még nem volt alkalmunk személyesen találkozni, de ami késik, remélem nem múlik. Addig is a világháló adta lehetőséggel élve tudunk együtt dolgozni: legtöbbször valóban oda-vissza küldözgetjük egymásnak az ötleteket, félmegoldásokat, mígnem valakinél összeáll a teljes kép, ez változó. Aztán a végén a hangmérnöki tevékenységeket Aeron végzi el, ez inkább az ő területe. Jó vele együtt dolgozni, mert kreatív ember, és félelmetesen jól bánik mind a dallamokkal, mind a ritmusokkal, így sokkal inkább az idő hiánya az, ami általában hátráltat a közös munkánál, mintsem bármi más.

DZ: Ha lehetne választanod, kivel dolgoznál együtt, illetve kinek a munkáját remixelnéd szívesen?
E: Nagyon szívesen dolgozok bárkivel, akiben elég kreativitást és a megfelelő hozzáállást érzem ahhoz, hogy végeredményben valami különlegeset tudjunk letenni az asztalra. Számomra érdektelen, hogy az illető egy nemzetközileg is elismert „sztár”, vagy esetleg egy szárnyait bontogató lelkes amatőr (mindkét csoportból kerülnek ki ugyanis remek, és csapnivaló zenészek is). Ha megkeresnek egy együttműködés, vagy remix reményében, kizárólag az illető zenei tevékenysége az, ami meghatározó. Szerencsére, ahogy szép lassan halad előre a saját szekerem, úgy van lehetőségem egyre inkább tehetséges, ügyes emberekkel együtt dolgozni, így ezen a téren nem panaszkodhatok.

DZ: Milyen technika áll rendelkezésedre a stúdiódban? Melyik az a plugin/software/hardware, amitől semmiképp sem válnál meg?
E: Valószínűleg rémes egy közhely, de akkor is igaz: valójában nem az számít, hogy mid van, hanem hogy hogyan tudod használni. Sok kezdő producer beleesik abba a hibába, hogy azt hiszik, ha tengernyi pénzt költenek felszerelésre minden adott lesz a jó zenékhez, pedig ez közel sem elég. Félreértés ne essék, a zenélés alapvetően nem olcsó mulatság, de pusztán az anyagiak nem fogják meghozni a várt eredményeket. Jómagam egy egyénileg épített pc-vel dolgozok, illetve egy majd 20 éves lehallgató rendszerrel. Talán viccesen hangzik, de akkoriban még anyagból csinálták a műszaki cikkeket, illetve nem dúlt a házimozi őrület, így aztán olyan hangfalakat és erősítőket gyártottak, amelyek nem színezték szanaszét a rajtuk átmenő hangot, ellenben gyönyörűen, kristálytisztán szólnak. Vannak persze ma is ilyen eszközök, csak éppen árban akár 10-20-szoros nagyságrendi különbségek is lehetnek. Egyébiránt jelenleg csak szoftveres szintikkel dolgozom, de tervben van egy-két „vas” beszerzése is a nem túl távoli jövőben. Úgy érzem most már elég érett a tudásom ahhoz, hogy néhány komolyabb hangszer beszerzése ténylegesen a zenéim előnyére váljon és ne csak egy felesleges kiadást jelentsen. A lehető legkomolyabban üzenném ezúton is bárkinek, aki ezt az interjút olvassa és zenélésre adná a fejét: előbb tanuljatok meg jó zenét írni (akár) ingyenes szoftverekkel, mert amíg nem megy, nem fog segíteni semmiféle méregdrága felszerelés, sőt ami azt illeti, még ronthat is a helyzeten.

DZ: Az általunk meginterjúvolt embereknek mindig nekiszegezzük a következő kérdést: véleményed szerint melyik hangzás/stílus fog dominálni a zenei piacon illetve a klubokban 2011-ben?
E: Úgy gondolom, hogy az elektronikus zene elkommerszesedése, és a mainstream-be való beolvadása idén is folytatódik majd. A központi szerepet azt hiszem továbbra is a primitív, jellegtelen deep-tech house zenék játsszák majd, sajnos nem látok sok esélyt rá, hogy a közeljövőben ez változzon. A véleményem ebben a kérdésben az, hogy sikerült jó alaposan elcseszni az emberek ízlését, és a vicc az egészben, hogy ezzel a kijelentéssel sokszor olyanok értenek egyet, akik talán a leginkább felelősek a kialakult helyzetért. Aztán persze, hogy kinek mi a jó, az már eléggé szubjektív, az én szemszögemből sajnos az egész történet már elég régóta mélyponton van, de biztosan vannak, akiknek tetszik ez az irány.

DZ: A magyar producerek egyre több pozitív visszajelzést kapnak munkáikkal kapcsolatban külföldről. Szerinted lehetünk-e központjai bármilyen zenei kezdeményezésnek, amit mások később importálhatnának tőlünk?
E: Nos, nem szeretnék senkinek a lelkébe gázolni, de az az igazság, hogy nem különösebben foglalkoztat ez a kérdés. Számomra a zene, mint olyan mindig is az abszolút szabadságról, a kicsinyes korlátokon való túllépésről szólt, effektíve elmosva ezzel az országhatárokat. Nekem nem okoz nagyobb örömöt egy magyar producer vagy dj sikere, mint bárki másé. Ha meghallok egy kiemelkedő zenét, az utolsó kérdés ami foglalkoztat az, hogy melyik nemzet szülötte a szerzője. Természetesen sok tehetséges producer van Magyarországon, de az egészet elvből nem versenyként fogom fel, így annak sincs túl sok értelme, hogy az a hazai felhozatalt a külföldihez hasonlítsam. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak a többieknél, illetve itthon is rengeteg a túlsztárolt, álszenzációkkal a köztudatba pumpált egyén, akik alapvetően elveszik a lehetőséget mások, arra érdemesebbek elől. Sajnos ez általános jelenség, mindenhol így van, azonban mivel kicsi ország a miénk, és rengeteg a wannabe dj/producer így elég erősen érezhető/észlelhető a dolog.

DZ: Min dolgozol mostanság, és milyen megjelenésekre számíthatunk tőled a közeljövőben?
E: Az igazat megvallva: elégedetlen vagyok a tavalyi teljesítményemmel. Amilyen kevés megjelenésem volt akkor, olyan sokat szeretnék idén. Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem megy –e a mennyiség a minőség rovására, de szerencsére itt szó sincs erről. Az előző esztendőben sem az ihlet, sokkal inkább az idő hiánya az, ami rányomta a bélyegét a zenei munkásságomra. Ezért azt hiszem, idén megpróbálok jóval több időt szakítani a zenélésre, mert ötletem az van rengeteg, csak meg kellene valósítani őket. Több, különböző zenén is dolgozom most párhuzamosan, hogy némi konkrétummal is szolgáljak: egyfelől Aeron-nal dolgozunk egy közös EP-n a Proton Music számára, ami bár lassan halad, de egyszer majd csak elkészül, és azt hiszem, bizakodhatunk a sikerében tekintve, hogy eddig akárhányszor összeálltunk a Protonnal, az mindig jól sült el. Aztán van egy muzsika, amit még ugyan tavaly írtam, de most tavasszal, vagy a nyár elején fog egy neves külföldi lemezlovas mixalbumán megjelenni. Lesz belőle egy chill out változat, és nem sokkal később egy maxilemez is néhány remix kíséretében, de erről egyelőre többet nem árulhatok el Végül, de nem utolsó sorban, idén sokkal több saját szerzeményt szeretnék megjelentetni. Az utóbbi években könnyen kialakulhatott egyesekben az a kép, hogy én amolyan „remixer” vagyok, mert sajnos a múltban nehezen tudtam nemet mondani a remix felkéréseknek, azokból pedig nem volt hiány egy percig sem. Nemrég azonban elhatároztam, hogy mostantól ez másképp lesz, úgyhogy meghatározatlan ideig csak a különleges felkérésekre mondok igent, ehelyett a figyelmem és időm nagy részét a saját zenéimre szeretném fordítani, azt hiszem éppen ideje már.

Néhány Elfsong zene és remix memoriter gyanánt!





















2011. február 12., szombat

Szeretnéd kiadni a zenéd, de nem tudod hogyan? Íme néhány jó tanács!

Az alábbi írásom célja tulajdonképpen az, hogy akik semmit nem tudnak az elektronikus zenék digitális úton történő értékesítéséről, azoknak valamilyen információs kapaszkodót próbáljak meg nyújtani. Mivel nincs két ugyanolyan eset, két ugyanolyan kiadó, nyilván csak hozzávetőleges dolgokat fogok tudni mondani, illetve javarészt arról beszélnék, hogy JELENLEG hogyan történik egy átlagosan felépített progresszív house kiadvány kiadása, hiszen ez picit máshogy nézett ki akár egy éve is, illetve nyilván egy év múlva sem lesz ugyanilyen.

Az elmúlt egy-két évben a különböző közösségi alapon szerveződő oldalak jelentősége robbanásszerűen megnőtt a promócióban is. Az általános közösségi oldalak közt a zenészek korábbi elsődleges bázisa, a Myspace a kútba zuhant, a Facebook viszont teljesen átvette a hatalmat, illetve mára kihagyhatatlanná vált az olyan tematikus oldalakon való részvétel is, mint például a Soundcloud. Tegyük fel, hogy kezdő producerek vagyunk, akiknek legutóbbi prog zenéjére mondjuk már két különböző, a stílust rendszeresen hallgató ember is elismerően bólintott, és azt mondta, megüti a nemzetközi mércét az anyag. Nos, akkor itt az ideje picit felépíteni magunkat. Alap a már említett Facebook- és Soundcloud regisztráció, illetve ha lemezlovasi babérokra is törünk mellékesen, akkor Mixcloud, Podomatic vagy hasonló podcast-oldalakra való regisztrálás. Még a Resident Advisor jut eszembe hirtelen, mint olyan hely, ahol tudunk így vagy úgy, de arculatot építeni.
Ha ezekkel az alapokkal készen állunk, nem ártana arra sem felkészülni, hogy ideális esetben több száz megákat kell elérhetővé tennünk viszonylag privát úton, gyorsan és megbízhatóan.
Erre melegen ajánlom a Dropbox-ot, de mindenképpen olyan megoldással próbálkoznék, ahol direkt módon lehet linkelni, nincs az a kiadó, aki végig fog nyomni, vagy perceket fog várni az ismeretlen demonkért egy Rapidshare oldalt. A közvetlen csatolás remélem, eszünkbe sem jut, ezt már tíz éve is azonnali kiátkozással büntette mindenki.

Adott tehát egy fasza kikevert demo, 320 kbps-es mp3-ban full verzióban, ugyanaz wav-ban, mellette nem árt ha be van tárazva egy 16 vagy 24 bites kompresszmentes wav, lehetőleg -3db körüli limittel, hogyha majd a jövendőbeli kiadónk szeretne maszterelni egy jót, akkor legyen mit elküldeni. Különösen optimisták összedobhatnak egy remix pakkot is, ebben átlagos esetben van kb. 5-10 wav sample a zenénkből, illetve a főbb zenei témák midi file-ban, hogy ne kelljen a különböző szoftverek miatt vért izzadnia bárkinek is. Készen vagyunk, hol a kiadó?

Ahhoz, hogy eldöntsük, milyen kiadót keressünk, először is nem árt, tudni, hogy hozzávetőlegesen mit is csinál egy kiadó a zenénkkel. Ha tudjuk, mit csinálnak, könnyebb picit utánajárni, hogy vajon jól csinálják-e, illetve a kapcsolatrendszereket sem árt feltérképeznünk. Ezek mind fontosak lesznek a választásunk meghozatalakor. A helyzet az, hogy gyakorlatilag a legtöbb kiadó jelenleg sublabel-e egy nagyobb óriásnak. Például a trance legnagyobb óriása jelenleg az Armada, 28 szublabellel, melyek így ránézésre a trance piac elég jelentős részét le is fedik. Nem vagyok bennfentes, de ilyen esetben gyakran az történik, hogyha a fő label-nek küldünk demot, azt megfelelő minőség esetén beleömlesztik a saját kis demopool-ba, ahol a 28 sublabel felelős személyei halászgatnak kiadandó muzsikák után. A gyűjtőlabel-ek bombázása tehát az első lépésünk kell, hogy legyen, noha vannak hátrányai is, például hogy sok bába közt elvész a gyerek, de erre is lesz megoldásunk. Tehát gyűjtőlabel-ek. Progresszívebb stílusban ilyen a Proton Radio köré épült hálózat közel 70(!) sublabel-lel, melyek döntő súllyal szerepelnek a különböző promopool-okon, de erről majd később. A Bonzai Progressive a progresszív és a trance közt egyensúlyoz javarész, 12 sublabel-lel a Baroque 15-20 között járhat. Még a kisebb kiadók, mint a Carica vagy a Mistique is üzemeltet 5-6 subalbel-t, hogy minél több zenét tudjanak szerződtetni, és nyilván pénzt csinálni belőlük. Tehát első körben gyűjtőlabel-ek e-mailjét bombázzuk a demoval, majd ha nincs válasz mondjuk 2 héten belül, akkor jöhet a milliónyi sublabel, szépen egyenként. De hogy a fenébe különböztessük meg mondjuk a Proton 70 sublabel-jét egymástól?

A válasz: az ismertségük és a promopool-okon való aktivitásuk lesz a döntő szempont. Ez a két tényező lesz az, amely igazán segíteni fog abban, hogy a kiadványunk kihozza magából a lehető legtöbbet. Mik az a promopool-ok? Teljesen zárt vagy pénzre nyíló promóciós oldalak, ahová a kiadók 1-2 hónappal a megjelenés előtt feltöltik a kiadványaikat, és ahonnan az érdeklődő lemezlovasok ingyen letölthetik a szerzeményeket némi kötelező komment ellenében. Mivel ezt általában akkor teszik meg, ha tetszik amit hallanak a lejátszójukban, ezt nevezik és szerepeltetik a kiadók support-ként. Tehát ha Gipsz Jakab letölt egy promo cuccot, odaböfögi, hogy cool, akkor amennyiben Gipsz Jakab egy ismertebb név, akkor hamarosan találkozhatunk azzal a kiadvány ajánlójában, hogy supported by Gipsz Jakab.

A totál zárt belsős promopool-okról sok infóm nincs, a nyitottabbak közül messze a legfontosabb a progresszívebb zenék világában a Vipultima. Ez egy zárt pool, a kiadók külön-külön invitálhatják meg a saját oldalukra azokat az embereket, akiknek szeretnék eljuttatni a zenéjüket. Aki nincs itt, az bizony kellemetlen lépéshátrányba kerül. Szerencsére a fenn lévő minden zenéről automatikusan youtube video is készül, illetve ha beütjük google-ba a kiadó nevét és a Vipultima kombót, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy mit is villant a kérdéses kiadó az adott platformon.
A másik alap pool a Releasepromo, ide pénzes a bejutás, illetve ha jól emlékszem, igazolni kell, hogy valóban lemezlovas az illető, de a részletek most nincsenek előttem. Amire kíváncsiak vagyunk, az úgyis a charts menüpont, ami elérhető az egyszeri arra járó számára is. Eleve érdemes rákeresni a search menüponttal, hogy a kiadónk jelen van-e itt, ha nincs, akkor újra szomorúak leszünk. A lényeg a charts menüpont, ha egy kiadó nagyjából a top30-ba be tudja juttatni egy kiadványát, akkor kijelenthető, hogy van irántuk némi érdeklődés. Még a Mypromopool jut eszembe, ami ismertebb pool, a népszerűségük viszont csekélyebb az előző kettőnél. Ez főleg azzal magyarázható, hogy ez a legkevésbé zárt, a preview-k mindenki által hallhatóak, ezért a kiadóknak állandóan vágniuk kell a lejátszóba kerülő zenéket, ha nem akarják, hogy ügyeskedő kezek hipp-hopp lelopják a player-ből a két hónap múlva megjelenő kiadványukat. Hangsúlyoznám: attól, hogy egy adott, progresszív house-ban utazó kiadó nincs ezeken a pool-okon, attól még lehet saját bejáratott, kitűnő belső promo rendszerük, amelyek miatt nincs szükségük ezekre az eszközökre.

A népszerűség szintén nehezen mérhető, javaslom, hogy a Facebook-on csekkoljuk le, hogy hány ismerőssel/rajongóval/klubtaggal rendelkezik valami, és ehhez viszonyítsuk elvárásainkat velük szemben. Nagy ráhagyással azt tudom mondani, hogy akinek az üzenetei nem jutnak el minimum 500 emberhez, attól (hacsak nem valamilyen ismert húzónév vadiúj label-e) ne várjunk sokat, az ideális eset valahol 2000 fő felett kezdődhet.

Ezek alapján már körvonalazódhatott, hogy milyen kiadók jönnének szóba az agyroppantó progi kiadványunkhoz. Ha eddig nem történt meg, irány a Beatport és keressünk rá a delikvensre a label-ek között. Ha nincsenek is fenn, akkor fuss! Ha fenn vannak, hallgassunk bele a kiadványaikba, próbáljuk megállapítani, mennyire passzolna oda a mi zenénk. Nézzük meg a megjelenési dátumokat, ebből látni fogjuk hogy mennyire sűrűek a kiadványok, és milyen rendszerességűek. Általában a heti-kétheti rendszerességű kiadások esetén lehetünk a legnyugodtabbak.

Mi legyen az e-mailben, amivel bombázzuk a kiadókat? Először is eszünkbe ne jusson cc-vel küldeni a mail-t, azonnali kuka a jutalma. Sőt, ennél tovább megyek, és azt mondom, egyszerre csak egy kiadóval kontaktoljunk, és minden levelünk után hagyjunk egy hét szünetet a választ várva. Ha nem jön, lépjünk tovább. Levelünk tartalmazzon közvetlen linket a teljes, 320 kbps-es mp3-hoz, és írjunk mindenképpen néhány szót magunkról, esetleges korábbi kiadványainkat is megemlítve. Egymás közt szólva, mindig az első kiadás megy a legnehezebben, onnantól legalább van mit referandumként használni.

Mire számítsunk úgy egyáltalán, ha valaki szerződtetni szeretné a zenénket? Pénzre ne. De komolyan. Az ugyanis nincs. Illetve persze van, a szerződések szerint az eladásuk után a kiadóhoz befolyó (!) pénzek 50-70%-a lesz a miénk. A kiadókhoz a boltoktól pedig csak az összegek 50-90%-a érkezik, nagyobb boltoknál ez ugye inkább az 50-hez közelít. Közelítő értékben tehát minden eladott dollár után 25 cent jár nekünk, a remixekbe most nem mennék bele, ott még ennél is nagyobb szórások szoktak lenni. Pénzt tehát nehezen fogunk ebből látni, noha nem lehetetlen, ha kellően magas szinten, gyakran és huzamosabb ideig tudunk majd produkálni. Infókat a kiadóktól jellemzően mindig is nehéz lesz kinyerni bármivel kapcsolatban is, a szerződések általában tartalmaznak egy olyan pontot, hogy x havonta/évente egyszer belenézhetünk az eladások alakulásába.

Mondjuk, aláírtunk egy szerződést. No, akkor már csak 2-3-4 hónap és talán meg is jelenik. Nem viccelek. A kiadók általában ennyivel előre megtervezett menetrenddel rendelkeznek, és minket pontosan a menetrend végére fognak beilleszteni, persze ha már van nevünk, akkor számíthatunk picit kedvezőbb elbírálásra, de azt lássuk be, hogy a promopool-okban való korrekt futtatáshoz eleve kell egy hónap, adott esetben a maszterelés is elvisz egy hetet, valamint, ha remixekre várunk, az szintén nincs meg 2 héten-1,5 hónapon belül. További bonyolítások szintén lehetségesek, van olyan zeném, ami tavaly szeptemberben, elkészülése után egy héttel már aláírt szerződéssel bírt, és talán most áprilisban fog megjelenni egy tök másik kiadónál...:D

A legtöbb és legfontosabb dolog valószínűleg a promopool-okban való részvételkor fog velünk történni. A kiadók általában egy hónappal a megjelenési dátum előtt indítják ezeken útjára a cuccunkat, és egy hónapon keresztül fognak nyammogni rajta azok a lemezlovasok, rádiósok, producerek, akiktől nagyrészt azt várjuk, hogy népszerűsíteni fogják a kiadványt. Mert önmagában a kiadványunk attól, hogy megjelenik, nem fogja megtalálni a közönségét, óriási szükség van a nevekre, és a playlist-ekre való felkerülésekre ahhoz, hogy a vásárló/hallgató réteg rátaláljon, ebben elengedhetetlen tényező az eredményes promopool szereplés. Egy hónap elteltével, mire megjelenik, nagyjából már lehet sejteni, mire számíthatunk. A megjelenéstől számítva azonban még történhet néhány érdekes dolog: például a beatport-on, mint a legnagyobb speciálisan elektronikus zenét árusító online boltban minden kiemelés nagyot dobhat az eladásokon, különböző featured ajánlókban, must hear listákon, vagy lemezlovas chart-okon való megjelenés mind-mind vonzza a hallgatóságot. Ha van hallgatóság is, akkor pedig még egy utolsó dolog is a képbe jön, noha ennek megítélése igencsak változó: a fekete terjesztés. Ami érdekel embereket, az elérhető lesz feketén is, ennek minden előnyével és hátrányával is. Előnye, hogy nagyon nagy mértékben meg tudja dobni az előadó ismertségét egy-egy nagyobb tematikus mp3 portálon való megjelenés, ami a későbbi megjelenésekkor még jól jöhet, megmutatkozhat eladásban is. Hátránya nyilvánvalóan az, hogy az adott kiadvány további eladási mutatóit értelemszerűen viszont rontja.

Nagy hirtelen ennyi jutott eszembe, kétségtelenül szubjektív és felületes a cikk, de ugyanakkor hiánypótlónak gondolom. Mondhatni azért én írtam meg, mert nem olvastam semmi hasonlót komolyabb előadók tollából, de remélem hamarosan mások, ismertebb producerek is megosztják a tapasztalataikat velünk.

Lyrics Of The Moment Vol. 22: Schiller mit Heppner - Dream of You (Official Video)



I've been here all the time
As far as I know doing right
I've always waited for the moment
That you would come through my door
But this brought loneliness so far
I lay my hand onto my heart
Is this the life I want to live
Is this the dream I had of you?

But this brought loneliness so far
I lay my hand onto my heart
Is this the life I want to live
Is this the dream I had of you...
the dream I had of you?

Now I'm standing here alone
I'm waiting on my own
For something that will fill the emptiness inside
The moment that you're mine
But this is loneliness I know
I lay my hand onto my soul
Is this what life has got to give
Is this the dream I had of you...
The dream I had of you?

But this is loneliness I know
I lay my hand onto my soul
Is this what life has got to give?
Is this the dream,
the dream I had of you?

2011. február 11., péntek

Zeneajánló: Ryan Davis - My White Zebra EP

Ryan Davis - My White Zebra EP (WunderBar Recordings)
Az elmúlt hetekben 2-3 naponta jutott egy-egy fülelésre kínált EP a blogon, most meg szinte minden napra jut valamilyen finomság. Ezek közé tartozik a WunderBar Records debütáló kiadványa, a Ryan Davis féle 'My White Zebra' is. Ryan Davis-t nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom, hiszen aki rendszeresen figyeli MiraculuM barátom, vagy az én podcastomat már tutira belebotlott az úriember egy-egy alkotásába. De azok kedvéért, akinek ismeretlen a név álljon itt egy rövidebb tájékoztató.
"Ryan Davis Londonban látta meg a napvilágot, jelenleg Berlinben él, ott alkotja melodikus technó zenéit. Kilenc éves korától klasszikus gitáron tanult játszani, de hamar rájött, hogy valójában őt a lemezjátszók kötik le. Később, az évek óta dj-ként tevékenykedő Ryan - saját bevallása szerint - azért kezdett el producerkedni, mert nem talált igazán olyan zenéket, amelyek maximálisan őt tükrözték volna. Egyedi stílusú produceri munkáiban keverednek a savasabb technó szintetizátorok, az érces hangminták, a váratlan megoldások és a harmonikus dallamok. 'Soulful techno' - a nagyok így definiálják zenéjét, nem kissebb nevek pörgetik és chartolják Ryan Davis trekkjeit mint Sven Väth, Ellen Allien, Gui Boratto, Dominik Eulberg vagy Sasha. A sokoldalú Ryan három kiadónak a tulajdonosa (Back Home, Maripoza, Klangwelt), rádiós műsorvezető a Proton-nál, és gyakran végez stúdió-elő- és utómunkákat a kanadai Jesse Somfay-nak, a francia Electric Rescue-nek és a svéd Minilogue duónak. Mellékprojektje még a Lanny May-jel közös 'Davis & May' remix-formáció, amivel kizárólag remixelésre szakosodtak" (forrás: zene.hu).
A 'My White Zebra' egy zseniálisan eltalált melankolikus house zene, rengeteg érzelemmel és szívfacsaró dallammal. Olyan, mint egy zongorára és vonósokra írt felturbózott szimfónikus szerzemény. Azt hiszem egy kalapmegemelés jár a WunderBar Records-nak, hogy ilyen alkotással vágtak neki a kiadásnak. Az EP-n szereplő másik két verzió se lett rossz, sőt, tartani tudják az eredeti magas színvonalát. A velencei Cosmic Cowboys (aka Nicola Sansoni, Kaled Jabari) formáció már bátrabban küldi harcba a feszesebb alapokat, persze a fő alkotóelemeket megtartották és ügyesen rápasszintották a saját deep house attitűdjükre. Az ezután következő Estroe (aka Esther Roozendaal) kicsit absztraktabb irányba vitte el a dalt, erősebb és egyben nyersebb elektronikus hatással. A bitang jól eltalált törtes intro után aztán megérkezik a 4/4-es pulzálás és innestől nincs megállás. Ez egy kihagyhatatlan EP, 10/10-et érdemel!

Ryan Davis - My White Zebra

Label: WunderBar Recordings
Katalógus szám: WB001
Stílus: Deep house, Progressive House

Megjelent: 2011. február 4.


Tracklist:
1. My White Zebra (9:25)
2. My White Zebra (Cosmic Cowboys Remix) (7:17)
3. My White Zebra (Estroe Remix) (7:03)





2011. február 10., csütörtök

Zeneajánló: Damabiah - The Landscapes Dessinateur - Natura Sonoris - 2011.01.24

Picit félve, ám alapjában véve mégis reménykedve fogadtam a hírt, hogy a francia Damabiah újra a Natura Sonoris-nál fogja megjelentetni az új számát, a 'Landscapes Dessinateur'-t. 2009-ben ez a párosítás a 'Les Forets Boreales EP'-vel egy irgalmatlan nagy kiadványt hozott létre, amelyről a 'Sur Le Genoux D L´Automne' nálam dobogón volt az év zenéit illetően, de például még Tiesto tracklist-jére is ráfért. Damabiah nálam tehát a Himalája tetejéről indult, ám a tavalyi kiadványaiban valahogy nem találtam meg azt a fajta hipnotikus erőt, mint a 'Forets Boreales' két számában.
A 'Landscapes Dessinateur' (eleve furcsa cím, angol és francia keverék) szerencsére jobban sikerült, mint a tavalyi kiadványok, ám akkora klasszikus nem lesz, mint a 'L'Automne'. Tulajdonképpen egy picit bizonytalan hangulatú, dallamokra fókuszáló zenéről beszélünk, mely hangzásában egyszerre modern és egyszerre nyúl vissza a kilencvenes évek első felének szinti hangzásához, különösen ami a ritmusszekciót illeti. Kiválóan összerakott zene, amely valahogy számomra mégsem tart igazán sehova, mintha hiányozna belőle a fő mozgatóerő. Viszont váratlan helyről, a remixek irányából segítséget kapunk, Ian O'Donovan munkái a nagyjából 7,5-ös osztályzatot feljebb tolják egy picit. A Skyscape névre hallgató remixe például jóval erősebb, mint az original. Itt egy nagyon korrekt kis utazást kapunk tíz és fél percben, felhasználva az eredeti minden pozitívumát, jóval túlmutatva azon rengeteg saját elemmel bővíti a történetet. Az eredetiben meglévő klasszikus klubhangzás jelenlétét is felerősíti, bátran lavíroz a hangulatok között, valóban kiváló darab. A Skyscape Dub a klubokra összpontosít, itt a klasszik house-érzés maradt meg főleg, a többi hozzátevőt javarészt kivágta O'Donovan, hangulatában sincsenek igazán váltások, végig ez a picit bizonytalan, kissé disszonáns érzés dominál.
Összességében azt mondom, hogy egy közepesen erős 8/10-et megér a kiadvány, igazából csak ahhoz képest csalódás, hogy tudat alatt a Song of the year-t vártam tőle, ettől függetlenül a Natura Sonoris továbbra is ott van a szeren.

Go to Beatport.comGet These TracksAdd This Player





2011. február 9., szerda

Madoka gyógymódja az egyedüllétre

Emlékszem Madoka aka Mark Venneri munkásságára valamikor 2004 környékén figyeltem fel. Ekkor látott napvilágot a 'Plataforma' EP-je, ami egy epikus original mellett egy break filler Elite Force remixet is tartalmazott. Persze visszakeresgélve én már le voltam pár évvel maradva, hiszen 2000-ben jelent meg első kiadványa 'Cabaret/Procedures' a Deep Records-nál. Ettől függetlenül látótárbe került Madoka, mint akire figyelni kell. És érdemes volt rá figyelni, hiszen zsinórban alkotta az underground hit-eket: Afterburner (főleg a Max Graham remix a bejövős), If I could fly (ez meg Matthew Dekay törtes variációjában) és a 'Drift'. Egészen 2007-ig kellett várni arra, hogy Mark egy egész albumra való anyagot összegyűjtsön és publikálja azt. Első és eddig egyetlen LP-je a 'A Cure For Loneliness' igazi különlegességem hogy az előző sorokban említett darabok közül egyet sem tartalmaz, tehát vadiúj számokat küld harcba a minőségi szórakoztatásért.
A nyitó 'A short walk home' a deep house hangzás jegyében fogant. Szolidan építkezünk, lassan rétegződnek egymásra a hangképek. Egy kis dallam, egy szépen beágyazott string, majd egy figyelemfelkeltő sub érkezik nagy megelégedésünkre. Minőségi darab, ami abszolút az időtlen hangzás iskolapéldája. A 'This story is old' folytatja a megkezdett vonalat, de kicsivel progressive-bbre veszi a figurát, s gyakorlatilag a 'Plataforma' kistestvéreként funkcionál. Az 'Our heritage' finom tribal groove-ja lendületbe hoz mindenkit. A főtéma az eddigiekhez képest szikárabb és monotonabb (és elvontabb), de így is abszolút bejövős. A 'Sofia' egy jól eltalált riff variálgatására épül, a kiállásban külön kiemelve az erősen delay-ezett melódia nyers szépségét. A 'More devices' egy igazi hibrid: az alap tribal, a rétegek közt funky elemeket is találni, később némi gitárnyúzás is befigyel, de alapjában véve egy deep house ízű dallam dominálja végig a számot. A 'Strata' eléggé szétcsavart fesztiválokra való tech house track, fémes sistergéssel és vastag, kaján baseline-nal. A 'Warhead' sem finomkodik, igazi koszos hangzással kínál meg bennünket, egy sejtelmes gitár preset diktálja a megkapó dallamot, ami eléggé szét lett küldve effektekkel. A 'Greenhouse'-t én az 'Our heritage'-hez tudnám hasonlítani kísérletezős jellege miatt. Mark igencsak csínján bánik a dallamokkal, itt is a technikai megoldások kapják a főszerepet. Talán túl is van virtuózkodva a lényeg, helyenként már fülsértően disszonánsba hajló.
Összességében egy igazi ritkasággal van dolgunk, ami az album beszerezhetőségét illeti. A hanganyag jellegét elemezve elmondhatjuk egy erős közepes LP-t sikerült Madoka-nak összehoznia, ami jó-jó, de néhol túlságosan monoton, és ritmus, valamint effektközpontú. Nekem pont a deep-es, finomabb texturák keltették fel a figyelmemet. Ebből viszont pont, hogy kevesebbet kapunk, így csak 7,5/10-et érdemel tőlem.

Madoka - A Cure For Loneliness

Label: Metamotional Music
Katalógus szám: MMM007
Ország: Egyesült Államok
Megjelent: 2007. augusztus
Stílus: House
Producer: Mark Venneri

Tracklist:
1. A Short Walk Home (8:16)
2. This Story Is Old (7:47)
3. Our Heritage (9:16)
4. Sofia (8:08)
5. More Devices (7:21)
6. Strata (6:14)
7. Warhead (8:49)
8. Greenhouse (7:46)

Belehallgatós