Egy igazi kordokumentum a magyar partikulturáról

Ismét egy közel évtizedes hiányosságom sikerült bepótolnom, azaz megszereztem és megnéztem Papp Gábor Zsigmond 2002-es dokumentumfilmét a 'Partik népét'. Azt kell mondjam nem csalódtam, mint a téma iránt érzékeny ember mindenkinek meleg szívvel ajánlom megtekintésre.

„Szerintem a parti korunk legjellemzőbb momentuma. Ezt ez a kor szülte, ez a miénk. A mi korunk. A partik kora.” Vajdai Vilmos
„91-hez képest, az akkor 200 fős maghoz képest ma már egy-egy hétvégén közel 30-40 ezer fiatal indul el partizni. Szóval ez már eléggé kinőtte magát” Laki L. László
„A New York-iak is azt mondták: Budapest? Csúcspont! Mondják többen menedzserek, dj-k, hogy bemennek a kiadóba, és ott lóg a falon egy lista, hogy hová szeretne menni a kiadó főnöke, és az első Budapest.” Dj Palotai (Forrás port.hu)

A dokumentum igazi kuriózumnak számít, hitelesen, több helyszínről merítve igyekszik bemutatni a budapesti éjszakai életet, különösen fókuszálva a modernizáció előhívta elektronikus műfajokra és azok elkötelezett rajongóira. Olyan helyekre - Cinetrip, Sziget, Rózsadomb, Frankhegy - és olyan szintekre jutunk el a kamera és a kicsit megszeppent, illetve laikusnak tűnő riporter hölgy segítségével, ahol az önfeledt táncolás és a kollektív felszabadultság érzése a
legfontosabb. A szakmai hátteret (ami összefogja az egész dokumentumfilmet) elismert, szakavatott emberek - Naga, Palotai, Bernáth Sándor, Kömlődi Ferenc - biztosítják.

Vannak kiemelkedő pillanatok, amik mindenképp pluszt adnak egy sima partivideóhoz képest. Az egyik ilyen, amikor egy Hyperspace-n felbukkanó, fura maskarába öltözött fiút interjúvolnak meg (a képen), aki a bécsi Biosphere-re járók outlook-ja alapján bionautának szeretne látszani. A másik, amikor a két író kifejti, hogy egy bizonyos kor után az ember - utalva arra is, hogy idővel változik az ember érdeklődése - már nem tudja elviselni a testek surlódását egy bulin. Egyébként ők szkeptikusan tekintenek az egészre (nincs az egész partikultúra mögött annyi ideológia, mint azt a partiarcok gondolják) és nem jósoltak nagy jövőt ennek a kulturának (hát ez nem jött be nekik!). Mindenképp üde színfolt az a szerzetes is, aki a fiatalokkal való kapcsolattartás/teremtés miatt ment/megy el bulikba, s ha már ott van igyekszik jól is érezni magát. A drog és elektronikus zene kapcsolatára többször is visszatérünk, s itt a rock hívők is kapnak egy fricskát: az ő szemükben a techno drogos zene. Annó az ő zenéjük mellé is nyomták a tudatmódosítókat, szerzők és hallgatók egyaránt.
Kilenc évvel később érdemes lenne újra visszatérni a témára és bemutatni, hogy mi a helyzet a partik népével. Azt hiszem azt a dokumentumfilmet sem csak én nézném meg...

A partik népe
Színes, magyar dokumentumfilm, 51 perc, 2002

Rendező: Papp Gábor Zsigmond
Operatőr: Csukás Sándor, Dobóczi Balázs, Lovasi Zoltán
Szerkesztő-riporter: Bihari Ágnes
Vágó: Horváth Balázs
Hang: Belovári Tibor

Szereplők:
DJ Palotai
Naga
DJ Dork
Vajdai Vilmos
Bernáth Sándor
Kömlődi Ferenc