Lapozgató Vol. 12: Hivatása: lemezlovas

Hivatása: lemezlovas
Legtöbben fel sem ismernék őket, ha fényes nappal futnának össze a városban: este is szinte észrevétlenül érkeznek meg a villogó fények és dübörgő hangfalak közé a bulikra. Egyedül a súlyos lemeztáskák leplezik le őket, amiket görnyedt háttal cipelnek a pult irányába a lehető legrövidebb útvonalon. Ezek a jelentéktelennek tűnő emberek mégis minden és mindenki fölött átveszik az irányítást, ha már végre a lemezjátszók mögött állnak. Akár tetszik, akár nem, kezük alatt formálódik az este.

Sokan játszanak lemezeket a legkülönbözőbb helyeken, mégsem neveznék mindenkit DJ-nek, aki ilyesmivel foglalkozik. Az én fogalmaim szerint lemezlovas az, aki tudja a helyes sorrendet: számára legfontosabb a zene, minden más pedig csak sokkal az után következik. A DJ mindig a zenélésen keresztül mutat valamit magából: amit játszik az legalább annyit elmond róla, mint ahogyan játssza. Két teljesen azonos számokból álló szett egészen mást is jelenthet. Egy agresszívebb mixelési stílus és egy rafináltabb sorrend hatására sokszor összenéznek a hozzáértő fejek. Tudják, hogy a DJ-jüket aznap alaposan felhúzta valaki.

A szelektor
Már a gramofonok idejében is voltak, akik felrakták a lemezeket, és voltak akik táncoltak a zenére. Az első igazán híres disc jockey-k nevei szorosan kötődnek a második világháború utáni rádiózás történetéhez, de a mai DJ-k igai ősei az ötvenes évek jamaikai szelektorai. Ezek az őrült feketék az egész országot felrázták mobil diszkóikkal. Ott álltak a teherautójuk platójára felpakolt hangfal és erősítő halmok mögött a lehető legvadabb szerelésben, és nyomták az őrjítő ritmusokat az utcán táncoló közönségnek. Talán meglepő, de ezeken a korai sound system-eken a mai DJ/party kultúrának szinte minden fő jellemzője megfigyelhető volt.
A bulik központjában már akkor is a lemezlovasok álltak. vadul hangzó (főleg képregények szuperhőseitől kölcsönvett) művészneveket viseltek, és ugyanúgy versengtek, mint mai utódaik. Már akkor kemény harc ment a jobb lemezekért, mint ma. Sőt, nem ritkán leragasztották ritkább lemezeik címkéjét, nehogy a riválisok kémei kitudják fürkészni, hogy mi az a szám, amire úgy őrjöng a közönség. Gyakran "küzdöttek meg" egymással szemben felállított teherautóikról: egy-egy számot játszottak, és a közönség reakciói alapján dőlt el a csata. Aztán néha lövöldöztek is egymásra, meg felgyújtották egymás hangcuccát. Ennyire komolyan mentek a dolgok. kezdetben a számok felkonferálása és a közönség buzdítása is a szelektor dolga volt, és mint ilyen, a versengés részét alkotta. Később megjelentek az MC-k, és átvették a mikrofonokat, hiszen a szelektor feladata igazából - ahogy az nevében is benne van - a lejátszandó zeneszámok kiválasztása. A DJ ma sem csinál mást: egész nap a boltokat járja, és igyekszik kiválasztani a hetente megjelenő több ezer lemezből azokat, amiket majd este játszani fog.

Diszkósok és DJ-k
Nem szabad elfelejteni, hogy a lemezlovas feladata a közönség szórakoztatásán túl az emberek zenei ízlésének fejlesztése, építése is. ha ez nem így lenne, még ma is mindenhol csak ABBA és Hungária szólna. A közönség nagy része ugyanis arra táncol szívesen, amit ismer. Az új felvételek megismertetése a DJ dolga, még akkor is ha ezek nem mindig aratnak sikert elsőre. Ezért van nagy bajban a magyar elektronikus tánczene: a műfajt képviselő DJ-k - és ebben nincs nagy különbség az úgynevezett underground és overground stílusok között - nem kapnak elég helyet a rádiókban, így az újdonságok bemutatása sokszor csak a partykon történhet, ami nehéz feladat. Mégis hibás hozzáállás azt mondani, hogy "ez baromi jó, de nem játszhatom bulikon, mert nem ismerik." Végül is a lemezlovasok csinálnak slágert egy-egy számból, vagy nem?
A slágerekre nagy szükség van, hiszen az emberek szórakozni mennek a bulikba, és a DJ-nek ezt sosem szabad szem elől tévesztenie. Ugyanakkor aki egész este csak bevált slágereket játszik egymás után, az a legnagyobb jóindulattal is csak diszkós: szórakoztatóipari szakmunkás. Ezzel nem azt mondom, hogy egy diszkós nem lehet profi szakember. A különbség abban rejlik, hogy a diszkós a közönség ízlésének megfelelő tánczenét szolgáltat, a lemezlovas pedig valahol maga is zenész - azaz művész -, a zenélés során fokozott szerepet kap saját ízlése, személyisége is. A zenélés - a szelektálás - a DJ számára önkifejezés is.
Vannak olyan lemezlovasok, akik a legfrissebb anyagra vadásznak: limitált példányszámú promókra, amiken legtöbbször még az előadó sincsen feltüntetve. A világ ütőerén tartják kezüket. Pár napos késéssel eljuttatják saját közönségükhöz ugyanazokat a számokat, amik Detroit, Chicago, New York, London vagy éppen Tokió klubjainak hangfalait szaggatják. A tánczene információ is, bakelitre préselt üzenet a világ másik felén élő zenészektől. A barázdákba sűrítve ott vannak a folyamatosan fejlődő technológia segítségével egyre újabb zenei formákat létrehozó alkotókat ért benyomások és hangulatok. Egy-egy öreg funk hangminta összekacsintás az értő DJ-kkel és a közönséggel: "igen, én is ezen nőttem fel, ismerem a gyökereket, a zeném ennek harminc évvel ezelőtti érzésének a mai technikai színvonalon lehetséges legmagasabb szintű megfogalmazása."
Sok lemezlovas tölt napokat titkos lelőhelyeken, ahol a ládák mélyéről ássa elő a dohos szagú kincseket, hogy meg legyenek a gyökerei, hogy tudja, honnan jön a zene, amit játszik.

A lemezjátszó-zenész
A lemezlovasok önkifejezésének másik iskolája New York fekete gettóiból indult, ahol néhányan elkezdtek csak a dob-basszus kiállásokat játszani egymás után - kezdetben főleg funk számokból, de később, de később nem kímélték még a heavy metal lemezeket sem, ha volt rajtuk egy jó break. Ezek a break beat mágusok voltak az első konstruktőr DJ-k, akiknél nem a mit, hanem a hogyan lett a fő kérdés. Legfeljebb a mások által még nem használt kiállások utáni hajszában ismerhető fel bennük a szelektor. Az egymással versengő hip-hop DJ-k csináltak először hangszert a lemezjátszókból: ők rakták le a mixelés és a szkreccselés máig is fejlődő tudományának alapjait, amit aztán a legeredetibb disco, elekrto és techno DJ-k fejlesztettek tovább.
Innentől válik fontos tényezővé az ízlésen túl a DJ ügyessége, technikai felkészültsége és kreativitása. Ennek az iskolának a követői éjt nappallá téve gyakorolnak, hogy miután sikerült a már létező technikákat tökéletesen elsajátítaniuk, új elemeket, saját mixelési stílust fejlesszenek ki. Ők nem egyszerűen számokat játszanak egymás után, hanem új zenéket készítenek a lemezjátszók és a keverő segítségével bakelit és acetát lemezeken található ritmusokból és hangszínekből. A mixeikkel oda viszik a közönséget, ahová csak akarják, és persze alaposan feladják a leckét egymásnak. Bármilyen irányzatot játszanak is ezek a lemezlovasok, a trainspotterek serege bámulja a pultot. Vannak, akik csak gyönyörködnek a precíz munkában, mások apró trükköket próbálnak ellesni.

Hazai DJ kultúra
Lemezlovasnak lenni nem szakma, hanem hivatás. A Dj megfelelő tisztelettel áll a zenéhez, hiszen az nem csak a munkaeszköz számára, hanem valahol az életének egyik legfontosabb része is. Még egy diszkóstól is furcsa azonban az a hozzáállás, ami budapesti lemezboltokban nap mint nap tapasztalható.
Mivel egyeseknek nincs idejük a lemezboltokat járni - pedig ez lenne a munkájuk - barátnőjükkel küldik le maguk helyett vásárolni. Gyakran még csak nem is kész listával, hanem egy mobiltelefonnal, amin keresztül ők is belehallgatnak néha a lemezekbe. Ez nem csak a lányokkal és az eladókkal szemben pofátlanság, de a legnagyobb baromság is. Hogyan lehet így egy lemezről eldönteni, hogy kell-e vagy nem?
A másik érdekes jelenség a felkészületlenség, a háttértudás kínzó hiánya. Nem azt mondom, hogy minden lemezlovasnak egész nap a szaksajtót kellene bújnia, de ha valaki már azt sem tudja, hogy hívják az általa keresett - és feltehetőleg játszott - irányzatot, akkor nem csak a vásárlás során adódhatnak nehézségei.
A legelkeserítőbbek azok az apróságok, amik egyértelműen mutatják, hogy sok lemezt játszó embernek fogalma sincs a DJ kultúra alapjairól. A többségnek nincs türelme kivárni amíg sorra kerül a belehallgatásra kijelölt lemezjátszóknál, és így a bolt személyzetének szerepe arra korlátozódik, hogy kérésre végigdobálják a tűt a lemezeken. Normális országokban még a legnagyobbak is sorban állnak, közben pedig hallgatják azokat az új lemezeket, amiket az eladók tesznek föl. Amellett, hogy a sorban állás ezzel a foglalkozással járó szükséges rossz, amit mindenki maga vállal, amikor eldönti, hogy DJ lesz, ilyenkor olyan lemezeket is hallgathatunk, amik bejönnek, csak esetleg a válogatáskor elkerülték a figyelmünket.
Mégsem hiszem, hogy egy vizsgabizottság eldönthetné, hogy kiből lehet DJ. Akinek nincs igénye a kultúrára, azt semmilyen tanfolyammal nem lehet rászoktatni, akinek nincs zenei ízlése azt nem lehet kiokosítani. A keverő és a lemezjátszók összedugása és mixelés alapjai oktathatóak, de onnantól mindenkinek saját szorgalmán és tehetségén múlik a folytatás.
Nincs olyan kötelező lemezlovas vizsga, ami hatékonyabban bírál, mint a közönség reakciói. A szakma hazai sztárjainak nagy része papír nélkül jutott el oda, ahol most tart. A közönség tette és teszi őket naggyá. Aki nem alkalmas sem diszkósként, sem DJ-nek, az előbb-utóbb sehová sem hívják, hiszen tudják, hogy ha játszani kezd, azonnal kiürül a tánctér.
A DJ-k pedig megállíthatatlanul folytatják munkájukat: állandó mozgásban tartják a tömeget és állandó változásban a zenét. Forognak lemezjátszók, a barázdákban futó tű összegyűjti a fekete anyagba zárt rezgéseket, és elküldi a mélynyomók felé. A lemezlovasok néha elégedetten összemosolyognak, mert tudják, hogy bármi történik is a hangfalak hatóterén kívül, idebent az ő kezük alatt formálódik a jövő.

(Szöveg: Vályi Gábor, Forrás: FREEE magazin, 1998/04)