Egy igencsak megkésett szerzői album Airbase-től

Egy ideje már kerülgetem ezt az albumot, és nem is igazán tudtam mit kezdjek vele, hagyjam szó nélkül, vagy húzzam le, s gyűjtsek magam köré haragosokat. Aztán az előadó iránti respektem azt mondatta velem: na jó csak nekifeszülök. A svéd Jezper Söderlund mindig is a kedvenceim közé tartozott. Olyan bombasztikusan dallamos és irtózatosan jól megszólaló zenéket adott a trance világának, amiért ma is hálásak a stílusirányzat kedvelői. Amit erősen furcsállottam az az album időzítése. Jezper legalább egy raklapnyi single-t (Genie, Escape, Denial, Interfere) és ennél egy pótkocsis kamionnal több remixet szállított Airbase monikere alatt, de valahogy csak nem formálódott a dolog szerves egésszé egy LP formájában. Szóval kicsit megkésettnek tűnik a We might fall, ráadásul a felemelő trance hangzás sablonosodásával Jez is másabb, kicsit keményebb struktúrákat alkalmaz zenéiben, mint azt tőle megszokhattuk.
A nyitány nem is lehetne stílszerűbb, hisz a valaha volt legdögösebb Airbase számmal, az Escape-pel nyitunk, annak is a speckó 2011-es verziójával. A dal szépsége az évek folyamán mit sem kopott, viszont talán túl erős lábdob került a szimfónikus zenekarokat megszégyenítő string-ek alá, s ez sokat elvesz az élvezhetőségi faktorból. A Less than more-ban egy rég hallott ismerős Floria Ambra vokálozik, aki anno az Interfere-t és a Denial-t is feldobta egyedi hangszínével. Itt is kitesz magáért, de a közepesnél jobb érdemjeggyel nem illethetjük a végeredményt. A kezdés olyan popos, kommerszbe hajló, majd egy vastag baseline fodrozza meg kicsit az állóvizünket. Az atmoszféráról valahogy Paul Van Dyk kései munkássága jut eszembe, ami így már dupla hendikepnek minősül. A Sun City basedrum-ja elsőre lyukat szakít a gyomromba, ejnye-ejnye. A dalocska azonban ezt követően szépen csordogál egészen a kiállásig, amikor is nagy meglepetésemre Mauro Picotto Like this like that-jének dallammenetének egy részét véltem felfedezni, a kukacos mindenemet. Az Asylum igazi tempódiktátor darab, de ez sem segít a dolgon, a dallamok ráadásul elég idegesítően nyivákolósak. Töltelékzene, semmi egyéb. A Sand and sorrow címéhez hűen a talpunk alatt süppedő fehér homokot idézi a kiállásban, viszont napjaink fityfenéje a rotyogós elektrós basszus itt is negatív irányban ellenpontozza a végeredményt. A Silent music for quite people egy 3 és fél perces downtempo összevisszaság szimfónikus elemekkel, s Vangelis-es dobokkal a háttérben. A Last door on the left lényegét sem értem, egyrészt vontatott, másrészt egy az egyben a Spion alapjain nyerészkedik oda nem illő elemekkel (funky-s gitárhang, giccsbe forduló arpeggio dallam). Az album címadó We might fall mintha hallotta volna a segélykiáltásomat és egy vérbeli oldschool trance hangzást csal a szürkeségbe. Na igen, ez a régi Airbase. A kérdés csak az, hogy ez pont azért került ide, hogy a régi hívők is örüljenek? Meglehet, hiszen zeneileg kilóg a koncepcióból. Az Affirmation ismét a vokálos darabok ösvényére lép, itt Ilama hangjára eshetünk extázisba, már ha szeretjük a sablonos énekelgetést. A zene gyakorlatilag ehhez asszisztál nem kicsit. A 40 Miles-ben Empyreal Sun a beugró művész, lehet ez segít az összhatáson, mert végre kellemes 6 perces blokk következik az Escape nyomdokain. A St Emilion volt az az egyetlen zene, amire elsőre azt mondtam, hogy ezt feltételek nélkül elfogadom. A szép ívű dallam, néhány egzotikus hatást keltő synth-hang mellett feszít. Jóféle.
Amiért dícséret érdemli Jezper-t, hogy az egyszem Escape mellett nem ismert töltényekkel lövöldözött. Ami viszont szomorú, hogy a hanganyagot fülelve az kristályosodott ki, hogy ő is beleszürkült a trance mezőnybe (mint oly sok nagy név is), s gyakorlatilag árnyéka önmagának. Egy-két dögösebb momentumtól eltekintve nem okoz maradandó élményeket. Sajnos ez csak 6,5/10-et kap tőlem.

Airbase - We might fall

Label: Intuition Records
Katalógus szám: INTAD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. február
Stílus: Trance
Producer: Jezper Söderlund

Tracklist:
1. Escape (2011 Album Mix) (9:45)
2. Less Than More (Feat Floria Ambra) (7:08)
3. Sun City (6:47)
4. Asylum (6:31)
5. Sand And Sorrow (8:05)
6. Silent Music For Quite People (3:35)
7. Last Door On The Left (7:05)
8. We Might Fall (6:50)
9. Affirmation (Feat Ilana) (7:22)
10. 40 Miles (Feat Empyreal Sun) (6:46)
11. St. Emilion (7:31)