Norman Feller, a most 25 éves DJ és producer sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza. DJ-ként kezdett szűlővárosa, Darmstadt földalatti partijain 1984-ben. Hamarosan belevágott saját felvételek készítésébe is, amelyek a frankfurti technolegenda, TALLA 2XLC Influence nevű label-jén keresztül jelentek meg. Az áttörést az itt kijött 'BIG DEAL' című szám hozta meg 1992-ben. Ekkortájt kezdett egy másik projektbe barátjával, TOM WAX-szel. Ez volt a DJ TOM & NORMAN. A 'TALES OF MYSTERY' című számuk a kilencvenhármas és klubhimnuszává vált. Polgári szolgálatainak letöltése után Norman életét teljesen a zenének szentelte. 1995-ben Tom Wax megalapította a PHUTURE WAX kiadót. Ott a WATCHMAN, a WAX SCIENTS és a - Jan Friedrich-hel közös - LECTRIC CARGO projektnevek alatt megjelenő lemezek, mind Norman munkái. 1995 őszén került kapcsolatba a PLASTIC CITY-vel, amikor a SOUNDCRAFT THE MOVEMENT, THE MESSAGE című house klasszikusának újrakeverését készítette el. Tetszett neki a Plastic City légköre, jó személyes és munkakapcsolat alakult ki. Ez adta az ötletet, hogy belekezdjen egy új, igényes house projektbe. Így szűletett meg a TERRY LEE BROWN JR..
— Milyen volt a party Power-ben?
— Örömömre szolgált a Power-ben játszani. Mégis úgy érzem, nem érkezett el ide az, amit én művelek. De nem csak amit én, henem amit más, magyar DJ-k sem. Nem volt igazán oldott, eufórikus hangulat. Igaz, amit hallottam, hogy itt a keményebb, trance-esebb vonal megy még. A közösség bejött, egy részük jól be is indult a zenémre. Egészben véve jó volt.
— Most vagy harmadszorra Magyarországon. Milyen változásokat vettél észre az elmúlt periódusok alatt?
— Két éve távlatából úgy látom, hogy a DJ-k professzionalizmusa hatalmasat lépett előre. Az érdeklődés és a lelkesedés sokkal magasabb szinten van, mint Nyugaton. Elég sokszínű a kínálat. Voltam lenn az Underground Records-ban, láttam, hogy elég kevés a lemez egy kinti lemezbolthoz képest. Igaz, hogy nincs elárasztva áruval, de az igazán fontos dolgok itt vannak. Sokszínű.
(A hazai helyzet hiányosságait nem ismeri behatóan!)
— Említetted, hogy Nyugaton tompulás van, lanyhul az érdeklődés. Minek köszönhető ez? Nálunk is várható?
— Nálunk látható már a kultúra szétrepedése és bomlása. Mégis leginkább két irányzat körvonalazódik ki ebből. Bár nem szeretem a kategórizálást az over- és underground között, mégis ezek különülnek el egymástól. A nagyipari kommercionalizmus (nem nevezném overgroundnak) és a következetes, dogmatikus underground. Az új stílusok "bevetési" ideje is rohamosan csökken.Szinte már havonta történik valami más, de igazán új dolog még sincs. Megérkezett a speed garage, ami szintén semmi újdonságot nem hozott. Mivel a hetedik év végén vagyunk, ezért valaminek történnie kell. Ezt elősegíti az évezred végének közeledése is.
— A kérdésem egy kicsit banálisnak tűnhet, de előrelátható-e, hogy mi fog történni, mi következhet be a hetedik év után? Vannak ötleteid erre vonatkozóan?
— Nem nézem negatív látásmóddal a jövőt, de a lényege a dolognak szerintem az, hogy elmében újat kitalálni nem lehet, vagy egyre lehetetlenebb. Mindig a régi fogja az újat megújítani. Mindig a jól bevált régi sémákhoz fognak egy más kontextusban hozzányúlni. Ez innovatív lökéseket fog kioldani, melyek időtartama egyre rövidebb lesz. Tehát egyre gyorsabban halnak el ezek az innovatív lökések. Az egyetlen gondolatom az, hogy ebből a folyamatból őrület válhat. elképelhető, hogy egy innovációs őrületben fogunk élni. Egyre gyakoribbak lesznek a ciklikus változások. Eygre gyakrabban vetjük el azt, amit éppen elfogadtunk. Az innováció alapját mégis a régihez való viszonyulás fogja adni.
— A plakátok szerint azért jöttél Magyarországra, hogy új albumod bemutasd.
— Igazából nem ezzel az elvárással jöttem ide, hogy az új albumot mutassam be. Egyébként a Power-ben is csak egy számot játszottam róla kb. két és fél percig. Nem bemutatni jöttem az albumot, csupán felajánlani. Nincs az anyagban semmi nehézerejű jövőbemutatás, vagy üzenet, Ha érdekel valakit, hallgassa meg, azután alkosson róla véleményt. talán kivált majd érzelmeket, gondolatokat és a végén, ha mérlegelsz, jobbra vagy balra fog elbillenni a "mérleg". De ez nem az én dolgom, hanem másé.
— Chocholate Chords az album címe. Miért?
— A fekete image miatt. Sokáig azt hitték rólam, hogy fekete vagyok. Belemagyaráztak deep- és fekete dolgokat. Ha már a zenémnek az alapja az akkord-moduláció és ha már csoki fekete, akkor miért ne lehetne Csokoládé Akkordok az album címe.
— Történt-e jelentősebb változás a Brothe For Real LP óta?
— Úgy hiszem, hogy az aktuális album következetes továbbvitele az első LP vonalának, Sőt, mondhatnám azt, hogy egy jo follow up! Lényeges különbség, hogy a Brother For Real két korábban megjelent maxi köré épült és két év alatt készítettem el. A Chocholate Chords esetében az egész anyagot letettem Alex (Alex Plastic - A Plastic City főnöke - a szerk. megj.) asztalára és csak ezután emeltünk ki két számot az anyagból, és ezek a maxik. A jövőben két korábban kiadott maxira alapozom majd a harmadik nagylemezem.
— Honnan szerzed az energiát, az ihletet, a mondanivalót, hiszen több eltérő stílusú projektben is részt veszel?
— Nem olyan bonyolult, mint ahogy kinéz ez a helyzet. Számomra teljes elfoglaltságot jelent a komponálás és felrakás. Mással nem foglalkozom, ebből élek. Célomnak és feladatomnak tekintem a rugalmasságot és a rugalmasnak maradást. Ezt a képességet kell megőriznem és továbbfejlesztenem. Ez utóbbi fél és Terry Lee Brown Jr. orientációjú volt, de most változni fog. A sokszínűség - a, hogy több projektben részt veszek - a szabad önkifejezésem egy fontos eleme. Azért veszek részt más projektekben, mert ezek személyes jó barátságokon alapulnak. Az ötletek és elképzelések ilyen jellegű egymásra hatása előbbre viszi az egészet.
— Igaz, hogy nem ismersz túl sok magyar zeneszerzőt és lemezlovast, de van-e valami tanácsod számukra?
— Amikor '96 nyarán először itt jártam a Diákszigeten, és hallottam a DJ-ket játszani, teljesen meglepődtem, mert sokkal jobb volt, mint azt vártam. A produkciókról nem tudok nagyon mit mondani, hiszen nem ismerem azokat. A Future Sound Of Budapestet is csak most kaptam kézhez. Kérdezősködtem, hogy csinálnak-e zenéket itt, mert a DJ-k műsorából lehet erre következtetni, van potenciál. Csak arról tudok beszélni, amit hallok, látok vagy érzek. Magyarország szinte összes kincse ma már csak a szellemi értékekben saját. Tudom, hogy nincs nagy kiadó, amely magyar kézben lenne, a könyvkiadókat, a telefonkönyv kiadókat, a csatornázási műveket és a rádiókat is újragyarmatosítják. Látható a hatalmas szellemi teljesítőképesség, és ha Magyarország megtalálja a lehetőségét, hogy ezt a kincset valahogy kifejezésre juttassa, akkor innen is jöhet egy innovációs lökés. két évvel ezelőtt mindenki Franciaországra figyelt, aztán egy kicsit figyeltek Norvégiára, és miért ne figyelhetnének jövőre sokkal inkább Magyarországra? Most meghallgatom a Future Sound Of Budapestet és utólag eljuttatom kommentáromat hozzátok. Azt hiszem a technikai beszorítottság, az anyagi limit hozza ki leginkább a kreatív potenciált.
(Forrás: FREEE Magazin, 1998. 01., Riport: Varga Dávid)
2011. március 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése