A dj-k munkájának egyik legnagyobb kerékkötője, ha a technika így-vagy úgy, de közbeszól. A bakelit érában az agyonpörgetett lemezek sercegése és az elkopó pick up-ok jelentettek égető problémát egy-egy szett tökéletes kivitelezésében. Manapság a karcos cd-k tréfálják meg akár még a legnagyobb diszkzsonglőröket is.
Első videónkban Mr. David Guetta-nál üt be a krach: a nagy kézlengetés közepette behal az éppen játszott cd. Hősünk nem esik kétségbe, gyorsan lecseréli a lejátszót! (eszébe se jut, hogy a cd karcos egy csöppet - a szerk.). Kevesebb, mint egy perccel később már újra dübörög a talpalávaló. Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, viszont kétszer ugyanazt a hibát elkövethetjük. A cd-t ismét benyeli a lejátszó, pont amikor a felpörgés jönne. Mi ebből a tanulság? Érdemes néha csekkolni cd-ink állapotát, illetve kellő körültekintés mellett pakolgatni, rendszerezni.
Tiesto papa se úszta meg a blamát. Elfoglalt ember, sok fellépéssel. Neki is megvannak a bejáratott számai (az 'Adagio for strings' ilyen), amiket minden buliján beépít a szettjébe. Mivel sokszor kerül a lejátszóba, van mozgatva eleget, könnyen összeszed egy-egy karcolást. Tijs annyival szerencsésebb, mint a gall haknikirály, hogy nála a zene megbicsaklik, de tovább dübörög.
Markus Schulz - mivel Pioneer CDJ 2000-es már megengedi - USB stick-en keresztül tolta a legfrissebb Dakota zenéit teszt jelleggel az egyik buliján. Mivel az USB csatlakozás a lejátszó tetején van igazi prédaként kínálta fel magát az egyik élelmes rajongónak, aki egy óvatlan pillanatban kitépte a stick-et és meg akart lógni az unreleased cumókkal, ám nagy nehezen visszahappolták tőle az önkényesen einstandolt zenehordozót.
Dj Observer önhibáján kívül került gáz helyzetbe a 2008-as Balaton Sound-on, amikor Armin előtt melegítette a terepet a Samsung Mobile Arénában. Az osztrák dj szépen pakolgatta a jobbnál-jobb zenéket, amikor hirtelen elment az áram. A tömeg kínos morajlása töltötte meg a cirkuszi sátort, ám kisvártatva folytatódhatott a show. Amikor már mindenki elfeledte a malőrt ismét beütött a black out. Szerintem ezután mindenki azon imádkozott, hogy az aggregátor bírja a terhelést Armin fellépése alatt. Úgy néz ki imáikat az égiek meghallották, hiszen a number 1 dj technikai malőröktől mentes két órás performance-t produkált.
Kicsit már frusztrált vagyok az elmúlt időszak tucatmixei miatt. A trance sokak adaptációjában gyakorlatilag vidámparki stílussá vált, minden a szórakoztatásról és nem a minőségről szól. Szerencsére vannak, akik megőrizték józan ítélőképességüket. Persze őket nem hájpolja agyon a média. Solarstone aka Rich Mowatt is ezek közé az emberek közé tartozik. Egy időben sokat játszották a zenéit, neve volt a szakmában, aztán mivel nem tartotta a lépést a trance klónokkal, így el is felejtették gyorsan. Legutóbbi albuma a 'Touchstone' már vajmi keveset mutatott Rich korábbi énjéből, sokkal inkább elmozdult az experimentálisabb irányba. Dj-ként azonban megmaradt a prog-os, break-es, trance-s vonalon, ennek egyik ekletáns példája az 'Electronic Architecture' volt. Két évvel az első rész után itt a Vol.2, ami után elégedetten nyugtázhatjuk, azért vannak még kiemelkedő mixek még a piacon. Az első cd igazi expedíció, ami szépen elegyíti a progressive break, house elemeit a lassabb, epikusabb trance-szel. Furcsa mód itt arra is figyelt a szelektor, hogy friss zenéket kapjunk, és friss tehetségeket fedezzünk fel magunknak. Azért ismerősöket is üdvözölhetünk - Nick Stoynoff, Alucard, Abdomen Burst, Hybrid, Kazusa and Shingo Nakamura -, akik neve garancia a magas minőségre. Az már lassan természetes, hogy hazánk fiai közül is képviseltetik magukat előadók a nívósabb compilation-ökön. Itt Elfsong alkot nagyot a hihetetlen megkapó 'Eta Carinae'-val, ami egyben a cd legdögösebb produkciója is. A kettes diszk nyitányánál is feszülhet a mellkasunk, hiszen Aeron Aether pakolt oda egy sistergős break bombát, amit Embliss-szel közösen alkottak 'A New Dawn' címen. Itt azért már föntebb pörög a BPM-számláló, elő is kerülnek a lakkcipők a szekrényből. Talán a végére egy kicsit befásul a produkció, hiszen tucat uplifting trance-k is beúsznak a képbe, viszont itt is akad megsüvegelendő track: mindkettő egy régebbi klasszikus friss átirata, Medway 'Ressurection'-jének PROFF verziója illetve Tilt 'I Dream'-jének Nick Rowland remake-je. Nekem jobban adja az érzést az első 73 perc, a második lemez végére már nem marad a kraftból, ami az elejétől hajtotta a szettet. Összességében 8,5/10-es pontszámmal tudom díjazni a lemezt. Szép munka Rich!
Label: Solaris Katalógus szám: SLRSCDLP008 Ország: Anglia Megjelent: 2011. április 25. Stílus: Progressive House, Breaks, Trance Dj mix: Solarstona aka Richard Mowatt
Cd 2 1. Aeron Aether & Embliss – A New Dawn (Reconstruction) (8:58) 2. Janeiro & Sovt – Dreams Of The Sea (8:17) 3. Mike St Jules – Verspera (Reconstruction) (7:29) 4. Jahawi – Nairobi to London (7:29) 5. Solarstone – Touchstone (Orkidea Remix) (6:17) 6. Medway – Resurrection (PROFF Remix) (5:05) 7. Baltic Sound – Searchers Lane (7:58) 8. Ozo Effy – White Wind (7:49) 9. Peter Liu – City Of Dreams (9:47) 10. Majera – Escapade (7:53) 11. Tilt – I Dream (Nick Rowland Remix) (5:22) 12. Almar – Wasted Time (7:00) 13. Active Limbic System – Vanity (9:45) 14. DJ Orion & J.Shore – Architects Dream (6:08)
Guy J Izrael egyik legfelkapottabb producere napjainkban house berkekben belül. Szinte fel se ocsúdtunk még legutóbbi 'Heliscope/Azimuth Remixed EP'-je hatása alól máris itt az új szerzői albuma, ami a '1000 Words' címre hallgat, és az előző LP-hez ('Esperanza' - 2008) hasonlóan John Digweed Bedrock labele vette szárnyai alá a produkciót. A hogyan készült részt megspórolva a Data Transmission oldalon találhattok egy elég részletes angol nyelvű interjút Guy-jal a munkafolyamatról. Magát a két cd-nyit kitevő anyagot (a speciális kiszerelésben 4 cd-nyi: az album anyaga mixelve és unmixed formátumban - a szerk. ) én három részre venném a könnyebb átláthatóság végett (hiszen mégis csak 25 zenéről van szó). Egyrészt a korábban már megjelent, igencsak sikeresen muzsikáló dalokra ('Lamur', 'Easy as can be', 'Heliscope', 'Azimuth', ), anno szinte mindet már méltattam. Másrészt ott vannak az otthoni hallgatásra szánt, komótosabb textúrák. Ezek között is persze lehet szelektálni: akad vokálos és dominál az instrumentális. A 'Moderate' kicsit 'Heliscope'-os hatást kelt a használt effektek miatt, azonban sokkal lassabb, lazább, és mélyebb mondanivalóval bír. A Miriam Vaga-val közös 'You' csodaszép lett, a minimál alapokon vokalistán szépen ki tud bontakozni. A 'Fallstar' is szépen kényezteti a hallójáratainkat egy eltalált dallammal és a kellemesen delay-ezett hangjaival. A 'The Right Place' egy kicsit kaotikusabb az eddig hallottakhoz képest, inkább az effektekre, azaz a technikára helyezi a hangsúlyt. A 'My Organ Friend' tipikus filmzene track, minimális történéssel hosszú intro és outro résszel. A 'Spica'-ról is elmondható ugyanez, azonban a főtémája sokkal jobban össze lett rakva, illetve könnyebben ráálmodható egy feszesebb alapra. Miriam Vaga a 'Fly'-ban is hozza a formáját, a melankolikus breakbeat meg egyszerűen magával ragad, nincs ellenállás. Egyébként ne feledkezzünk el az Intro 1-2-ről sem, hiszen a maguk súlyos hangulatával felpiszkálják az ember kíváncsiságát. A második cd-t záró 'Whirpool' egy kísérletezgetős csavargatás, amolyan tapasztaljuk ki mit tud a szintetizátorunk típus. A harmadik a kvázi tánctérorientált darabok kategóriája. Az 'Electric tale' szuggesztív baseline-jával emelkedik ki, amiről nekem egy kicsit a Moroder-es hagyományok jutottak eszembe. Az 'I Lost My Head' AM mixben sem viszi le a háztetőt tempójával, cserébe kapunk egy mélyen berögzülő melódiát, aminek hatására a szentimentálisabbak egy könnyet is elmorzsolhatnak a szemük sarkában. A 'Stay Cow' hosszan készül a robbanásra. Egy gyermekkorunkat idéző chime dallam és váratlan nyújtások teszik hektikussá a track-et, ettől egy pillanatra sem unalmas, amit hallunk. A 'Doves'-t valahol a Filmmúzeum csatornán képzelem el zenei a késő esténként pörgő oldskool home videók aláfestőjeként. Egyik kedvencem ezután következik: a 'Limbo' egy vérbő deep house darab furcsa melódiával, de pont emiatt hívja fel magára a figyelmet. A 'My Thought Of You'-ban nem kapunk cifra dolgokat, csak egy kis tech house csapatást minimál kivitelezésben. A másik favourite a 'Sahara' kinyír ultrakomoly dallamával, mellette egy álmoskás pad pulzál a háttérben. A 'Teva' tech vonalon durrant nagyot, a zord sub-ok és spirituális hatást keltő tribal dobok teljesen felcsigázzák a hallgatót. A 'No Under But You' egy príma vokálos deep house muzsika, ami V-Sag, Sultan, Tonedepth és G-Pal négyesfogat korábbi szellős, hipnotizáló hangzásával operál. A 'Personal Haze' a igazi partizene, harapós baseline-nal és kellőképp vérpezsdítő háttérkörítéssel. Az 'I Lost My Head' PM mixben a chill out verzióban hallottakat hozza pumpálós 4/4-be ágyazva. Összességében maximálisan elégedettek lehetünk az albummal, hiszen Guy igencsak kitett magáért, a stílusok kavalkádján vezet át bennünket mesterien. Nekem a tech-es cuccok annyira nem jönnek be, viszont a deep-es, prog-os borulásaival illetve a szívfacsaró chill out cumóival megvett kilóra. Az egy-két kitöltő zene miatt kap 9/10-et. Ne hagyjátok ki!
Guy J - 1000 Words
Label: Bedrock Katalógus szám: BEDGJ02CD Ország: UK Megjelent: 2011. április 25. Stílus: Electronica, House, Tech House Producer: Guy Judah
Cd 1 1. Intro (4:07) 2. Moderate (4:51) 3. You (ft Miriam Vaga) (4:47) 4. Fallstar (Rising mix) (5:29) 5. The Right Place (5:23) 6. My Organ Friend (4:40) 7. Spica (6:10) 8. Electric Tale (4:53) 9. Lamur (AM Mix) (6:53) 10. I Lost My Head (AM Mix) (5:25) 11. Stay Cow (6:50) 12. Fly (ft Miriam Vaga) (6:30)
Cd 2 1. Intro 2 (4:31) 2. Doves (5:03) 3. Limbo (6:19) 4. Easy As Can Be (7:05) 5. My Thought Of You (7:26) 6. Sahara (7:31) 7. Teva (7:10) 8. No Under But You (ft Miriam Vaga) (8:40) 9. Heliscope (7:29) 10. Personal Haze (8:43) 11. Azimuth (8:27) 12. I Lost My Head (PM mix) (5:31) 13. Whirpool (3:26)
Április 15-én a Digital Society preparty-ján a leeds-i Bourbon Bar-ban pörgetett Trim The Fat-tel közösen hazánk büszkesége Aeron Aether (a fő attrakción egyébként fellépett az Above & Beyond trió, Mat Zo, Jaytech és Will Holland is - a szerk). Gabit egy rövid interjúra csíptük el, hogy meséljen friss angliai élményeiről.
DZ: Hogyan jött a felkérés, hogy Leeds-ben pörgesd a lemezeket? Aeron: A fellépés a Silk-nek köszönhető, mivel a szervezők őket keresték meg azzal a szándékkal, hogy az 1-2 havonta rendezett Digital Society hivatalos preparty-ján szívesen bemutatnák a Silk főbb előadóit, így nagyon örültem, hogy Embliss és Schodt közös fellépése után én is lehetőséget kaptam erre.
DZ: Milyen volt a buli? Milyen zenékkel bombáztad az angolokat? Gondolom volt közte sok saját és Arrival-os release. Aeron: A buli a Digital Society party helyszínének közvetlen szomszédságában került megrendezésre, így a több ezer fős party-ra igyekvők könnyen betérhettek az ingyenes preparty-ra, ahol a helyi srácok és én izzítottuk fel őket (legalábbis azokat, akik befértek) a fő rendezvényre. A hely szép lassan dugig is lett, majd mikor Jaytech kezdett a szomszédban, mi is átmentünk meghallgatni. Én személy szerint a Twilight c. zenémmel indítottam, melyből direkt erre az alkalomra készítettem az original introjából és Zodiax remixéből egy kellemes felvezetős változatot. Ezután néhány könnyedebb zene után felhúztam egy egészen durva szintre. Játszottam Arrival kiadványokból is, ezen kívül pedig jelenlegi személyes kedvenceimből válogattam. Szerencsére tetszett az ottaniaknak, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.
DZ: A közeljövőben hol láthat téged a közönség fellépni? Aeron: Legközelebb valószínűleg Pesten lépek fel, de egyelőre fix időpont nincs, ezért erről egyelőre nem beszélnék részletesebben. További infokat a facebook profilomon teszek majd közzé, és remélem hogy ha összejön, sokan közületek meghallgatnak majd.
A német származású Oliver Morgenroth sem ma kezdte a szakmát. Oli nagyjából '94 óta foglalkozik elektronikus zenék írásával. Egyik legelső próbálkozása ezen a színtéren a D-Force alteregó alatt elkövetett 'Nature One EP' volt, amin főleg hard trance zenéket találunk. Majd ezt követte a Dook Moyza-ás 'Atmosphärenwandler' techno vinyl, és a Morphing Fields féle hard trance maxi. Viszont az első saját névvel ellátott lemezére egészen '96-ig kellet várnunk. Az E'Ela egy kimondottan trance cumó, amire a címadó szám került rá háromféle verzióban. Számomra mégsem az a legmeglepőbb, hogy Oliver ilyen régi iparosa a szakmának, hanem az, hogy 2000 előtt nem sokkal felhagyott a producerkedéssel, és csak egy évtizeddel később 2008-ban tért vissza a szcénába. Közel tíz év nagyon sok idő, szerintem mindannyian kíváncsiak lennénk rá, hogy ezalatt mivel töltötte idejét, és hogy mi volt a kiváltó ok, amiért ilyen sokáig nem hallatott magáról. De majd egyszer egészen biztosan erre is fény derül. Addig is hadd mutassam be nektek Oliver Morgenroth 2008-ban megjelent 'Contrast' című albumát, amit az EDM szakma egyik legprogibb labele a Jetlag Digital jelentett meg. Az album nyitószáma a 'Flair' , ami egy bámulatos 'Traveler Extended Mix'-ben szerepel. Nem sűrűn hallani ehhez fogható zenét, mint amilyen a 'Flair'. Finom, lágy effektek sokaságában az éteri női hang, mint egy látomás úgy hat az emberre. Az 'Arsalan Inside' elég masszív tempót diktálva kezd. A középső etapban egy fényörvény bukkan elő a semmiből, ami igencsak érdekes hatást idéz elő a vokál-effektek keltette sűrű hangszerkezetbe. Az 'Ultra Focus' sokkal lágyabban, kicsit szebben kivitelezett alkotás az előbbi műremekhez képest. A visszafogottság szimpatikusabb, a kevesebb néha több elvet követve. A 'Care' különös, misztikus világot vetít elénk. Az idősíkok eltolódnak, a múlt a jelen és a jövő egybeolvad. Az 'Each Other' mély sötét valóságképet mutat. A minden más érzése nagyon nyomasztó. Mintha valami veszély közeledne, olyan érzés kerít minket hatalmába. A 'Sidechain' végig az utazásról szól. Az 'Eye Of Jupiter' minimálos, tech-es elemeivel engem kicsit meglepett. Nem éreztem rajta azt, hogy illik az album többi zenéje közé. Bár azért azt meg kell hagyni nagyon szép szerzemény. Az album egyik csúcspontja a 'Roots' címet viselő nyolcas számú track. Kőkemény dark veretés, hat és fél percben megfogalmazva. Az album zárózenéje a 'Jet Stream' ami egy nagyon érdekes dark és break elemekből összevegyített hibrid szám. Ami viszont még különlegesebbé teszi eme kiadványt, az az hogy az albumon található eredeti kilenc zeneszám mellett találunk egy dj mixet is, amit Oliver Morgenroth saját maga állított össze. Összességében szerintem egy remek megjelenéssel gazdagodott a prog szcéna. És bár a 'Contrast'-on egy slágerzenét sem találunk, amire a magasba lendül a kezünk, mégis azt kell mondjam, hogy mestermű, amit Morgenroth ezzel az albummal megalkotott. Az album zeneileg néhol száraz, de a feeling megvan benne, amiért szeretni lehet. Nálam a 8/10 pontszámra hivatott.
Oliver Morgenroth - Contrast (2008)
Label: Jetlag Digital Katalógus szám: JED022 Ország: Németország Megjelent: 2008 október 21. Stílus: Progressive House, Breaks Producer: Oliver Morgenroth
Tracklist: 1. Flair (Traveler Extended Mix) (9:52) 2. Arsalan Inside (8:49) 3. Ultra Focus (9:09) 4. Care (13:41) 5. Each Other (8:26) 6. Sidechain (10:03) 7. Eye Of Jupiter (8:51) 8. Roots (6:28) 9. Jet Stream (10:12) 10. Raumklang (Live Electribe Mix) - DJ Mix by Oliver Morgenroth (82:11)
"Négy alkalommal találkozhatott vele a magyar közönség, kétszer a Flörtben, majd nyáron a Patexban, utoljára november 22.-én a kecskeméti Club Vivában lépett föl. A hollandiai Breda-ban él, ahol a Basic Beat lemezboltjában dolgozik, emellett ideje nagy részét a stúdióban, vagy partikon tölti el, egyszóval éjjel-nappal a zenében él. Sikeresnek ígérkező karrierje a bredai The Spock-ban indult 1990-ben, ezenkívül '92-'93-ban az amszterdami Woodoo Club rezidense volt, '93-'94-ig pedig a Channel X egyik első számú DJ-je, Hollandia és Belgium hatalmas közönségével. Később az amszterdami The Time klub csütörtöki házigazdája is volt egy ideig. sajátos zenei vonalát - melyet a dinamikus, általában gyors ritmusú, érdekes hangzásokkal telített kitűnő trance és techno darabok jellemeznek - leginkább az itthon is nagy tetszést kiváltó Guardian Angel sorozat CD-iből ismerheti a közönség (Forbidden Paradise - The Quest For Atlantis, High As A Kite, Artic Expedition, Valley Of Fire; Lost Treasures - Isle Of Ra, Concerto For Sonic Circles, Creatures Of The Deep).
FREEE: Már többször találkoztál a magyar közönséggel, hogy tetszik a magyar szcéna? Tijs: Nagyon tetszik, mert az emberek nincsenek annyira "elkényeztetve", mint Hollandiában. Ott már mindenki ismer minden stílust, és nem nyitottak új DJ-kre, vagy zenékre. Itt viszont még mindig lelkesek az emberek mindenben. Nagyon jó élmény volt, amikor a Patex-bulin odajöttek hozzám autogramot kérni, ilyen Hollandiában nincs. Az emberek sokkal hűvösebbek, akárcsak Angliában.
FREEE: Mikor kezdted? Tijs: 14 éves koromban. Otthon a szobámban gyakoroltam sokáig, aztán iskolai bulikon játszogattam. 19 évesen kezdtem klubokban zenélni, ami azóta is tart.
FREEE: Milyen zenéket játszottál akkoriban? Tijs: Diszkóval kezdtem, majd jött a hip-hop, a hip house, acid house, new beat, és most a techno-house és a trance.
FREEE: És a drum'n'bass? Tijs: Az nem az én asztalom. A jó ütemeket és hangzást szeretem, a jungle-ra és a d'n'b-re viszont nehéz táncolni szerintem, bár nagyon jó hallgatni például vezetés közben, de a tánchoz túl gyors.
FREEE: Hol kezdtél játszani? Tijs: A breda-i Spock-ban 21 éves koromban, ez volt az első house klub, ahol játszottam, a többiben nem ez a zene szólt.
FREEE: Aztán jött a Basic Beat. Hogyan kerültél oda? Tijs: A Basic Beat label menedzsere fedezett fel - aki szintén Bredában él -, eljött a klubba és nagyon tetszett neki a játékom. Aztán felkért, hogy készítsem el a "Forbidden Paradise" zenei anyagát.
FREEE: Szóval már elsőre egy mix CD-re kaptál felkérést? Keveseknek adatik meg ilyen lehetőség... Tijs: Nagyon szerencsés vagyok ebből a szempontból, főleg mert a CD után megszaporodtak a felkérések, és egyre népszerűbb lettem Hollandiában.
FREEE: Nem volt nehéz feldolgozni a gyorsan jött sikert? Tijs: Nem, mivel maga a "felfedezésem" sok időbe telt, hisz 14 évesen kezdtem játszani, most pedig már 28 éves vagyok.
FREEE: Úgy értem, hogy sokáig dolgoztál keményen, de erről nem sokan tudtak, miután a reflektorfénybe kerültél nem "vakított el a fény"? Tijs: Nem, igazából ez a népszerűség csak azt első "Guardian Angel" CD megjelenése után kezdett kialakulni, ami két évvel ezelőtt volt. Valójában a '97-es év jelentette számomra az igazi áttörést, tehát csak egy éve jellemző, hogy "nagy név"-nek számítok Hollandiában.
FREEE: Hol töltöd a legtöbb időt; a stúdióban vagy partikon? Tijs: Mindkét helyen, hétköznap pedig a Basic Beat lemezboltban dolgozom, valamint a stúdióban vagyok, csak hétvégén játszom, két-három órákat péntek és szombat este. Így nem annyira megerőltető, nem úgy, mint itt, ahol egy nagyobb DJ 3-4 partira megy egy éjszaka.
FREEE: Egyébként mi a véleményed a magyar DJ-kről és a bulikról? Tijs: A klubszcéna nagyon jó, ugyanígy a DJ-k minősége is (különösen Limit-é - nem azért, mert a barátom, hanem mert tényleg kitűnő lemezlovas).
FREEE: Hol játszottál még Európában Magyarországon kívül? Tijs: Belgimuban a La Rocca-ban, Illusion-ban, Cherrymoon-ban, aztán az angliai The End-ben - egyik legjobb bulim volt a Patex mellett. Most egyre több meghívást kapok Európába, legközelebb Norvégiába megyek egy hétre, januárban Izraelbe egy goa klubba, majd tizenkét napra Malajziába, ahol 7.000 ember előtt fogok fellépni, februárban Luxemburg és Finnország. Szóval most kezdődik igazán minden.
FREEE: Ki intézi a dátumaidat? Tijs: Részben egy holland ügynökség (Consorcium), akik például a "New Frontier" partikat is szervezik, valamint más nagyobb eseményeket. A legtöbb booking-omat egyébként magam intézem, mert az ügynökségek rengeteg pénzt követelnek maguknak.
FREEE: Úgy hallottam, nemrég jelent meg egy új CD-d... Tijs: Igen, "Magik" néven a saját labelem (Black Hole Records) kiadásában.
FREEE: Gondolom ez egy teljesen új dolog? Tijs: Igen, nemrég alakult, ez lesz az első kiadványa - egy trance válogatás.
FREEE: Az eddig megjelent munkáidat ["Guardian Angel", Lost Treasures"] egyébként milyen stílusba sorolnád? Tijs: A "Forbidden Paradise" is trance, a "Lost Treasures" inkább klubtrance vagy klubtechno, kicsit más a hangzása. Hollandiában azt szeretik, ha különválnak a stílusok, így nem teszek mindent egy CD-re, hanem egy kicsit más hangzású/stílusú mindegyik, így az egyik lemez trance, a másik inkább a klubokba való. Februárban megjelenik a "Final" című válogatás szintén a saját kiadómon keresztül.
FREEE: Ezen a saját zenéid lesznek? Tijs: Részben igen, valamint más rotterdami producerek munkái.
FREEE: Mi történik jelen pillanatban Hollandiában, milyen a klubélet? Tijs: Nem sok történés van, legfőképpen a klubélet lanyhult, mert mindenki ugyanazokat a lemezeket játssza és azt hiszem, az emberek megunták kicsit. Viszont a trance egyre nagyobb teret hódit országszerte, egyre népszerűbb lesz, ugyanígy az én hangzásvilágom is.
FREEE: Hogy érzed magad, mint DJ, mit jelent az egész számodra? Tijs: Imádom! Már mikor először csináltam is az volt a legjobb érzés, hogy azt a zenét játszhatom, amit szeretek, és a közönség is megszerette. Ez még a szexnél is jobb érzés. 14 évesen készítettem el az első felvételem, amit aztán mindenkinek megmutattam és nagyon frusztrált, hogy nem játszhattam egy klubban sem, mert szerettem volna, ha mindenki hallhatja a zenéimet. Aztán sikerült olyan pozícióba kerülnöm, hogy most ezt megtehetem.
FREEE: Melyik volt a kedvenc bulid, hol volt a legjobb élményed? Tijs: Az egyik legnagyobb élményem a Patex buli volt Budapesten, ezenkívül az első alkalom, amikor a Flörtben játszottam, mert olyan frissek voltak az emberek, sikítoztak és tetszett nekik, nagyon jó érzés volt. Aztán szeptemberben a The End, ahol csak olyanok voltak, akik a zenei szférában érdekeltek - ez ugyanis egy zártkörű rendezvény volt a Numark szervezésében, csak klubtulajdonosok Angliából és a világ más részeiről (Malajzia, Finnország, stb.) - tetszett nekik, amit játszottam, kaptam is egyből vagy 20 névjegykártyát. Végül is ennek köszönhettem, hogy most ilyen sok meghívásom van más országokba is. nagyon szerencsésnek érzem magam.
FREEE: Miért döntöttél úgy, hogy lemezboltban dolgozz? Tijs: Minden egyszerre történt, elkezdtem írni, és szerettem volna a Basic Beat-ben dolgozni, de erre várnom kellett 2 évet. Aztán amikor odakerültem, akkor kezdtek felgyorsulni az események Hollandiában. Találkoztam az összes fontos emberrel, partiszervezőkkel, producerekkel, promoterekkel, mindenki bejön a Basic Beat-be, lehetőséget adva arra, hogy játszhassak és zenét készíthessek. A Basic Beat nélkül nem tartanék most itt. Majdnem mindent nekik köszönhetek. Aki annak idején fölfedezett, most az egyik legjobb barátom, ő felelős az új CD-m dizájnjáért is.
FREEE: Rezidens vagy most valahol? Tijs: Már nem, két hónapig voltam az amszterdami Time-ban, de sajnos nem ment jól a klub - nem voltak elegen, csak szombaton, az én napom pedig a csütörtök volt. Most minden hónap utolsó szombatján vagyok a Tune-ban. Abbahagytam a rezidensséget, mert már csak partikon akarok játszani, azonkívül pedig a stúdióban készíteni a felvételeket, vagy esetleg csak elmenni bulikra, hogy meghallgassak más DJ-ket.
FREEE: Van erre időd? Tijs: Mindig szakítok rá időt. Sokat járok Belgiumba, ahol mindig sokáig tartanak a bulik, úgyhogy néha átruccanok egy fellépés után, vagy az egész éjszaka stúdióban vagyok, majd egy kis alvás után átmegyek. Persze ez nem olyan sűrűn jön össze, kb. egyszer egy hónapban.
FREEE: Mi a véleményed a holland lemezlovasokról, van valami új tehetség a láthatáron? Kik a legnépszerűbbek? Tijs: Pillanatnyilag Michael De Hey a legnépszerűbb DJ Hollandiában, de ott is rengeteg tehetséges fiatal van, akik nem jutnak lehetőséghez. Viszont valamilyen szinten ők a legjobbak, mert akik a csúcson vannak - mint például Dimitri vagy Remy - már nem igazán "éhesek". Már mindenhol voltak, mindent láttak, így már nincs ami inspirálja őket, nem is játszanak már annyira jót, mint azelőtt. Az én véleményem szerint, ha egy DJ már mindent látott, akkor jobb ha inkább befejezi, mert nincs, ami motiválja. Szerintem minden országban megvan ez a probléma a Top DJ-kkel - nincs már olyan inspirációjuk, mint az új fiatal kezdőknek (már akik lehetőséghez jutnak), őket az emberek jobban szeretik mert frissek, újat nyújtanak. Igazság szerint két-három évente a top DJ-knek "el kell tűnniük", helyet adva a fiatal kezdő Dj-knek, ez lenne az igazi. persze ez nem lehetséges, hisz a kör be van zárva, mert a promoterek nem mernek új DJ-ket booking-olni, félnek hogy nem jön el annyi ember a bulira, úgyhogy mindig csak a top DJ-kkel foglalkoznak, ezáltal messze nincs még meg az egyensúly ebben a dologban.
FREEE: Meg tudnád számolni, hogy hány lemezed gyűlt eddig össze? Tijs: Kb. 3-4 ezer, de kétezret elvesztettem Hollandiában egy nagy vihar során - mind eláztak, és használhatatlanná váltak. Nagyon rossz élmény volt, de ha a másik oldalát nézzük, mindig arra törekedtem, hogy új zenéket játsszak, nem sok régit szoktak, mert szerintem mindig fejleszteni kell a hangzásvilágodat. Néha viszont nagyon szórakoztató régi zenéket hallgatni.
FREEE: Ha mondjuk vendég vagy külföldön és első alkalommal lépsz fel, hogyan válogatod ki a lemezeidet, tudod már hogy mit fogsz játszani? Tijs: Az a probléma, hogy amikor külföldön játszom, csak egy lemeztáskát vihetek magammal, úgyhogy elég nehéz kiválasztani 100 darab lemezt. Én mindig azokat választom, amik szerintem pillanatnyilag a legjobbak - egy kis klubzene, egy kis trance, egy kis techno, stb. Aztán megpróbálom eltalálni a közönség ízlését, és abba a hangzásba mélyedek bele, ami a legjobban tetszik nekik. Magyarországon az emberek szeretik a jó "kiállásokat" és a hangzások sűrű váltakozását.
FREEE: Volt már olyan hogy három lemezjátszóval léptél fel? Egyáltalán népszerűek Hollandiában az ilyenfajta virtuózkodások? Tijs: Nem igazán, de volt '92-ben egy országos mix-bajnokság. Mindenkinek fél órát kellett játszani, ami alatt és 27 lemezt tettem fel három lemezjátszóra, második helyezést értem el. Csak a győztes lett publikálva, akinek nyereménye egy mix CD elkészítésének lehetősége volt, amin egyébként az első pár helyezett és a helyszín is fel volt tüntetve. Amúgy nagyon jó buli volt, csak sajnos elég ideges voltam, hisz napi négy óra gyakorlás után fél órában kellett bemutatni, hogy mit tudok, és ha egy hibát vétek, kiesem.
FREEE: Viszont két lemezjátszóval gondolom akár becsukott szemmel is tudsz mixelni... Tijs: Két lemezjátszóval játszani olyan, mint az autóvezetés, vagy a biciklizés, már 14 éve csinálom, úgyhogy elég könnyen megy.
FREEE: Mik a terveid a jövőre nézve? Tijs: Elsősorban a kiadóm fejlesztése, kiterjesztése, aztán hogy folytassam, amit eddig csináltam, rengeteget játszani - de mégsem túl sokat, hetente egyszer-kétszer szeretek fellépni, ennyi elég nekem. Sok más országba szeretnék még eljutni, mert jobban szeretek külföldön játszani, mint Hollandiában.
FREEE: Már meguntad a holland szcénát? Tijs: Egy kicsit igen, bár most egyre jobb a helyzetem, hisz egyre népszerűbb leszek. Sokáig unalmas volt ott játszani a már előbb említett körülmények miatt - tehát hogy a klubok már nem nyitottak az új zenék (trance, jungle, akármi) felé, túlságosan konzervatívok.
FREEE: Mindenhol jellemző az a tendencia, hogy a szervezők nem mernek új dolgokat kipróbálni - talán azért is, mert már túl sok csalódás érte őket. Tijs: Azért is, de legfőképpen mert legtöbben csak a pénz miatt vannak benne a zenei üzletágban. Ez az egyik legnagyobb probléma, hogy legtöbbször csak azért rendeznek egy partit, hogy minél többet keressenek rajta, a pénzen kívül semmi más nem érdekli őket, a producerek is csak a minél nagyobb bevétel érdekében tevékenykednek. Pénz, pénz, pénz, persze hogy szükség van rá, de másképp is lehet a dolgokat csinálni - mint ahogy te is mesélted, hogy Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol ritkán tudnak anyagilag jövedelmező partit összehozni, mégis újra és újra szerveznek bulikat, mert egy buli lehet nagyon jó és mindenki számára emlékezetes, még úgy is, ha a költségvetése esetleg deficites, mivel ezek a bulik még mindig a zenéről és nem a piacgazdaságról szólnak. Sajnos Hollandiában már nincs meg ez a lelkesedés.
FREEE: Van valami üzeneted a magyar közönség felé? Tijs: "Keep the beat alive!" (Tartsd életben az ütemet!") ha DJ vagy, meg kell tartanod a hitedet, a csúcsra jutás egy nagyon hosszú és kemény folyamat, de mindig van lehetőség valahol.
FREEE: Azon a ponton vagy, amikor már azt csinálhatod, amint szeretnél, akkor, amikor szeretnéd, sok időt tölthetsz a stúdióban stb. és még mindig magáért a zenéért csinálod. Mindezt összevetve azt kell, hogy mondjam, te tényleg egy nagyon szerencsés ember vagy. Tijs: Ez igaz, de még egyáltalán nem vagyok a csúcson, mert a zenémnek mindig tovább és tovább kell fejlődnie, minden nap tanulok valami újat, a lemezlovaglást tekintve is még mindig "éhes" vagyok, még mindig a partik a legfontosabbak, csak most felgyorsult az egész. Két évvel ezelőtt a legnagyobb álmom az volt, hogy játszhassak a Tribal Gathering-en az Egyesült Királyságban, most májusban fel fogok ott lépni, azt hiszem, számomra mindent ez jelent. ha ott fölléptem, akkor mondhatom, hogy a csúcson vagyok.
Hosszabb hallgatás után visszatérünk kedvenc klasszikusaimhoz. Újabb ötöt hoztam el most nektek. Nos, lássuk mi van ma a kalapban!
L.S.G. - Hidden sun of Venus (Oliver Lieb remix) [1997 - Platipus] Bocsássátok meg nekem, de nagyon rá vagyok csavarodva Oliver Lieb munkásságára. Az L.S.G. alterego különösen közel áll hozzám, mivel ügyesen ötvöződik ezekben a zenékben a trance, a techno, break és némi progressive hatás. A 'Hidden sun of Venus' nem mai darab, ez érződik is a 140 BPM fölötti tempón. A húzós kezdés már előre világítja, hogy nem a könnyed hátradőlésé lesz a főszerep. A groove valósággal sodor, majd egy ismétlődő basszusgitár minta is rátesz egy lapáttal a közelgő eufóriára. Azonban a nyers techno-ból egy varázsütésre a dallam beúsztatásával trance hangulat kerekedik, ami kitart a darab végéig. A melódia annyira komplex, hogy meg se próbálkoznék a lekottázásával. Igazi undergound hímnusz a '90 évek végéről, ami egyedi és utánozhatatlan.
Armin - Virgo [1999 - Cyber Records] Lehet sokakat (főleg, akik 2005 után szerettek bele a trance-be) sokkolok eme lemezzel. Armin bizony nem mindig 'A State Of Trance'-n törte a buksiját, hanem zsenge fiatalságának idején a korszak menő stílusában azaz funky és pumpin' house (Problem Boy, Gimmick) vonalon is nyomult. Mellette azért már a modernkori trance alapjait is megalapozta a 'Communication'-nel és a 'Blue fear'-rel. Az 1999-es 'Lost soul society' EP-je talán nem tudhat magának akkora ismertséget és eladási mutatókat, mint az előbb említett két darab, de kétségtelenül hangzásában messze felülmúlta a kortársak műveit. Erről is a nagy kedvencem a 'Virgo', melynek szikár ütemei kezdik meg a menetelést, majd igazi bolygóközi atmoszféra lesz úrrá rajtunk. Minden hang, minden effekt a lebegésünket segíti. A minimalista, sejtelmes dallamok észrevétlenül költöznek be a hallójáratainkba. Ha a 'Hidden sun of Venus'-ra azt írtam, hogy egyedi, azt most itt is el kell sütnöm.
David Alvarado - Klugh [1999 - Ovum Records] A helyszín Amerika, Los Angeles. A west coast house hangzás innovátora David Alvarado egyik gyöngyszeme a 'Klugh' 1999-ben deep house körökben óriási sikert arat. A puha dobokra kongaszóló rétegződik, majd egyre mélyebbre szállunk. A lassú kibontakozás csak előnyére van a darabnak, hiszen kiélezett érzékeinkkel minden egyes új hang felbukkanását várjuk. A kiállásban egy csilineglő hang fut oda vissza, garantált az audioorgazmus. Amúgy vicces, mert ezt a zenét Carl Cox révén fedeztem fel ('Muzik 5th Birthday mix'), aki pont arról volt híres ebben az időszakban, hogy a techno vidámabb fajtáját nyomatta ezerrel. Ezzel szemben az említett szülinapi mixre felkerült ez a deep darab, ami minimalizmusa ellenére is több ötletet hoz, mint egyes mai zenék.
Astral Pilot - Electro Acupuncture (Rabbit In The Moon remix) [1995 - Harthouse] Stevie B-Zet és Sven Vath közös project-je az Astral Pilot. Egyik legepikusabb számuk az 'Electro acupuncture', amit jómagam egy '95-ös Mayday duplán spéciztem ki magamnak. Mint kiderült itt nem is az original, hanem a brutálisan psycho-s hatású Rabbit In The Moon remix csendült fel. Ez úgy nyit, mintha egy temetőben a szellemek őrült száguldozását csekkolnánk le. majd egy karakteres breakbeat kezdi a ritmust diktálni. Aztán a hosszas felvezetés után 4/4 üzemmódra kapcsolunk és az TS-303-as hangok is megkezdik a ténykedésüket. Ember legyen a talpán, aki ezt megfelelő helyre illeszti a szettjében, mivel az into-t lecsípve jelentősen sérül a zene összhatása. Hogy a korabeli techno-ban is mennyi ötletesség és játékosság rejtőzött, azt ebben az egy track-ben is könnyedén leszűrhetjük.
Jam & Spoon - Follow me [1993 - Labirynt Records] Mennyire nehéz egy darab sorsa, ha a lemez B oldalán kap helyet? Mint ismert a bakelit korszakban általában az A oldalra préselték az erősebb zenéket. Jam & Spoon-ék viszont ezt nem így gondolták, hiszen 1993-as EP-jükön az A oldalon a rádióbarát, flamenco gitáros 'Right in the night', a B-n pedig a 12 és fél perces, epikus 'Follow me' kapott helyet. A 'Follow me' egy igazi kétarcú zene. Az első 6 percben csendesen csordogál, hosszú, hipnotikus felvezetéssel 130-140 közötti BPM régióban. Aztán jön a kiállás és teljesen más képet ölt magára a track, elindul a hardcore-osan pattogó veretés. Először a 'Dream Dance Vol.2'-es válogatáson hallottam 1996-ban, ám ott a "sok zenét préseljünk a cd-re" elv alapján 6 percnél lehallkítják, így csak a felvezetést ismertem. Gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, hoyg van egy tempóváltás az original, teljes terjedelmű verzióban!?
A múltkor egy Luciano b2b Sven Vath videó adta az ihletet, hogy a drunken vs overdose dj témát felvessem. Személy szerint mélységesen felháborít, amikor a lemezlovas - aki elsősorban nem a saját, hanem a belépőért súlyos pénzeket kiperkáló közönség hangulatáért felelős - magáról megfeledkezve, tántorogva vagy beszívva bohóckodik a pult mögött. Az ominózus Luciano b2b Sven Vath szett olyan, mint egy homoszexuális tornaóra. A két férfi enyhén természetellenesen ölelgeti egymást, majd Sven a csimpánzok ügyességét meghazudtoló módon kapaszkodik fel a pult fölötti fémrúdra. Hogy részegek voltak, vagy beszívtak? Ki tudja. Viccesnek vicces, másrészt szánalmas is, hogy ily módon rombolják a verejtékes munkával felépített imidzsüket. Sven-nek nem ez az egyetlen drunken performance-sza, a 2000-es Love Parade-n is igencsak tántorogva tolja egy köldökvillantós posztóba burkolózva. Tálentumát jelzi, hogy még így is olyan szettet tol, ami másoknak józanul sem menne. Persze nem ő az egyetlen addict a német dj-k között, Westbam mája miatt is aggódhatunk. A nagy ceremóniamester - és lelkes fogyasztó - hírében álló kopasz vesztfáliai legény szintén az egyik Love Parade-os videón kicsit koordinálatlan mozgáskultúrával fűszerezve az orrával szkreccsel és gyermeki örömmel az arcán bambul a tömegre. Szerintem normál hőfokon pörögve eszébe se jutna az embernek. Mr. Lódoktor Fatboy Slim a ketamin-függő mesélt egy érdekes sztorit, amit a megboldogult Check Magazinban olvastam. Egy klubban volt éppen, amikor a marihuána füstjétől megpilledt lemezlovas felrakott egy nagy üdvrivalgást kiváltó zenét. Erre a dj fogta magát és lement táncolni az emberek közé. Annyira jól érezte magát, hogy észre sem vette, hogy a track szépen lecsengett. Erre a közönség bőszen lapogatni kezdte a vállát, hogy ügyes vagy srác, de nem ártana feltenni a következő lemezt. Konklúziót vonva nem azt mondom, hogy a dj-k ne fogyasszanak semmit, hisz ez rájuk van bízva, viszont tudják hol a határ és ez ne menjen a teljesítményük rovására. Nektek mi erről a témáról a véleményetek?
Emmanuel Top - Addiction EP [Planete Rouge Records] A francia elektronika egyik általam is nagyra tartott figurája Emmanuel Top majd tíz évnyi hallgatás után döntött úgy, hogy ismét újra beszáll a mókuskerékbe. Hogy mit csinált ezidáig? Azt csak ő tudja. Az viszont biztos, hogy olyan meghatározó acid és techno klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az 'Acid phase', a 'Turkish bazar', a 'Radio', a 'Detune my fortune', a 'Stress', illetve a kommerszebb vonalon a BBE formáció tagjaként a 'Seven days and one week', 'Flash' és a 'Deeper love'. Ha visszatérése már minőségben fele olyan jót is hoz, mint eme felsorolás, már jól járt a hallgató. Újraéledésének első, eklatáns példája a honfitárs Terence Fixmer kiadójánál megjelent 'Addiction EP', ami egy várható kislemez sorozat első darabja. A visszatérés egyből felveti azt a dilemmát, hogy Top milyen vonalon is fog haladni. Én meg mertem volna kockáztatni, hogy a techno-t nem hagyja faképnél. Igazam lett. Szerencsére nem állt be a sorba és rakott össze egy óra alatt egy semmitmondó tech, minimál szörnyűséget, viszont retro irányba sem mozdult el és nem szikár acid-del és mínusz 15 éves sound-al bombáz bennünket. A címadó 'Addiction' egy igazi próbatétel: aki szereti a lassú építkezést és a hangok váltakozásában rejlő katarzist tuti, hogy mindenféle megerőltetés nélkül hallgatja majd végig ezt a közel negyed órát. Szerintem két kezemen meg tudnám számolni a felcsendülő hangszereket, de Emmanuel olyan mesterien és lineárisan szerkeszti a mondanivalóját, hogy ez egyáltalán nem vesz el a darab értékéből, sőt. A dallamokra áhítozóknak 2 és fél percnyi tüdőszaggató basszus után üres lesz, de a befogadóbb lelkűek jót fognak headbang-elni rá. Az EP másik tétele a 'Revival' a várakozásoktól eltérően nem savval nyakon öntve támad. Egy puha lábdob és egy gurgulázó groove kezd masírozásba, majd a háttérben egy filterezett string foszlány dolgozik. Kicsit hiányoltam egy testesebb basszus-t, ami húzta volna magával az egész darabot, illetve egy kiállást, ahol pihegve felkészülhettünk volna a nagy hangrobbanásra és további kézlóbálásra. Nem így lett, bár ezt nem csodálom, hisz Top sose állt be a sorba sablonozni. Az utolsó két perc még így is a kiállás jegyében telik, aminek nem a visszatérő dobszerkó, hanem a stúdióhalkítás vet véget. Elsőre biztatónak mondhatóak a hallottak. Persze nem váltják meg a világot, de kisérletező release-ként legalább behatárolhatjuk merre fog mocorogni a titokzatos francia a közeljövőben. Tekintettel arra, hogy szeretem a megalkuvások nélküli elektronikát (és nem zavar, ha valami túl monoton) 7/10-et adok öreg techno harcosunknak.
Emmanuel Top – Addiction
Label: Planete Rouge Records Katalógus szám: PLR1101 Ország: Franciaország Megjelent: 2011. március Stílus: Techno Producer: Emmanuel Top
Niko Fantin - Futterwacken EP [Frisky Records] A Frisky Records release-i között az elmúlt időszakban nem sok maradandót hallottam. Ezúttal kárpótolnak bennünket bőven, hiszen az argentin Niko Fantin (aki elég sokszor jelentetett már meg itt, illetve az al-labeleken) EP-je rendesen odakarcol a hallójáratainknak. A címadó darab koszos tech-es kezdése már megelőlegezi, hogy itt kegyelemre nem számíthatunk. Aztán szépen be is igazolódik a jóslatunk, egy totál vadóc groove kezd csapatásba, miközben a háttérben baljós effektek munkálkodnak. Egy kicsit Cid Inc munkáira emlékeztet az atmoszférája. A 'Speak the truth' sem fukarkodik a dark megoldásokban, végig nyomás alatt tart bennünket, az első pillanattól az utolsóig. Mintha egy repülő zúgna el felettünk beélesített bombákkal. A dallamvilág valahová a Közel-Keletre repít, s egy kicsit psy életérzés is hozzáadódik az amúgy sem gyenge összhatáshoz. A 'Many years ago' jelenti a feketelevest, hiszen pont a legdögösebb track maradt utolsónak a sorban. A kellemesen filter cut-olt baseline és a sistergős effektek már előkészítik a terepet. Aztán előtűnik egy repetitív és mellette igencsak szuggesztív dallam, ami sodor bennünket, de nagyon. A kiállásban egy emberes delay szabadul az összetevőkre, majd egy morgó groove térdre kényszerít. Ennél a pontnál nagy hangerőn hammer-elve tuti mindenkit a padlóról kellene felszedni egy megapartin. Összességében, aki szereti a nyersebb elektronikát, illetve a kísérletezőbb hangvételű zenéket nyugodtan horgonyozzon le ennél a kislemeznél, hiszen maximálisan elégedett lesz vele. Tőlem 8,5/10-es pontszámot kap.
Niko Fantin - Futterwacken EP
Label: Frisky Records Katalógus szám: FR051 Megjelent: 2011. április 12. Stílus: Tech House, Progressive House Producer: Niko Fantin
Tracklist: 1. Futterwacken (8:16) 2. Speak the truth (8:16) 3. Many years ago (8:51)
Kollégám jóvoltából mindig jön némi slágerzene a bal fülembe a munkahelyemen. Pont egy Pierrot-blokkba csöppentem a minap, ami bár nem okozott különösebb kultúrsokkot, de egy cikket megelőlegezett. Olyan embereket szeretnék bemutatni, akik az eredeti profiljukhoz képest egy teljesen új területen is kipróbálták magukat.
És itt kapcsolódunk Pierrot-hoz. Marosi Z. Tamás 'Ha sírni látod a bohócot' című dalával írta be magát a magyar popzene történelemkönyvébe, illetve a Megasztár-tehetségkutató zsűrijében is helyet foglalt egy ideig, s a megaprodukció zenei részének megálmodása és kivitelezése is az ő nevéhez fűződött. De nemcsak pop-ozott (Pa-dö-dő, FLM, Sipos F. Tamás), hanem egy jóval plasztikusabb világban is kipróbálta magát. Történetesen az 1996-os Soho Party 'Remix album'-án is találkozunk a nevével. A 'Brutális szex' című számot csapta szét brutálisan, ugyanis az eredeti vokált (inkább csak foszlányokat) jungle miliőbe helyezte el. Igazi fejfelkapós cucc, nem is gondoltam, hogy a srác ilyet is tud. A jungle-d'n'b vonalon nem csak ez az egy próbálkozása volt, hiszen a Ganxta Zoli és a Kartel-ből ismert O.J. Sámson-nak is segédkezett az 1998-as 'Best Of (Plastic Jungle)' zenei alapjainak elkészítésében. Erről a korongról leginkább a 'Ganjaman' futott be, ami nem volt más mint egy kicsit pop-os, raggás bolondozás jungle alapokkal társítva. Pierrot (aki idő közben kiadót is indított Private Moon Production név alatt) az elektronikával korábban is próbálkozott, hiszen az ő keze munkáját dícséri a világzenét modern alapokon prezentáló Toys Of Ancient Gods projekt is. Egyik legismertebb zenéje a 'Vimana' volt, melyhez Jutasi is készített remixet.
Ha már a magyar pop szinterén nézelődünk még egy nevet találunk, aki teljesen más irányzaton belül ténykedik ma, mint egykoron. Császár Előd aka Shane 54 még a kilencvenes években bukkant fel az itthoni palettán Hoffer Dániel oldalán, mint az FLM duó tagja. A kor trendjének megfelelő dance zenéjük üde színfoltja volt a magyar zenei életnek. '96-ban Előd szólókarrierbe kezdett, az ezt követő években összesen három LP-t adott ki, melyeken modern zenei alapokat is találhattunk szép számmal. Idő közben (pontosabban a kilencvenes évek derekán) az azóta ex Neo-taggal Moldvai Márkkal közösen megalapították az Exotron-t, mely a techno, a hardcore és acid elemeit ötvözte. Első és egyetlen albumuk az 1996-os 'Mindfusion' napjainkban már kortörténeti dokumentumnak számít. Előd remixerként is felbukkant: a Soho Party 'Remix album'-on jómaga a 'Baby nem kell más' című dalocskát szedte szét atomjaira, s egy jó kis hardcore-gabba verziót kreált belőle. Előd elmodása szerint világ életében élénken érdeklődött az elektronika iránt, így nem csoda hogy ezen irányba haladt amikor válaszút elé került (a médiában agyoncincált közúti balesete kapcsán). Jobbnak látta, ha az addig életét lecseréli egy bizonytalanabbra, ám az idő őt igazolta. Shane 54-ként első megjelent produkciója Cosmicman 'I love you'-jához készített remixe volt. A többi már történelem. Lásd itt a további diszkográfiáját!
Külföldön is akadnak nagyot váltók. Ilyen például a férfiasan nőies és egyben nőiesen férfias Boy George (polgári nevén George Alan O'Dowd), aki a konzum reggae-t toló Culture Club vokalistájaként ért a csúcsra. Aztán valami bekattant nála és dj karrierbe kezdett. Első, keze munkáját (vagy inkább a számítógépét, ugyanis köztudottan nem tudott mixelni live-ban lemezjátszón) az 1995-ös Ministry-s 'The Annual' válogatáson megkagylózhatjuk Pete Tong oldalán. Ezután raklapszám adta ki a mixlemezeket BG a sláger house vonalon. A Ministry pozició vesztésével a millenium után egyre kevesebbet lehetett találkozni a nevével, pedig él és alkot (vagy inkább próbál alkotni), 2010-ben például egy LP-vel örvendeztette meg a rajongóit 'Ordinary alien' címen.
A végére egy speciális esetet hagytam. Todd Terry new york-i house producer a 90-es évek eleje óta kis csiliárd megjelenést tudhat maga mögött a stíluson belül, ám volt egy LP-nyi kitérője egy teljesen más világba. Az 1999-es 'Resolutions' egy vérbő korong, melyen a drum and bass, trip hop, breakbeat képviselteti magát, house dalt nagyítóval se keressünk rajta (egyetlen klip jött ki róla, mégpedig a 'Let it ride'). Személy szerint nem értem, hogy milyen indíttatás volt a lemez mögött, de tény, hogy olyat tett le az asztalra, ami felethetetlen. Persze a törtütemek megrögzött hívei találnának rajta fogást, hogy miért nem tökéletes, de annak tükrében kell hallgatni, hogy Todd mester honnan jött. Sajnos ez az egy eltévelyedése volt, azóta visszatért a megszokott stílus és kerékvágásba.
A 'Back in time' rovat a nyitó cikkhez képest majd húsz esztendőt ugrik előre időben. 1995 írunk. Az elektronikus tánczenei szcénában ekkoriban egyre nagyobb volt már a mocorgás. Ebben a pezsgő attitűdben született meg a dance zene egyik legmeghatározóbb klasszikusa nevezetesen Faithless 'Insomnia'-ja. A darabot, amikor először meghallottam a Juventus Rádióban elég minimálnak hatott, de idővel nagyon megszerettem. A hosszú felvezetés a végtelenségig felcsigázza az embert, aztán jön egy rövid, de annál eufórikusabb rész, amit - némi iróniával élve - minden valamire való klubber álmából felkeltve is el tud dúdolni, vagy fütyülni. Ennyi szubjektív rész után térjünk át a zene keletkezésének hátterére.
Az 'Insomnia' a Faithless második single megjelenése volt (az első a 'Salva Mea'), mellyel 1995-ben számos slágerlistán előkelő helyezést értek el. A zene örökérvényűségét jelzi, hogy 2005-ben újra meghódította a listákat, s szinte nem volt olyan esztendő, amikor ne remixelte volna meg valaki. A közel kilenc perces album verzió olyan szövegrészeket is tartalmaz, ami nem éppen rádió kompatibilis a benne használt vulgáris kifejezések miatt. Ugyanebben a verzióban harangozással kezdődik a zene, amit a klubok közönsége nem igazán ismerhetett, mivel a többség a 'Monster Mix'-et és az abból készített rövidebb 'Monster Radio Edit'-et hallgatta rongyossá. A dalban Maxi Jazz egy alvászavaros ember szerepében jelenik meg, miközben próbál édes álomba szenderedni („I toss and I turn without cease, like a curse, open my eyes and rise like yeast/At least a couple of weeks since I last slept, kept takin' sleepers, but now I keep myself pepped”). Maga a téma ismerősen csenghet azok számára, akik tudatmódosítókkal turbózták magukat egy-egy bulira, ugyanis az álmatlanság ennek egy mellékhatásaként jelentkezik. Érdekes, hogy a szövegből az is kiderül, hogy az álmatlanságban szenvedő egyének többnyire szerény körülmények között élnek („Make my way to the refrigerator/One dry potato inside, no lie, not even bread, jam”). Kiváncsi vagyok, hogy Maxi Jazz a saját élményeit szedte-e rímekbe?
Amit talán kevesen tudnak, de a dal körül volt némi szerzői jogi perpatvar. A Faithless kifejezte nem tetszését azzal kapcsolatban, hogy a dal egyes elemeit Sash újrahasználta 'Encore Une Fois' című zenéjében. A sors iróniája, hogy a norvég Biosphere pedig azt állította, hogy a banda lekoppintotta a baseline-ját a 'Novelty waves' című zenéjüknek. A tények ellenére, mivel a hős britek egy hanggal módosították azt, soha nem fizettek royalty-t az inspiráció után.
2010-ben az Armada Records az ASOT mixalbum sorozat híveit egy gyűjtőlemezzel lepte meg. A kiadvány 2004-2009-ig terjedően foglalja magába a széria részeit. Ami külön öröm lehet, hogy akinek idáig nem volt meg kompletten minden lemez, az most pótlólag hozzájuthat a hiányzó részekhez. Viszont aki kevésbé ismeri a sorozat részeit, annak szívesen leírom, hogy miről is szól az ASOT feeling. Az 'A State Of Trance' mix albumsorozatot - bár a neve a trance zenékre utal - korántsem lehet 100 százalékosan trance orientáltnak nevezni. Elég sok olyan mű kapott helyet a széria részein, melyek közelebb állnak a progresszív hangzáshoz, mintsem a sima trance műfajhoz. Lényegében az ASOT sorozat a kezdeti időszakban (2004-től) arra építkezett, hogy olyan műveket állítson hadrendbe mix formájába, melyek minden egyes darabja a szcéna egy-egy progresszív gyönygszemének számít. Amit manapság klasszikus zeneként aposztrofálunk, azt akkor, abban az időben az EDM műfaj legepikusabb zenéi közé soroltunk. Mark Otten, Perry O'Neil csak két név abból az időszakból, akikre a régebbi trance fen-ek szívesen emlékeznek vissza. Hiszen ki ne ismerné a régi ASOT rajongók közül O'Neil 'Kubik'-jét vagy Mark Otten meseszép 'Tranquility' című szerzeményét. A korszak nagy tálentumainak zenéit szinte kivétel nélkül megtalálhatjuk a korongokon. Legyen szó trance-ről, vagy progresszívről. A 2004-es lemez a korábban említett Otten féle fület simogató 'Tranquility' -vel nyit, majd az album egyre euforikusabbá válik, amit a mixer saját szerzeménye, Armin klubhimnusza a "Burned With Desire" zár. A második cd sokkal nyugisabb, és progressszívebb zenéket tartalmaz. Ez a több mint hetven perc olyan álmodozós prog melódiűkat sorakoztat fel, mint a szlovák Valentino Kanzyani "Flying"-je Sultan & The Greek Remixében, vagy Ashkan Fardost alias Envio csodaszép klasszikusát a "Time To Say Goodbye"-t Galen Behr alias Passiva remixében. A 2005-ös album méltó folytatása a sorozatnak. Egy finom kis prog zenével nyitunk Interstate "I Found You" -jával. Majd a második cd-n találkozunk Andy Moor "Halcyon"-jével, és Matthew Dekay a Proluctors producerpárossal készített "The Deep Show" című masszív kis opuszával. Ami még megjegyzendő, hogy az első korong a Light a második a Dark megnevezést kapta, ezzel is utalva a hangulatra. A 2006-os dupla diszk szintén remek válogatás. Ezúttal a cd1 az On The Beach, a cd 2 az in the club feliratot kapta. A zenékről csak annyit, hogy minden zene a korszak egy-egy meghatározó momentuma. A mixelés viszont néhol eléggé gyatra. De ezzel együtt kitűnő kis album, és bátran ajánlom minden zeneszerető emberkének. A 2007-es lemez, talán nem beszélek mellé, ha azt mondom, hogy a széria legjobb darabja. Számomra az On The beach és az In The Club lemez is elég meggyőző. Mindegyik ötcsillagos zenéket tartalmaz. A strandos mix briliánsan kezd, végig fantasztikus zenékkel tarkítva. Az In The Club is hasonló jóság. Főleg uplifting trance zenék szerepelnek rajta, de abból is az évjáratnak megfelelő legjobb darabok. A 2008-as mixalbum első egyvelege is jól kezdődik. Az 'Unforgivable' csodás zene, akármelyik remixben is szóljon. Viszont az utánakövetkező számokban sem csalatkozunk, mert azok is mind nagyon klasszak. Viszont a mixelés technikai részét nézve, néhol eléggé esetlenek az átkeverések. De még így is bőven elégedettek lehetünk. A második cd hasonlóan az elsőhöz hozza a magas színvonalat. Szép ritmusos zenéket skubizhatunk meg. A non plus ultra Armin öccsének Ellernek a 'Time To Rest'-ben nyújtott gitározgatós alakítása. Gyilkos momentum! A 2009-es lemez szépen indít. A 'Never Fade Away' Andy Duguid átíratában a legjobb! Le a kalappal, mert a folytatás is stílusos. A második lemez sajnos engem nem győzött meg, sok rajta a tucatzene, ami kissé el is szomorított. Ettől függetlenül azért vannak rajta kiemelkedő alkotások, mint például Armin 'Tuvan' című zenéje, és Robert Nickson 'Circles'-sze - amiben Eller szaggatja szanszét a húrokat. Összességében nekem az első négy mixlemez tetszik jobban. A 2006os lemez mixelését leszámítva úgy érzem technikailag pofásabb lemezeket hallgathatunk. A maradék két album is megsüvegelendő, bár amint írtam, a 2009es ASOT-nak a 2. lemeze nem igazán fogott meg.
Armin van Buuren - A State Of Trance 2004-2009
Label: Armada Music Katalógus szám: ARMA277 Ország: Hollandia Megjelent: 2010. november 29. Stílus: Progressive Trance, Progressive DJ mix: Armin van Buuren
A State Of Trance 2004 101. Mark Otten - Tranquility 102. Solid Globe - Sahara 103. Whirlpool - Under The Sun (Solar Stone Remix) 104. Three Drives - Signs From The Universe 105. Airwave - Ladyblue (Original Beat) 106. Kyau vs. Albert - Velvet Morning (Aalto Remix) 107. Fictivision vs. Phynn - Escape (Phynn Mix) 108. Perpetuous Dreamer - Future Funland (Astura Remix) 109. Active Sight - The Search For Freedom 110. Super8 - Alba 111. OceanLab - Satellite (Original Above & Beyond Mix) 112. Robert Nickson - Spiral 113. Armin Van Buuren - Burned With Desire (Rising Star Mix)
A State Of Trance 2004 201. Perry O'Neil - Kubik 202. Valentino - Flying (Sultan & The Greek Remix) 203. Michael Burns - The Ambience 204. Peter Martin pres. Anthanasia - Perfect Wave 205. St. John vs. Locust - Mind Circles (Perry O'Neil Remix) 206. Remy & Roland Klinkenberg - Fearless 207. Scott Bond vs. Solar Stone - Naked Angel 208. M.I.K.E. pres. Fascinated - Totally Fascinated 209. Mono - Rise 210. Envio - Time To Say Goodbye (Passiva Mix) 211. True Form - Forbidden Colours 212. Arctic Quest - Offbeat 213. Terry Bones vs. Fred Baker pres. Water Planet - Introspection (John Askew Mix)
A State Of Trance 2005: Light 101. Interstate - I Found You 102. Hidden Logic pres. Luminary - Wasting 103. Markus Schulz - First Time 104. Max Graham feat. Jessica Jacobs - I Know You're Gone 105. Mike Foyle pres. Statica - Space Guitar 106. Ava Mea - In The End 107. Elevation - Ocean Rain 108. Locust - Aerospace (Probspot Remix) 109. Armin Van Buuren - Shivers 110. EnMass - Beyond Horizon 111. Kyau vs. Albert - Falling Anywhere (Rework) 112. Fragile feat. Alex Lemon - Inertia (Armin Van Buuren Remix) 113. Sophie Sugar - Call Of Tomorrow (John O'Callaghan Remix) 114. Marcos - Cosmic String 115. John Askew - Mood Swing
A State Of Trance 2005: Dark 201. Peter Martin pres. Anthanasia - Simply Blue 202. Nu Frequency - 808 203. Andy Moor - Halcyon 204. Ahmet Ertenu - Why (Derek Howell Mix) 205. Oliver Lieb vs. DJ Preach - Papel (Preach Remix) 206. Remy - Crackdown 207. Gabriel & Dresden - Arcadia 208. Tilt - Twelve (Max Graham Remix) 209. Matthew Dekay vs. Proluctors - The Deep Show 210. Recluse - Emotional Void 211. Adam White feat. Martin Grech - Ballerina 212. Blank & Jones - Perfect Silence (E-Craig 212 Vocal Mix) 213. Kyau vs. Albert - Made Of Sun (KvA Hard Dub - AvB Edit) 214. M.I.K.E. - Massive Motion 215. Eye Wall - Bad Deal 216. Hammer & Bennett - Language (Santiago Nino Dub Tech Mix) 217. Liquid Overdose - Ancient Space (Fred Baker Remix)
A State Of Trance 2006: On The Beach 101. Mike Foyle - Shipwrecked (John O'Callaghan vs. Mike Foyle Club Mix) 102. Sunlounger - White Sand (DJ Shah's Original Mix) 103. Leon Bolier & Elsa Hill - No Need To Come Back (Vocal Mix) 104. Matthew Dekay - Timeless (Digifruitella Dub) 105. Karen Overton - Your Loving Arms (Club Mix) 106. DJ Shah - Beautiful (Glimpse Of Heaven) (Long Island Dub) 107. Niyaz - Dilruba (Junkie XL Remix) 108. Basic Perspective - Small Step To The Other Side (Elevation Remix) 109. Zirenz - Edge Of Space (Whiteroom Remix) 110. Jody Wisternoff - Cold Drink, Hot Girl 111. Incolumis - One With Sanctuary 112. Jose Amnesia vs. Shawn Mitiska - My All (Flash Brothers Remix) 113. Envio - For You (Outro Mix)
A State Of Trance 2006: In The Club 201. Arksun - Arisen 202. Fable - Above 203. John O'Callaghan & Kearney - Exactly 204. Kyau vs. Albert - Walk Down (KvA Club Mix) 205. Kuffdam & Plant - Dream Makers 206. M.I.K.E. - Voices From The Inside (M.I.K.E.'s Progressiva Mix) 207. DJ Governor - Red Woods 208. Kyau vs. Albert - Kiksu 209. Hiroyuki Oda - Transmigration 210. Under Sun vs. Signum - Captured (Sebastian Brandt Remix) 211. Mannix vs. Kaymak - World Gone Mad 212. Stoneface & Terminal - Venus 213. Armin Van Buuren - Control Freak (Sander Van Doorn Remix) 214. Thomas Bronzwaer - Shadow World (Original Mix) 215. Giuseppe Ottaviani & Marc van Linden - Until Monday 216. Armin Van Buuren - Sail
A State Of Trance 2007: On The Beach 101. Cerf, Mitiska & Jaren - Light The Skies (Retrobyte's Classic Electrobounce Mix) 102. Chris Lake feat. Emma Hewitt - Carry Me Away 103. Sultan & Ned - Together We Rise 104. DJ Shah feat. Adrina Thorpe - Who Will Find Me 105. Kirsty Hawkshaw Meets Tenishia - Reasons To Forgive 106. Rio Addicts - The Distance 107. Jose Amnesia feat. Jennifer Rene - Wouldn't Change A Thing 108. Sunlounger - In & Out (DJ Shah Rework) 109. Alex Bartlett feat. Anthya - Touch The Sun (Rank 1 Remix) 110. The Blizzard - Kalopsia 111. Kyau & Albert - Always A Fool 112. Global Illumination - Tremble
A State Of Trance 2007: In The Club 201. Armin Van Buuren - Miserere 202. Armin Van Buuren - Rush Hour 203. Terry Ferminal vs. Mark Sherry - Walk Away (Terry Ferminal Mix) 204. Albert Vorne - Formentera What (Gareth Emery Remix) 205. Michael Dow - Ascent 206. Rex Mundi - Perspective 207. Ronski Speed feat. Sir Adrian - The Space We Are (Acapella) 208. Markus Schulz vs. Chakra - I Am 209. First State - Evergeen 210. Mike Foyle - Firefly 211. Nic Chagall - What You Need (Hard Dub) 212. Filo & Peri feat. Eric Lumiere - Anthem 213. Lost Witness vs. Sassot - Whatever (Aly & Fila Remix) 214. FKN feat. Jahala - Why (Aly & Fila Remix) 215. Sophie Sugar - Day Seven 216. Sean Tyas pres. Logistic - One More Night Out
A State Of Trance 2008: On The Beach 101. Armin van Buuren feat. Jaren - Unforgivable (First State Remix) 102. DJ Tatana - Spring Breeze (Martin Roth SummerStyle Remix) 103. Mike Foyle - Bittersweet Nightshade 104. M6 - Amazon Dawn 105. Andy Moor - Fake Awake (The Blizzard Remix) 106. Blake Jarrell - Punta Del Este (Beach Mix) 107. Benya feat. Penny Nixon - Serendipity 108. Ohmna - Satori Waterfalls 109. Signalrunners & Julie Thompson - These Shoulders (Club Mix) 110. Myon & Shane 54 feat. Carrie Skipper - Vampire 111. Julian Vincent feat. Cathy Burton - Certainty (Mark Otten Dub) 112. Tenishia feat. Tiff Lacey - Burning From The Inside (Tenishia's Burning Dub) 113. Mr Sam feat. Claud9 - Cygnes 114. Lange feat. Sarah Howells - Out Of The Sky (Kyau & Albert Remix)
A State Of Trance 2008: In The Club 201. Arnej feat. Josie - Strangers We've Become (Intro Tech Dub) 202. Sunlounger feat. Zara - Lost (Club Mix) 203. Offer Nissim - For Your Love (Sied Van Riel Remix) 204. Ilya Soloviev & Paul Miller - Lover Summer (Orjan Nilsen Remix) 205. Markus Schulz - The New World 206. Robert Nickson & Daniel Kandi - Rewire 207. Giuseppe Ottaviani feat. Stephen Pickup - No More Alone 208. The Thrillseekers feat. Fisher - The Last Time (Simon Bostock Remix) 209. Stoneface & Terminal - Blueprint (Club Mix) 210. DJ Shah feat. Adrina Thorpe - Back To You (Aly & Fila Remix) 211. Andy Blueman - Time To Rest (Live Guitar By Eller Van Buuren) 212. Thomas Bronzwaer - Certitude 213. 8 Wonders - The Return 214. Jochen Miller - Lost Connection 215. Armin van Buuren feat. Sharon Den Adel - In And Out Of Love (Richard Durand Remix)
A State Of Trance 2009: On The Beach 101. John O'Callaghan feat. Lo-Fi Sugar - Never Fade Away (Andy Duguid Mix) 102. Sunlounger feat. Kyler England - Change Your Mind (Myon & Shane 54 Remix) 103. M6 - Paradise Lost 104. Ron Hagen & Pascal M - Riddles In The Sand 105. Mat Zo - The Fractal Universe 106. The Blizzard & Gaate - Iselilja (Sunn Jellie & The Blizzard Dub Remix) 107. Monogato - Miami Vibe (Omnia Remix) 108. Josh Gabriel pres. Winter Kills - Deep Down 109. Myon & Shane 54 feat. Aruna - Helpless (Monster Mix) 110. tyDi feat. Audrey Gallagher - You Walk Away 111. Andy Moor & Ashley Wallbridge feat. Meighan Nealon - Faces 112. Rex Mundi feat. Susana - Nothing At All 113. Jerome Isma-Ae - Shaguar 114. Dash Berlin, Cerf, Mitiska & Jaren - Man On The Run (Nic Chagall Remix)
A State Of Trance 2009: In The Club 201. John O'Callaghan feat. Sarah Howells - Find Yourself (Cosmic Gate Remix) 202. Fabio XB & Ronnie Play feat. Gabriel Cage - Inside Of You (Cosmic Gate Remix) 203. Gaia - Tuvan 204. Michael Tsukerman - Sivan 205. Cressida - Onyric (Stoneface & Terminal Remix) 206. Claudia Cazacu feat. Audrey Gallagher - Freefalling 207. Aly & Fila - Rosaires 208. Alex M.O.R.P.H. feat. Ana Criado - Sunset Boulevard 209. Signum - Addicted 210. Robert Nickson - Circles (Andy Blueman Remix) 211. Thomas Bronzwaer - Look Ahead 212. Neptune Project - Aztec 213. Phuture Sound feat. Angie - Come To Me (ASOT 2009 Reconstruction) 214. Dreastic - Blade Runner 215. 3rd Moon - Monsun
A minap egyik internetes rádiót üzemeltető barátom keresett meg, mondván a jogvédők e-mailben szólították fel, hogy fizessen jogdíjat a műsorsugárzás után, ellenkező esetben 8 napon belül intézkednek és elnémítják a rádiót. Ezt követően hosszasan tárgyaltuk, hogy érdemes-e ma már belevágni az internetes rádiózásba, ha ilyen falakba ütközik az ember, noha nem haszonszerzés céljából csinálja, amit csinál. Felmerült az is, ha egy élőben rögzített dj mix megy a rotációban azért miért kell még egyszer fizetni, ha már a felcsendülő lemezekért a lemezlovas letejelte a kötelező jogdíjat. Mivel a téma eléggé felcsigázott úgy döntöttem utánajárok a dolgoknak. Aki ezután gründolna online radio station-t az alábbi információk tudatában kezdjen csak a sugárzásba.
— A zenei felvételeket játszó rádióknak (akár hagyományos földi sugárzás, akár internetes vagy kábelhálózat útján történő sugárzás esetén) a három érintett jogosulti kör jogait kell tiszteletben tartania: dalszerzők, előadók, hangfelvétel-előállítók (/kiadók) — válaszolt érdeklődésemre Dr. Tóth Péter Benjamin, az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Stratégiai és Kommunikációs Igazgatója (a képen). — Ezen csoportok számára a jövedelmet, a megélhetést, munkájuk ellenértékét jelenti a jogdíj, nyilván minél erősebb egy felhasználási piac, annál nagyobb az onnan származó jogdíj. (Így pl. a zeneszerzők számára sokkal fontosabb a hagyományos televíziós, rádiós piac, mint az internetes rádiók piaca). A dalszerzők számára az Artisjus szed jogdíjat, az előadók és előállítók jogait pedig közösen az EJI és a MAHASZ kezeli. Tehát egy internetes rádiónak két helyre kell jogdíjat fizetnie: az Artisjus-nak és EJI+MAHASZ-nak [Artisjus és EJI+MAHASZ jogdíjközlemény]. A szerzői jog általános szabályai szerint a mű minden egyes felhasználása engedélyköteles – tehát egy felhasználásért mindig csak az adott felhasználó fizet jogdíjat. Ha például egy boltban kapható CD-t játszik a rádió, akkor a CD kiadásáért a hangfelvétel-kiadó fizet jogdíjat, a rádiós sugárzásért pedig a csatornát üzemeltető cég. Az Ön által említett példában a lemezlovas az általa használt lemezek „jogtisztaságáért” felel, a rádió pedig csak a saját felhasználásáért, a rádiós sugárzásért.
— Milyen szankciókra számíthat, aki a felszólítás ellenére is elmulasztja a jogdíj tartozásának kiegyenlítését? — A szerzői jogi igény éppen olyan magánjogi igény, mint mondjuk egy tulajdonjogi igény. Tehát a jogsértővel szemben ugyanúgy polgári jogi eljárások útján lehet fellépni, mint mondjuk egy bérleti szerződés megszegése esetén. Ami itt azonban más: a jogdíjat nem fizető felhasználó műsorát a tárhelyszolgáltató köteles eltávolítani, ha az EJI, MAHASZ vagy Artisjus erre felszólítja. Tehát a jogdíjat felszólítás ellenére sem fizető webrádiókkal szemben ilyen eltávolítás kéréssel lehet élni. Abban a helyzetben, amikor több webrádió jogdíjfizetés mellett működik, nyilván mindenképpen fel kell lépni a jogdíjat nem fizető forrásokkal szemben, a legálisan működő versenytársak védelmében is — zárta szavait Dr. Tóth Péter Benjamin.
Egy egész kislemezt szeretnék nektek a figyelmetekbe ajánlani, amivel kapcsolatban bevallom igencsak elfogult vagyok. Ez azért van, mert a szóban forgó 'I don't know EP'-hez nekem is van némi közöm producerileg. A történet még 2003-ra nyúlik vissza, amikor még elég aktívan nyüstöltem a Fruity Loops legfrissebb változatát, s próbáltam valami dögöset összehozni, amivel maximálisan elégedett lehetek. Pár hét megfeszített munkája meghozta a számomra várt eredményt elkészült az 'I don't know' eredeti, majd kilenc perces verziója. Mivel azonban technikailag és hangzásilag is úgy éreztem még csiszolni kellene rajta nem osztottam meg senkivel. Egyre sűrűsödő teendőim miatt bevallom meg is feledkeztem róla, ám a közelmúltban jött az ötlet: kipofozhatnánk annyira és olyanra, hogy az akár digitális formában megjelenhessen (mivel éreztem ennyire jónak az alapötletet). Szerencsére Flashtech barátom, aki jártasabb a zeneszerkesztők világában, mint én vállalkozott, hogy az eredeti matériát átülteti napjaink hangzásvilágába. Egy-két alkotóelem kimaradt persze, de egy olyan zongoraszólóval gazdagodott a dallam szekció Tomi révén, amire azok, akik eddig hallották egyöntetűen elismerően bólogattak. Egy fecske nem csinál nyarat alapon úgy éreztük pár remixszel még eladhatóbbá tehetjük a szerzeményünket. Ennek érdekében megkerestük a jelenleg Dublinban élő és ténykedő, de szolnoki gyökerekkel bíró Cj Peeton-t és a Deep Zone blog társszerzőjét MiraculuM-ot. A választás nem pusztán haveri felkérés volt, hiszen mindketten ezidáig számos digitális kiadást tudhatnak maguk mögött rendkívül neves külföldi kiadóknál. Azt kell, hogy mondjam mindketten remek munkát végeztek a remixeléskor, ami miatt a tucatprodukciók tengeréből kiemelkedik majd a kislemezünk. Cj egy igazi 'nagyfiús' változatot hozott össze, akusztikus gitáros bevezetővel és egy iszonyat nagy zongorás elszállással, trance-s hangvétellel. MiraculuM kicsit lassabbra és progressive-bbre vette a figurát. Bár ő azt állítja túlságosan ragaszkodott az eredeti dal elemeihez, azt hiszem neki is nagy virtuális pacsi jár, hiszen egy izgalmas, sokszínű átiratot adott ki a kezei közül. A project második fázisa ezután vette kezdetét, elkezdtünk kiadó után kilincselni. Szerencsére viszonylag hamar - szintén Tomi révén - egy elég neves label-nek a figyelmét sikerült felkeltenünk, mégpedig a Bonzai-ét. Pont a mai nap kaptam a jó hírt, hogy az EP-végül a Bonzai kísérletezős progressive hangzásáról ismert Green Martian-on jön majd ki június 21-én. Addig is feltöltöttem a Soundcloud profilomra a három verzió editált változatát, amit ezúton ajánlok tüzetes meghallgatásra. Egyébként promo jelleggel már néhányan játszották az Original és a Cj Peeton verziókat, így MadamZ, John Johnson, illetve az EP-ért felelős négyes fogat tagjai is.
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
A dj-k munkájának egyik legnagyobb kerékkötője, ha a technika így-vagy úgy, de közbeszól. A bakelit érában az agyonpörgetett lemezek sercegése és az elkopó pick up-ok jelentettek égető problémát egy-egy szett tökéletes kivitelezésében. Manapság a karcos cd-k tréfálják meg akár még a legnagyobb diszkzsonglőröket is.
Markus Schulz - mivel Pioneer CDJ 2000-es már megengedi - USB stick-en keresztül tolta a legfrissebb Dakota zenéit teszt jelleggel az egyik buliján. Mivel az USB csatlakozás a lejátszó tetején van igazi prédaként kínálta fel magát az egyik élelmes rajongónak, aki egy óvatlan pillanatban kitépte a stick-et és meg akart lógni az unreleased cumókkal, ám nagy nehezen visszahappolták tőle az önkényesen einstandolt zenehordozót.
L.S.G. - Hidden sun of Venus (Oliver Lieb remix) [1997 - Platipus]
Armin - Virgo [1999 - Cyber Records]
David Alvarado - Klugh [1999 - Ovum Records]
Jam & Spoon - Follow me [1993 - Labirynt Records]
