2010. május 31., hétfő

Chris Drifter: „Sokan temetik már ezt a stílust, de mindig is megmarad”

„Chris Drifter nevét egyre sűrűbben hallani idehaza. Egyrészt az általa navigált brit Soundtribe Records, másrészt - és ez utóbbi a jelentősebb - a saját munkáinak sikerei révén. Való igaz, hogy még a szakmabeliek is úgy tartják őt számon, mint aki a legstabilabb minőséget képes nyújtani, minden egyes munkájában maximálisan teljesít.

— Annyi minden történt veled az elmúlt időszakban, ráadásul a Justmusic-nak még nem is adtál interjút, hogy nem is tudom, hol kellene kezdenünk. Talán a legérdekesebb veled kapcsolatban számomra, hogy egy külföldi kiadó A & R menedzsere vagy. Hogyan és mikor kerültél a Soundtribe Records-hoz?
— A történet 2006 év végén kezdődött, épp kiadót kerestem az egyik új zenémnek, és egy ismerősöm javaslatára feltöltöttem a demómat az Audiojelly aloldalára (ajtunes.com), ahol tulajdonképpen kiadatlan zenéket lehet publikálni. Ott talált rám a kiadó tulajdonosa, aki egyből lecsapott a zenére. Később küldtem még neki további promókat, és olyannyira elvarázsolta a hangzásvilágom, hogy megbízott ezzel a munkával. Én ekkor még elég keveset tudtam a gyöngyhalászatról, de beleástam magam, kerestem, kutattam az új trackekket, majd az első sikeres negyedév után teljesen szabad kezet kaptam.

— Teljes egészében rajtad múlik az, hogy mely zenék jelennek meg a kiadónál?
— Kezdetben még a kiadó vezetőjével egyeztettem a soron következő megjelenésekről, volt, hogy ő ajánlott művészeket vagy küldött track-eket,de manapság már teljes egészében én döntöm el, hogy mit adunk ki és mikor. Szerencsére folyamatosan kapok demókat a világ minden tájáról, így bőven van anyag, amiből válogatok, de volt példa arra is, hogy én kerestem fel producereket remixelésre, akiknek tetszettek az előző munkái.

— Mennyire játszik az szerepet a döntéseidben, hogy magyar vagy éppen nem magyar művész alkotásáról van-e szó?
— Természetesen nyitott vagyok mind a magyar, mind a nemzetközi zenészek munkái felé, de a magyar producerek zenéit kiemelten kezelem, hiszen velük személyesebb a kapcsolatom. Ahol tudom, támogatom a fiatal, feltörekvő tehetségeket. A kiadó nemzetközi érdekeltségű, de mindenekelőtt az számít, hogy az adott zene maga beleillik-e a kiadó vonalába vagy sem.

— Rengeteg saját zenét is írsz. Emlékszem, anno azzal vívtad ki legelőször sokunk figyelmét, hogy a te egyik zenéddel indult újra a Plastic Fantastic kiadó. Ennek mi a sztorija? Hogyhogy éppen rád esett a választás?
— Igen, lényegében folyamatosan írok zenéket, de ez nem azt jelenti, hogy futószalagon gyártom a trackeket. Ha van inspirációm, nekiállok és megírok egy zenét. Így történt a Blue Roommal is. Sokat dolgoztam vele, míg elkészült, és mindenképpen valami neves kiadónál szerettem volna megjelentetni, így sorra elküldtem az ismertebb kiadóknak, akikről már hallottam azelőtt vagy játszottam tőlük zenét. Mivel van otthon plastic fantastic-os bakelitlemezem is, nekik is elküldtem. 3 hónapig semmi visszajelzés nem érkezett, aztán megkeresett a kiadó menedzsere, hogy az ő szavaival élve “Óriási a muzsika” és szívesen megjelentetnék, illetve egy remixre is felkértek. Nagyon örültem, egy igazi mérföldkő volt a zenei karrieremben, amire mindig is büszke leszek.

— Megjelenés itt, remixverseny ott, mi meg csak kapkodjuk a fejünket. A tiedben azonban látványosan nagy a rend. Veleszületett vagy tanult sajátosságod ez a fajta fegyelmezettség?
— Igen ezen a téren eléggé jellemző rám a rendszeresség és a fegyelem. Kezdetben ez az egész egy szimpla hobbiként indult, de mára már egy komoly hivatássá vált. Szerintem az egésznek ez az alapja. Valamint van bennem egy késztetés, hogy alkossak, így kifejezve önmagamat. A karrieremet tudatosan építem, mindig kitűzök egy célt, amit el szeretnék érni és merek nagyokat álmodni.

— Mivel magadnak is húzós tempót diktálsz, feltételezem, hogy a kiadónál is ezt várod el a művészektől, ugye?
— Igen, természetesen. Szerencsére mindig sikerült megtalálni azokat az embereket, akikkel remekül lehet együtt dolgozni és a minőséget képviselik. Sok ifjoncnak segítettünk már elindulni a pályán az első megjelenéssel. De a többi mindig is az adott művészen múlik, hogy mennyire veszi komolyan a dolgot, és hogy mennyire tud élni a lehetőségekkel.

— 2009 különösen sikeresnek mondható részedről. Mégis mi az, amire legszívesebben gondolsz vissza?
— Valójában nem ragadnék ki egyetlen konkrét eseményt sem. Már az év eleje is sikeresen indult, amikor a Navigation Records által meghirdetett remixversenyen ezüstérmes lettem, melynek eredményeként meg is jelent az átiratom a kiadónál. Év közben is folyamatosak voltak a remixfelkérések, a kiadó egyre népszerrűbb lett, mind idehaza, mind pedig a külföldi producerek körében, illetve a több nevesebb DJ által is remixelt Andrea Ep-m hetekig listavezető volt a Mypromopool.com oldalon. Tehát eseménydús évet zárok.

— Mi az, amit 2010-ben szeretnél esetleg elérni, illetve mi az, amin változtatni akarsz?
— Szeretném befejezni az első szerzői albumomat, melynek a mix CD-s hajrá után neki is állok. Több stílusban is készülnek zenék, főként progressive/tech house vonalon, de lesz chill out szerzemény is. Olyan albumot próbálok összehozni, ami teljes egészében jellemző rám és az én világomat tükrözi. Remélhetőleg nyár végére elkészül. Ami a változtatásokat illeti, ebben a tekintetben figyelembe fogom venni a közönség igényeit és a zenei trend változását. Utóbbi már most megfigyelhető a szettjeimben, hiszen a progressive vonal mellett már tech house-os zenék is hallhatóak.

— Zenei világod mindig is a dallamosabb, progis hangzáshoz húzott. Mi az, ami téged ennyire megfogott benne?
— Mivel főleg ezeken a zenéken nevelkedtem, ez a hangzásvilág adta a legtöbb inspirációt a saját zenék kigondolásában és megvalósításában. Mindig is közelebb álltak hozzám a dallamosabb és változatosabb darabok, mert ezekben láttam fantáziát. Sokan temetik már ezt a stílust, de szerintem mindig is megmarad, csak most inkább undergroundba szorult. Manapság DJ-ként a feszesebb, vibrálósabb techesebb zenéket részesítem előnyben, de néha-néha belecsempészek egy-két progisabb elemet is.

— Mit gondolsz, meddig tart még nálad ez a „progressive láz”?
— Ahogy a zenei világ, úgy én is folyamatosan változom. Mostanság totál más zenékre mondanám azt, hogy progresszív, mint amelyekre évekkel ezelőtt mondtam. Úgy vélem, egy DJ-nek vagy producernek mindig is az újat és az előremutatót kell képviselnie, hiszen ez mozgatja a zenei világot és tulajdonképpen ez a progressive stílus maga.... Így nálam ez a láz valószínűleg elég sokáig fog tartani.”

Forrás: FREEE.hu

2010. május 27., csütörtök

Song of The Moment: Black Pearl - Rise

Roger Shah idén is fabrikált pár remek zenét. Az egyik a "Rise" című masszív kis baleári ópusz, amit Shah a honfitársával Ralph Fritsch-sel Black Pearl alteregó név alatt készített. igazából semmi extra, de egy valamit nagyon eltaláltak a fiúk, mégpedig a fődallamot. Az aztán tényleg nagyon ott van a szeren, igazi felemelő érzést kelt az emberben, így nagyon hamar képes belopni magát az ember szívébe. Ez lenne az alapverzió! Viszont készült egy nagyon penge remix is, amit a svéd illetőségű trance / house producer Kim Svärd készített. Ez az újraértelmezés úgy szól akár egy álom, könnyed, légies, gyönyörűen hangszerelt zene-bona! Bár manapság egyre kevesebb innovatív megoldással találkozik az ember a trance -en belül, de még mindig akad 1-2 olyan muzsika amire azt kell mondjam, hogy briliáns....

Roger Shah & Ralph Fritsch pres. Black Pearl - Rise

Label: Magic Island Records
Katalógus szám: MAGIC033
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. május 10.
Stílus: Progressive Trance
Producer: Roger Shah & Ralph Fritsch

Tracklist:
1. Rise (Original Mix)
2. Rise (Kim Svärd Remix)

Vibetech, a harmónia nagykövete lett

Küszöbön a nyár, ilyenkor a könnyedebb produkciók határozottabban jobban esnek, mint a fémes, minimalista cumók. A brazil Panda Recordings feje, Joao Guilherme Sheffer (aka Tropical Highlight, Gui Sheffer) ezúttal a Vibetech művésznevén rukkolt elő egy izgi megjelenéssel, mégpedig 'Spirit of harmony' című egész estés koronggal.
Egyből kellemes ritmusok kezdik el bizsergetni a hallójáratainkat a 'Take me to the sea'-ben. Abszolút beach feeling uralkodik, amit egy szaxofon, valamint egy Dieter 'Yello' Meier féle motyogós dumálás erősít tovább. A 'Feel your body' hasonló elv alapján építkezik, mint a nyitó tétel: deep house alapok, karakán basszusokkal ellenpontozva, szép munka. Az 'Everything you want' valahol a Kevin Yost féle soul-os, funk-os vonalon mozog, tipikus after party-zene. Első fénypont. Az 'Ibiza Funk Beats' ugyanennek a vonalnak a bulisabb oldalát mutatja meg, itt egy férfi és egy női vokalista versenyzik egymással. Profin összerakott, rendkívül funky szerzemény. A 'Solarium' légies atmoszféráját már az előre bocsátott gitár riff-ek is éreztetik, később azonban a relaxálós dallam tovább erősíti a súlytalan állapotot. A 'Morphine Sensation' nem bonyolult zene, viszont minden a helyén van, a mélyek búgnak, a deep-es hangok betalálnak, egy narrátor mesél vehemensen. A 'You're my heart' jazz-es attidűje új színt hoz, a felcsendülő meleg akkordok olyanok, mintha hájjal kenegetnének bennünket. A 'Burning inside me' groove-osabb téma, effektelt trombitája és feka, mélázós vokálja ismét egy nagyszerű zenét eredményez. A 'Space flight' már neve alapján sem lehet rossz próbálkozás, és tényleg, légies string ölelkezik atmoszférán túlról érkező zajokkal. A záró 'Ghetto's School' egy oldskool-nak tetsző house darab, a Vibetech-től megszokott house köntösben.
Összességében egy kicsit meglepheti azokat ez a korong, akik a szokásos Panda Records-os progressive house adagra számítanak. Itt a deep house dominál, rengeteg funky elemmel, szaxofonnal, kellemes vokálokkal. Azt hiszem május végi esti mélázásokhoz, június eleji napozós, fűben fetrengős szeánszokhoz ideális aláfestő. Kap tőlem egy 8/10-et.

Vibetech - Spirit of Harmony

Label: Panda Recordings
Katalógus szám: PND0039
Ország: Brazília
Megjelent: 2010. május
Stílus: Progressive house, deep house
Producer: Joao Guilherme Sheffer

Tracklist:
1. Take Me To The Sea (7:03)
2. Feel Your Body (6:44)
3. Everything You Want (6:59)
4. Ibiza Funk Beats (7:29)
5. Solarium (8:15)
6. Morphine Sensation (8:19)
7. You Are My Heart (8:27)
8. Burning Inside Me (7:30)
9. Space Flight (7:34)
10. Ghetto's School (7:01)

Belehallgatós és megvevős

2010. május 26., szerda

"Túlságosan is imádom Stockholmot!" - Özgür Can (villáminterjú, 2008.11.19.)

Özgür Can minden egyes magyarországi fellépése emlékezetes. A mindössze 26 esztendős svéd DJ virtuóz és zseniális producer november 21-én a Foundation pres. Together nevű klubest bemutatkozó partiján játszik a Club Sensationben. Még alig múlt el 20 éves, amikor felfigyelt rá a nemzetközi színtér, kiváló saját zenéinek köszönhetően. Ám nem pusztán munkássága miatt lett egy csapásra ennyire népszerű...
Személyes varázsa, szerénysége, közvetlensége, humorérzéke mindenkit egy szempillantás alatt levesz a lábáról, már azelőtt, hogy beállna a DJ-pultba. Néhány kérdés erejéig kifaggattuk a vele kapcsolatos aktualitásokról, mielőtt a gépe Ferihegyen landolna...

Szia, Özgür! Hogy telnek napjaid mostanában?
Helló! Elég sok dolgot csinálok, pontosan ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt, bár hétvégenként nem annyira, mondhatni, egészen normális életet élek, ha éppen nem a stúdióban dolgozom. Sokat ügyködöm otthon a laptopomon, lógok a haverokkal, meg ilyen átlagos dolgokat, tudod.

— Mint tudjuk, elindítottad az új projektedet 2008 elején, My Disco Preset néven. Hogyhogy éppen ezt a nevet adtad neki?
Jaja, igen. Tavaly terveztem egy albumot, amit John Dahlbäck Pickadoll kiadójánál akartunk megjelentetni, de elég lassan készültek a zenék. A Pickadoll koncepciót váltott, és én nem igazán tudtam ennek megfelelni. Elhatároztam, megcsinálom az albumot önállóan, és elindítom a saját új kiadómat, ahol megjelenhetnek a trekkek. Így aztán az első három kiadvány az el nem készült album zenéiből állt a My Disco Preset labelemnél. A név. (Haha.) Na igen, ez afféle „belső ügy” pár barátom és köztem. Igyekszem rövid lenni: éveken keresztül otthon írtam a zenéket, nem igazán vágytam stúdiófelszerelésre vagy monitorokra, ragaszkodtam a bevált, otthoni, öreg berendezéseimhez, és mint köztudott, ezek az öreg sztereó cuccok teljesen más equalizer-rendszerrel működnek, egész másként szólnak. Így mindig a DISCO hangzásra (preset) volt állítva, mert így tudtam a legteljesebb hatásfokot elérni vele, és persze mindig jókat nevettek rajtam a többiek emiatt. Amikor nevet kerestem a labelnek, nem is volt kérdéses, egyből ez ugrott be: „My disco preset”.

Mi újság van most vele?
Jön egy új dal hamarosan, Take Me High címmel. A vokált a svéd Max Lodin énekelte fel hozzá. Amúgy is rengeteget dolgoztam vele mostanában, sok anyagot hoztunk össze az albumhoz is, de ezek sohasem jelentek meg. Ezt a dalt is erre az LP-re csináltuk. Nem igazán lehet rá azt mondani, hogy tánczene, de mivel a fejembe vettem, hogy valamilyen módon kiadom ezt a trekket, így egy single formájában most meg fog jelenni. Ez ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a nem létező albumomról! De aggodalomra semmi ok, van egy csokorra való remix: Ramon Tapiától és két svéd barátomtól Göteborgból is. Figyeljétek ezt a két srácot, mert van pár nagyon izgalmas új anyaguk, amik jövőre fognak megjelenni! Shakarchi & Straneus a nevük, jegyezzétek meg! Ja, és én is csináltam magamnak egy deep tech verziót a saját eredetimhez.

Mit tudhatunk a Save Me labelről? Két évvel ezelőtt indította néhány barátod. Ebben is benne van a kezed?
Én valójában nem vagyok benne a Save Me kiadóban. Két jó barátom, AGS és Rouzbeh Delavari működteti, de nagyon szoros az együttműködés közöttünk, ami természetes, mivel a barátságunk is nagyon közvetlen. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan együtt lógunk, de mindketten remek srácok, és mindig nagyszerű dolgokat csinálnak.

A svéd időjárás egy kissé hideg, s a szcéna sem túl nagy. Gondoltál már arra, hogy esetleg elköltözz egy másik országba?
Tulajdonképpen soha! Túlságosan is imádom Stockholmot! Ez egy olyan se veled, se nélküled kapcsolat én és Stockholm között. Néha egyszerűen gyűlölöm, de ha már 2-3 hétnél többet vagyok távol tőle, túlságosan is hiányzik az otthonom. Nem lennék képes végleg elköltözni Stockholmból!

Mégis mi az, amit a legjobban szeretsz a szülővárosodban?
Minden!

Mit szeretsz inni?
A Captain Morgan és a kóla, vagy vodka Red Bull-lal.

(
Forrás: www.freee.hu)

Kapcsolódó linkek:

Özgür Can on Discogs / on Myspace


2010. május 25., kedd

Zone Promotion presents Dream Location

A Zone Promotion újabb fejezete a Dream Location a chill trance stílus világába kalauzolja az olvasót. Lustral-ék "Love Shines Trough" -ja vérbeli chill out klasszikus, ami nyitózeneként adja meg a kellő hangulatot. A második szám effektekben gazdag, igazi pörgős kis track, melyet személyesen John Johnson Remixelt meg. Ayla "Libe" -jét senkinek sem kell bemutatni, mert az egyik legismertebb, és legnagyobb chill out trance zene a szcénán belül. Sonorous szépen hangszerelt "Second Sun" -ja igazi kedvcsináló. A "The Awakeing" original mixben a legismertebb, de a Taucher féle Deep Remix -ben is nagyot durran, szinte már goába vált át a mix. A "World On Fire" -t Junkie XL Remixelte meg. Nagyon szép gitározós zene! Ezután Schiller megahitje a "Liebesschmerz" brillirozik, amit a Saints & Sinners páros "Peace" -je Oliver Lieb tolmácsolásában követ. Binary Finary "1999" akármelyik remixben is csendül fel, mindenkinek nagy-nagy kedvence. Mario De Bellis és Torsten Stenzel "City Lights" -a is bámulatos egy szerzemény. Chicane "Wake Up" -jához az Egyesült Királyság béli Keane trió adja közreműködését. És végül marad még egy nagy kedvenc, ez pedig Van Bellen "Let Me Take You" -ja, amit ezúttal Nalin & Kane -ék remixében hallgathatunk meg.

Zone Promotion 015 – Dream Location

Katalógus szám: ZONE 015
Megjelent: 2010. május 24.

Stílus: Chill Trance, Progressive Trance

DJ mix: Attish


Tracklist:
1. Lustral - Love Shines Trough (Vox Mix)
2. Ursula’s World - I’Will Be With You (John Johnson Remix)
3. Ayla - Liebe (Club Mix 98)
4. Sonorous - Second Sun (Original Mix)
5. York - The Awakeing (Taucher’s Deep Remix)
6. Sarah McLachlan - World On Fire (Junkie XL Club Mix)
7. Schiller - Liebesschmerz
8. Saints & Sinners - Peace (Oliver Lieb Remix)
9. Binary Finary - 1999 (Kaycee Remix)
10. Mario De Bellis - City Lights (Tandu Remix)
11. Chicane feat Keane - Wake Up
12. Van Bellen – Let Me Take You (Nalin & Kane Remix)

2010. május 24., hétfő

L.S.G. speciális remixek dupla vinylen

Ha már ennyire belelendültem az Oliver Lieb életmű bemutatásába érkezzen egy újabb nehezen fellelhető ritkaság, mégpedig az 1996-os Volume Two album remixeit tartalmazó 8 számos dupla vinyl.
A 'Netherworld' házi remixével nyitunk, amit Oliver 'Ivan' alteregoján követett el. Pumpálós, techno-s alapokkal nyitunk, ám egy perc körül már érkeznek a 'Netherworld' eredetijéből ismert hangok, effektek, így tudjuk, hogy rossz dolog nem kerekedhet eme átiratból. Egy kicsit minimál, de attól még finom. A 'Get out' spirituális hangokkal nyit, majd deep-break lesz belőle, de olyan, amilyet keveset hallani. A 'Terry's Patchwork of V.2' a német Terry Lee Brown Junior deep house átirata a V.2-ből, ami úszósan indul, majd félidőben beficcen némi acid, ami véleményem szerint dögösebbé teszi a darabot. A 'Freak me' csavarósan, savasan nyit, mindezt kegyetlen sub-bal megtoldva, gyakorlatilag csak méltó a címéhez. Mielőtt a késért nyúlnánk megérkezik egy kellemesebb, deep-es hangkép, ami enged a szorításon, s szerencsére végigkíséri a kompozíciót. A 'Netherworld' nem szorul bemutatásra, hiszen a valaha készült legösszetettebb dallamú és atmoszférájú tech-trance darab. A 'Get out'-ot Banco de Gaia pofozta ki egy kicsit, aki az eredeti törtütemeket meghagyta, ám később 4/4-re vált, s egy epikus, acid-es szörnyeteggé változtatja az eredeti számot. A 'Netherworld' Jules Verne remixe határozottabb alapokat kapott, míg a kiállásban szállós FX-ek teszik még élménydúsabbá az utazást. A záró 'Lectrobyte' mélázós house muzsika, egyszerű, de annál nagyszerűbb dallamvezetéssel. Kicsit olyan, mintha a 'Netherworld' továbbgondolása lenne, csak más melódiával.
Összességében ez a lemez is megéri a pénzét, egyben rögzíti bennünk, hogy Oliver Lieb miért is olyan nagyszerű és sokoldalú producer. Darabjai több, mint egy évtized távlatában is nagyszerűen szólnak, s több bennük az ötletesség, mint a mai zenék 99 százalékában. Repül a 10/10!

L.S.G. - Volume Two (Special Mixes And Remixes)

Label: Superstition
Katalógus szám: SUPER 2069

Ország: Németország

Megjelent: 1996 október
Formátum: 2 X Vinyl

Stílus: Trance, house, techno

Producer: L.S.G. aka Oliver Lieb


Tracklist:
1. Netherworld (Oliver Lieb pres Ivan remix) (7:04)
2. Get Out (Vinyl Cut) (6:28)
3. Terry's Patchwork Of V. 2 (Terry Lee Brown Junior remix) (6:32)
4. Freak Me (Vinyl Cut) (6:54)
5. Netherworld (Vinyl Cut) (7:15)
6. Get Out (Banco De Gaia remix) (7:44)
7. Netherworld (Remix By Jules Verne remix) (8:30)
8. Lectrolyte (Vinyl Cut) (8:17)

2010. május 23., vasárnap

Dark Soul Project spirituális próféciája

Az argentin mágus (s egyben rejtőzködő művész, mivel polgári neve sem derül ki a myspace profiljából) Dark Soul Project az idén igencsak rákapcsolt, hiszen már második albumát tarthatjuk a kezünkben 2010-ben. Az első a Deepsessions Recordings gondozásában megjelent 'Alma del sur' volt, melyen egy speciális hangzásnak lehettünk fültanúi: a lassú epikus house ütemek kaptak némi etno fűszerezést, e kettőt pedig hipnotikus, misztikus szőnyegek, szintifutamok kötötték össze. A második lemez ennek a sound-nak a folytatása, amire a grúz Mistique kiadó csapott le, s jelentette meg a label félszázadik kiadványaként.
A nyitó 'Harmonic choir' igazi deep zene, sejtelmes, hosszan elnyújtott hangokkal. A track közepén aztán érkezik a kórus rész, ami tovább fokozza a komor tónust. A '0000001' már több dallammal operál, a keleties hatás teljesen magával ragad. A sound annyira összetett, hogy egy üres részt nagyítóval sem találunk. Az 'El muro de los lamentos' folytatja az atmoszférikus vonalat, velőt rázó sub-okkal megküldve. A 'Stamina' amolyan modernkori esőtánc dél-amerikai módra. Lassan épülünk, a bekúszó string szőnyegek mögött a pedig törzsi dobok diktálják a ritmust. A 'Sad nature' baljós dallamai akár egy krimi aláfestőjeként is megállnák a helyüket. Persze ehhez a szokásos öblös dobok és delay-ezett FX-ek társulnak, így a 'Sad nature' nem a filmvásznon, hanem a táncparketten szedi áldozatait. A 'Nature revenge' deep house-osan nyit, majd egy mély regiszterben prezentált, elnyújtott férfi mormogás visz tovább bennünket. Meg sem lepődünk már azon, hogy a kiállásban a szokásos mélységekbe szállunk alá, s nem arpeggiator-os gagyizást kapunk az arcunkba. A 'Pristine nature' az előző két természet hangjait tolmácsoló darab továbbgondolásának tekinthető: az alapok maradnak, az etno-filinget pedig a rendkívül profin megszerkesztett dallamvilág hozza. Nem, nem káprázik a szemünk, a 'Nature' immár negyedjére bukkan fel, ezúttal jelző nélkül. Talán nem véletlen, meglehet, hogy DSP egy megrögzött környezetvédő. De félretéve az élcelődést egy nagyon is komoly darabot kapok, ami kiérdemli az album egyik legjobbja címet. Ultrakomoly kórus rész és szépen épülő alap jelzi, de megvan benne az a kis plusz, ami kiemeli a többi darab közül. Sokkal nyugodtabb, organikusabb, mint az ezt megelőző zenék. A 'The Mayan prophecy' is ötcsillagos alkotás, kicsit azonban hiányoltam a címre való hangzásbeli utalást, magyarán egy maja indián kántálás elfért volna a húzós alapokon. A 'The last goodbye' pörgősebben nyit az eddigiekhez képest, a többi alkotóelem azonban marad, a DSP hangzás tökéletesen tetten érhető, akár becsukott szemmel is rámondhatjuk, ki volt a producer. A 'Desert storm' a zaklatott vonulathoz kanyarodik vissza, hangképekben egy sivatagi viharba keveredünk, amit szerencsére túlélünk.
Összességében egy rendkívül összetett, hangzásában totálisan egzotikus utazáson vehetünk részt. A 'The prophecy' maximálisan otthoni hallgatásra szánt lemez, mivel az itt szereplő komplex darabok nem igazán tudnak kibontakozni a tánctéren, ahol mindenki az energikusabb, szeletelősebb zenékre vágyik. Ennek ellenére, aki nemcsak a lábára, hanem a lelkére és a füleire is gondol mindenképp szerezze be, csalódni garantáltan nem fog. Tőlem kap egy 9/10-et.

The Dark Soul Project - The Prophecy

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST050
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. május
Stílus: Progressive house

Producer: DSP

Tracklist:
1. Harmonic Choir (7:48)
2. 0000001 (7:04)
3. El Muro De Los Lamentos (5:36)
4. Stamina (7:06)
5. Sad Nature (6:48)
6. Nature Revenge (6:44)
7. Pristine Nature (7:04)
8. Nature (8:49)
9. The Mayan Prophecy (7:33)
10. The Last Good Bye (6:54)
11. Desert Storm (8:12)

2010. május 21., péntek

L.S.G. - The Black Album. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!

Korábban már többször is postoltam Oliver Lieb L.S.G. alteregoján kiadott lemezeit, ezúttal egy igazán nehezen beszerezhető gyöngyszemet poroltam le tőle, mégpedig a csak az edzett trance harcosoknak ajánlható 'The Black Album'-ot.
A 'Train of thought v 0.9' egy közelgő gőzős előszelét hozza, majd ugyanezen szám 1.1 verziójával megkezdjük az utazást a tech-trance birodalmában. A nyers, techno orientált alapokra zúzós sub-ok, valamint légies string-ek rakódnak, ezzel valamiféle folytonos zakatolást előidézve. A 'Go fishing' ipari zajjal nyit, s később sem lesz jobb a helyzet, nagyon baljósra veszi Lieb bácsi a figurát. Egy biztos ezzel a pszicho-killer zenével nem menjünk a vízpartra pecázni! A 'Cellular' némi megnyugvást nyújt, hogy nem hasad már szét a tudatunk a lemez elején. Deep-es hangulatban startolunk, aztán azért a nyers, néha atonális hangok rondítanak bele a harmóniába, mintha a szférák zenéjét hallanánk. Azért a fődallam is érkezik, igazi tribal-prog darabot kapunk az arcunkba. 'The Blaxon' is a sötétség urait szolgálja, kimért, lassan építkező track, amiben nem a dallamokon, hanem az effektek kibontásán van a hangsúly. A 'Rotation' hardcore-rossá torzított dobbal nyit, itt sem a totális elszálláson lesz a hangsúly - nyugtázhatjuk. És igen, egy rendezett zajkollázs végez ki bennünket, szerencsére némi dallam is társul mindehhez. A '88' egy robothanggal és súlyos acid baseline-nal támad, az együttes támadás eredménye egy valódi energiabomba. A 'Freakz' sem zenedobozokba való alkotása, főleg, hogy kiállásban egy torz dob veszi át az irányítást, dallamot itt nem igazán kapunk. És megérkezünk a pokol legmélyebb bugyrába. A 'Hellfire' a még megmaradt hallgatóságot is igyekszik leszalámizni, a bedobott, filterezett loop-ok 100 százalékosra fokozzák a füstős, lángoló alvilági asszociációnkat. A hosszú út végén jön egy kis nyugtató kékség a 'Deep blue'-val. Persze a totális megnyugvásra itt sem kell számítani, viszont ez eddigi kompozíciókhoz képest szállósabb cumót kapunk, egyben megkoronázzuk a pokoljárást.
Összességében az albuma anyaga egyben hallgatva egy kicsit sokkolóként hathat az avatatlan fülek számára, mivel nem a klasszikus értelemben vett trance található a korongon. Nos tény, hogy Oliver L.S.G. alteregoján inkább a sötétebb dolgokat preferálja, de ha a 'Black album'-ot hasonlítanom kéne valamihez, azt hiszem bajban lennék. Minden van itt, ami egyszerre adagolva nehezebben emészthető: ipari zajok, robothangok, dobhártyarepesztő sub-ok, könyörtelen string-ek. A dallamosság hiánya azonban nem sokat vesz el a kiadvány értékéből, sőt megmutatja, hogy a trance-nek ilyen rejtett, sötét bugyrai is vannak. Tőlem kap egy 9/10-et.

L.S.G. - The Black Album

Label: Superstition
Katalógus szám: Super Special 2833-2
Ország: Németország
Megjelent: 1998. június
Stílus: Trance, techno
Producer: Oliver Lieb


Tracklist:
1. The Train of Thought (V 0.9) (2:16)
2. The Train of Thought (V 1.1) (6:59)
3. Go Fishing (8:25)
4. Cellular (9:21)
5. The Blaxone (7:43)
6. Rotation (7:41)
7. 88 (7:00)
8. Freakz (6:05)
9. Hellfire (7:14)
10. Deep Blue (9:29)

Faithless-ék 15 év után is tudják mitől döglik a légy

Már négy éve, a 'To the new arrivals' óta várat magára az új Faithless album, ami végre május közepén napvilágot látott 'The dance' címmel a banda saját label-énél, a Nate's Tunes-nál. A másfél évtizedes karrierrel és több, mint 10 millió eladott lemezzel a hátuk mögött bevallom öszintén rendkívül kiváncsi voltam, mi újat tudnak nyújtani az eddig hallottakon túl. Az előzetes single-k alapján (Sun to me, Not going home) már érződött, hogy egy igencsak combos anyagra tehetjük rá a kezünket, mihelyst a korong megjelenik.
Elsőként a 'Not going home' kezd el zakatolni. Igazi kétarcú szerzemény ez, egyrészt hasonlít a korábbi Faithless-anthemekre a dallamszerkezete (God is a DJ, We come 1), másrészt újat is mutat, nyersebb, elektrósabb az alap, a vokálrészen a timestrech-et is ügyesen alkalmazták Maxi Jazz-ék. A 'Feel me' egy 1982-es Blancmange synth-pop zenének a 'Feel me'-nek a jelenkori adaptációja. Őszintén megvallva kb. két és fél percet kell várni, mire normálisan beindul a zene, az itt kibontakozó dallampreset pedig enyhén Eric Prydz-re emlékeztet. A 'Crazy Bal’heads' alatt nyugodtan hátra lehet dőlni, egy igazi reggea-session ez kérném szépen, Maxi Jazz ügyösen simítja az előadásmódját a stílusra jellező énekstílushoz. A 'Comin around' nyivákolós intró után szépen beindul, acid-es baseline-jára szépen érkezik egy effektelt szinti, majd egy arpeggio cikázik az éterben. A 'Tweak your nipple' sem engedi alább hagyni a tempót, érezhető rajta, hogy Rollo és Sister Bliss is figyelemmel kiséri az aktuális zenei trendeket, s az új elemeket próbálják a rájuk jellemző hangzásba beépíteni. Szép kiállása és klubos felfogása miatt szerintem esélyes, hogy készül hozzá remixpack. A 'Flyin high'-tel ismét lenyugszunk egy kicsit, mintha súlytalan állapotban lennénk, s a felhők fölül néznénk a világra. Szinte észrevétlenül úszik be a 'Love is my condition', ami engem egy kicsit Underworld-ék 'Jumbo'-jára emlékeztet, női vokállal. Itt azonban nincs pumpálás, szépen csordogálunk a trip hop-os háttérmuzsika szárnyán. A 'Feelin good' viszont ismét 4/4-esre veszi a figurát, ahol felbukkan a Faithless állandó vokál segítője Rollo huga Dido. A hangula egy kicsit zaklatott, a libabőrös nyitás után, elmegyünk egy sejtelmes, de bulizós irányba. A 'North star' egy lájtos house alapokon nyúgvó Dido dalolászás, mely a szám háromnegyedénél vadul be, s egy űrutazásra emlékeztető dallamvilág bontakozik ki. A 'Sun to me' igazi klubhímnusz, ami miatt gyakorlatilag már érdemes belekezdeni az album meghallgatásába. Nagyon el lett találva a dallam, az alapokra sem panaszkodhatunk. A 'Scandalous' egy dögös break track, füstös hangulattal, méltó zárása a lemeznek.
Összességében nem csalódunk az új Faithless lemezben, hiszen az újat és a megszokottat egyaránt hozza. Talán ezúttal a frissebb hangzások kerülnek előtérbe, s a hátradőlős darabokat hanyagolták inkább Maxi-ék. Ez nem vesz el a korong értékéből, hiszen változatos, sokszínű, dallamos és progresszív. Tőlem kap egy 8,5/10-et.

Faithless - The Dance

Label: Nate's Tunes
Katalógus szám: NATE1004CDD
Ország: Egyesült Királyság

Megjelent: 2010. május
Stílus: House, trip hop
Producerek: Rollo, Maxi Jazz, Sister Bliss

Tracklist:
1. Not Going Home (6:37)
2. Feel Me (7:26)
3. Crazy Bal'Heads (3:25)
4. Comin Around (7:25)
5. Tweak Your Nipple (7:09)
6. Flyin Hi (7:08)
7. Love Is My Condition (5:20)
8. Feelin Good (7:06)
9. North Star (6:02)
10. Sun To Me (7:59)
11. Scandalous (4:59)

2010. május 20., csütörtök

Susana még közelebb kerül a trance rajongókhoz

Susana. A hang, amely olyan trance számokat tett felejthetetlen klasszikusokká, mint Armin Van Buuren 'Shivers'-sze, Ernesto vs. Bastian 'Dark side of the moon'-ja, Rex Mundi 'Nothing at all'-ja. A holland hölgyemény a trance/prog house szcéna legjobbjaival összefogva kiadta első albumát a 'Closer'-t. Ez gyakorlatilag egy erődemonstráció, amely arra hivatott ráirányítani a figyelmet, hogy a vokál erősebbé tud tenni egy számot, s plusz érzelmeket képes sugározni, amit az instrumentális track-ek önmagukban nem tudnak kifejezni. Susana így nyilatkozott első lemeze kapcsán: „A legnagyobb változás a karrierem kezdete óta, hogy jobban figyelek arra, hogy ki vagyok, mint előadó. Megtaláltam a helyem az elektronikus tánczene térképén, és tudom, hogy a preferenciáim nem lennének ilyen erősek a stílus támogatása nélkül. Így amikor az album ötlete felmerült már tudtam, hogy jobban ki akarom venni a részem a lemez készítésének kreatív folyamatából. Az a tapasztalatom, hogyha elmélyülsz egy dalban az közelebb tud hozni önmagadhoz, mivel mélyen nyugvó érzelmeket ébreszt, ami kikapcsol egy rövid időre a napi taposómalomból. Remélem az albumom valami hasonlóan hat majd azokra, akik végighallgatják.”
A címadó 'Closer' tipikus Blizzard munka, kicsit hasonlít Envio For you remixükre, csak vokállal felturbózva. De milyen vokállal! Egy igazi deep melodic trance alkotás, amely rámutat arra, hogy ezen az ágon lenne mit keresnie a trance-nek. A Mike Shiver-rel közös 'Give me faith' is rendesen adja az érzést, a szépen összerakott alapok mellé kapunk egy nagyszerű vokálrészt, ami miatt a végeredmény nyárias, érzelmes és perfekt lesz. A 'Nothing at all'-t nem kell senkinek sem bemutatnom, hiszen szinte a csapból is ez folyt korábban, ötcsillagos zene. A Josh Gabriel-lel közös 'Frozen' egy kicsit már a house felé húz, ami ismerve Josh munkáit egyáltalán nem véletlen. A kollaborálásból igazi dallamos, morgós progressive szörnyeteg születetett. A 'Sleepless ocean' zenei alapjai Dark Matter (Raz Nitzan & Adrian Broekhuyse) keze munkáját dícsérik. A fiúk visszavesznek a tempóból, chill out-ot kapunk a legjobb fajtából, melyben Susanna hangja szokatlanul mélyen búg. A 'Wired' sem szorul bemutatásra, Dash Berlin-ék debütáló albumának egyik legkellemesebb pillanatát fülelhetjük benne. Az 'Other side'-dal Tenishia próbált nagyot alkotni, ami sikerült is. Überfrankó gitáros, baleári prog trance lett a végeredmény. Ez az egyik fénypont nálam. A 'Sunrise'-nál a Stoneface és Terminal nyújtott segítő kezet Susana-nak. Itt sem szabadulnak el a ritmusok túlságosan, logikus dallamvezetés, folyamatos, sodró lendület jellemzi eme darabot. Az 'Unwind me'-ben ismét a Dark Matter lazít egy rendeset, talán a hangulat egy fokkal borongósabb, mint a 'Sleepless ocean'-ban. A 'Never mine' Jorn Van Deynhoven révén pörgős uplifting darabbá avanzsált, dudorászható dallammal. Az 'If I could'-ban Bart Claessen csap a lovak közé. Az alapon igencsak érezhető, hogy Bart lerója tiszteletét Accadia 'Into the dawn'-jának James Holden remixe előtt. A dallamszekcióban elszabaduló arpeggio-k nyers, energikus, különleges szerzeménnyé varázsolják a track-et. A Force is befut, a 'Running on your love' is igazi tempós szerzemény, szép kiállással, és egy minimalista, pörgős betéttel feltúrbózva. A 'Fall in deep' Julian Vincent munkája, ami a prog-electro-tech határán mozog, kicsit érdekes, de többször hallgatva már tetszetős. A 'Connection'-nek Espen Gulbrandsen is deep-be hajlik, szintén kellemes pillanatokat okozva a hallgatóknak. A nagy Armin Van Buuren is tiszteletét teszi, mégpedig az 'If you should go'-val, ami szintén megahit volt pár évvel ezelőtt.
Összességében pompás kis korong kerekedett a 'Closer'-ből. Ennek kulcsa szerintem abban rejlik, hogy több producer is dolgozott Susana-val. Neki így sikerült kikerülnie azt a csapdát, amibe Julie Thompson belesétált (egysíkű dalok). Ha már mindenképp kötözködni akarok, akkor két észrevételt tennék: ha már ennyi új zene leledzik a korongon én már annyira nem erőltettem volna a 'Nothing at all'-t és az 'If you sholud go'-t. De ha már belefértek a koncepcióba ide vehették volna Labworks 'Ibiza sunrise'-zát és Ernesto-ék 'Dark side of the moon'-ját is. Egyébként kiváncsi vagyok innen hova tovább feljődik Susana, mivel elsőre igencsak magasra helyezte a mércét. Tőlem 9/10-et érdemel.

Susana - Closer

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARMA237
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. május
Stílus: Trance, prog house, chill out
Vokál: Susana
Lise

Tracklist:
1. Susana feat Omnia & The Blizzard - Closer (4:06)
2. Susana feat Mike Shiver - Give Me Faith (3:36)
3. Susana feat Rex Mundi - Nothing At All (3:14)
4. Susana feat Josh Gabriel - Frozen (3:36)
5. Susana feat Dark Matters - Sleepless Ocean (4:17)
6. Susana feat Dash Berlin - Wired (3:21)
7. Susana feat Tenishia - The Other Side (3:32)
8. Susana feat Stoneface & Terminal - Sunrise (4:00)
9. Susana feat Dark Matters - Unwind Me (5:28)
10. Susana feat Jorn Van Deynhoven - Never Mine (2:59)
11. Susana feat Bart Claessen - If I Could (3:30)
12. Susana feat A Force - Running On Your Love (3:49)
13. Susana feat Julian Vincent - Fall In Deep (4:12)
14. Susana feat Espen Gulbrandsen - Connection (5:40)
15. Susana feat Armin Van Buuren - If You Should Go (3:28)

Megnézős & belehallgatós

2010. május 18., kedd

Liquid Bass: kék naplemente

A svéd Tomasz Balicki 46@daz című progresszív zenéje igen csak jól sikerült, így hát a mixbe is helyet kapott, méghozzá rögtön nyitózeneként kezd. A német Kollektív Turmstrasse duót akár a minimál zenék kiskirályainak is nevezhetnénk. Minimál stílusú, újszerű hangzásképet mutató zenéikkel igazi úttörőnek számítanak a szakmán belül. A Blutsbraeder a srácok egyik legjobban sikerült nótája. Varázslatos hangulata különleges légkört teremtve meséli el nekünk, hogy manapság miért is az egyik legnépszerűbb műfaj a minimal! Vibrasphere -ék általában nem csinálnak rossz zenéket. Nos, a Reservoir Fiord -ék remixében olyan mintha egy távoli világba csöppentünk volna. Ülünk az oceán egyik partvidékén, sehol senki, bámuljuk a tengert, és halljuk a víz morajlásának hangjait. manapság már megszoktuk, hogy nem (csak) nyugatról érkeznek a legjobb zenék, ennek ékes bizonyítéka a See The Sun, amely ugyan a hollandus Matt Darey készített, de a remix az orosz Aurosonic azaz Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov műve. A "Beyond The Dome" szintén egy orosz tehetség Alex Rize szerzeménye, amit az olasz Denyo Barani alias Danny Lloyd remixe színesít. Hybrid -ék "Original Sin" -je sem piskóta, a drum & bass és a a prog house keveredését figyelhetjük meg benne, így kategorizálásától ezúton eltekintenék. Keenan & Anderson 2007es Promises -ét a francia Jean-Christophe Detrain alias Faskil vette kezelésbe, aki egy remek breakbeat-es kiállással megfűszerezett remixet hozott nekünk össze. A "Magic" egyenesen a tengerentúlról érkezett. Jaidene Veda álomszép hangja csendül fel, méghozzá a Vinny Troia and Dave Aude féle original változatban. A Somnus Corp egy mexikói triót rejt magában. Beto Rodriguez, Gabriel Sordo, Jorge Lopez az Expo 86- tal az egyik legnagyobb Deep House zenét alkotta meg 2008 -ban. A "Life Tree" Moobeam -ék remekműve is szépen muzsikál, második szerzői albumukról nekem ez a zene tetszett a legjobban. Végül zárásként itt van nekünk a spanyol Henry Saiz nagyon progresszív, minőségi produktuma a "They Came From The Light".

Zone Promotion 014 – Liquid Bass

Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. május 18.

Stílus:
Progressive House, Progressive
Dj mix: Attish


1. Atmos - 46@daz
2. Kollektiv Turmstrasse - Blutsbraeder (Original Mix)
3. Vibrasphere - Reservoir (Fiord Remix)
4. Matt Darey presents Urban Astronauts feat Kate - See The Sun (Aurosonic Mix)
5. Alex Rize - Beyond The Dome (Danny Lloyd Remix)
6. Hybrid - Original Sin
7. Keenan & Anderson - Promises (Faskil Remix)
8. Vinny Troia feat Jaidene Veda - Magic (Vinny Troia and Dave Aude Original)
9. Somnus Corp. - Expo 86
10. Moonbeam with Jay Soul - Life Tree
11. Henry Saiz - They Came From The Light

Michael & Levan interjú (2007-03-23)

Michael & Levan képernyőre vetett zenei gondolatai és track-jei azt hiszem magukért beszélnek. Aki végigolvassa az alábbi interjút és meghallgatja a hozzá tartozó mixet, biztos kellemes meglepetésben részesül. Külön öröm és bevallom jól esett, hogy a nyelvi nehézségek ellenére, körülnéztek az oldalon és ezt utolsó mondatukban pozitívan, szóvá tették. Ilyenkor érzi az ember, hogy van értelme annak amit csinál, hogy nem hiába dolgozik és próbálja jobb útra téríteni ennek a zenei stílusnak a jövőjét. Többet nem is szeretnék mondani a srácokról, inkább beszéljen az interjú, talán még annyit, hogy remélem, eljutnak a csúcsra, hisz zeneszeretetük és elkötelezettségük, valamint tehetségük alapján megérdemlik.

Bevezetésként meséljetek magatokról hisz itt Magyarországon, eddig vajmi keveset hallhatott rólatok a közönség.
Sziasztok! Michael és Levan Dunamalyans vagyunk, örmény srácok. Grúzia fővárosában, Tbilisi-ben születtünk. Michael az idősebb, 24, Levan 22 éves. Egész gyerekkorunkban sportoltunk. Először fociztunk, később bokszoltunk. Michael 17 évesen befejezte a box pályafutását és elkezdte egyetemi tanulmányait. Ebben az időben Levan még komolyan folytatta a boxot, aminek az lett az eredménye hogy végül országos bajnok lett. Amikor ő is elérte a 17. életévét, ugyanarra az egyetemre ment tanulni, mint Michael. Ekkor kezdtünk elmélyülni az elektronikus zene készítésében.

Lemezlovasok és producerek is vagytok egyben, melyik kezdődött előbb?
Egyszerre kezdtük az egészet. Mindent magunktól tanultunk. Az ízlésünk ugyanaz volt, ugyanazt a zenét hallgattuk, és így ugyanazt a hangzást próbáltuk létrehozni. De a dj kettőnk közül Levan (Dj Michael Levan). Michael csak mostanában kezdte el tanulni a zeneszerzés fortélyait. Mára Levan sikeres lemezlovasnak (és velem együtt producernek) számít Grúziában. Számos híres dj és producer tiszteletét elnyertük mély progresszív hangzásunkkal. A szettjeiben mindig érezhető a sötét, mély és melodikus hangzása a progresszív house műfajnak, ami reméljük sose hal meg! Ezenkívül gyakran meghívnak minket különböző rádiómősorokba a világ minden tájáról. Szerepeltünk már a Frisky radio „Immersed” című műsorában D-Phrag-nál, az AZ FM „Tronik sessions”-ben, a Pure fm-en „Raining sessions”-ben, valamint a Jenny fm „Lacandon sessions” című műsorában is. Március 29-én pedig az orosz Adam rádiócsatornán leszünk vendégek, aMichael „Tranceplantation exclusive” nevű műsorban.


Mivel ketten vagytok méghozzá testvérek, mesélnétek róla, hogy alakult, hogy együtt dolgoztok?
1996-ban Moszkvában voltunk. Minden ott kezdődött. Először hallottuk Robert Miles zenéjét. Ő volt az első, aki nagy hatással volt ránk. Aztán eldöntöttük, hogy megalkotjuk azt a hangzást, amit mi szeretünk. Apánktól megkaptuk az első számítógépet, és mi egyből elkezdtük a netet kutatni olyan programok után amivel meg tudjuk valósítani zenei elképzelésünk.

Mi volt a fő meghatározó erő, ami arra késztetett titeket hogy zeneírással foglalkozzatok?
Mikor meghallunk egy zenét, mindig keressük benne azt a vonalat, amit mi szeretünk. Nehéz volt ezt megtalálni Grúziában. Ezért mikor megkaptuk az első számítógépünk egyből nekiálltunk saját dalokat készíteni. Lépésről lépésre kerültünk közelebb ahhoz a zenéhez, amit mi akartunk. Később úgy éreztük, elértük, amit szerettünk volna, és meg akartuk mutatni az embereknek is, mi az, ami jó értelemben véve roncsolja az egészségünket.

Mi a munkamegosztás zeneszerzés közben?
Soha nem együtt kezdjük el. Valamelyikünk elkezdi, a másik folytatja, és közben segítjük egymást. Konfliktus nem szokott lenni. Az életben? Természetesen szokott. De mindig keressük a kompromisszumot (nevetés).

Kik azok a honfitársaitok akiknek sokat köszönhettek, akik segítettek, vagy még most is támogatnak benneteket ezen a pályán?
Grúziában elsősorban köszönetet mondhatunk a családunknak, barátainknak, George Gvindadze, aki mindig velünk van, és segít minket, David Nucubidze, a Local Promotion vezetője... És még szeretnénk köszönetet mondani Dj Mewell-nek, Snake Sedrick-nek, Tomas Haverlik-nek, Alex Rize-nek, Lokitas-nak és még sok más dj-nek, producernek...
Szeretnénk külön köszönetet mondani egy nagyszerű embernek, Kintar-nak. Félelmetesen jó Argentin dj/producer és nagyon jó barátunk, mintha Ő is testvérünk lenne. Ő az, aki ösztönöz minket, segít az előrelépésben, a zenében, tanít minket, segít a zene tiszta hangzását elérni. Egyszóval MINDENBEN! Igazi profi a munkájában. A legjobbakat kívánom neki, és azt, hogy jusson el a csúcsra a Sudam label-lel, ahogy ő mondja, a „családunkkal” (kacsintás)

Ha jól tudom felvételeiteknek magyar vonatkozása is van mivel Snake Sedrick kiadójánál a Tilth Music-nál jelenik meg. Hogy kerültetek kapcsolatba?
Igen, a „My child on the picture” és a „Digital Bird” (ambient) a Tilth Music-nál jön ki.
A barátunk, Dj Mewell Ukrajnából tanácsolta azt, hogy küldjük a track-eket Snake Sedrick-nek. Így másnap el is küldtük. Később Sedrick válaszolt, és azt mondta, hogy a „My Child on The Picture” jelenleg a kedvence. Megkért minket, hogy ne küldjük el másik kiadónak. Úgy tudjuk, hogy áprilisban jön ki egy Snake Sedrick, és talán egy Tomas Haverlik remix-szel a Tilth Music-nál. De más megjelenéseink is várhatóak áprilisban a Sudam Recordings-nál, a „Night colours”, valamint a „Cosmobird”.

Milyen a kapcsolatotok manapság?
Nagyon jó. Gyakran írunk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot. Snake igazi profi. Tiszteletet érdemel!

Van esetleg valaki más is a tarsolyban Magyarországról?
Igen, ismerünk még néhány magyar lemezlovast, producert. Tisztelet mindegyikőjüknek. Persze nem vagyunk velük olyan közeli kapcsolatban, mint Snake Sedrick-el. De gyakran megbeszélünk újdonságokat, zenével kapcsolatos dolgokat a nagyszerű magyar producerrel, Retroid-dal is. Reméljük, egy nap kapunk majd meghívást Magyarországra is. Ez egy tökéletes lehetőség lenne személyes kapcsolat kialakítására, így közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Bizonyára sokakat érdekel hogy hol tart a grúz elektronikus zenei élet, mesélnétek róla pár szóban?
Itt minden hangzás megtalálható, amit csak akarsz. Az elektronikus zenén belül többnyire az electro és a minimal stílusok dominálnak, és persze a pop zene mindenhol. Manapság már hála Istennek, van néhány promoter cégünk az országban, akik gyakran hívnak meg jó lemezlovasokat hozzánk.

Külföldi fellépési lehetőségek voltak már, vagy csak a hazai pályán mutattátok meg tehetségetek?
Nem, soha nem adatott meg az a nagyszerű lehetőség. Levan csak Grúziában játszott eddig. Reméljük, hamarosan kapunk meghívást valahova külföldre. Lehet, hogy Magyarország lesz először? (kacsintás)

Végül a jövőbeni tervekről ha mondanátok pár szót.
Megpróbálunk még több „gyilkos” számot készíteni, amivel kimutathatjuk az érzelmeinket az embereknek. És nagyon reméljük, hogy egyszer végre találkozhatunk Kintar-ral, Snake Sedrick-kel, Tomas Haverlik-kel, Mewell-lel és más barátainkkal, és eltölthetünk egy kis időt együtt. Köszönet nekik újra és újra!

És szeretnénk köszönetet mondani a Musicforever-nek is! Tisztelet, amiért így népszerűsítik a progresszív zenét! Nagyszerűek vagytok! Csak így tovább! (kacsintás)

Ez az utolsó mondat engem is meglepett, köszönjük srácok az oldal munkatársai nevében!!!

(forrás: www.musicforever.hu)

Kapcsolódó linkek:

Michael & Levan On MySpace
Mistique Music

2010. május 17., hétfő

Psy-Trance Euphoria 2: egy képzeletbeli világában járva

John "nulla-nullás" Fleming stílusát ha jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy valahol a psy trance és progresszív trance mezsgyéjén mozog. Az viszont egyáltalán nem fikció, hogy munkássága mindig is a psy–osabb vonalhoz állt közelebb. Az egyes cd hanganyagának első fele inkább egy deep house mixre emlékeztet, mint sem egy psy trance–es egyvelegre. Viszont pont ettől válik érdekessé. John először lassabb tempóban úsztatja a mixet, majd egy hatalmas bravúrral átvált színtiszta psy trance -be. Anton Chernikov „Kerudu”–ja egy hipnotikus világba ránt bennünket. Lágy gitározás, szilánkosra tört effekthangok sejtelmes sötétségbe burkolózva ejtik ámulatba az embert. Általában nem szokványos, hogy egy női producer nevével is találkozunk egy psy albumon, viszont Paulina Cewe „Incipit” című zenéje ezen ritka pillanatok egyike. A "Dragonflingz" fantasztikus egy zene. Szinte az űrben lebegve vitorlázunk. Az Astral Projection a psy műfaj egyik nagy ászának számít. Nagyjából három percnél valami giga-mega kiállása van a „One”–nak. Az ezután következő két zene úgy süvít, mint egy gyors vonat. Mindkét szerzemény remixben szól, és hogy melyik jobb azt nehéz megállapítani, mert mindkettő hasonló kvalitással bír. A 13-as és 14-es alkotások egy csöppet visszavesznek a tempóból. Az első cd nagyon nagy lett, pont ezért várjuk el, hogy a kettes diszk elindításakor, hogy valami hasonló élményben lesz részünk! Nos, ezt nagyjából meg is kapjuk. A bevezető maga a tökéletesség! Egy zene, amit ki lehet emelni a sorból, az Wizzy Noise „Oceanica”–ja. De mivel sok a számok közötti hasonlóság, így felsorolásokba nem is bocsátkozom, elég ha csak annyit mondok, hogy a psy trance mixek közül az egyik legjobb a kettes mix. Itt azért azt érezni lehet, hogy ’00’–át már jócskán elkapta a gépszíj és über nagy psy zenéket tol. A „Run”, melyet John és The Digital Blonde készített nálam a tavalyi év egyik no.1 psy trance zenéje volt. Szinte a mennyekben járunk, amikor a női vokál belekezd. Push klasszikusnak számító „Strange World”–jét a már korábban megemlített Astral Projection vette kezelésbe. Mit ne mondjak első hallgatásra fura zene lett belőle, de összképét nézve bitang nagy verzió! Mint ahogy az első cd-nél, itt is egy 00.db –s szerzemény a levezető. A harmadik cd hasonló hangulatú, mint a kettes. Erről a korongról egészen röviden csak annyit, hogy bazi nagy szeletelés zajlik! Az egyes diszk: fokozottan ajánlott, azok számára akik szeretik a progresszív trance zenéket. A 2. és 3. cd szerintem csak is a goa/psy trance fanokat fogja lázba hozni!

John '00' Fleming - Psy-Trance Euphoria 2
Label: Ministry Of Sound

Katalógus szám: EUPCD26

Ország: Egyesült Királyság

Megjelent: 2009 január 26

Stílus: Psy-Trance, Progressive Trance

Dj mix: John '00' Fleming


CD1 - Progressive Psy (Morning)

01. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Audio Mist (00.db Mix)
02. Nasser - Green Lines
03. Bioluminescense - Cherokee (RPO Remix)
04. Perfect Stranger - W
05. Vibrasphere Vs Ticon - Dewdrops
06. Vibrasphere - Follow Me
07. Anton Chernikov - Kerudu
08. Paulina Crewe - Incipit
09. Human Blue - Dragonflingz
10. Astral Projection - One
11. Ace Ventura - The Light (Zen Mechanics Remix)
12. Ace Ventura - Exposed (Liquid Soul Remix)
13. Ovnimoon & Protonica - Eight K Miles
14. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Planebrain (00.db Mix)

CD2 - Deep 'n' Serious
01. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Paroxia (00.db Mix)
02. Suntree - Private Guide
03. Sub6 - Down 'n' Out
04. Earthling - Mystical
05. URecken - Elements
06. Fatali - Soul Control
07. Wizzy Noise - Oceanica
08. Ovnimoon - Open Third Eye
09. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Run (00.db Mix)
10. Mickey Noise - Maya
11. Mad Maxx Vs Bionix - The Old Times
12. Earthling - Lost In Trance
13. Push - Strange World (Astral Projection Remix)
14. John 00 Fleming & Digital Blonde Presents 00db - Dream Time (00.db Mix)

CD3 - The Fun Stuff (Full On)
01. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Shiver (00.db Mix)
02. 4-Play - Heartbeat
03. Exotik - Punch Sound
04. X-Noize - No Mishaps
05. Fatali Vs Digicult - The Return (Alpha F Remix)
06. Insomnia - 24/7
07. Chakra Feat. Liquid Metal - Resurrection (Chakra & Krunch Feat. Guy Salama Remix)
08. Xerox & Illumination - Retrodelic
09. Prosper - Purple Fish
10. Beatnik - Assets and Liabilities
11. Krunch - Altiga
12. Astrix - Sex Style (XSI Remix)
13. Infected Mushroom - Becoming Insane
14. John 00 Fleming & Digital Blonde presents 00db - Nyntha (00.db Mix)

2010. május 16., vasárnap

Mark 'Oh és a mágikus erő

Az elmúlt időszakban zömében aktuális megjelenések kerültek górcső alá nálunk. Ezúttal azonban tizennégy évet utazunk vissza az időben, amikor is napvilágot látott Mark 'Oh második studióalbuma, a 'Magic Power'. Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy szörnyű hardcore mészárlást ajánlok hallgatásra az alábbiakban az nagyon téved, no de erről később. Mark 'Oh polgári nevén Marko Albrecht nem ma kezdte a szakmát, 1989 óta vállal rendszeresen fellépéseket, mint dj. 1993-ban jelent meg első nagy dobása a 'Randy - Never stop that feeling'. Ezt a 'Tears don't lie' (ennek a magyar változatát Cserháti Zsuzsa énekelte Édes kisfiam címmel), a 'Dröste, hörst du mich?' majd a 'Fade to grey' (az eredeti előadó a Visage) követte. Marko sokat tett a happy hardcore szcéna népszerűsítésért, ám viszonylag időben érzékelte, hogy ezzel nem foglalkozhat az élete végéig, így 1996 környékén váltott (azaz inkább vett vissza az őrült tempóból). A lassabb, igényesebb hangzásvilágot hivatott népszerűsíteni a 'Magic Power', amit szerintem nem sokan ismernek kicsiny hazánkban, így nyomunk neki egy kis promóciót (jobb később, mint soha).
A 'Wake up and dream' egy zongorás intro, semmi egyéb. A 'The right way' egy pörgős dance darab, melyben egy férfi vokál énekli el kálváriáját, hogyan kereste a helyes utat szíve választottjához. Válaszként egy hölgy is betársul, azt hiszem ez teszi igazán rádióbaráttá eme track-et (kicsit nyálas, de még elviselhető, a DJ Dick remix egy fokkal jobb). A 'Movin' egy kicsivel elvontabb vizekre evez, a megszólalása kicsit a '90-es évek elején menő euro techno sound-jára emlékeztet (kopogós dob, rap betét, plusz női vokál támogatás). A korong legnagyobb zenéjét üdvözölhetjük a 'The hunt'-ban, ami egy remekbe szabott korai trance gyönyörűség. A nyitás elég érdekes, egy morgós basszus vezeti fel az amúgy rendkívül eltalált fődallamot, amihez idő közben némi vonatzakatolós effekt is társul. Tényleg olyan érzésünk támad, mintha egy vadászat kellős közepébe csöppennénk. Nem értem, hogy ezt a darabot miért nem remixelte még senki (mert nem ismeri senki)!? A 'Fade to grey'-t már korábban említettem. Visage eredetijéhez képest Marko kicsit növelte a tempot (legalább 15 bpm-nyivel), és kicsit karakteresebbre, táncolhatóbbra formálta az alapokat. Ügyes. A 'Searching for love' egy lírai, csilingelős intro után szépen belecsap a lecsóba, húzós, acid-es átvezetőt kapunk, majd a kiállásban ismét a női vokál veszi vissza a kezdeményezést. Kicsit limonádé. A 'Lick, lick, shot' már house-osabb téma, amolyan Reel 2 Real adaptáció, szaxofonnal és egy ismétlődő, szeletelős groove-val. Az 'I can get no'-t én egy jopófa house darabnak tartom, ahol egy idóta vokál sample ismétlődik (wahahaha), de az egész olyan vidámságot sugároz, hogy muszáj megmosolyognunk a bólogatás mellett. A 'Jazzy felows' a másik nagy kedvencem, totál más, mint amit Mark 'Oh-tól várnánk, filter jazzy house a javából. Hogy ez honnan jött? Nem tudom (talán egy régi jazz bakelit hallgatásakor), de nagyon vidám darab ez is. A 'Rest in peace' egy kellemes instrumentális kalandozás a trance és house mezsgyéjén. A 'Funky disco bus' egy dögös funky gitáros darab, ami ismét meglepiként ér bennünket. A 'Tonight's the night' engem kicsit megszólalásában Livin Joy - Dreamer'-jére emlékeztet, csak férfivokállal kivitelezve. Nem rossz. A végére marad az album címadója a 'Magic power', melynek gitár riff-es felvezetése elég érdekesnek tűnik. Később még inkább leesik az állunk, mivel egy rock-dance cumót kapunk (szándékosan fals vokállal), himnikus kiállással és vezérdallammal, nálam övön aluli ez a próbálkozás (a rock-os felhang miatt).
Összességében egy színvonalas és sokszínű albumot hozott össze Marko. Imitt-amott kicsit erőltetett, kocka (német produkcióknál standard elem) és gyermeteg, de vannak olyan darabok, melyek önmagukban elviszik a hátukon az egész korongot. Ennyi év távlatában is megér egy 8/10-et, persze csak megfelelő lelkiállapotban hallgatva!

Mark 'Oh - Magic Power

Label: Peace Records
Katalógus szám: 531 276-2
Ország: Németország
Megjelent: 1996
Stílus: House, euro house, trance
Producer: Marko Albrecht

Tracklist:
1. Wake Up And Dream (1:20)
2. The Right Way (5:35)
3. Movin' (6:20)
4. The Hunt (7:04)
5. Fade To Grey (5:35)
6. Searching For Love (5:37)
7. Lick Lick Shot (6:44)
8. I Can't Get No (Wahaha) (6:09)
9. The Jazzy Fellows (4:57)
10. Rest In Peace (4:31)
11. Funky Disco Bus (5:19)
12. Tonight's The Night (6:56)
13. Magic Power (4:47)

2010. május 14., péntek

From the background Vol.1.: Klaus Jankuhn

Már régóta tervezzük Attish-sal, hogy olyan producereket mutatunk be a blogon, akik inkább a háttérbe húzodva, más producereknek segítő kezet nyújtva ténykednek. Míg az önzetlen segítséget igénybe vevőből ünnepelt sztár lesz, addig a studióban naphosszat kísérletezgető, potikat csavargató szakembereknek csak annyi jut, hogy a nevét felfirkantják az EP borítójának belsejére (lehetőleg a létező legkisebb betűmérettel). Szóval a témaindító irományunk egy német úriemberről szól, akinek olyan vaskos a diszkográfiája, hogy mindenki belefutott már egy-egy munkájába. Szóval a lepel lehull: hölgyeim és uraim, ismerjék meg Klaus Jankuhn-t!
Klaus Jankuhn-t a német techno szcéna keresztapjaként is aposztrofálhatnánk, hiszen már annak zigóta korától folyamatosan próbált tenni népszerűsítésért. Hogy ki is Klaus? Egy igazi pionír. A zenével már 4 évesen testközelbe került, amikor is egy gitárt kapott ajándékba. Persze ez még nem terelte volna az elektronikus tánczenék felé, viszont a 80-as évek közepén Münsterben találkozott először az akkor még csak lemezlovasként szárnyait bontogató Maximilian Lenz-zel aka Westbam-mel. Ez a találkozás volt a fordulópont mind Klaus, mind Max életében, egyben egy gyümölcsöző és sikeres együttműködés kezdte is. Mivel mind a ketten hasonló 'stílusban' mozogtak, így nem volt nehéz egy hullámhosszra kerülniük. Első sikerdarabjukat 1985-ben Cowboy Temple álnéven jegyezték, ez volt a '17 - This is not a Boris Becker Song'. Ez gyakorlatilag az első olyan darabnak számított, ami dance ritmusokat és a sampling technikát vegyítve került fel a slágerlistákra. Klaus a new wave hullámot meglovagoló DAF-fal is összeszűrte a levet, ez eredményezte a 'Gun'-t (1987), amit az első német house korong-ként „csúfolnak”.
Idő közben berlini székhellyel megalakult a Low Spirit Recordings, melyben a gründolók neve között találhatjuk Klaus Jankuhn-ét (Maximiliam Lenz, Fabian Lenz aka Dj Dick és William Röttger társaként). A Low Spirit a német techno krémjének zászlóshajója lett. Olyan előadók tartoztak a flottába, mint például a Genlog, az RMB, Marusha, DJ Dick, Westbam, Mark 'Oh, L.U.P.O., Hardy Hard, Dj Errik, Sharam (aka Three'N'One, 16C+) stb. A label alaposan kivette a részét a rave, happy hardcore népszerűsítéséből is, elég csak a fentebb felsorolt nevek között végigtekinteni. Klaus (aka Dr. Rhythm) olyan projektekben lett oszlopos tag, mint a Members of Mayday, a Love Committee, a Dicktator vagy a Mr. President, Sir. Szóval gyakorlatilag olyan lett ő Westbam számára, mint volt Tommaso De Donatis Dj Quicksilver-nek. Egy olyan barát és producertárs, aki már félszavakból is tudja, hogy a másik mire gondol. Míg Westbam a klubokból hozta az aktuális impressziókat, Klaus ezt szépen hangzássá transzformálta. Talán éppen ezért nem is vágyott saját karriere, hiszen ő nem showman, s az egyetlen hely, ahol jól érzi magát az a studió! Max-szal olyan neveknek sikerült remixelniük, mint a Yello, Moby, Rammstein, Wu Tang Klan, Ich + Ich és persze a teljes Low Spirit brigád. Az utóbbi időben, nagyjából az általuk képviselt hangzásvilág átalakulásával kevesebbet hallat magáról, de ez nem jelenti azt, hogy visszavonult (egyik legutóbbi munkájuk a discogs szerint a 'We Bam - Some Classic Shit Ep' 2009-ből és a 2010-es Mayday hímnusz a 'Make my day') volna. A végére álljon itt pár meghatározó zene, melyben Klaus keze is benne van. Itt nem törekedtem a teljességre, mivel akkor oldalakon át linkelgethettem volna a videókat. Dicktator - Weekend, Marusha - Ravechannel, Westbam - Let yourself go, Members of Mayday - Sonic Empire, Love Committe - You can't stop us, Dr Motte & Westbam - Sunshine.

2010. május 13., csütörtök

ISOS mix helyett Best of kiadvány Tiesto-tól

Az ISOS körül váltás okozta sokkot hívatott orvosolni jelen best of kiadvány, ami Tijs 1998 és 2008 közötti legjobb munkáit próbálja összegyűjteni. Némileg élcelődve megjegyezhetjük, hogy az időszak pontos belövésével akadtak gondjai az összeállítónak, hiszen több olyan remix bukkan fel, melyek nemrégiben születtek. Node ez sem probléma, ha a rendkívül szerteágazó és termékeny életműből a legjobbak kerülnek fel a duplára. Az első cd-vel kapcsolatban fejet hajthatunk, hiszen az überslágerek zöme itt sorjázik. Persze mindig akadnak elégedetlenek, aki egy-két nótával még megtoldanák a kompilációt. Ide felférhetett volna mondjuk a remixek helyett pár korábbi, a megjelent albumokon nem szereplő Tiesto ópusz. Ne legyünk azonban telhetetlenek, hiszen a kettes diszken zömében friss átiratokat fülelhetünk. Ezek többsége (az újakra értem) sajnos nem okoz katarzist (nekem), talán csak a 'Love comes again'-hez készült őrült arpeggio-s Bart Claessen-féle és a korábban már rongyosra pörgetett, s csak a digitális kiadáson napvilágot látott Myon & Shane 54 verzió a bejövős.
Összességében azonban nem nagyon érheti szó a ház elejét, szerencsére Tiesto életműve hemzseg a pöpec daraboktól, melyek közül a legnagyobbak tényleg nem maradtak ki. Kesereghetnék itt, hogy kár, hogy nem maradt a kaptafánál, de úgy érzem mindenki változik (akár előnyére, akár hátrányára), ezt el kell fogadnunk. Amit letett az asztalra azt nem felejtjük, amit most csinál meg max, ha nem tetszik nem hallgatjük. Ezt a best of-ot viszont érdemes beszerezni.

Tiësto - Magikal Journey, The Hits Collection 1998-2008

Label: Black Hole
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. április
Stílus: trance, house
Producer: Tijs Vervest
Tracklist:

Cd 1
1. Flight 643
2. Suburban Train
3. Lethal Industry
4. In My Memory (feat. Nicola Hitchcock)
5. Traffic
6. Love Comes Again (feat. BT)
7. Just Be (feat. Kirsty Hawkshaw)
8. Adagio For Strings
9. Dance4Life (feat. Maxi Jazz)
10. In The Dark (feat. Christian Burns)
11. Break My Fall (feat. BT)
12. Elements Of Life (Radio Edit Live From Copenhagen)
13. 643 (Love’s On Fire) (feat. Suzanne Palmer)
14. Goldrush
15. Magikal Circus
16. Obsession (vs. Junkie XL)
17. Forever Today

Cd 2
1. In The Dark (featuring Christian Burns) (Tiësto 2010 Remix)
2. In My Memory (featuring Nicola Hitchcock) (Tiësto Remix)
3. Just Be (featuring Kirsty Hawkshaw) (Tiësto Remix)
4. Lethal Industry (Hardwell Remix)
5. Carpe Noctum (Spencer & Hill Dub)
6. Everything (featuring JES) (Andrew Bennett Remix)
7. Elements Of Life (Airbase Remix)
8. Traffic (Richard Durand Remix)
9. Flight 643 (Laidback Luke 2010 Rework)
10. Dance4Life (featuring Maxi Jazz) (Sander Van Doorn Remix)
11. Suburban Train (Sean Tyas Dirty Mix)
12. Love Comes Again (featuring BT) (Bart Claessen Remix)

Digital Bonus Tracks
13. In The Dark (feat. Christian Burns) (Shiny Toy Guns Club Mix)
14. Love Comes Again (feat. BT) (Myon & Shane 54 Monster Mix)

Free minimix

2010. május 11., kedd

Shem 'Slacker' McCauley a house-t megalkuvás nélküli elektronikára cserélte

A Slacker név hallatán gondolom sokan elégedetten dörzsölitek a tenyereteket, hiszen a formáció olyan sikerdarabokat tudhat maga mögött, mint a 'Scared', a 'Your face', 'Psychout', a 'Looky thing', a 'Million dreams'. A nyers, energikus, funky baseline-nal operáló prog house ideje azonban lejárt, legalább is a duóból egytagúvá olvadt Slacker aka Shem McCauley szerint, aki mintegy totálisan új életet kezdett legújabb studióalbumával a 'Start a new life'-fal. Ezt már a kezdés is érezteti, a filmzenés, zongorás intro után a 'Start A New Life' jazz-es felhangokkal folytatódik és egy női hang kvázi trombitává alakulva nyűgöz le bennünket. Kicsit ambivalens érzéseket kelt ez a darab, mivel a zongora keserédes, a baseline és a trombitás dúdolgatás viszont pozitív életérzést, játékosságot sugároz. Az 'I have no memory' egy gyönyörű zongorajáték, kiegészülve egy férfi őszinte vallomásával, akinek nincsenek emlékei, minden nap újat hoz a számára. A 'When I was a child' kimondottan jazz/downtempo erényeket kecsegtet, szétcsapott, Amon Tobin-os dobszekcióval. A dallam sem maradhat el, ami engem Bonobo alkotásaira emlékeztet. A 'Come back home' nagybőgóje kezdetben magányosan búg, majd egy Blockhead-es borulás kezd kibontakozni egy felturbózott hangszínű női vokálszólóval és bőszen pakolgatott loop-okkal. A 'Just as I am' úgy adja az érzést, mintha a hetvenes évek funky klubjában ropnánk egy dögös kis macával. Tetszetős, lebegős darab. A 'Come with me' egy igazi kiszámíthatatlan darab. A kezdés egyszerű breakbeat-et feltételez, ám féltávnál egy pattogós négynegyed veszi át az irányítást melyhez igazodik a dal struktúrája és a beúsztatott férfi vokál, majd ismét megtörik a ritmus. Ezt a darabot a merészebbek akár még pörgethetik is a szettjükben. A 'Hymn to her' a vájtfülüek számára ismerős lehet, hiszen pár héttel ezelőtt MiraculuM a számból készült Lank bootleg-et már pörgette a Simple Pleasures 004-ben. Itt gyakorlatilag ugyanazt halljuk lassabb, epikusabb kiadásban. A 'See the world' hosszú felvezetéssel bír, melyből a beach hangulat igencsak kiérződik. Mintha egy Cafe del mar válogatásról származó zenét fülelnénk, ami szégyenlősen indul, de végül totális magával ragad bennünket. A 'Million dreams' egy ügyesen elsütött skit, ami a 'Help me here'-be csúszik. Ez amolyan afrikai world music modern downtempo köntösbe bújtatva. Borzongatóan gyönyörű alkotás. A 'What a dream I had' egy idilli hangképre rétegzett, torzított gitárokat is felvonultató szerzemény, amit én kicsit súlytalannak érzek a többi zenéhez képest.
Összességében tíz emberből kilencnek tuti le fog esni az álla, hogy Slacker egy ilyen jellegű albummal hallatott magáról. Tény, hogy az anyag gyönyörű, de az igazi szépség csak azok számára tárul ki, akik megfelelő hangulatban, kellő türelemmel fognak hozzá a fogyasztásához. Mivel nem nagyon találtam benne gyenge pontot (csak talán ezt az utolsó zenét) én borítékolnék Shem McCauley-nak egy 9,5/10-et.

Slacker - Start A New Life

Label: Godlike And Electric
Katalógus szám: GAE013CD
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. február
Stílus: Downtempo, Breakbeat, Broken Beat, Experimental
Producer: Shem McCauley (co-producer Track 7,11: Simon Rogers)

Tracklist:
1. Start A New Life (5:51)
2. I Have No Memory (1:33)
3. When I Was A Child (5:50)
4. Come Back Home (4:01)
5. Just As I Am (4:58)
6. Come With Me (6:52)
7. Hymn To Her (4:47)
8. See The World (7:05)
9. A Million Dreams (1:12)
10. Help Me Here (4:01)
11. What A Dream I Had (5:47)

Preview és angol nyelvű kritika

Richard Durand keze nyomán: In Search Of Sunrise 8

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az In Search Of Sunrise 8 érkeztével egy legendás korszak zárult le a trance -en belül, ugyanis már hetek óta tudta mindenki, hogy az ISOS nyolcadik része nem Tiesto, hanem Richard Durand prezentálásában készül majd el. A régi ISOS fanok többsége eléggé elszomorodott ezen tények hallatán, amin persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a kompiláció minden egyes része etalonnak számított az EDM műfajon belül. Viszont Tiesto tavaly évi Kaleidoscop -os szerzői albuma óta sokminden megváltozott. Az az ember aki egykor a trance egyik úttörőjének számított stílust váltott és úgy döntött, hogy ezután másféle műfajban kíván szerencsét próbálni. Hogy miért döntött így, azt sokan próbálták megfejteni, de hát ez van, ezt is megéltük. Minden ember változik és akármilyen nagy művészről is legyen szó, el kell fogadnunk a döntését, ami persze a rajongókat csöppet sem fogja megvigasztalni. Mielőtt az ISOS 8 egyáltalán megjelent volna, már eleve sokan azt mondták, hogy egészen biztos, hogy nem lesz olyan nívós mint "elődjei". Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a legtöbb fan számára elfogadhatatlan az a tény, hogy nem Tiesto keze munkáját dicséri(k) a mix(ek). Igen, a feeling is sokat nyom a latba, mert egészen más érzéssel hallgatja az ember a nyolcas korongokat. Jómagam megértem Tiesto döntését, hiszen ha már egyszer stílust váltott akkor úgy érezte, hogy nem lenne fer a rajongókkal szemben, ha most fogná magát és készítene egy "nem" ISOS hangulatú albumot. Richard Durand szerintem remek választás volt. Bár sokan nem értenek velem egyet, de véleményem szerint ő is nagy figurája a trance-nek, és talán képes lesz méltó módon bánni ezzel a sorozattal.
Az ISOS 8 egyes diszkjét végighallgatva nem csalódtam. Bár nincsenek rajta nagyon nagy zenék, de a hangulat szépen el lett találva, és akad rajta pár varázslatos zene (Kiss Of Life, Introspection Attempts, stb..). A kettes diszk még egy fokkal jobbra sikeredett, mint az egyes. Itt is találunk szép zenéket (Kissed By The Sun, Ocean Terrace, With Me, stb..). Összességében véve mind a két lemez jó lett, és tőlem a 7.5/10 pontszámot kapja.

In Search Of Sunrise 8 - South Africa mixed by Richard Durand

Label: Songbird
Katalógus szám: SBCD12

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 május 10.

Stílus: Trance, Progressive
Trance
Dj mix: Richard Durand


Cd 1
1. First State - My Sanctuary
2. George Acosta featuring Fisher - Beautiful
3. Venaccio & Daigon - The Violet Hour
4. Kostya Veter featuring Madelin Zero - Envy
5. Ad Brown and Matt Lange featuring Kerry Leva - As The Rain Falls
6. Craving - Never Alone
7. Zoo Brazil featuring Rasmus Kellerman - There Is Hope
8. Ben Preston - Pillars Of The Earth
9. San vs. Wendel Kos - Kiss Of Life (Ibiza Sunrise Mix)
10.Jorg Zimmer - Sydney (Original Mix)
11.Avis Vox - Introspection Attempts (Moonbeam Remix)
12.Tom Cloud - The Darkest Star
13.Richard Durand - For No Reason

Cd 2
1. Michael Badal, Zya & Teddy C - Deltree
2. Ad Brown featuring Renee Six - Something For The Pain
3. Jason van Wyk - September Rain
4. San featuring Therese - Kissed By The Sun (S1dechain Remix)
5. Daniel Wanrooy - Ocean Terrace
6. BT & Andrew Bayer - The Emergency
7. Alex O'Rion - Jellyfish
8. Richard Durand & JES - N.Y.C.
9. Hodel & Sunstate - Distant Motion (Aurosonic Remix)
10.Beltek - Par
11.Bartlett Bros. vs. Mazza - Satellite Of Love (Fabio XB Rework Dub)
12.Who.is - We.are
13.DJ Observer & Daniel Heatcliff featuring Hannah Ray - With Me (Original Vocal Mix)

Trailer