Gyermekkórusból a DJ-pult mögé – 16 Bit Lolitas (2009-03-05)

Ha létezik a világon olyan elektronikus zenei formáció, melynek életútját nem kezdhetjük az unalomig ismételt, a “két srác már kiskorában arról álmodozott hogy lemezlovas lesz, és tehetségük már igen fiatalon megnyilvánult” frázissal, akkor a felsorolást máris kezdhetjük a 16 Bit Lolitas-szal. Ariaan Olieroock és Peter Kriek ugyanis szigorú, vallásos neveltetésben részesült, kiskorukban gyermekkórusban énekeltek, nem pedig Kraftwerket hallgattak, majd countryban kezdtek nyomulni. Lord We Miss The Groove című albumukkal pedig nem kevesebb, mint 10 Grammyt zsebeltek be. Miután ebben a műfajban nem maradt több kihívás számukra, váltottak, méghozzá nem is kicsit, hiszen az elektronikus tánczene felé fordultak. Interjúnkban a 16 Bit Lolitas egyik lolitájával, Peter Kriekkel beszélgettünk.

— Az a megtiszteltetés ért benneteket, hogy ti készíthettétetek a brazil Warung klub most induló mixsorozatának első epizódját. Szeretitek ezt a helyet? Mennyiben más a progresszív house helyzete Dél-Amerikában, mint Európában?
— Igen, a Warung mindenképp az egyik kedvenc klubunk, imádunk ott játszani. Ez persze nem meglepő, hiszen a muzsikánkban elég sok melegség és érezelem van, ezért a melegebb országokban jobban működik. Az 16 Bit Lolitas-hangzás mindig is két dologra épült: a dallamokra és a melegségre. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ennyire szeretnek minket az emberek Brazíliában illetve Dél-Amerika többi részén is. Ami a különbséget illeti, Európa jelenleg sokkal minimal/tech orientáltabb. Az utóbbi darabjainkba sikerült is belecsempészni néhány tech-es elemet, szóval mindenre fel vagyunk készülve!

— Ezek szerint valamelyest követitek a trendeket. Valójában mennyire befolyásolnak titeket az újonnan megjelenő műfajok? Gondolok itt elsősorban a minimal és az electro térhódítására.
— Ez két részből áll: egyrészt mindenki próbál továbbfejlődni, új műfajokat kipróbálni. Ezenkívül minden zenésznek vannak példaképei. Természetesen nem követjük tudatosan a trendeket, de elutasítani sem szoktuk őket. Ha azt látja egy zenész, hogy a példaképe is egy új műfaj felé kacsintgat, akkor lehet, hogy kíváncsiságból ő is belevág. A lényeg, hogy meg kell találni az arany középutat. Nem szabad, hogy a trend határozza meg a muzsikádat, és nagyon fontos, hogy a személyiségednek végig érződnie kell a zenéden. Egyébként nem szoktunk ezen görcsölni, inkább csak hagyjuk, hogy maguktól megtörténjenek a dolgok.

— Mondanál pár szót a már említett Warung Brazil 001 válogatásotokról?
— A dupla mixnek meglehetősen egyszerű a koncepciója, hiszen olyan felvételeket gyűjtöttünk rá, melyek nagyot ütöttek az ottani bulikon. Olyan, mint egy rövid verziója vagy kivonata annak, amit egy warungos éjszakán játszunk. Az első lemez nótái más producerek keze által készültek, míg a másodikon csak saját felvételeink találhatóak. Eddig hál’ Istennek mindenkinek tetszik, és a két új felvételünk (Murder Weapon és Nobody Seems To Care - a szerk.) is nagy sikereket ér el a lemezlovasok körében.

— Mi a véleményed a globális szcénában általatok betöltött szerepről? Szerintetek alul vagytok értékelve, esetleg túl-, vagy a helyén kezelnek titeket az újságírók vagy a közönség?
— Erre egy filozófus, David Hume szavaival tudnék a leghitelesebben válaszolni. Ő azt mondta, hogy a bölcs ember arról ismerszik meg, hogy véleménye bizonyítékokon és eredményeken alapul.

— Olvastam, hogy sajnos két fellépéseteket is le kellett mondanotok Bogotában és Limában. Elég népszerűek vagytok arrafelé, nyilván sokan csalódásként élték meg, hogy nem tudtatok elmenni. Hogy fogjátok kárpótolni az ottani embereket?
— Igazából csak Ariaan volt turnén, ám sajnos annyira lebetegedett Braziliában, hogy úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy még valamit összeszedjen, ezért inkább hazajött, és egy későbbi időpontra toltuk a fellépést. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy lemondott egy bulit, még soha nem történt ilyen. De van egy határ, tudod, amin túl az egészséged már fontosabb minden másnál. Természetesen kárpótolni fogjuk a rajongókat valamilyen formában.

— Vannak függőségeitek, esetleg rögeszméitek, melyekhez megszállottan ragaszkodtok?
— Nem igazán. Se drog, se cigi, se pia. Olyan tiszták vagyunk, hogy az már fáj. Az egyetlen dolog, amihez megszállottan ragaszkodunk, az természetesen a zene. Nem tudnánk nélküle élni.

— Láttam a MySpace oldalatokon egy vicces állásfogalást, melyben azt írjátok, hogy ha az embereknek fizetniük kell a zenéért, a földönkívülieknek is fizetniük kellene az olyan adásokért, amiket a Föld nevű bolygóról sugároznak. Mire akartatok ezzel utalni?
— Természetesen ez csak egy vicces kis nyilatkozat volt részemről. A célja az volt, hogy kihangsúlyozzuk: ahelyett, hogy megbüntetnék azokat az embereket, akik illegális tartalmakat osztanak meg, ésszerűbb lenne kidolgozni egy olyan módszert, mellyel ösztönözhetnék a zenészeket, hogy jobb muzsikát készítsenek, az ügyvédeket és a jogvédő szervezeteket, hogy egy olyan digitális szabályrendszert dolgozzanak ki, amely mindenkinek jó. A zenehallgatókat pedig arra ösztönözzük, hogy ne sajnáljanak kiadni a zenéért ennyi meg annyi pénzt. Így mindenkinek jó lenne.

—Mivel foglalkoztok még szívesen szabaidőtökben azonkívül, hogy ilyen eszmefutatásokat ötöltök ki? Milyen zenét szoktatok hallgatni?
—Imádunk bingózni, kötni, szappanoperákat nézni egész nap, ha pedig zenéről van szó, akkor Frans Bauert és James Lastot hallgatunk

— Egyesek szerint a DJ-zés művészet , mások szerint szakma. Ti melyik véleményen vagytok?
— Mint viszonylag kommersz előadónak, meg kell találnunk az egyensúlyt a kreativitás és a kemény munka között. Úgy kell tekintened a zenére, mint egy hivatásra, kompromisszumokat kell kötnöd, hiszen ebből élsz, de természetesen művészi elemeket is kell tartalmaznia a produktumodnak.

— Vannak olyan dolgok, amitől féltek? Esetleg a magasság, pókok, repülés?
— Igen, de nem ilyen jellegűek. Attól félünk, hogy egyszer eljön az a pillanat, hogy egy üres klubban kell játszanunk három embernek, amelyből kettő pogózó rocker, a harmadik pedig egy hatvanéves öreg fószer, akin Iron Maiden póló van, mert azt hitte, hogy egy metál együttes fog fellépni.

(forrás: http://www.freee.hu)