Sean Tyas: „Trance-ben vannak szabályok és formulák, amit követnünk kell”

Sean Edwin Tyas 2004-ben lépett a trance publikum elé a Michael Urgacz-cal (aka Dj Beam-mel) közös 4 Corners-szel. A New York-i születésű Sean-t annyira megihlette az európai trance sound, hogy maga sem volt rest áttenni székhelyét Svájcba, ahol testközelből szívhatta magába a szcéna aktuális változásait, amit később a zenéiben, remixeiben is vissza tudott adni. Első nagy sikerét a feleségéről elnevezett Mirella EP hozta meg a számára 2005-ben, amit a szintén ütősre sikeredett Candida/Pacifier követett. A 2006-os esztendő újabb fordulópontnak bizonyult Sean életében, az angol Discover-en megjelent Lift minden eddig sikerét felülmúlta. A remixfelkérések is futószalagon érkeztek, Tyas bátyó pedig próbált mindegyiknek eleget tenni (ez aztán érződött is, hiszen ekkora mennyiségben lehetetlen mindig újat mutatni a közönségnek). Olyan gyöngyszemek átiratai fűződnek a nevéhez, mint Aled Mann - Cold fusion-je, Dusterix - Dusted-je, Legend B - Lost in love-ja, Beam - On your mind-ja (a vokált Shane 54 jegyzi egyébként), Mike Foyle - Shipwrecked-je és Bobina - Lighthouse-za. A védjegyévé a gyors pattogós ütemekre rétegződő könnyen megjegyezhető, de összetett dallamok váltak. A sikertörténet tovább folytatódott: Drop, One more night out, Heart to heart, I remember now, Melbourne, Rulebook. Csak pár emlékezetes számcím Sean igencsak terebélyes diszkográfiájából. Bár az elmúlt hat évben hihetetlen mennyiségú zenét, remixet produkált még mindig közszájon forog a neve, hiszen bár visszavette a tempót, a producerkedést nem hagyta abba, nem égett ki. Hogy mi a titka? Többek között erről is beszélt az április 14-én az inthemix.com.au portálnak adott interjújában.

— Hogyan állnak az albumod előkészületei?
— Befejeztem az év első négy Sean Tyas remixét, azt hiszem visszaveszek a tempóból és inkább a saját produkciókra koncentrálok. Izgatott vagyok, mivel négy hét kihagyás után újra a studióban lehetek, már alig várom, hogy ismét dolgozhassak. Igazából azt még nem döntöttem el, hogy az albumomat különálló trackek, egyben a hangzások széles tárháza alkotja-e majd, vagy olyan mix cd-féleség kerekedik ki belőle. Azt hiszem a végeredmény valahol a kettő között lesz, ám semmiképp sem lesz túl őrült az anyag. Nyugi, tuti nem pakolok hardcore techno-t az albumra.

— Négy hét távol a studiótól, nehéz-e ilyenkor újra belelendülnöd a munkába?
— Kihagyás után ez mindig nehéz. Ezért készítem a Tytanium Sessions című rádió műsoraimat hétfőnként, mivel nem kell annyira koncentráltnak és kreatívnak lenned, mint például saját produkciók, illetve remixek összehozásakor. Ezek ellenére nem panaszkodom, mivel a show minden hét első napján jelentkezik, totálisan felszabadít, és hagyja az agyam felpörögni keddig.

— Mit értél el eddig Tytanium Sessions-szel?
— Mindig is azt akartam, hogy egy következetes műsor legyen. Sosem gondoltam arra, hogy havi vagy kétheti rendszerességgel jelentkezzek vele, hiszen mindegyik show-nak megvan a „Track of the Week”-je, ellenkező esetben mit mondanál az elmúlt két legnagyobb zenéje (nevet) ? Rengeteg kellemetlenségel járna a kéthetenkénti műsorkészítés, szóval úgy voltam inkább rákapcsolok és heti rendszerességgel alkotok. Elég csak Armin-t említeni, ő is a sikerét nagyban a rádióműsorának köszönheti, ami ugye heti rendszerességű. A mixei profin vannak összerakva, és tényleg abszolút közös nevezőn van a rajongóival.

— Pillanatnyilag van-e elégendő fiatal, feltörekvő tehetségek a trance szcénán belül?
— Igen, de mellette meg kell jegyezni, hogy ugyanannyi tehetségtelen ember is ténykedik, csak azért, hogy lemeze legyen és ez elég lehúzó. Tengernyi lemezkiadó működik már és sok gagyi közül kell válogatnom, amikor jó zenék után keresgélek a rádióműsoromhoz. Múlt héten például ötven promo track-et töltöttem le, ebből kettőt tudtam használni a rádió show-mban. Igazság szerint, nem hiszem hogy más is játszotta volna a kimaradó 48 zenét. Dallamilag semmilyen érzést nem keltettek az emberben. Lassan már mindenkinek van lemezkiadója, és ha mondjuk én akarok labelt indítani, akkor csupán egynek érzem magam a több ezerből. Amikor naponta számtalan promo-t kapsz, akkor már tudod, hogy mely labeleket kell figyelemmel kísérd és melyek új produkcióit kell meghallgatnod. Korábban rengeteg mindent hallgattam, hiszen voltak olyan kiadók, amiknek a zenéit normál esetben letöröltem volna, ám mindig akadt köztük pár igazi gyöngyszem. Sohasem tudhatod hol találsz egy igazán király zenét. Viszont, ha te vagy az első, aki pörgeti ezt a lemezt, az egy igazán jó érzés tud lenni.

— Mennyire fontos a DJ-k számára, hogy producerként is ügyesek legyenek?
— Ma már elengedhetetlen. Nem is tudom, hogy ismerek-e olyan dj-t, aki csak egyszerűen lemezlovasok, talán csak James Zabiela-t és Eddie Halliwell-t. Ők megtehetik, de mások nem hiszem.

— Múlt évben játszottál a Trance Energy ausztráliai debütálásán. Milyen volt a néhány héttel ezelőtti holland változat?
— Elég stresszes volt 20 000 bulizó embert látni, de minden tökéletesen alakult. Simon Patterson-nal b2b-ben játszottunk a main stage-n. Előre felkészültünk, kiválogattuk azokat a zenéket, amiket játszani fogunk és saját edit-eket készítettünk belőlük. Egymásra pillantottunk a szett után, s megjegyeztük: "még szerencse, hogy egy egész napot készültünk"

— Kétségtelenül a hangzásod részben a techno felé tendál. Ezzel kapcsolatban milyen terveid vannak 2010-re?
— Szeretnék néhány pure trance zenét készíteni az albumra, melyek visszatérést jelentek a Nu Energy hangzáshoz, a másik végletként pedig vérbeli techno-t is, na persze nem minimált. Szeretném megnézni ezek egyvelege miként passzol egymáshoz. A techno cuccok készítés egy kicsit viccesebb, mivel hamarabb elkészülsz velük. Nincsenek szabályok és azt csinálhatod amit akarsz, addig amíg az jól hangzik.

— Miért van az, hogy egy techno zene hamarabb összeáll?
— Trance-ben vannak kimondatlan szabályok és formulák, amit követnünk kell. Szükség van egy kiállásra, egy épülős részre, amely tényleg magával kell, hogy ragadjon. Mindezen dolgokat egy kalap alá hozni néha igencsak unalmas. Másrészt a techno-nál csak elengeded magad, a sémákon átugrasz, éppen ezért ezzel gyorsabban elkészülsz.

— Úgy érzed, hogy az általad említett struktúrák frusztrálnak trance zenék írásakor?
— Már nem igazán. Tény, hogy elég frusztráló tud lenni a média részéről, amikor azt mondják a stílusra, hogy túlságosan is formulakövető, de pont emiatt működik annyira jól. Az ok, ami miatt nagyot ütnek a trance zenék a tánctéren, hogy tudod mire számíthatsz és az emberek erre vágynak. De ha valami meglepi érkezik az még jobb tud lenni.

— Mely dj-k, producerek adták számodra az inspirációt?
— Főleg Paul Van Dyk, és ezt tökéletesen hallani lehet a zenéimben is. Anno, amikor New York-ban a Twilo megnyílt, ott láttam először Paul-t 1998-ban. Csodálatos volt, minden hónapban elmentem megnézni, ha pedig techno-s hangulatban voltam Sven Vath sem maradhatott ki. Így kerültem ismeretségbe az európai hangzással, addig csak a new york-i house dj-ket csodáltam. Carl Cox is inspirált, hiszen hihetetlen, amit ez a nagy ember produkál:  a zenéiben és a hosszúra nyúló szettjeiben is végig ott feszül az energia.