2010. április 30., péntek

Lapozgató Vol.1.: Sonic Age interjú 1998 december

Ezúttal egy olyan rovat (Lapozgató) indul blogunk hasábján, ahol régebbi FREEE és Check Magazinos cikkek közül szemezgetünk. Ezek többsége igencsak régi, de vitathatatlanul sokat segítettek az EDM hazai elkötelezettjeinek a tájékozódásban. A nyitó cikknek a FREEE 1998. decemberi Shine rovatában publikált Sonic Age interjút választottam. Nos lássuk a medvét.

— Két évvel ezelőtt üstökösként tűntetek fel a magyar könnyűzene egén, illetve a Hungarian House Only-n szerepeltetek először...

— Magyarországon igen.

— Külföldön?
— Volt Ausztriában egy Cyber Trax nevű válogatás, amin szerepeltünk egy iszonyatos rave nótával. Interneten keresztül lehetett a dalt elküldeni: ez volt az első - sőt Bécsben állítólag népszerű dalunk.

— Mikortól datáljuk a Sonic Age megalakulását? Mit kell egy hazai dance-arcnak tudni a zenekarról?
— A zenekar tagjai: Kámán Viktor és Bernáth József. Mind a ketten fejlesztőként dolgozunk, tehát számítástechnikusok vagyunk. A legelső benyomások a Depeche Mode korszakból értek minket. Sok Art Of Noise, Kraftwerk, Jarre és hasonló elektronikus zenéket hallgattunk, alapvetően szintetizátoros muzsikákat. Már diákkorunkban is zenélgettünk, aztán a Viktor elment katonának. 1996 februárjában megint összejöttünk és akkor már az új stílusban kezdtünk el komponálni. Érdekes dalok voltak, leginkább a breakbeat alapú trance-re hasonlítottak. Először a funky-s időszakban jártunk partikra és a zenekészítést nem olyan alapokon kezdtük el, hogy house vagy trance zenét szeretnénk írni, nem volt konkrét elképzelésünk erről az egészről. Írogattunk zenéket, főleg breakbeat-eket, meg amit el tudtunk kapni, például a Scooter korszakot. Kezdtünk együtt partikra járkálni. Próbáltuk figyelni, mire táncolnak az emberek. Az elsődleges cél az volt, hogy olyan zenét írjunk, amit le lehet játszani a nyugati dalok között egy DJ szettben. Éreztük magunkban akkora technikai tudást, hogy meg tudunk írni olyan dalokat, amik a klubokban szólnak.

— Honnan a technikai tudás? Hiszen egy-két kivételtől eltekintve az elmúlt 3-4 évnek a magyar zenei történései nem voltak túl rózsásak.
— A zenészeknek mintha nem lenne idejük és energiájuk azzal foglalkozni, hogy mit tud egy hangszer, vagy mit lehet belőle kihozni. Napok vannak a dalokra, határidők vannak, nem foglalkoznak vele. Elég régóta közeli kapcsolatban vagyunk a számítógépekkel, és ez nagy segítség a zenekészítésben. Még most is majdnem az egész albumot is PC-vel raktuk össze. Egy darab PC van otthon és van két analóg szintetizátorunk. Ez a teljes felszerelés. Emellett rengeteg minta, folyamatosan gyűjtjük a sampling CD-ket, ezekre a mintákra alapozunk, illetőleg ezekből próbálunk egyedi hangszíneket készíteni. Mi nem azt csináljuk, amit a magyar zenészek általában, hogy "gyári" hangokat használnak - ilyenkor azonnal felismerni a hangzást. Sokat kell variálnunk a hangszerkesztőkkel és effektekkel, hogy egy hangnak egyedi hangzása legyen.

— Voltak-e olyan DJ-k, akik nagy hatással voltak rátok zeneileg?
— Konkrétan nem voltak. Jellemző ránk, hogy elég sokfajta zenét hallgatunk, tehát nem nagyon van az elektronikus zenében olyan műfaj, amiben nem tudnánk olyat találni, ami tetszik. Ez az albumon is érezhető, eléggé vegyesre sikeredett. Másrészt amikor elkezdtünk helyekre járni, nem tudtuk még szelektálni a DJ-ket, mert akkor nem is lehetett. Inkább a dalok fogtak meg. Lehetett benne bármilyen kis jellegzetesség, ami minket megfogott és akkor egyből: "Na hallod, ez az a szám!". Sarah Parker-től a My love is deep, Size 9-tól az I'm ready, elég ismert számok voltak akkoriban. Valószínüleg azért lettek slágerek, mert jók voltak.

— Hogyan kerültetek kapcsolaba Náksi Attilával?
— Attilával egy közös ismerős révén kerültünk kapcsolatba. A srácot Náksi Attilával való találkozásunk előtt két hónappal ismertük meg egy hangszerkiállításon. Megmutattuk neki a zenéinket. Ő nem árulta el, hogy vannak ismeretségei, de kérte, vegyük föl neki egy kazettára. Elvitte Náksi Attilának és neki rögtön megtetszett a Delight akkori verziója.

— Miért pont a Rappers Delight?
— V.: Az én ötletem volt. Régebben funky-s helyekre jártam, nagyon szeretem ma is a funky zenét, és a Sugarhill Gang-nek a Rappers delight-ja nagyon nagy sláger volt. Próbaképpen kimintáztam azt a részletet belőle, és az lett az alapja.
J..: Én el sem tudtam képzelni, hogy erre bárki felfigyel Magyarországon. Abban a hitben éltem, hogy ilyet biztosan nagyon sokan csinálnak, csak egyszerűen nem kell a közönségnek. Nem gondoltam volna, hogy ezzel el lehet érni valamit, hogy hatszáz dal közül egyet odaadunk az Attilának és még talán tetszeni is fog. Ez éppen a funk house elterjedésének az elején volt.

— Megjelent a második Hungarian House Only, utána beindult a szekér?
— A Delight mindenkinek tetszett, sok ember mondta, hogy a legjobb dal ezen a válogatáson. Ennek nagyon örültünk, inspiráló volt. Azért volt inspiráló, mert szerintünk abszolút nem sikerült ez a dal. Valamilyen szinten megcsináltuk, utána el kellett menni a studióba, ahol persze teljesen másmilyen lett, nem ismertük a felszerelést. Nekünk tetszett, és ha tetszik az embereknek, akkor nem lehet nagy probléma.
V.: Otthon írogattuk tovább a dalokat. Fél évvel később Attiláék elutaztak valahova külföldre és pont előtte sikerült egy mixet csinálnunk a saját dalainkból és azt csak úgy poénként odaadtuk neki, hogy hallgassa meg. Amikor visszajött, mondta, hogy ez eszméletlen jó és már akkor kitalálta, hogy ebből esetleg lehetne egy albumot csinálni.
J.: Fellépéssek sem voltak betervezve. Amikor kijött a válogatás, nem gondoltuk volna, hogy fel fogunk lépni. Egyszer rákérdezett: akarunk-e fellépni? akartunk. Szerencsére a bulik szinte mindig jól sikerült
ek, egy-két kisebb bakitól eltekintve.

— Élők a fellépéseitek, vagy DAT-tal dolgoztok? Elő lehet-e adni ezeket a dolgokat élőben vagy pedig helyszíni mixeléssel?
— Amilyen számokat mi csinálunk, nem igazán lehet élőben előadni. Ezt olyan szintig lehet csinálni, mint a Bernáth/yék, az viszont elég minimál szerintünk. Ez nem biztos, hogy rossz, csak nekünk mást jelent a zene. Lehet élőben csinálni, feltéve, ha van valakinek felszerelése hozzá, nekünk viszont nincsen. Tehát annyit tudunk csinálni, hogy esetleg CD-ről megy az alap és ahol a technika megengedi, ott rázenélünk az alapra. Van olyan hely, ahol még ko9nnektor sincs. Ez talán onnan ered, hogy a klubokban nincs igazán nagy múltja ennek Magyarországon. A klubtulajdonosok tudatában nem igazán él ez a live act, szóval igazából nem is tudják, hogy miről van szó. Sajnos ilyet is tapasztaltunk már.

— Itthon DJ központú a műfaj. A DJ-k populárisak és van pár egyre jobb magyar klubzenekar. Hogyan értékelitek ezt a helyzetet, változhat-e ez valaha szerintetek Magyarországon?
— Egyelőre nem valami rózsás a helyzet, de még változhat. azt kéne megtudniuk a klubtulajdonosoknak, hogy vannak olyan együttesek, akik tudnak olyan zenét csinálni, és olyan fellépést produkálni, amiről nem mennek ki az emberek. alapvetően az a problémájuk, hogy ha esetleg föllép egy együttes, akkor leáll a buli, félbeszakad, és akkor az emberek ki, vagy esetleg haza is mennek. Lehet, hogy ez így is volt, de most már egyre több olyan együttes van, aki tudja garantálni, hogy nem így fog történni.

— Soha nem akartok DJ-k lenni, nem is próbálkoztatok vele?
— Régóta szeretnénk megpróbálni, sőt merem vállalni a kockázatot, hogy érzékünk is lenne hozzá, csak egyszerűen időnk nincs rá, másrészt meg ahhoz a lemezeket kell venni.

— Kijött a Hungarian House Only 3-n egy szám, a Guesswork.
— Próbáltunk kicsit más oldalról is megmutatkozni. (A Delight különböző verzióival együtt négy válogatáson is megjelent). Ez a dal kicsit trance-sebb lett, mint az elődje, ez annak is köszönhető, hogy akkor éppen ez fogott meg.

— Mit kell tudnunk, az egyszerűen csak The Albumnak elnevezett debütáló nagylemezről?
— V.: Magyarországon még nem jelent meg ilyen típusú lemez. Egyrészt az egész folyamatos mix, próbáltunk olyasmit csinálni, mint egy DJ-nek a szettje. Van eleje, közepe, vége. Közötte folyamatosan alakul át a zene a különböző stílusok között. Másik érdekessége az, hogy teleraktuk a CD-t, kihasználtuk a 74 percet. Olyan dalok vannak rajta, ami nekünk legjobban tetszett, de a tarsolyunkban van még egy pár. Lágyabb zenékkel kezdődik, a közepe táján trance-es lesz, utána kicsit bekeményedik, és a végén van egy levezetés. J.: Az embert állandóan érik a hatások, mindig vannak korszakai. Például most teljesen be vagyok indulva a trance-re, és ha most magamat akarnám adni, akkor csak trance számokat raktam volna föl. De próbáltuk úgy összeállítani, hogy átfogó legyen: ilyet is tudunk csinálni, meg olyat is. Illetve próbálkozunk vele, hogy átfogó képet adjon a munkásságunkról.

— Fussuk végig a tracklistát!
— V.: Egy Introval kezdődik. A második szám egy vokális house szeretett volna lenni és az az érdekessége, hogy a húgom énekel benne. A harmadik szám címe: Gotta get the love. Ebből a dalból lesz egy klipünk. Ezután következik a Delight. Ezt mindenképpen rá kellett rakni. Aztán a Maniac Brother. Pumpin' dal. Volt olyan időszak, amikor nagyon bejöttek ezek a pumpálós dolgok. Feketebőrű pasik hangja, női ordibálások vannak benne. Ezután következik egy érdekes nóta, amit nem tudtunk a mixben máshová illeszteni. A Cranky Beetz az egyetlen big beat nóta az albumon, egészen jól sikerült. Azután van a Take Me Higher című dalunknak egy verziója: kicsit pumpálós, valamint TB 303-as futamok vannak benne. Táncolhatóra, "sharp"-osra próbáltuk csinálni. Az utána lévő dal a Vapidity: ott van egy kis váltás az albumban, ott kezd trance-esebbé válni. Hosszú kiállások vannak benne, illetve felpörgetések. Utána van a Guesswork: a Hungarian House Only 3-ról. A hangulata kicsit: Three Drives - Greece 2000. Nagyon jól sikerült, Jocónak köszönhetően. Utána jön a kedvenc számom: The Top. Elég hosszú trance szám, nagyon hosszú és szép kiállása van. Utána következik az Ultramarine. Ezzel a számmal kezdődnek az erősebb nóták, visszajön egy kicsit a TB. Majd következik a Magnetic Trip, egy minimal techno. Utána jön egy dal, amit akkor írtam, amikor Sven Vath itt volt legutoljára. Utána hazamentem és elkezdtem azt írni. Érdekes zene volt a bulin, mert amellett, hogy - nem tudom milyen stílust -, de tök jót játszott, nagyon tetsuett, nagyon érdekes, nagyon sokszínű volt és nagyon bejött. Hazamentem, és úgy éreztem, hogy most egy kicsit azért le kéne ülni a gép elé. A végén lévő dal, a Take Me Higher originális, vokális verziója. Breakbeat-es alapú, női vokállal, a végén drum and bass levezetéssel zárul a lemez.

— Kiknek készül ez az album, milyen embereknek, milyen hallgatóságnak?
— V.: Olyan hallgatóságnak, akik eljárnak ilyen partikra egyrészt, viszont nincsenek beállva egy adott stílusra, hanem olyanok, mint mi, akik mindent meghallgatnak, ami jó.

— Fellépések, további tervek, remixek?
— Rengeteg felkérésünk van. Például Freaky D szeretett volna velünk egy albumot csinálni, de el kellett halasztani. Úgy szeretne egy saját albumot megcsinálni, hogy - mivel a technikai részéhez nem ért - nálunk készítenénk el, az ő ötleteivel. Továbbá Budai Iminek tartozunk egy mix-szel, mert ő az albumra remixelt egy dalunkat. Ez sajnos csak a kazettán van, mert az 90 perces, arra ráfért. A Kühl-ék a Guesswork-ből készítettek egy még trance-sebb mixet. A Budai Space Disco mixnek nevezte el az ő kreálmányát, amit a Náksi Attilával ketten csináltak, széttekergették a gépeket. Ezt érdemes meghallgatni szerintem, nagyon érdekes. Sajnos a két remix felcserélődött a kazettán, ezért elnézést kérünk, nem a mi hibánk. Az Imi időközben készített egy dalt, ami teljesen véletlenül alakult ki, mert egy Dávid remixet kellett csinálniuk, ott bent pötyögtek a studióban, kicsit mi is segítettünk nekik és a végén aztán annyira jól sikeredett, hogy azt mondták, ezt nem adják oda a Dávidnak, hanem az Iminek a saját száma marad és ebből fogunk egy remixet csinálni. Azt nem tudjuk, mikor fogja megjelentetni. Ezen kívül, jövőre lesz a Betty Love-nak egy külön albuma, amire mi is írunk dalokat. Tehát felkéréseket kaptunk kommerszebb produkciókba is, de ha majd lesznek válogatások, akkor azokon is próbálunk szerepelni.

(Forrás: FREEE Magazin 1998/12. szám)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ez az interjú. Hú, viszont bele sem merek gondolni, hogy (basszus) eltelt 12 év, és mennyit változott a szcéna!
    Ezen az egy mondaton nagyon elmosolyodtam: "Egy darab PC van otthon és van két analóg szintetizátorunk".:)

    VálaszTörlés
  2. Igen, volt pár mosolyt fakasztó megjegyzés benne, de éppen ezért merészeltem ezt az írást közzétenni, mivel ennek tükrében is lemérhetjük mennyire haladt a szcéna itthon. Egyébként nagy respekt illeti a fiúkat, a The Album az egyik legsokszínűbb és legszínvonalasabb hazai produkció, amit hallottam ezidáig.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...