Rolf Ellmar: a trance-t újra kell definiálni!

Rolf Ellmar-t aka Jam El Mar-t a trance stílus első pionírjai között tarthatjuk számon. Több lassan két évtizede gyártja a finomabbnál finomabb zenéket, s közel 50 évesen még korántsem gondolkodott azon, hogy abbahagyja. Mivel nem sok vele készült interjú kering a világhálón, így a deepzone csapata úgy gondolta érdemes egy régebbi, 2008. februárjában, az I:Vibes által készített interjút lefordítani, s közzétenni. Az interjúban Rolf elmondja aktuális véleményét a trance-ről, beszél aktuálisan futó projektjeiről, valamint megmagyarázza, hogy miért nem vágott bele a filmzene írásba.

Jam El Mar első projectje a frankfurti Dance 2 Trance (D2T) formáció volt Dj Dag-gal közösen. 1991-ben született meg a We came in peace című zenéjük, amit az első igazi trance darabkjént is aposztrofálhatunk. Az elkövetkező években a D2T olyan további klasszikusokkal örvendeztette meg a hozzáértőket, mint a Let's get rollin, a Tranceophobia, a Where is Dag, a Hello San Francisco vagy éppen a Remember Exxon Valdez. 1993-ban jött aztán a nagy áttörés a Power of american natives-zel, ami a német slágerlista legjobb tíz száma között landolt. Ezzel szinte egyidőben, 1992-ben Rolf Marc Spoon-nal közösen megalapította a Jam & Spoon-t. Első instrumentális szerzeményük a Stella volt, ami azóta bevonult minden idők legnagyobb trance klasszikusai közé. Számtalan remixet ért meg ez a darab, de még mindig az original mix a legjobb közülük. A Jam & Spoon 1992-ben készített egy változatot Age of Love - Age of Love-jához, ami azóta szintén kultikus magasságig szárnyalt. Ugyanebben az évben a British Magazine ezt az átiratot nemes egyszerűséggel az év remixének titulálta. 1993-ban a duó megjelentetette első albumát, a dupla diszkes Tripomatic Fairytales 2001-2002-t. Az első single a Right in the night volt, amely számos európai listán a top 10-ig szárnyalt. Ez egyben az angol vokalista Plavka-val való közreműködésük kezdetének is tekinthető. Később a Find me-ben az Angel-ben és a Kaledioscope skies-ban, Don't call it love-ban is az ő hangja csendül fel. A Jam & Spoon további két albumot jelentetett meg, 1997-ben a Kaleidoscope skies-t és 2004-ben a Tripomatic fairytales 3003-at. Ezekről az albumokról a Kaleidoscope Skies, az El Baile, a Don’t Call It Love és a Set Me Free ért el szép sikereket. Az utolsó nagy dobásukat 2001-ben követték el Be angeled címmel, a német énekes Reamon közreműködésével.
A Jam & Spoon-nal párhuzamosan két másik projectje is volt Marc-nak és Rolf-nak, mégpedig a Storm és a Tokyo Ghetto Pussy. A Storm-mal egy olyan formációt keltettek életre, melyben több mozgásterük volt, s nem volt akkora nyomás rajtuk, hogy megasikereket írjanak. Storm-ként 1999-ben jelentették meg a Time to burn-t, ami a legbefolyásosabb dance listákon szép sikert aratott, még az angliai lista top 5 produkciója közé is bejutott. Ezt további single-k a Storm, a Hurricane, Love is here to stay és a We love követték. Rolf relatíve korán megmutatta, hogy egy igazán professzionális producer, aki nem ragad le egyetlen hangzásnál sem. 1991-ben kipróbálta magát dance vonalon is. Itt annyiban volt könnyű dolgok, hogy olyan csapatok, mint a Snap, a Culture Beat és a 2 Unlimited már kimunkálták az aktuális hangzást, ahol a kemény ütemeket rap-pel házasították. Rolf ezen felbuzdulva 1991-ben útjára indította a BG The Prince of Rap projektet. Az első single-jük a This beat is hot világszerte sikeres lett, még a hírhedt American Billbord Chart-on is felbukkant. Az első album a Power of rhythm további szép sikereket ért el. 1994-ben kezdett el dolgozni BG második albumán a The time is now-n, amely a project 3 albuma közül a legerősebbnek bizonyult. Erről a legnagyobb sláger a Colour of my dreams lett, amely top 10-es státuszt ért el Európa több országában is. Sajnos 2006 januárjában Rolf barátja és kollégája Marc Spoon 39 évesen életét vesztette, ez véget is vetett a Jam & Spoon project további munkálkodásának. Azóta Rolf új utakon járva próbál (Jasmin Tabatabai féle rock illetve Eva-Diva dance/pop albumának produceri munkáit ő végezte) továbbra is az EDM szcéna releváns figurája maradni.

— Két éve, hogy barátod, studiópartnered Marc Spoon meghalt. Már nincs köztünk, de az emléke bennünk él. Hogyan bírkóztál meg az elvesztésével?
— Mark egész idő alatt itt van velem, még érzem a jelenlétét is. Néha még hallom is, amint magyaráz nekem a zenével, a munkámmal kapcsolatban.

— 2006-ban jelent meg a The Best Of Jam & Spoon (Remixes & Club Classics)’ című kiadvány, ami egy remek gyűjtemény volt a dance rajongók számára. Beszélték azt is, hogy lesz egy második része is a Best of-nak. Hogy is van ez?
— Igen, szerepel a terveim között, de a tökéletes időzítésre várunk. Amint 90-es években íródott zenék iránti rajongás újraéled, a kollekciót természetesen elérhetővé tesszük.

— Kollégád Nosie Katzmann (‘Mr. Vain’, ‘More & More’, ‘Right In The Night’) már kijött egy Best of albummal. Neked igencsak hosszú diszkográfiád van, számtalan remixszel és projekttel büszkélkedhetsz. Tervezel-e egy Best of Jam El Mar cd-t kiadni? Azt hiszem ez egy nagy ajándék lenne a rajongóknak világszerte...
— Oh, a Jam El Mar Best of gyakorlatilag megegyezik egy Jam & Spoon Best of-fal, szóval kettő az egyben.

— Az elmúlt két évben sem pihentél a zeneírás terén, néhány hónapja készültél el például a német énekesnő Jasmin Tabatabai I Ran című albumával. Milyen volt vele dolgozni, mire számíthatunk?
— A közös munka csodálatos volt, Jasmin nagyszerű énekes, dalíró, előadó egyben. Azt elárulhatom ez a lemez totálisan más lesz, mint amit eddig csináltam.

— Mi téged úgy ismerünk, mint aki dance zenét ír, de az I Ran-nel egy rock-os albumot alkottál. Nehéz volt-e az átállás az ilyen jellegű zenék készítésére? Mennyivel volt nehezebb, mint egy dance albumot összehozni?
— A produkció oldaláról megközelítve ez totálisan más volt. Mivel a hangszerek élőben szólalnak meg, így lettek felvéve - amit igen nehéz egyszerre kezelni - , ez teljesen más metódust igényel, mint az elektronikus zenéknél. Sokkal időigényesebb munka, de nagyon érdekes is egyben. A zene oldaláról nézve én mindig is képben voltam a rock-kal, mint stílussal kapcsolatban, hiszen ez jelenti a gyökereimet, így nem okozott problémát elmélyülnöm benne. Persze azt is meg kell említeni, hogy az egész album produceri feladatait nemcsak én végeztem, hiszen Jasmin ex-érje egy csomó előkészületnél segédkezett.

— Egy másik dance/pop projecten is dolgozol az énekes Eva-Diva-val. Hogyan találkoztatok, miért őt választottad?
— Igazából küldött nekem egy hangsávot, és abban ott bújkált az a különleges megszólalás, amit irtóra szeretek. Eva-nak karakteres hangja van, de másikrészt a selymesség is ott tanyázik benne.

— Úgy néz ki mostanság próbálod magad távol tartani a trance szcénától, vagy hallhatunk még ilyen stílusú zenét tőled a jövőben?
— Igazából a trance a mutálódással egy teljesen eltérő dologgá fejlődött, amit én már nem igazán kedvelek. Sokszor túl negédes, néha pedig eszméletlenül lélektelen egy-egy darab, s gyakorlatilag az unásig ismert formula ismétlődik állandóan. A trance-t zeneileg újra kell definiálni. Persze mindig vannak olyan zenék, amelyek kiemelkednek a tömegprodukciók közül.

— Még mindig Frankfurtban élsz és a legendás Allstar Studióban producerkedsz. Az elmúlt 17 évben sok minden változott a városban. Olyan emblematikus figurák, mint Tortsen Fenslau vagy Mark Spoon már nem élnek, klubok, mint a Dorian Gray vagy az Omen bezártak. Sok nagy öreg, mint Talla, Sven Vath, Dj Dag, Pascal F.E.O.S., Heinz Felber még mindig aktívak és teszik a dolgukat. Mi az ami a leginkább változott az eltelt időben, és mire emlékszel vissza a legszívesebben az aranykorból?
— A kora kilencvenes évebkben, amikor a dance terjeszkedni kezdett, na az egy izgalmas időszak volt. Akkoriban ez egy teljesen új stílusirányzat volt, ami felfedezésre várt, s egy jó játszótérnek bizonyult az érdekes ötletek terén. Mindig szívesen emlészem arra az atmoszférára, ami az általad említett nagy klubokban fogadott.

— Rengeteg hardware-d van a studióban. Ebből mennyit használsz még?
— Még mindig használok néhányat, gyilkosak tudnak lenni.

— Mi a legnagyobb erősséged a studióban?
— Hmmm, nem tudom, talán, hogy fesztelen vagyok.

— 1989-ben készítettél egy tracket, mégpedig a Mr. Vain-t Torsten Fensalu-val (R.I.P 1993) közösen. Hogyan születet ez produkció, és milyen közös emlékeket őrzől vele kapcsolatban?
— Elismertem Torsten tevékenységét, bár igazából nem voltunk barátok. Mindig volt köztün egy kis versengés. A lemez, amit közösen készítettünk egy rakás k*ki volt, egy idióta zene, amire nem is igazán szeretnék visszaemlékezni, bár tapasztalatszerzésnek mégis jó volt. Amikor egy gagyi lemezt csinálsz mindig tanulsz belőle valamit, ahogy én is.

— A Stella, a We came in peace, az Age of love már több, mint másfél évtizedesek, de abszolút időtlenek tűnnek. Amikor ezeket a zenéket ma meghallgatod átvillan-e rajtad hogy ezt te csináltad? Gondoltál-e anno arra, hogy ezek a számok 15 év múlva is ekkora sikernek örvendenek majd?
— Természetesen nem. Nem látok a jövőbe, azonban jó érzés hogy kivettem a részem ezekből a techno örökzöldekből. Mi csak tettük a dolgunk, nem gondolkodtunk koncepcióban, csak átéreztük a zenét.

— A korai darabok közül melyiket volt a legnehezebb összehozni?
— A Kaleidoscope albumot.

— Volt-e olyan terved, amit mindig is szerettél volna megvalósítani producerként? Nem értem miért nem készítettél például soha filmzenét...
— A filmzene egy teljesen más világ. Egy bizonyos körhöz tartoznod kell, és nagyon sok erőfeszítést kell tenned, hogy felnőjj a filmzene íráshoz. Egyébként a zenéink közül néhányat használtak filmekhez, sőt reklámokhoz is. Producerként, előadóként mindig azt akarod, hogy sikeres legyen a zenéd. Rengeteg felelősség nehezedik a válladra, ezért nem igazán akarsz hibázni. Az embereket nem érdekli, hogy amit csinálsz az egy club track, vagy egy milliós eladást produkáló lemez, szimplán sikeresnek kell lennie.