DNA-ba kódolt zeneszeretet LoQuai-tól

Konstantin Alt aka LoQuai 1981-ben Oroszországban született, majd tíz évesen Németországba emigrált, ahol az elektronikus zene teljesen felforgatta az életét. A zene iránti csodálata 2004-ben egy saját label alapításában csúcsosodott ki, ekkor vágott bele a dj-zésbe és a producerkedésbe. Az elmúlt hat évben szép sikereket tudhatott a magáénak köszönhetően a másokéval össze nem téveszthető stílusával. Eddigi karriere alatt megannyi sikeres EP-t (így a Andromeda-t, a Bogeyman-t, a Lose One way-t és a White Planet-et) és remixet (Atrium Sun - Eva, Ivan Nikusev and Wav-e - One day before, Jim Siver - Water sound) tudhatott maga mögött. Igencsak érett már az idő arra, hogy Konstantin egy saját albummal lepje meg egyre bővülő rajongótáborát. A kiadás édes terhét a grúz Mistique Music vállalta magára, ami ismerve Michael és Levan Dunamalyan kifinomult ízlését a tuti sikert garantált. Nos a DNA-ben nem is kell csalódnunk, de nézzük a darabokat egyenként.
A címadó DNA elég disztingváltan nyit, majd egy ide keveredő morgós basszus megadja a szükséges löketet. A háttérben egy merengős string és egy megnyerő dallamfoszlány képez ütős egyveleget. A 3 wishes folytatja a barangolást a tipikus LoQuai-ösvényen. Egy felemelő, atmoszférikus darabot kapunk, ami engem egy kicsit Christos Fourkis munkásságára emlékeztetett. A Dust in space az eddigi számoknál sokkal mélyebbről indul, akár még a Filmmúzeumon is el tudnám hallgatni Private Sounds című mixsorozatának egyik húzó track-jeként. A basszus szekció elég sűrű, a repetitív deep elemek folyamatosan "melegen" tartják a fülünket, igazi remekmű. És elérkeztünk a személyes kedvencemhez az I Dreaming-hez, ami eléggé nyersen, minimalistán nyit, majd a kiállásban egy hihetetlenül érzelmes irányba mozdul el. Kár, hogy a felbukkanó "female voice" csupán a számcím kántálására kapott megbízást, szerintem még nagyobb potenciál rejtőzne ebben a zenében némi plusz vokál támogatás esetén. A Lost time is a deep house határát súrolja, semmi bonyolultat nem kapunk, csupán egy minőségin kidolgozott struktúrát. A Lunar Park igen minimálra sikeredett, pedig a sejtelmes hangok tényleg egy Hold körüli útra próbálnak csalogatni bennünket. Az Organic is mintha ezt a sémát másolná le, de itt több lélek rejtőzik a felszín alatt. A Prototype zakatoló basszusa ellenpontként kap egy filterezett, fülbemászó progresszív melódiát. A Reflections pluttyogással és némi tücsökciripeléssel nyit, majd a rövid intro után egy pumpálós, tribal alap kezdi meg munkáját, amihez négy percnél egy légies szintifutam is betársul, az eufória fokozódik. A záró Take a cruise is megéri a pénzét, az első taktusok hallatán a jó öreg Jean Michel Jarre Oxygen-je jut eszünkbe. Nos az analógia nem véletlen, Konstantin a francia mester mágikus-atmoszférikus sound-jából merített inspirációt és öntötte hangjegyekbe az érzéseit, nem véletlen, hogy ez lett az album második legjobb muzsikája.
Összességében LoQuai azt hozza, amit tőle megszokhattunk: zenéivel bebarangoljuk a mélységet és a világűrt. A zenék egyáltalán nem unalmasak, nem harsányak, vagy tolakodóak. Talán több vokált elbírt volna a lemez, node ne legyünk telhetetlenek, hiszen a Mistique ezen megjelenése is magasan veri a szcéna többi idei megjelenését. 10/10.

LoQuai - DNA

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST044
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. április
Stílus: House, progressive house
Producer: Konstantin Alt

Tracklist:
1. DNA (8:45)
2. 3 Wishes (8:22)
3. Dust In Space (7:15)
4. I Dreaming (6:15)
5. Lost Time (6:31)
6. Lunar Park (8:36)
7. Organic (6:56)
8. Prototype (7:04)
9. Reflections (6:40)
10. Take A Cruise (9:34)