2010. április 28., szerda

MiraculuM Recordings: a minőségi produkciók hazai zászlóshajója

Mint ahogy azt igértem következzék egy hosszabb lélegzetvételű beszélgetés, amit MiraculuM-mal folytattunk arról, hogyan jutott el odáig, hogy MiraculuM Recordings néven saját label-t indítson. Gyuri mesél a kezdetekről, a label megjelenéseiről, valamint a jövőbeli terveiről.

— Manapság annyi kiadó működik az elektronikus zene világában, ezen belül is a progressive house és trance műfajában, hogy képtelenség mindegyiket szemmel
tartani. Miért döntöttél úgy, hogy saját label-t gründolsz? Milyen hangzásvilágot céloztál meg?

— Valóban rettenetesen sok a label és a kiadvány is. Véleményem szerint ez egyrészt teljesen felesleges, másrészt viszont elengedhetetlen is egyben. Ahhoz hogy ezt egy picit jobban ki tudjam fejteni, hadd tegyek egy kis kitekintést az időben. 2000 környékén a maihoz képest elenyésző számú kiadó volt, ha valakinek megjelent egy zenéje, az mindennek a csúcsának számított. Ráadásul akkoriban a digitális megjelenés még abszolút gyerekcipőben járt, a megjelenés bakelitet vagy CD-t jelentett, és nagyon kevesen érték el ezt a szintet, a szoftverek is gyerekcipőben jártak a maiakhoz képest. Az amatőr szcéna viszont emiatt virágzott, olyan oldalakon, mint a traxinspace, a homemusic, a ctgmusic vagy az mp3.com egymást taposták a tehetségesebbnél tehetségesebb zenészek, akik ingyen osztották meg a zenéiket, és a legjobbaknak több ezres hallgatótáboruk volt. Én magam is összességében százezer feletti letöltést tudtam produkálni a zenéimmel a download.com-on, tehát akkoriban az amatőröknek is megvolt a lehetőségük komoly hallgatóságot szerezni. Még a magyar oldalakon is folydogált az élet, például a free-e.hu-n olyan később megkerülhetetlen előadók publikáltak tök ingyen, mint Soliquid, Snake Sedrick, Andro vagy Francis Blaid. A digitális zeneeladások felfutásával elkezdtek sokasodni a kiadók és ez gyakorlatilag az amatőr szcéna halálát hozta magával, ma csak néhány olyan oldal van, ahol amatőrként számíthatsz bármilyen figyelemre. (Talán az internetdj és a dance-industries ilyen.) Ezzel párhuzamosan az amatőr zenék óriásit vesztettek értékükből, ha nem találtál kiadót magadnak, a zenéd automatikusan érdektelenné vált a hallgatók szemében. Manapság olyan, hogy amatőr zene, nem létezik, olyan értelemben hogy senki sem hallgat ilyet, minőségtől teljesen függetlenül, maximum néhány haverhoz vagy a szomszédhoz jut el a zenéd így. Viszont annyi kiadó van, hogy kis utánjárással és jól célzottan a csapnivalónál egy fokkal jobb zenéket már ki lehet adatni - konkrét értelme egyébként csak annyi, hogy ha kijelented, hogy megjelent pár zenéd akkor nagyobb eséllyel tudod azt bizonyos hallgatóközönséghez eljuttatni. Anyagilag vagy komolyabb ismertség szempontjából a kis kiadók 99%-a vakvágányon fut, az emberek nagy százaléka úgyis csak azt fogja hallgatni és vásárolni, mondjuk trance kategóriában, amit a TOP5 lemezlovas a heti műsorában lead, azon kívül az égvilágon semmit.
Saját label alapításának az ötlete akkor ötlött fel komolyan bennem, amikor túl voltam már néhány tapasztalaton, szereztem néhány bennfentes információt is, és rájöttem, hogy öreg vagyok már ahhoz hogy azt az évi két-három zenét, amit írok, hagyjam a labelek ellenőrizetlen e-mailjeiben, esetleg nálam semmivel nem jobb füllel rendelkező menedzser által, aki tíz másodperc alatt skip-el végig egy zenét, elkallódni. Ráadásul sosem voltak a zenéim könnyen cimkézhetőek, goának túl kommerszek voltak, trancenek meg mondjuk túl underground, vagy inkább szándékosan nem trendkövető. Ahhoz sem volt már kedvem, hogy adott esetben ha valakinek kell is a zene, alaphangon fél-háromnegyed évet kelljen várnom bármilyen megjelenésre, hogy azután semmilyen információm ne legyen sem arról hogy milyen a fogadtatás a promoban, sem az eladásokról. Mondhatjuk, hogy kiábrándultam annyira, hogy úgy döntsek, ennél rosszabbul akkor sem menne, ha magam intézném a dolgokat. :) Így jóval több emberhez tudom eljuttatni a zenéimet, ráadásul a promóció során célzottan olyanokhoz, akik úgymond szakmabeliek, tehát újságírók, lemezlovasok, producerek.
Hangzásilag nem jelöltem ki markáns határokat, de az elképzeléseimben komolyabb, mélyebb zenék szerepelnek. Trance zenével például most nem foglalkoznék, mert nem lenne értelme, tele van velük a padlás. Ha egy Sunny Lax szintjén tudná valaki nyomni, vagy Andy Blueman jelentkezne (egyébként hosszú évekig hallgattuk egymás zenéjét az amatőr szcénában), akkor nyilván kivételt tennék, de az a gyanúm, ez nem fog megtörténni - és egyelőre nem is javasolnám a kiadómat nekik, hiszen egyelőre limitált a megjelenési felület. Olyan zenéket keresek tehát, amiben érzem a komoly munkát, amiben minden ki van csiszolva, figyelemmel készült, az alapok nem csupán dob-cin-basszus hanem minden ponton próbál valami érdekeset mutatni, és egyben szépen is szól. Messziről meghallani, ha kétnapnyi munka van egy zenében, ez tiszteletlenség a hallgatóval szemben és igénytelenség önmagunkkal szemben.


— Hogyan kell egy ilyen dolognak egyáltalán nekikezdeni? Leülsz kitalálod a nevet, az imidzset, a hangzásvilágot, regisztrálsz a promopool-okon, kapcsolatba lépsz a beatport-tal és kezdődhet a lemezkiadás, vagy azért nem ennyire egyszerű a dolog?
— Picit önmagát építi ez a dolog. Alapjában véve minél komolyabb bolttal akarsz megállapodni, annál hitelesebben kell előadnod, hogy te egy komoly kiadó vagy. A MiraculuM Recordings még nagyon messze áll a komolytól, az idei évet a katalógus felépítésének szentelem, keresgélek tehetséges embereket, igyekszem lekommunikálni, hogy az égvilágon ne várjanak semmit, és aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Egyébként a név nyilván adott volt, és az imidzs is, évek óta a igyekszem ezt az érzékeny, de nem ripacskodó, naturalista hangulatvilágot hozni mind grafikailag mind zeneileg. Amúgy nagyjából jól látod, össze kell gyűjteni a potenciális boltokat, és kopogtatni. Kezdetben a kisebbek engednek be, ők hajlamosabbak elhinni neked, hogy komoly vagy, a nagyobbakat nem lehet ilyen egyszerűen átverni :D.
A promopoolok szinte fontosabbak mint a boltok, kis kiadóknál meg pláne. Eladásod ugyanis nem lesz, gyakorlatilag egy darab se, a promopoolokon viszont eljuttathatod a zenéidet olyan emberekhez, akikhez érdemes, bekerülhetsz rádióműsorokba, toplistákra, satöbbi, egy picit futtathatod a kiadványt a körforgásban, és ez az amivel például több egy ilyen kiadvány mint egy amatőr zene, ezért éri meg a kiadás - legalábbis azon a mikroszinten, amin a labelek durva többsége vegetál.
Ha összeraksz egy komolyabb katalógust, netán bejegyzett céged is van, és szerepelsz a nagy boltokban is, akkor kijelenthetjük, hogy van egy kiadód, önmagában ebből még mindig nem látsz egy vasat sem, de kiindulásnak nem rossz - én egyelőre eddig szeretnék eljutni.

— Eddig hány kiadványotok jelent már meg, s melyek voltak ezek? Azok számára akik nem ismernék jellemezd pár mondatban az EP-n található számokat.
— Eddig három anyag van a boltokban, a legnagyobb ilyen bolt egyelőre a juno, emellett több kisebb helyen is megtalálható, mint a djtunes-on, a djdownloadon, az IMO-n, a beatsdigitalon, meg a jóég tudja, a juno például több más néven is üzemeltet boltot, ahová szó nélkül kirakja a trekkeket.
Novemberben egy álnéven nyitottam, Anjin Loost néven jött ki a Misanthropes kiadvány, amelyben kiélhettem kísérletező hajlamomat, és egy ultrasötét, szigorú techhouse nótát csináltam, mely egész szép visszajelzéseket kapott a szcénán belül. D-phrag például egész decemberben nyomta a rádióműsoraiban, és a havi toplistáján is szerepelt, de Steve Graham szupportja is jól esett, pláne ahhoz képest, hogy eddig közöm sem volt a műfajhoz.
Februárban hoztuk ki egy régi harcostársam, Baranyi Péter kiadványát, akit Psyonic Event néven ismerhetett meg korábban a zenebarát, ő is tagja volt a már említett régi magyar amatőr elektronikus zenei oldalnak, én is onnan ismertem őt. Biztos voltam benne, hogy nem nyúlhatok mellé a zenéivel, mert ő is lelkiismeretes módon viszonyul a komponáláshoz, és igazam lett : Slayn néven ráadásul ő is egy kísérletezősebb oldalát mutatta meg, két komoly deeptrance kiadványt publikáltunk. Na ez a zene szépen tarolt a promóción, olyan nevek támogatták, mint Taucher, Ingo Vogelmann, Hypnotic Duo, Phonic Deep vagy Dingle. Azt hittem, ezek után jól is fog fogyni, hát finoman szólva nem :D. Az a gyanúm, hogy ezt többek közt a juno rontotta el azzal, hogy fogták, és rárakták az uplifting trance cimkét függetlenül attól, amit én kijelöltem neki. Így igazából nem csoda, hogy nem találta meg a célközönséget, de ettől függetlenül büszke vagyok a kiadványra.
Most pedig aktuális volt a saját, relatíve ismert előadói nevemen is kihozni egy kiadványt. A Green Pastures Quiet Watersen egy bevezető downtempo/chillout nóta, az Invocation kezd, mely gyakorlatilag egy esőidéző zene. Lassan, de biztosan építkezik, a végére pedig szinte egy törzsi tánccá fajul. Szeretem, ha valaha összejön egy szerzői album, rajta lesz. A címadó Green Pastures Quiet Waters egy progresszív trance zene, mely a ritmusszekciót tekintve techhouse talán, a dallamvezetés viszont a klasszikus trance zenéket idézi,picit minimalistább köntösben. Nagyon tetszik a kiállás utáni hangulatépítkezés, mely egy audiorobbanásban ér véget :D. A cím egyébként egy kis bibliai utalás, ha magyarra fordítanám, azt mondanám: Füves legelők, csendes vizek. A zárónóta már közel egy éves, de mivel csak szűk körben publikáltam, és zeneileg abszolút friss, jónak láttam rátenni a kiadványra. Az I Won't Let Them Hurt You dallamvezetése szintén trance, kissé goás, az alapokat viszont talán proghousenak nevezném. Amúgy természetesen ez egy szerelmes szám :D.
Jelenleg két kiadvány van kissé lazán szólva in progress stádiumban. Egyrészt tervezek egy Psyonic Event kiadványt, még év elején el is kezdtem dolgozni a Seashell című zene remixén, de félretettem a saját kiadvány miatt. Szeretném folytatni, illetve befejezni, de itt még egyeztetnem kell Péterrel. Ezen kívül ki akarom adni a szintén nem publikált, tavaly nyári MiraculuM-zenét, a Blinded By The Dark-ot, mely egy tempósabb, odavágósabb trance, de itt egy remake-re várok nagyon a magyar ambient egyik legtehetségesebb (ám sajnos szinte teljesen inaktivitásba vonuló) zenészétől, oldbriantől. Az ő verziója kétségkívül emlékezetes lesz.

— Milyen terveid vannak a MiraculuM Recordings-szal?
— Laza építkezés. Gyakorlatilag ennyi, törekszem egy 5-6 kiadványt tartalmazó katalógus elkészítésére, amivel meg akarok jelenni nagyobb boltokban is, és kiderül, ezekben lehet-e érdemi fogyást produkálni. Ha nem, akkor maximum röhögök az egészen, de ugyanúgy nyomom tovább a zenekiadást, mert imádom a zenéket, és azt hiszem, hobbiszerűen mindenképpen fogok foglalkozni valami zenével kapcsolatos dologgal életem végéig.

— Véleményed szerint melyek azok a label-ek, amelyek megjelenéseire érdemes figyelni (hazai ill külföldi lemezkiadó)?
— Hazai kiadó egyetlen jut eszembe, ami figyelemre méltó, ez a Tilth. Külföldiek között most rendesen átalakult az ízlésem, de a Natura Sonoris, a Frisky, a Silk, a Proton, a Deepsessions, a Bellarine, mostanában persze a Mistique és a Baroque kiadványaira mindig odafigyelek. Javaslom másoknak is :P.

MiraculuM Recordings on Myspace
Facebook



3 megjegyzés:

  1. Az eddig megjelent Miraculum Records -os zenék nagyon is jól sikerültek. Szerintem ha Gyuri kitartó lesz, és továbbra is tartja ezt a szintet, akkor csak idő kérdése, és hamarosan ismertté válik.:)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, meglátjuk, mi történik. Rossz dolog eleve nem történhet ezzel kapcsolatban, tehát kellemes az alapszitu.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem, ha a katalógus további hasonlóan színvonalas darabokkal gazdagodik, akkor sikerre lesz ítélve. Persze itt nem milliós eladásokra gondolok, de a minőségi zenére vevők közül biztosan sokan felfigyelnek majd rá.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...