A Tastexperience egy londoni zenészeket tömörítő formáció. A Russell Barker, Nigel Palmer, Richard Cornish trió Maria Naylor vokalistával kiegészülve igencsak ütöképes felállásnak bizonyult az elmúlt másfél évtizedben. A Tastexperience történet még 1992-ben kezdődött a Fantasy world-del, ami fehér cimkén jött ki. Ekkor senki sem sejtette, hogy egyszer mindenki fejet hajt majd zenei nagyságuk előtt trance és downtempo körökben (talán még a Cafe del Mar-osok is) egyaránt. Később se tűnt, hogy az örömzenét produkáló TX találkozik a közízléssel. Pedig szépen megírták a zenéiket, a légiesen könnyed tengerpartra való textúráik a legkőszívűebbeket is meglágyították. Aztán jött '97 és a Manifesto-nál kiadták a Summersault-ot, ami mindent vitt. A kongás beachy hangzást nyakonöntötték vegytiszta trance-cel, a végeredmény annyira eredeti lett, hogy a TX menthetetlenül is elhelyezte magát az EDM világtérképén (angolok lévén ez nem ütközhetett akkora nehézségekbe). Talán mondani sem kell, hogy a srácoktól ezután mindenki hasonló hangzást várt, aminek nagyjából eleget is tettek, de a downtempos, atmoszférikus, flamenco gitáros lazulásokat is meghagyták maguknak második profilként. Második megasikerük a Tantrix lett, ami a Summersault nyomdokain haladt. Ez már elég meggyőző volt ahhoz, hogy a Black Hole kiadó lecsapjonk rájuk és szerződtessék őket (mivel addi ide-oda csapódtak kiadóügyileg). Eddig összesen négy albumuk — Flower island (2002), Beyond the horizon (2003), Celestial dreams (2007), Kaledioscope (2008) — jelent meg. Közben megalapították saját labeljüket Tastexperience Recordings néven (ahol az utolsó két nagylemezük napvilágot látott), s ezzel gyakorlatilag függetlenítették magukat a nagy "csináljatok még több Summersault-ot" nyomás alól. Ezzel egyidőben teljesen elhagyták a trance sound-ot, s megmaradtak a gyógyító hatású downtempo darabok heggesztésénél. No, de lássuk mit is követtek el a fiúk eddigi legjobb korongjukon a 2003-as Beyond the horizon-on.
A nyitó Child of life tengerhullámzással kúszik be, majd a bennszülöttek szépen el kezdik használni a percussion dobokat a kókuszpálmák alatt. A szintiszőnyeg határozottan kúszik, megbabonázóak az áriafoszlányok, flamenco és elektronikus gitár szimbiózisa teszi még teltebbé a hangzást. A Herb boy gyakorlatilag instrumentális folytatása az előző számnak. A Magic tribe egy érdekes gyermekénekkel kezdődik, majd érkezik a női vokálsegédlet, ami tovább erősíti az afrikai törzsi filinget. Olyan mintha a kultúrák együtt jammelnének valahol egy nigériai faluban. Öt percnél vált a track, jön egy kis fúvós erősítés, valamint egy szeletelős bassline is bekúszik, ám a dal nem mészárlással végződik, visszatér a korábbi életvidám zulu dalolászás. A Soul good is valódi Cafe del mar hangulatot ébreszt, jazzes felhangjai és zongorafutama teljesen megbolondítja a vidám kis dalocskát. A Keep on moving is megidézi hangulatában a Baleári-szigetvilágot. Különleges hangszerelés, lassan hömpölygő törtütem, játékos vokál Maria Naylor jóvoltából (nem csoda, hogy a legnagyobbak között tartják számon). A Tantrix szigorít a ritmusokon, telt basszusa és csodaszép synth-hangjai magasan kiemelik a hasonló darabok közül. Ezt még megbolondítja egy ária, ami külünlegessé, szívhezszolóvá teszi a muzsikát. A Spiritual waves pattogós baleári house, gitárral és spacey dallamokkal. A Highlander-rel is visszazúdulunk a clubokba, igazi lazulj el, de teljes erődből táncolj érzés keríti hatalmába az embert. Nem ugyanaz a téma variálódik, mindig képes változni a szám, egy dallam elhalkul, jön egy másik, ami átvezet egy harmadikhoz. Pompás darab. Kétségtelen, hogy az LP legerősebb darabja a korábban már méltatott Summersault, ami több száz válogatás cd-n bukkant fel az elmúlt évtizedben. Annyira egyedi a teljesen eltérő hangzásvilágok keverése, hogy azt fülünkkel nem is tudjuk, nem is akarjuk külön választani és alkotóelemenként vizsgálgatni. Az Incarnate zúgós wasp-okkal hasít bele az idillbe, odecsapódik egy szinti is, ami viszont oldja a monotonitást, nekem kicsit töltelékzene. A Transformation valami iszonyat furcsa ritmusképlettel van megküldve, gyors is meg nem is, oldskool is meg nem is. Az orgona hangot keményen nyúzzák az effektekkel, furcsa, de egyedi. Hogyan aludtál? Kérdezi a zárótrack, ami a várt downtempo borulás helyett kőkemény d'n'b. Apám! Ezek az arcok ilyet is tudnak??? Nagyon profi a basszusjáték, meg minden más is klappol. Nem lehet belekötni. Összességében nagyon különleges lemezt sikerült a TX-nek alkotnia. Úgy érzem a lassabb számok nem mindenkinek fognak tetszeni, de nekem pont ettől lesz teljes az utazás a tengerparttól a nigériai falun át a sydnei operaházig.
Tastexperience - Beyond The Horizon
Label: Black Hole
Katalógus szám: Black Hole CD 32
Ország: Hollandia
Megjelent: 2003. március
Stílus: Trance, Downtempo
Producerek: Russell Barker, Nigel Palmer, Richard Cornish
Tracklist:
1. Child Of Life (5:57)
2. Herb Boy (4:40)
3. Magic Tribe (7:43)
4. Soul Good (6:28)
5. Keep On Moving (6:19)
6. Tantrix (7:22)
7. Spiritual Waves (4:23)
8. Highlander (6:46)
9. Summersault (7:12)
10. Incarnate (4:31)
11. Transformation (3:56)
12. How Do You Sleep? (6:03)
A Tastexperience egy londoni zenészeket tömörítő formáció. A Russell Barker, Nigel Palmer, Richard Cornish trió Maria Naylor vokalistával kiegészülve igencsak ütöképes felállásnak bizonyult az elmúlt másfél évtizedben. A Tastexperience történet még 1992-ben kezdődött a Fantasy world-del, ami fehér cimkén jött ki. Ekkor senki sem sejtette, hogy egyszer mindenki fejet hajt majd zenei nagyságuk előtt trance és downtempo körökben (talán még a Cafe del Mar-osok is) egyaránt. Később se tűnt, hogy az örömzenét produkáló TX találkozik a közízléssel. Pedig szépen megírták a zenéiket, a légiesen könnyed tengerpartra való textúráik a legkőszívűebbeket is meglágyították. Aztán jött '97 és a Manifesto-nál kiadták a Summersault-ot, ami mindent vitt. A kongás beachy hangzást nyakonöntötték vegytiszta trance-cel, a végeredmény annyira eredeti lett, hogy a TX menthetetlenül is elhelyezte magát az EDM világtérképén (angolok lévén ez nem ütközhetett akkora nehézségekbe). Talán mondani sem kell, hogy a srácoktól ezután mindenki hasonló hangzást várt, aminek nagyjából eleget is tettek, de a downtempos, atmoszférikus, flamenco gitáros lazulásokat is meghagyták maguknak második profilként. Második megasikerük a Tantrix lett, ami a Summersault nyomdokain haladt. Ez már elég meggyőző volt ahhoz, hogy a Black Hole kiadó lecsapjonk rájuk és szerződtessék őket (mivel addi ide-oda csapódtak kiadóügyileg). Eddig összesen négy albumuk — Flower island (2002), Beyond the horizon (2003), Celestial dreams (2007), Kaledioscope (2008) — jelent meg. Közben megalapították saját labeljüket Tastexperience Recordings néven (ahol az utolsó két nagylemezük napvilágot látott), s ezzel gyakorlatilag függetlenítették magukat a nagy "csináljatok még több Summersault-ot" nyomás alól. Ezzel egyidőben teljesen elhagyták a trance sound-ot, s megmaradtak a gyógyító hatású downtempo darabok heggesztésénél. No, de lássuk mit is követtek el a fiúk eddigi legjobb korongjukon a 2003-as Beyond the horizon-on.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése