— Itt van velünk Markus Schulz, köszönöm, hogy szakítottál időt ránk.
— Köszönöm, hogy gondoltatok rám.
— Németországban születtél, Miamiban élsz. Ha valaki megkérdezi, hogy honnan érkezel, akkor mit mondasz?
— Pontosan ezt: Németországban születtem, de Miamiban élek.
— Hangzásvilágod a Coldharbour nevet kapta. Mit jelent ez számodra?
— Játékommal mindig a house és a trance határán egyensúlyozok. House az alapokban, de trance dallamok rápakolva. Ez volt mindig is, amit szerettem volna csinálni. Londonba költöztem és két évig ott éltem. Volt egy stúdióm a Coldharbour Lane-en. Ez egy olyan dolog, ami megpendítette azt a húrt, amivel rátaláltam a névre. Számomra a Coldharbour név azt mutatja meg, ami én vagyok, ahonnan ez az egész származik. A progressive, melódikus trance dallamokat a Coldharbour Lane-en találtam meg, Nagy-Britanniában, Londonban.
— Első művészalbumod az ősszel jelent meg. Mi ihletett, kikkel dolgoztál együtt?
— Az album elkészítése gyakorlatilag 2 évet vett igénybe. 22 dal készült, 13 került fel a lemezre, azaz 9 másik a széfben pihen. Sok művésszel dolgoztam együtt, így az Airwave-el, Gabriel & Dresdennel, Interstate-tel, Anita Kelsey-vel, Elevation-el, Carrie Skipperrel. Senkit sem akarok kihagyni. Departure énekel a Without You Near-ben. Számomra, amikor az albumon dolgoztam, az volt a cél, hogy páratlan felfedezést tegyünk. Olyan emberekkel, akik munkáját elismerem, akikkel mindig is szerettem volna együtt dolgozni. Ahogy mondtam, 2 évig tartott megcsinálni, nagyon-nagyon nehéz volt, de nagyon megérte. Amikor egy művészlemezt készítesz, az más, mint egy mix cd. A művészlemeznél visszatekintesz pályádra és azt mondod: itt vagyok zeneileg. Addig egy mix cd mindig olyan, mint egy pillanatfelvétel arról, amit játszol, amit szeretsz. Olyan munka ez, amit tényleg szívesen csinálsz.
— Mennyire vágtak egybe az elvárásaid a végeredménnyel?
— Igazából nem tudtam mire számítsak. Őszintén szólva a lemez szívből jött. Nem mondtam azt, hogy szükségem lesz inkább trance-esebb darabokra, illetve szükségem lesz ilyen vagy olyan típusú dalra. Abból építkeztem ami a szívemben volt. Megszületett a végeredmény és elég ideges voltam. A lemez ugyanis úgy készült, hogy egy percig sem gondoltam arra, hogy hogyan lehet ezt majd eladni. Ez az én hangzásvilágom, ami a szívemből jön. Aztán vártam, hogy tetszik-e majd az embereknek, nagyon ideges voltam. Felkeltem reggelente, megnéztem az elektronikus leveleim, van-e köztük értékelés vagy bármi más az albummal kapcsolatban. Csak vártam, hogy az embereknek tetszik-e a munkám vagy sem.
— És mik voltak ezekben az e-mailekben? A kollégák, a rajongók mit mondtak?— Egyszerűen nem jutok szavakhoz. Még most se. Jöttek a pozitív visszajelzések, köztük olyanokkal, amik arról szóltak, hogy hogyan változtatta meg emberek életét az album. Tudod, csak ültem ott, bámultam az e-mail-ekre és csóváltam a fejem: nem hiszem el. Nagyon keményen dolgoztam, oly sok van benne a lelkemből és a szívemből. És ez most azt mondatja emberekkel, hogy megváltoztatta az életüket. Ez olyan megindító. Az. Tényleg az. Ha egy művész a szívével készít egy valódi művészalbumot, akkor ez egy valóban megindító időszak számunkra.
— Másik dolog, a Global Dj Broadcast. Volt néhány változás az idén, mivel el kellett hagynod a Party 93.1 rádióállomást. A műsor most a di.fm-en hallható. Mi a különbség, ha van egyáltalán különbség? A hallgatók például? Arra gondolok, hogy Miamiban az éjszakai órákban ment az adás, most főműsoridőben, de európai idő szerint. Szóval, mi a különbség?
— Ez az egyik nagy különbség. Amikor a 93,1-en voltam - és a 93,1 egy kísérleti rádióállomás volt -, akkor ott valóban lehetett kísérletezni. Arra használtam azt az időt, hogy a Coldharbour hangzást népszerűsítsem. Most már az emberek tudják, hogy mit jelent a Coldharbour hangzás. A di.fm-en sokkal inkább lehet azt mondani, hogy főműsoridőben megy az adás. Nem akarom azt mondani, hogy most nem kísérletezem annyit, mert erre szükségem van. De tényleg sokkal jobban koncentrálok. A Coldharbour hangzás egy kialakult dolog. Az emberek tudják, hogy mit várnak, ha a Global Dj Broadcast-ot hallgatják. Például, amikor a 93,1-en voltam, mindenféle vendég dj volt nálam. Volt techno, volt house. Olyan emberek, akik ihletet adtak nekem, akiket csodáltam. Most a di.fm-en, ráadásul a trance csatornán sajnos ilyen embereket nem hozhatok, pedig szeretném, ha lehetne. Ez az egyik nagy különbség. De ezzel párhuzamosan sokkal inkább a Coldharbour hangzásra fókuszálhatok. Az embereket ezzel hívom utazásra.
— Milyen terveid vannak a műsorral? A közeljövőben lesz egy klasszikusokból összeálló adás, ami...
— ...igen, ami az újévi műsor lesz. Mindig is szerettem volna egy olyan újévi adást csinálni, ami kizárólag klasszikusokból áll. Emlékszem, amikor kisfiú voltam, az egyik újév reggelén felkeltem és bekapcsoltam a rádiót. Mindig rádiót hallgattam. Csak klasszikusok mentek, régi disco slágerek. Csodálkoztam, mi ez? Azt hittem újév van, aztán mégis visszamegyünk az időben. Kölyökként egész nap a szobámban feküdtem és csak hallgattam. Ezek az emlékek az évek során bennem maradtak. Mindig azt mondtam, hogy akarok egy olyan újévi műsort, ahol csak régi slágerek szólnak. Az emberek ülnek a házukban, ülnek a szobájukban, hátradőlnek és azokra az évekre gondolnak, amiket már maguk mögött hagytak. Így hát most újévkor ez lesz a Global Dj Broadcast történetének első olyan adása, ahol csak klasszikusok szólnak.
— Volt nálad egyszer egy bedroom dj verseny. Tervezel hasonlót?
— Mindenképpen. Nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt a bedroom dj verseny. Hadd magyarázzam meg. A Coldharbour hangzás, az alkotók következő generációjának hangzása. Az öreg global undergruond zenészek jelentik az előző generációt. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Coldharbour hangzás mai művészei jelentik a következő generációt. Szeretnék nekik segíteni, hogy ki tudjanak törni. Ez a verseny egy ilyen lehetőség. Az első ilyen alkalommal az ausztráliai Elements lett a legjobb. Próbálom segíteni a pályáját. Most már Ausztrália-szerte játszik. Mindezt egy évvel azután, hogy nyert. Fantasztikus producer. Megadni ezt a lehetőséget, aztán pedig látni, hogy ez a lehetőség mit jelent számukra, szóval nem szeretnék még egy évet kihagyni. A következő évben tehát biztosan lesz bedroom dj verseny és tényleg nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt. Tényleg nagyon izgat ez a dolog, mert a zenészek következő generációja egy rakás nagyon tehetséges művészből áll és ezt jó dolognak tartom.
— A zenészek következő generációjáról beszélsz. De mi a helyzet az elektronikus zenék következő generációjával?— A trance mindig egy körpályán mozog. Én már háromszor láttam bejárni ezt a kört. Ott vannak a nagy, néha túlkomponált, hangos, riftekkel tarkított igazán dallamos darabok. Aztán ezt az emberek megunják és ez egész ismét sötét, földalatti műfajjá válik. Most éppen megint a kör alján vagyunk, amikor minden egyszerűsödik, sötétebb, mélyebb lesz. De azt is gondolom, hogy a körforgás nem áll meg, csak 2-3 évet kell várni. Az utolsó ilyen 1999-ben volt. Nagy trance zenék mentek akkor, majd berobbantak a Global Underground dj-k, akik inkább a progressive hangzást képviselték. Aztán újra elkezdett épülni, jött Tiesto, Paul van Dyk, Armin. Most pedig ismét lefelé megyünk. Meggyőződésem, hogy a mai hangzás a Coldharbour hangzás. Aztán persze ebből majd megint lehet építkezni. Ez a jövő szerintem. Mindig látni fogod ezt a körforgást, ami nagyjából 5-6 éves ciklusokra osztható. Így jár a csúcsra, aztán megy mélyebbre ismét.
— Mi a helyzet mindezzel az Egyesült Államokban? Azt mondják, hogy ez a zene elsősorban Európában népszerű, de mi helyzet az USA-val? Te mégis csak ott élsz...
— Az USA nagyon-nagyon jó helyszín. Az Egyesült Államokban ez darabokban terjed, de minden nagyon közel van egymáshoz. Bizonyos szempontból persze ez a feldarabolódás nem előnyös, de a nagy helyeken - mint New York, Chicago, Miami, San Francisco, Los Angeles - jó a közösség. A legjobb partyk közül, ahol játszottam, nagyon sok az Egyesült Államokban található. De hát ott van az internet is. Az internet segítségével nem számít, hogy az USA-ban vagy, Budapesten vagy Sanghaiban. Az internet egy globális közösséget hozott létre. Azt gondolom, hogy az a zene, amit mi csinálunk, ebben az első. De legalábbis a második, mert lehet hogy a klasszikus zene volt az első. De ledől minden nyelvi korlát, hiszen a zenék többsége instrumentális. Nem számít hol vagy, mindenki megérti, mindenki érzi ezt a zenét. Ez egy különleges dolog.
— Ha már itt tartunk. Mi a helyzet az internetes zeneletöltésekkel?
— Most itt ülve papolhatnék arról, hogy letölteni rossz dolog, meg minden ilyesmi. De az a helyzet, hogy a letöltések nélkül én magam sem lehetnék ilyen népszerű. Ezért szerintem az a lényeg, hogy ez emberek megértsék: ha letöltenek valamit, akkor valahogy adjanak is vissza valamit ennek a közösségnek. Mindannyiunknak rá kell erre feküdni, együtt kell működnünk ahhoz, hogy ez a közösség folytathassa, amit elkezdett. Rengeteg tehetséges zenészt látok, de képzeljük el mi lenne, ha reklámzenéket kellene írniuk, mert másként nem tudnak megélni. Gondoljatok csak bele, ha a Beatles lemezeit senki sem vásárolta volna meg, akkor mit veszítettünk volna! Ez ugyanerről szól. Egy szó mint száz: együttműködés. Együttműködés ezért a közösségért.
— Mi a helyzet Magyarországgal? Mit tudsz az itteni közönségről, előadókról?
— Amikor látták, hogy Budapest szerepel a naptáramban, mindenki csak arról beszélt, hogy milyen csodálatos a közönség itt és hogy jó lesz itt játszani. Úgyhogy nagyon várom.
— Kik meséltek erről?— Barátaim, akik jártak már itt. Austin Leeds például. A városról mesélt. De ott van Shane54, várom már, hogy találkozhassam vele. Már 2 vagy 3 éve, hogy megkedveltem a zenéjét, vendég is volt a Global Dj Broadcastban, tehetséges srác. Persze továbbra is figyelek, ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Várom, hogy milyen emberekkel találkozom, várom, hogy milyen magyarországi, a producerek következő generációjához tartozó zenészekkel lesz alkalmam beszélni.
— Egy éve már, hogy egy interjúdban azt mondtad - éppen Finnországba indultál -, hogy nem viszel bakeliteket, csak cd-ket. Mi a helyzet ezzel a dologgal?
— Most már egy éve, hogy nem hordozok magammal bakelit lemezeket. A nap, amikor a bakeliteknek búcsút intettem, szomorú volt számomra. Hiszen ezeket meg lehet érinteni, meg lehet szagolni. De képtelenség vele utazni. Nem tudod felvinni a repülőre, elveszik a csomag, nehéz is. Szóval most már egy éve nem játszom bakelitről, áttértem a cd-re. Meg hát tudod, a digitális világ a jövő...
— Oké, és akkor mi van ma este a cd-táskádban?
— Rengeteg ID. Ki szeretnék próbálni néhány zenét, amit még senki sem hallott. Hoztam néhány újdonságot, amik jövőre jönnek ki a Coldharbournál. Persze itt vannak azok a nagy zenék is, amiket mindenki ismer, a Coldharbour zenék.
— Köszönjük, hogy válaszoltál!
— Köszönöm én is, és köszönöm Budapestnek, mindekinek aki itt van és segített. Hálás köszönet érte!
Kapcsolódó linek:
- Party video: Markus Schulz Budapesten / Markus Schulz in Budapest
- Markus Schulz - RTL Klub (in Hungarian TV) / (Fókusz - 2005.12.20.)
- Video interjú angolul / English video interview (170 Mbyte - 15 perc / minutes)
- Flyer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése