Lapozgató Vol.1.: Sonic Age interjú 1998 december

Ezúttal egy olyan rovat (Lapozgató) indul blogunk hasábján, ahol régebbi FREEE és Check Magazinos cikkek közül szemezgetünk. Ezek többsége igencsak régi, de vitathatatlanul sokat segítettek az EDM hazai elkötelezettjeinek a tájékozódásban. A nyitó cikknek a FREEE 1998. decemberi Shine rovatában publikált Sonic Age interjút választottam. Nos lássuk a medvét.

— Két évvel ezelőtt üstökösként tűntetek fel a magyar könnyűzene egén, illetve a Hungarian House Only-n szerepeltetek először...
— Magyarországon igen.

— Külföldön?
— Volt Ausztriában egy Cyber Trax nevű válogatás, amin szerepeltünk egy iszonyatos rave nótával. Interneten keresztül lehetett a dalt elküldeni: ez volt az első - sőt Bécsben állítólag népszerű dalunk.

— Mikortól datáljuk a Sonic Age megalakulását? Mit kell egy hazai dance-arcnak tudni a zenekarról?
— A zenekar tagjai: Kámán Viktor és Bernáth József. Mind a ketten fejlesztőként dolgozunk, tehát számítástechnikusok vagyunk. A legelső benyomások a Depeche Mode korszakból értek minket. Sok Art Of Noise, Kraftwerk, Jarre és hasonló elektronikus zenéket hallgattunk, alapvetően szintetizátoros muzsikákat. Már diákkorunkban is zenélgettünk, aztán a Viktor elment katonának. 1996 februárjában megint összejöttünk és akkor már az új stílusban kezdtünk el komponálni. Érdekes dalok voltak, leginkább a breakbeat alapú trance-re hasonlítottak. Először a funky-s időszakban jártunk partikra és a zenekészítést nem olyan alapokon kezdtük el, hogy house vagy trance zenét szeretnénk írni, nem volt konkrét elképzelésünk erről az egészről. Írogattunk zenéket, főleg breakbeat-eket, meg amit el tudtunk kapni, például a Scooter korszakot. Kezdtünk együtt partikra járkálni. Próbáltuk figyelni, mire táncolnak az emberek. Az elsődleges cél az volt, hogy olyan zenét írjunk, amit le lehet játszani a nyugati dalok között egy DJ szettben. Éreztük magunkban akkora technikai tudást, hogy meg tudunk írni olyan dalokat, amik a klubokban szólnak.

— Honnan a technikai tudás? Hiszen egy-két kivételtől eltekintve az elmúlt 3-4 évnek a magyar zenei történései nem voltak túl rózsásak.
— A zenészeknek mintha nem lenne idejük és energiájuk azzal foglalkozni, hogy mit tud egy hangszer, vagy mit lehet belőle kihozni. Napok vannak a dalokra, határidők vannak, nem foglalkoznak vele. Elég régóta közeli kapcsolatban vagyunk a számítógépekkel, és ez nagy segítség a zenekészítésben. Még most is majdnem az egész albumot is PC-vel raktuk össze. Egy darab PC van otthon és van két analóg szintetizátorunk. Ez a teljes felszerelés. Emellett rengeteg minta, folyamatosan gyűjtjük a sampling CD-ket, ezekre a mintákra alapozunk, illetőleg ezekből próbálunk egyedi hangszíneket készíteni. Mi nem azt csináljuk, amit a magyar zenészek általában, hogy "gyári" hangokat használnak - ilyenkor azonnal felismerni a hangzást. Sokat kell variálnunk a hangszerkesztőkkel és effektekkel, hogy egy hangnak egyedi hangzása legyen.

— Voltak-e olyan DJ-k, akik nagy hatással voltak rátok zeneileg?
— Konkrétan nem voltak. Jellemző ránk, hogy elég sokfajta zenét hallgatunk, tehát nem nagyon van az elektronikus zenében olyan műfaj, amiben nem tudnánk olyat találni, ami tetszik. Ez az albumon is érezhető, eléggé vegyesre sikeredett. Másrészt amikor elkezdtünk helyekre járni, nem tudtuk még szelektálni a DJ-ket, mert akkor nem is lehetett. Inkább a dalok fogtak meg. Lehetett benne bármilyen kis jellegzetesség, ami minket megfogott és akkor egyből: "Na hallod, ez az a szám!". Sarah Parker-től a My love is deep, Size 9-tól az I'm ready, elég ismert számok voltak akkoriban. Valószínüleg azért lettek slágerek, mert jók voltak.

— Hogyan kerültetek kapcsolaba Náksi Attilával?
— Attilával egy közös ismerős révén kerültünk kapcsolatba. A srácot Náksi Attilával való találkozásunk előtt két hónappal ismertük meg egy hangszerkiállításon. Megmutattuk neki a zenéinket. Ő nem árulta el, hogy vannak ismeretségei, de kérte, vegyük föl neki egy kazettára. Elvitte Náksi Attilának és neki rögtön megtetszett a Delight akkori verziója.

— Miért pont a Rappers Delight?
— V.: Az én ötletem volt. Régebben funky-s helyekre jártam, nagyon szeretem ma is a funky zenét, és a Sugarhill Gang-nek a Rappers delight-ja nagyon nagy sláger volt. Próbaképpen kimintáztam azt a részletet belőle, és az lett az alapja.
J..: Én el sem tudtam képzelni, hogy erre bárki felfigyel Magyarországon. Abban a hitben éltem, hogy ilyet biztosan nagyon sokan csinálnak, csak egyszerűen nem kell a közönségnek. Nem gondoltam volna, hogy ezzel el lehet érni valamit, hogy hatszáz dal közül egyet odaadunk az Attilának és még talán tetszeni is fog. Ez éppen a funk house elterjedésének az elején volt.

— Megjelent a második Hungarian House Only, utána beindult a szekér?
— A Delight mindenkinek tetszett, sok ember mondta, hogy a legjobb dal ezen a válogatáson. Ennek nagyon örültünk, inspiráló volt. Azért volt inspiráló, mert szerintünk abszolút nem sikerült ez a dal. Valamilyen szinten megcsináltuk, utána el kellett menni a studióba, ahol persze teljesen másmilyen lett, nem ismertük a felszerelést. Nekünk tetszett, és ha tetszik az embereknek, akkor nem lehet nagy probléma.
V.: Otthon írogattuk tovább a dalokat. Fél évvel később Attiláék elutaztak valahova külföldre és pont előtte sikerült egy mixet csinálnunk a saját dalainkból és azt csak úgy poénként odaadtuk neki, hogy hallgassa meg. Amikor visszajött, mondta, hogy ez eszméletlen jó és már akkor kitalálta, hogy ebből esetleg lehetne egy albumot csinálni.
J.: Fellépéssek sem voltak betervezve. Amikor kijött a válogatás, nem gondoltuk volna, hogy fel fogunk lépni. Egyszer rákérdezett: akarunk-e fellépni? akartunk. Szerencsére a bulik szinte mindig jól sikerültek, egy-két kisebb bakitól eltekintve.

— Élők a fellépéseitek, vagy DAT-tal dolgoztok? Elő lehet-e adni ezeket a dolgokat élőben vagy pedig helyszíni mixeléssel?
— Amilyen számokat mi csinálunk, nem igazán lehet élőben előadni. Ezt olyan szintig lehet csinálni, mint a Bernáth/yék, az viszont elég minimál szerintünk. Ez nem biztos, hogy rossz, csak nekünk mást jelent a zene. Lehet élőben csinálni, feltéve, ha van valakinek felszerelése hozzá, nekünk viszont nincsen. Tehát annyit tudunk csinálni, hogy esetleg CD-ről megy az alap és ahol a technika megengedi, ott rázenélünk az alapra. Van olyan hely, ahol még ko9nnektor sincs. Ez talán onnan ered, hogy a klubokban nincs igazán nagy múltja ennek Magyarországon. A klubtulajdonosok tudatában nem igazán él ez a live act, szóval igazából nem is tudják, hogy miről van szó. Sajnos ilyet is tapasztaltunk már.

— Itthon DJ központú a műfaj. A DJ-k populárisak és van pár egyre jobb magyar klubzenekar. Hogyan értékelitek ezt a helyzetet, változhat-e ez valaha szerintetek Magyarországon?
— Egyelőre nem valami rózsás a helyzet, de még változhat. azt kéne megtudniuk a klubtulajdonosoknak, hogy vannak olyan együttesek, akik tudnak olyan zenét csinálni, és olyan fellépést produkálni, amiről nem mennek ki az emberek. alapvetően az a problémájuk, hogy ha esetleg föllép egy együttes, akkor leáll a buli, félbeszakad, és akkor az emberek ki, vagy esetleg haza is mennek. Lehet, hogy ez így is volt, de most már egyre több olyan együttes van, aki tudja garantálni, hogy nem így fog történni.

— Soha nem akartok DJ-k lenni, nem is próbálkoztatok vele?
— Régóta szeretnénk megpróbálni, sőt merem vállalni a kockázatot, hogy érzékünk is lenne hozzá, csak egyszerűen időnk nincs rá, másrészt meg ahhoz a lemezeket kell venni.

— Kijött a Hungarian House Only 3-n egy szám, a Guesswork.
— Próbáltunk kicsit más oldalról is megmutatkozni. (A Delight különböző verzióival együtt négy válogatáson is megjelent). Ez a dal kicsit trance-sebb lett, mint az elődje, ez annak is köszönhető, hogy akkor éppen ez fogott meg.

— Mit kell tudnunk, az egyszerűen csak The Albumnak elnevezett debütáló nagylemezről?
— V.: Magyarországon még nem jelent meg ilyen típusú lemez. Egyrészt az egész folyamatos mix, próbáltunk olyasmit csinálni, mint egy DJ-nek a szettje. Van eleje, közepe, vége. Közötte folyamatosan alakul át a zene a különböző stílusok között. Másik érdekessége az, hogy teleraktuk a CD-t, kihasználtuk a 74 percet. Olyan dalok vannak rajta, ami nekünk legjobban tetszett, de a tarsolyunkban van még egy pár. Lágyabb zenékkel kezdődik, a közepe táján trance-es lesz, utána kicsit bekeményedik, és a végén van egy levezetés. J.: Az embert állandóan érik a hatások, mindig vannak korszakai. Például most teljesen be vagyok indulva a trance-re, és ha most magamat akarnám adni, akkor csak trance számokat raktam volna föl. De próbáltuk úgy összeállítani, hogy átfogó legyen: ilyet is tudunk csinálni, meg olyat is. Illetve próbálkozunk vele, hogy átfogó képet adjon a munkásságunkról.

— Fussuk végig a tracklistát!
— V.: Egy Introval kezdődik. A második szám egy vokális house szeretett volna lenni és az az érdekessége, hogy a húgom énekel benne. A harmadik szám címe: Gotta get the love. Ebből a dalból lesz egy klipünk. Ezután következik a Delight. Ezt mindenképpen rá kellett rakni. Aztán a Maniac Brother. Pumpin' dal. Volt olyan időszak, amikor nagyon bejöttek ezek a pumpálós dolgok. Feketebőrű pasik hangja, női ordibálások vannak benne. Ezután következik egy érdekes nóta, amit nem tudtunk a mixben máshová illeszteni. A Cranky Beetz az egyetlen big beat nóta az albumon, egészen jól sikerült. Azután van a Take Me Higher című dalunknak egy verziója: kicsit pumpálós, valamint TB 303-as futamok vannak benne. Táncolhatóra, "sharp"-osra próbáltuk csinálni. Az utána lévő dal a Vapidity: ott van egy kis váltás az albumban, ott kezd trance-esebbé válni. Hosszú kiállások vannak benne, illetve felpörgetések. Utána van a Guesswork: a Hungarian House Only 3-ról. A hangulata kicsit: Three Drives - Greece 2000. Nagyon jól sikerült, Jocónak köszönhetően. Utána jön a kedvenc számom: The Top. Elég hosszú trance szám, nagyon hosszú és szép kiállása van. Utána következik az Ultramarine. Ezzel a számmal kezdődnek az erősebb nóták, visszajön egy kicsit a TB. Majd következik a Magnetic Trip, egy minimal techno. Utána jön egy dal, amit akkor írtam, amikor Sven Vath itt volt legutoljára. Utána hazamentem és elkezdtem azt írni. Érdekes zene volt a bulin, mert amellett, hogy - nem tudom milyen stílust -, de tök jót játszott, nagyon tetsuett, nagyon érdekes, nagyon sokszínű volt és nagyon bejött. Hazamentem, és úgy éreztem, hogy most egy kicsit azért le kéne ülni a gép elé. A végén lévő dal, a Take Me Higher originális, vokális verziója. Breakbeat-es alapú, női vokállal, a végén drum and bass levezetéssel zárul a lemez.

— Kiknek készül ez az album, milyen embereknek, milyen hallgatóságnak?
— V.: Olyan hallgatóságnak, akik eljárnak ilyen partikra egyrészt, viszont nincsenek beállva egy adott stílusra, hanem olyanok, mint mi, akik mindent meghallgatnak, ami jó.

— Fellépések, további tervek, remixek?
— Rengeteg felkérésünk van. Például Freaky D szeretett volna velünk egy albumot csinálni, de el kellett halasztani. Úgy szeretne egy saját albumot megcsinálni, hogy - mivel a technikai részéhez nem ért - nálunk készítenénk el, az ő ötleteivel. Továbbá Budai Iminek tartozunk egy mix-szel, mert ő az albumra remixelt egy dalunkat. Ez sajnos csak a kazettán van, mert az 90 perces, arra ráfért. A Kühl-ék a Guesswork-ből készítettek egy még trance-sebb mixet. A Budai Space Disco mixnek nevezte el az ő kreálmányát, amit a Náksi Attilával ketten csináltak, széttekergették a gépeket. Ezt érdemes meghallgatni szerintem, nagyon érdekes. Sajnos a két remix felcserélődött a kazettán, ezért elnézést kérünk, nem a mi hibánk. Az Imi időközben készített egy dalt, ami teljesen véletlenül alakult ki, mert egy Dávid remixet kellett csinálniuk, ott bent pötyögtek a studióban, kicsit mi is segítettünk nekik és a végén aztán annyira jól sikeredett, hogy azt mondták, ezt nem adják oda a Dávidnak, hanem az Iminek a saját száma marad és ebből fogunk egy remixet csinálni. Azt nem tudjuk, mikor fogja megjelentetni. Ezen kívül, jövőre lesz a Betty Love-nak egy külön albuma, amire mi is írunk dalokat. Tehát felkéréseket kaptunk kommerszebb produkciókba is, de ha majd lesznek válogatások, akkor azokon is próbálunk szerepelni.

(Forrás: FREEE Magazin 1998/12. szám)

DNA-ba kódolt zeneszeretet LoQuai-tól

Konstantin Alt aka LoQuai 1981-ben Oroszországban született, majd tíz évesen Németországba emigrált, ahol az elektronikus zene teljesen felforgatta az életét. A zene iránti csodálata 2004-ben egy saját label alapításában csúcsosodott ki, ekkor vágott bele a dj-zésbe és a producerkedésbe. Az elmúlt hat évben szép sikereket tudhatott a magáénak köszönhetően a másokéval össze nem téveszthető stílusával. Eddigi karriere alatt megannyi sikeres EP-t (így a Andromeda-t, a Bogeyman-t, a Lose One way-t és a White Planet-et) és remixet (Atrium Sun - Eva, Ivan Nikusev and Wav-e - One day before, Jim Siver - Water sound) tudhatott maga mögött. Igencsak érett már az idő arra, hogy Konstantin egy saját albummal lepje meg egyre bővülő rajongótáborát. A kiadás édes terhét a grúz Mistique Music vállalta magára, ami ismerve Michael és Levan Dunamalyan kifinomult ízlését a tuti sikert garantált. Nos a DNA-ben nem is kell csalódnunk, de nézzük a darabokat egyenként.
A címadó DNA elég disztingváltan nyit, majd egy ide keveredő morgós basszus megadja a szükséges löketet. A háttérben egy merengős string és egy megnyerő dallamfoszlány képez ütős egyveleget. A 3 wishes folytatja a barangolást a tipikus LoQuai-ösvényen. Egy felemelő, atmoszférikus darabot kapunk, ami engem egy kicsit Christos Fourkis munkásságára emlékeztetett. A Dust in space az eddigi számoknál sokkal mélyebbről indul, akár még a Filmmúzeumon is el tudnám hallgatni Private Sounds című mixsorozatának egyik húzó track-jeként. A basszus szekció elég sűrű, a repetitív deep elemek folyamatosan "melegen" tartják a fülünket, igazi remekmű. És elérkeztünk a személyes kedvencemhez az I Dreaming-hez, ami eléggé nyersen, minimalistán nyit, majd a kiállásban egy hihetetlenül érzelmes irányba mozdul el. Kár, hogy a felbukkanó "female voice" csupán a számcím kántálására kapott megbízást, szerintem még nagyobb potenciál rejtőzne ebben a zenében némi plusz vokál támogatás esetén. A Lost time is a deep house határát súrolja, semmi bonyolultat nem kapunk, csupán egy minőségin kidolgozott struktúrát. A Lunar Park igen minimálra sikeredett, pedig a sejtelmes hangok tényleg egy Hold körüli útra próbálnak csalogatni bennünket. Az Organic is mintha ezt a sémát másolná le, de itt több lélek rejtőzik a felszín alatt. A Prototype zakatoló basszusa ellenpontként kap egy filterezett, fülbemászó progresszív melódiát. A Reflections pluttyogással és némi tücsökciripeléssel nyit, majd a rövid intro után egy pumpálós, tribal alap kezdi meg munkáját, amihez négy percnél egy légies szintifutam is betársul, az eufória fokozódik. A záró Take a cruise is megéri a pénzét, az első taktusok hallatán a jó öreg Jean Michel Jarre Oxygen-je jut eszünkbe. Nos az analógia nem véletlen, Konstantin a francia mester mágikus-atmoszférikus sound-jából merített inspirációt és öntötte hangjegyekbe az érzéseit, nem véletlen, hogy ez lett az album második legjobb muzsikája.
Összességében LoQuai azt hozza, amit tőle megszokhattunk: zenéivel bebarangoljuk a mélységet és a világűrt. A zenék egyáltalán nem unalmasak, nem harsányak, vagy tolakodóak. Talán több vokált elbírt volna a lemez, node ne legyünk telhetetlenek, hiszen a Mistique ezen megjelenése is magasan veri a szcéna többi idei megjelenését. 10/10.

LoQuai - DNA

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST044
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. április
Stílus: House, progressive house
Producer: Konstantin Alt

Tracklist:
1. DNA (8:45)
2. 3 Wishes (8:22)
3. Dust In Space (7:15)
4. I Dreaming (6:15)
5. Lost Time (6:31)
6. Lunar Park (8:36)
7. Organic (6:56)
8. Prototype (7:04)
9. Reflections (6:40)
10. Take A Cruise (9:34)

Richard Durand @ In Search Of Sunrise 8

Eldőlt végre! A holland Richard Durand készíti el a legendás ISOS sorozat nyolcadik kiadását. Ázsiai turnéja előtt még meginterjúvoltuk.

— A hosszú találgatások után múlt héten végre kiderült mi lesz a jövője az ISOS-nak. Te fogod elkészíteni a nyolcadik összeállítást. Először is gratulálunk. Ez egy igazán jelentős dolog a számodra. Mi volt az első reakciód mikor kiderült hogy te leszel a mix összeállítója?
— Köszönöm a gratulációt. Rengeteg munka volt vele de végre befejeződött és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.

— Rögtön igent mondtál a felkérésre vagy hagytál magadnak egy kis gondolkodási időt?
— Mikor megkeresett a Black Hole a mix kapcsán akkor hosszan és elég erőteljesen gondolkoztam mielőtt igent mondtam volna. Mindig is nagy ISOS rajongó voltam és miután a mellette és ellene szóló érveket felsorakoztattam arra jutottam hogy nagyon utálnám a gondolatot ha egy ilyen fantasztikus és világszerte imádott mix sorozat csak úgy véget érne.

— Mennyire volt nehéz ennyi ideig titokban tartani a dolgot?
— Nagyon nehéz volt. Nem tudjátok elképzelni mennyire boldog voltam mikor végre megtudta a világ. Csak egy pár ember tudott róla szóval nagyon óvatosnak kellett lennem nehogy elfecsegjem bárkinek is. Akárhova mentem mindenhol figyelnem kellett nehogy infót szivárogtassak ki. Nyilvános helyeken dolgoztam, például repülőgépen mikor koncertre utaztam, nagyon nehéz volt így. Biztosnak kellett lennem hogy ne legyen semmilyen utalás az ISOS-ra a monitoron. Egyszer biztosra vettem hogy lebuktunk. Egy fényképezésen voltunk amikor a fotós elmondta hogy még nem döntötte el hogy napfelkelte legyen a képen vagy napnyugta. Természetesen rögtön paranoiásak lettünk, hogy mi van. Szerencsére a végén kiderült hogy a fények napfelkelte és napnyugta közben a legjobbak.”

— Nagy volt rajtad a nyomás az elmúlt hetekben, sok kemény Tiesto rajongó írt úgy közösségi oldalakon hogy rossz lenne ha valaki más mixelné az ISOS-t mint maga Tiesto.
— Szerencsére nem sok rajongó olvassa az ilyen kommenteket de a legrosszabbra készültem. A legtöbb hozzászólás azoktól érkezett akik csalódottak látva hogy ennyi idő után Tiesto elhagyja az ISOS-t, mások nehezen fogadják el, hogy én vettem át a sorozatot. Mindenesetre minden a zenéről szól és a mix maga még nem jelent meg, így nem hiszem hogy bármit el lehetne mondani róla már most. Szerencsére vannak aki örülnek a csatlakozásomnak az ISOS-hoz. Csak annyit mondhatok hogy a legtöbbet igyekeztem kihozni magamból, hogy a mix a legészbontóbb legyen.

— Milyenek voltak a reakciók a twitter, MySpace stb. oldalaidon? Van olyan amit érdemesnek tartasz elmesélésre?
— A Twitter és MySpace oldalamon csak pozitív visszajelzést kaptam, amiket az én elkötelezett rajongóim írtak. Íme néhány:

Rachel Kim:
"Alig várom hogy mit hoztál ki ebből a lehetőségből, Richard!"

Cionny Ledda:
"Egy új kezdet. Gyönyörű. Elégedett vagyok."

Grzegorz Moroz:
"Richard, gratulálok. Már várom az összeállításodat. Számomra az ISOS az egyik legjobb válogatás a Black Hole-tól. Tartsd meg ezt a magas színvonalat. Köszönet a fantasztikus estéért a Trance Energy-n."

Michael Fiedler:
"Huh, úgy tűnik te lettél az új főnöke az ISOS sorozatnak. Jó ezt hallani. Alig várom hogy meghallgathassam."

— Szóval mivel is találkozhatunk az albumon? Azon a vonalon maradtál mint amit Tiesto elkezdett vagy módosítottál egy kicsit?
— „Próbáltam az ISOS koncepcióját fenntartani amennyire lehetett, de el kell hogy mondjam én nem Tiesto vagyok, szóval más felvételeket válogattam össze, mint amiket ő választott volna. Úgy gondolom a lemez nagyszerű lett és az igazi ISOS rajongók élvezni fogják.”

— Sok exkluzív dal lesz a lemezen? Tudnál mondani néhány művészt akik szerepelnek rajt?
— A számok 99%-a új és exkluzív lesz. Most nem mondhatok többet a felvételekről, de biztos vagyok benne hogy mire nyilvános lesz addigra kiderül néhány dolog.

— Lesznek új dalok tőled is?
— „Minden cd-n szerepel egy. Mindkettő az album stílusában készült. Az első cd-n egy instrumentálisabb dal a For No Reason szerepel a másodikra pedig a JES-el közösen készült egy dal. Rengeteg őrületes vokál, amennyit csak el tudtok képzelni. Az utolsó dal egyben az első új számom is.”

— Egyéb új remixek amiket készítettél és helyet kaptak a lemezen?
— Most nincsenek remixek, hehe.

— Ha választhatnál hármat az ISOS 8 felvételei közül akkor melyek lennének azok és miért?
— Zoo Brazil feat. Rasmus Kellerman-There Is Hope, San vs. Wendel Kos-Kiss Of Life (Ibisa Sunrise Mix), Beltek-Par. Nehéz a választás, mert mindegyik különleges. Remek gyűjteményünk van amiből választhatunk, de ezek igazán jól szólnak.

— Csak az ISOS 8-ra kértek fel vagy a mix sorozat további folytatására?
Azt a kiváltságot kaptam hogy addig csinálhatom az ISOS-t amíg szeretném.

— Az ISOS 8 témája Dél-Afrika. Miért pont Dél-Afrikát választottad?
Dél-Afrika csodálatos ország. A táj és látvány teljesen elvarázsolt. Amikor végig sétálsz Cape Town tengerpartján az az érzésed hogy a paradicsomban vagy. Mivel a trance maga innen gyökerezik, így igazán élvezetes volt a munka. A nagy dance estek szórakoztatóak voltak, de ha ismersz olyan embereket akik hónapok óta várják hogy egy kisebb cluban is fellépj az ugyanolyan élvezetes.
— A világ legtöbb pontján május 10-én, de az USA-ban pár héttel később.

— Lesz esetleg egy ISOS 8 turné is?
— Haha, már elkezdtem csomagolni. Nem minden időpont tisztázott, de mondok párat ami már fix:

- 05-06 I.S.O.S. 8 Tour @ Arena Los Angeles Egyesült Államok
- 05-07 I.S.O.S. 8 Tour @ Ruby Skye San Fransisco Egyesült Államok
- 05-15 I.S.O.S. 8 Tour @ Grotesque Amsterdam Hollandia
- 06-04 I.S.O.S. 8 Tour @ Arma 17 Moscow Oroszország
- 06-05 I.S.O.S. 8 Tour @ Tele Club Ekaterinburg Oroszország
- 06-25 I.S.O.S. 8 Tour @ Gallery London Egyesült Királyság
- 06-26 I.S.O.S. 8 Tour @ Lush Portrush Észak Írország


— A fent említettek mellett én még szeretnék eljutni Lengyelországba, Ausztráliába, Mexikóba és az Egyesült Államok más városaiba is.

— 2009 májusában megjelent a debüt albumod az Always The Sun, a Magik Muzik mellett. Készül már a következő lemez is?
— Nem vagyok képes több időt kisajtolni magamból ahhoz hogy elkezdjek egy új lemezt, de van már pár ötletem. Néha tervezem, hogy tervezek egy új lemezt. Remélhetőleg valamikor a jövő évben kiadásra is kerül.

— Mire számíthatunk tőled a következő hónapokban?
— Sok sok turnéra. A következő hónapokban az ISOS 8 promóciós turnéján leszek és az új felvételemmel ami hamarosan a boltokba kerül. Eltekintve ettől, nyáron indul egy rádió műsorom is mi szintén az In Search Of Sunrise címet viseli majd.


— Köszönöm hogy időt szakítottál rám és sok szerencsét a jövőben!
— Szívesen és köszönöm!

(Forrás: onemusic.hu)

MiraculuM Recordings: a minőségi produkciók hazai zászlóshajója

Mint ahogy azt igértem következzék egy hosszabb lélegzetvételű beszélgetés, amit MiraculuM-mal folytattunk arról, hogyan jutott el odáig, hogy MiraculuM Recordings néven saját label-t indítson. Gyuri mesél a kezdetekről, a label megjelenéseiről, valamint a jövőbeli terveiről.

— Manapság annyi kiadó működik az elektronikus zene világában, ezen belül is a progressive house és trance műfajában, hogy képtelenség mindegyiket szemmel
tartani. Miért döntöttél úgy, hogy saját label-t gründolsz? Milyen hangzásvilágot céloztál meg?
— Valóban rettenetesen sok a label és a kiadvány is. Véleményem szerint ez egyrészt teljesen felesleges, másrészt viszont elengedhetetlen is egyben. Ahhoz hogy ezt egy picit jobban ki tudjam fejteni, hadd tegyek egy kis kitekintést az időben. 2000 környékén a maihoz képest elenyésző számú kiadó volt, ha valakinek megjelent egy zenéje, az mindennek a csúcsának számított. Ráadásul akkoriban a digitális megjelenés még abszolút gyerekcipőben járt, a megjelenés bakelitet vagy CD-t jelentett, és nagyon kevesen érték el ezt a szintet, a szoftverek is gyerekcipőben jártak a maiakhoz képest. Az amatőr szcéna viszont emiatt virágzott, olyan oldalakon, mint a traxinspace, a homemusic, a ctgmusic vagy az mp3.com egymást taposták a tehetségesebbnél tehetségesebb zenészek, akik ingyen osztották meg a zenéiket, és a legjobbaknak több ezres hallgatótáboruk volt. Én magam is összességében százezer feletti letöltést tudtam produkálni a zenéimmel a download.com-on, tehát akkoriban az amatőröknek is megvolt a lehetőségük komoly hallgatóságot szerezni. Még a magyar oldalakon is folydogált az élet, például a free-e.hu-n olyan később megkerülhetetlen előadók publikáltak tök ingyen, mint Soliquid, Snake Sedrick, Andro vagy Francis Blaid. A digitális zeneeladások felfutásával elkezdtek sokasodni a kiadók és ez gyakorlatilag az amatőr szcéna halálát hozta magával, ma csak néhány olyan oldal van, ahol amatőrként számíthatsz bármilyen figyelemre. (Talán az internetdj és a dance-industries ilyen.) Ezzel párhuzamosan az amatőr zenék óriásit vesztettek értékükből, ha nem találtál kiadót magadnak, a zenéd automatikusan érdektelenné vált a hallgatók szemében. Manapság olyan, hogy amatőr zene, nem létezik, olyan értelemben hogy senki sem hallgat ilyet, minőségtől teljesen függetlenül, maximum néhány haverhoz vagy a szomszédhoz jut el a zenéd így. Viszont annyi kiadó van, hogy kis utánjárással és jól célzottan a csapnivalónál egy fokkal jobb zenéket már ki lehet adatni - konkrét értelme egyébként csak annyi, hogy ha kijelented, hogy megjelent pár zenéd akkor nagyobb eséllyel tudod azt bizonyos hallgatóközönséghez eljuttatni. Anyagilag vagy komolyabb ismertség szempontjából a kis kiadók 99%-a vakvágányon fut, az emberek nagy százaléka úgyis csak azt fogja hallgatni és vásárolni, mondjuk trance kategóriában, amit a TOP5 lemezlovas a heti műsorában lead, azon kívül az égvilágon semmit.
Saját label alapításának az ötlete akkor ötlött fel komolyan bennem, amikor túl voltam már néhány tapasztalaton, szereztem néhány bennfentes információt is, és rájöttem, hogy öreg vagyok már ahhoz hogy azt az évi két-három zenét, amit írok, hagyjam a labelek ellenőrizetlen e-mailjeiben, esetleg nálam semmivel nem jobb füllel rendelkező menedzser által, aki tíz másodperc alatt skip-el végig egy zenét, elkallódni. Ráadásul sosem voltak a zenéim könnyen cimkézhetőek, goának túl kommerszek voltak, trancenek meg mondjuk túl underground, vagy inkább szándékosan nem trendkövető. Ahhoz sem volt már kedvem, hogy adott esetben ha valakinek kell is a zene, alaphangon fél-háromnegyed évet kelljen várnom bármilyen megjelenésre, hogy azután semmilyen információm ne legyen sem arról hogy milyen a fogadtatás a promoban, sem az eladásokról. Mondhatjuk, hogy kiábrándultam annyira, hogy úgy döntsek, ennél rosszabbul akkor sem menne, ha magam intézném a dolgokat. :) Így jóval több emberhez tudom eljuttatni a zenéimet, ráadásul a promóció során célzottan olyanokhoz, akik úgymond szakmabeliek, tehát újságírók, lemezlovasok, producerek.
Hangzásilag nem jelöltem ki markáns határokat, de az elképzeléseimben komolyabb, mélyebb zenék szerepelnek. Trance zenével például most nem foglalkoznék, mert nem lenne értelme, tele van velük a padlás. Ha egy Sunny Lax szintjén tudná valaki nyomni, vagy Andy Blueman jelentkezne (egyébként hosszú évekig hallgattuk egymás zenéjét az amatőr szcénában), akkor nyilván kivételt tennék, de az a gyanúm, ez nem fog megtörténni - és egyelőre nem is javasolnám a kiadómat nekik, hiszen egyelőre limitált a megjelenési felület. Olyan zenéket keresek tehát, amiben érzem a komoly munkát, amiben minden ki van csiszolva, figyelemmel készült, az alapok nem csupán dob-cin-basszus hanem minden ponton próbál valami érdekeset mutatni, és egyben szépen is szól. Messziről meghallani, ha kétnapnyi munka van egy zenében, ez tiszteletlenség a hallgatóval szemben és igénytelenség önmagunkkal szemben.

— Hogyan kell egy ilyen dolognak egyáltalán nekikezdeni? Leülsz kitalálod a nevet, az imidzset, a hangzásvilágot, regisztrálsz a promopool-okon, kapcsolatba lépsz a beatport-tal és kezdődhet a lemezkiadás, vagy azért nem ennyire egyszerű a dolog?
— Picit önmagát építi ez a dolog. Alapjában véve minél komolyabb bolttal akarsz megállapodni, annál hitelesebben kell előadnod, hogy te egy komoly kiadó vagy. A MiraculuM Recordings még nagyon messze áll a komolytól, az idei évet a katalógus felépítésének szentelem, keresgélek tehetséges embereket, igyekszem lekommunikálni, hogy az égvilágon ne várjanak semmit, és aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Egyébként a név nyilván adott volt, és az imidzs is, évek óta a igyekszem ezt az érzékeny, de nem ripacskodó, naturalista hangulatvilágot hozni mind grafikailag mind zeneileg. Amúgy nagyjából jól látod, össze kell gyűjteni a potenciális boltokat, és kopogtatni. Kezdetben a kisebbek engednek be, ők hajlamosabbak elhinni neked, hogy komoly vagy, a nagyobbakat nem lehet ilyen egyszerűen átverni :D.
A promopoolok szinte fontosabbak mint a boltok, kis kiadóknál meg pláne. Eladásod ugyanis nem lesz, gyakorlatilag egy darab se, a promopoolokon viszont eljuttathatod a zenéidet olyan emberekhez, akikhez érdemes, bekerülhetsz rádióműsorokba, toplistákra, satöbbi, egy picit futtathatod a kiadványt a körforgásban, és ez az amivel például több egy ilyen kiadvány mint egy amatőr zene, ezért éri meg a kiadás - legalábbis azon a mikroszinten, amin a labelek durva többsége vegetál. Ha összeraksz egy komolyabb katalógust, netán bejegyzett céged is van, és szerepelsz a nagy boltokban is, akkor kijelenthetjük, hogy van egy kiadód, önmagában ebből még mindig nem látsz egy vasat sem, de kiindulásnak nem rossz - én egyelőre eddig szeretnék eljutni.

— Eddig hány kiadványotok jelent már meg, s melyek voltak ezek? Azok számára akik nem ismernék jellemezd pár mondatban az EP-n található számokat.
— Eddig három anyag van a boltokban, a legnagyobb ilyen bolt egyelőre a juno, emellett több kisebb helyen is megtalálható, mint a djtunes-on, a djdownloadon, az IMO-n, a beatsdigitalon, meg a jóég tudja, a juno például több más néven is üzemeltet boltot, ahová szó nélkül kirakja a trekkeket.
Novemberben egy álnéven nyitottam, Anjin Loost néven jött ki a Misanthropes kiadvány, amelyben kiélhettem kísérletező hajlamomat, és egy ultrasötét, szigorú techhouse nótát csináltam, mely egész szép visszajelzéseket kapott a szcénán belül. D-phrag például egész decemberben nyomta a rádióműsoraiban, és a havi toplistáján is szerepelt, de Steve Graham szupportja is jól esett, pláne ahhoz képest, hogy eddig közöm sem volt a műfajhoz.
Februárban hoztuk ki egy régi harcostársam, Baranyi Péter kiadványát, akit Psyonic Event néven ismerhetett meg korábban a zenebarát, ő is tagja volt a már említett régi magyar amatőr elektronikus zenei oldalnak, én is onnan ismertem őt. Biztos voltam benne, hogy nem nyúlhatok mellé a zenéivel, mert ő is lelkiismeretes módon viszonyul a komponáláshoz, és igazam lett : Slayn néven ráadásul ő is egy kísérletezősebb oldalát mutatta meg, két komoly deeptrance kiadványt publikáltunk. Na ez a zene szépen tarolt a promóción, olyan nevek támogatták, mint Taucher, Ingo Vogelmann, Hypnotic Duo, Phonic Deep vagy Dingle. Azt hittem, ezek után jól is fog fogyni, hát finoman szólva nem :D. Az a gyanúm, hogy ezt többek közt a juno rontotta el azzal, hogy fogták, és rárakták az uplifting trance cimkét függetlenül attól, amit én kijelöltem neki. Így igazából nem csoda, hogy nem találta meg a célközönséget, de ettől függetlenül büszke vagyok a kiadványra.
Most pedig aktuális volt a saját, relatíve ismert előadói nevemen is kihozni egy kiadványt. A Green Pastures Quiet Watersen egy bevezető downtempo/chillout nóta, az Invocation kezd, mely gyakorlatilag egy esőidéző zene. Lassan, de biztosan építkezik, a végére pedig szinte egy törzsi tánccá fajul. Szeretem, ha valaha összejön egy szerzői album, rajta lesz. A címadó Green Pastures Quiet Waters egy progresszív trance zene, mely a ritmusszekciót tekintve techhouse talán, a dallamvezetés viszont a klasszikus trance zenéket idézi,picit minimalistább köntösben. Nagyon tetszik a kiállás utáni hangulatépítkezés, mely egy audiorobbanásban ér véget :D. A cím egyébként egy kis bibliai utalás, ha magyarra fordítanám, azt mondanám: Füves legelők, csendes vizek. A zárónóta már közel egy éves, de mivel csak szűk körben publikáltam, és zeneileg abszolút friss, jónak láttam rátenni a kiadványra. Az I Won't Let Them Hurt You dallamvezetése szintén trance, kissé goás, az alapokat viszont talán proghousenak nevezném. Amúgy természetesen ez egy szerelmes szám :D.
Jelenleg két kiadvány van kissé lazán szólva in progress stádiumban. Egyrészt tervezek egy Psyonic Event kiadványt, még év elején el is kezdtem dolgozni a Seashell című zene remixén, de félretettem a saját kiadvány miatt. Szeretném folytatni, illetve befejezni, de itt még egyeztetnem kell Péterrel. Ezen kívül ki akarom adni a szintén nem publikált, tavaly nyári MiraculuM-zenét, a Blinded By The Dark-ot, mely egy tempósabb, odavágósabb trance, de itt egy remake-re várok nagyon a magyar ambient egyik legtehetségesebb (ám sajnos szinte teljesen inaktivitásba vonuló) zenészétől, oldbriantől. Az ő verziója kétségkívül emlékezetes lesz.

— Milyen terveid vannak a MiraculuM Recordings-szal?
— Laza építkezés. Gyakorlatilag ennyi, törekszem egy 5-6 kiadványt tartalmazó katalógus elkészítésére, amivel meg akarok jelenni nagyobb boltokban is, és kiderül, ezekben lehet-e érdemi fogyást produkálni. Ha nem, akkor maximum röhögök az egészen, de ugyanúgy nyomom tovább a zenekiadást, mert imádom a zenéket, és azt hiszem, hobbiszerűen mindenképpen fogok foglalkozni valami zenével kapcsolatos dologgal életem végéig.

— Véleményed szerint melyek azok a label-ek, amelyek megjelenéseire érdemes figyelni (hazai ill külföldi lemezkiadó)?
— Hazai kiadó egyetlen jut eszembe, ami figyelemre méltó, ez a Tilth. Külföldiek között most rendesen átalakult az ízlésem, de a Natura Sonoris, a Frisky, a Silk, a Proton, a Deepsessions, a Bellarine, mostanában persze a Mistique és a Baroque kiadványaira mindig odafigyelek. Javaslom másoknak is :P.

MiraculuM Recordings on Myspace
Facebook

DJ over 60: ez a ritka, nem a fehér holló

Randy Squalor az EDM szcéna egyik veteránjának számító dj lassan már a 70 felé közelít, de korát meghazudtolva mixei tele vannak lendületteséggel, és jobbnál jobb zenékkel. Azt pontosan nem tudom, hogy Randy mikor döntött úgy , hogy csatlakozik a szcénához, de minden esetre nagyon jól tette amit tett, mert egy igazi nagy tehetség. Ha jellemeznem kellene a stílusát vagy azt ahogyan mixel, akkor azt mondanám, hogy sok fiatal dj kollégáját utcahosszal veri. Mixeiben ott rejtőzik a zsenialitás, és az egyediség. Randy mixei között találhatunk House, break, valamint trance mixeket is. Grey már feldobta egyszer Randy négy mixét, így most az újabb részek következnek.

Randy Squalor - August mix 1999

Tracklist:
1. Sasha -Rabbitweed [Deconstruction]
2. Semi Detached - Future [Boombox]
3. Voyager - Time Travel (A Mix) [Cosmic]
4. R.I.T.M. - Flori.D.A. Three A.M. [Hallucination]
5. Funk Function - Empress III (Trancedub) [Multitracks]
6. Stef Joachim - Sadie
7. S.L.P. - Supernova (Ocean Wave V. Rush Remix)
8. Hybrid - If I Survive (Echoplex Remix) [Distinctive]
9. Force Mass Motion - Lost (In Time) [Rabbit City]
10. Planisphere - Deep Blue Dream [Green Martian]
11. Legend B - Lost In Love (Starecase Remix) [Rising High]
12. Stef, Pako & Frederik - Seaside Atmosphere (Evolution's Ambient Seagull) [Coded]
13. Stef, Pako & Frederik - Seaside Atmosphere (Evolutions Donkey Derby Mix) [Coded]
14. Hybrid vs. Alanis - Forgive Me [White Label]

Randy Squalor - October mix 1999

Tracklist:
1. Raff ‘N’ Freddy - Listen ‘99 [Pschent]
2. Skydiver - One Blood [Weekend World]
3. Los Diablos Locos Dream - Oboro
4. EBE - Grounded [Plastic City]
5. EBE - Reversion [Solid Trax]
6. Cevin Fisher - Music Saved My Life (Pete Heller's Groovejet Moment Remix) [Smile]
7. Morel - True (Poof Daddy Dub) [Yoshitoshi]
8. Timeline - Perpetual [Yoshitoshi]
9. Soultrance - Somethin’ Else [Miracle]
10. Resistance D - Feel High (Humate Remix) [Planet Vision]
11. Louis Cypher - Blurred Response [Platoon]
12. Kid Scientific - Lovelife (Deep Mix) [Weekend World]
13. Nova - Welcome To The Future (Humate Remix) [What’s Up]
14. Medway - The Baseline Track [Hooj]
15. Chris Raven - I Know You Love Me Too (Van Bellen Remix) [Additive]
16. POB - Boiler (Humate Mix) [Platipus]
17. Sunkissed - Spellbound [Woodwork]
18. Underworld - Jumbo (Rob Rives & François K Main Dish) [JBO]
19. Billy Ray Martin - Honey (Slingblade Dub) [React]
20. Cruzeman - Astec (Return Of The Native Remix) [Coded]
21. Voyager - Time Travel (Part I) [Cosmic]
22. Smith & Selway - Move In-Tec
23. Circulation - Limited#4 [Circulation]
24. Timo Maas - Riding On A Storm [Bush]
25. Highland - Forsaken (Fade Remix) [Vapour]
26. Art Of Noise Via Brothers In Rhythm - Dreaming: Colour Red [ZTT]
27. Desyfer - 831 (Dub) [Global Beat]
28. Junior & Polanco - See The Light (Enharmonic’s Mix) [Infusion]
29. Ambassador - The Fade (Oliver Lieb Remix) [Platipus]
30. Danny Tenaglia - Music Is the Answer (Cevin's Kiss The Sky Remix) [Twisted (UK)]

Randy Squalor - January mix 2000

Tracklist:
1. Skydiver - South [Weekend World]
2. Raff ‘N’ Freddy - The Voice [Pschent]
3. Crave - Microdots (Sunkissed Remix) [Woodwork]
4. David Alvarado - Klugh (Main Mix) [Ovum]
5. Schiller - Ruhe (Humate Remix) [Polydor]
6. Sandstorm - The Return Of Nothing (Club 69 Future Mix) [Blueplateg
7. Circulation - Controlled Mayhem [End]
8. Classified Project - Resurrection (Subculture Relaxation Mix) [District]
9. Smith & Selway - Vanguard [Tronic]
10. Paragliders - Lithium (Mix 2) [Phoolish]
11. LSG - Black Series 1.1 [Superstition]
12. Stef - Freshly Squeezed (Original Mix) [Sadie]
13. Ocean Wave - Clear Water (Highland Remix) [Rhythm Syndicate]
14. LSG - I’m Not Existing (Oliver Lieb Main Mix) [Superstition]
15. V-One - Clouds In The Sky [Green Martian]
16. Origin - Refined Intricacy ‘99 (Original Mix) [Steelyard]

Randy Squalor - April mix 2000

Tracklist:
1. Hi-fi Bugs - Lydian & The Dinosaur [Zero Tolerance]
2. LSG - Jillanity (Promo Mix 2) [Superstition]
3. Interstate - Payback [Bonzai]
4. Ocean Wave - Velvet (Desert mix) [Rhythm Synd.]
5. Morpheous - Pseudo Psycho
6. Moonchild - Vertigo
7. Cliff Tangredi - Shimmer (Original) [Rotunda]
8. Technasia - Hydra [Superstition]
9. Mindtrap - Much Betta Man
10. Humate - Choose Life (Original Mix) [Superstition UK]
11. Jayn Hanna - Lost Without You (Evolution dub) [VC]
12. Evolution - The Phoenix (Original Mix) [Fluid]
13. Eternal Rhythm - Deep Down Under (Ocean Wave mix) [Quad]
14. Brancaccio & Aisher - Darker (Sin@dogstar.mix) [Player One]
15. Indoctrinate - Just Get Back [Tranceportation]

Randy Squalor - May mix 2000

Tracklist:
1. Leftfield - Swords (Album Mix) [Hard Hands]
2. Breeder - Tyrantanic (Breeder Mix) [Rhythm Syndicate]
3. Ashtrax - Helsinki [Deviant]
4. Delirium - Silence (Fade Mix) [Nettwerk]
5. Horse - Careful (Sasha Brothers In Rithm Mix) [Stress]
6. Maria Nayler - Angry Skies (Quivver Mix) [Deconstruction]
7. Saints & Sinners - Pushin’ Too Hard [Sounds Goodg
8. Pete Lazonby - Sacred Cycles (Cass ‘N’ Slide Remix) [Hooj]
9. Breeder - Tyrantanic (Slacker Mix) [Rhythm Syndicate]
10. Madonna - Ray Of Light (Twilo Mix) [Maverick]
11. Brancaccio & Aisher - Darker (Reset The Breaks Mix) [Player One]
12. Mike Koglin - The Silence (Tekara Mix) [Multiply]
13. Lamb - Gorecki [Fontana]

Egy kiadatlan LSG album Oliver Lieb -től

„Sziasztok,
Úgy döntöttem, hogy felteszem az internetre ingyen, a kiadatlan LSG albumomat. A 2002-es év végén készült és 2003 végén szerettük volna megjelentetni. Aztán valahogy mégsem került rá sor, így.......



.............új projektet indítottunk „Best Of LSG” néven... de ez már egy másik történet...

Az előbb említettem hogy a most letölthető album 2002 végén készült, tehát nem adja vissza azt a stílust amit manapság csinálok. Ez inkább köszönet és tisztelet az LSG projekt rajongóinak, és egy lehetőség –legalább nekem- hogy lezárjam azt az időszakot, és a jelenlegi dolgokra koncentráljak. Néhányan lehet, azt mondjátok most, hogy a régi dolgok jobbak voltak, mint amiket mostanság csinálok. De gondolj bele, fejlődik és változik a világ.

Amikor elkezdtem az LSG projektet, a trance, mint stílus még nem alakult ki, most viszont már számomra, egy kommersz, nem fejlődő zenei irányvonalat takar, amely szerencsére már kevesebb figyelmet kap. Próbáltam lépést tartani az idővel, de a projekt ideje alatt nehéz volt mindent fejben tartani, mindenre figyelni. Szóval csak azt tudom kérni, hogy mindig figyeljétek az új stílusokat, új el?adókat, ne skatulyázzatok be semmi újat, arra gondolva, hogy a legjobb dolgok már megtörténtek.

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb dolog most a zenei szcénában az, hogy megint sok minden lehetséges, mint annak idején. A „mi jók vagyunk – ez egy szar” gondolkodásmód már nincs annyira jelen, mint 5-8 évvel ezelőtt, és ismét különböző stílusok, irányzatok m?ködnek együtt egy label alatt, vagy egy számban.... szóval mint régen, minden csak a jó zenéről szól.


Na de elég a beszédből... csak még egy dolog:

Kérlek, ne terjeszd a file-t... hogy jobb egérgomb mentés másként... ;)

És ne is küldj direkt linket senkinek.

Ha akarod terjeszteni, rajta... add meg a myspace blog elérhetőségemet, így az emberek látják, mit csinálok most. Ha túl sok a letöltés, vagy megtalálom az albumot egy portálon, bezárom a linket, és nem csinálok ilyet többet...”

Nos eddig az idézet, akinek kedve van nézzen el Oliver Lieb MySpace oldalára és onnan tovább lépve hallgassa meg milyen zenét játszott a srác 2002-ben. Szerintem érdemes, és ne LINKELD KI tőle!

Break In The Clouds: első rész

Azt hiszem kedves olvasók nem panaszkodhattok, hiszen manapság igencsak aktív volt szerkesztőcsapatunk a mixkészítés terén. Ezúttal a szokásos heti megjelenésként érkezik a Zone Promotion tizedik mixe, ami egy prog-break egyveleg. Faces Accross the sea-jével nyitunk, ami egy pöpec kis ambient cucc, melyre szépen ráúszik Michael & Levan, Stiven Rivic féle Cyacya-já Phonic Deep Breaks mixében, ami csodálatosra sikerült: olyan, mintha egy napfelkeltét bámulnánk tágra nyílt szemekkel. Hogy a prog break nemcsak most hódít arra jó példa az ezt követő három számos blokk. A.R.X., Baunder és Lostep track-jei megmutatják, hogy miért annyira különleges egy prog zene, ha nem 4/4 zakatol alattuk, hanem egy rafkós, törtütem adja a sodró lendületet. Harmóniában sincs hiány, Atrium Sun Abyss-sza tarkózsibbasztóan bukkan elő a Burma taktusaihoz társulván. Ismét a múltba révedünk Synaptik és Derek Howell egy-egy gyöngyszemével, amikről írni nem tudok, ezeket hallani kell. Úgy néz ki ez a blokkok mixe, hiszen magyar vonatkozásként két Retroid remix is beköszön. A Dewpoint (Domased Electronica munkája) kellemesen melankólikus, a New paralells egy fokkal pörgősebb vonalat ragad meg. A záró LMO Project Natural innocence Abdomen Burst remixében tökéletesen keveredik a trancy break filing némi keleti sound-dal.
Azt hiszem, aki vágyik egy kis változatossaágra, az nyugodtan szedje le és nagy hangerőn tesztelje eme mixet. Nem fog csalódni. Jó hallgatást!

Break In The Clouds 1st Edition
Label: Zone Promotion
Katalógus szám: ZONE 011
Megjelent: 2010. április 27
Cover by Attish
DJ mix: Greyloop

Tracklist:
1. Faces - Accross the sea
2. Michael & Levan and Stiven Rivic - Cyacya (Phonic Deep Breaks Mix)
3. A.R.X. - Me and then another
4. Baunder - Homesick
5. Lostep - Burma (Sasha remix)
6. Atrium Sun - Abyss
7. Synaptik - Impending (Noel Sanger's epic remix)
8. Derek Howell - Gasoline fight
9. Domased Electronica - Dewpoint (Retroid remix)
10. Oleg Zubkov - New parallels (Retroid remix)
11. LMO Project - Natural innocence (Abdomen Burst remix)

Gyermekkórusból a DJ-pult mögé – 16 Bit Lolitas (2009-03-05)

Ha létezik a világon olyan elektronikus zenei formáció, melynek életútját nem kezdhetjük az unalomig ismételt, a “két srác már kiskorában arról álmodozott hogy lemezlovas lesz, és tehetségük már igen fiatalon megnyilvánult” frázissal, akkor a felsorolást máris kezdhetjük a 16 Bit Lolitas-szal. Ariaan Olieroock és Peter Kriek ugyanis szigorú, vallásos neveltetésben részesült, kiskorukban gyermekkórusban énekeltek, nem pedig Kraftwerket hallgattak, majd countryban kezdtek nyomulni. Lord We Miss The Groove című albumukkal pedig nem kevesebb, mint 10 Grammyt zsebeltek be. Miután ebben a műfajban nem maradt több kihívás számukra, váltottak, méghozzá nem is kicsit, hiszen az elektronikus tánczene felé fordultak. Interjúnkban a 16 Bit Lolitas egyik lolitájával, Peter Kriekkel beszélgettünk.

— Az a megtiszteltetés ért benneteket, hogy ti készíthettétetek a brazil Warung klub most induló mixsorozatának első epizódját. Szeretitek ezt a helyet? Mennyiben más a progresszív house helyzete Dél-Amerikában, mint Európában?
— Igen, a Warung mindenképp az egyik kedvenc klubunk, imádunk ott játszani. Ez persze nem meglepő, hiszen a muzsikánkban elég sok melegség és érezelem van, ezért a melegebb országokban jobban működik. Az 16 Bit Lolitas-hangzás mindig is két dologra épült: a dallamokra és a melegségre. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ennyire szeretnek minket az emberek Brazíliában illetve Dél-Amerika többi részén is. Ami a különbséget illeti, Európa jelenleg sokkal minimal/tech orientáltabb. Az utóbbi darabjainkba sikerült is belecsempészni néhány tech-es elemet, szóval mindenre fel vagyunk készülve!

— Ezek szerint valamelyest követitek a trendeket. Valójában mennyire befolyásolnak titeket az újonnan megjelenő műfajok? Gondolok itt elsősorban a minimal és az electro térhódítására.
— Ez két részből áll: egyrészt mindenki próbál továbbfejlődni, új műfajokat kipróbálni. Ezenkívül minden zenésznek vannak példaképei. Természetesen nem követjük tudatosan a trendeket, de elutasítani sem szoktuk őket. Ha azt látja egy zenész, hogy a példaképe is egy új műfaj felé kacsintgat, akkor lehet, hogy kíváncsiságból ő is belevág. A lényeg, hogy meg kell találni az arany középutat. Nem szabad, hogy a trend határozza meg a muzsikádat, és nagyon fontos, hogy a személyiségednek végig érződnie kell a zenéden. Egyébként nem szoktunk ezen görcsölni, inkább csak hagyjuk, hogy maguktól megtörténjenek a dolgok.

— Mondanál pár szót a már említett Warung Brazil 001 válogatásotokról?
— A dupla mixnek meglehetősen egyszerű a koncepciója, hiszen olyan felvételeket gyűjtöttünk rá, melyek nagyot ütöttek az ottani bulikon. Olyan, mint egy rövid verziója vagy kivonata annak, amit egy warungos éjszakán játszunk. Az első lemez nótái más producerek keze által készültek, míg a másodikon csak saját felvételeink találhatóak. Eddig hál’ Istennek mindenkinek tetszik, és a két új felvételünk (Murder Weapon és Nobody Seems To Care - a szerk.) is nagy sikereket ér el a lemezlovasok körében.

— Mi a véleményed a globális szcénában általatok betöltött szerepről? Szerintetek alul vagytok értékelve, esetleg túl-, vagy a helyén kezelnek titeket az újságírók vagy a közönség?
— Erre egy filozófus, David Hume szavaival tudnék a leghitelesebben válaszolni. Ő azt mondta, hogy a bölcs ember arról ismerszik meg, hogy véleménye bizonyítékokon és eredményeken alapul.

— Olvastam, hogy sajnos két fellépéseteket is le kellett mondanotok Bogotában és Limában. Elég népszerűek vagytok arrafelé, nyilván sokan csalódásként élték meg, hogy nem tudtatok elmenni. Hogy fogjátok kárpótolni az ottani embereket?
— Igazából csak Ariaan volt turnén, ám sajnos annyira lebetegedett Braziliában, hogy úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy még valamit összeszedjen, ezért inkább hazajött, és egy későbbi időpontra toltuk a fellépést. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy lemondott egy bulit, még soha nem történt ilyen. De van egy határ, tudod, amin túl az egészséged már fontosabb minden másnál. Természetesen kárpótolni fogjuk a rajongókat valamilyen formában.

— Vannak függőségeitek, esetleg rögeszméitek, melyekhez megszállottan ragaszkodtok?
— Nem igazán. Se drog, se cigi, se pia. Olyan tiszták vagyunk, hogy az már fáj. Az egyetlen dolog, amihez megszállottan ragaszkodunk, az természetesen a zene. Nem tudnánk nélküle élni.

— Láttam a MySpace oldalatokon egy vicces állásfogalást, melyben azt írjátok, hogy ha az embereknek fizetniük kell a zenéért, a földönkívülieknek is fizetniük kellene az olyan adásokért, amiket a Föld nevű bolygóról sugároznak. Mire akartatok ezzel utalni?
— Természetesen ez csak egy vicces kis nyilatkozat volt részemről. A célja az volt, hogy kihangsúlyozzuk: ahelyett, hogy megbüntetnék azokat az embereket, akik illegális tartalmakat osztanak meg, ésszerűbb lenne kidolgozni egy olyan módszert, mellyel ösztönözhetnék a zenészeket, hogy jobb muzsikát készítsenek, az ügyvédeket és a jogvédő szervezeteket, hogy egy olyan digitális szabályrendszert dolgozzanak ki, amely mindenkinek jó. A zenehallgatókat pedig arra ösztönözzük, hogy ne sajnáljanak kiadni a zenéért ennyi meg annyi pénzt. Így mindenkinek jó lenne.

—Mivel foglalkoztok még szívesen szabaidőtökben azonkívül, hogy ilyen eszmefutatásokat ötöltök ki? Milyen zenét szoktatok hallgatni?
—Imádunk bingózni, kötni, szappanoperákat nézni egész nap, ha pedig zenéről van szó, akkor Frans Bauert és James Lastot hallgatunk

— Egyesek szerint a DJ-zés művészet , mások szerint szakma. Ti melyik véleményen vagytok?
— Mint viszonylag kommersz előadónak, meg kell találnunk az egyensúlyt a kreativitás és a kemény munka között. Úgy kell tekintened a zenére, mint egy hivatásra, kompromisszumokat kell kötnöd, hiszen ebből élsz, de természetesen művészi elemeket is kell tartalmaznia a produktumodnak.

— Vannak olyan dolgok, amitől féltek? Esetleg a magasság, pókok, repülés?
— Igen, de nem ilyen jellegűek. Attól félünk, hogy egyszer eljön az a pillanat, hogy egy üres klubban kell játszanunk három embernek, amelyből kettő pogózó rocker, a harmadik pedig egy hatvanéves öreg fószer, akin Iron Maiden póló van, mert azt hitte, hogy egy metál együttes fog fellépni.

(forrás: http://www.freee.hu)

Interjú Kay-D -vel (2009-05-15)

Kajdi Krisztián lassan több, mint tíz éve kattant rá az elektronikus stílusra, s kitartásának köszönhetően jutott el oda, hogy napjainkban már olyan oldalakon könyvelhet el sikereket, mint a progressivehouse.com, ahol Global Recession című dala nemrég a kilencedik helyig jutott.

— Már egész korán kapcsolatba kerültél a zenével egy trombitán keresztül mesélnél errõl az időszakról?
— Kb. 9 éves koromban szüleim beírattak zeneiskolába, ahol trombitálni tanultam. Mindig is zongorázni szerettem volna, csak nem kaptam zongorát, mert nem fért volna be a szobámba, így szüleim beszéltek rá a trombitára. Három évig jártam trombitálni, csak az történt, hogy az utca összes gyereke kinn tengózott délutánonként az utcán, én meg mindig cipeltem a trombitámat a zeneiskolába, így ezt a haverjaim nyomására abbahagytam, bár utólag már megbántam. Kaptam ezután egy apró gagyi szintetizátort, amit napi több órában püföltem, megpróbáltam mindent hallás után lejátszani, autodidakta módon végül is megtanultam az alapokat és elkezdtem dallamokat írni. 1992-93 környékén magával ragadott a techno-rave őrület, éveken keresztül az összes zsebpénzemet cd-kre költöttem, emellett egyre inkább égett bennem a vágy, hogy én is ilyen zenéket készítsek.

— A családban nem egyedüli zenészként képviselteted magad hisz egy elismert és közismert zenész is a rokonságba tartozik, akivel régebben együtt játszottatok zenekészítés címén.
— Így van, unokatestvéremmel Karányival 1996 körül kezdtünk el együtt zenélgetni, négykezes műveket írtunk zongorára, énekeltünk is rá, tele voltunk nagy tervekkel. Érdemi előrelépés hosszú ideig nem történt, aztán több évnyi próbálkozás után aztán szüleimtől kaptam egy Nord Lead 2 szintetizátort, amin megkezdődött a zenegyártás. Igazából két évig még számítógép nélkül, csak kézzel játszottam le élőben a zenéket, csak a szintetizátor nyújtotta kezdetleges programozási lehetőségeket kihasználva, és magnókazettára rögzítettem a számokat, dallamokat. Aztán lett számítógép is, Karányitól kaptam egy kezdetleges szoftvert (Cakewalk 3) akkor kezdtem el szerkeszteni a zenéket, amelyeknek végre volt valami normális felépítése is. Írtunk Karányival közös zenéket is, elutaztunk egymáshoz, és napokat töltöttünk reggeltől estig zenéléssel. Ő Pesten napi kapcsolatba került zenészekkel, folyamatosan tanulta az új trükköket, kapta a hangminta-anyagokat én meg találkozásaink során próbáltam ellesni egy s mást.

— Karányival való kapcsolatod folytán több live act fellépésed is volt pár évvel ezelőtt, Süss Fel Nap, a Home club, a Pepsi Sziget Wan2 színpad, hogy telt ez az időszakod?
— Ő elkezdett a zenéivel befutni, kezdték hívni fellépésekre, 2001-től 2003-ig számos helyen léptünk fel együtt live act-ekkel. Én közben egyetemre jártam Veszprémben, fellépések előtt 1-2 nappal felmentem hozzá Pestre, elpróbáltuk párszor a szettet. Ment számítógépről egy majdnem kész alap, amire általában 2-3 szintetizátorral játszottuk rá élőben a főtémát és mindenféle analóg tekergetéseket.

— 2001-ben beneveztél a Pepsi Sztárcsináló versenybe, milyen eredménnyel?
— Elküldtem kazettán az akkori (még elég kezdetleges) zenéimet, és 14.-ként kerültem be az elődöntőbe. Behívtak Pestre egy stúdióba meghallgatásra, de csak a számítógéppel összerakott zenéimet tudtam vinni, színpadképes produkciót nem tudtam nyújtani (oda főleg az kellett volna), így aztán nem jutottam tovább.

— Aztán egy hosszabb szünet következett, 2003-ban ugyanis hátat fordítottál az egésznek és 3 évig a sutba dobtad zenével kapcsolatos elképzeléseid. Mik voltak a kiváltó okok miért álltál le teljesen?
— A fő ok a sikertelenség volt a saját zenék tekintetében, technikailag mindig le voltam kissé maradva, mindig tele voltam jó ötletekkel, de nem tudtam megvalósítani az elképzeléseimet a technikai háttér hiánya miatt. Meg az is sokat számított, hogy elszigeteltségben csinálgattam a zenéimet, nem konzultáltam más zenészekkel, és nem nagyon voltak pozitív visszajelzések, mert akiknek megmutattam a zenéimet, vagy nem szerették a stílust, vagy csak úgy alapból leszólták. Akkoriban több más elfoglaltság is adódott, és gőzerővel belevetettem magam az egyetemisták gondtalan bulizós életébe.

— 2004-ben két szabadtéri buli következett az Electronic Orgasm csapattal ami egy 4 színpados (techno, dnb, progressive, chill) elektronikus open-air fesztiválnak indult, de jelentős anyagi érvágást jelentett neked és társaidnak. Hogy végződött ez a kaland?
— Egy hónappal a Gardens Of Fiction 2. fesztivál előtt ismerkedtem meg a csapattal, akik éppen finanszírozási gondokkal küszködtek. Hamar egy hullámhosszra kerültünk, én is gőzerővel belevetettem magam a munkálatokba. Ez egy minden szempontból álompartynak tervezett rendezvény volt, 18 milliós költségvetéssel, abszolút minőségi kivitelezéssel, de sajnos sok tényező szerencsétlen összjátékának köszönhetően (vele egyidőben Deep Dish buli Siófokon, hűvös idő, stb.) a vendégek száma töredéke lett a tervezettnek, és óriási anyagi bukta lett a dolog vége, amin a jóval szerényebb költségvetésű Gardens Of Fiction 3. megrendezése sem segített. A csapatra nehéz idők köszöntöttek, a tagok egy része mindent hátrahagyva felszívódott.

— Mi lett a csapat azon tagjaival, akik nem vállalták az anyagi felelősséget?
— Volt, aki külföldre költözött, mások egyszerűen azt az utat választották, hogy kiprovokáltak valami nagyobb vitát, amin aztán jól megsértődhettek, így legalább a saját lelkiismeretüket megnyugtathatták…

— Azt hozzá kell tenni, hogy pozitív hatása is volt ennek a rendezvénynek, hisz kiderült kik az igazi barátok, és egy összekovácsolódó közösséget is kialakított körülötted, aki biztatására sikerült újrakezdened. 2006-ban fordulat következett, újból nekiálltál a zenélésnek, már korszerűbb körülmények között, milyen változásokat jelentettek ezek mind technikai mind pedig emberi téren?
— Megváltozott a zeneszerzéshez való viszonyom az együtt töltött időnek köszönhetően, a csapattagok végre értékelték amit csinálok, és támogattak lelkileg. Beruháztam végre egy normális hangkártyára, új szoftvereket, és hanganyagokat szereztem, végre lett midi összeköttetés a számítógépem és a szintetizátor között (addig az se volt) és Cubase 3-mal dolgozva egyre színvonalasabb zenéket sikerült készítenem.

— 2007-ben jött mindannyiunk májszpésze, ahol ismét pozitív visszajelzéseket kaptál a kollégáktól.
— 2007 végén hoztam létre a myspace profilomat, feltöltöttem a legújabb zenéimet, és elkezdtem bejelölgetni a zenészeket, DJ-ket, kiadókat. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, szinte el se hittem, hihetetlen érzés volt, ahogy a kedvenc DJ-im dicsérő kommenteket írtak az oldalamra.

— Tavaly aztán elérkezett az áttörés, ugyanis megjelent első EP-d a CLS Recordsnál, és a remixfelkérések sem kerültek el. Azt is mondhatnám végre megérkezett a siker hosszú utad során. Milyen volt az EP fogadtatása és kikkel sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanod?
— Az első EP-m, a Mysteries és a hozzá készült Ivan Nikusev remix fogadtatása csalódás volt számomra, alig fogyott belőle. Ez főleg annak köszönhető, hogy a kiadó a „nyers” verziót töltötte fel a Beatport-ra, nem lettek elvégezve rajta a mastering munkálatok, én nem értettem hozzá, a kiadó meg nem törődött vele. Ugyanez a probléma lépett fel a következő pár megjelenésemnél a Deepsessions Records-nál, a trackek hangzása nem ütötte meg a megfelelő szintet, így a siker ott is elmaradt. Azóta sok fejlődés történt e téren is, felvettem a kapcsolatot Downkillel, aki jó néhány zenémnél elvégezte a mastering-munkálatokat, de nekem is sikerült már több trackemet rendesen kimasterelnem. Akikkel jó kapcsolatba sikerült kerülnöm: D-phrag, Arion Grey, Ivan Nikusev, Downkill, Python Project, Jacco@work, Deeper Moments, Robert K, Roberto Traista, Vinnie Shuda, Deep Sepherd, Synhax, Koni, Michael & Levan.

— Pár hónapja aztán egy nagyobb váltás következett be zeneszerzés terén ugyanis félre rakva az addig használt Cubase3-mat áttértél az Abletonra. Milyen változások és pozitívumok származtak a cseréből?
— Az Ableton live hatalmas ugrást jelentett, összehasonlíthatatlanul könnyebb lett megvalósítanom az elképzeléseimet, annyival többet tud és egyszerűbb mint bármi amit addig használtam, amit azelőtt egy hónap alatt (se) sikerült megcsinálnom, az most akár egy nap alatt sikerül.

— Cubase-t azért használsz még Kay-D?
— Hát kellene igazából, mert egy rakás kész vagy majdnem kész trackem van Cubase-ben, amelyeket szeretnék befejezni, felújítani, és kiadatni, csak sosincs kedvem nekiállni, annyira nehézkes az egész, inkább mindig nekiállok valami új zenének Ableton-nal.

— Végül elérkeztünk napjainkhoz, amit több kiadó is fémjelez, valamint készülõben van első önálló nagylemezed is, ami mindenképpen kiemelkedő eredménynek mondható. Milyen felvételek és hol várhatóak a jövőben tőled, és a nagylemezről is jó lenne pár szót hallani?
— Az igazi siker a napokban köszöntött be, Michael & Levan kiadójánál, a Mistiquemusic-nál most jelent meg a Global Recession címû EP-m, amelynek nagyon jó lett a fogadtatása, rengeteg a pozitív visszajelzés (pl: Cattaneo, Darin Epsilon, Chloe Harris, D-phrag…), a progressivehouse.com TOP 20-as listáján eljutott a 9. helyig.
A mixeléssel csak pár hónapja ismerkedem, 3 vendég mixet hoztam össze eddig a Pure FM műsoraiba, ezeket sikerült szinte csak saját zenékből felépítenem, és ezt tervezem a jövőben is. A következõ hetekben-hónapokban több megjelenésem is várható;

- Kay-D - Harmony Inside EP 3 saját track-kel, a Carica records-nál, (május közepe)
- Python - Open Your Mind (Kay-D remix) a Green Snake recordsnál, (május 5.)
- Hypnotic Hour – Nuked (Kay-D remix) az Elektrax Progressive recordsnál (június)
- Kay-D - Without Delusion EP a LuPS recordsnál, (június)
- Vinnie Shuda - Love You (Kay-D remix) a 7SEAS recordsnál (május vége)
- Ali Inzel - Unnatural Hystory (Kay-D remix) a Deepsessions-nál (augusztus)
- Alexander Miquel - Ay Vol (Kay-D remix) a Green Snake recordsnál, (június)
- Kay-D - Lost Continent EP a Mistiquemusicnál (június elején)
- Kay-D - Elemental Nature EP a Mistiquemusicnál (augusztusban)
- LoQuai - Rich (Kay-D remix) a Mistiquemusicnál (szeptemberben)

Valamint ősszel lesz egy albumom is a Mistique Music -nál, a zenék nagyjából készen vannak már, csak még hátravannak a stúdió utómunkálatok. Ebből készül várhatóan egy remix album is. Elég mozgalmasan alakult az elmúlt pár hónap, és a nyár is hasonlóra várható, a saját album lesz számomra az igazán nagy lehetőség, megpróbálom minél tökéletesebbre összehozni.

MySpace: http://www.myspace.com/kaydx

(forrás: http://www.musicforever.hu)

Exkluzív interjú ATB-vel (2007-05-06)

A sikeres és világhírű DJ-producer többször járt hazánkban, remek zenéket pörget, lemezei kelendőek. Legújabb, sorrendben hetedik korongja „Trilogy” címmel már nálunk is kapható. Exkluzív interjúban erről és sok minden másról mesélt nekünk.

— Régóta nem hallottunk rólad, mi történt veled az elmúlt években?
— Nem olyan rég volt a legutóbbi anyag és a koncertsorozat. Nos, két éve tudom ez hosszú idő. Bár ha össze kellene hasonlítani egy rock banda lemezével, akkor ez nem is olyan vészes:-)
Az utolsó 24 hónap igen termékeny volt, zenei és magánéletben is egyaránt: megházasodtam, új helyre költöztem és felépíthettem saját házamat, mindezek mellett bejártam az egész világot, így érthető, ha keveset vagy szinte semmit nem töltöttem a stúdióban.

— Mennyi idő alatt készült el a „Trilogy”?
— Ellentétben az előző koronggal sokat dolgoztam a vendég énekesekkel, vokalistákkal, valami egyedit akartam, ami ugye eléggé időigényes. Viszont utol kellett érnem magam és elérni a kitűzött cél, azaz mihamarabb elkészüljön az anyag. Van egy jól felszerelt stúdióm a padlásomon, rengeteget töltöttem itt. Különösen a „chill out” trackek készítése volt nehézkes. Kerestem a megfelelő környezetet, légkört, hogy tudjak gondolkodni.

— Hogyan jellemeznéd zenédet, illetve a stílust, amit képviselsz?
— Sosem volt könnyű jellemezni a zenémet vagy a hangzást illetve a stílust.
Miért fontos ez különben? Erre a kérdésre illetve a továbbiakra választ kapsz, ha egyszerűen csak hallgatod a zenémet. Fogalmazhatnék úgyis, hogy a zeném időközben „felnőtt lett”, megváltozott és kevésbé elektronikus, egy átmenet a rock, pop, és az elektronikus zene között. Amúgy nem szeretem, ha egyesek a techno, trance és dance kategóriát használják, ez nem okés.

— Kikkel dolgoztál együtt?
— Mint említettem korábban rengeteg vendégművésszel, vokalistával dolgoztam együtt. Nem tudtam rögzíteni egy dalt nélkülük, máskülönben igazán élveztem a közös munkát. Büszke vagyok, hogy együtt dolgoztam barátaimmal, Rudi Dittman-al és Jan Löchel-el. Csodálatos volt az együttműködés Heather Nova-val ismét. Hangja fantasztikus, ezáltal a lemez valami egyedit tükröz. Mindezek mellett igazán értékes volt a kreatív team együttműködése is, mint például a Los angelesi Alexander Pearls vagy a dániai Jeppe Riddervold. Nem beszélve a remek New York-i vokálokról: Jennifer Karr és Karen Ires. Hangjuk csodálatos és lenyűgöző. Mint láthatod igazi nemzetközi csapat alakult ki, amely fontos volt és most is az számomra.

— Melyik az első kislemez a korongról?
— Amikor először dolgoztam együtt Heather Nova-val néhány éve, azt szerettem volna, ha az első maxiit vele készíthetem el. Most, boldogan mondhatom az álom valóra vált. Egy igazán egyedi ATB kislemez született „Renegade” címmel. Remélem a rajongóknak is tetszeni fog, majd meglátjuk.

— A lemez egyszerre jelenik meg szinte mindenhol. Van-e ennek valami különösebb oka?
— Manapság az Internet által szinte mindenki tud mindent, bárhol is legyél. Ennyi, szóval különösebb oka nincs, csak szeretem, ha rajongóim világszerte egyszerre jutnak hozzá az új anyaghoz.

— Korábban rengeteg németországi fellépésed volt. A lemez megjelenésével egy időben csaknem öt showt nyomtál le. Milyen zenei lehetőségek vannak a klubokban, szórakozóhelyeken?
— Trükkös kérdés, nem egyszerű megadni a helyes választ. A német klubok trance orientáltak, a rajongók főleg ezt várják tőlem. Pláne ha élőben „játszom”. Ez van, nem tudok és nem is, lehet ezen változtatni. Szóval hamarosan látnak még a német szórakozóhelyeken. Csak nem tudom mikor:-)

— Milyen, amikor a tengerentúlon turnézol? Mennyiben más, mint Európa?
— Olyan, mint egy kis kaland, mindezek mellett a zeném forrásai a különböző kultúrák találkozása, ez nemcsak most de korábban is érződött a dalokon. Mikor Dubaiban léptem fel a zene adott volt, de az emberek mások -mindegy, hogy idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény vagy, netán vallásilag különbözik valaki – egy cél vezérli őket, élvezzék a showt.

— Egyike vagy a világ legismertebb DJ-inek másrészt a 13. helyen találhatunk a DJ — Mag Top 100-ban. Nagy dolog a jelölés számodra?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel vagy nincs különösebb jelentősége. Rengeteg kiváló DJ dolgozik szerte a világon. Ezért az elismerés igen fontos. Szóval örülök neki, és azon vagyok, hogy a jelölés később még előkelő helyet jelentsen. Hiszen ez által leszel igazán ismert és elismert.

— Házasember lettél tavaly, befolyásolja ez a tény a dalírást vagy a zenei életedet?
— Nem igazán. Viszont új látásmódban tudok gondolkodni. Ahogy idősebb vagy új távlatokban tudsz gondolkodni, új hatásokat kapsz, ami a zenére is kiterjed. Mellesleg ahogy a legtöbb ismert ember a magánéletemet tiszteletben szeretném tartani. Amúgy minden remek és cool.

— A zene tehát meghatározó életforma a számodra. A jövőben is fontos szerepet játszik? Vagy netán másban gondolkodsz?
— Nagy hibát követnék el, ha másban gondolkodnék. Abszolút a zene a meghatározó elem az életemben. A kérdés már csak az, később milyen gyakran jut rá időm, főleg ha az élő fellépéseket nézzük.

— A 2007-es Love Parade Berlinben ismét meghiúsult. Mennyire fontos számodra az esemény? Többször is felléptél a rendezvényen, nem bánt a dolog?
— Úgy vélem két különböző problémáról beszélhetünk. Minden évben ugyanazt játszod, ugyanott és nagyjából hasonló közönségnek, ez bosszantó és unalmas tud lenni. Másrészt a Love Parade egy nagyszerű elektronikus zenei közösség, ahol a fanok találkozhatnak egymással szerte a világból. Van egy olyan érzésem, hogy lesz még Love Parade a közeljövőben. Elképzelhető, hogy a helyszín változni fog. Véleményem szerint azon kell gondolkodni, hogy anno milyen volt és ennyi. Nem pedig azon aggódni milyen az élet a rendezvény nélkül. A klubokban és szórakozóhelyeken minden megoldható. Tudom ez szubjektív vélemény.

— Sokmindenről beszélgettünk. Üzenet a magyar rajongóknak?
— Hallgasd meg az új anyagot, légy boldog és kiegyensúlyozott! Talán ebben a zeném is segít majd:-)

(forrás: http://house.music.hu)