A Ticon formációt két malmöi tehetség Filip Mardberg és Fredrik Gilenholt alapította. Filip és Fredrik zenészi karrierjének kezdete 1991-re tehető. Az underground zenék iránti kölcsönös érdeklődésüket 1995-ben kezdik el saját elképzeléseik szerint formába önteni, azaz ekkor vágnak bele a közös zeneszerkesztésnek. Legelső zenéiket Fredrik otthon szerzik. A kezdeti szárnybontogatásokat követően ’99-ben jött el az idő arra, hogy szerzeményeiket végre a nagyközönség is megismerje. Első lemezszerződésüket a svéd Digital Structures kiadónál írták alá. Projektjük a Ticon nevet kapta. A fiúk be is bizonyították, hogy nem hiába szerződtette le őket a malmői Digital Structures, hiszen az elkövetkezendő két évben nagyon sok remek zenét ismerhetett meg a nagyközönség Ticon-éktól. 2001-ben piacra dobták Rewind című albumukat, ami nagy-nagy sikert aratott a progresszív trance berkeken belül. Filip-ék még ma is aktív résztvevői a szcénának, így remélhetőleg még sokat fogunk róluk hallani! [More Info: Ticon on MySpace & Band Website]
A cikken belül elsőként Ticon-ék Aero szerzői albuma kerül terítékre, melyen a progresszív trance, psy-trance valamint a breakbeat stílus képviselteti magát. Még meg sem hallgattuk a zenéket, de a számokat végigszemezgetve máris feltűnik, hogy azok igen csak hosszúak. Mindenkit megnyugtatok, a zenék mindegyike spéci darab, a hosszú időintervallum nem okoz minőségromlást náluk. Sőt egy-egy track meghallgatása után sok esetben azt mondjuk majd, hogy: de kár, lehetett volna hosszabb is! Az időtlenség-érzet mindvégig jelen van az album meghallgatása során. Több mint egy óra elteltével sem tűnik unalmasnak az Aero! A Vox Pabiscum szövegelős rész (ami kevesebb, mint egy perces) elég furán veszi ki magát, de talán azért került fel az albumra, mert a nyolc perces Groovin The Bed–es hangulatváltáshoz Ticon–ék úgy gondolták, hogy passzolni fog ez az intrószerű „etap”. A Back To Basic–nél nyugodtan feltekerhetjük a hangerőt, ugyanis az album legnagyobb zenéje következik. Kellemes alapokkal indít, majd erre rápakolva érkeznek meg a gyönyörű szép nádsíp hangok, melyek csak a szám közepéig maradnak velünk. Viszont utóbbi csodálatos hangok eltűnését ellensúlyozva további bitang nagy effektek kerülnek elő a semmiből. A Back To Basic egyébként annyit jelent, hogy vissza az alaphoz. És milyen igaz, hiszen valóban egy psy-trance alapművet csodálhat(t)unk meg. A szellem a gépezetben kilencedik zene is iszonyat nagy. Feszes tempójával, valamint mennydörgés féle effektjeivel már-már azt hihetjük, hogy egy John ’00’ Fleming szerzeménnvel van dolgunk. A Bonanza sem egy egyszerű zene. Cowboy-ok lövöldöznek a levegőbe és közben kiabálásuk zavarja meg viszonylagos nyugalmunkat. A 11. szerzemény jóval csendesebb zenebona, mint az előzőekben megismertek. Lélekemelő darab, mely tökéletes záró számnak bizonyul, így utazásunkat nyugodt szívvel fejezhetjük be. Az albumot ezúttal nem értékelném pontszámokkal, mert igen változatos és vegyes érzelmeket vált ki az emberből, ezért megítélését inkább a hallgatókra bíznám.
Grey szubjektív: A svéd Ticon duóról 2003-ban hallottam először, amikor a Don't tell me I sing like a robot című számot pörgettem a lejátszómban. A számomra (goában) új hagzás megfogott, egyből keresgélni kezdtem a két svéd srác munkái után. Második albumukon a 2003-as Aero-n tökéletesen ötvözik a goa melodikusságát a progressive house hömpölygő, mély hangzásával. Számomra a goa egy picit egysikú, de ez a lemez meggyőzött arról, hogy ebben a műfajban is van még lehetőség a megújulásra. Kiemelkedő darabok: Don't tell me I sing like a robot, Elt, Groovin the bed.
Ticon – Aero [2003]
Label: Digital Sructures
Katalógus szám: DIGCD 012
Ország: Svédország
Megjelent: 2003 március
Stílus: Progresszív Trance, Psy-Trance, Breakbeat
Producer: Ticon
Tracklist:
01. Don't Tell Me I Sing Like A Robot (10:40)
02. Waiting For The Knights (9:30)
03. Elt (6:26)
04. Some Simple Sounds (9:14)
05. Vox Pabiscum (0:58)
06. Groovin The Bed (8:03)
07. It Breakz My Heart (6:52)
08. Back To Basic (8:08)
09. Ghost In The Machinery (9:23)
10. Bonanza (1:21)
11. Snooze Da Booze (8:40)
2008-ban járunk. Ticon-ék tehetsége csöppet sem kopott meg, sőt sokat fejlődtek a fiúk. A két feltűntetett stílus –Elektro, Progresszív Trance – koránt sem tükrözi azt az összetettséget, amelyet a 2am képvisel. Már az első három szám meghallgatása után feltűnik, hogy nagyon komplex szerkezetű zenéket fabrikált össze a két svéd titán. Az 1987 egy vérbeli retro világba röpít, ahol egyáltalán nem érezzük azt, hogy egy letűnt éra részesei vagyunk. Bár a retro hangszerelésnek köszönhetően valóban érezhető egy kevés a múlt dicsőségéből, a modern zenei köntös miatt aktuálisnak érezzük a hallottakat. Bámulatos! A következő három zene (Zebra Beat, Models On Cocaine, Weekend Warriors) mindegyike nagyon szépen megformált darab. A Spitfire a minimál-elektró besorolást kapja tőlem (már ha létezik egyáltalán ilyen elnevezés), mert tipikus minimal struktúra jellemzi, másrészt az elektrós stílus is főszerepet kap. Elég vontatott szerzemény, de ettől még szerethető. Az In The Box-hoz, akár egy Forma 1-es klippet is el tudnék képzelni, amelyben Fredrik és Filip versenyzőként lennének jelen és Michele Adamson a konferanszié azaz a bemondó szerepét töltené be. Mit ne mondjak elég muris video klippet láthatnánk. Szerintem az album legjobb zenéje! A We’re Shining bevezetője mesteri elektrós brummogásával nagyon magasra helyezi a mércét, amit Filip Mårdberg torz vokálhangja tovább fokoz. A 2am című album leginkább az elektrós vonalat képviseli, mint a progresszív trance-et, de mindezek ellenére – pedig én nem igazán kedvelem az elektró zenéket - mégis azt kell mondjam, hogy a 2am az egyik legkiválóbb megjelenések egyike, éppen ezért a 9/10 pontszámot kapja tőlem.
A cikken belül elsőként Ticon-ék Aero szerzői albuma kerül terítékre, melyen a progresszív trance, psy-trance valamint a breakbeat stílus képviselteti magát. Még meg sem hallgattuk a zenéket, de a számokat végigszemezgetve máris feltűnik, hogy azok igen csak hosszúak. Mindenkit megnyugtatok, a zenék mindegyike spéci darab, a hosszú időintervallum nem okoz minőségromlást náluk. Sőt egy-egy track meghallgatása után sok esetben azt mondjuk majd, hogy: de kár, lehetett volna hosszabb is! Az időtlenség-érzet mindvégig jelen van az album meghallgatása során. Több mint egy óra elteltével sem tűnik unalmasnak az Aero! A Vox Pabiscum szövegelős rész (ami kevesebb, mint egy perces) elég furán veszi ki magát, de talán azért került fel az albumra, mert a nyolc perces Groovin The Bed–es hangulatváltáshoz Ticon–ék úgy gondolták, hogy passzolni fog ez az intrószerű „etap”. A Back To Basic–nél nyugodtan feltekerhetjük a hangerőt, ugyanis az album legnagyobb zenéje következik. Kellemes alapokkal indít, majd erre rápakolva érkeznek meg a gyönyörű szép nádsíp hangok, melyek csak a szám közepéig maradnak velünk. Viszont utóbbi csodálatos hangok eltűnését ellensúlyozva további bitang nagy effektek kerülnek elő a semmiből. A Back To Basic egyébként annyit jelent, hogy vissza az alaphoz. És milyen igaz, hiszen valóban egy psy-trance alapművet csodálhat(t)unk meg. A szellem a gépezetben kilencedik zene is iszonyat nagy. Feszes tempójával, valamint mennydörgés féle effektjeivel már-már azt hihetjük, hogy egy John ’00’ Fleming szerzeménnvel van dolgunk. A Bonanza sem egy egyszerű zene. Cowboy-ok lövöldöznek a levegőbe és közben kiabálásuk zavarja meg viszonylagos nyugalmunkat. A 11. szerzemény jóval csendesebb zenebona, mint az előzőekben megismertek. Lélekemelő darab, mely tökéletes záró számnak bizonyul, így utazásunkat nyugodt szívvel fejezhetjük be. Az albumot ezúttal nem értékelném pontszámokkal, mert igen változatos és vegyes érzelmeket vált ki az emberből, ezért megítélését inkább a hallgatókra bíznám.
Grey szubjektív: A svéd Ticon duóról 2003-ban hallottam először, amikor a Don't tell me I sing like a robot című számot pörgettem a lejátszómban. A számomra (goában) új hagzás megfogott, egyből keresgélni kezdtem a két svéd srác munkái után. Második albumukon a 2003-as Aero-n tökéletesen ötvözik a goa melodikusságát a progressive house hömpölygő, mély hangzásával. Számomra a goa egy picit egysikú, de ez a lemez meggyőzött arról, hogy ebben a műfajban is van még lehetőség a megújulásra. Kiemelkedő darabok: Don't tell me I sing like a robot, Elt, Groovin the bed.
Ticon – Aero [2003]
Label: Digital Sructures
Katalógus szám: DIGCD 012
Ország: Svédország
Megjelent: 2003 március
Stílus: Progresszív Trance, Psy-Trance, Breakbeat
Producer: Ticon
Tracklist:
01. Don't Tell Me I Sing Like A Robot (10:40)
02. Waiting For The Knights (9:30)
03. Elt (6:26)
04. Some Simple Sounds (9:14)
05. Vox Pabiscum (0:58)
06. Groovin The Bed (8:03)
07. It Breakz My Heart (6:52)
08. Back To Basic (8:08)
09. Ghost In The Machinery (9:23)
10. Bonanza (1:21)
11. Snooze Da Booze (8:40)
2008-ban járunk. Ticon-ék tehetsége csöppet sem kopott meg, sőt sokat fejlődtek a fiúk. A két feltűntetett stílus –Elektro, Progresszív Trance – koránt sem tükrözi azt az összetettséget, amelyet a 2am képvisel. Már az első három szám meghallgatása után feltűnik, hogy nagyon komplex szerkezetű zenéket fabrikált össze a két svéd titán. Az 1987 egy vérbeli retro világba röpít, ahol egyáltalán nem érezzük azt, hogy egy letűnt éra részesei vagyunk. Bár a retro hangszerelésnek köszönhetően valóban érezhető egy kevés a múlt dicsőségéből, a modern zenei köntös miatt aktuálisnak érezzük a hallottakat. Bámulatos! A következő három zene (Zebra Beat, Models On Cocaine, Weekend Warriors) mindegyike nagyon szépen megformált darab. A Spitfire a minimál-elektró besorolást kapja tőlem (már ha létezik egyáltalán ilyen elnevezés), mert tipikus minimal struktúra jellemzi, másrészt az elektrós stílus is főszerepet kap. Elég vontatott szerzemény, de ettől még szerethető. Az In The Box-hoz, akár egy Forma 1-es klippet is el tudnék képzelni, amelyben Fredrik és Filip versenyzőként lennének jelen és Michele Adamson a konferanszié azaz a bemondó szerepét töltené be. Mit ne mondjak elég muris video klippet láthatnánk. Szerintem az album legjobb zenéje! A We’re Shining bevezetője mesteri elektrós brummogásával nagyon magasra helyezi a mércét, amit Filip Mårdberg torz vokálhangja tovább fokoz. A 2am című album leginkább az elektrós vonalat képviseli, mint a progresszív trance-et, de mindezek ellenére – pedig én nem igazán kedvelem az elektró zenéket - mégis azt kell mondjam, hogy a 2am az egyik legkiválóbb megjelenések egyike, éppen ezért a 9/10 pontszámot kapja tőlem.
Ticon – 2AM [2008]
Label: Digital Sructures
Katalógus szám: DIGCD020
Ország: Svédország
Megjelent: 2008 január 28.
Stílus: Electro, Progressive Trance
Producer: Ticon
Tracklist:
01. 1987 (8:25)
02. Zebra Beat (6:57) [feat Filip Mårdberg]
03. Models On Cocaine (7:40)
04. Weekend Warriors (6:25)
05. Spitfire (8:10)
06. In The Box (7:08) [feat Michele Adamson]
07. We're Shining (7:41) [feat Filip Mårdberg]
08. 2 Am (7:06)
09. Less Is More (8:17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése