2010. április 15., csütörtök

Song Of The Moment: M6 - Silverback EP

M6 - SILVERBACK/ULTIMATUM (CAPTIVATING SOUNDS).

Talán már említettem, hogy év vége felé mindenféle összesítéseket, áttekintéseket szoktam zenei téren végezni, persze szigorúan szubjektív szempontok alapján. Az év legjobb dala, az év legjobb előadója, legjobb albuma, legjobb új előadója, legjobb progresszív deep minimal acid techtrance zenéje, satöbbi. November közepéhez illő módon a verseny még nincs lezárva sehol, de azért már jelentősen leszűkült a mezőny minden kategóriában. Az év előadója kategóriában is állva volt még nagyjából 5 név, és köztük bizony egyáltalán nem könnyű döntést hozni. Szerencsére ez a kiadvány nagy eséllyel pontot tesz az ügy végére: a 2009-es év előadója, a MiraculuM-Awards egyik nyertese: Mark Sixma alias M6.
No persze ehhez nem árt némi kommentár: az év előadója címhez elsősorban az kell, hogy legalább 4-5 kiadványon magas színvonalat, relatíve friss hangzást hozzon valaki, illetve remix terén sem árt, ha felmutat valami biztatót az év folyamán. Tény, hogy M6 zenéje nem stílusformáló erejű, de idén ez már a sokadik olyan dobása, amely szórakoztat, és a hangzásban is változik annyit hogy ne legyen különösebben elcsépelt. És igen, ez idén több volt, mint amennyit bárki képes volt számomra nyújtani. De nézzük részletesebben: idén a Captivating-nél megjelent az 'Into The Unknown/Byte Me', melyből künönösen a 'Byte Me' picit progresszívebb hangzása fogott meg. A 'Paradise Lost/Opus Sectrum' két felemelő, ámde a giccsesség határán belül maradó, nagyívű zene volt, mely inkább a jó öreg nuskool hagyományokat elevenítette fel. Volt még a 'Deep Inside', mely kissé techesebb, szomorkás zene volt, egy vokoderrel megzúzott vokállal, mely szintén nagyszerű munka volt. A Willem van Hanegemmel közös 'Origin' talán az egyetlen gyenge láncszem az idei szórásban, egy kétségkívül jó, agresszív alapra egy semmitmondóan unalmas uplifting főtémát kanyarítottak rá. Remixei is hasonlóan jól sültek el idén, kiemelkedő lett a Temple One 'String Theory' című (jóindulattal közepes) zenéjéből készült remixe, mely a pozitív értelemben vett tiestoi hagyományokat követve hatalmas himnuszt formált a langyos eredetiből, illetve Klauss Goulart 'Deep Universe'-éhez írt feldolgozása is. Ennyi előzmény után azt hiszem, bőven belefér neki egy Artist Of The Year, zenéje pontosan olyan, mint amilyennek 2009-ben a trance-nek szólnia kell.
A 'Silverback/Ultimatum' megjelenése csupán egy apropó volt, a végső kis lökés, ami miatt végleg eldőlhetett, hogy a 26 éves holland srác lesz az idei befutó, maga a kiadvány nem tartozik az idei év legjobb teljesítményei közé, nagyjából az 'Into The Unknown/Byte Me' színvonalát hozza. A 'Silverback' egy mélyebb, nyomasztóbb trance, egy viszonylag lassú, ám masszív alappal, összességében kicsivel az átlag felett. Maga a dallamvezetés kissé céltalan, de az alap és az effektezés nyújt annyi élvezetet, hogy néhány hallgatást megérjen a zene. Az 'Ultimatum' pörgősebb, kissé klubos hangzással operál, időnként elég rendesen odacsap a táncparkettre, de nagy hibája, hogy főhangszerként használt cucc már el lett lőve legalább egyszer (és akkor még nem is vagyok benne biztos, hogy nem egy sima Nexus-presettel állunk-e szemben, ami még gázabb lenne).
Összességében tehát nem ez a kiadvány fogja megváltani a világot, de ettől függetlenül Mark Sixma idei folyamatos jó teljesítménye véleményem szerint megérdemli az elismerést. 7/10.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése